Budapesti Hírlap, 1857. december (275-298. szám)

1857-12-01 / 275. szám

b) a 60 ezer frt kölcsönt a lejáratkor feltétle­nül vissza kellene fizetni, míg a 900 új részvény birtokosai, lehet hogy 5 év múlva tőkéiket min­den további biztosíték kérése nélkül is bármeny­nyi időre benn hagyandják. c) a 60 ezer frt kölcsönt a társulatnak kellene a maga összes vagyonával biztosítani, a­honnan ha a részvények értéke felényire leapadna, akkor is a megmaradt részből kellene az egész kölcsön visszafizetésének kitenni, s végre is eljöhetne az eset, hogy a társaságnak minden vagyonát ezen kölcsön nyelné el, a részvényeseknek pedig semmi sem maradna befektetett tőkéik kárpótlására.­­ Míg ellenben , ha a 900 új részvényeseknek tőkéi apadnak is, azokért a többi részvényesek betett tőkéikkel nem felelősek ; úgy hogy, míg az ezek által betett 90 ezer­ért megvan , e tőke maga magát biztosítja ; ha ezt is a többi régibb részvényesek tőkéjével együtt azon balsors éri, hogy csak úgy az új, mint a régi részvényesekre a társaság vagyonából 10 pcent veszteség es­nek , a régibb részvényesek tőkéjét, nem fogja érni azon csapás , hogy ők maguk vesztesége mellett, még a 900 új részvényesnek kárát is ki­pótolni tartoznának, hanem e kárpótlásért az igazgatók felelősek. d) a 60 ezer frt kölcsön fölvétel a társulatnak első évben 25 pcent áldozatba kerülne; az azt követő években is azon tőke után a 6% folyto­nosan fizetendő volna. Míg ellenben, az új 900 részvényesnek, a legroszabb esetben is, az első évben csak úgy mint később mindenkor 5% volna kifizetendő; de ez is, mihelyest az üzlet oly ked­vező eredményt mutat, hogy például a tiszta ha­szon még ezen 5% kiadása után is egészen ki nem apadt, már mindjárt osztalékká válik; úgy­hogy, ha például annyi lesz a tiszta haszon, hogy különbség nélkül új és régi részvényesre, minde­gyikre esik 6 % osztalék ; ekkor már a 900 uj részvényes, kinek csak 5% biztosíttatott, a maga 60/a osztaléka mellé nem követelhet másik 5%-t et is. Mi más szókkal oda megy ki, hogy a régi részvényesek a 900 uj részvényest, az 5% osztalék felől, ha tiszta haszon nincs, tőkéikkel is biztosítják; ha van tiszta haszon, a régi rész­vényesre nem jut abból semmi, míg az új rész­vényeseknek 5%-re abból ki nem fizettetik ; ha pedig végre annyi a tiszta haszon, hogy által­jában minden részvényesnek különbség nélkül már 6 vagy több­­ osztalék jut, akkor elenyé­szik az osztalékra nézve az új és régi részvénye­sek közti minden különbség. e) Hogy az üzlet életrevalóságáról magunk­ban táplált erős hitet a társulatba is annál in­kább beplántálhassuk, ezennel lemondunk a köz­gyűléstől nyert azon jogunkról, hogy a tiszta ha­szonból addig, míg az új részvényesek 5%-re ki nem telik, jutalékot húzhassunk. Sőt mi több, mindaddig, mig a haszon annyira föl nem nő, hogy az új részvényesek számára biztosított 5% kiadása után még a régi részvényeseknek is jut­hatna ugyanannyi osztalék : lemondunk még abbeli jogunkról is , hogy a tiszta haszonból ré­szünkre meghatározott 25% jutalékot előbb szá­míthatnék föl magunknak , mint a régi részvé­nyeseknek járó 5% osztalékot kiosztottuk volna; mi más szóval oda megy ki, hogy a tiszta haszon­ból részünkre biztosított 25% jutalékot csak ak­kor számíthatjuk és vonhatjuk ki magunknak előlegesen, ha ezen jutalékunk kivonása után is marad még fönn annyi tiszta haszon, hogy ab­ból az új csak úgy mint a régi részvényesek kapjanak legalább is 5° 0 osztalékot. Végre: f) Abban nincs semmi sérelem, hogy az üzlet kedvező menetele esetében, a felvett 900 új rész­vényes is egyenlő arányban osztozik a szép ha­szonban, a törzsökösrészvényesekkel, mert épen azért adatik elsőbbség a régi részvényeseknek az új részvények megvételére, hogy míg a ré­giek bírják, idegeneket kizárhassanak, s igy az előnyt maguknak felhasználhatják. Csanak József, Szabó Lajos, Szentpéteri János, mint az „István“ gözhengermalmi társulat ez idő szerinti igazgatói. Beregszász, 1.ov. 25. A honnak talán egy megyéjében sincs a bir­tokviszony oly nagy rendetlenségben, mint Be­­reg-Tagocsa megyében, és valóban nagy erélyes­­ség kellend hozzá, míg az úrbéri törvényszék a kerületéhez tartozó több mint 200 helységben rendet eszközlend. A hegyes vidékek nagyobb része erdőségből áll. A hegyi nép szabadnak tartott minden fát, legeltetésben övé volt minden térség, minden tető; a gazzal benőtt területen irtott határtalanul, s most midőn a legmagasabb nyiltparancs minden térnek birtokost vagy tulaj­donost rendel, az alsóbb néposztály nem birja felfogni, hogy nem minden övé , s nem akarja hinni, hogy a beláthatlan rengetegek mérnöki zászlók mellett fölmérethessenek ; előre fél, hogy ő nem lehet többé a hegyeknek szabad lakója ; s hogy megakadályoztathassa a dolgot, a láncz­­húzásbani szolgálatot tagadja meg; másutt más­képen igyekszik gátat vetni vagy boszurát töl­teni. Ily körülmények közt az egyházi elöljáró­ságnak , a lelkészeknek elég nehéz feladat jut, legközelebbi hivatásukhoz képest felvilágosító­­lag, tanácsadólag és oktatólag hatni a tudatlan népre, s meggyőzni azt a lélekre ható indokok­kal a rendezés igazsága felől. De igen jó hatást remélünk a neveletlen hegyi népre az által is, ha a miveltebb népit sik vidékeken hajtatnak előbb és minél gyorsabban végre a rendezések, melynek népe józanabban fölfogja körülményeit. A jó példa a hegyi népnek is majd oktatásul szolgáland. Beregszász város, s hozzá hasonló többek, hol régebben is már szabad adásvevési szabadalmi jogok gyakoroltattak, nincsenek tagosításra szo­rítva. Pedig bizony sok tekintetben kívánatos volna ezekre nézve is a tagosítás , s ezek adhat­nának a többinek is még igazán jó példát. De ha már a tagosítás Beregszászon ki nem vihető, legalább a rendetlenül használt ugarlegelőt kel­lene megszüntetni, miről egy legközelebbi fel­sőbb rendelet is szól, mert annak haszna nagyon kevés, kivált ha fölveszszük, hogy még csak bir­tokszerinti legeltetési jogarány­osí­tás sincs be­hozva , az ugarlegeltetési közszolgalom miatt a gazda soha sem használhatja szabad tetszése szerint földjét , mely teher alól fölszabadított földön pedig takarmányt termesztvén, az által­a most csenevésző rész­karban levő marhatenyész­tés tetemesen volna javítható. A beregszászi hires szőlőhegyeken , daczára a közönségesen remélt jó boresztendőnek , ez idén nem termett asszu. A másféle bortermés kö­zépszerű-jónak mondható. De a bornak nincsen ára; egy három akós hordó , mely számításunk szerint 192 itezét tartalmaz, 15, egy gönczi hordó, mely 165 itezébe megy, 11 pfton kél. Andornak, nov. 29. Daczára a kor jelszavának , mely az iparki­­fejtést lebilincselő birtokviszony-bonyodalmak elhárítását sürgeti, azon sok határokhoz képest, melyek rendezést várnak s azon gyorsasághoz képest, melyet e birtokviszonyi rendezéseknek adni óhajtanánk , ritkán hallunk ez ügyekben megkötött és végrehajtott egyességekről; még gyérebb pedig azon hit, mely a még legbonyoló­­dottabb állapotban levő szőlődézma vakságok­ról szól. Pedig úgy látszik , a lapok elég szorga­lommal igyekeznek gyűjteni és közleni az ide vágó eseményeket. Annálfogva nem tartom érdektelennek, ha szaporítom , bár nem sikerült adattal is, az ilyféle hirek számát. Ki ne ismerné a híres egri borvidéket. A tu­­lajdonképeni Eger városi szőlőhegyeket kivéve, e borvidéken a szőlőmivelés még folytonosan a dézmakötelezettség terhe alatt nyög. Andornak akart lenni az első, mely az 1853. mart 2-kán kelt cs. k. nyiltparancs kedvezése mellett meg­szabadulni kívánván az ipar-ölő szőlökilenczed­­től, a politikai hatóság közbejövetelével, megki­­sérlette az illető földesurasággal az egyességet. Azonban ezért nem érhetett, mert az uraság a földadó-catasteri felmérés szerint a majorsági szőlőt is betudva 1059 (200 □ öles) kapásnyi sző­lőből, és 151050­,600 hold szőlőaljtól,az ő számítása szerint évenként 260 akó kilenczed fejében besze­dett bort, és 160pft készpénzt tevő jövedelme kár­pótlásául egyszerre leteendő 20,000,azaz húszezer pftnyi váltságdíjt kívánt. A kilenczed­ adással kötelezettek azonban oly tetemesnek talál­ták ezen összeget, hogy ha egész szőlöjöket készpénzért egyszerre eladhatnák is, annak árából alig telnék ki a váltság­díj ; azért ké­szebbeknek nyilatkoztak az évi munkabért sem fedező terméketlen szőlőjüktől továbbra is kilenczedet adni, a­min fölül még az uraság az általa fölfogadott szőlőpásztorok által a szőlő­tulajdonos tudta, beleegyezése és jelenléte nélkül akárhol annyi állani való szőlőt is szedet,a mennyi tetszik, továbbá a kilenczeden , pásztorbéren és úgynevezett szőlőtaksán, tulajdonkép szőlőalj­­béren fölül, mely minden holdtól közel 10 pft, még füzérpénzt is szed. Csak azt fájlaljuk, hogy ilyképen beláthatlan az idő, midőn e jeles bor­termő vidék eme súlyos terhektől megmeneked­­hetik , és félő, hogy akkorra e már most is ha­nyatlásnak indult iparágat a tetemes terhek tel­jesen elnyomják. • TÁRCZA. Vasárnapi levelek Bécsből. VIII. t­y. Ha tisztem lenne mindenről, mi a zenészet terén itt előadja magát, tudósítást írni, a hajlam és kötelesség legszörnyűbb összeütközésének ál­dozatává kellene lennem. — A­mit itt egy pár hét óta összezenélnek, azt hallani is sok, hát még leírni, s így még egyszer átélvezni, újra rágni! A zenesaison pedig még el sem kezdődött; a „zenebarátok“ rendes hangversenyei még csak hirdetvék; a dalárda téli hangversenyei folyta­tásáról— az elsőt minapi említők,mit sem hallani; idegen művészek, sörényes zongorászok, nád­­pálcza termetű hegedűsök, kövér vagy fölfutt trombitások, markos violoncellisták éjszaknyu­gat délkeletről még nem jelentkeztek; benszü­­löttek hazai gyártmányait élvezők csak, de ez sem csekélység. — Ma egy hete például egyet­len nap h­á­r­o­m­, a szó legádázabb értelmében, classicai zenemutatványt élvezünk. — Egy misét reggel,egy gordonka hangversenyt délben, s Helmesberger quartettjét ejtve. Elhegedülték étvágyunkat, álmunkat, s félig agyonzenézve nem voltunk képesek följegyezni a magasztos első benyomásokat, miket elnyomtak az utolsók. Mi lesz velünk, ha eljőnek a nagy világ virtuó­zai ? nem lehet őket kikerülni, mert ha egyebütt nem , az Aurora estélyein bizonyosan belé­­jök botlandunk, vagy Seuffertur „zongo­­rasalonjában,a­hol már most is nyakrafőre hang­versenyeznek, vagy Haslinger úr teremében, hol szintén végtelen a dinomdánom. Boldog emberek mi bécsiek ! ez aztán embarras de richesse! bár vihettünk volna minap Debreczenbe innen egy kis zenefölösleget, ott ugyan elkelt volna! — Azonban a zenereferensi tüskekoszorút egé­szen el nem akarjuk játszani, s megemlítjük leg­alább Schlesinger gordonkaművész (és ta­­nár) vasárnapi hangversenyét. — Bevezeté azt Cherubini (Anacreon) nyitánya az udv. opera zenekarától legszabatosabban előadva. Ez mint­egy előkészítő kedélyünket s füleinket a várandó classicitásra. Követő azt egy gordonka-verseny, zenekar-kisérettel, szerzője Volkmann Ró­bert, játszó Schlesinger úr. A szerzemény közelismeréssel , mint a műértők becsülésével találkozott; a szerző eszmei eredetisége, nedé­­lye, mint az egyéb műveiben (p. o. Lieder der Grossmutter és Wanderskizzen) nyilatkozik, itt kevesebb alkalommal bírt nyilatkozni; ellenben átmenetei változatossága, zenetudós hangsze­­rezése itt is mutaták e nem mindennapi tehet­séget. A művész játéka könnyűség, kellemes tartás által , mi hangszerének biztos kezelésére mutat, tűnik ki, kevésbbé azon lágy szívreható hang által, mely különben e sokak és magam ál­tal is előszeretettel kegyelt hangszer legkitűnőbb sajátsága. Mindamellett Beethoven A-dúr sona­­tájában zongorára (Duchs ur, és gordonkára (a művész által) remek játéka általános lelkesedést szült. Kitölté a programmot Csillag Róza két Mendelsohni dallal, és A­n d­e­r ur egy Beetho­­veni zsoltárral, (Psalm), mineket e szerzőtől töb­beket birunk; szövegeik Gellerttől vannak,zsoltár vers alakban. Ha kiveszszü­k az egy P o­­­o n­a i­­s e t Webertől, Liszttől áttéve, s szokása szerint fölezafrangozva — az egész mondottuk szörnyü­­ségü classicai volt, mi magában mindenesetre dicséretes, hanem egy bizonyos ponton túl — száz közel 99-re nézve nem mulatság. Mutat érde­ket mindenki, sőt úgy tesz mintha mulatna, pe­dig nem ért, nem mulat, csak — afrectál, mert szégyen nem élvezni, nem érteni a „classikait.“ Vájjon e sorok írója a 99 közé tartozik-e — volt ii lesz még alkalma elárulni,... Mindenesetre ’ sokkal szerényebb, semhogy a 99-nél jobb, kü­lönb, kiválóbb századiknak tartaná vagy tartatná magát. — Az operaházban egy újon szerződött vagy tán csak szerződhető bariton Rieger úr Boroszlóból hallatá magát. Baritonunk van Beck urban, minő nincs jelesebb, szép hang, szini alak s ének dolgában, tán Európában. So­kan boszankodnak tehát az új szerződtetésen. Ezek félreértik a szini közönség érdekét. — Ha van egy jó énekesünk, miért kelljen szakadatlanul kínozni ? a nemes erőt kímélni kell; egy szellem­dús tudóssal nem kell targonczát tolatni; egy gyöngéd hölgygyel durva munkát készíttetni, egy angol telivér­ként postalóvá avatni. Ha egy énekes kiválót viszen végbe, a nemes, ko­moly zenenemben: nem kell őt minden estre Beethovent, Verdit és Meyerbeert fölváltva éne­keltetni; különben sülyednie kell, s hamar le­járja tehetségét , s ki veszíti a közönség. Ezért nem ártana Rieger urat segéd-baritonul fölvenni; hangja hatalmas , karzat-elragadó, verdi-dobtrombita-harsogású, kissé kiénekelt, olvadékonyság nélküli, nyers hang, s provinciá­lis modor; — de végre is kinek a pap kinek a papnő. — Egy bonmot szerint J a u n e­r ur, ki a várszínházban mint drámai színész sehogy sem tudott tetszéshez jutni — az operához szerződte­tett tenoristának. — Az olasz színészek négy elő­adást adtak a (karinthiai) udvari operaházban­ mint előre jósiám „zsúfolt“ házak előtt, roppant tetszéssel. Szegény Rossi valódi gúnyul veheti az elismerést azon várostól, mely két hónapig ignorálta a külvárosi színpadon. így van az min­dig, ha valaki szegényesen lép föl. Ha nagy úr­tól akarsz valamit elérni, sohase fordulj titokno­­kához, hanem egyenesen hozzá, s boldogulni fogsz. Ha egy idegen körbe lépsz, úgy tekintsd, mint alattad állót, és nem fognak föléd emel­kedhetni . Minden hódol a külszínnek , s a vi­lág varázsereje az önbizalom. És valóban az ön­bizalom nélküli férfi nem is érdemli más bizal­mát , csak ritkán fog annak megfelelni, mert ön­bizalom nélkül nem vagy képes ülőhelyedből fölállni, annál kevesbbé nagyot, nehezet,­szokat­lant végbe vinni. És különös, az elbizottság és önhittség ezen virágzó századában , melyben gyermekek elvégezhetni vélik egy pillanatban, miben férfiak kifáradtak, s aggok kétségbe es­tek — mégis oly ritka jelenség az önbizalom. Épen úgy mint gőgös, kevély, és hetyke csak­nem egymás sarkára hág, de mily ritka jelenség — a büszke. Azonban könnyű nekünk morali­zálni s elmélkedni, nem voltunk Mainzban, azaz nem a lőporkatastropha idejében. Mi — t. i. az Aurora társulat — korántsem dologtalan munka­­kereső fontoskodás, hanem a részvét által indít­tatva szintén gyűjtünk a sors sújtotta szerencsét­lenek számára, s egyúttal megjutalmazzuk ma­gunkat nemes tettünkért. Adunk t. i. egy sza­­való-daloló-zenélő-evőivó spircet , melyhez a belépti jegy a tagok számára egy, idegenek szá­mára két forint leend. Finis sanctificat media.— A jövő havi műtárlat egy nagy képet tartalma­­zand, az ezerféle lenyomatból, réz- és fametszés­­ből. Vasárnapi és egyéb újságokból ismeretes „Párisi congressus tagjai“ eredetijét, egy roppant olajfestvény Dupuystól, mely a franczia külügy­­ministérium számára készült. Ha mind oly híven van találva, mint Bud­-Schauenstein gróf, akkor dicséretes mű. Kivitele gáncs nélkülinek mond­ható, arányai, színezetére nézve. A tárgy nem hat egyébiránt valami ellenállhatlan varázszsal a képzelődésre. Legfölebb azon a m­en-szerű kü­lönössége , hogy míg a congressus többi tagjai polgári mezben, az orosz és török követ katonai egyenruhában ülnek egymással szemközt. — A nap eseménye — hogy az Elysium meenyür. Tulajdonosa Daum ur, mint hallani, megvette a nagy s szép teremekkel biró S­p­e­r 1 épületet, s azt egy még nagyobbszerü Elysiummá fogja át­varázsolni. NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, december 1. g. Kubinyi Ágoston cs. k. tan. és múzeumi igazgató ur, ki a múlt nyáron több hetet töltött Amsterdam­ban s az ottani tudományos intézetek között külö­nösen a „Natura artis magistra“ czimű állattani tár­sulattal, melynek szép múzeuma és nagy kiterjedésű s kitűnő állatokkal bővelkedő kertje van, közelebbi érintkezésbe jött, nem rég ugyan e társulat tiszte­leti tagjává választatott, és ide küdetett neki a hol­land nyelven irt oklevél. Remélhető, hogy e kitün­tetésnek gyakorlati oldala is leend, a­mennyiben az ottani társulat gyűjteményeinek és a mi nemzeti mú­zeumunk kettős példányainak kicserélésével mind­két intézet csak nyerhet. Sőt nem épen lehetetlen, hogy K. úr, ki a hollandi és belgiumi állatkertek szervezetét különös tanulmányának tárgyává tette, és erről a bonni természettudósok gyűlésén fölolva­sást is tartott, egyszerre csak föllép egy kidolgozott tervvel, miként lehetne Pesten is részvények útján oly állatkertet létesíteni, a­mint azok Hollandiában, jelesen Amsterdamban szintén részvények utján létre jöttek és legjobb virágzásnak örvendenek. g. Közelget Karácsony ünnepe, mely az egész ke­resztény világnak, de ebben kivált a gyermekeknek örömünnepe , kik ekkor mindenféle ajándékokkal elhalmoztatnak. Ezen ajándékok közt igen gyakori az úgynevezett jászoljáték (Krippenspiel) , mely Krisztus urunknak istállóbani születését ábrázolja, és e tárgyánál fogva egészen alkalmatos arra, hogy a gyermeki kedélyben vallásos érzelmeket is ébresz­­szen. E jászoljáték összeállítása s feldíszítésében az illető készítő képzeletének bő tér nyílik, s az gyak­ran a legkellemesb alkotórészekből állíttatik össze. Ezeket előre bocsátva figyelmeztetjük azokat, kik gyermekeiknek kellemes látványt nyújtani akarnak, egy nagyobb mérvben készült jászoljátékra, mely pár nap óta a váczi utczai Nádor-vendéglő földszinti 29. számú szobájában nyilvános szemléletre ki van téve. A jászoljáték 9 láb hosszú, 7 láb széles és 9 láb magas, majdnem egészen kemény papírból van a legnagyobb szorgalommal kimetszve és összeál­lítva, és a tulajdonképeni jászolon kívül a legkülön­félébb alkatrészekből áll. Van itt egy sziklás hegyi­vidék valóságos vízeséssel, azután egy újabb stilben épült egyház, belül oltárral és szónokszékkel, mely­nek külseje hasonlít az esztergomi bazilikához, to­vábbá egy kápolna oltárral, remeteség, folyó, ugró­­kút stb. Sőt az egész körül egy vasút is vezet, még pedig hidakon és alagutakon keresztül, mi­által az egész mű életet is kap , mert e vasúton egy óramű­vel ellátott mozdony néhány kocsival köröskörül megy. Ezen nem csak gyermekekre nézve érdekes művön Fejér M. G. úr kereskedő a váczi utczában egy egész évig dolgozott, s azt mindennap délutáni 3 órától 8-ig a pesti bölcsőde javára fizetendő 10 pernyi belépti díj mellett a nagy­közönségnek mu­tatja. * A „Napkelet“ czímű budapesti képes újság jövő évre is meg fog jelenni. Irodalmi czéljaihoz a művé­szet , különösen a hazai rajzművészet és zeneköltés előmozdítását is csatolta. Ez irányban műmellékletei­­nek sorát a „Hunyady ház diadal­ünnepe“ czímü műlappal nyitotta meg, mely mind nagy alakja mind a csoportozat hatásos festői rendezése,­­ mind ki­dolgozás tekintetében a műegyesületnek is becsüle­tére válnék. A rajz fiatal festészünk Vizkelety Béla műve, ki e képével újabb reményeket ébreszt jeles tehetsége iránt. A „Napkelet“ előfizetői e kép által mindenesetre igen értékes meglepetésben része­sültek. A szerkesztő a fönnemlített kép sikerétől buz­­díttatva, a fiatal festészt újabban egy másik kép ki­dolgozásával bízta meg, mely „Mátyás az igazsá­gos“ czím alatt, szintén egy megható jelenetet fog történetünkből ábrázolni. E történeti kép bolti ára 6 pírt leend, azonban a „Napkelet“ egész éves elő­fizetői 2 pártnyi előfizetési díjért kapják, az új elő­fizetők hasonló úton szerezhetik meg az első szép képet is, ezenkívül a szerkesztő-kiadó más rendes kép- és zeneműmellékleteket is ígér. A „Hölgyfu­tár“ mint minap említettük, hasonlóan egy igen jól sikerült nagy műmelléklettel lepte meg előfizetőit. Ez a ,,Petőfi Debreczenben“ czimű arcz- és illetőleg genrekép Orlai Petricstől. Mi a szerkesztők e buzgóságában igen dicséretes jelét látjuk a hazai művészet előmozdításának,mely csak is úgy emelked­­hetik, ha a műegyesület mellett, még más tényezők is közreműködnek arra, hogy festészeink komoly munkára ösztönöztessenek. A Hölgyfutár szerkesz­tője , mint programjában jelenti, a fönnemlített kép eredetijét is előfizetőinek szánta, a­mennyiben az a jövő folyamra begyülendő előfizetők közt fog kisor­­soltatni és csupán a lemásoltatás jogát tartja fönn magának. Ha a nyerő a képet nem használhatná, annak nyereményi váltságul 200 portot fizet. * A nemz. színház igazgatója gr. Ráday Gedeon ur olaszországi utazázásából tegnapelőtt visszaér­kezett. * Rozsnyóról Szerecsen Dienes ur magyar indigo mustrát küldött be a „P. O. Z.“ szerkesztő­ségéhez. Szerecsen úr még nem nagy mennyiséget gyártott ugyan, miután csak az idén jött reá annak valódi termelési rendszerére , s ezenfölül eddig ő se gazda se gyámokt nem volt, pedig az ilyszerű gyártás nagy költséget igényel, és az általa 13 év óta tett kísérletek erejéhez képest a nélkül is nagy áldozatokat kívántak. Mindazáltal Sz­­ur úgy véleke­dik,hogy e czikk nagybani előállításának a mustrában bemutatott minőség szerint semmi akadály — éghaj­lati legkevesbbé — sem fog útjában állani, mert indi­

Next