Budapesti Hírlap, 1858. január (1-25. szám)

1858-01-01 / 1. szám (299. szám)

A jelen pénzválság. (A Wien. Ztg-ból.) I. Míg minden lapok telvek a jelen válságróli tr dúsítások- s közlésekkel, e tárgyban mégis xy pontot kevéssé vesznek tekintetbe; holott az v­SJ fontosságú, s nem csekélyebb érdekű lenne: ez azon alak különbözősége, melyet ezen v/8^S a különböző kereskedelmi területeken veiből- en­­nek tüzetesebb tárgyalását ugyan csupán ezen or­szágok különös kereskedelmi viszonya 1^ ponto­sabb előadása által lehetne eszköz^11*» azonban már némely beható észrevételek * ösztönül szol­gálhatnak további észlelésre. M^g akarjuk ki­­sérteni, a főviszonyok rövid f alatát. A­mi legközelebb Éjsza^amerikát, a válság ezen tűzhelyét sinti, a szerencsétlen­ség itt szinte kizárólag a szabad bank-rend­szeren alapult. A jepn válság hatályos ta­nulságot szolgáltatana mindazok számára, kik a szabad-kereskedő elvét a bankügyre is át­viszik, s kik még eddig az ellenőrség, s meg­szorító törvényi nélküli bankok fölállítását pártolták. Egy nagy angol államgazdásznak ezen mondat : „free trade in banking, is free trade in swadling“, itt rettentő módon igazolva jön, s Európának kell­ szenvednie ama számos hibákért, miket Amerika, saját elhízott s eszély­­telen vállalkozó szellemével kérkedve követett el. Igen szép dolog ugyan ama fiatal erő, mely­­lyel ott a nyilvános élet mindenütt büszkélkedik, azonban kissé több óvatosság, saját ereje iránti kissé több bizalmatlanság, s kissé több becsüle­tesség, ezen fiatal erő mellett, épen nem ártana. Már hogy miként ütött ki a válság Éjszakame­­rikában, ezt elég könnyű kijelölni. Ott nem ke­vesebb, mint 1400 bank áll fenn, melyek közöl, a louisianai bank kivételével — egy sem szabá­ly­ozó jegyeinek beválthatóságát. Ezen bankok pénztári állapotja eddig élő szintén semminemű elegendő ellenőrség alatt sem állt, s mindenekelőtt hiányzik az első s leglényegesebb alapelv, a nyil­vánosság alapelve, az Egyesült Államoknak nyil­vánosságra alapított összéletében. E szerint ezen bankok részint épen semmi, részint csak igen elégtelen jelentéseket tettek közzé helyzetükről, s így történhetett meg, hogy ezen bankok ösz­­szesége, nem több, mint 58,349,838 dollárnyi pénz­készlet mellett nem kevesebb mint 214,778,822 dollár értékű jegyeket adott ki. Más­részről úgynevezett private securities­­ben, az elnök jelentése szerint 230,351,352 dol­lár volt a bankban, azonban ezen biztosítékok legnagyobb részint vagy iparpapírok vagy vál­tók , úgy hogy legtöbb esetben, a bank el­fogadása iránti biztosíték ama házak hitelé­ben állott, melyekért történt a bank részé­­rőli elfogadás. Nem akarjuk itt még csak kér­dezni sem, hogy vájjon nem léteztek-e e részben mindennemű komaságiai tekintetek is, mint An­golországban ; azonban mihelyt bármely okból megháborítás állott be ezen levegős papír-épü­­let mozgalmában, a csapásnak tüstént annál áta­­lánosabbá kelle válnia, mivel természetesen szá­mos bankok egymásra intézték váltóikat, s ez­által egymást kölcsönösen bukásukba beleso­dorták. Már az Üzletvilág ezen tömérdek bankok által arra volt utalva, hogy azokkal minden pon­ton összeköttetésben álljon. A bankok bukása, a szerfölötti jegykibocsátás által előidéztetve, az által készíttetett elő, hogy Angolországból ame­rikai házak irányában fölemelték a váltók helyett készpénzbeni küldeték(rimesse)iránti követelést. Már a múlt nyár elején több magasállású pénz­üzérek, név szerint Londonban, világosan kifeje- s zette bizalmatlansággal tekinték a papír s a vál­­tás meg túláradását, s a következményeket elő­­adatták. A veszély első jelére, a tengeren túl s­­’innen megvonták a hitelt, s mivel most az éjszak­amerikaiaknak jegyek helyett pénzzel kelle fizetniük, azok tömegesen tódultak a bankokhoz; ez utóbbiak nem lévén készpénzük, természete­sen tárczáikat, kevesleíték; s ekkép támadt itt a válság, melynek jelleme e szerint túluralkodó­­lag bank­válság, s nem sajátkép kereske­delmi válság volt. Már az éjszakamerikai válságnak ezen jelle­méből lehet kimagyarázni annak gyors elhárí­tását, valamint ama javaslatokat is, miket az el­nöki üzenet hasonló eseteknek jövőrei megelő­zése végett tesz. Ezen javaslatok csupán a bank­ügy szigorúbb rendezésére, a forgalomban levő jegyek Vj-tpl egyenértékű pénzkészlet leírá­sára, s hetenkinti bank-kimutatásra vonatkoz­nak. Ha egy ily törvény elfogadtatik, s kellőleg létesíttetik , Éjszakamerika hihetőleg sok időre biztosítva leend az által, mit e részben is Euró­pától tanult. Másnemű volt a válság jelleme Angol­or­­s­z­á­g­b­a­n. Itt azon részt, mely az Európáhozi viszonyokon alapul, meg kell különböztetni attól, mely az átlántontúli viszonyokból eredt s végre attól, melyet a belviszonyok indokoltak; itt a válság részint váltó- vagy kereskedelmi, r­é­­szint bank­válság volt. A váltó-válság az ame­rikai válságból, azonban egy részben a keletin­diai viszonyokból is eredt. Az óceánon túli szá­mos házak bukása az angolországi irodákat, melyek azokra intézték váltóikat, s melyek vál­tói most óvással jöttek vissza, részint egészen, részint pillanatilag fizetésképtelenekké téve. Mi­vel az északamerikai bankok nem adtak nemes érctet, szilárd c­égek sem küldhették Angolor­szágba készpénzbeni külditéket, az angol házak nem voltak képesek azok váltóit névbecsülni. Már azon alkalommal tűnt föl itt ekkér egy oly tény, mely általában az Európábani válság egész mozgalmát jellemzi, s mely a jelen perezben ugyan rettentő, de jövőre kétségkívül igen üd­vös hatást gyakorland. Számos oly c­égek, me­lyek már régóta passiv áltásban voltak, most kénytelenek voltak véglegesen fizetésképtelenek­nek nyilvánítni magukat, miután más épen nem biztos házakra­ váltóik, mikkel oly sokáig segí­tettek magukon, többé nem fogadtattak el. Ezen c­égek nem azért buktak meg, mivel a válság beállott, hanem azért, mivel csupán egy lökésre volt szükség, hogy passivitásuk föltüntessék. E szerint a váltó­válság itt egyszersmind erőszakos tisztítószerül működött, s ezen jellemét az meg­­tartá. E mellett nem kell szem elől téveszteni ezen eljárás különbségét, Angolországban, ille­tőleg Európában, s Éjszakamerikában. Ez utóbbi helyen a fizetésképtelenség az érdeklettre nézve csak mulólagos, ellenben Európában többnyire tartós szerencsétlenség. Mivel itt a verseny már minden tetemes helyet elfoglalt, a megbukottra nézve ritkán lehetséges, újabb vállalatok által újra fölemelkedni, ez­által egy fizetésképtelen c­ég eltávolítása, a szilárd czégek üzleteinek szélesbítésévé lesz, s nem támadnak tüstént mint Éjszakamerikában uj házak, melyek szintoly biz­ta­lansággal, azonban mégis szintoly el­bizottság­gal érvényesítik magukat, ezért a fizetésképte­len czégek bukása nálunk tartós tény, melyhez a kereskedő­ világnak valósággal szerencsét kell kívánnia magának. Angolországban igen szá­mos házak épen azért bocsátkoztak üzletekbe amerikai házakkal, midőn már maguk nem vol­tak többé tökéletesen biztosak, mivel Éjszak­amerikában könnyebben veszik a fizetésképte­lenséget. Ezen házak képezik a válság által súj­tott , s nagyrészint megsemmisített házak első kategóriáját. Más házak mulólagos fizetésképte­lensége a Peel-törvény felfüggesztése által eny­­híttetett s számos házakra nézve elháríttatott. Egy másik kategóriát azon házak képeznek, me­lyek a többi európai házakkal állottak összeköt­tetésben ; ezekről tüstént szólandunk. Ekkér alakult ott ama mozgalom , mely a sajátképi váltó-közlekedést illeté. Azonban a második rész Angolországban szintén a bankokra vonat­kozott. Ezen bankok mutatják, hogy mits­ üdvös, ha a kormány nem nézi egészen közönyösen azok igazgatását. A nyugati- s glasgow -i bankok tör­ténelme fájdalom­ nagyon is ismeretes. A ban­kok igen kétes privatesecuritie­s-re adták oda jó pénzüket; midőn már a jegyek tulajdono­sai pénzt kivántak, kitűnt a kezelés roszasága. A piac­on tömérdek utalványok voltak ama bankokra, miket be akartak hajtani, mivel az éjszakamerikai válság által rögtön számos utal­ványok értéktelenekké lettek; a bankok fizetés­­képtelensége föltűnt, s kicsiben ugyanazon képet nyújtá , mit Éjszakamerikában találunk, egy bank-válságot, mely a váltó-válsággal együtt haladt, s egyesekre nézve sok szerencsétlenséget okozott, míg egészben véve mégis , névszerint külföldről tekintve — csupán a váltó válság részéül tűnt fel. A váltó-­s bank-válsá­goknak ezen sajátszerű összeolvadása jellemzi az Angolországbani válság állapotját. TÁRCZA. Magyar irodalmi termékek. 1) Jókai Mór Dekameronja. Száz novella. I. H-ik kötet Pest; kiadja Heckenast Gusztáv. 1858. 12. r. 158, 158­­. 2) Szépirodalmi album. A szépirodalmi közlöny első könyvilletménye. Szerkesztette Szelestei Lász­ló, Pest 1858. 12. r. 174 1. 3) Őszi lombok, Császár Ferencztől, I. H-dik kötet. Pesten, nyomatott Beimel J. és Kozma Vazul által, 1858. 16. r. 142, 159 l. 4) Magyari költeményei. Pest, 1858. 12. rét, 117 lap. I. Egy nemzet szellemi s erkölcsi létállapota megismerésére, minden időben s minden viszo­nyok közt, legbiztosabb fokmérőül tekintethetik annak irodalma. Virágzó mezőgazdászat, keres­kedelmi ügyesség, előhaladás iparban és mes­terségekben mind tanulságául szolgálnak ugyan valamely nép külső fejlettségének; a tisztán em­beri s a legbensőbb erők világának igazi pano­rámája azonban, mely elménk, gondolatunk, esz­méink, geniusunk s szivünk legrejtettebb kin­cseit is igaz hűséggel ragyogtatja vissza, ismét semmi más, mint egyedül az irodalom. Mond­hatnék, hogy az emberi szellem teste ez, mert az irodalom a lélek és szív életének valóban oly hű s mindent fölkaroló közege, hogy alig fedözhet­­nénk föl az ész és kebel világában oly mozzanatot, mely ha létezik, az irodalomban szintén ne nyi­latkoznék. Valóban, a mely népnek irodalma nincs, nem is bir az szellemi élettel, s a hol sze­gény az irodalom, kopár, terméketlen ott a köz­lélek is. De sokban hasonlít az irodalom a termő fához is, mert valamint a fa termékenysége rendszerint annak virágzatától föltételeztetik, úgy annak gazdagsága is, a­mit mi az iroda­lom virágának azaz szépirodalomnak neve­zünk, rendszerint kezeskedik emennek gyümöl­cseiről , vagyis prózailag mondva, tartalmas­ságáról. Görögország , melyet Ampére „L’his­­toire Romaine a Rome“ czímű classicus mun­kájában a költészet természetes honának nevez, sőt a mai komoly Anglia is, melynek szépiro­dalmával egy nemzet sem versenyezhet korunk­ban, egyképen tanúsítják, hogy a hol virágzó s tartalmas szépirodalom diszlik, ott gazdag a tudományos irodalom is, s ott méltólag van kép­viselve minden emberi ismeret. Más tekintetben ismét, a­hol már kellő fogékonyságra fejlődött valamely nép a költészet termékei iránt, bizo­nyos, hogy annak keblében a komolyabb tudo­mányos műveltség iránt is elhintvék a magvak, melyeknek gyümölcse sohá nem késhetik. Ho­­gyan is? Midőn­­­indár a delphii istenek boltjai alatt zengedezni kezdett, azon látvány, hogy az érzékeny hellén nép tömegestül tódult hall­gatni dalait, kétségkívül előpostája s igaz hír­mondója volt annak, miszerint azon föld, mely a múzsák fölkentjének dalait Akropolis tövétől a világ mind a négy sarkán viszhangoztatja, a Plató és Aristoteles tanainak is termékeny földje lesz. Nemzeti művelődésünk hévmérője gyanánt tekinthetjük tehát mi is szépirodalmunkat, mely biztos következtetéseket nyújt arra, hogy a tudo­mány, művészet sőt a közéletbe átment exact is­meretek terjedelmét s mélységét szintén meg­mérhessük. E szempontból indulva ki, illőnek tartjuk tehát először is szépirodalmunk legújabb termékeit szemle alá venni s aztán áttérni ama komolyabb jelenségek megismertetésére, melyek a politico-socialis történelmi, jogirodalmi s egyéb közhasznú ismereteket terjesztő és szétárasztó szellemi tereken mutatkoznak. Egyébiránt mi ezen sorok által a magyar nemzeti szellemfejlő­désnek láthatárát csak fölvilágosítani, s az ott föl-föltünő jelenségeket megismertetni s emléke­zetbe akarjuk hozni inkább, semmint tüzetesebb elemzések alá venni, melyek e szűk s több vál­­tozékosságra szánt tárczatérnél különben is tá­­gabb mezőt igényelnének. A fennebbi könyvczímekből láthatólag négy író,illetőleg költő munkája az,mely a magyar He­likon bazárjába ez újévre kitétetett.E­­ költő neve csaknem ugyanannyi korszakot juttat eszünkbe a magyar szépirodalom napjaiból. Császár Fe­­rencz a sokoldalú veterán, a magyar classicus iskola buzgó törekvéseit frisíti föl emlékeze­tünkben, s azon férfiakat, kik első úttörőink vol­tak az Ígéret földére. Jókaiban a romanticismus nemzeti hősét, a két másikban pedig, habár kü­lönböző időszakokból, a modern­ verselés bajno­kait. Mindezek közt, kétségkívül Jókai Dekame­ronja az, mely nem csak cziménél, de azon ok­nál fogva is, mivel e díserti írónk legújabb műve, méltán vonja magára az olvasók figyel­mét. A „Decamerone“ czímű olasz, s Boccaccio által szerzett szintén száz novellát tartalmazó gyűjtemény , melyet az, még a tizennegyedik században a „Cento novelle antiche“ é­s a „Fa­bliaux et contes des troubadours“ czimü proven­­­,ali nyelvemlékek s mondák szerint dolgozott föl, s mely munka az olasz prózának s költé­szetnek egykép legszebb gyöngyei közé számít­­tatik. Véghetlenül vonzó olvasmány az olaszokra nézve, már csak azért is, mivel a benne foglalt száz novella, melyet hét előkelő urhölgy tíz nap alatt — innen a görögös dekamerone — beszél el egy­másnak, a legcsodásabb nemzeti mondá­kat az olasz nyelv minden szépségével s bájával terjeszti elő. E nyomon, vagyis Boccaccio után­zásából keletkezett tehát Jókai Dekameronja is A ki Boccaccio nevezett munkáját ismeri s tudja, hogy mily eszme vezethette Jókait a magyar Dekameronban, olvasván a száz novella ezen czimü gyűjteményének előleges hirdetését, bizo­nyára nem kis mértékben remélhette, hogy a ma­gyar Dekameron szintén összegyűjtve s oly alakban és terv szerint fogja megismertetni ve­lünk történeti s nemzeti mondáinkat, mint az olasz koszorús, ki ha egy betűt sejk irt volna is többé, halhatlanná téve nevét mégis, egy oly munka által, a mely hézagot töltött be a nemzeti irodalomban s maradandó dísze annak száza­dok után is. Jókai nevezett munkájában hiába keresnek ezen irányt és tervet, mert ő nem tar­totta magát se bizonyos nemzeti kútfőhöz, se korszakhoz, se valami előlegesen meghatáro­zott eszményi műalakhoz. Novellái, melyek egy­mással semmi összefüggésben sincsenek, az első kötetben : „Százszor szépek“, „A láthatatlan seb“, „Fausztina“, „Régi hű szerető“, „Kényte­len mulatság“, „Jordakí feje“, „Cseréljünk vőle­gényt“, „Katonadolog“, „Biró uram Ítéleti“, „A kassai biró“; — a második kötetben : „A meny­­nyei parittyakövek“, „Én lehettem volna az“, „Valdivia“, „Húsz év múlva“, „A három gyűrű“, „Arany hajam“, „Mit beszél rólunk a világ“, „Egy tekintet“, „Az áruló gyűrű“, „A hold.“ — A figyelmes olvasó emlékezhetik, hogy ezen no­vellák közöl több már egyebütt is közöltetett­; ez azonban mit sem von le az érdekes gyűjte­mény vonzerejéből. Jókainak ugyanazon bűbá­­jos, túlvilágias hangjával s nyelvezetével talál­kozik abban az olvasó, mint egyéb műveiben, melyek épen e magasztos hang, e szokatlan já­rású ékes nyelv által vívtak ki maguknak saját helyet irodalmunkban. Az a„Jordaki feje“ „Val­divia“ s azok a „Százszor szépek“, — valóban oly szép beszélyek, hogy az ember annál több gyönyört meríthet azokból, mentül többször újra meg újra átolvassa. Jókai, saját phantasiájának tenyésző ereje által — mely nála a férfi kor delé­ben is hatalmasan sőt folyvást növekedő gazdag­ságban virul, — jutott oda, miszerint elbeszélő költészetünknek szokatlan magasságáig emel­kedhetett, s egyszersmind egészen uj, ifjuilag virító s páratlan ragyogású költői nyelvet alko­tott magának, legillőbbet azon tündérvilághoz, mely általa teremtve munkái mindegyik sorából felénk sugárzik. —sk—■ A „Monetary and Credit Office“ Londonban. A szédelgés, mely az emberek könnyen hivő­­ségére speculál, mint egy Proteus mindig új alakot tud ölteni, ha egy álarcra lerántatott, fris­sséget tűz föl, melyhez uj , még nem lakott áldozatok tódulnak. Igaz, hogy ritkán tudja a lólábat úgy elrejteni, hogy elfogulatlan s hidegen számító ítélet azt a takaró alatt észre ne venné, de a hazudott rendkívüli előnyök, melyek a meg­gondolok gyanúját magukra vonják, képezik a csábétket, mely nem engedi, hogy a mögötte kifeszített tőrz s az együgyüek, vakon vágyódók, könnyelműek, megszorultak észrevegyék. A sajtó a közönség ezen fájdalom igen nagy részé­nek nem tehet jobb szolgálatot, mint hogy mindenütt, hol ily szervezett szédelgési ipar­nak nyomába jő , figyelmeztető táblát tűz fel. Csak nem rég figyelmeztettük a közönséget az úgynevezett „ígérvényjáték“ erkölcstelensége és veszélyeire. Ma hasonló rendszeres fosztogatást kell lelepleznünk. Az utóbbi időkben t. i. több napilapba , neve­zetesen magyar hírlapokban hirdetményeket ig­­tattak be, melyek következtében egy: „Monetary and Credit Office“ 137 Dover Road S­E vagy Al­bany Road N. 103 Londonban ajánlkozik az aus­­triai császári birodalombeli magánosok és üzlet­emberek részére személyes vagy más biztosság mellett jutányos föltételek alatt 500 fttól fölfelé kölcsönöket adni. Azon körülmény, hogy a Monetary and Credit Office egy a jelen pénzviszonyokkal egészen minden arányon kívül álló 4 pront kamatot kér, mindazáltal világosan kiköti, hogy mind­járt a kölcsönért. Írásbeli folyamodás mellé e czimmel „Indemnity összeg“ a kölcsön nagysá­gához mérve 20—60 font kárpótlás csatoltassék, már eleve gyanút gerjesztett, hogy a kérdéses vállalat nem szilárd, s hogy e hirdetéseknél csupán könnyen hivő egyének rászedése czéloz­­tatik, kik fájdalom mindig találkoznak, s kik­nek száma mindinkább szaporodik. Ennélfogva az úgynevezett Monetary and cre­­dit-office-ról hivatalos után közelebbi föl­­világosítás szereztetett, mely kitünteté, hogy a kérdéses intézet nem egyéb mint Elie May és társa neve alatt vezetett tudakozó hivatal, s hogy annak vezetői a londoni rendőrség előtt mint vi­lágos szédelgők és csalók ismeretesek, kik tisz­­­tátlan üzletüket nagyobbrészt a szárazföldön s főkép Németországban folytatják, és hogy csu­pán az elővigyázat, melyet követtek, valamint az esetek ritkasága, melyekben az angol törvé­nyek szerint tettenkapás és bünfenyítő per alkal­­maztathatik, akadályozá eddig az angol rendőr­­hatóságot , hogy ellenük hivatalosan erélyes rendszabályokkal nem lépett föl. Ezen szédelgő intézet ugyanaz, mely már egy év előtt különböző német lapokban mint kiván­dorlási ügynökség a mint közbenjáró iroda fé­nyes alkalmazások elnyerése végett magát Lon­donban hirdette ké. Mihelyt valamely álláskereső s a czég közt levélközlekedés indult meg, ez utóbbi azonnal a „fáradság és költségek fejében előrefizetést“ kötött ki conditio sine qua non gyanánt.­­ Az előlegezett összeg megküldése után a czég makacs hallgatást követett. Fiatal, mindennemű érvényes bizonyítványokkal ellátott kereskedő segédek, kik May és Else által magu­kat szerény állásaikból a csatornán túl csalaták, Londonban,hol csakhamar a legkeserűbb nyomor­ba estek,könnyen hivőségüket, későn bánták meg. Ezen itt közlött tény­ek elegendők lesznek arra, hogy a hazug Monetary and Credit Office-al ügy­ködésbe bocsátkozni mindenki tartózkodjék, mert azok, kik azt meg akarnák kísérteni, önmagu­kat fognák bárgyúsági díjra indemnity-összeg neve alatt elítélni, a­nélkül, hogy az angol ható­ságoknál a csalók ellen oltalmat és a szenvedett kár megtérítését remélhetnék. Legjobb esetben is csak nagy idő- és pénzveszteséggel s fáradsággal érvényesíthetnék jogukat. Ezen külön intéshez még azon általános meg­jegyzést kívánjuk csatolni, hogy a cs. k. consul­­sági hivatal Londonban újabb időben számos ilynemű a legkülönbözőbb formák alatt létező szédelgéseknek jött tudomására (csak nem rég is megmenté egy erdélyi húrkészítő áruit, ki még jókor a cs. k. követséghez folyamodott), s csak azt lehet fájlalni, hogy oly sok könnyelmű személy van, kik magánérdekeiket egy egyszerű hirdetésre koczkára vetik s többnyire fölvilá­­gosítást már csak akkor keresnek, midőn az már késő, azaz : midőn már megcsalattak. A dec. 2-ki ukáz. Bécs, dec. 30. A Mielőtt ez évben a világtörténeti homok nem annyira háládatos mint fáradalmár gyűjté­sétől elválnánk, huszonnégy óra múlva a sysi­­phusi munkát újra kezdendők, egy világtörté­neti ügyön akad meg­ szemünk, melyen örvende­tes megpihennie. Ezen világtörténeti ügy a déc. 2-ki ukáz, mely harmincz millió Isten­ képére teremtett lényt helyez az emberi méltóság elé­­vülhetlen jogaiba. Igaz, hogy ezen ukáz ismételt elolvasása után azon észrevételt kell tennünk, hogy tulajdonkép eddig nem történt semmi- alanyira semmi, hogy az eddigi rabszolgák sza­badsága elvileg sem mondatott ki. Mégis megmaradunk fönnebbi állításunk mellett, s azt hiszszük az emberiséggel érzőknek okot adott örvendeni ezen Nagy Péter óta a leggyökere­sebb reformra irányzott rendelet. Feltül­ő azon félénk figyelem, melylyel ki van kerülve minden szó, mely távolról is a rabszolgának netán lé­tező jogára következtethetne; és azon aggályos

Next