Budapesti Hírlap, 1857. november (250-274. szám)

1857-11-17 / 263. szám

Szeverinben. Pancsovánál, a Tisza és Szá­va közlekedési központján a kincstártól 147 hold földet kapott , hol az alsó-dunai rész szá­mára szándékozik hajógyárt építeni, melyhez alig egy mértföldnyire Ovcsa szigetnél téli ki­kötőt épít. Pécs körül gazdag kőszénbányái van­nak, melyeket már Mohácson át a Dunával is összekötött. Szóval oly előnyöknek van már e társulat birtokában , hogy nagy ereje legyen, a­mely külföldi társulat vele mérkőzni akar. Mind­a mellett hogy a társulat forgalmát biztosan sza­poríthassa, főkép kettőt lát az iparkamara szük­ségesnek : először hogy a gabona­szállítási dí­jak alább szállíttassanak, a biztosítási rendszer pedig gyökeresen módosíttassák. Az állam- és országutak állapot­a az építészeti igazgatóságtól nyert adatok nyomán kimerítőleg van a jelentésben közölve. Van pedig a kamarai területen 802128/406o mérföldnyi államút­­ és ez a pest-szabadkai út kivételével többnyire mind tűr­hető jó karba van már most is helyezve, 1860-n pedig remélhetőleg még az új építést kivánó da­rabok is teljesen készen lesznek. 1855/6 évben volt ez útvonalon 29 útmester, és 137 rendes út­­javítgató. Még az országutak javítása, kiválta sikabb vidékeken nagyon hátra van, de a munka az erőhöz képest évenkint előhalad. A Duna Mocstól a Drávatorkolatig 583/4 mér­föld hosszúságban van az iparkamara területén. E vonalon 3 cs. k. mérnöki segéd s 12 folyam ügyelő működik, kiknek kötelességük a folyam­rendőrséget vinni, a folyamot tisztogatni, a ha­jóvontató utat jókarban tartani­, s a malmokra ügyelni. Még 1853. őszén ásatott a bogyoszlói 3988 öl hosszú átmetszés, mely 16,000 folyó öl­lel rövidíti meg a dunai utat, de egyszersmind a Dunát Tolna város alól elveszi. Ez 1855-ben és 1856-ban újra kitisztittatván, most már a terhes hajók s vontató gőzösök ezen járnak; még Faisz­­nál volna kívánatos egy ily átmetszés. A Porosz­­kay mérnök úr által tervett hajókázható csator­nát, mely a soroksári Dunát a Ferencz csatornán át kötné össze a Tiszával, pártolja az iparka­mara. Igen érdekes adatot találunk a Dunán forgó lisztmalmokról. Birnak ez adat szerint Mécs 14, Süttő 8, Nyergesújfalu 11, Ebed 2, Esz­tergom 13, Párkány­­­1, Esztergom-Szentgyörgy­­mező 21, Helemba 1, Nagymaros 4, Verőcze 3, Vácz 37, Dunakeszi 1, Palota 6, Újpest 3,­­ Buda 40, Budaújtelep 33, Budaországut 24, Pest a Margitszigetnél 21, Pest a táborkórház­nál 45, Budatabán 14, Csepel 10, Promontor 16, Sziget Sz.­Miklós 21, Tétény 5, Érdtől fogva Kalocsáig eső helységek 292, Baja 50, Szeremle 5, Báta 5, Duna-Szekcső 14, Mohács 24, Darázs 5, Batina 16, Vörösmarty 10, Mo­­nostorszegh 25, Kapuzsina 17 , Apatin 34, a szentendrei dunai ágban Kis-Oroszi 6, Bogdány 12, Pócs-Megyer 5, Monostor 1, Szentendre 9, Kaiáz 15, Kis-Ing 9, a ráczkevi Dunaág 86 hajómalommal. Ezeken kívül van még Érd és Kalocsa közt 47 váltó­szövek , hol t. i. a víz kü­lönböző állása szerint kötnek a malmok. E sze­rint a főágban 851 , a szentendrei és ráczkevi ágakban 128, összesen 979 a hajómalmok száma, mely malmok őrlési képessége nagyon a vízál­lástól függvén, változó , középszámban évi 2,849,600 mérőre lehet tenni. A tiszaszabályozás ügyét, melynek állását a jelentés tüzetesen tárgyalja, lapjainkból ismerik olvasóink.Azért csak e szabályozás jó eredményei­nek gyarapítására tett azon indítványt emeljük ki, miszerint a kamara egy tiszai kölcs­ön­bank felállítását látja szükségesnek, mely leg­alább is 25 millió pántnyi alappal arra volna rendelve, hogy a víz alól fölszabadult földek­nek gazdasági mivelés alá való fölszerelését, az azokra adott kölcsönökkel segélyezze. Postai közlekedésre áll jelenleg a kamara te­­­­rületén a közigazgatási kerületi postai igazgató- I­ság alatt 5 főposta-tisztség, 59 tisztséggel egy- i­ ­ JWBMBMBWMMBMMWaMiaaaMiBMIIIiri iiimmiJ mbbbbbmhbbmbb 1 bekötött postaállomás , 3 magános postaállo-­o­más , 18 vasúti posta tisztség , 23 postaki­ 1 adóság, 33 városi levélgyűjtő hivatal, 1852. év óta 41 ujjal szaporodott a postaállomá­sok száma, s 47 új postamenet rendeztetett. A pesti városi, és vasúti és budai levélposta hi­vataloknál 1852 ben ajánlás nélkül föladott levelek száma 1,262,708,185­­-ban 2,189,916-ra rúg, szaporodás 927,208, az ajánlott levelek száma első évben 59,888, a másikban 122,427, szaporodás 62,539. Még csak a táviratozásról kell a közlekedés eszközei közt annyit említenünk, hogy itt is nem­csak a távirati vonalak terjedésére , hanem azok használatára nézve is tetemes gyarapodást mutat a lefolyt három év. Még 1854-ben csak 2010 hivatalos, 13,547 magán, 1856-ban pedig már 3473 hivatalos, 18,394 magánsürgönyt szám­lált a pesti távirdai hivatalnál a sürgönyfor­­galom. TÁRCZA. Vasárnapi levelek Bécsből. VI. thy. Sokat hallani operánk újjászületéséről, illetőleg az operaház művészi kezelésében törté­nendő reformokról; az olasz törökmuzsikának szerényebb korlátokba helyezéséről; a classikai zene buzgalmasabb miveléséről; s efféle szép dolgokról, mikről minden igazgató-változásnál van szó, s soha több nem volt, mint midőn Cor­net vévé át az igazgatást, ki egy ismeretes köny­vében hasonló irányú zenepolitikai vallomáso­kat, s legszebb elveket ten le; de három-négy évi gyakorlata alatt az elméletnél tovább nem jutott, s hagyta a dolgokat menni régi rende szerint; azaz folyvást olasz zingzangot pengetett, mely olasz zenének egész Németországban sorsa, hogy becsméreltetik, és-------tele házakat csi­nál. Azt is mondják , nincsenek énekeseink, a classikai zenészetet leírók , az olasz ordítás, tremolok és saltomortalék elvonták, nem csak a közönség ízlését és béketűrését, hanem az énekeseket is. Ez ellen szavunk sincs. Vár­juk tehát a reformokat. — Eddig csak „Fi­­delio“ adatása felelt meg a programmnak. „Ju­liska“ vagy a „szerelmes ördög“ vagy bármiféle ballet minden programaiba beleillik, csak szép evolutiókat s lábikrákat mutasson. Ez ellen sincs szavunk. Ki is volna oly barbár az emberiséget még lábikráitól is megfosztani akarni? ezen egoiszk­us korszakban úgy is egyetlen, mit az ember nem magán, hanem máson szeret csodálni. Kivételes pártatlanság. — A várszínháznak ven­dége annyi, hogy csak neveiket is el nem tévesz­teni mesterség. Név van elég — de nevezetesség nincs közte ; mindnyájának köre a salon-vígjáté­­kok vizenyősebb nemében forog. J­a u n e r úr kü­lönösen a „zongora mellett“ czímű vígjátékban, Dawison egykori képéhez mérve —alárendelt szerepet játszott. A szerepek nőnek és kicsinyü­l­­nek az előadó által. — Vizenyős vígjátékoknak is bővében vagyunk; három újdonság egyszerre — mintegy megszégyenítendő eddigi lamentóin­­kat a szinh­almi apály felől. Az első „Ueber’s Meer“(Tengeren át) von Gustav zu Putlitz; szer­zőtől pár év előtt egy kötetke versek is jelentek meg; mellékesen mondva, igen vigasztaló az magyar létünkre, hogy Németországban is hem­zsegnek az új lyrikusok; ámbár kissé aggasztó irodalmunkra nézve, hogy a 40 milliónyi német körülbelül annyi lyrikust szül, mint az öt mil­liónyi magyar; mindenesetre az egésségi statis­­tika érdekes rovatát képezné, hány főre esik minden nemzetnél egy lyrikus ? — tehát Putlitz úr is egy kötettel vétett Goethe-Schiller szelle­mei ellen; azonban mint lyrája, úgy vígjátéka sem fogja halhatatlanná tenni a „von und zu Putlitz“ nevet. A másik „Unterm Regenbogen“ Schmidt Henriktől, egy kevéssé ismert novellistától, — a harmadik „Er hat Recht“ Wilhelmtől. Szo­morú jelenség egy elménet, kinek ötletei fö­lött szerzőjén kivül senki sem nevet. — Még szomorúbb egy vígjáték, mely nem víg. — A ke­gyelmes igazgatóság itt is megkisérte a má­sodszori adatos ólompróbáját, de hasztalan. El­lenben Goszmann k. a. túlcsapongó geniali­­tásában és siker­esbizottságában Pepitával mert versenyre kelni. A „Kurlandi és a Picarde“ czí­mű­ kis bohózatban az eredeti igéző és, mint a „halhatlan“ Pepita adó, érzékferdúló Picarde szerepében merészelt a pepitái előnyökkel egy­általán nem dicsekedhető kis Goszman k. a. a síkra szállni. E kis tévedés nagy baklövés, mert józanítja a közönség legrajongóbb részét is Gosz­mann k. a. bájai tekintetében, mik Pepitáétól fö­lötte különbözők , s azt mutatja, hogy G. k. a. nem ismeri varázsának titkait. Művészetről nem szólunk , csak varázsról , mert a Picarde sze­repe nem művészszerep. — Volt egy kitűnő művésznőnk — Seebach k. a. a neve; költői gyöngéd jelenség, tele szellem és értelemmel; s mivel erejét, tehetsége körét nem tudta fölis­merni, s mindenbe kapkodott — belé veszett. Goszmann k. a. nem Seebach, ha ő ily té­vedt lépéseket ismétel — külvárosi színésznővé fog lelépni. Kätchen von Heilbronn — és a Pi­­cardei paraszt leány! non omnia omnes! — Az Aurora ez évben az irodalom s művészet kö­réből a legkitűnőbb neveket számítja tagjai közé. Az első este — az obligát bevezetési költemény s „művészet előmozdítási“ nagy szavaktól duz­­zadozó, egyébiránt Hasenrücken s Pozson­ kö­­rüli „Erlauer“ mellett tűrhető elnöki beszéd da­czára , kellemes , sokat ígérő volt. Többi közt Rossi úr, az olasz színtársaság heroin egy franczia s egy olasz költeményt szavalt, rendkí­vüli tetszéssel s olasz bravourral. Rossi egyéb­iránt azon kitüntetésben részesül, hogy az ud­vari operaházban hat előadást rendezend, mik ámbár nem lesznek jobbak egyéb előadásainál, bizonyosan megtöltendik a nagy karinthkapui színházat, míg üresen hagyák a józsefvárosit, mert ide járni nem „bon­ton.“ Ilyen e nép­­színház­ba megy a­­ ház, nem az előadás kedvéért. Tannhäuser a karinthkapui színházban „fuvárt“­­ csináland; a józsefvárosi színházban csak a ,,me­­nupeuple“ lelkesedik mellette. — Mindamellett itt is 25 előadást ért. — Még látogatottabb a Tannhäuser paródiája, melyhez alig kapni zárt­széket és páholyt. — Irodalmi tekintetben em­lítést érdemel, hogy sabaudiai Eugen, kiről a régi nóta igy szól „ Eugen der edle Ritter,“ de kiről eddig az austriai történészet csak futólag emlékezik, ámbár Eugen mint lángelmü hadve­zér , uralkodó szenvedélyek közepett józan mér­sékelt politikus, nemes jellem, s áldozatkész műbarát, kitől Bécs máig is legkitűnőbb műkin­csének alapját — a Belvederet — s több palotát örökölt, s ámbár azon kor, melyben a nagy Eugen élt és hatott — a birodalom történetének igen nevezetes forduló­pontját képezi , végre méltányló történészre talál; az ifjabb A­r­n­e­t­h legközelebb kiadandja monographiáját. Stu­benrauch tanár a statistikai kornak tudomá­nyos hódolatát bemutatandó — az egyleti- egynek Austriában történetét adandja ki. Az egyesületi szellem nyomai eddig Austriá­­ban oly gyerek, miszerint kiváncsiaknak kell lennünk a tanár úr e térem­ „fölfedezéseire.“ — Majd elfeledek megemlíteni egy sajátságos s nem egy hamar megújuló hangversenyt, melyet a 70 éves Wild, 50 éves tenorkodásának év­napjára rendezett. A hangversenynek, ámbár minden észt, énekművészek venek abban részt, ő volt hőse, ki egy pár dalban, különösen Schu­bert „Aufenthalt“jában, rendkívüli hangjának még mindig meglepő maradványait tünteté ki; mint kell ordítás helyett énekelve, s a karzat ízlése helyett a szép és művészet törvényének hódolva szép hangot kímélni s 70 évig megtaka­rítani ? quid virtus quid sapientia possit, utile „tenoribus“ proposuit exemplar Ulysses ! A magyar gazdasági egyesület alakító köz­gyűlése. (Pesten, nov. 16. 1857.) Mint a lapok utján előre tudatva volt, a „Ma­gyar gazdasági egyesület“ nek első alakulási gyűlése m­a, november 16-án délelőtti 10 órakor kezdve megtartatott. A gyűlést Heinrich N. János ur , az ideig­lenes bizottmány elnöke nyitotta meg, Gálffy György cs. k. helytartósági tanácsos ur mint kormánybiztos jelenlétében. A jelen volt ta­gok száma összesen 212, mely igen szép szám nagy reményekkel enged kilátást a jövőbe. Legelsőben is a magas kormánynak 4061. sz. a. kelt leirata olvastatott fel, mely az egyesületi alapszabályokat megerősíti; ezután következett az alapszabályok­, s végre a f. é. nov. 10-éig alá­­irott, s annálfogva legmagasabb kormányrende­­letileg e mostani alakító gyűlésen választóképes tagok névsorának felolvasása. Főtárgya lévén e gyűlésnek az elnök, alelnö­­kök s választmányi tagok megválasztása, a fel­olvasások után az ezekre szavazatszedő választ­mány neveztetett ki; ennek elnökéül gr. Károlyi Lajos önmaga, tagjaiul: gr. Zichy Herman, Som­­sich Pál, Havas Ignácz, Korizmics László és Morócz István kéretvén fel. A választási ered­mény kedden nov. 17-én délelőtt 10 órakor foly­tatandó közgyűlésen fog közzététetni. Addig mi közöljük itt a rendes határidőig, november 10-éig jelentkezett s e gyűlésen szava­zati jogot nyert összesen 338 tag névsorát, azon megjegyzéssel, hogy a különböző osztályokban novemb. 10-ike óta jelentkezett tagok száma, az itt név szerint elősorolandókon kivül ismét mint­egy 70 számra rúg, mely számot azonban a gyű­lés folyama folytonosan örvendetes mértékben szaporít. Névjegyzéke a magyar gazdasági egyesület azon régi és uj tagjainak, kik részint tartozásaik befizetése ál­tal, részint f. évi november 10-ig tett nyilatkoza­taiknál fogva az 1857. november 16-án tartandó közgyűlésre mint szavazók magukat bejegyez­tették : 1. Régi alapítók : 200 pfton kezdve : Ada­­movics Kap. János, földbirtokos, Csepin, Slavonia 300 ft, Almássy Móricz gróf, Bécs 200 ft, Andrássy György gróf, Hosszúrét, Gömör 1500 ft, Augusz An­tal báró, Buda 300 ft, Batthiány Fülöp hg, Bécs 1000 ft, Bernát György földb. Tass, Pestmegye 200 ft, Bésán János báró, Tét, Győrmegye 400 ft, Beze­­rédy László földb. Kám, Vasmegye 200 ft, Breuner Ágoston gróf, mint bold. Festetics-Eszterházy Rozina grófnő örököse, Zeliz, Barsmegye 1000 ft, Coburg- Koháry Ferdinand hg, Bécs 1000 ft. Csapó Vilmos ifj mint bold. Csapó Dániel örököse 600 ft, Cseko­­nics János földb., Haczfeld, Torontálmegye 500 ft, [ Czilchert Róbert dr. földb., Gátőr, Pozsonmegye 200­­ ft, Cziráky János gróf, Lovas-Berény, Fehérmegye 500 ft, Dessewffy Emil gróf, Sz.­Mihály, Szabolcs­­megye 400 ft, Dessewffy Aurél gróf részéről 200 ft, Dessewffy Marczel gróf, Pest 200 ft, Draskóczy Gyula (Sámuel), földb., Harkács, Gömörmegye 200 ft, Eszterházy Pál hg Bécs 1000 ft, Eötvös Dienes báró, Pest 290 ft, Eötvös József báró, Pest 200 ft, Festetics Ágoston gróf, Pest 300 forintot, Festetics Dienes gróf Pest 300 forintot , Festetics Leo gróf, Pesten 200 ft, Forgách Gyula gróf, mint idősb Forgách Antal örököse , Pest 200 forintot, Gaal István földbirtokos , Büssön Somogymegye 200. Gerliczy Vincze báró, Buda 300. Ghyczy Ig­nácz jószágigazgató, Tatán 200 ft, Grosser János a hegyesrendiek részéről Pesten 200 ft, Győri László gr., Perkáta, Fehérmegye 400 ft, Gyürky Antal föld­birtokos és a „Borászati közlemények“ szerkesztője Pest 210 ft, Haller Ferencz gróf özvegye, Al-Se­­bes, Sárosmegye 200 ft, Hegyessy Péter földbirto­kos, Bécs 200 forintot Hertelendy Kálmán földb. Orlak, Zalamegye 200 ft, Inkey Lajos földbirto­kos, Id.­Berényi, Somogymegye 200 ft, Karácso­nyi Guidó földbirtokos, Buda 300 ft , Károlyi György gróf, Pesten, 4000 ft, Károlyi István gróf Fóth-Pesten 2000 ft, Károlyi Lajos gróf, Tótme­­gyer, Nyitramegye 4000 ft, Kecskemét szabad ki­rályi városa 200 ft, Kis Pál földbirtokos, Miszla, Tolnamegye 500 ft, Koller Ferencz szőlőbirtokos, Pest 200 ft, Kovács Ferencz, mint bold. Kovács Zsigmond örököse, földbirtokos, Péczel, Pest 400 ft, Lichtenstein Alajos herczeg , Bécs 1000 ft, Lónyay Gábor földbirtokos, Deregnyő, Zemplén me­­gye 200 ft, Magyar Imre földbirtokos Szabad­kán 200 ft, Majláth György idősb. Zavar, Poson­­megye 200 frt; Majláth György ifjabb, Pécs 400 ft; Micsky Zsigmond földb., Felcsuth, Fehérmegye 200 ft; Nádasdy Leopold gróf, Pest 300 ft; Nádassy István földb. Pest 200 ft; Ordódi Sándor földbirt. Pest 200 ft; Pejacsevich László gróf, mint Pejacse­­vich Ferdinánd gr. örököse, Eszék 200 ft; Puteányi József báró, Szigliget, Somogym. 200 ft; Ráday Gedeon gr. Pesten 200 ft; Steinbach Károly földb. Pest 200 ft; Schmidt Pál gazd. tanácsos, Bécs 200 ft;Sennyei Pál báró Sátor-Alja-Ujhely, Zemplén 200 ft; Somsich Imre gróf, Like, Somogy megye 200 ft, Somsich Pál, Pest 200 ft, Somsich Lőrincz földbir­tokos, Sörnye, Somogy 200 ft., Szapáry Antal gróf, Pest 600 ft, Széchenyi István gróf, Bécs 1500 ft, Széchenyi Lajos gróf örökösei Imre és Dienes, Hor­­pács Sopron megye 1000 ft, Szécheni Pál gróf, Apáthi, Vas megye 1000 ft, Szentimrey András föld­­birtokos Kassán 200 ft, Stankovánszky Imre föld­­birtokos, Tolna 200 ft, Tarnóczy Kázmér földbirto­kos, Lelócz, Nyitramegye 200 ft, Török János köz­­gazdasági író, Pest 200 ft, Trefort Ágoston földbírt, Pest 200 ft, Ürményi Ferencz, Pest 600 ft, Ürmé­­nyi József, Pest 400 ft, Vay Miklós báró, Golop, Zemplin 400 ft, Vécsey Pál báró, Bodrog-Szerda­­hely 200 ft, Végh János, mint bold. Végh Ignácz örököse, földbirtokos Vereb, Fehérm 500 ft, Vesz­prémi káptalan 200 ft, Viczay Károly gróf, Héder­­vári Győr 500 ft., Wenkheim Béla báró, Pest 200 ft, Wenkheim László báró, Szarvas, Békés 200 ft, Wenkheim Victor báró, Pozsony 200 ft, Wodiáner Albert (Samu) földbirtokos Pest 200 ft, Zichy Ala­dár gróf, Láng, Fehérm. 200 ft, Zichy Henrik gróf, Mosony 400, Zsedényi Eduárd, Bécs 200 ft. II. Befizetett régi alapítványok után: Adler Ádám Móricz, nagykereskedő Pest 200 ft, Almássy Alajos gróf részéről 200 ft, Almássy József részéről 471 ft, Csáky István gróf özvegye 500 ft, Eszter­gomi főkáptalan 200 ft, Eszterházy Károly gróf ré­széről 1000 ft, Felsőbánya kir. városa 200 ft, Hor­váth József zágrábi kanonok 300 ft, Klauzál Imre részéről 200 ft, Krumpholcz Sámuel János 300 ft, László Miklós földbirtokos, Bogszeg, Arad 200 ft, Mocsáry Lajos, mint bold. Mocsáry András örököse 200 ft, Plathy Mihály 200 ft, Rudnyánszky József püspök 200 ft, Steiner Jakab 200 ft, Szabó Béla, Pest 200 ft, Újvidék városa közönsége 200 ft, Witt­man Antal 300 ft, Zay Károly gróf, Ugrócz .220 ft, Zichy Domokos, Élesd, Bihar 200 ft, Zichy Edmund gróf, Sz. Mihály Fehérm. 500 ft, Zichy Manó gróf 200 ft, Zichy Ödön gróf részéről 500 forint. (Folytattatik.) Gömörmegye, Alsó-Vály nov. 10. Miután a lapok elkezdették a takarékmagtá­rak ügyét pengetni, a takarékmagtárak a nép­boldogságra nézve igen fontosak, községünkben pedig egy ilyen létezik, hogy ezek szaporítására én is ösztönt adjak, ez alkalmas időben felhiva érzem magamat annak állását a közönséggel rö­viden megismertetni. A helységünkben levő takarékmagtár 1843- ban alakult. Czélja a Vály völgyén levő öt hely­ség, Bökszeg, Felső és Alsó-Vály, Gergelyfalva és Mihályfalva lakosait vallás és rangkülönbség nélkül rendkivüli szükség s történhető éhhalál ellen biztosítani. A magtár felállítására nézve az eredeti eszme az volt, hogy az alapul szolgáló betéteit kiki tehetségéhez mérve teljesítse , de az előállható rendkívüli szükség esetén minden részvényes fejenként egyenlően részesüljön a ki­osztandó gabonában. Eme tisztán philanthropicus elven azonban nem volt képes a magtár létesülni. Hanem helyet kellett adni a nyereségi érdekek­nek is, így aztán részvénytársasággá alakultak a vállalkozók, s azon elv nyomán, hogy a­mely arányban vesz részt kiki annak felállítása ter­­heiben, azon arányban részesüljön jótékonysá­gában is, alkották a most fenálló takarékmag­tárt. A részvények száma eleve meg nem határoz­­tatott, mert inkább a szegényebb sorsúak ked­véért lévén szándék a magtárt fölállítani, ha a részvény értéke nagyra tétetik, félni lehetett, hogy a szegények elrettentetnek, ha pedig ke­vésre tétetik, akkor az alapításra s építésre meg­­kivántató erők sem teremtethetnek ki. E kérdést a magtárépületnek fölállítására megkivántató pénzösszeg döntötte el, mely 1128 portra kerül­vén, egy részvény értéke pedig 1 pártba s 1 véka gabonára határoztatott, így a részvények, ha nem is egyszerre és minden ösztönzés nélkül, okkal móddal mégis elkeltek, a szegények az építkezés körüli keresetmód s alkalom által is tetemesen segíttetvén a részvényessé tehetésben. Minden részvényes a maga részvényének tu­lajdonosa lévén, arról a törvény és alapszabályok korlátai közt szabadon rendelkezhetik. Minthogy azonban az intézet kitűzött czéljának csak úgy felelhet meg, ha a részvények csak oly számú birtokosoknál maradnak, kinek rendkívüli szük­ségét annak idejében fedezni képes lehet, tehát megállapíttatott, hogy a részvények számát szaporítani soha sem szabad, továbbá részvényt átruházni csak részvényesre vagy oly nem rész­vényesre lehet, ki helybeli lakos. Az intézet czéljával az is ellenkezvén, hogy idővel néhány vagyonosabbak a részvényeket mind maguk ke­zére kerítsék, a részvény-birtokolhatási maxi­mum szintén meghatároztatott,kivételt egyedül a helybeli egyház (melynek 200 részvénye van) és egy pár oly magános személy szenvedvén, kik már először a meghatározott maximumnál több részvényt vásárlottak, miután alakulás alkalmá­val ezekre szükség volt, hogy a különben alig 800 családot számláló öt vályvölgyi faluban az 1128 részvény elkeljen. Rendkívüli szükség ide­jén is csak V3-dát szabad a magtári készletnek ki­osztani , a hátralevő 1/3 tartaléktőkének lévén hagyandó. A magtárba betett gabona egyébiránt tavasz­­szal kölcsönöztetni, őszszel tőke és kamat szigo­rúan behajtatni szokott, a részvényesek magukra oly szigorú szabályt hozván , hogy a­ki a köl­csön kivett gabona viszafizetésében hanyagsá­got tanúsít, első esetben megiitetik, az azon évi kölcsönből kizáratván, második esetben részvé­nyét elveszti, azonfölül tartozása törvény útján

Next