Budapesti Hírlap, 1858. április (74-98. szám)

1858-04-08 / 79. szám

ink nem épen legszabályobb építésénél oly so­kan szorulnak közölünk. A bútorok s szücsáruk­­nak férgek ellen sajátszerű készitésmód általi biztosítására 1857-ben nem kevesebb mint 5 külön szabadalom változott. A bútorok ruga­nyosságának emelése, fűtő- és főzőedényeknek javított gyártása, gyertya és szappann­ak jobb előállítása, a padolat beeresztésére szolgáló czél­­szerűebb anyag némely egyes idevágó szaba­dalmi tárgyakkal a mindennapi élet kényelmei­nek emelésére irányozvák. Nagyobb fontossággal s borderével bírnak kö­vetkező, a máíipari cselekvőség terén kivívott s szintén a múlt évben szabadalommal felruházott feltalálások , mint a pozsoni pokrócz-gyártó Ecker úré, pokróczokat gyapjúból, tehén- és kecskeszőrből a Jacquardféle székeken sződetni, és gyárazni. Lichtl úré­ret­ten, csontok széníté­­sére való kódok építését illetőleg, ezekhez sora­koznak továbbá nagyobb harangoknak homokba való öntése, bőr-gyolcsnak s más szöveteknek vizellenes készítése, gyufáknak különféle gyár­tása, olvaszthatlan enyvnek készítése, pléheszkö­­zök kellőbb összeforrasztása stb. Szintúgy az elenyészhetlen olajfestéknyomatok, s ezek segé­lyével előállított rajzmintázatok s játékkártya, az u. n. silhouette kártyák , a czimerek, arabesz­­kek s külön mustráknak magas nyomású ki­­vezetés általi helyesebb ábrázolása, mindannyi jelentékenyebb találmányok, melyek a múlt év­ben láttattak el szabadalommal. A forgalom érdekei is az 1847-dik évben kelt pátensek alkalmával vetettek némikép szem­ügyre , így jelesen azon szabadalom, melyet Gyürky Nagy-Szlaboson nyert egy hajóhajtó­s kormányzó készület, úgynevezett magyar pro­pellerek javítására , valamint az , melyet Brzorad ur Esztergom megyében a folyóvizeken és tengeren járó hajók czélirányosb építésére nyert, közvetlenül a hajózás s igy a közforgalom érdekei istápolására irányozvák; mihhez járul még a mármarosmegyei Langer urnak adott sza­badalom, mely nagyobb fesztávolságra szolgáló függőhidak czélszerűbb létes­itésére vonat­kozik. Nagyobb községek figyelmébe következő szin­tén a legközelebb múlt évben szabadalmazott ta­lálmányok méltán ajánlhatók, úgymint Ottmayer úré itt helyben, mely oly vízvezetési készületben áll, melynek segélyével a víz minden nyomó­gép nélkül akárhány magasabban fekvő vízmederbe gyűjthető, és tetszés szerint elosztható, mi mező­­gazdasági szempontból is figyelmet gerjesztő ta­lálmány. Hasonlólag az egyik polgártásunk ál­tal feltalált s legújabban szabadalommal felru­házott oly utczaseprő gép , mely egyszersmind fölf­ecskendez, s a söpredéket s szemetet maga fölveszi, mi a városi községeknek egyáltalán, jelesen pedig a mi községünknek figyelmét nem csekély mértékben vehetné igénybe. Nem külön­ben Pöschl urnák találmánya Sopronban födél és kövezettéglák sajátszerű készítését illetőleg, va­lamint Lotz­áré Pesten, mely a ház födésére szol­gáló különös kőpép gyártásából áll, mindezek megérdemelnék, hogy közelebbről megvizsgál­tassanak. Ha végre még az okmánypapír javítására és hevederek sajátlagos készítésére kinyert két sza­badalmat fölemlítjük, jóformán kimerítettük az 1857-iki év alatt Magyar-, Horvátország, Temesi Bánság és Erdélyország számára kelt pátensek névsorát. Hogy azoknak legtetemesb része Buda-­ TÁROZA. A Bakonyerdő. Növényföldrajzi vázlat. Ily czimű értekezést olvasunk egy kis német röpiratban , mely e czimmel : „Separatabdruck naturwissenschaftlicher Abhandlungen aus den Schriften des zoologisch-botanischen Vereins in Wien“ megjelent, s a német természetvisgálók és orvosok harmincz­­kettedik gyűlésén jelen­volt tagoknak emlékül volt szánva, s melyben a fennebbi czimü érdekes növényföldrajzi vázlat Dr. Kerner A-tól az első helyet foglalja el. Nem foglal ugyan e tudós értekezés semmi újdonságot magában , mely magyar természet­vizsgálóink előtt ismeretlen volna , mindazáltal érdekesnek tartjuk rövid kivonatos közlését an­nak föltüntetésére , hogy a német szaktudósok mennyire nyomós figyelmet kezdenek fordítani magyar természeti viszonyainkra. Hogy a Bakonyhegység a Tirolon s Stájeror­szágon keresztül bejövő alpesek ágazatát ké­pezi, abban megnyugszik a tudós értekező , de vájjon a Fejér- és Esztergom megyében kiterjedő Vértes hegység tekintethetik e a Bakonyt ké­pező alpesek Dunára kimenő végső ágazatául, az iránt kétsége van , mert az ezen hegység föld- römei középpontját képező visegrádi trachythegy­i képletek a Duna átellenes oldalán fekvő he­gyekkel teljesen megegyeznek s azt látsza­nak bizonyítani , hogy a Vértes a Kárpá­toknak a Duna által elmetszett része. És mi is csakugyan ez utóbbi nézetnek vagyunk s hajlandók igazságot adni , annyival is in­kább, mivel mint értekező szintén előadja, meg is van a Bakony és Vértes hegység közt az el­választó vonal; a moori síkság, mely a fejérvári síkságon keresztül kapcsolatba hozza a felső magyarországi kis síkságot, az alsó magyaror­szági nagy síksággal. A Bakony hegység vízválasztója Nagy-Vá­sonytól 633' tengerszin fölötti magasságról in­dulván ki, megy a Kab hegyen keresztül (1896') a szentgáli és lókuti hegyeken át Zircz felé (1316') onnan Csetény, Csátka és Sárkányon át ki a moori síkságra. Legmagasabb hegyei a Ba­­konynak e vízválasztótól a nyugati oldalon fe­­küsznek a bakonybéli zárdától északra, hol a Köröshegy 2238, a Somhegy 2110 lábnyira emel­kedik a tenger fölött. Mint neve is mutatja , Bakonybél vidéke ké­pezi a hegység közepét; csak e rész van még sűrű erdőséggel koszorúzva. A fejérvári síkság felé nyúló hegyek , melyek Veszprémnél 886, Palotánál 504 lábnyira emelkedvék a tenger fö­lött, többnyire megfosztattak már erdőkoszoru jóktól, s egy részben szántóföldekké változvák át.Mily aszályos fog lenni e vidék,ha az utóbbi he­gyek által körített nedves, ingoványos lapálynak, melyet a Csorgó, Séd, s alább a Balatonból ki­folyó Sió vize mocsárcsit, a hajózhatásra szánt Sárvíz és Siócsatorna dicséretesen eszközlésbe vett kiszárítása és mocsártalanítása sikerül! Ezt azért jegyezzük meg különösen , hogy az erdő­­kímélés sürgetőleg szükséges voltát itt s ez al­kalommal is emlékezetbe hozzuk. E kopár hegyek viránya nagyon keveset kü­lönbözik a budai dolomit hegyek virányától: holianthemum pelandicum, veronica prostrata, carex humilis, potentilla verna, Alyssum mini­mum és montanum, crepis rigida, trinia vulgaris, sesleria coerulea, paronychia capitata, globula­­ria vulgaris, alsine verna, salvia austriaca, ado­nis vernalis, pulmonaria azurea, carex nitida, vinca herbacea, polygala major, teucrinium mon­tanum és dorycnium suffruticosum lévén az itt előforduló jellemző növények, melyekhez cserje alakban a quercus pubescens és sovány tölgy bokrok csak ritkán járulnak. A másik erdősebb részeken diszlő virány a budaitól több különbözetességet mutat. Előlegesen azt gondolná az ember, hogy a kis és nagy magyar síkságot összekötő eme magas­laton , melyre annáhogva a síkság éghajlata nem lehet befolyás nélkül, a növényzeti határ­vonalaknak nagyon lenyomottaknak kell len­niük, legalább az alpesek vonalán az austriai keleti meszes havasok közt, egybehasonlítva a nyugati északi havasokkal , ez szembe­­tűnőleg így mutatkozik , s ott ezt c­áfol­­hatlanul a hőmérsékleti végletek nagysága idézi elő, azonban úgy látszik, hogy a Bakony­ban ezen continentális fekvés befolyását a kiter­jedt erdőségek, melyek a hőmérsékleti végletek távolságát mindenesetre mérséklik, igen háttérbe szorították, sőt megjegyzést érdemel, hogy né­mely árnyékkedvelő növények, melyek nyugati tartományokban csak a hegyek lábainál tartóz­kodnak, itt fölemelkednek egész a hegytetőkig, így például itt, valamint a Vértes-hegyek közt is nem ritkán képezi a staphylea pinnata 1500— 2000 láb magasan is a lábas erdő közt növő cserjét, az acer campestre, sorbus torminalis, cornus más (som), anemone ranunculoides, cory­­dalis solida, galanthus nivalis pedig és más nö­vények, melyek Dél-Bajországban és Austriában 2­00 lábra már soha nem emelkednek,itt a Somhe­gyen 21­0 láb magaslaton is díszlésben láthatók. Csak a quercus (tölgy és cser) fajok határvonala látszik e hegységben leszállottnak; azonban mivel kevés pont emelkedik a 2000 lábon fölül, vakme­rőség volna itt e fajok diszlési véghatárára gon­dolni ; egyébiránt még 1500 láb magasan lehet itt igen szép csererdőket látni. Hanem a mivelési növények közöl vannak többen, melyek végha­tárukat érik. Névszerint a szőlő, mely a hegy­­szélen szorgalmas miveltetésnek örvend, 8 jó bort is terem, már a bakonybéli és zirczi kertekben, valamint a kajszin és őszi baraczk is csak nehe­zen érik meg, holott Bakonybél csak 950%o­ldb magasan feküvén, e magasság még azon geogra­­phiai fokon sem tekinthető felső határul, hol e növények diszlésük véghatárához közelednek és úgy látszik, hogy valamint a kiterjedt erdőségek a hőmérséklet végleteinek mérséklése által fel­sőbb növényzeti határok lenyomulását gátolják, azonkép itt a szőlő diszlésére nézve egészen ellen­kezőt idéznek elő, csekélyebb magasságon is le­­hetlenné tévén azt. Egybehasonlítván Buda vidékét Zircz vidéké­vel, ez utóbbin a tenyészet az előbbihez képest 14 májusi napi közép késedelmet mutat. Mélyen ható völgyek, meredek sziklafalak, s ■■■■BBHMmniHnmnnBnwi kiálló hegycsúcsok, melyek a meszes havasokon gyakoriak, itt ritkán fordulnak elő. Az egész egy dombvidékhez hasonlít, hosszan nyúló völ­gyek nélkül, hol még a mész s havasok gazdag viránya is egészen hiányzik. Csak Bakonybél körül vannak némely meszes sziklafalzatok s a Kerteskő alól buzgó kis patak partján láthatni amphalodes scorpioides, chrysosplenium alterni­­folium, oxalis acelosella és möhringia muscosa diszlését, mely utóbbi egyedül emlékeztet a ha­vasaiéi vidékre. Az erdők legnagyobb része blikkből áll, némely helyeken vannak azonban tiszta tölgy és cser­erdők is, másutt vegyes lomberdők, melyek az őserdők jellemét még teljesen magukon viselik. Hanem legszebbek mégis a bükkösök, s oly rop­pant bükkfákat mint itt, ritkaság másutt látni, minélfogva hihető, hogy a Bakony nevezet is a bükkfától,mit a német Buche,a tót bük névvel fejez ki, vette eredetét. Az ős bükkösök alatt nagyon gyér a növény­zet, leginkább is csak némely telepes növények láthatók itt, mint : aspirula oderata, impatiens nolitangere, carex sylvatica, dentaria bulbifera, cardamine sylvatica , cephalanthera ensifolia, neotia nidus avis, és veronica acinifolia. Hanem a nagyobb terű tisztásokon aztán gazdagabb nö­vényzet is fordul elő. De nem megyünk tovább a növényfajok el­­számlálásában, melyeket értekező egész terjede­lemben ismertet, csak azon igen helyes megjegy­zésére szorítkozunk, hogy mennyire nincs itt még az erdő kellő gazdálkodással használva. A legszebb tölgy és bükk törzsek rothadnak el széllel a hegyeken, s hogy az usztatásra kínál­kozó több rendbeli patakok, melyek a fában szűkölködő szomszéd sík vidékeire lejárnak, az erdőség fájának értékesítésére felhasználtassa­nak, azon még igazán talán senki sem gondolko­dott. Mit a bakonyi népben fagazdagságát ille­tőleg dicsérni lehet, egyedül azon ügyesség és szorgalom, melylyel némely helyeken különböző faedényeket és szerszámokat, teknőt, talicskát, lapátot, villát sat, nagy mennyiségben készít. Pestnek jutott osztalékul, és azon okokból kön­nyen megmagyarázható, melyeknél fogva a biro­dalmi székvárosnak Bécsnek is oly szembetűnő túlsúlya van a birodalom egyes vidékei fölött. Az iparvállalatoknak városunkbani nagyobb öszpontosulása, karöltve a tetemes­ műtani és tudományos segédeszközök bőségével itt is élén­­kebb mozgalmat idézvén elő , lehetővé teszi az iparüzletnek szerencsésb emelkedését, mely min­den haladásnak múlhatlan szükséges előzménye. A fölnevezett tartományok számára 1857-ben kelt 70 szabadalomból Buda-Pestre magára 41,vagyis több mint 58 százalék esik, mely arányviszony még feltűnőbb mint Bécs városé az összes Sz­aba­­­dalmak irányában, mi félreismerhetlenül tanú­sítja , hogy Magyarországnak fővárosa egy­szersmind iparerőinek fő gyálhelye, Bécs városa után közvetlenül öt illetvén a második hely az egész császári birodalomban. (Az átalános bányatörvény 26­4. §-nak magyarázata, azon kérdésre vonatkozólag, hogy egy elhagyott bányaműnek minő jelzálogi hitele­zői vannak feljogosítva, annak bí­­rói becslését s elárverezését kí­ván­n­i. Az az iránt fölmerült kétség te­kintetéből, ha várjon ama hitelezőket, kik egy bányabirtokos után, az ellen az abba hagyott bányára, jelzálog-jogokat szereztek meg, az áta­lános bánya­törvény 264. § aszerint illeti-e azon jog, miszerint a bányának bírói becslését s elár­verezését kívánhassák, a magas igazságügymi­­nistériummal s a magas hadseregi főparancsnok­sággal egyetértőleg a magas pénzügyministérium következő felvilágosítást adott ki: Ha egy bányabirtokos kijelenti, hogy saját bányáját abban akarja hagyni, az illető bánya­törvényszék, melyhez ezen nyilatkozat beadatik, a bányakönyv teherrovatában, a lombard-ve­­lenczei királyságban, s Dalmatiában pedig a jel­zálog , s illetőleg értesítési könyvekben tüstént följegyeztetni tartozik, hogy a bányabirtokos ál­tal benyújtott elhagyási nyilatkozat tárgyá­ban, az elintézés folyamatban van. Ha a bányamű ezen jegyzet beigtatásakor nincs jelzálogokkal terhelve, a bányatörvényszéknek, a bányahatóság megkeresése folytán, a bányamű kitörlését tekintet nélkül a netalán később be­jegyzett jelzálogjogokra, valamint a nyilvános könyvek s térképek megigazítását is eszközöl­nie kell. Ha pedig a jegyzet beigtatásakor a bányamű­vön jelzálogi terhek vannak, s ha a bánya­hatóság az abbanhagyásróli nyilatkozatot azon megkeresés mellett közli az illető bányatörvényszékkel, hogy e tárgyban az átalános bánya­törvény 264 - 265 § ai értelmében járjon el; csupán a jegyzet be­igtatásakor már létezett jelzálogi hitelezőket illeti azon jog, miszerint 60 napi határidő alatt a bányamű bírói becslését s elárverezését kíván­hassa, s ennélfogva a bányatörvényszék csupán ezen jelzálogi hitelezők által tarthatja fönn ezen jognak szintén 60 napi kitűzendő határidő alatti érvényesítését. Magyarország nevezetesebb fürdőintézetei: II. 2. S­z­­­i­á­c­s, Zólyom megyében a Garan re­gényes völgyén,egy kies halmon,Beszterczebánya várostól alig jó fél mértföldnyire fekszik. El van­­ az intézet látva három rendbeli tükör­fürdő­vel, gőzfürdőkkel, kádfürdőkkel és négy rendbeli ivó forrással , van savóintézet is. Főalkotó ré­szeik a fürdővizeknek : kötött és kötetlen szén­savas és kénsavas mészéleg, kénsavas szikéleg, kénsavas keserűleg, szénsavas vaséles és szénsa­vas savéleg. Egyetemes hatásukban e vizek sa­játsága, mely azokat egyetlenekké teszi Euró­pában, az, hogy felöl dők és egyszersmind erősítők, s hogy az első gyógyrészek hatását az utóbbiak (a vas) az organismusra jótékonyan mérsékli. A legközelebb múlt fürdőszakon, mely má­justól September végéig tartott, 262 családfél­lel 568 egyénre telt a látogatók száma, közülük 262 nő, 244 férfi, 62 gyermek. Budapest s Po­­zson adott legtöbb vendéget, küldföldi volt­­ Párisból,­­ Belgiumból,­­ Württembergből. A fürdő nagy gyógyerejét ez idén is számos példák fényesen igazolták, köztük valóban meg­lepők is. Csak egy párt említünk a legfényesebb esetek közöl. Egy 44 éves vérmes, lobok és agy­vértolulásokra hajlandó nő 8 hó előtt egy ugrás következtében keresztcsont-ideghártyalobot kap, 8 hétig eleinte jéggel, aztán hódító borogatások­kal,nagymennyiségű pióczákkal gyógyítják siker nélkül­ végre b. Watmann tanár ajánlatára, noha a vér­messég s lobos hajlam azt ellenjavalják, Szliácsra jött a beteg. A fájdalom miatt nem járhatván, hordani kellett, ései álmatlanok vol­tak. 10 nap múlva gondos fürdőhasználat mel­lett fájdalmai szűntek, 14 nap múlva bot és mankó nélkül járhatott. 8 hét múlva az idegek fájdalma végkép megszűnt, az álom s minden egyéb rendes működés visszatért, a beteg telje­sen felgyógyult. E fényes eset mutatja, hogy e gyógyfürdő okos használat mellett, még ellen­­javallatos körülmények közt is sikerrel használ­ható.­­ Egy 46 éves nőnek, hókori változás kö­vetkeztében bal emlője földagadt, a már két évig tartó, gyakran roppant fájdalommal járó baj erős vértes edzéssel volt egybekapcsolva; 4 heti használása a vihnyei fürdőnek sikeretlen volt. Orvosa, ki a bajt álzott aranyérnek gyanitá, Szliácsra küldé, hol 3 hétre a folyó aranyér meg­jelent s a nő emlőbajából teljesen fölgyógyult. Számos hasonló példákban gazdag e fürdőhely 1857-ki gyógynaplója. Az előfordult kóralakok, melyek a szó alatti fürdőszakban legnagyobbrészt egész vagy lega­lább némi sikerrel gyógy­itattak, a következők voltak: kóros izzadás,hurutos és rheumatikus bán­­talmak , üdült bőrkütegek, dagok, görvélyes fe­kélyek, sápkór, légszervi és gyomor vérömlések, fehérfolyás, tehetlenség,méhfolyás,idü­ltköszvény, aranyér, görvélykór, félsőfájás, hószombajok, idegfájdalmak, méhkór, lépkórok, lép-, májke­­ményedések, végtagok érdagjai, görcsök stb. Az ez és egyéb bajokban szenvedők száma 406-ra ment, kik közül 221 egészen meggyógyult, 101 javult, s csak 84-nél nem mutatkozott határozott siker. A többi vendégek leginkább mulatság kedvé­ért látogatták az intézetet. Használtatott pedig mintegy 60­­0 tükörfürdő, 100 kád, 400 ülő, 60 légszesz , és 80 gőzfürdő, 200 zuhany. A fürdők használatára nézve, hogy a vigyázat­­lan és tévesztett használatból származható bajok és szerencsétlenségek elháríttathassanak, azon rend van behozva, miszerint hogy melyik vendég, melyik fürdőt, mikor és mikér használja, vala-­­mint az ivóvíz használata iránt is a fürdő orvos által utasíttatik, ki ezt díjtalanul tenni köteles. A fürdők reggeli 4 órától esti 9 óráig vannak nyitva. Keteges betegségben szenvedők csak kádfürdőt használhatnak. Reggeli 8 tól 9-ig egy óra kizárólag hölgyek fürdésére szolgál, reggeli 9-től esti 6-ig különbség nélkül mindenkinek szabad a fürdő, reggeli 4-től 8-ig, aztán esti 6 tól 9 ig meghatározott külön fürdők tetszés szerint vehetők, melyre nézve a fürdő­orvos által osztat­nak a jegyek. A vendégek gyönyörködtetésére új séta­sorok ü­ltettettek, füvészeknek a vidék érdekes kirán­dulásokra ajánlkozik, vadászat s halászat ked­velők egyaránt mulatságukat lelhetik, az intézet rendes zenekart tart, a szabad játékok elkezdve tekeasztalon sat. kínálkoznak, közzongora is van felállítva, tánczvrgalom szakonként 3—4 szokott esni, melyeket a fürdővendégeken kivül a vidék miveit osztálya is élénken látogat. Gyala, mart. 31. (Árvabizottmányok.) Fut, fárad az apa, hogy szeretett magzatait halála esetére is bizto­sítsa , oly állapotba helyezze, hogy még ez eset­ben is legyen valami, mit kifejtendő szorgalmuk alapjául használhassanak. Azonban az emberek közt hányszor megtörténik a szarvasról regélt mese; elhalnak a szülők, s a gyászra összegyűlt rokonok addig gyászolják a meghaltakat, míg az árván maradtak elől fölemésztik a gondos szülők által télére gyűjtött takarmányt, s az árvák éhen halnak. A tapasztalás gyakori példát mutat, hogy nagyobb részben elpárolgott az árvaha­gyaték, mikorra az úgynevezett árva­ atya kezébe került, kivált ha az apa úgy halt el, hogy ügyei bonyolódottak voltak; hányszor tette ilyenkor semmivé az egész hagyatékot egy szerencsétle­nül kezdett pör? hányszor ismét az, hogy az árva jogai védelmére pör nem kezdetett? A dolog igen egyszerű: az árva­ atyák többnyire nem voltak törvénytudók, kik annálfogva a törvényes kér­désekben felelősek nem is lehettek , az árvák törvényes ügyeit nem vihették, vinni nem tartoz­tak. Sokszor maga a védő díja fölemésztette a csekély árvaöszveget. Ha a mondottak megtör­téntek a nagyobb árva­tömegeknél, még inkább megtörtént ez a szegény falusiak tömegénél, hol többnyire a tulaj­donképeni árvaatya a tömegek kezeléséről vezetett jegyzék vezetésére is alig lévén képes, a több teendőkkel is elhalmozott községi jegyző volt egy személyben a kezelés felelősség nélküli vezetője, a számadás készítője, és végre annak megvizsgálója. Ily körülmények közt valóban a közkívánat üdvözletével találkozott az 1851 dik évi és a kö­vetkező legfelsőbb rendelet, mely az árvaügyeket rendezi. Valóban egy neveletlen árvákat hátrahagyó haldokló apára nem lehet hathatósabb vigasz, mint a tudat, hogy mielőtt sírjába szállana, árvái s azok részére gyűjtött vagyona fölött oly bizott­mány veszi által az apáskodást, mely a szüksé­ges tudományossággal bíró egyénekkel el van látva ; annak élén ott van a jogtudó, ki egyrészt megmenti az árvát a költséges Ügyvéddíjazástól, annak hasznára a törvényszabta korlátok közt működik, védi, fedi őt a törvényes alakú jogtalan megtámadás ellen, más­részt mindezeket felelős­ség mellett teszi, csak addig teheti, míg eljárá­sával az éber közvélemény megelégültnek nyi­latkozik (ez alatt azt akarom értetni, hogy je­

Next