Budapesti Hírlap, 1858. február (26-48. szám)
1858-02-02 / 26. szám
hoz tartozzanak, önök oltalomban és menedékben részeltetik. Hazám az ily tisztességes érzést sokkal jobban tudja méltányolni, minthogy Anglia barátságától valaha olyasmit kívánhatna, mi ennek becsületét érdekelhetné.Engedjék tehát kimondanom, miben áll a kérdés tulajdonkép, nem maguk a gyilkos kísérletekben és még nem is a jan. 14-ei merényletben rejlik az, melyről önök kormánya bizonyosan sietett volna előre jelentést tenni, ha azt előre tudhatta volna; az egész kérdés Francziaország erkölcsi helyzete körül forog, mely országban Anglia valódi érzelmei iránt kétségek támadtak. A népvélemény t. i. képzel magának hasonló esetet s kinyilatkoztatja, hogyha Francziaországban találtatnának emberek, kik oly gyalázatosak lennének, hogy clubbjaik, lapjaik s mindennemű irományaikban egy idegen fejedelem legyilkolását ajánlanák vagy a gyilkosság végrehajtására egyenesen intézkedéseket tennének, hogy oly esetben a franczia igazgatás nem várná be, míg egy idegen kormány intézne hozzá követeléseket, vagy míg azok vállalatukat már végrehajtották. Hogy Francziaország ily összeesküvések ellen föllépjen, ily bűnöket megelőzzön, erre nézve törvényeink elégségesnek találnák azok nyilvánvalóságát, s az haladéktalanul óvó intézkedéseket tenne. Immár azon csodálkozik Francziaország , hogy semmi ilyesmi nem történt Angliában és a francziák így okoskodnak, vagy elegendő ez esetben az angol törvény, mint némely jogtudósok hiszik, s ez esetben azt kérdik, hogy miért nem alkalmazták tehát; ellenkező esetben pedig azt kérdezhetni: miért nem igyekszik egy szabad állam, mely maga hoz magának törvényt, e hiányon segíteni ? Ez az, mit Francziaország nem foghat meg, s épen ebben fekszik a baj, mert Francziaország félreismerheti szövetségesei érzelmeit, s megeshetik, hogy nem bízik azok őszinteségében. A két ország közti bizalomnak gyöngülése pedig, melyen azok szövetsége nyugszik, valódi csapás lenne mind a két országra, sőt a polgárisodásra nézve is. Azonban hála istennek két oly nemzet közt, melyek érdeke magával hozza a szívélyes egyetértést, egymást becsülő s folyvást a legbarátságosb érzelmeket tanúsító két kormány közt nézetem szerint ily baj bekövetkezését szinte lehetetlennek kell tartani.“ Francziaország, Páris, jan. 28. A nap eseménye azon tegnap kelt cs. rendelet, mely által annak 1 pontjánál fogva a belbirodalom csapatjai öt nagy parancsnokságra osztatnak. A 2. pont meghatározza, hogy az első parancsnokság az 1, 2 és 8 hadosztályi területen felállított csapatokat foglalja magában s főhadiszállása Párisban lesz, a második a 4, 5, 6 és 7 hadosztályi területeket Nancyban leendő főhadiszállással, a harmadik a 8, 9, 10, 17 és 20 hadosztályi területeket Lyonban tartandó főhadiszállással, a negyedik a 11, 12, 13 és 14 hadosztályi területeket Toulouseban leendő főhadiszállással, az ötödik végre a 15, 16, 18, 19 és 21 hadosztályi területet Toursban tartandó főhadiszállással. A 3 pontnál fogva ez öt nagy parancsnokságot Francziaország tábornagyai veendik át, kik az éjszak, kelet, délkelet, délnyugat és nyugat hadosztályaiban álló csapatok „fensőbb parancsnokai“ (commandant superieur) czimet viselendik. A 4-dik pont így szól: „A területi hadosztályok parancsnokoló tábornokai a fensőbb parancsnoknak a csapatok helyzete, szolgálata, fegyelme és oktatásáról jelentést teendnek, de ezen tábornokok a minister Irányában fentartják közvetlen viszonyukat mindarra nézve, mi a területi parancsnokság szakjába tartozik.“ Az 5-ik czikk így szól: „Ha aktív hadosztályok állanak az ország helyében , akkor az azokat vezénylő tábornokok a fensőbb parancsnok közvetlen parancsai alatt állnak , neki tesznek jelentést a szolgálat minden részeiről és semmi egyenes összeköttetésben sem állnak a ministériummal.“ A 6-dik pont meghatározza, hogy a területi hadosztályokat vezénylő tánokok viszonyai az aktiv hadosztályok parancsnokoló tábornokaival az 1831 sept. 20-i és 1832 jan. 3-i rendelet határozmányai szerint a fensőbb parancsnok magas tekintélye alatt fönntartandók. A legfontosb a 7-ik pont, mely így hangzik: „Nyugtalanságoknál, de csak is ily esetben egyedül, a fensőbb parancsnokok önkénytesen intézik a csapatmozgalmakat és öszpontosításokat , melyeket ők szükségeseknek tartanak.“ — A hadügyminister jelentése, mely ezen császári rendeletet megelőzi, így hangzik: „Sire! Európa nagy katonai hatalmainak többsége haderejét mindig hadseregekben és hadtestekben egyesité. Francziaország ellenben csapatjait területi hadosztályokra osztja, melyek egymástól tökéletesen függetlenek és azok közt semmi más közös kötelék nem létezik mint a hadügyminister magas tekintélye. Ezen szervezetnek azon hiányossága van,hogy béke idején a vezérek többségét,kik háború idején magasb parancsot vinni vannak hivatva, a csapatoktól távol tartja. Kaszárnya-rendezményeink nem engedik meg, mikép a csapatok öszpontosítására szolgáló pontok elégségesen szaporíttassanak, hogy másutt is, mint a párisi és lyoni hadosztályokban parancsnokságok alakíttassanak, melyek jelentőssége Francziaország tábornagyai méltóságának megfelelne. Szükségesnek látszik ennélfogva, hogy a tábornagyok oly állást nyerjenek , mely nekik azon tábornokokra, kik e területi hadosztályokat vezénylik, béke idején is oly befolyást kölcsönözzön, mely megfelelő legyen annak, melyet háború idején azon tábornokokra gyakorolni hivatvák , kik aktív hadosztályokat vezényelnek. E czélból és a nélkül hogy a csapatok mostani felosztása a császárság helyében és szintoly kevéssé a területi hadosztályok szerkezete megváltoztatnék, alkalmasnak tűnnék föl, az e hadosztályokban felállított csapatokat több nagy parancsnokságba egyesíteni , melyek élére tábornagyok állíttatnának. Ily rendszabálynak nem csak az lenne következménye, hogy a hadsereg főméltóságainak tevékenysége hasznosan alkalmaztatnék és felhasználtatnék , hanem a hadosztályok parancsnokainak , kik most egymástól elkülönítve s többnyire a kormány központjától távol állnak, az összetartás erejét kölcsönözné, mely most nekik hiányzik. Csapatjaink, melyek szükségkép annyi különböző helyőrségbe vannak szétszórva s a császárság területén egyenlőtlenül elosztvák, alkalmas pillanatban fontos csoportokban gyorsan egy vezér keze alatt egyesittethetnének s ekként oly helyzetben lennének, hogy a terület közrendét és biztonságát minden ponton veszélyen kivül helyezhetnék. Ezen előnyök érzetétől áthatva, felséged megparancsolá nekem, hogy az az annak valósítására szolgáló eszközt megfontolás alá vegyem. Felséged az új szervezet alapföltételeit is megállapítani méltóztatott. A nagy parancsnokságok fölállítása Francziaországban különböző időkben hasznosnak bizonyult be, s hogy azokat a jelen viszonyokhoz alkalmazzam, illőnek találom, azokat azon föltételek alatt állítani helyre, melyek azon rendelet tartalmát teszik, melyet felséged elé terjeszteni szerencsém volt. Legmélyebb alázattal stb.aillant. Az államtanács mai ülésében az új megszorító rendszabályok egy pontját elvetette, melynél fogva mindazon személyek a kormány tekintélye alá helyeztetnének, kik valaha politikai szerepet játszottak. A többi határozmányok elfogadtattak. A fölebbi rendszabályt különösen Morny és Baroche ellenzették volna. A rendőrség állítólag egy rendeletet fog kiadni, melynélfogva az itt letelepedett olasz munkások köteleztetnének minden harmadik nap a rendőrelnökségnél jelentkezni. A kormánynak szándéka új bűnös kiadatási szerződéseket kötni, vagy a létezőkhöz pótlékokat csatolni. A merénylet szerzőit illetőleg hallatszik, hogy Orsini és Pierri folyvást mindent tagadnak. Az első, daczára annak hogy őt Devisme puskamivel mint egy revolver vásárlóját felismerte, s daczára Rudio vallomásainak az egészről mitsem akar tudni. Igen derültnek mutatkozik, valamint általában mind a négy vádlott félelem nélkül néz sorsa elé. Párisban állíták, mikép a vádkamra már annyira haladt, hogy jelentését beadhatja. Ebből az következtetik, hogy a vád csupán a négy vádlottra szorítkozik. Mi az összeesküvés elágazását illeti, úgy hiszik, mikép a forradalmárok csak arra nézve kaptak utasítást, hogy legyenek készen a működésre. Az „Ind. beige“ szerint Albert k. herczeget s két porosz herczeget péntekre a tuileriákba várnak Ez megczáfolná mindazon híreket, melyek az Anglia és Francziaország közti szakadásra nézve nyugtalanitólag keringtek. — Szó volt arról, mikép Walewski gróf Bernbe, Brüszszelbe, London és Turinba jegyzéket küldött a politikai menekültekre vonatkozólag. Ez azonban nem jegyzék, hanem sürgöny volt, melyet a külügyminiszer némely külügynökökhez intézett, azon meghagyással, mikép azok e sürgönyt az illető kormányok előtt felolvasván, annak horderejére nézve kellő magyarázatot adjanak , nehogy annak jelleme túloztassék. A franczia kormány abban figyelmezteti a baráti hatalmakat azon veszélyekre, melyek a menekültek iránti túl bőkezű vendégszeretetből származhatnak. Állítják, mikép Palmerston lord arra azt felelte volna, mikép ha be lenne bizonyítva, hogy a franczia menekültek résztvettek amaz öszszeesküvésben, mely a merényletet eredményezte, nem vonakodnék azok kiutasítását megrendelni. Ezt az „Ind. beige“ állítja, a „K. Z.“ levelezője pedig állítja, mikép az angol kormány azon egyének megbüntetése iránt bilit fog előterjeszteni, kik az idegen fejedelmek ellen merényletet készítenek elő. Azon nehézségek, melyek Anglia és Francziaország közt a feketék gyarmatosítására nézve fönforogtak, ki vannak egyenlítve; Anglia engedett. Olaszország. Az „Ind. beige“ szerint Párisban mit sem tudtak azon jegyzék felől, melyet gr. Cavour a menekültek ügyében Nápolyba intézett volna, melyről a „Patrie“ emlékezett. Különben úgy hivék,hogy ha az léteznék is, a két Sziczilia kormánya és a nyugati kormányok közti kibékülés mostani valószínűsége mellett, azon befolyás, mely e közeledést előidézte, a Piemonttali viszályt is ki fogja egyenlíteni. Törökország: Konstantinápolyból 20-áról írják az „Ind. belge“-nek, mikép Herczegovina teljes lángban áll. A parasztok öldösik a rendetlen katonákat, a porta rendes csapatokat indít a fölkelők ellen. Távirati tudósítások: lv Milano, jan. 30. , cs. k. Apostoli Felsége Veltlinben a morbegnói, sondriói s tiranói három kerület segélyzése végett, az államkincstárból legkegyelmesebben 100,000 forintot méltóztatott ajándékozni. London,jan. 29. Hivatalos indiai posta: Bombay, jan. 2. Sir. Colin Campbell még Kánpurban volt, s a legközelebb megérkezendő erősbitésekkel, nyugat fele nyomuland elő. — Dutram tábornok dec. 22-kén Alumbagh-nál megverte a lázadókat. — Jan. 30. Az angol bank heti kimutatása : bankjegy forgalom 19,664,710; pénzkészlet 15,398,824 ft. sz. (A hivatalos indiai posta folytatása) Bombay, jan. 9. Sir Colin Campbell Farraikábád felé nyomult, miután Seaton dec. 27-én Minpurt megszállotta. Indur lefegyvereztetett. Páris, jan. 30. Azt hiszik, hogy az angol bank újólag leszállítandja a discontót. Turin, jan. 29. A szárd király legközelebb arany érdemjellel diszíte föl Torte 11 a kapitányt, ki egy 120 tonna terhű, s 5 főnyi, legénységgel ellátott goelette-el szállott partra Dennában, miután 5 évet töltött a világ körülutazásában. — A porto mauriziói franczia consul panasza folytán, az Onegliában megjelenő „Il Pensiero“ czimű lapnak több számai lefoglaltattak. — A „Corriere Marcantile“ a franczia határon lefoglaltatott. Nápoly, jan. 28. A „Giornale delle due Sicilie“ egy, Nápoly s Belgium közt kötött kereskedelmi s hajózási szerződést tesz . közzé. Berlin, jan. 30. A porosz herczeg ma ide fog érkezni. Párma, jan. 26. Itt ma csekély hullámzatos földrengést vettek észre. A nemzeti bank mind Turin, mind Genuában 6 ° C-re szállítá le a discontót. — Az egyházi államban a lisztnemüek , kétszersült s kukoricza kivitele iránti tilalom megszüntetett. — Potenzában jan. 19-ken nagy hó esett, s ismét földrengés volt érezhető, a nélkül azonban hogy kárt tett volna. Milano, jan. 29. A Lyonból érkezett kedvező tudósítások következtében az itteni selyempiaczon nagyobb élénkség állott be; név szerint a nyers selyem kelendő , s az árak ismét emelkednek, ható, mi más nyelven a fül aestheticáját megsértené. Ki ezt képzelődésnek tartja, hasonlítsa össze Paul de Rock akármely regényének eredetijét — német fordításával. Az egyik salonalak, a másik szénégető ; az egyik a phrasis, másik a durva igazság. A „Novara“ fregat világ körüli útja. X. levél. Rio de Janeirotól a Jóremény fokáig. (Vége.) Sokat beszéltem a szelekről, most az időről is akarok némieket mondani.Ez többnyire barátságtalan volt, s ha déli szél fújt, zord sőt érzékenyen hideg (a hőmérő a fok közelében egész 9° R.-ra szállt le), úgy hogy téli köntöseinket verék elő; éjszaki szélnél kissé melegebb volt, de ekkor sok kisebb zápor esett,melyek kellemes napfényes órákkal váltakoztak; szóval valódi áprilisi idő volt,mint ezt septemberben,mely délen a mi marcziusunknak felel meg, másként várni nem lehete. — Ennek daczára nem egy mulatság akadt utunkban s gyakran mindnyájan a fedélzeten voltunk egybegyülve, a nyilt tengeren űzött vadászatot szemlélve. Az egész után Riótól a fokig folyvárt tengeri madarak kisértek, éjjel nappal, egy perczig sem hagytak el bennünket, s gyakran valóban bámulatos mennyiségben repdestek a hajó körül. Zoológjaink sóvárogva kémkedtek a légi vándorai után s a tengerészek és korábbi utasok által ajánlott eszközöket mind felhasználák, hogy azokat birtokukba ejtsék. Szalonnás horgokat vetettek ki, s nem sokára sikerült is nekik, két csinos fehér és fekete foltos fok-galambot (procellaria capensis), melyek Riótól eleinte egyedül, s egész a fokig mindig nagyobb számban kisérének , horogra fogni. De midőn sept. 6-n a 30. szél fok alatt az első Diomedea, a tengeri madarak ezen királya, megjelent, ekkor a commodor maga nyúlt puskája után. De amily gyorsan jelent meg e hatalmas madár az ő méltóságos röptében, és oly gyorsan tűnt el ismét, a nélkül hogy lőtávolságra jött volna. Csak néhány nappal később a 32. sz. fok alatt mutatkozott a Diomedea gyakrabban, s miután 15 n az elsők lőtávolságra jöttek, ekkor ezek, a commodor és a parancsnok által bizton találva , a jégből a vízbe zuhantak. A hajó megállt, csónakot vetnek ki, s a hullámzó óceánon az elejtett zsákmány felé haladtak. Egy kis csónak kevés emberrel a nagy óczeánon, ez még a tengeri madaraknak is nevezetes ritka látvány lehetett, mert mind kíváncsian a csónak felé repültek s Fr. és Z., kik a csónakkal mentek, nem győztek lőni. A vadászat sikeres volt, különféle nemeit a viharmadaraknak és különböző fajait a diomedeáknak hozák amaz elsővel a fedélzetre. — Ilyen módon a későbbi napokban többször ismétlék a vadászatot s mindig gazdag zsákmány volt a jutalom, mig 22-én a commodornak sikerült mesterlövést tenni a diomedea exulans-ok egy díszpéldányára , mely az e nemű madarak legnagyobb fajához tartozott. Diadalmaskodva hozák ez óriás madarat a fedélzetre. Ez hófehér volt, csak szárnya végein feketeszínű, teste nagyobb mint a legnagyobb hattyúé, szárnyai kiterjesztve tíz láb három hüvelyk szélesek. Ebből álltak a Novara óczeáni vadászatai.Sok más apró tengeri madáron kívül van zoológiai kincsei közt 9 darab diomedeája,mi mindenesetre sok egy útra a diomedeák tájain, kivált ha meggondoljuk,hogy mi nem voltunk oly szerencsések azokat horogra csalhatni. E mellett a kis csónak a szintén viharosan hullámzó tengeren a legérdekesebb látványt nyújtá. Gyakran több perezre eltűnt az a hullámhegyek mögött, aztán lőporfüstöt s ugyanakkor a madárnak a magasból lezuhanását lehete látni, mig a hang csak hosszabb időre aztán hatott füleinkhez. Különben keveset szólhatok ez utunkról. Sept. 12-n átkeltünk a triptan da cunhai hosszúságon, de 300 tengeri mértföldre távol e magános szigettől, 15-étől 16-káig másodszor vágtuk át a greenwichi délkört, (első ízben) a földközi tengeren 24-én 16° 23' keletre Greenwichtől ismét a bécsi délkör alatt álltunk s ekként önökkel egyidőben végzők napi munkánkat s végre 25-kén estve a táblaöböl szélessége alatt találók magunkat, attól még 60 tengeri mértföldre távol. Ámde itt állapodjunk meg! A Town fok előtti táblaöböl nem volt rendeltetési helyünk. Miután ezen öböl azon évszakban, melyben mi ott valánk, az erős éjszaki és éjszaknyugati szelek miatt, melyeknek ki van téve, nem biztos kikötő,ellen határozva,hogy a Simonsöbölbe, a foknak hadi kikötőjébe evezendünk be. A Simonsöböl biztos rév a nagy Falseöbölben keletre a jóremény fokától. Hogy tehát oda érhessünk, még az előfokot kelle körülhajóznunk. De hogy ez lehetséges legyen, délkeleti szél ellen kelle dolgoznunk , mely már 25-én egész nap igen erős rohammal fújt s óránként növekedett. A kísérletek 26-án a viharos szél ellen küzdeni hasztalanok voltak. Nem maradt egyéb hátra mint délnyugat felé irányozva utunkat a szárazföldtől távoznunk. 27-én már semmi földet sem láttunk ismét. Többé nem úsztunk a világoszöld parti vizeken, hanem a „kék víz“ viharos mozgásban levő hullámain hányattatunk. 27-én estve megszólalt a parancsszó: „fel a viharvitorlákkal!“ Tompa zúgás és búgás húzódott az árbocz- és kötélműveken keresztül. Mindig magasabban hömpölyögtek az óriási vízhegyek tajtékzó csúcsaikkal, a hajót majd egyik majd másik oldalra vetve. A hullámok majd jobbra majd balra csapdostak az ágyunyilatokon keresztül az ütegekbe,mindent magukkal sodorva, mi lazán állt ujjukban.Ropogás,reszketés és nyikorgás hallatszott a hajó minden eresztékeiben, feldőlt tárgyak dörömbölése, üvegcsörgés, aztán ismét egy ágyúgolyó tompa gördülése, mely fekhelyéből kiszabadulva egyik oldalról a másikra iramlott, közben a matrózsíp éles visítása, szóval a legkülönfélébb zaj és lárma, egyik a másikat túlhangozván Az egész látvány nagyszerű volt, s mindazokat, kik először éltek meg ily jeleneteket, le kelle annak bilincselnie, kivált éjjel, midőn a hold a vékony gőzfátyolon keresztül a viharos jelenetet bűvösen megvilágító. Azonban a számok határozott támpontokat nyújtanak a képzeletnek. Ezért megemlítem, hogy a legmagasb hullámok, melyeket a vihar alatt észlelünk, 29 lábra emelkedtek a hullámházaknak 240 lábnyi távolsága mellett , s hogy a hajó legnagyobb hajlása a baloldalon 35 °-ot tett, a jobboldalon 25 lábat, úgy hogy a hajó árbocza egy hányattal 50—60° ivet rajzolt le. Eek oly hányatok, melyeket az ember soha sem feled el, s hogy azon hullámhegyek, melyekkel küzdenünk kelle, szintén nem tartoznak épen a közönségesek közé, erre nézve uj bizonyság az, hogy egy régi tengerész és pontost észlelő, ki a világ minden tengerein járt s öt évet töltött egy világ körüli uton, az általa látott legmagasb hullámhegyeket a Horn foknál 32 dáb magasaknak írja le. Csak a képzelet tornyosithatta ezen hullámokat 50—100 láb magasságra. Ahol ez bekövetkeznék , ott úgy hiszem semmi emberi építmény meg nem állhatna. Legnagyobb erőre 28-án estre emelkeődett a vihar. Bámulatos hidegvérűséggel és biztossággal végzők a matrozók a parancsokat, s épen midőn az utolsó óvó intézkedést megtevők, ekkor érte a vihar is végét. 29-én, reggel szélcsendben álltunk a hintálódzó tengeren, 180 m. földnyire czélunktól. Csakhamar friss éjsz. nyugati szellő kerekedett, s oct. 1-én reggel a jóremény foka a legszebb napfény mellett balra feküdt tőlünk s mi beeveztünk a False öböl széles keblébe. Hófehérségben ragyogó magas a ko-pasz sziklahegyekre fölkergetett fövényhalmok jelölők már távolról a Simon-öbölt, s nem sokára horgonyon fekvő hajókat láthatónk benne. Azonban még egy egész éjjel kelle az épen velünk szemközt jövő éjszaknyugati szél ellen küzdenünk, s csak oct. 2-án napkeletkor vethetők ki horgonyainkat. SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK. A nemzeti színházban „Szökött katona... Eredeti népszínmű 3 szak. A pesti német színpadon „Auftreten der drei Schwestern Guimiss. Dazu „der letzte Zwanziger.“ Megérkeztek. Jan. 31.Geizig J.orosz. cs. ezredes Bécsből. Febr. 1-jén. Uray Bálint cs. k. udvari tanácsos és orsz. főtörvényszéki elnök Bécsből. Dunavizárlás: febr. 1.1' 10' 6 fölött. Bécsi börze. febr. 1.jan. 30-Nemzeti kölcsön % . . ‘ 849/ig I‘ 84 Wz Metallique % . . BIVs ' WZ Magyar földteherment. köt. 793 4 795/«js Államkötelezvény 5% . . --9VW„ 1839. . 128 P „ 1854. 4° ,i " 107% 107'^1’ Éjszaki vaspálya . . . 183 . \m* Államvasutrészv. . . . — . ÖS.. 311%'» Pesti lánczhid . . . ' ' 3 58 . Tiszai „ . . .M 1£.M 100% Augsburg.......................... 1065/s 106% Hamburg . 7' . . . . 78 78%* London .......................... . 10.18V210 19 Cs. k. arany..................... 107% 108 .] Felelős szerkesztő : NÁDASKAY LAJOS.-