Budapesti Hírlap, 1858. január (1-25. szám)
1858-01-01 / 1. szám (299. szám)
A jelen pénzválság. (A Wien. Ztg-ból.) I. Míg minden lapok telvek a jelen válságróli tr dúsítások- s közlésekkel, e tárgyban mégis xy pontot kevéssé vesznek tekintetbe; holott az vSJ fontosságú, s nem csekélyebb érdekű lenne: ez azon alak különbözősége, melyet ezen v/8^S a különböző kereskedelmi területeken veiből- ennek tüzetesebb tárgyalását ugyan csupán ezen országok különös kereskedelmi viszonya 1^ pontosabb előadása által lehetne eszköz^11*» azonban már némely beható észrevételek * ösztönül szolgálhatnak további észlelésre. M^g akarjuk kisérteni, a főviszonyok rövid f alatát. Ami legközelebb Éjsza^amerikát, a válság ezen tűzhelyét sinti, a szerencsétlenség itt szinte kizárólag a szabad bank-rendszeren alapult. A jepn válság hatályos tanulságot szolgáltatana mindazok számára, kik a szabad-kereskedő elvét a bankügyre is átviszik, s kik még eddig az ellenőrség, s megszorító törvényi nélküli bankok fölállítását pártolták. Egy nagy angol államgazdásznak ezen mondat : „free trade in banking, is free trade in swadling“, itt rettentő módon igazolva jön, s Európának kell szenvednie ama számos hibákért, miket Amerika, saját elhízott s eszélytelen vállalkozó szellemével kérkedve követett el. Igen szép dolog ugyan ama fiatal erő, melylyel ott a nyilvános élet mindenütt büszkélkedik, azonban kissé több óvatosság, saját ereje iránti kissé több bizalmatlanság, s kissé több becsületesség, ezen fiatal erő mellett, épen nem ártana. Már hogy miként ütött ki a válság Éjszakamerikában, ezt elég könnyű kijelölni. Ott nem kevesebb, mint 1400 bank áll fenn, melyek közöl, a louisianai bank kivételével — egy sem szabályozó jegyeinek beválthatóságát. Ezen bankok pénztári állapotja eddig élő szintén semminemű elegendő ellenőrség alatt sem állt, s mindenekelőtt hiányzik az első s leglényegesebb alapelv, a nyilvánosság alapelve, az Egyesült Államoknak nyilvánosságra alapított összéletében. E szerint ezen bankok részint épen semmi, részint csak igen elégtelen jelentéseket tettek közzé helyzetükről, s így történhetett meg, hogy ezen bankok öszszesége, nem több, mint 58,349,838 dollárnyi pénzkészlet mellett nem kevesebb mint 214,778,822 dollár értékű jegyeket adott ki. Másrészről úgynevezett private securitiesben, az elnök jelentése szerint 230,351,352 dollár volt a bankban, azonban ezen biztosítékok legnagyobb részint vagy iparpapírok vagy váltók , úgy hogy legtöbb esetben, a bank elfogadása iránti biztosíték ama házak hitelében állott, melyekért történt a bank részérőli elfogadás. Nem akarjuk itt még csak kérdezni sem, hogy vájjon nem léteztek-e e részben mindennemű komaságiai tekintetek is, mint Angolországban ; azonban mihelyt bármely okból megháborítás állott be ezen levegős papír-épület mozgalmában, a csapásnak tüstént annál átalánosabbá kelle válnia, mivel természetesen számos bankok egymásra intézték váltóikat, s ezáltal egymást kölcsönösen bukásukba belesodorták. Már az Üzletvilág ezen tömérdek bankok által arra volt utalva, hogy azokkal minden ponton összeköttetésben álljon. A bankok bukása, a szerfölötti jegykibocsátás által előidéztetve, az által készíttetett elő, hogy Angolországból amerikai házak irányában fölemelték a váltók helyett készpénzbeni küldeték(rimesse)iránti követelést. Már a múlt nyár elején több magasállású pénzüzérek, név szerint Londonban, világosan kifeje- s zette bizalmatlansággal tekinték a papír s a váltás meg túláradását, s a következményeket előadatták. A veszély első jelére, a tengeren túl s’innen megvonták a hitelt, s mivel most az éjszakamerikaiaknak jegyek helyett pénzzel kelle fizetniük, azok tömegesen tódultak a bankokhoz; ez utóbbiak nem lévén készpénzük, természetesen tárczáikat, kevesleíték; s ekkép támadt itt a válság, melynek jelleme e szerint túluralkodólag bankválság, s nem sajátkép kereskedelmi válság volt. Már az éjszakamerikai válságnak ezen jelleméből lehet kimagyarázni annak gyors elhárítását, valamint ama javaslatokat is, miket az elnöki üzenet hasonló eseteknek jövőrei megelőzése végett tesz. Ezen javaslatok csupán a bankügy szigorúbb rendezésére, a forgalomban levő jegyek Vj-tpl egyenértékű pénzkészlet leírására, s hetenkinti bank-kimutatásra vonatkoznak. Ha egy ily törvény elfogadtatik, s kellőleg létesíttetik , Éjszakamerika hihetőleg sok időre biztosítva leend az által, mit e részben is Európától tanult. Másnemű volt a válság jelleme Angolországban. Itt azon részt, mely az Európáhozi viszonyokon alapul, meg kell különböztetni attól, mely az átlántontúli viszonyokból eredt s végre attól, melyet a belviszonyok indokoltak; itt a válság részint váltó- vagy kereskedelmi, részint bankválság volt. A váltó-válság az amerikai válságból, azonban egy részben a keletindiai viszonyokból is eredt. Az óceánon túli számos házak bukása az angolországi irodákat, melyek azokra intézték váltóikat, s melyek váltói most óvással jöttek vissza, részint egészen, részint pillanatilag fizetésképtelenekké téve. Mivel az északamerikai bankok nem adtak nemes érctet, szilárd cégek sem küldhették Angolországba készpénzbeni külditéket, az angol házak nem voltak képesek azok váltóit névbecsülni. Már azon alkalommal tűnt föl itt ekkér egy oly tény, mely általában az Európábani válság egész mozgalmát jellemzi, s mely a jelen perezben ugyan rettentő, de jövőre kétségkívül igen üdvös hatást gyakorland. Számos oly cégek, melyek már régóta passiv áltásban voltak, most kénytelenek voltak véglegesen fizetésképteleneknek nyilvánítni magukat, miután más épen nem biztos házakra váltóik, mikkel oly sokáig segítettek magukon, többé nem fogadtattak el. Ezen cégek nem azért buktak meg, mivel a válság beállott, hanem azért, mivel csupán egy lökésre volt szükség, hogy passivitásuk föltüntessék. E szerint a váltóválság itt egyszersmind erőszakos tisztítószerül működött, s ezen jellemét az megtartá. E mellett nem kell szem elől téveszteni ezen eljárás különbségét, Angolországban, illetőleg Európában, s Éjszakamerikában. Ez utóbbi helyen a fizetésképtelenség az érdeklettre nézve csak mulólagos, ellenben Európában többnyire tartós szerencsétlenség. Mivel itt a verseny már minden tetemes helyet elfoglalt, a megbukottra nézve ritkán lehetséges, újabb vállalatok által újra fölemelkedni, ezáltal egy fizetésképtelen cég eltávolítása, a szilárd czégek üzleteinek szélesbítésévé lesz, s nem támadnak tüstént mint Éjszakamerikában uj házak, melyek szintoly biztalansággal, azonban mégis szintoly elbizottsággal érvényesítik magukat, ezért a fizetésképtelen czégek bukása nálunk tartós tény, melyhez a kereskedő világnak valósággal szerencsét kell kívánnia magának. Angolországban igen számos házak épen azért bocsátkoztak üzletekbe amerikai házakkal, midőn már maguk nem voltak többé tökéletesen biztosak, mivel Éjszakamerikában könnyebben veszik a fizetésképtelenséget. Ezen házak képezik a válság által sújtott , s nagyrészint megsemmisített házak első kategóriáját. Más házak mulólagos fizetésképtelensége a Peel-törvény felfüggesztése által enyhíttetett s számos házakra nézve elháríttatott. Egy másik kategóriát azon házak képeznek, melyek a többi európai házakkal állottak összeköttetésben ; ezekről tüstént szólandunk. Ekkér alakult ott ama mozgalom , mely a sajátképi váltó-közlekedést illeté. Azonban a második rész Angolországban szintén a bankokra vonatkozott. Ezen bankok mutatják, hogy mits üdvös, ha a kormány nem nézi egészen közönyösen azok igazgatását. A nyugati- s glasgow -i bankok történelme fájdalom nagyon is ismeretes. A bankok igen kétes privatesecurities-re adták oda jó pénzüket; midőn már a jegyek tulajdonosai pénzt kivántak, kitűnt a kezelés roszasága. A piacon tömérdek utalványok voltak ama bankokra, miket be akartak hajtani, mivel az éjszakamerikai válság által rögtön számos utalványok értéktelenekké lettek; a bankok fizetésképtelensége föltűnt, s kicsiben ugyanazon képet nyújtá , mit Éjszakamerikában találunk, egy bank-válságot, mely a váltó-válsággal együtt haladt, s egyesekre nézve sok szerencsétlenséget okozott, míg egészben véve mégis , névszerint külföldről tekintve — csupán a váltó válság részéül tűnt fel. A váltó-s bank-válságoknak ezen sajátszerű összeolvadása jellemzi az Angolországbani válság állapotját. TÁRCZA. Magyar irodalmi termékek. 1) Jókai Mór Dekameronja. Száz novella. I. H-ik kötet Pest; kiadja Heckenast Gusztáv. 1858. 12. r. 158, 158. 2) Szépirodalmi album. A szépirodalmi közlöny első könyvilletménye. Szerkesztette Szelestei László, Pest 1858. 12. r. 174 1. 3) Őszi lombok, Császár Ferencztől, I. H-dik kötet. Pesten, nyomatott Beimel J. és Kozma Vazul által, 1858. 16. r. 142, 159 l. 4) Magyari költeményei. Pest, 1858. 12. rét, 117 lap. I. Egy nemzet szellemi s erkölcsi létállapota megismerésére, minden időben s minden viszonyok közt, legbiztosabb fokmérőül tekintethetik annak irodalma. Virágzó mezőgazdászat, kereskedelmi ügyesség, előhaladás iparban és mesterségekben mind tanulságául szolgálnak ugyan valamely nép külső fejlettségének; a tisztán emberi s a legbensőbb erők világának igazi panorámája azonban, mely elménk, gondolatunk, eszméink, geniusunk s szivünk legrejtettebb kincseit is igaz hűséggel ragyogtatja vissza, ismét semmi más, mint egyedül az irodalom. Mondhatnék, hogy az emberi szellem teste ez, mert az irodalom a lélek és szív életének valóban oly hű s mindent fölkaroló közege, hogy alig fedözhetnénk föl az ész és kebel világában oly mozzanatot, mely ha létezik, az irodalomban szintén ne nyilatkoznék. Valóban, a mely népnek irodalma nincs, nem is bir az szellemi élettel, s a hol szegény az irodalom, kopár, terméketlen ott a közlélek is. De sokban hasonlít az irodalom a termő fához is, mert valamint a fa termékenysége rendszerint annak virágzatától föltételeztetik, úgy annak gazdagsága is, amit mi az irodalom virágának azaz szépirodalomnak nevezünk, rendszerint kezeskedik emennek gyümölcseiről , vagyis prózailag mondva, tartalmasságáról. Görögország , melyet Ampére „L’histoire Romaine a Rome“ czímű classicus munkájában a költészet természetes honának nevez, sőt a mai komoly Anglia is, melynek szépirodalmával egy nemzet sem versenyezhet korunkban, egyképen tanúsítják, hogy a hol virágzó s tartalmas szépirodalom diszlik, ott gazdag a tudományos irodalom is, s ott méltólag van képviselve minden emberi ismeret. Más tekintetben ismét, ahol már kellő fogékonyságra fejlődött valamely nép a költészet termékei iránt, bizonyos, hogy annak keblében a komolyabb tudományos műveltség iránt is elhintvék a magvak, melyeknek gyümölcse sohá nem késhetik. Hogyan is? Midőnindár a delphii istenek boltjai alatt zengedezni kezdett, azon látvány, hogy az érzékeny hellén nép tömegestül tódult hallgatni dalait, kétségkívül előpostája s igaz hírmondója volt annak, miszerint azon föld, mely a múzsák fölkentjének dalait Akropolis tövétől a világ mind a négy sarkán viszhangoztatja, a Plató és Aristoteles tanainak is termékeny földje lesz. Nemzeti művelődésünk hévmérője gyanánt tekinthetjük tehát mi is szépirodalmunkat, mely biztos következtetéseket nyújt arra, hogy a tudomány, művészet sőt a közéletbe átment exact ismeretek terjedelmét s mélységét szintén megmérhessük. E szempontból indulva ki, illőnek tartjuk tehát először is szépirodalmunk legújabb termékeit szemle alá venni s aztán áttérni ama komolyabb jelenségek megismertetésére, melyek a politico-socialis történelmi, jogirodalmi s egyéb közhasznú ismereteket terjesztő és szétárasztó szellemi tereken mutatkoznak. Egyébiránt mi ezen sorok által a magyar nemzeti szellemfejlődésnek láthatárát csak fölvilágosítani, s az ott föl-föltünő jelenségeket megismertetni s emlékezetbe akarjuk hozni inkább, semmint tüzetesebb elemzések alá venni, melyek e szűk s több változékosságra szánt tárczatérnél különben is tágabb mezőt igényelnének. A fennebbi könyvczímekből láthatólag négy író,illetőleg költő munkája az,mely a magyar Helikon bazárjába ez újévre kitétetett.E költő neve csaknem ugyanannyi korszakot juttat eszünkbe a magyar szépirodalom napjaiból. Császár Ferencz a sokoldalú veterán, a magyar classicus iskola buzgó törekvéseit frisíti föl emlékezetünkben, s azon férfiakat, kik első úttörőink voltak az Ígéret földére. Jókaiban a romanticismus nemzeti hősét, a két másikban pedig, habár különböző időszakokból, a modern verselés bajnokait. Mindezek közt, kétségkívül Jókai Dekameronja az, mely nem csak cziménél, de azon oknál fogva is, mivel e díserti írónk legújabb műve, méltán vonja magára az olvasók figyelmét. A „Decamerone“ czímű olasz, s Boccaccio által szerzett szintén száz novellát tartalmazó gyűjtemény , melyet az, még a tizennegyedik században a „Cento novelle antiche“ és a „Fabliaux et contes des troubadours“ czimü proven,ali nyelvemlékek s mondák szerint dolgozott föl, s mely munka az olasz prózának s költészetnek egykép legszebb gyöngyei közé számíttatik. Véghetlenül vonzó olvasmány az olaszokra nézve, már csak azért is, mivel a benne foglalt száz novella, melyet hét előkelő urhölgy tíz nap alatt — innen a görögös dekamerone — beszél el egymásnak, a legcsodásabb nemzeti mondákat az olasz nyelv minden szépségével s bájával terjeszti elő. E nyomon, vagyis Boccaccio utánzásából keletkezett tehát Jókai Dekameronja is A ki Boccaccio nevezett munkáját ismeri s tudja, hogy mily eszme vezethette Jókait a magyar Dekameronban, olvasván a száz novella ezen czimü gyűjteményének előleges hirdetését, bizonyára nem kis mértékben remélhette, hogy a magyar Dekameron szintén összegyűjtve s oly alakban és terv szerint fogja megismertetni velünk történeti s nemzeti mondáinkat, mint az olasz koszorús, ki ha egy betűt sejk irt volna is többé, halhatlanná téve nevét mégis, egy oly munka által, a mely hézagot töltött be a nemzeti irodalomban s maradandó dísze annak századok után is. Jókai nevezett munkájában hiába keresnek ezen irányt és tervet, mert ő nem tartotta magát se bizonyos nemzeti kútfőhöz, se korszakhoz, se valami előlegesen meghatározott eszményi műalakhoz. Novellái, melyek egymással semmi összefüggésben sincsenek, az első kötetben : „Százszor szépek“, „A láthatatlan seb“, „Fausztina“, „Régi hű szerető“, „Kénytelen mulatság“, „Jordakí feje“, „Cseréljünk vőlegényt“, „Katonadolog“, „Biró uram Ítéleti“, „A kassai biró“; — a második kötetben : „A menynyei parittyakövek“, „Én lehettem volna az“, „Valdivia“, „Húsz év múlva“, „A három gyűrű“, „Arany hajam“, „Mit beszél rólunk a világ“, „Egy tekintet“, „Az áruló gyűrű“, „A hold.“ — A figyelmes olvasó emlékezhetik, hogy ezen novellák közöl több már egyebütt is közöltetett; ez azonban mit sem von le az érdekes gyűjtemény vonzerejéből. Jókainak ugyanazon bűbájos, túlvilágias hangjával s nyelvezetével találkozik abban az olvasó, mint egyéb műveiben, melyek épen e magasztos hang, e szokatlan járású ékes nyelv által vívtak ki maguknak saját helyet irodalmunkban. Az a„Jordaki feje“ „Valdivia“ s azok a „Százszor szépek“, — valóban oly szép beszélyek, hogy az ember annál több gyönyört meríthet azokból, mentül többször újra meg újra átolvassa. Jókai, saját phantasiájának tenyésző ereje által — mely nála a férfi kor delében is hatalmasan sőt folyvást növekedő gazdagságban virul, — jutott oda, miszerint elbeszélő költészetünknek szokatlan magasságáig emelkedhetett, s egyszersmind egészen uj, ifjuilag virító s páratlan ragyogású költői nyelvet alkotott magának, legillőbbet azon tündérvilághoz, mely általa teremtve munkái mindegyik sorából felénk sugárzik. —sk—■ A „Monetary and Credit Office“ Londonban. A szédelgés, mely az emberek könnyen hivőségére speculál, mint egy Proteus mindig új alakot tud ölteni, ha egy álarcra lerántatott, frissséget tűz föl, melyhez uj , még nem lakott áldozatok tódulnak. Igaz, hogy ritkán tudja a lólábat úgy elrejteni, hogy elfogulatlan s hidegen számító ítélet azt a takaró alatt észre ne venné, de a hazudott rendkívüli előnyök, melyek a meggondolok gyanúját magukra vonják, képezik a csábétket, mely nem engedi, hogy a mögötte kifeszített tőrz s az együgyüek, vakon vágyódók, könnyelműek, megszorultak észrevegyék. A sajtó a közönség ezen fájdalom igen nagy részének nem tehet jobb szolgálatot, mint hogy mindenütt, hol ily szervezett szédelgési iparnak nyomába jő , figyelmeztető táblát tűz fel. Csak nem rég figyelmeztettük a közönséget az úgynevezett „ígérvényjáték“ erkölcstelensége és veszélyeire. Ma hasonló rendszeres fosztogatást kell lelepleznünk. Az utóbbi időkben t. i. több napilapba , nevezetesen magyar hírlapokban hirdetményeket igtattak be, melyek következtében egy: „Monetary and Credit Office“ 137 Dover Road SE vagy Albany Road N. 103 Londonban ajánlkozik az austriai császári birodalombeli magánosok és üzletemberek részére személyes vagy más biztosság mellett jutányos föltételek alatt 500 fttól fölfelé kölcsönöket adni. Azon körülmény, hogy a Monetary and Credit Office egy a jelen pénzviszonyokkal egészen minden arányon kívül álló 4 pront kamatot kér, mindazáltal világosan kiköti, hogy mindjárt a kölcsönért. Írásbeli folyamodás mellé e czimmel „Indemnity összeg“ a kölcsön nagyságához mérve 20—60 font kárpótlás csatoltassék, már eleve gyanút gerjesztett, hogy a kérdéses vállalat nem szilárd, s hogy e hirdetéseknél csupán könnyen hivő egyének rászedése czéloztatik, kik fájdalom mindig találkoznak, s kiknek száma mindinkább szaporodik. Ennélfogva az úgynevezett Monetary and credit-office-ról hivatalos után közelebbi fölvilágosítás szereztetett, mely kitünteté, hogy a kérdéses intézet nem egyéb mint Elie May és társa neve alatt vezetett tudakozó hivatal, s hogy annak vezetői a londoni rendőrség előtt mint világos szédelgők és csalók ismeretesek, kik tisztátlan üzletüket nagyobbrészt a szárazföldön s főkép Németországban folytatják, és hogy csupán az elővigyázat, melyet követtek, valamint az esetek ritkasága, melyekben az angol törvények szerint tettenkapás és bünfenyítő per alkalmaztathatik, akadályozá eddig az angol rendőrhatóságot , hogy ellenük hivatalosan erélyes rendszabályokkal nem lépett föl. Ezen szédelgő intézet ugyanaz, mely már egy év előtt különböző német lapokban mint kivándorlási ügynökség a mint közbenjáró iroda fényes alkalmazások elnyerése végett magát Londonban hirdette ké. Mihelyt valamely álláskereső s a czég közt levélközlekedés indult meg, ez utóbbi azonnal a „fáradság és költségek fejében előrefizetést“ kötött ki conditio sine qua non gyanánt. Az előlegezett összeg megküldése után a czég makacs hallgatást követett. Fiatal, mindennemű érvényes bizonyítványokkal ellátott kereskedő segédek, kik May és Else által magukat szerény állásaikból a csatornán túl csalaták, Londonban,hol csakhamar a legkeserűbb nyomorba estek,könnyen hivőségüket, későn bánták meg. Ezen itt közlött tények elegendők lesznek arra, hogy a hazug Monetary and Credit Office-al ügyködésbe bocsátkozni mindenki tartózkodjék, mert azok, kik azt meg akarnák kísérteni, önmagukat fognák bárgyúsági díjra indemnity-összeg neve alatt elítélni, anélkül, hogy az angol hatóságoknál a csalók ellen oltalmat és a szenvedett kár megtérítését remélhetnék. Legjobb esetben is csak nagy idő- és pénzveszteséggel s fáradsággal érvényesíthetnék jogukat. Ezen külön intéshez még azon általános megjegyzést kívánjuk csatolni, hogy a cs. k. consulsági hivatal Londonban újabb időben számos ilynemű a legkülönbözőbb formák alatt létező szédelgéseknek jött tudomására (csak nem rég is megmenté egy erdélyi húrkészítő áruit, ki még jókor a cs. k. követséghez folyamodott), s csak azt lehet fájlalni, hogy oly sok könnyelmű személy van, kik magánérdekeiket egy egyszerű hirdetésre koczkára vetik s többnyire fölvilágosítást már csak akkor keresnek, midőn az már késő, azaz : midőn már megcsalattak. A dec. 2-ki ukáz. Bécs, dec. 30. A Mielőtt ez évben a világtörténeti homok nem annyira háládatos mint fáradalmár gyűjtésétől elválnánk, huszonnégy óra múlva a sysiphusi munkát újra kezdendők, egy világtörténeti ügyön akad meg szemünk, melyen örvendetes megpihennie. Ezen világtörténeti ügy a déc. 2-ki ukáz, mely harmincz millió Isten képére teremtett lényt helyez az emberi méltóság elévülhetlen jogaiba. Igaz, hogy ezen ukáz ismételt elolvasása után azon észrevételt kell tennünk, hogy tulajdonkép eddig nem történt semmi- alanyira semmi, hogy az eddigi rabszolgák szabadsága elvileg sem mondatott ki. Mégis megmaradunk fönnebbi állításunk mellett, s azt hiszszük az emberiséggel érzőknek okot adott örvendeni ezen Nagy Péter óta a leggyökeresebb reformra irányzott rendelet. Feltülő azon félénk figyelem, melylyel ki van kerülve minden szó, mely távolról is a rabszolgának netán létező jogára következtethetne; és azon aggályos