Budapesti Hírlap, 1857. december (275-298. szám)
1857-12-01 / 275. szám
Pest Kedd. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : fél évre: 10 frt, évnegyedre:1 frt. Helyben : félévre 0 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálosott sorának egyszeri beiktatásáért fr kr, többszöriért pedig 4 kr. ssá* mutatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesitrsi iroda : Egyetemutesa szö **. a. 2-ik emeleten. December 1. 1857. Kiadó hivatal van : Egyetem-utesában, 1-ik szám alatt, földalmi BUDAPESTI HÍRLAP. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcan, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál.— Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. A p o s t a i F e l s é g e f. é. nov. 8-ki legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy nemes Giacomo Gnarini Gremából, Borzoni István a lombard-velenczei congregatio követe , és Marussi Antal, az austriai Lloyd kapitánya, mindegyik a pápai sz. Gergely-rend kiskeresztjét, a gróf Trapp Ozwald cs. k. kamarás és helytartósági fogalmazó Insbrickban, a szász kir. Albrecht-rend második osztályú combirkeresztjét, és Haller Bálint merani polgármester , a wirttembergi kir. Frigyesrend kiskeresztjét elfogadhassa és viselhesse. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a soproni orsz. főtörvényszéki területen Ege Miklós hivatalhelylyel Kőszegen kineveztetett. F. é. nov. 20-n jelent meg és küldetett szét a budai cs. k. egyetemi nyomdából a magyar orsz. kormánylap első osztályának XXIII-dik és a másodiknak XIX és XX-dik darabja, mind német egyes mind az összes kettős kiadásokban. A XXIII. db. tartalma: 184. szám. A pénzügyi ministeriumnak 1857. September 21-kén kelt rendelete, kiható az egész birodalomra, a játékkártyáktól fizetendő elhasználási adó megváltoztatása iránt. 185. sz. 1857. September 26-kán kelt császári rendelet, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, továbbá a Szerbvajdaságra s a temesi bánságra, az úrbéri s az 1853. mártius 2-kán kelt császári nyiltparancsokban (hírod. törv. lap 38—42 sz.) szabályozott egyéb birtokviszonyból keletkező hátralévő tartozások fölszámitásának, pénzzé változtatásának és behajtásának módja iránt. 186. sz. A pénz- és igazságügyi ministeriumoknak 1857. October 1-jén kelt rendelete, kiható minden koronaországokra az adományozott s a bányakönyvekbe már elkülönítve bejegyzett vámamértékek és vámatelkeknek, utólagos összejegyzés folytán egy bányakönyvi tárgygyá leendő egyesithetése iránt. 187. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857. October 4-kén kelt rendelete, kiható a közös vámterületben foglalt minden koronaországokra, az 1853. évi rendszeres vámjegyzék „kiviteli rovatában“ s „vámhivatalok, melyeknél a megvámozás terjesittethetik“ czimü alrovatában előforduló némely tételek kiigazítása iránt. 188. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1855. October 6- kán kelt kibocsátványa, kiható a birodalom egész területére, melylyel elrendeltetik, miszerint több az 1857. September 19 kén kelt uj pénztörvény (bírod. törv. lap 169 sz.) értelmében vett austriai értékű ezüst pénzek minden cs. k. pénztárak és adószedőhivataloknál, conventiós pénzben az alább kitett érték szerint már jelenleg is használtathatnak. 189. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857. oct. 7- kén kelt rendelete , a krakói pénzügyi járásban levő szeznemni II. osztályú mellékvámhivatal megszüntetése iránt. 190. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857. oct. 8- kán kelt rendelete, a magyar tszkrajezáros pénzjegyek behúzása iránt. 191. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857. oct. 8-kán kelt rendelete, melylyel az 1849 évi január 20-án kelt legfelsőbb határozvány folytán a lombardvelenczei királyság számára vert 10 centimes rézváltópénzek behúzása elrendeltetik. 192. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1857. oct. 10-kén kelt rendelete, kiható a birodalom egész területére a katonai határőrséget kivéve, a poroszországi bíróságok által polgári jogügyekben hozott ítéleteknek Austriában leendő végrehajtása iránt. A II. oszt. XIX. dijának tartalma: 34. sz. Hirdetés a magyarországi cs. k. fökormánytól 1857-ki September 30-káról, a magyarországi evangélikusok házassági fölmentvény szolgáló folyamodványainak ezentuli fölszerelése s útja iránt. A XX* 6b. tartalma: 35. sz. Hirdetés a magyarországi cs. k. fökormánytól 1857-diki October 12-kéről, a bozoki szolgabirói hivatalnak Korponára áttétele, s Korpona és Kralecz községeknek az eddigi bozoki járásba keblezése iránt. NEMHIVATALOS RÉSZ. A budapesti rendőrigazgatóságnál a lőporföllobbanás által Mainzban szerencsétlenül jártak számára Koppély Fülöp nagykereskedő 100, és Goldberger Sám. F. és fiai szabad, nagykereskedők és gyámnokok hasonlag 100 ftot adtak át, mely őszi etek rendeltetéshelyekre fognak juttatni. 275 Pest, november 30. (Politikai napi szemle.) Mint a feltorlódott felhőkből az eső, úgy hullanak most alá a Dunafejedelemségek jövőbeli szervezetére vonatkozó indítványok. Először is több részletet veszünk a minap említett franczia-orosz indítványra nézve; lényeges pontjai ezek lennének : közigazgatási és vámegyesülés; évenkint minden fejedelemségben külön díván hivatik egybe ; minden évnegyedben vegyes díván lép egybe, a két fejedelemség közös ügyeit tárgyalandó ; mindegyik fejedelemség külön souverain fejedelmet nyer, ki a porta által megerősítendő. Ez indítvány, az igaz, elég távol áll az úgynevezett politikai uniótól és némely pontjában az ismeretes Clarendonféle tervhez közeledik, hanem más részről azon aggodalmat is kelti, hogy vajmi nehéz leendő külön és vegyes divánok közt a kivánatos egyetértést helyreállítni s hogy két souverain fejedelem mellett a közigazgatási unió valósítása is nem egy akadályra fog bukkanni. Egyébiránt ezen indítvány legalább arra mutat, miszerint a divánok túlfeszített igényeinek teljesítése még onnan sem várható, hol eddig nagy buzgalommal védelmezték az unió eszméjét s a párisi congressuson a fentebbi terv még igen lényeges módosításokon fog keresztülmehetni. Beszélnek azonkívül új austriai javaslatról is, mely Bécsből Konstantinápolyba küldetett, mely állítólag porosz részről is jóváhagyást várhatna. Ezen javaslat a régi angol indítványra támaszkodnék, a jelenleg Bukarestben túlsúlylyal biró pártnak uniós kivánatait „teljesen mellőzné“ és „csak annyit engedne, a menynyit Austria mint határszomszéd s a moldvaoláh állapotok ismerője a porta érdekeivel és jogaival megféröknek tart.“ Nesze semmi fogd meg jó! Ha olvasóink a mondottakból, miket egy rajnai lap után szóról szóra idézünk, el tudnak igazodni, szíveskedjenek bennünket is, akár bérmentetlen levélben, felvilágosítái, miben áll tulajdonképen az az új indítvány. Annyi azonban tény, hogy Bécsben teljesen helyeslik Manteuffel bárónak minapi jegyzékében kimondott nézetét, miszerint a portának positiv és világos tervvel kellene föllépnie s hogy Prokesch báró, ki e tekintetben úgyis már több, bár sikertelen lépést tett a török ministeriumnál, ama tanácsát megnyitandja. A moldva-oláh divánok ez alatt kidolgozták az ismeretes határozmányok indokolását tartalmazó emlékiratokat; a moldvai röviden és érthetően,az oláhországi hoszszasan és dagályosan; fontosságot nem tulajdonítunk ezen okmányoknak, sőt még jellemzőknek sem tartjuk, mert ama két testület jelleme iránt úgyis tisztában vagyunk, s ha nem osztozunk is azon túlzott szemrehányásokban , mikkel a divánokat innen onnan elhalmozták , mégse hiszszük , hogy a román nemzet üdve tőlük fognak indulni. Tapintatlanságuk egyik legkirívóbb bizonyítványa az, hogy a moldvai diván e hó 24. tartott gyűlésében, a leghevesebb ellenmondás daczára is , a nemorthodox lakosságtól a politikai jogokat megtagadta. Ez bizony igen roszul illik össze azon széphangzatú phrasisokkal, mikkel a divánok minden határozmányukat felezse romázzák, és nagyon is igazolja azoknak véleményét, kik azt hiszik , hogy a románok még nem állnak a mai kor színvonalán. Párisban a congressusban résztvett másodképviselők egybeléptek és szétmentek. És mit tettek ? semmit sem ! A besszarábiai határszabályzásra vonatkozó toldalékszerződés ratificatióit akarták volna kicserélni, hanem egyiknek (ha nem csalódunk az orosz képviselőnek) papirjai nem voltak rendben s igy az urak egy kis „amicális“ beszélgetés után ismét oda mentek a honnan jöttek volt,azt végezvén, hogy majd e napokban végezni fognak. Valódi szerencse, hogy a világ üdve nem függ a besszarábiai határszabályzás megerősítésétől! Arról, hogy a holsteini ügy a párisi congressus elé fogna hozatni, nincs többé szó. Austria és Poroszország igen határozott hangú jegyzékben megköszönte a „szíves szolgálatot“ és Francziaország ez ízben elég nagylelkű, a maga barátságát másokra rá nem erőszakolni. Más jegyzékről is beszéltek, melyben Törökország a Dunafejedelemségek állapotára utalván, a külhatalmakat netaláni újólagos megszállásra előkészítette volna. E jegyzék lételét minden párisi tudósítások tagadják, míg a „Presse d’Orient“ azon feltűnő eseményt, hogy Widdin körül a Duna mentében tíz zászlóalj központosíttatott, a szerbiai nyugtalanságok által magyarázza. Tudtunkra azonban Szerbiában mély nyugalom uralkodik, s az összeesküvés fölfedeztetése óta az ország csak oly csendes, mint annakelőtte! Páriából még egy érdekes hírt veszünk: a szertartási congregatio a franczia püspökökhöz intézett köriratban azt rendeli, miszerint a császár neve a misei canonba beleigtatandó („et pro imperatore nostro Napoleone“), továbbá, hogy a „Domine salvum fac regem“ helyett „imperatorem“ mondandó. Egyházi körökben nagy fontosságot tulajdonítnak annak, hogy a szószék a középkori hagyományoktól eltérvén, a franczia császár számára oly imát megengedett, mely csak a szent római birodalom császárát illette és Napóleont Nagy Károly legközelebbi utódjainak helyébe teszi; — idővel tán mégis Párisba jó ő szentsége a császár megkoronázására I Sz. Pétervárott dec. 6-ra, a boldogult czár nevenapjára várják a jobbágyok felszabadítását tárgyazó első ukázt; a nemesség e lépésre előt készíttetett és Oroszország ez által valósággal belépne Európa mivelt államainak sorába, ahonnan mindaddig kizárva volt, míg parasztjaiban is az emberjogot és emberi méltóságot becsülni nem tudta. Az indiai hirek kevéssé biztatók ; azoknak lényegét távirati sürgönyeinkből ismeri a közönség ; az angol lapok, élükön a „Times“, természetesen vidor képet törekszenek vágni, ami azonban nem igen sikerül; egyetlen vigaszuk az, miszerint a hírek sem oly roszak, hogy még roszabbak ne lehetnének! Igaz ám,hanem az is igaz, hogy bizony igenigen sokkal jobbak is lehetnének ! A felhők csak nem akarnak szétoszlani, s ha a miniszérium a parlamentnél a keletindiai, társaság megszüntetését fogja indítványozni, ez köpenyeg leendő.A múlt esőnek, és talán a jövőnek is, de a mostaninak nem! KÉZBESÍTÉSI REND AZ ÚRBÉRI HÁTRALÉKOKNÁL. •J Több helyütt találunk említést s utasító irányt a kérdéses sept. 26 diki nyiltparancsban az ítéletek és határozatok kézbesítéséről is. Természetes, hogy miután ezen nyiltparancs nem tisztán magánjogi érdekekről szól, az adott utasítás nem oly kimerítő és szabatos, mint mindazon rendszabályok, melyek az ideigl, polgári perrendtartásban előírvák. Azokban nevezetesen biztos és teljes eligazodást találunk : az írásbeli kérelmek, s a szóbeli kérelmek fölötti bírói rendeletek kézbesítésének módjáról, különösen : a saját kézhezi szolgáltatás vagy háznép általi kézbesítésről, az egyeseket vagy több pertársakat érdeklő kézbesítésekről, a távollévők vagy meghatalmazottaknak kiszolgáltatandó kézbesítésekről, stb. Sőt nemcsak, hanem a kézbesítések hibás voltának vagy elmulasztásának jogi következményeivel is szorosan megismerkedünk azon szabályokban , nem így az úrbértartozási hátralék iránti ügyekben hozott ítéletek és végzések kézbesítésénél. Erre vonatkozólag ugyanis, ha mi a nyíltparancs 6, 16 - 17-ik §-ait összevetjük, nem találunk egyebet, mint elvileg kimondatni azt,hogy midőn a kárpótlás hatására jogosítottak kívánják, a szolgabírói hivatalirtózik a beperlett kötelezetteket személyesen megidézni, sőt ha ezek megjelenni vonakodnának, ellenük kényszerítő módokat is használni. A bírói hatóságok ezen fölhatalmaztatása tehát nyilván mutatja, miszerint itt a kézbesítési tények a fenforgó úrbéri jogviszonyokkal szoros és mintegy belső összefüggésben állnak, s világos, hogy azon tények az ily úrbértartozási hátralékok körüli eljárásoknál nem puszta külső szertartásoknak tekintendők, melyeknek csak formasági jelentősségük szokott lenni, hanem, hogy azok itt a törvénykezés organikus alkatrészeit képezik. Ennélfogva természetesnek kell találnunk, hogy az e téren a kézbesítések módjára s eszközeire nézve a törvényhozás nem a polgári perrendtartást jelölte ki zsinórmértékül, minthogy jelenlegi törvénykezési rendszerünkben valamint az egész perrendtartás, úgy a kézbesítési rendszer is benső összefüggésben áll az általános jogélettel. Az ideigl. polg. perrendtartás negyedik fejezetéből tehát az ily árbéri ügyekben szükségelt kézbesítéseknél különösen csak azon szabályok jöhetnek tekintetbe, melyek a szóbeli kérelmek elintézésére vonatkoznak (65-dik §.). Azaz ha a folyamodó fél szóval terjesztette elő kérelmét, a végzés félzeten s a jegyzőkönyv másolatán adathatik ki, — az elsőbb tudniillik a kérelmezőnek az utóbbi pedig a kötelezetteknek. A dolog ezen formaszerűsége nincs ugyan praeseri- i bálra a sept. 26-diki cs. k. nyiltparancsban; azt védjük mindazonáltal, hogy azon analógiánál fogva, mely az urbértartozási hátralékok s a polgári jogügyek rövidleges tárgyalása között létezik, ezen utat követni annál biztosabb, minthogy így az egész eljárás is gyorsabbá és biztosabbá válik. Azon elvnél fogva, hogy a pátens 16-dikosa szerint a hozott ítéletek a községi elöljáróságok útján közöltessenek a kötelezettekkel , szabados , sőt törvényes útnak látszik ugyan az is, miszerint a bíróságok csak amúgy, mint mondani szokták „commissionaliter“ eszközöljék az idézési s egyéb közbenszóló határozatokat is; mi mindazáltal úgy vélekedünk, hogy itt különbséget kell tenni az ítéletek s az idézési vagy egyéb a tárgyalásra vonatkozó határozatok kézbesítése közt. Az ítéletek közlése ugyanis bizonyos ünnepélyességgel s szertartással van összekötve, mert azok kihirdetésénél szolgabirói hivatalnoknak is kell jelen lenni, minélfogva ily esetekben a községelöljáró nem mint kézbesítő közeg, hanem mint törvényes tanúbizonyság tűnik föl. — Más oldalról pedig azt is észre kell vennünk, hogy az ítéletek kihirdetésével már rendszerint be vannak fejezve a tárgyalások, s igy arra, hogy azok minél biztosabban s gyorsabban vezettessenek , többé szükség nincs, — midőn ellenben a megidézések csak mintegy megnyitását teszik az eljárásnak, előtényét a tárgyalásnak , melyet a hozott törvény értelmében a bíróságnak szoros kötelessége minél előbb befejezni. Mert az államkormány czélja az , hogy ezen ügyek az érdekletteknek minél kevesebb költségével s minél rövidebb idő alatt intéztessenek el. Ámde mindez megtörténhetik-e , ha bizonyos formaszerűséget nem tartunk meg a kézbesítéseknél Várjon nem játszanák-e ki a commissionális megidézéseket? Nem rejtőzhetnének,s nem távozhatnának-e el az érdeklettek, midőn megsejtik, hogy törvény elé fognak hivatni ? Nem tapasztalunk-e mindennap ily kijátszásokat ? Valóban, ily fontos ügyben egyáltalában nem tarthatjuk eléggé biztosak és czélravezetőknek a commissionális berendeléseket a kézbesítéseket , mert habár föl vannak is jogosítva a szolgabírói hivatalok, hogy szükség esetében erőhatalommal élhessenek , mindez nem szolgál azon czél elérésére, hogy az eljárás minél gyorsabb legyen. Midőn azonban azt vitatjuk , miszerint jó és czélszerű lenne a polgári perrendtartásból is követendő irányul elfogadni némely elveket, nem mondjuk, sőt nem is akarjuk tanácsolni, hogy az úrbéri hátralékok tárgyalásánál az egész kézbesítési rend egyáltalában az ott előírt formák szerint történjék. Ez lehetetlen is , mert az ily formák már a priori bizonyos és sajátszerfi fölszerelését szükségük a beadványoknak és panaszoknak. Különösen azon esetekben, midőn írásban terjesztetik elő a kérelem, itt nem kivántathatik, hogy a kérvény két — vagy a kertársak száma szerint több — példányban nyújtassék be; mert itt szorosan véve nem pörös, hanem politikai jogintézkedésekről van szó; az sem kívántathatik tehát, hogy a megidéző vagy egyéb bírói végzés ugyanannyi példányra vezettessék, mint amennyi a perbe hívott; hanem azt mindenesetre czélszerűnek tartjuk, hogy amennyiben lehetséges, minden idézési végzés és közbenszóló határozat kézbesítése írásban ■ a rendes törvényszolga által eszközöltessék.Törvény-, vagyis hivatalszolga ugyanis minden bíróságnál létezik, s mondhatjuk véghetetlen az az előny és különbség, mely az ezek által s a községi elöljáróság útján eszközlött kézbesítések között van. A debreczeni „István“ gőzmalom, II. (Vége.) Ezekben öszpontosul a mi javaslatunk, melynek el vagy nem fogadása, foganatosítása vagy sikeretlen megpróbálása , ad a társulatnak életet vagy halált. És hogy a társulat számára kivontató pénzszerzésnek ezen módja sokkal kedvezőbb a társulatra , mint a már egyszer megrendelt 60 ezer pft kölcsönnek fölvétele, a következőkben mutatjuk meg. Ugyanis a) Ha a társulat 60 ezer frt kölcsönt vesz fel, s azért ingatlan vagyonát annyi értékig betáblázással elterheli, mostani szorongatott állásunk mellett hitelét teljesen tönkre juttatja. Míg ellenben, ha eddigi tőkéjét 900 új részvényesnek 90 ezer frtba befizetett tőkéjével szaporítja, ugyanannyival minden idegen hitelezők irányában hitelét is szaporította.