Budapesti Hírlap, 1858. január (1-25. szám)

1858-01-01 / 1. szám (299. szám)

törekvés kiemelései, miszerint e rendszabályok a nemességtől erednek, hogy a nemesség maga az, mely szolgái java iránti gondosságból azo­kat indítványba hozó, kezdeményező. Az orosz kormány itt azon államügyek egyikéhez nyúlt, mik a legkorlátlanabb európai kormányzattal is, az oroszszal éreztetik, hogy hatalmának látat­lan, chartába nem foglalt, papírra nem irt, de létező korlátai vannak. Kik Oroszországot, az orosz népet ismerik, csak rettegve szólnak azon lehetőségről, ha benne szikrát találna fogni azon eszmék egyike, mik a 16-dik században mozga­lomba hozák a nyugati országok pórnépét. A láng oly ellenáll­atlan fogna lenni — szerintük ?— hogy az a társadalmat s az államot fogná fölemészteni. A vigyázat tehát, a­melyet az orosz kormány elárul, igen is indokolt. De mi is tulajdonkép az ukáz legközelebbi föl­adata ? teljes birtok- és személyszabadság ? rögtön ? és ingyen ? vagy valami a mi úr­­bérmegváltásunkhoz hasonló? Még ez sem! — Ki van ugyan mondva mintegy a tanácskozmá­­nyokban irányadó eszméül, hogy a belső telek a paraszt tulajdona maradjon , perse megváltás mellett; valamint a többi birtokában lévő — föntartására szükséges — földet is megszerez­heti ; de azon körülmény , hogy e megváltás pénzben vagy munkában teendő, hogy to­vábbá a földesúr ezután is az adónak volt szol­­gáitók­ teljes behajtására nézve az állam irányá­ban kezes marad (2 §.) végre annak elvül ki­mondása, hogy „a földtulajdonos megtartja egész földje fölötti tulajdonjogát,“ nem annyira ur­­bérváltságra, mint inkább egy urbér­­forma jogviszonynak ezutáni alaku­lására mutat; egy urbérforma viszonyra, melyben a megválthatás már elvileg ki van mondva. Ez egy közvetítő lépés a szolgaságból egy törvényes rendezett jogviszonyba, mely a személy szabadságát implicálja, és ál­tala a föld szabadságára. — De a fődolog a sze­mélyszabadságnak elve, ha nincs is kimondva, bele van foglalva ; s a ki A-t mondott, előbb utóbb B-t is kell mondania. Megjegyzendő végre , hogy nem egész Oroszországra ki­ható kormányparancs ezen ukáz , hanem csak azon három gouvernementnak szóló vég­zés, mely ez iránt fölterjesztést ten. Magától értetődik, hogy a morális erőszak a töb­bi kormányzóság nemességét is utánzásra ki­­rondja, é­s azon eszme, melynek csirája van a dec. 2-ki ukázban letéve, ellenállhatlanúl test­té válandik. Kerecsend dec. 26. Folyó 1857-ik évi sept. 2-án és 3-án hitelesít­tetett a kerecsendi úrbérrendezés és tagosztályi munkálat, egyszersmind a kihasított birtok át­adatván az illetőknek. Volt e tárgyról már bizo­nyos lapban érintés, de nem egészen pontosan, azért elmondjuk egyszerüleg az ügyet. Még 1839. junius 20-án kezdették meg a kere­csendi lakosok mint fölperesek az úrbéri pert az egri érseki uradalom mint földesur ellen, tiszti pártfogás mellett, mely perben egyszersmind a tagosítás is kéretett, a nagyobb rész minden illet­ményét egy tagban kívánván kiadatni, noha volt hatalmas minoritás, mely azt váltig ellenezte. Az új patens életbe léptetéséig azonban e perben a megyei törvényszék által nem hozatott érdemle­ges ítélet, hanem annak értelmében az uradalom tette azt ismét folyamatba; bíróságon kívül a la­kosokat egyszersmind szabad egyességre is fel­­hiván. De ez utóbbi után nem boldogult, mert mintegy 20 lakos izgatására a volt jobbágyság csak per utján kívánta eldöntve látni a dolgot, s törvényszéki ítélet következtében következőleg lett elosztva a földesur és volt jobbágyság közt a határ. Az egész határnak kiterjedése 6,789,490 □ öl lévén, tesz 1200 □ ölével 565791/100, osztályzat szerint 573671/100 holdat. Volt pedig 155 telkes gazda kezében úrbéri telek il, zsellérek száma 21, szabados telek 51/4.— Egy telek után kiada­tott beltelekben 1, szántóföldekben 26, rétföld­ben 12, legelőben 6 hold. És igy jut a 71 egész telek után belsőségben 14912/iuo, külsőségben 304623/ioo, földek közt levő haszontalan terekben 3562/ioo, összesen 323127/ioo hold, az 5'A szabados telek után belsőségben 65,/ioo , külsőségben 244 16/ibo, haszontalanokban 5­45/ioo, összesen 2561­/ioo; — a 21 zsellér részére belsőségben 767/ioo, legelőben 15,5/to., haszontalanban 9/ioo összesen 2351/too hold; temető, epreskert, czi­­gányházak foglalnak 10­40 Wo , a szőlőhegy 20495/ioo, csinált ut, folyások, dűlőutak 1074/iw holdat, miszerint a jobbágyok birtokába átment 383332/mo, urasági birtokul maradt fáczános er­dővel, s a földek közt eső haszontalan részekkel együtt 1903 MAoo osztályzott hold. Ez ítélet és felosztás ellen mind az uraság mind a lakosság fölebbezett. A lakosság azon okon, mert a barátságos egyesség útján az uraság 7 hold legelőt ígért, tehát a törvény által megítélt 6 holdat kevesellette ; a földesúr pedig azon okon, mert a rétbeli kaszáló 1100, 1200 és 1300 □ ölével rendeltetett kiadatni, holott az az ur­bárium értelmében, mint kaszásrét csak 800, 900 és 1000 □ öles holdanként volt a nép kezén,­­ miután az 1836. évi 10. t. sz. 7. §-sa is csak azt rendeli, hogy az adassék ki, mi eddig is úrbéri kézen volt, az ítéletben fölvett mérték szerint szükséges 142 hold pótlék kiadására az urada­lom nem kényszeríttethetik, mit ha a törvényszék is elismer, ha még­is a kitett mértékhez ragasz­kodik, akkor a telkek számát kell 3 új telekkel leszállítani. Azonban a főtörvényszék helyben­hagyta az ítéletet. Ekkor a földesuraság ismét felülvizsgálatot akart kérni. De a község folya­modványára visszavette érsek ö­niiasga ebbeli fo­lyamodványát, s miután a legelőt illető ítéletbe a község is egészen bele­nyugodott, azon kívül,hogy az urbér behozatala óta a telkek számát 18-al, a zsellérekét 3-mal szaporította ő nagy méltó­sága, a kérdéses 142 holdat most is a lakosság­nak ajándékozta; ekkor a per befejeztetvén, annak következtében mint mondok, sept. 2, 3-n a birtok átadása is megtörtént. A kiosztás, mint az 1839-ben megkezdett perben kérve volt, egy tagban történt, legelő, rét és szántóföld illetőségét minden gazda egyetlen egy helyen összetagosítva kapván ki, melynek végrehajtását még a volt zenebonások sem el­lenzették. Hanem később találkoztak, kik a ré­szükre kiadott tagokba bele ülni s ott szántani nem akartak. Ezek voltak különösen a kisbirto­kosok közöl, kik a közös legelőn elvesztett ba­­romtenyésztésüket fájlalták leginkább, miután saját kisbirtokukon oly terjedt baromtenyész­tést űzhetni nincs reménységük. De most már ők is elfoglalván illetőségeiket, megnyugod­tak. Bizony meg is lehet ezen nyugodni, mert oly szép tagok szakadtak ki e határban, hogy gyönyörűséggel nézheti őket a gazda, s csak kitartó és ügyes szorgalomra van szükség, hogy a szép tagokon rövid időn a vidék ékességére szolgáló hasznos, dúsan jövedelmező és csinos gazdaság fejlődjék ki. Hogy a barátságos egyesség helyett peres utón járt a község, a miatt veszített egy hold legelőt, némely peres költségeket, s hogy a rétillető­ségben ez némileg visszapótoltatott, azt egye­dül a földesúri kegynek köszönheti, melyet egyébiránt peres utón kívül szintúgy és még több haszonnal megkaphatott volna. Dicsérettel legyen megemlítve a községi elöl­járóságnak ez ügy körüli buzgósága, mely nem­csak a tagosztály végrehajtásában, hanem utó­végre is a földesúri kegy kinyerésében is tapin­tatos józansággal működött. Nagyvárad, dec. 30. Tudják már a Budapesti Hírlap olvasói, hogy Nagyváradon főkép Tar Imre úr és barátai moz­gatására egy borkereskedő társulat van alaku­lóban. Minden félreértés elkerülése tekintetéből tudatnom kell azt is, hogy miután az alakítók hatalmán kívül eső akadályozó körülmények mi­att a társulat voltaképen­ megalakulhatásának ideje bizonytalan, hogy a már megnyílott debre­­czeni, és rövid időn megnyílandó nagyváradi vasút előnyei mégis a társulat részére minél czél­­szerűbben fölhasználtathassanak. Tar Imre ar addig is míg a társulat megalakulhat, saját nevére nyitott nagyszerű borkereskedést, a társulatot ideiglenesen képviselő bizottmánynyal kötött ün­nepélyes egyesség folytán oly feltétellel és kö­telezettséggel, hogy mihelyt a társulati alapsza­bályok megerősítve lesznek és az működését megkezdheti, e kereskedés üzletét azonnal a tár­sulatéval olvasztandja össze. E kereskedésre az engedetem már megadatott s az üzlet annyiban meg is indult, hogy részére a nagyváradi püs­pöki borregale 60,000 pftnyi évi haszonbérrel ki­béreltetett, így készül az ut előre a nagyváradi borkeres­kedő társulat előtt. NAPIHIREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, január 1.1­é­0­j évre viradtunk. A tegnapi Sylveste éjszaka hátulsó tábláját képezi azon nagy évkönyv­­nek, melybe az 1857. év nagy és kis eseményei s ezen események tanulságai beirvák. A könyv be van zárva, de nem azért, hogy azt mint Sybilla-könyve­­ket elégessük, hanem hogy az emlékezet indexével vissza vissza forgassunk mindazon lapokra, melyek a jövőre nézve jó tapasztalást és tanulságot foglal­nak magukban, vagy pedig oly tényeket jelölnek, melyek a később kort is hálára kötelezik, vagy pe­dig irányt adnak jövő cselekvésünknek. Csak így lehet áldásos és gyümölcshozó organikus összeköt­tetés múltúnk és jövendőnk közt. Nem mondjuk, hogy az a tegnappal bezárt könyv nem foglal ma­gában sötétebb lapokat is, ámde a fényes lapok sem hiányzanak, melyek megvilágítják azon biztos ösvényeket, melyeken a népeknek haladniok kell és gyarapodniok lehet. A szerelem egyetlen kútfeje a szív, hol jó és rosz szenvedélyek születnek, azért magasztosabb a szerelemnél a hazaszeretet, mely­ben szív, ész, tetterő elválhatlan szövetségesek! A ki visszalapoz az 1857. év könyvében,meg fogja ta­lálni mindazon örvendetes mozzanatokat, melyek kü­lönböző irányban a leghathatósabban tovább fejtik közéletünket. Egyes adatok felsorolása igen hosz­­szabbítaná e rövid térre szánt beköszöntést, te­hát csak a tanulságot jegyezhetjük ide, hogy ki tét­lenül áll, eltapossa az idő kereke ; a folytonos cse­­ekvés edzi az erőt, eszközöl tovább haladást; a kor szellemének tekintetbe vétele, viszonyok megfonto­lása, körülmények helyes felfogása teremt józan cselekvést, mely nem utópiákon épült fellegvárakra pazarol munkát és időt; a múltba nem szabad elme­rengeni a jövő rovására; az „ábrándozás legtöbb­­nyire — kancsaiul festett egekbe néz.“ Sokszor meglehet jobb volna aranyat találni, de emeljük föl a követ is, ha azzal előbbre mozdítjuk az építést. Az utolsó kötet be van írva: most fordítsunk tovább az újra, melynek első lapja mával nyílik meg, és le­gyünk azon, hogy a római jó tanács szerint: nulla dies abeat, quin linea ducta supersit ! Így nem csak kivánjuk, de teljesülni is fog a boldog új év! * Tegnap — mint az ó-esztendő utolsó napján — egy sajátszerű zenét lehetett utczáinkon mindenfelé hallani. Még pedig nem csak az egyik utczavégről a másikig, hanem még a szomszéd utczákból is, mert a szóban forgó hangszernek igen éles hangja van, de azért sem pikola, sem klarinét, sem siphang, ha­nem még ezeknél is sokkal élesebb, a malacz­­s­i­v­í­t­á­s. A fővárosiak közt t. i. az az ártatlan ba­bona van elterjedve, hogy a­ki új esztendő napján malacz pecsenyét eszik, annak egész évben sok pénze lesz. Micsoda titkos logika rejlik e következ­tetésben, máig sem tudjuk, de hogy igen sokan hisz­nek benne, az világos, mert új év előtt e visító czikk oly kapós, mintha ingyen adnák, s ámbár a falukról százával hozzák, pár óra alatt mégis mind elkap­kodják. Az alföldön ellenben a malacz pecsenyének egészen ellenkező jelentősége van. Ha valaki egy lányos házhoz házasulási czélból megy, csak azt nézi, pulyka vagy malaczpecsenyét hoznak-e az asztalra; ha az utóbbit hozzák, ak­kor az aspectusok igen ked­vezőtlenek a házasulandóra. E felfogás épen úgy a nép titka, mint az, hogy Ég a kunyhó, ropog a nád, Jaj de szeretem 1 barnát * A pesti műegylet dec. január havi tárlatában egy igen érdekes történeti kép látható : „Nagy Frid­rik találkozása II. József császárral Felső-Sziléziá­ban Neisse-ben 1769. aug. 25-én festette Menzel A. Berlinben. E híres festvény csak tizenöt napig lé­­vén itt látható, annálfogva siessen azt mindenki megtekinteni. A kép azon mozzanatot ábrázolja, mi­dőn a múlt század eme legnagyobb két fejdelme köl­csönösen üdvözli egymást. József császár az emlí­tett napon Neissebe érkezve, egyenesen a püspöki palotába ment, hol Fridrik szállásolt. Fridrik a ko­­ronaherczegekkel ment eléje, de alig haladt le egy­­pár lépcsőn, a császár már karjai közt volt. József így szólt: „Most minden vágyam teljesült, miután szerencsés vagyok a legnagyobb királyt és hadve­zért ölelhetni.“ Fridrik pedig azt válaszolá: „hogy ez legszebb napja életének, mert azon két ház egyesü­lésének korszakát nyitja meg, melyek igen sokáig voltak ellenségek, holott kölcsönös érdekük inkább azt kívánja, hogy egymást támogassák, mint meg­rontsák.“ A császár kíséretéből életnagyságban tű­nik ki Laudon alakja, a­ki most szemébe néz a ki­rálynak, kinek a harezmezőn annyi dolgot adott. * Erdélyi püspök dr. Haynald ö­nméltósága a szerencsétlen mainziak részére 100 portot ajándé­kozott. " * Jövő vasárnap Polyhimnia kisasszony egész bőségszaruját öntendi ránk a zenei elveknek. Délben 121/s órakor Ru­b­instein Antoine hangver­senye az Europa szálloda teremében. Programmja érdekes és változatos. 1) Trio: G-mollban, zongora, hegedű és gordonkára; szerzette és előadja a hang­­versenyző Ridley Kolme és Stuck L. urak kíséreté­vel. 2) Sváb népdal­­oh, ha bírhatnálak , Rücken,­­töl, énekli Kaiser Ernstné assz. 3) Nocturne Fieldtől; Gigue Mozarttól; Berceuse Chopintől; Marcia a la Turca Beethoventől, előadja a hangver­senyző. 4) Thekla dala ,Rubinsteintől, énekli a fölne­vezett művésznő. 5) Sarabande és Courainte, Roman­ce, Etude szerzi és előadja a hangversenyző. Je­gyek minden műkereskedésben kaphatók. Délután fél öt órakor pedig a nemz. múzeum dísztermében a hangászegyleti zenede ének-hangverse­nye menend végbe, melynek programmja már e la­pokban egész terjedelmében közölve volt. A közön­séget ismételve csak azon körülményre figyelmez­tetjük , hogy e hangyverseny jövedelme a zenede és múzeumi kert javára fordíttatik. Jegyek a múzeumi kapusnál és a műkereskedésekben kaphatók. * Az első magyar festészeti académiát gyámolító társulat az ó­év végén közgyűlést tartott, melyben Kubinyi Ágoston cs. k. kamarás ur alelnöki hi­vataláról lemondván helyébe egyhangúlag M­á­t­r­a­y József ur választatott meg. Ezután fölolvastaték a társulat által megvásárolt 5 olajfestvény kisorsolá­sának eredménye. 1) A középkori velenczei öltözetet ábrázoló eredeti festvényt Marastoni Józseftől nyerte a 425 sz. 2) Egy eredeti női képet Maras­toni Jakabtól a 231. sz. 3) Egy eredeti tanul­mányfőt Mar­as­toni Jakabtól a 163 sz. 4) A tengeri csataképet Butti után 640. sz. 5) Olasz béretvidéket az 500. sz. A nevezett számok illető­leg részvényszámok tulajdonosai részvényük előmu­­tatása mellett nyereményüket a festészeti akadémiá­ban Marastoni Jakab urnái átvehetik. g. A budapesti zenede helyiségeiben teg­­nap mint a lefolyt év utolsó napján kedélyes házi ünnepély tartatott. Délelőtti 10 órakor a zenedei nö­vendékeken kívül az elnök, alelnök, néhány választ­mányi tag s a tanári kar egybegyülvén a növendé­kek közöl egy ifjú és egy leány előlépett s szívélyes szavakban fejezte ki azon háladatosságot, melylyel az intézet­t. M­á­t­r­a­y Gábor urnak, ki a zenedének már 18 éve igazgatója, tartozik s ennek elismeréséül a növendékek részéről átadatott ez érdemes férfiúnak Barabás mester ónja által készített kőnyomatu arcz­­képe. Mire az ünnepelt igazgató úr mint atya szólt szeretett gyermekeihez, s e megtiszteltetést inkább az intézetet mint saját személyét illetőnek mondván inté a növendékeket, hogy ha majdan kilépnek, és az itt szerzett ismeretek gyümölcsét aratják, ne fe­lejtkezzenek meg az ezen intézet iránt tartozó hála­­datosságról, és inté őket, hogy műveljék szorgalma­san az éneket és zenét, melynek itt elemeibe be­avattatnak, mert ezek mivelik a lelket, szelídítik az erkölcsöket, és növelik az emberszeretetet. Az ünne­pélyt althangra és karra írt ének zárta be, mely Mát­­ray G. urnák korábbi zeneszerzeményeiből való és melynek előadásával őt ez alkalommal a há­ládatos növendéksereg meglepte. * Több oldalról hallottunk már panaszokat a legú­jabb vasúti kocsik czélszerűtlensége ellen. Mióta a délkeleti államvaspályát a franczia társaság átvette már másodszor változtatja a személyszállító kocsik alakját. Úgy látszik a franczia divatváltozékonyság ide is elharapódzott. A divat ellen semmi kifogásunk, ha a czélszerűséget s kényelmet előmozdítja, de ez esetben azt nem mondhatni, mert ezek az új pá­lyakocsik, melyekben nem végről van a feljárás, mint az eddigi kocsiknál szokásban volt, középütt nincs járdájuk , hanem minden pár illés külön külön egy zárt coupét képez, hol szemközt levő üléseken minden coupéban 8 személy foglal he­lyet, kényelmetlenek és több tekintetben czél­­szerű­tlenek. Az utas, miután egyik coupé a má­sikkal nincs összeköttetésben, helyet semmi esetre sem cserélhet, útitársaival nehezebben maradhat együtt, s ha egy pillanatra elveszti őket, a legvégső állomásig tán föl sem találja. Ehhez járul még az is, hogy a conductor e kocsiknál eső és télvíz idején künn kénytelen a kocsikat körüljárni; az utas a korlátlan lépcsőzeten ki és beszállás közben könnyebben teheti ki magát veszedelemnek, hisz nem rég emlékeztünk egy esetről, hogy a szegedi vo­nalon egy ily kocsiból az ajtó fölpattanása következ­tében egy gyermeklányka a sínre bukott, s csak őr­angyala védte meg a komolyabb veszedelemtől; szóval annyi komoly és nem komoly tekintet szól ez esetben a régi szerkezetű kocsik mellett, hogy a társulat igen okszerűen cselekednék, ha lemondva azon cse­kély előnyről, mit ez uj divat a vagyonok által a­ tér­ben nyer, ismét a régi kényelmes, végül följáró , s középjárdával s karos székekkel ellátott salonko­­csikat hozná vissza. E régire visszatérést igen ked­ves újításul venné a közönség az uj esztendőben. *A Budapesti szemle III-ik füzete meg­jelent. Tartalma következő : A franczia forradalom okai, báró Eötvös Józseftől; történeti regény folytatása b. Kemény Zsigmondtól; Virgil, Írói élet­­irás és jellemrajz Sainte Beuve után Székely József­től ; Bábeltornya (az okirat és a magyar nyelvészet) Hunfalvy Jánostól; Politikai szemle (Keletindia kor­mányzati rendszere és a sepoy lázadás) b. Kemény Zsigmondtól. Irodalmi szemle (utazási munkák is­mertetése ; Nemzeti színház Jókai „Dózsa György­ ” színművének bírálata) Gyulay Páltól. Melléklet: Babylon romjainak térképe. Ugyan e füzethez csa­­toltatott az „első kötet“ czimlapja is, az ajánlattal együtt báró Sina Simon 's méltóságának. *Tóth Lőrincz m. akad. lev. tag nyilatkozik, hogy a „Hétköznapi könyvtár“ V-ik füzetén neve mint szerkesztőé hibásan áll,­ miután­­ a kiadó Hec­­kenast­er egyezésével már a negyedik füzet bevé­­gezése előtt S­­­u­tt­e­r Ferencz úrnak adta át a szerkesztést. * A „P. N.“ fölszólal a programm-készítők nyeg­lesége ellen, mire legközelebb Simonffy Kálmán úr vállalata szolgáltat neki okot, a­ki néhány dalt akarván kiadni, e leendő kiadást így nevezi : „A hős magyar nemzethez illő egyetlen válla­lat!“ A „P. N.“-nak igaza van , s volna még több ily példa is, no de exempla sunt odiosa. * A temesvári gazdasági egyesület dec. 14-i közgyűlést tartott, melynek érdekes­ részleteiről közelebb. * Brassó, dec. 24. Azon promemoria, melyben az erdélyi ágost. evang. egyház papsága a földte­­hermentesitési alapból tizedének mielőbbi kárpótlá­sát kéri, s annak a több évi átlagos vallományok kulcsa utáni fölszámitását közelebbről indokolja, ezen egyház képviselője Binder György Pál supe­rintended és Fabini József medgyessi lelkész ur ál­tal a bécsi cs. k. birodalmi tanácshoz benyujtatott. A „Krönst. Zrg“ e hírhez még azon tudósítását is csatolja, hogy mint értesül az idei tized váltságául legfelsőbb helyen 150,000 ft engedvényeztetett. AUSTRIAI BIRODALOM, Milano, dec. 28. A pár­mai régens-her­­czegnő tegnapelőtt ide érkezett. Este F­e­r­d­i­­nánd­ Miksa Főherczeg Úr, és Sarolta Főherczegnő, Ö­cs. Fenségeik kíséretében, a seal­a-színházat meglátogatá. A herczegnő teg­nap indult vissza. Az ideiglenes selyem-kisegítő pénztárnak 7 igazgatója neveztetett ki, s erősít­­tetett meg; az aláírások ma bezárattak, s a meg­kívántató összegnél kétszerre több gyűlt be. Az itteni piac­on az üzletek kedvező fordulatot vesznek , újabb bukások miatt nem aggódnak.­­ A „D. A. Z.“ egy oly tudósítást közöl, mely lényegesen megerősíti azon reményszikrát, mi­szerint Vogel tudor Afrikában még életben van. E szerint a híres utazó atyja, Vogel tudor igazgató, dec. 24 én B­u­n­s­e­n titkos tanácsostól, Heidelbergből egy iratot kapott, N­e­i­m­a­n­s tu­dor bárónak egy, Alexandriából, novemb. 20-ról kelt hosszabb levelével. Ez utóbbinak a múlt nyáron Arábiába utaztában alkalma volt, több Afrika belsejéből jött mekkai zarándoko­kat Dzseddában Vogel sorsa iránt kikér­deznie. Ezen emberek mindnyájan azt állíják, hogy Vogel nem öletett meg, hanem a wadai-i szultán által fogságban tartatik. A szultánt úgy írják le, mint igen szigorú, kincsszomjas és ra­vasz embert. A darfuri szultán követe azon állításának, miszerint Vogel egy szent hegyre fölmenetel miatt öletett meg, már csak azon ok­ból sem lehet föltétlenül hitelt adni, mivel nem a legjobb egyetértés létezik a darfuri s wadai-i uralkodók közt, s ezért könnyen megtörténhe­tik, hogy a követ roszul volt értesülve. Valóban a legutóbbi időben Vogel sorsa iránt köztudo­másra jutott összes közlésekből valószínűnek látszik, hogy ő valóban valamely szent helyre menetel alkalmával befogatott, s élte is veszély­ben forgott; azonban a kincsszomjas és ravasz wadas-i uralkodó mégis jobbnak tartja, őt, mint becses zálogot, a fölingerült nép dühétől megol­talmazni, hogy így őt később tetemes váltság­díjért adja vissza az angol kormánynak. A R­e­d­c­­­i­ff­e lord mára tűze ki Londonba elutazását. Múlt szombaton az angol követ Sir Hamilton Seymour által, a legmagasabb udvarnál bemuttatatott, Császár Ő Felsége által magán-audientián fogadtatott el, s este az udvari asztalhoz volt meghiva. Ama látoga közt, miket a lord Bécsben tett, különösen másolt .

Next