Budapesti Hírlap, 1858. március (49-73. szám)

1858-03-23 / 67. szám

Pest K&cM, 63. sz. Szerkesztői iroda: Egyetem utcza l-ső sz. a. 15-ik emeleten. BUDAPESTI Pest, martius 22. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­ben : f­é­l é­v­r­e 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­­t­all­hoz utasítandók. Kiadó hivatal van : Egyetem­­ utczában, 2-ik szám alatt, földszint. TARTALOM: Hivatalos rész. Nemhivatalos rész. Főherczeg-Főkormányzó Ur és Hildegard .Feherczegasszony 0 cs. Fen­ségeik elutazása. — Politikai napi­ szemle. — A dohányegyedáruság Magyaroszág­­ban. I. Levelezések: II.-Várad (Birtokosztályo­zási egyességek az úrbéri főtörvényszék területén.) Székesfehérvár (Rög­­tönitélet végrehajtása. A tavasz és a vasút.)­­ B­é­c­s. (Vegyesek.) Napihirek és események. Külföld : Anglia. (Parliamenti tárgyalá­sok.) Francziaország. (A„Moniteur“ jegyzékei a „Times“ s a schweizi sajtó ellen. Persigny lemondása.) — Olasz­ország. (Watt angol gépész szabadon­­bocsáttatott.) — Oroszország. Távirati tudósítások — Gazdaság, ipar és kereskedelem. — Szín­házi előadások. — Dunaviz­állás. Tár ez a. (Vasárnapi levelek. — Könyvészet.) HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. hó 18-ki legmagasb kézirata által gr. Nugent Laval tábornagyot az arany gyapjas rend vitézévé leg­kegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. hó 13-ki legfelsőbb határozata által báró Egnatten Ágoston altábornagyot, főigazgatót a hadseregi főparancsnokságnál; lovag H­a­u­s­­­a­b Ferencz tüzérségi igazgatót az 1. hadseregnél; T­e­i­m­e­r Ignáczot, a 7-ik hadtest parancsnokát, és Sok­es­e­v­i­c­s Józsefet a horvát- és tótországi bán és parancsnokoló tábornok helyettesét; továbbá f. hó 16-ki legfelsőbb határozata által báró Drei­h­­a­n­n von Sal­zberg am Steinhof altá­bornagyot, az általános katonai felebbezési tör­vényszék elnökét, titkos tanácsosi méltósággal díjelengedés mellett legkegyelmesebben fölru­­házni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Fels­ége f. hó 16-iki legfelsőbb határozata által nemes Raymond József kormánytanácsost, a cs. k. legfőbb kama­rási hivatal irodaigazgatóját, cs. k. ndv. tanácsos czime és rangjával legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Öcs.k. Apostoli Felsége gróf Czernin György századost az 5. sz. Miklós császár dzsi­­dás ezredben, cs. k. kamarási méltósággal leg­­kegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Dunahajózási okmány. (Folytatás.) VI. czikk. Oly hajókra nézve, melyek a sik tengerről jőnek vagy oda visszatérnek, a tenge­ren hajózás végett szükséges okmányok a Du­nán való hajózásra nézve is igazolványul szol­gálnak. Ezen hajók vezetői kötelesek az ilyen okmá­nyokat a Dunahajózás ellenőrzésével megbízott hatóságok kivonatára előmutatni. VII. cz. A Dunával közvetett kapcsolatban álló vízről érkező vagy oda visszatérő hajók hasonló­­kép az V. és VI. czikkekben foglalt elvek sze­rinti bánásmódban részesítendők. VIII. cz. A tulajdonképeni dunai hajózás, mely ezen folyam kikötő helyei között a síktenger érintése nélkül történik, az ezen folyam partjain fekvő országok hajóinak van fönntartva. Minden ilyen hajóknak, ha a következő czik­­kek értelmében igazolják, jogukban áll a Dunáni hajózást teljes egyenlőségi lábon űzni; ennél­fogva az ilyen hajók árukat és személyeket szál­líthatnak. Azonban az ily hajók és vezetőik az ezen folyam­ belhajózás tekintetében, ugyanazon parti ország kikötői között, a belföldiekkel egyenlő föltételek alá vetvék. IX. sz. Az egyik parti or­ság minden hajózási vállalkozójának megengedtetik, a másik ország területén a folyó partjain hajózási ügyvivőket fölállítni, a vállalat számára megkívántató hi­vatalokat és intézeteket behozni, vagy a közha­józási intézeteket, p. o. a kikötőhelyeket stb. a belföldiekkel egyaránt használni. A hajózási díj­szabások­ közzététele nem akadályozandó. A fennebbi czélra szolgáló építmények leírása azon törvények szerint ítélendő meg , melyek mindenik szerződő fél államában az ingatlan tu­lajdont szabályozzák. X. ez. Mindazon előnyökben, melyek valamely parti ország által a dunai hajózás tekintetében bármely­­nemzet hajóinak engedtetnek, vala­mennyi parti országok hajói részesítendők. XI. ez. Hogy a jármű valamely parti országé­nak ismertessék, s annak folytán a VIII. czikk­­hez képest minden dunaparti helyek között kü­lönbség nélkül a hajózásra följogosittassék, meg­­kivántatik, hogy az illető parti ország alattvaló­jának , vagy ugyanazon ország törvényei alatt álló s abban székelő társaságnak avvagy rész­vénytársulatnak tulajdona, továbbá a XIV. csikk­ben kijelölt hajószakadékkal ellátva, s a XVI. czikk szabálya szerint a hajószakadékkal igazolt hajóvezető különös vezérlete alá rendelve legyen, ki az ezen hajózási okmányban s a folyamrend­őrségi szabályokban foglalt határozatok megtar­tásáért felelős. Úgy a hajószakadék mintahajós-szakadék is, a dunai hajózásra való felügyelettel megbízott hajózási hatóságoknak, ha ezek azt kívánják, előmutatandó. Oly alkatú hajóknak , melyek csak egyszeri lefelé menő útra alkalmasak , hajószakadékra nincs szükségük, s ezek e részben a tutajokkal egyenlőknek tekintendők. Oly apró járműveknek, melyek csupán közön­séges vásári czikkeket, közel fekvő helyek kö­zött szállítanak , sem hajó-, sem pedig hajós­­szakadékra nincs szükségük. XII. sz. A folyamhajózás Üzletére a jogosítvány­nak egyes vállalkozók vagy valamely társa­ság avvagy rész­vény társulat számárai megadása avvagy annak megtagadása, nemkülönben ezen jogosítvány feltételeinek megállapítása, kizáró­lag azon parti országot illeti, melynek az egyes vállalkozó alattvalója , vagy melyben a társa­ságnak vagy társulatnak székhelye van. A parti országok kormányai azonban kötele­zik magukat, miszerint a kellő intézkedéseket megteendik annak biztosítása végett, hogy azon személyek vagy társulatok, melyeknek a folyam­­hajózás a saját s a más parti országokban létező kikötőhelyek között megengedtetett, a hajózási és folyam-rendőri szabályok minden határoza­tainak pontos megtartása iránt a megkivántató kezességet nyújtsák. XIII. sz. A megelőző czikkben említett jogosít­­ványok, a folyamhajózásnak gőzhajókkal, üzlete végett, a parti országok illető kormányai által a hajózásnak ezen nemére nézve egy külön enge­dély alakjában fognak kiadatni. Ezen engedélynek, az illető vállalat mindenik gőzhajója számára a XIV. ez. szerint megkíván­tató hajószakadék kiadását meg kell előznie. Minden ilyen hajószakadékban a vállalat szá­mára adott engedélyre világosan hivatkozni kell. XIV. ez. A hajószakadék , mely megkivánta­­tik a végett, hogy valamely jármű a dunáni fo­lyamhajózásra alkalmasnak ismertessék, azon parti országnak, melyhez a hajó tartozik, illető hatóságai által adatik ki, miután azon hatósá­gok műtani megvizsgálás által meggyőződtek arról, hogy a jármű az ezen hajózásra megkiván­tató tulajdonokkal bir. XV. ez. A hajószabadalom elveszti érvényes­ségét, ha a hajó megszűnik a szakadékozó parti ország alattvalójának vagy valamely ezen parti országban engedélyezett társaságnak tulajdona lenni. Az említett parti ország illető hatósága köte­les a hajószakadékot a fennemlített esetben ak­kor is visszavenni, ha a jármű a megkívántató, hajózásra alkalmas állapotban többé nem létezik. Ha a hajó ugyanazon pár­i országbeli más alattvaló vagy más társulat tulajdonává válik, az új tulajdonosnak szabadságában áll vagy új szabadék kiadását, vagy a réginek az ő nevére leendő átírását az illető hatóságnál kieszközölni. (Folytattatik ) A belügyminiszer egyetértésben az igazságügymi­­niszerrel Kostrakiewicz Miklós és Czacz­­kowski János szolgabiróhivatali segédeket szol­­gabirákká a kassai közigazgatási területen kine­vezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály B­e­n­z­a József hivataltisztet a pestvárosi ta­nácsnál a budai cs. k. kamarai levéltárnál megürült II. osztályú segédi állomásra ideiglenes minőségben kinevezte. NEMHIVatalos rész. Főherczeg Főkormányzó Ur Ő cs. Fensége f. hó 21-én éjjel, Ern­ő Főherczeg had­test parancsnok Ur ő cs. Fenségével Forsonba s Hildegard Főherczegasszony Ö cs. Fensége 22-én reggel külön vonattal Bécsbe elutaztak.­­ (Politikai napi­ szemle.) Mig az angol alsóház valamelyik tagja kedves alkalmat nem talál,a Francziaországgali levelezés dolgában in­­terpellációt intézni a kormányhoz, a gentlemene­­ket más érdekes tárgy fogja foglalkoztatni. Rus­sel lord a parlamenti esküt, mely bizonyos te­kintetben azonos a zsidók emancipációjának kérdésével, újra szőnyegre hozza. Azt mondjuk, hogy e kérdés azonos az emancipátióval, mert ez utóbbi a polgári életben úgyis jobbadán léte­zik s egyedül a parlamentbeni ülhetés joga az, melyet a zsidóknak még ki kell küzdeniük. Roth­schild báró minden pénze mellett mindeddig nem tudta keresztülvinni, hogy a parlamentben ül­hessen, mert az eddigi törvények szerint a par­lamenti tag „az igaz keresztény hitére“ köteles megesküdni s ezen esküt a James, Salamon és Anselm féle Rothschild trias nem képes letenni, mig hitétől el nem vált. Az alsóház többsége köztudomás szerint nem ellenzi a zsidók bebo­­csáttatását, de ellenzi ám a felsőház, melynek jóváhagyása nélkül a parlamenti eskü rendes után meg nem változtatható. Az alsóháznak ma­radna ugyan még egy ut, t. i. az, hogy a zsidók előtt „revolutio“ által a parlament kapuit meg­nyitná, hanem ezáltal nyílt ellenkezésbe jutna a lordok házával, s midőn Russeltől e napokban azt kérdezték : szándékában áll-e, a parlamenti eskü módosítását még ezen végső eszköz alkalmazása által is keresztülvinni, ő lordsága igen ildomo­san azt felelte, hogy fölösleges volna erre nézve véleményt mondani, míg a felsőház nem nyilat­kozott. E szerint a vita kimenetelét most sem le­het előre látni, hanem érdekes lesz az mindamel­lett azon állás által, melyet a tory kabinet e kényes kérdésben elfoglaland. A Francziaországgali viszály ideiglenesen le van csillapítva, ámbár a baj gyökeres orvoslásá­ban se a csatornán innen se azon túl nem hisznek. A viszony további fejlődésére nézve fontosnak látszik az, vájjon Persigny Londonban marad-e vagy sem ? A távíró azt mondja: igenis, rendes tudósításaink meg azt: nem! Persigny az alliance barátja, hanem most mind a franczia mind az angol ministeriummal összeveszett,amaz­zal, mert Walewski gróf nem csak közvetlenül a merénylet után „szelíd“ jegyzéket küldött Lon­donba s nem azon „erélyest“ melyet Persigny indítványozot­t (csak ez kellett volna még lemez­zel pedig, mert az új angol ministerek nem csak az összeesküvési biliről nem szólnak többé, ha­nem mivel a gróf által minap adott bált egyet­len angol minister sem látogatta, nyilván nem akarnak a franczia követ nótája szerint tán­czol­n­i. A diplomaták részéről befejezett tollharczot most a journalisták folytatják. Valamint a hír­lapok „beküldetett“ rovat alatt szokták azt kö­zölni, mit a főlapban nem akarnak kimondani, úgy most az inspirált sajtó fogja azon nézeteket közzé tenni, miknek a hivatalos levelezésben nem lehetett helyt adni, majd ez után is megértik azok, a­kiket illet. Turinban változás kedvéért ismét miniszerkrí­­zisről szólnak, alkalmasint mert az ismeretes törvényjavaslatokra szomorú sors vár. Brofferio audientián volt a királynál; ha ezen ténynek összefüggése van a minister-változással, akkor ismét baloldali kormányt várhatunk s Revel pártjának kilátásai egy cseppet sem javultak volna. Cavour grófnak ily esetben csak azért kellene lelépnie, mert Francziaország irányában nagyon is engedékenynek bizonyult. Akkor Pie­mont és Austria közt is más viszony alakulna, s a­mit a minap e tárgyra nézve mondtunk, teljes igazoltatását találná. Schweizban eleinte nagyon boszankodtak a franczia „kémek“ jelenléte miatt, most tréfát kezdenek velük űzni, így péld egy franczia rend­őri ügynöknek levelet írtak, melyben Fopperio nevű veszélyes demagógra figyelmeztették . („foppen“ köztudomás szerint annyi mint rá­szedni.) Az ügynök ezt tüstént Párisba üzente s egyre keresni kezdte Fopperio urat s talán még most is keresné, ha véletlenül valahol szeme közé nem nevettek volna, midőn ezen megrögzött lázító holléte iránt tudakozódott. A franczia törvényhozó testület számára Cava­­ignac, Goudchaux és Carnot helyébe más követek választandók ; e választásnak áprilben kellett volna történni, hanem az országnak, nevezetesen a fővárosnak hangulata e perekben olyan, hogy jobbnak vélték a választásokat júliusra elha­lasztani, a­midőn a nyári hőség nem csak a tes­tekre, hanem a kedélyekre is lankasztó hatást gyakorol. Poroszországban az országgyűlés nehezen fogja szóba hozni a helyettesítési kérdést; a po­rosz hg maga sem akarja, még pedig azon egy­szerű okból, mivel a király végképeni leköszö­nésről hallani sem akar s igy csak ideiglenes kormányzóságról lehetne szó, melyet ismét a herczeg nem akar elvállalni s igy az egyszerű, helyettesítés alkalmasint továbbbi hat hónapra meg fog hosszabbíttatni. Ez nem baj, mig Euró­pában minden úgy marad, a­mint van ; de hát ha maholnap váratlan események közbejönének, melyek egy európai nagyhatalomtól valamivel többet igényelhet, mint a „currens“ ügyek elin­tézését ?! H Martius 23.1854. A dohányegyedáruság Magyaror­szágban. I. csk. A dohány-monopólium sehol sem tartozik a legnépszerűbb intézmények közé. Az ily nép­szerűtlen intézmények sorsa pedig, hogy elő­nyeit a többség nem hajlandó elismerni, így vagyunk a dohány egyed­áruval is. Többé ke­­vésbbé avatottak s teljesen óvatlanok a dohány­­termesztés s kereskedés viszonyaiba százegy észrevétellel mindig készen állnak az állam­­egyedáru ellen. Nem vonakodunk ezen ellenvetéseket teljes szigorukban formulázva egymás mellé sorolni; feleljenek reá a fönnállásának hat éve alatt ki­mutatható eredmények. Ezen ellenvetések következők : „Az állam-egyedáruság behozatala óta a do­hánytermelés tetemesen csökkent terjedelemben, mint minőségben. Némely finom fajok már egy­­átalán nem termesztetnek. A hiány födözésére kénytelen az állam sok millió ára dohányt kül­földön venni; míg annakelőtte Magyarország nem hogy behozott volna, de kivitt a külföldre. A dohánytermesztés fölszabadítása tehát annak kiterjedését s jelentékeny kivitelét eredmé­nyezné, tehát az adóerőt is emelné. „Továbbá az egyedáru financzias eredménye nem felel meg a tett áldozatnak , kezelési költ­ségei a bevétel nagyobb részét elnyelik. A ter­mesztésre vetendő adó, s kiviteli s behozatali vámok legalább is ugyanannyit hoznának be a kincstárba*»». • ■ » iq« «■ „Végre jőnek bizonyos, látszólag az egyedáru szempontjából tett észrevételek és javaslatok, mint például hogy „a dohánybeváltási árak ál­talában vagy legalább a finomabb fajokéi föle­melendők, s végre a termelés népszerű oktatás, s mintaültetvények által előmozdítandó volna.“ Azon körülmény, hogy a dohány jelenleg Eu­rópában 13 államban 116 ,5 millió népességgel, vagyis az európai összes népesség 43,7 °­ C-jával képez egyedárut, mutatja, hogy e kérdés vitatá­sánál az elméleti szempont rég „legyőzött“­­nek tekintendő. Elméleti bölcselkedés helyett számsze­­r­i­n­t­i tényekre fogunk támaszkodni. A dohány-egyedáru 1851 márt. 1-jén terjesz­tetett ki a régi egyedáru területről Magyaror­szágra s hajdan kapcsolt országaira, és így az egész államterületre. Az 1851—56-ig bezárólag, tehát hat év alatt tettt tapasztalatok meglehetősen biztos támpon­tokat nyújtanak, hogy az egyedáruság hatását a dohánytermelésre, fogyasztásra, valamint annak financziális eredményét helyesen megítélhessük. A dohányegyedára hat évi eredményének át­­tekintete fekszik előttünk *) az egyetlen hiteles forrás, melyre támaszkodnunk lehet és kell; je­les dolgozat, mely könnyű áttekinthetés, s tár­gyának minden oldalróli kimerítése által tűnik ki. Midőn a dohányegyedáru eredményeit főleg az idézett ellenvetésekre­ tekintettel, megvilágít­­ani szándékunk, a számadatokra nézve e hiva­talos kutforrásra támaszkodunk. Az államegyedáruságnak Magyarországra és egykori mellékországaira kiterjesztése által az egyedáru területe 14 mill.lakossal bíró 58550 mf. területre terjesztetett tovább.A dohánytermelés ez egyedáruterületen belül roppant kiterjedésű. Míg Francziaországban, melynek egyedáru területe a miénkkel közel egyforma kiterjedésű, a belter­­mesztés a szükségleti mennyiségnek csak Vio­­ed, alig V3 részét képezi, a többi külföldről, az ősz­­szükségletnek csaknem fele (20 millió mázsa) *) Das oesterreichische Tabak Monopol seit dessen Ausdehnung anf das gesammte Staatsgebiet. Ein Beitrag zur Statistik des Tabak Monopols. Von Georg Ritter von Plenker k. k. Ministerial-Rath, und Central-Director der k. k. Tabakfabriken und Einlösungsämter. Wien. Staatsdruckerei 1857r

Next