Budapesti Hírlap, 1858. március (49-73. szám)
1858-03-23 / 67. szám
Pest K&cM, 63. sz. Szerkesztői iroda: Egyetem utcza l-ső sz. a. 15-ik emeleten. BUDAPESTI Pest, martius 22. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben : fél évre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatallhoz utasítandók. Kiadó hivatal van : Egyetem utczában, 2-ik szám alatt, földszint. TARTALOM: Hivatalos rész. Nemhivatalos rész. Főherczeg-Főkormányzó Ur és Hildegard .Feherczegasszony 0 cs. Fenségeik elutazása. — Politikai napi szemle. — A dohányegyedáruság Magyaroszágban. I. Levelezések: II.-Várad (Birtokosztályozási egyességek az úrbéri főtörvényszék területén.) Székesfehérvár (Rögtönitélet végrehajtása. A tavasz és a vasút.) Bécs. (Vegyesek.) Napihirek és események. Külföld : Anglia. (Parliamenti tárgyalások.) Francziaország. (A„Moniteur“ jegyzékei a „Times“ s a schweizi sajtó ellen. Persigny lemondása.) — Olaszország. (Watt angol gépész szabadonbocsáttatott.) — Oroszország. Távirati tudósítások — Gazdaság, ipar és kereskedelem. — Színházi előadások. — Dunavizállás. Tár ez a. (Vasárnapi levelek. — Könyvészet.) HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. hó 18-ki legmagasb kézirata által gr. Nugent Laval tábornagyot az arany gyapjas rend vitézévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. hó 13-ki legfelsőbb határozata által báró Egnatten Ágoston altábornagyot, főigazgatót a hadseregi főparancsnokságnál; lovag Hausab Ferencz tüzérségi igazgatót az 1. hadseregnél; Teimer Ignáczot, a 7-ik hadtest parancsnokát, és Sokesevics Józsefet a horvát- és tótországi bán és parancsnokoló tábornok helyettesét; továbbá f. hó 16-ki legfelsőbb határozata által báró Dreihann von Salzberg am Steinhof altábornagyot, az általános katonai felebbezési törvényszék elnökét, titkos tanácsosi méltósággal díjelengedés mellett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 16-iki legfelsőbb határozata által nemes Raymond József kormánytanácsost, a cs. k. legfőbb kamarási hivatal irodaigazgatóját, cs. k. ndv. tanácsos czime és rangjával legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Öcs.k. Apostoli Felsége gróf Czernin György századost az 5. sz. Miklós császár dzsidás ezredben, cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Dunahajózási okmány. (Folytatás.) VI. czikk. Oly hajókra nézve, melyek a sik tengerről jőnek vagy oda visszatérnek, a tengeren hajózás végett szükséges okmányok a Dunán való hajózásra nézve is igazolványul szolgálnak. Ezen hajók vezetői kötelesek az ilyen okmányokat a Dunahajózás ellenőrzésével megbízott hatóságok kivonatára előmutatni. VII. cz. A Dunával közvetett kapcsolatban álló vízről érkező vagy oda visszatérő hajók hasonlókép az V. és VI. czikkekben foglalt elvek szerinti bánásmódban részesítendők. VIII. cz. A tulajdonképeni dunai hajózás, mely ezen folyam kikötő helyei között a síktenger érintése nélkül történik, az ezen folyam partjain fekvő országok hajóinak van fönntartva. Minden ilyen hajóknak, ha a következő czikkek értelmében igazolják, jogukban áll a Dunáni hajózást teljes egyenlőségi lábon űzni; ennélfogva az ilyen hajók árukat és személyeket szállíthatnak. Azonban az ily hajók és vezetőik az ezen folyam belhajózás tekintetében, ugyanazon parti ország kikötői között, a belföldiekkel egyenlő föltételek alá vetvék. IX. sz. Az egyik parti orság minden hajózási vállalkozójának megengedtetik, a másik ország területén a folyó partjain hajózási ügyvivőket fölállítni, a vállalat számára megkívántató hivatalokat és intézeteket behozni, vagy a közhajózási intézeteket, p. o. a kikötőhelyeket stb. a belföldiekkel egyaránt használni. A hajózási díjszabások közzététele nem akadályozandó. A fennebbi czélra szolgáló építmények leírása azon törvények szerint ítélendő meg , melyek mindenik szerződő fél államában az ingatlan tulajdont szabályozzák. X. ez. Mindazon előnyökben, melyek valamely parti ország által a dunai hajózás tekintetében bármelynemzet hajóinak engedtetnek, valamennyi parti országok hajói részesítendők. XI. ez. Hogy a jármű valamely parti országénak ismertessék, s annak folytán a VIII. czikkhez képest minden dunaparti helyek között különbség nélkül a hajózásra följogosittassék, megkivántatik, hogy az illető parti ország alattvalójának , vagy ugyanazon ország törvényei alatt álló s abban székelő társaságnak avvagy részvénytársulatnak tulajdona, továbbá a XIV. csikkben kijelölt hajószakadékkal ellátva, s a XVI. czikk szabálya szerint a hajószakadékkal igazolt hajóvezető különös vezérlete alá rendelve legyen, ki az ezen hajózási okmányban s a folyamrendőrségi szabályokban foglalt határozatok megtartásáért felelős. Úgy a hajószakadék mintahajós-szakadék is, a dunai hajózásra való felügyelettel megbízott hajózási hatóságoknak, ha ezek azt kívánják, előmutatandó. Oly alkatú hajóknak , melyek csak egyszeri lefelé menő útra alkalmasak , hajószakadékra nincs szükségük, s ezek e részben a tutajokkal egyenlőknek tekintendők. Oly apró járműveknek, melyek csupán közönséges vásári czikkeket, közel fekvő helyek között szállítanak , sem hajó-, sem pedig hajósszakadékra nincs szükségük. XII. sz. A folyamhajózás Üzletére a jogosítványnak egyes vállalkozók vagy valamely társaság avvagy részvény társulat számárai megadása avvagy annak megtagadása, nemkülönben ezen jogosítvány feltételeinek megállapítása, kizárólag azon parti országot illeti, melynek az egyes vállalkozó alattvalója , vagy melyben a társaságnak vagy társulatnak székhelye van. A parti országok kormányai azonban kötelezik magukat, miszerint a kellő intézkedéseket megteendik annak biztosítása végett, hogy azon személyek vagy társulatok, melyeknek a folyamhajózás a saját s a más parti országokban létező kikötőhelyek között megengedtetett, a hajózási és folyam-rendőri szabályok minden határozatainak pontos megtartása iránt a megkivántató kezességet nyújtsák. XIII. sz. A megelőző czikkben említett jogosítványok, a folyamhajózásnak gőzhajókkal, üzlete végett, a parti országok illető kormányai által a hajózásnak ezen nemére nézve egy külön engedély alakjában fognak kiadatni. Ezen engedélynek, az illető vállalat mindenik gőzhajója számára a XIV. ez. szerint megkívántató hajószakadék kiadását meg kell előznie. Minden ilyen hajószakadékban a vállalat számára adott engedélyre világosan hivatkozni kell. XIV. ez. A hajószakadék , mely megkivántatik a végett, hogy valamely jármű a dunáni folyamhajózásra alkalmasnak ismertessék, azon parti országnak, melyhez a hajó tartozik, illető hatóságai által adatik ki, miután azon hatóságok műtani megvizsgálás által meggyőződtek arról, hogy a jármű az ezen hajózásra megkivántató tulajdonokkal bir. XV. ez. A hajószabadalom elveszti érvényességét, ha a hajó megszűnik a szakadékozó parti ország alattvalójának vagy valamely ezen parti országban engedélyezett társaságnak tulajdona lenni. Az említett parti ország illető hatósága köteles a hajószakadékot a fennemlített esetben akkor is visszavenni, ha a jármű a megkívántató, hajózásra alkalmas állapotban többé nem létezik. Ha a hajó ugyanazon pári országbeli más alattvaló vagy más társulat tulajdonává válik, az új tulajdonosnak szabadságában áll vagy új szabadék kiadását, vagy a réginek az ő nevére leendő átírását az illető hatóságnál kieszközölni. (Folytattatik ) A belügyminiszer egyetértésben az igazságügyminiszerrel Kostrakiewicz Miklós és Czaczkowski János szolgabiróhivatali segédeket szolgabirákká a kassai közigazgatási területen kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Benza József hivataltisztet a pestvárosi tanácsnál a budai cs. k. kamarai levéltárnál megürült II. osztályú segédi állomásra ideiglenes minőségben kinevezte. NEMHIVatalos rész. Főherczeg Főkormányzó Ur Ő cs. Fensége f. hó 21-én éjjel, Ernő Főherczeg hadtest parancsnok Ur ő cs. Fenségével Forsonba s Hildegard Főherczegasszony Ö cs. Fensége 22-én reggel külön vonattal Bécsbe elutaztak. (Politikai napi szemle.) Mig az angol alsóház valamelyik tagja kedves alkalmat nem talál,a Francziaországgali levelezés dolgában interpellációt intézni a kormányhoz, a gentlemeneket más érdekes tárgy fogja foglalkoztatni. Russel lord a parlamenti esküt, mely bizonyos tekintetben azonos a zsidók emancipációjának kérdésével, újra szőnyegre hozza. Azt mondjuk, hogy e kérdés azonos az emancipátióval, mert ez utóbbi a polgári életben úgyis jobbadán létezik s egyedül a parlamentbeni ülhetés joga az, melyet a zsidóknak még ki kell küzdeniük. Rothschild báró minden pénze mellett mindeddig nem tudta keresztülvinni, hogy a parlamentben ülhessen, mert az eddigi törvények szerint a parlamenti tag „az igaz keresztény hitére“ köteles megesküdni s ezen esküt a James, Salamon és Anselm féle Rothschild trias nem képes letenni, mig hitétől el nem vált. Az alsóház többsége köztudomás szerint nem ellenzi a zsidók bebocsáttatását, de ellenzi ám a felsőház, melynek jóváhagyása nélkül a parlamenti eskü rendes után meg nem változtatható. Az alsóháznak maradna ugyan még egy ut, t. i. az, hogy a zsidók előtt „revolutio“ által a parlament kapuit megnyitná, hanem ezáltal nyílt ellenkezésbe jutna a lordok házával, s midőn Russeltől e napokban azt kérdezték : szándékában áll-e, a parlamenti eskü módosítását még ezen végső eszköz alkalmazása által is keresztülvinni, ő lordsága igen ildomosan azt felelte, hogy fölösleges volna erre nézve véleményt mondani, míg a felsőház nem nyilatkozott. E szerint a vita kimenetelét most sem lehet előre látni, hanem érdekes lesz az mindamellett azon állás által, melyet a tory kabinet e kényes kérdésben elfoglaland. A Francziaországgali viszály ideiglenesen le van csillapítva, ámbár a baj gyökeres orvoslásában se a csatornán innen se azon túl nem hisznek. A viszony további fejlődésére nézve fontosnak látszik az, vájjon Persigny Londonban marad-e vagy sem ? A távíró azt mondja: igenis, rendes tudósításaink meg azt: nem! Persigny az alliance barátja, hanem most mind a franczia mind az angol ministeriummal összeveszett,amazzal, mert Walewski gróf nem csak közvetlenül a merénylet után „szelíd“ jegyzéket küldött Londonba s nem azon „erélyest“ melyet Persigny indítványozott (csak ez kellett volna még lemezzel pedig, mert az új angol ministerek nem csak az összeesküvési biliről nem szólnak többé, hanem mivel a gróf által minap adott bált egyetlen angol minister sem látogatta, nyilván nem akarnak a franczia követ nótája szerint tánczolni. A diplomaták részéről befejezett tollharczot most a journalisták folytatják. Valamint a hírlapok „beküldetett“ rovat alatt szokták azt közölni, mit a főlapban nem akarnak kimondani, úgy most az inspirált sajtó fogja azon nézeteket közzé tenni, miknek a hivatalos levelezésben nem lehetett helyt adni, majd ez után is megértik azok, akiket illet. Turinban változás kedvéért ismét miniszerkrízisről szólnak, alkalmasint mert az ismeretes törvényjavaslatokra szomorú sors vár. Brofferio audientián volt a királynál; ha ezen ténynek összefüggése van a minister-változással, akkor ismét baloldali kormányt várhatunk s Revel pártjának kilátásai egy cseppet sem javultak volna. Cavour grófnak ily esetben csak azért kellene lelépnie, mert Francziaország irányában nagyon is engedékenynek bizonyult. Akkor Piemont és Austria közt is más viszony alakulna, s amit a minap e tárgyra nézve mondtunk, teljes igazoltatását találná. Schweizban eleinte nagyon boszankodtak a franczia „kémek“ jelenléte miatt, most tréfát kezdenek velük űzni, így péld egy franczia rendőri ügynöknek levelet írtak, melyben Fopperio nevű veszélyes demagógra figyelmeztették . („foppen“ köztudomás szerint annyi mint rászedni.) Az ügynök ezt tüstént Párisba üzente s egyre keresni kezdte Fopperio urat s talán még most is keresné, ha véletlenül valahol szeme közé nem nevettek volna, midőn ezen megrögzött lázító holléte iránt tudakozódott. A franczia törvényhozó testület számára Cavaignac, Goudchaux és Carnot helyébe más követek választandók ; e választásnak áprilben kellett volna történni, hanem az országnak, nevezetesen a fővárosnak hangulata e perekben olyan, hogy jobbnak vélték a választásokat júliusra elhalasztani, amidőn a nyári hőség nem csak a testekre, hanem a kedélyekre is lankasztó hatást gyakorol. Poroszországban az országgyűlés nehezen fogja szóba hozni a helyettesítési kérdést; a porosz hg maga sem akarja, még pedig azon egyszerű okból, mivel a király végképeni leköszönésről hallani sem akar s igy csak ideiglenes kormányzóságról lehetne szó, melyet ismét a herczeg nem akar elvállalni s igy az egyszerű, helyettesítés alkalmasint továbbbi hat hónapra meg fog hosszabbíttatni. Ez nem baj, mig Európában minden úgy marad, amint van ; de hát ha maholnap váratlan események közbejönének, melyek egy európai nagyhatalomtól valamivel többet igényelhet, mint a „currens“ ügyek elintézését ?! H Martius 23.1854. A dohányegyedáruság Magyarországban. I. csk. A dohány-monopólium sehol sem tartozik a legnépszerűbb intézmények közé. Az ily népszerűtlen intézmények sorsa pedig, hogy előnyeit a többség nem hajlandó elismerni, így vagyunk a dohány egyedáruval is. Többé kevésbbé avatottak s teljesen óvatlanok a dohánytermesztés s kereskedés viszonyaiba százegy észrevétellel mindig készen állnak az államegyedáru ellen. Nem vonakodunk ezen ellenvetéseket teljes szigorukban formulázva egymás mellé sorolni; feleljenek reá a fönnállásának hat éve alatt kimutatható eredmények. Ezen ellenvetések következők : „Az állam-egyedáruság behozatala óta a dohánytermelés tetemesen csökkent terjedelemben, mint minőségben. Némely finom fajok már egyátalán nem termesztetnek. A hiány födözésére kénytelen az állam sok millió ára dohányt külföldön venni; míg annakelőtte Magyarország nem hogy behozott volna, de kivitt a külföldre. A dohánytermesztés fölszabadítása tehát annak kiterjedését s jelentékeny kivitelét eredményezné, tehát az adóerőt is emelné. „Továbbá az egyedáru financzias eredménye nem felel meg a tett áldozatnak , kezelési költségei a bevétel nagyobb részét elnyelik. A termesztésre vetendő adó, s kiviteli s behozatali vámok legalább is ugyanannyit hoznának be a kincstárba*»». • ■ » iq« «■ „Végre jőnek bizonyos, látszólag az egyedáru szempontjából tett észrevételek és javaslatok, mint például hogy „a dohánybeváltási árak általában vagy legalább a finomabb fajokéi fölemelendők, s végre a termelés népszerű oktatás, s mintaültetvények által előmozdítandó volna.“ Azon körülmény, hogy a dohány jelenleg Európában 13 államban 116 ,5 millió népességgel, vagyis az európai összes népesség 43,7 ° C-jával képez egyedárut, mutatja, hogy e kérdés vitatásánál az elméleti szempont rég „legyőzött“nek tekintendő. Elméleti bölcselkedés helyett számszerinti tényekre fogunk támaszkodni. A dohány-egyedáru 1851 márt. 1-jén terjesztetett ki a régi egyedáru területről Magyarországra s hajdan kapcsolt országaira, és így az egész államterületre. Az 1851—56-ig bezárólag, tehát hat év alatt tettt tapasztalatok meglehetősen biztos támpontokat nyújtanak, hogy az egyedáruság hatását a dohánytermelésre, fogyasztásra, valamint annak financziális eredményét helyesen megítélhessük. A dohányegyedára hat évi eredményének áttekintete fekszik előttünk *) az egyetlen hiteles forrás, melyre támaszkodnunk lehet és kell; jeles dolgozat, mely könnyű áttekinthetés, s tárgyának minden oldalróli kimerítése által tűnik ki. Midőn a dohányegyedáru eredményeit főleg az idézett ellenvetésekre tekintettel, megvilágítani szándékunk, a számadatokra nézve e hivatalos kutforrásra támaszkodunk. Az államegyedáruságnak Magyarországra és egykori mellékországaira kiterjesztése által az egyedáru területe 14 mill.lakossal bíró 58550 mf. területre terjesztetett tovább.A dohánytermelés ez egyedáruterületen belül roppant kiterjedésű. Míg Francziaországban, melynek egyedáru területe a miénkkel közel egyforma kiterjedésű, a beltermesztés a szükségleti mennyiségnek csak Vioed, alig V3 részét képezi, a többi külföldről, az őszszükségletnek csaknem fele (20 millió mázsa) *) Das oesterreichische Tabak Monopol seit dessen Ausdehnung anf das gesammte Staatsgebiet. Ein Beitrag zur Statistik des Tabak Monopols. Von Georg Ritter von Plenker k. k. Ministerial-Rath, und Central-Director der k. k. Tabakfabriken und Einlösungsämter. Wien. Staatsdruckerei 1857r