Budapesti Hírlap, 1857. december (275-298. szám)
1857-12-01 / 275. szám
b) a 60 ezer frt kölcsönt a lejáratkor feltétlenül vissza kellene fizetni, míg a 900 új részvény birtokosai, lehet hogy 5 év múlva tőkéiket minden további biztosíték kérése nélkül is bármenynyi időre benn hagyandják. c) a 60 ezer frt kölcsönt a társulatnak kellene a maga összes vagyonával biztosítani, ahonnan ha a részvények értéke felényire leapadna, akkor is a megmaradt részből kellene az egész kölcsön visszafizetésének kitenni, s végre is eljöhetne az eset, hogy a társaságnak minden vagyonát ezen kölcsön nyelné el, a részvényeseknek pedig semmi sem maradna befektetett tőkéik kárpótlására. Míg ellenben , ha a 900 új részvényeseknek tőkéi apadnak is, azokért a többi részvényesek betett tőkéikkel nem felelősek ; úgy hogy, míg az ezek által betett 90 ezerért megvan , e tőke maga magát biztosítja ; ha ezt is a többi régibb részvényesek tőkéjével együtt azon balsors éri, hogy csak úgy az új, mint a régi részvényesekre a társaság vagyonából 10 pcent veszteség esnek , a régibb részvényesek tőkéjét, nem fogja érni azon csapás , hogy ők maguk vesztesége mellett, még a 900 új részvényesnek kárát is kipótolni tartoznának, hanem e kárpótlásért az igazgatók felelősek. d) a 60 ezer frt kölcsön fölvétel a társulatnak első évben 25 pcent áldozatba kerülne; az azt követő években is azon tőke után a 6% folytonosan fizetendő volna. Míg ellenben, az új 900 részvényesnek, a legroszabb esetben is, az első évben csak úgy mint később mindenkor 5% volna kifizetendő; de ez is, mihelyest az üzlet oly kedvező eredményt mutat, hogy például a tiszta haszon még ezen 5% kiadása után is egészen ki nem apadt, már mindjárt osztalékká válik; úgyhogy, ha például annyi lesz a tiszta haszon, hogy különbség nélkül új és régi részvényesre, mindegyikre esik 6 % osztalék ; ekkor már a 900 uj részvényes, kinek csak 5% biztosíttatott, a maga 60/a osztaléka mellé nem követelhet másik 5%-t et is. Mi más szókkal oda megy ki, hogy a régi részvényesek a 900 uj részvényest, az 5% osztalék felől, ha tiszta haszon nincs, tőkéikkel is biztosítják; ha van tiszta haszon, a régi részvényesre nem jut abból semmi, míg az új részvényeseknek 5%-re abból ki nem fizettetik ; ha pedig végre annyi a tiszta haszon, hogy általjában minden részvényesnek különbség nélkül már 6 vagy több osztalék jut, akkor elenyészik az osztalékra nézve az új és régi részvényesek közti minden különbség. e) Hogy az üzlet életrevalóságáról magunkban táplált erős hitet a társulatba is annál inkább beplántálhassuk, ezennel lemondunk a közgyűléstől nyert azon jogunkról, hogy a tiszta haszonból addig, míg az új részvényesek 5%-re ki nem telik, jutalékot húzhassunk. Sőt mi több, mindaddig, mig a haszon annyira föl nem nő, hogy az új részvényesek számára biztosított 5% kiadása után még a régi részvényeseknek is juthatna ugyanannyi osztalék : lemondunk még abbeli jogunkról is , hogy a tiszta haszonból részünkre meghatározott 25% jutalékot előbb számíthatnék föl magunknak , mint a régi részvényeseknek járó 5% osztalékot kiosztottuk volna; mi más szóval oda megy ki, hogy a tiszta haszonból részünkre biztosított 25% jutalékot csak akkor számíthatjuk és vonhatjuk ki magunknak előlegesen, ha ezen jutalékunk kivonása után is marad még fönn annyi tiszta haszon, hogy abból az új csak úgy mint a régi részvényesek kapjanak legalább is 5° 0 osztalékot. Végre: f) Abban nincs semmi sérelem, hogy az üzlet kedvező menetele esetében, a felvett 900 új részvényes is egyenlő arányban osztozik a szép haszonban, a törzsökösrészvényesekkel, mert épen azért adatik elsőbbség a régi részvényeseknek az új részvények megvételére, hogy míg a régiek bírják, idegeneket kizárhassanak, s igy az előnyt maguknak felhasználhatják. Csanak József, Szabó Lajos, Szentpéteri János, mint az „István“ gözhengermalmi társulat ez idő szerinti igazgatói. Beregszász, 1.ov. 25. A honnak talán egy megyéjében sincs a birtokviszony oly nagy rendetlenségben, mint Bereg-Tagocsa megyében, és valóban nagy erélyesség kellend hozzá, míg az úrbéri törvényszék a kerületéhez tartozó több mint 200 helységben rendet eszközlend. A hegyes vidékek nagyobb része erdőségből áll. A hegyi nép szabadnak tartott minden fát, legeltetésben övé volt minden térség, minden tető; a gazzal benőtt területen irtott határtalanul, s most midőn a legmagasabb nyiltparancs minden térnek birtokost vagy tulajdonost rendel, az alsóbb néposztály nem birja felfogni, hogy nem minden övé , s nem akarja hinni, hogy a beláthatlan rengetegek mérnöki zászlók mellett fölmérethessenek ; előre fél, hogy ő nem lehet többé a hegyeknek szabad lakója ; s hogy megakadályoztathassa a dolgot, a lánczhúzásbani szolgálatot tagadja meg; másutt másképen igyekszik gátat vetni vagy boszurát tölteni. Ily körülmények közt az egyházi elöljáróságnak , a lelkészeknek elég nehéz feladat jut, legközelebbi hivatásukhoz képest felvilágosítólag, tanácsadólag és oktatólag hatni a tudatlan népre, s meggyőzni azt a lélekre ható indokokkal a rendezés igazsága felől. De igen jó hatást remélünk a neveletlen hegyi népre az által is, ha a miveltebb népit sik vidékeken hajtatnak előbb és minél gyorsabban végre a rendezések, melynek népe józanabban fölfogja körülményeit. A jó példa a hegyi népnek is majd oktatásul szolgáland. Beregszász város, s hozzá hasonló többek, hol régebben is már szabad adásvevési szabadalmi jogok gyakoroltattak, nincsenek tagosításra szorítva. Pedig bizony sok tekintetben kívánatos volna ezekre nézve is a tagosítás , s ezek adhatnának a többinek is még igazán jó példát. De ha már a tagosítás Beregszászon ki nem vihető, legalább a rendetlenül használt ugarlegelőt kellene megszüntetni, miről egy legközelebbi felsőbb rendelet is szól, mert annak haszna nagyon kevés, kivált ha fölveszszük, hogy még csak birtokszerinti legeltetési jogarányosítás sincs behozva , az ugarlegeltetési közszolgalom miatt a gazda soha sem használhatja szabad tetszése szerint földjét , mely teher alól fölszabadított földön pedig takarmányt termesztvén, az általa most csenevésző részkarban levő marhatenyésztés tetemesen volna javítható. A beregszászi hires szőlőhegyeken , daczára a közönségesen remélt jó boresztendőnek , ez idén nem termett asszu. A másféle bortermés középszerű-jónak mondható. De a bornak nincsen ára; egy három akós hordó , mely számításunk szerint 192 itezét tartalmaz, 15, egy gönczi hordó, mely 165 itezébe megy, 11 pfton kél. Andornak, nov. 29. Daczára a kor jelszavának , mely az iparkifejtést lebilincselő birtokviszony-bonyodalmak elhárítását sürgeti, azon sok határokhoz képest, melyek rendezést várnak s azon gyorsasághoz képest, melyet e birtokviszonyi rendezéseknek adni óhajtanánk , ritkán hallunk ez ügyekben megkötött és végrehajtott egyességekről; még gyérebb pedig azon hit, mely a még legbonyolódottabb állapotban levő szőlődézma vakságokról szól. Pedig úgy látszik , a lapok elég szorgalommal igyekeznek gyűjteni és közleni az ide vágó eseményeket. Annálfogva nem tartom érdektelennek, ha szaporítom , bár nem sikerült adattal is, az ilyféle hirek számát. Ki ne ismerné a híres egri borvidéket. A tulajdonképeni Eger városi szőlőhegyeket kivéve, e borvidéken a szőlőmivelés még folytonosan a dézmakötelezettség terhe alatt nyög. Andornak akart lenni az első, mely az 1853. mart 2-kán kelt cs. k. nyiltparancs kedvezése mellett megszabadulni kívánván az ipar-ölő szőlökilenczedtől, a politikai hatóság közbejövetelével, megkisérlette az illető földesurasággal az egyességet. Azonban ezért nem érhetett, mert az uraság a földadó-catasteri felmérés szerint a majorsági szőlőt is betudva 1059 (200 □ öles) kapásnyi szőlőből, és 151050,600 hold szőlőaljtól,az ő számítása szerint évenként 260 akó kilenczed fejében beszedett bort, és 160pft készpénzt tevő jövedelme kárpótlásául egyszerre leteendő 20,000,azaz húszezer pftnyi váltságdíjt kívánt. A kilenczed adással kötelezettek azonban oly tetemesnek találták ezen összeget, hogy ha egész szőlöjöket készpénzért egyszerre eladhatnák is, annak árából alig telnék ki a váltságdíj ; azért készebbeknek nyilatkoztak az évi munkabért sem fedező terméketlen szőlőjüktől továbbra is kilenczedet adni, amin fölül még az uraság az általa fölfogadott szőlőpásztorok által a szőlőtulajdonos tudta, beleegyezése és jelenléte nélkül akárhol annyi állani való szőlőt is szedet,a mennyi tetszik, továbbá a kilenczeden , pásztorbéren és úgynevezett szőlőtaksán, tulajdonkép szőlőaljbéren fölül, mely minden holdtól közel 10 pft, még füzérpénzt is szed. Csak azt fájlaljuk, hogy ilyképen beláthatlan az idő, midőn e jeles bortermő vidék eme súlyos terhektől megmenekedhetik , és félő, hogy akkorra e már most is hanyatlásnak indult iparágat a tetemes terhek teljesen elnyomják. • TÁRCZA. Vasárnapi levelek Bécsből. VIII. ty. Ha tisztem lenne mindenről, mi a zenészet terén itt előadja magát, tudósítást írni, a hajlam és kötelesség legszörnyűbb összeütközésének áldozatává kellene lennem. — Amit itt egy pár hét óta összezenélnek, azt hallani is sok, hát még leírni, s így még egyszer átélvezni, újra rágni! A zenesaison pedig még el sem kezdődött; a „zenebarátok“ rendes hangversenyei még csak hirdetvék; a dalárda téli hangversenyei folytatásáról— az elsőt minapi említők,mit sem hallani; idegen művészek, sörényes zongorászok, nádpálcza termetű hegedűsök, kövér vagy fölfutt trombitások, markos violoncellisták éjszaknyugat délkeletről még nem jelentkeztek; benszülöttek hazai gyártmányait élvezők csak, de ez sem csekélység. — Ma egy hete például egyetlen nap három, a szó legádázabb értelmében, classicai zenemutatványt élvezünk. — Egy misét reggel,egy gordonka hangversenyt délben, s Helmesberger quartettjét ejtve. Elhegedülték étvágyunkat, álmunkat, s félig agyonzenézve nem voltunk képesek följegyezni a magasztos első benyomásokat, miket elnyomtak az utolsók. Mi lesz velünk, ha eljőnek a nagy világ virtuózai ? nem lehet őket kikerülni, mert ha egyebütt nem , az Aurora estélyein bizonyosan beléjök botlandunk, vagy Seuffertur „zongorasalonjában,ahol már most is nyakrafőre hangversenyeznek, vagy Haslinger úr teremében, hol szintén végtelen a dinomdánom. Boldog emberek mi bécsiek ! ez aztán embarras de richesse! bár vihettünk volna minap Debreczenbe innen egy kis zenefölösleget, ott ugyan elkelt volna! — Azonban a zenereferensi tüskekoszorút egészen el nem akarjuk játszani, s megemlítjük legalább Schlesinger gordonkaművész (és tanár) vasárnapi hangversenyét. — Bevezeté azt Cherubini (Anacreon) nyitánya az udv. opera zenekarától legszabatosabban előadva. Ez mintegy előkészítő kedélyünket s füleinket a várandó classicitásra. Követő azt egy gordonka-verseny, zenekar-kisérettel, szerzője Volkmann Róbert, játszó Schlesinger úr. A szerzemény közelismeréssel , mint a műértők becsülésével találkozott; a szerző eszmei eredetisége, nedélye, mint az egyéb műveiben (p. o. Lieder der Grossmutter és Wanderskizzen) nyilatkozik, itt kevesebb alkalommal bírt nyilatkozni; ellenben átmenetei változatossága, zenetudós hangszerezése itt is mutaták e nem mindennapi tehetséget. A művész játéka könnyűség, kellemes tartás által , mi hangszerének biztos kezelésére mutat, tűnik ki, kevésbbé azon lágy szívreható hang által, mely különben e sokak és magam által is előszeretettel kegyelt hangszer legkitűnőbb sajátsága. Mindamellett Beethoven A-dúr sonatájában zongorára (Duchs ur, és gordonkára (a művész által) remek játéka általános lelkesedést szült. Kitölté a programmot Csillag Róza két Mendelsohni dallal, és An der ur egy Beethoveni zsoltárral, (Psalm), mineket e szerzőtől többeket birunk; szövegeik Gellerttől vannak,zsoltár vers alakban. Ha kiveszszük az egy P oo na is e t Webertől, Liszttől áttéve, s szokása szerint fölezafrangozva — az egész mondottuk szörnyüségü classicai volt, mi magában mindenesetre dicséretes, hanem egy bizonyos ponton túl — száz közel 99-re nézve nem mulatság. Mutat érdeket mindenki, sőt úgy tesz mintha mulatna, pedig nem ért, nem mulat, csak — afrectál, mert szégyen nem élvezni, nem érteni a „classikait.“ Vájjon e sorok írója a 99 közé tartozik-e — volt ii lesz még alkalma elárulni,... Mindenesetre ’ sokkal szerényebb, semhogy a 99-nél jobb, különb, kiválóbb századiknak tartaná vagy tartatná magát. — Az operaházban egy újon szerződött vagy tán csak szerződhető bariton Rieger úr Boroszlóból hallatá magát. Baritonunk van Beck urban, minő nincs jelesebb, szép hang, szini alak s ének dolgában, tán Európában. Sokan boszankodnak tehát az új szerződtetésen. Ezek félreértik a szini közönség érdekét. — Ha van egy jó énekesünk, miért kelljen szakadatlanul kínozni ? a nemes erőt kímélni kell; egy szellemdús tudóssal nem kell targonczát tolatni; egy gyöngéd hölgygyel durva munkát készíttetni, egy angol telivérként postalóvá avatni. Ha egy énekes kiválót viszen végbe, a nemes, komoly zenenemben: nem kell őt minden estre Beethovent, Verdit és Meyerbeert fölváltva énekeltetni; különben sülyednie kell, s hamar lejárja tehetségét , s ki veszíti a közönség. Ezért nem ártana Rieger urat segéd-baritonul fölvenni; hangja hatalmas , karzat-elragadó, verdi-dobtrombita-harsogású, kissé kiénekelt, olvadékonyság nélküli, nyers hang, s provinciális modor; — de végre is kinek a pap kinek a papnő. — Egy bonmot szerint J a u n er ur, ki a várszínházban mint drámai színész sehogy sem tudott tetszéshez jutni — az operához szerződtetett tenoristának. — Az olasz színészek négy előadást adtak a (karinthiai) udvari operaházban mint előre jósiám „zsúfolt“ házak előtt, roppant tetszéssel. Szegény Rossi valódi gúnyul veheti az elismerést azon várostól, mely két hónapig ignorálta a külvárosi színpadon. így van az mindig, ha valaki szegényesen lép föl. Ha nagy úrtól akarsz valamit elérni, sohase fordulj titoknokához, hanem egyenesen hozzá, s boldogulni fogsz. Ha egy idegen körbe lépsz, úgy tekintsd, mint alattad állót, és nem fognak föléd emelkedhetni . Minden hódol a külszínnek , s a világ varázsereje az önbizalom. És valóban az önbizalom nélküli férfi nem is érdemli más bizalmát , csak ritkán fog annak megfelelni, mert önbizalom nélkül nem vagy képes ülőhelyedből fölállni, annál kevesbbé nagyot, nehezet,szokatlant végbe vinni. És különös, az elbizottság és önhittség ezen virágzó századában , melyben gyermekek elvégezhetni vélik egy pillanatban, miben férfiak kifáradtak, s aggok kétségbe estek — mégis oly ritka jelenség az önbizalom. Épen úgy mint gőgös, kevély, és hetyke csaknem egymás sarkára hág, de mily ritka jelenség — a büszke. Azonban könnyű nekünk moralizálni s elmélkedni, nem voltunk Mainzban, azaz nem a lőporkatastropha idejében. Mi — t. i. az Aurora társulat — korántsem dologtalan munkakereső fontoskodás, hanem a részvét által indíttatva szintén gyűjtünk a sors sújtotta szerencsétlenek számára, s egyúttal megjutalmazzuk magunkat nemes tettünkért. Adunk t. i. egy szavaló-daloló-zenélő-evőivó spircet , melyhez a belépti jegy a tagok számára egy, idegenek számára két forint leend. Finis sanctificat media.— A jövő havi műtárlat egy nagy képet tartalmazand, az ezerféle lenyomatból, réz- és fametszésből. Vasárnapi és egyéb újságokból ismeretes „Párisi congressus tagjai“ eredetijét, egy roppant olajfestvény Dupuystól, mely a franczia külügyministérium számára készült. Ha mind oly híven van találva, mint Bud-Schauenstein gróf, akkor dicséretes mű. Kivitele gáncs nélkülinek mondható, arányai, színezetére nézve. A tárgy nem hat egyébiránt valami ellenállhatlan varázszsal a képzelődésre. Legfölebb azon a men-szerű különössége , hogy míg a congressus többi tagjai polgári mezben, az orosz és török követ katonai egyenruhában ülnek egymással szemközt. — A nap eseménye — hogy az Elysium meenyür. Tulajdonosa Daum ur, mint hallani, megvette a nagy s szép teremekkel biró Sper 1 épületet, s azt egy még nagyobbszerü Elysiummá fogja átvarázsolni. NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, december 1. g. Kubinyi Ágoston cs. k. tan. és múzeumi igazgató ur, ki a múlt nyáron több hetet töltött Amsterdamban s az ottani tudományos intézetek között különösen a „Natura artis magistra“ czimű állattani társulattal, melynek szép múzeuma és nagy kiterjedésű s kitűnő állatokkal bővelkedő kertje van, közelebbi érintkezésbe jött, nem rég ugyan e társulat tiszteleti tagjává választatott, és ide küdetett neki a holland nyelven irt oklevél. Remélhető, hogy e kitüntetésnek gyakorlati oldala is leend, amennyiben az ottani társulat gyűjteményeinek és a mi nemzeti múzeumunk kettős példányainak kicserélésével mindkét intézet csak nyerhet. Sőt nem épen lehetetlen, hogy K. úr, ki a hollandi és belgiumi állatkertek szervezetét különös tanulmányának tárgyává tette, és erről a bonni természettudósok gyűlésén fölolvasást is tartott, egyszerre csak föllép egy kidolgozott tervvel, miként lehetne Pesten is részvények útján oly állatkertet létesíteni, amint azok Hollandiában, jelesen Amsterdamban szintén részvények utján létre jöttek és legjobb virágzásnak örvendenek. g. Közelget Karácsony ünnepe, mely az egész keresztény világnak, de ebben kivált a gyermekeknek örömünnepe , kik ekkor mindenféle ajándékokkal elhalmoztatnak. Ezen ajándékok közt igen gyakori az úgynevezett jászoljáték (Krippenspiel) , mely Krisztus urunknak istállóbani születését ábrázolja, és e tárgyánál fogva egészen alkalmatos arra, hogy a gyermeki kedélyben vallásos érzelmeket is ébreszszen. E jászoljáték összeállítása s feldíszítésében az illető készítő képzeletének bő tér nyílik, s az gyakran a legkellemesb alkotórészekből állíttatik össze. Ezeket előre bocsátva figyelmeztetjük azokat, kik gyermekeiknek kellemes látványt nyújtani akarnak, egy nagyobb mérvben készült jászoljátékra, mely pár nap óta a váczi utczai Nádor-vendéglő földszinti 29. számú szobájában nyilvános szemléletre ki van téve. A jászoljáték 9 láb hosszú, 7 láb széles és 9 láb magas, majdnem egészen kemény papírból van a legnagyobb szorgalommal kimetszve és összeállítva, és a tulajdonképeni jászolon kívül a legkülönfélébb alkatrészekből áll. Van itt egy sziklás hegyividék valóságos vízeséssel, azután egy újabb stilben épült egyház, belül oltárral és szónokszékkel, melynek külseje hasonlít az esztergomi bazilikához, továbbá egy kápolna oltárral, remeteség, folyó, ugrókút stb. Sőt az egész körül egy vasút is vezet, még pedig hidakon és alagutakon keresztül, miáltal az egész mű életet is kap , mert e vasúton egy óraművel ellátott mozdony néhány kocsival köröskörül megy. Ezen nem csak gyermekekre nézve érdekes művön Fejér M. G. úr kereskedő a váczi utczában egy egész évig dolgozott, s azt mindennap délutáni 3 órától 8-ig a pesti bölcsőde javára fizetendő 10 pernyi belépti díj mellett a nagyközönségnek mutatja. * A „Napkelet“ czímű budapesti képes újság jövő évre is meg fog jelenni. Irodalmi czéljaihoz a művészet , különösen a hazai rajzművészet és zeneköltés előmozdítását is csatolta. Ez irányban műmellékleteinek sorát a „Hunyady ház diadalünnepe“ czímü műlappal nyitotta meg, mely mind nagy alakja mind a csoportozat hatásos festői rendezése, mind kidolgozás tekintetében a műegyesületnek is becsületére válnék. A rajz fiatal festészünk Vizkelety Béla műve, ki e képével újabb reményeket ébreszt jeles tehetsége iránt. A „Napkelet“ előfizetői e kép által mindenesetre igen értékes meglepetésben részesültek. A szerkesztő a fönnemlített kép sikerétől buzdíttatva, a fiatal festészt újabban egy másik kép kidolgozásával bízta meg, mely „Mátyás az igazságos“ czím alatt, szintén egy megható jelenetet fog történetünkből ábrázolni. E történeti kép bolti ára 6 pírt leend, azonban a „Napkelet“ egész éves előfizetői 2 pártnyi előfizetési díjért kapják, az új előfizetők hasonló úton szerezhetik meg az első szép képet is, ezenkívül a szerkesztő-kiadó más rendes kép- és zeneműmellékleteket is ígér. A „Hölgyfutár“ mint minap említettük, hasonlóan egy igen jól sikerült nagy műmelléklettel lepte meg előfizetőit. Ez a ,,Petőfi Debreczenben“ czimű arcz- és illetőleg genrekép Orlai Petricstől. Mi a szerkesztők e buzgóságában igen dicséretes jelét látjuk a hazai művészet előmozdításának,mely csak is úgy emelkedhetik, ha a műegyesület mellett, még más tényezők is közreműködnek arra, hogy festészeink komoly munkára ösztönöztessenek. A Hölgyfutár szerkesztője , mint programjában jelenti, a fönnemlített kép eredetijét is előfizetőinek szánta, amennyiben az a jövő folyamra begyülendő előfizetők közt fog kisorsoltatni és csupán a lemásoltatás jogát tartja fönn magának. Ha a nyerő a képet nem használhatná, annak nyereményi váltságul 200 portot fizet. * A nemz. színház igazgatója gr. Ráday Gedeon ur olaszországi utazázásából tegnapelőtt visszaérkezett. * Rozsnyóról Szerecsen Dienes ur magyar indigo mustrát küldött be a „P. O. Z.“ szerkesztőségéhez. Szerecsen úr még nem nagy mennyiséget gyártott ugyan, miután csak az idén jött reá annak valódi termelési rendszerére , s ezenfölül eddig ő se gazda se gyámokt nem volt, pedig az ilyszerű gyártás nagy költséget igényel, és az általa 13 év óta tett kísérletek erejéhez képest a nélkül is nagy áldozatokat kívántak. Mindazáltal Szur úgy vélekedik,hogy e czikk nagybani előállításának a mustrában bemutatott minőség szerint semmi akadály — éghajlati legkevesbbé — sem fog útjában állani, mert indi