Budapesti Hírlap, 1858. május (99-122. szám)

1858-05-01 / 99. szám

megszünvén, a tulajdonos jöhet csak a „casus )et a jobbágy már mint önálló csak tekintetbe, s irányában is acet domino“-féle elv alkalmaz­ható. Minthogy pedig történt, miszerint a volt jobbá­gyok is foglaltak a földesurak földeiből s a kö­zös legelőből, azon kérdésre, hogy mily jogot tarthat most a jobbágy az ily elfoglalt birtokok­hoz, s hogy miképen igazolhatja ezen jogát? — az idézett márczius 2-iki pátens 7-dik §-jában nyilván kimondva az elv abban, hogy az 1820 ik év előtt tett foglalás békés birtok gyanánt tekin­tendő , következőleg azokat megtámadni nem le­het , s igy azok a jelen birtokosok kezénél ma­radnak. Mindamellett azonban, habár kezén ha­­glgatik is az ily régi foglalás valamely jobbágy­nak , a mennyiben saját illetőleges telki állomá­nyának egészletén fölül az mint maradék föld tűnnék föl: tartozik ezt a jobbágy megváltani a földesúrtól. Ellenben, ha a földesúr tett foglalá­sokat­­ bebizonyítja, hogy az ily foglalás mint békés birtok a fenebb kijelölt tartamú elévülés alá esik, továbbra is birtokában marad ezen foglalásnak a nélkül, hogy ebből vagy a volt jobbágyoknak tartoznék valamit adni, vagy azért az államnak valamit fizetni. Ez természete­sen következik a „sicuti possidetis“ osz­­tékony elvéből, a­melyben, minthogy „quod um­ iustam­ alteri aequum“, meg kell nyugodnunk. De mint mondok : ha az ily foglalás, mely a békés birtok categóriájába esik — a jobbágy­telki állomány törvényesen meghatározott mér­tékén fölül mint maradék föld tűnik föl, az ily földet tartozik a volt jobbágy a volt földesúrtól megváltani, azon természetes igazságnál fogva, mivel minden oly maradék föld, mely jobbágy kézen találtatik, a földesúr majorsági birtoká­ból származott; vissza is kell tehát ahhoz csatol­­tatniok vagy természetben a váltság aránya sze­rint, vagy a fizetendő váltság által. Hogy mikor kelljen törvényes lépéseket tenni a foglalások iránt, azt ugyancsak a márt. 2-i pá­tens 7. §-a jelöli ki elvileg,az időtartamot pedig az 1856. febr. 24- i ministeri rendelet határozza meg. Ezek szerint: az 1820-dik óta történt foglalások iránti keresetek, azon esetekben, hol a telkek tagosítása s a legelő elkülönzése kéretik, a ke­reseti jognak különbeni elvesztése terhe alatt ezen munkálatok eszközlése alkalmával szorgal­­mazandók, s ezekkel egyszerre tárgyalandók, s elhatározandók. Ha azonban ezen munkálatok­nak se egyike se másika nem kéretett, szin­tén a kereseti jog különbeni elenyészésének terhe alatt 1859-dik évi dec. hó végéig. Gym­nasiumn­gy. I. Bécs, april 27. A A gymnasiumi tanterv módosításáról szóló, általunk minap futólagosan említett röpirat (Die Gymnasialreform in Oesterreich, Leipzig, Stein­acker), miután ez ügy végtárgyalásához még nem érkezett, nem csak korszerű , hanem némi fon­tossággal is bír az által, hogy ámbár eredete nem hivatalos, állításai s javaslatai egy magas kormányi testület nézeteit megközelítőleg képvi­selik. — A tanügy nem szaktárgy; minden ren­det s minden polgárt mélyen, gyakran közvetle­nül érdekel az , s mint ilyen közérdekénél fogva politikai lapok körébe vág. Ez állam- és család­­ügy egyszersmind. — Kövessük tehát az előt­tünk fekvő röpirat eszmemenetét, s vizsgáljuk benne mi és meddig igaz ? A austriai gymnasiumok mostani szervezeté­ről különböző vélemények hallhatók, s mint lenni szokott, a két szélsőségnek legszámosabb, s leghevesebb hivei vannak. Ki általán rosznak, kártékonynak tartja, s elmellőztetését várja; ki pedig kitűnőnek véli, s a legkisebb változást ká­ros hátrálásnak tartaná. Ez év folytán fogja egy 1. f. rendelet következtében egy szakértő bizott­mány azt vizsgálat alá venni, s ennek nyomán fog véglegesen megál­lapíttatni a gymnasiumi tan­rendszer. Névtelen szerzőnk a közép­iskolák fela­datát vizsgálja legelőbb ; szerinte nem lehet már a gyermeknél meghatározni mire hajlandó?mennyi­­re terjed tehetsége ? Tehát a középiskola irányá­nak kell lenni: az általános mivelődésnek, mely­nek birtokába jutván az azonközben fölserdült ifjú — szaktanodába mehessen át, vagy a tudo­mányos miveltség pályáján maradhasson hát­rány nélkül. Ezen általános miveltség tanidejé­nek, mely a physikai fejlődéssel (10—22 évig) lépést tart, közepe táján föltűnő testi s szellemi változás vehető észre, mely a gyermekkorból az ifjúkorba átmenetet jellemzi. Az első korszak­ban főleg az emlékező tehetség tevékeny , sőt egyedül az mely anyagot gyűjt. A második kor­szakban az,észlelés és értelem kezd működni. E különbséget számításba kell venni minden tan­tervnél. De nem csak a fejlődés e különböző stá­diumai kívánják a tantárgyak ily elválasztását, hanem azon osztályokra való tekintet is, melyek gyermekeiket szívesen részeltetnék az általános miveltségben, de az egész gymnasiumon nem képesek őket átvezetni, mert a hosszú évek alatt valamely szak­hivatáshoz képességüket, kedvü­ket vagy legalább éveiket elvesztik. Míg te­hát nem lát maga előtt egy befejezett tanodát, mely néhány évet, de nem az egész ifjú kort veszi igénybe,gyermekét,kit valamely polgári hi­vatásra szánt, a középtanodától vissza fogja tar­tani. E körülménynek tulajdonítandó a nagyobb városokban számos magántanodák és reálisko­lák keletkezése. „Mind a kettő a latin tanodák gyönge surrogatuma, úgymond szerzőnk. a­mi különösen a reáliskolákat illeti, csodálnunk kell, mint kerülheti ki még felvilágosodott férfiak fi­gyelmét is, mily gyönge erkölcsi alapon nyug­szik ezeknek oktatása.“ Szerző ezen iskoláknak tisztán gyakorlati irányából látja eredni azon némileg tanult , de lelkileg miveletlen, anyagi, durva jellemeket, melyek korunkban oly gya­koriak. Ő tehát azon eredményhez jut, hogy a közép tanodának két belsőleg és külsőleg teljesen el­választott s befejezett tanintézetből kell állnia. A gymnasiumok jelenlegi rendezésére nézve éreztetni akarja, hogy annak megítélésénél ke­letkezése idejét kell szem előtt tartani. Izgalmas idők nem alkalmasak józan s tartós teremtmé­nyeket szülni. Minthogy az 1848-ig létezett gymnasiumok feladatuk mögött nagyon elmarad­tak , mindenestül kiirtattak. Pedig egyet mást lehetett volna még a korhadt épületből hasz­nálni. De ki meri azt mondani, hogy ő jobbat alkotott volna a mai rendszernél, ha kilencz év előtt erre fölhivatott volna ? Az azótai tapaszta­láson lehetett csak okulni. Lesznek, kik az eddig mondottakból is azt fogják következtetni, hogy szerző a régi néz­­ponton áll És miután alább a gymnasiumot két intézetre osztani s a felsőbb négy osztályt lyce­­u­m­n­a­k nevezni óhajtja, reactiót fognak gyaní­tani. De a lyceum neve épen úgy mint minden más név mellékes dolog. Lássuk igaz-e, hogy szerző csak az emlékező tehetséget akarja cul­­tiválni ? az értelmet, gondolkodást elnyomni ? a reál ismereteket mellőzni ? — Nem.­­ csak egy NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, május 1. * Horváth (Horti) Ferencz ur a többször emlí­tett hajtómozdony (Schwangwaggen) feltalálója, múlt szombaton (ápril 24-n) azon magas szerencsé­ben részesült, hogy találmányát Főkormányzó Urunk Ő cs. Fensége előtt várlaki termeiben bemutatható. * A zártkörű Széchenyi-sétány estélyek ügyében az illető rendezőségtől e jelentést vettük: „Miután e társaséletünk élénkítését czélzó zártkörű sétaestélyek megalakultak, a t. ez. aláírók tisztelet­tel figyelmeztetnek, hogy a május havában tartandó nyolcz estélyre illető bementi jegyeiket F­a­b­r­i­­cius Endre ügyvéd urnái (Nádor­ utcza 18-ik sz. 2. emelet) május 1-től kezdve reggeli 8 órától 10-ig és déli 12 órától 2-ig átvehetik.“­­ Mint e jelen­tés mutatja, az életrevaló eszme nem maradt kellő részvét nélkül; s azon alapon, hogy ápril 29-kéig több mint 450­ családos és magános aláíró jelentke­zett, a tegnapelőtti végtanácskozmányban elhatároz­tatott, hogy a nevezett séta- és zeneestélyek elseje jövő szerdán végbe menjen, s azután hetenként két­szer (szerdán és szombaton) rendes folyamatba té­tessék. Az első alkalommal, mint tudjuk, két zenekar fog játszani, s a Széchényi liget vendéglőse a közön­ség jó ellátásáról gondoskodandik. Egy igen hasz­nos következménye ez eszmének az is, hogy maga a parlagosodásnak indult hely minden tekintetben szépittetni fog. A fasorok közti helyek fris­sázsit­tal láttatnak el, az ülőhelyek szaporíttatnak, a fák süríttetnek, s a világítás addig is, mig a légszesz ide fog vezettetni az említett estélyeken 434 új bő­­világu olajlámpával gyarapittatik. Örömmel látjuk, hogy az aláírók és részvevők közt Budapest kö­zönségének színe van képviselve: az itt lakó aristo­­kratia számos tagja; a cs. k. katonai kar, élén több magas rangú főtisztekkel; a tisztes­ek, a polgári osztály, ifjúság,mind készséggel járultak ezen eszme valósításához. Most csak az kívánatos, hogy kitartás által e kedélyes estélyek a többi hónapokra is éle­tet nyerjenek és szives összetartó pártolásban ré­szesüljenek. * A nagykereskedő és polgári kereskedő testület által az iskolai bizottmány ajánlatára a keresk. aka­démia igazgatójává megválasztott dr. Z i­c k v o­­­f Ede úrnak megajánlott tiszteletdíj következő: 2000 ft évi fizetés, az akadémia fizetéses növendékeitől évi 800 fttal biztosított fejenkénti 5 ft tant­éme, az esti iskolát látogató fizetéses növendékektől pedig fejenként 3 ft, továbbá hat szobából és hozzátarto­zókból álló szabad lakás, és végre átköltözési kár­pótlékul 1000 ft, mely jelentékeny dij igen szépen tanúskodik a nevezett kereskedelmi testületeknek a kereskedelmi akadémia fölvirágoztatását czélzó ne­mes áldozatkészsége mellett s biztosan remélhető, hogy buzgó törekvéseit s várakozásait a legóhajtot­­tabb siker koronázandja. * A tegnapelőtti napon a pesti szegény-gyermek - kórházi egylet évi közgyűlését tartván,egyszersmind az egyleti tisztviselők és választmányi tagok is há­rom évre megválasztottak. A választásnak követ­kező eredménye volt. Egyleti elnök : K. Prónay Gá­bor (ezelőtt alelnök.) Egyleti alelnök : Karácsonyi Guidó. Választmányi elnök : Vezerle János. Választ­mányi alelnök : Várady Károly. Titkár : Czanyuga József. Ügyész : Giczey Samu. Pénztárnok : Wal­tersdorfer Vilmos. Választmányi tagokká a követ­kező urak választottak (betű szerinti sorozatban) : Balassa János tanár, Bohus János, Hajós József, dr. Hirschler Ignácz, Kern Jakab, Kozmovszky Antal, dr. Kovács S. Endre, Kriegler József, Kubinyi Ágos­ton, Merényi Henrik, b. Podmaniczky László, Szen­­deffy József, Sztupa György , Tömöri Anasztáz, Tóth Lőrincz, Ürményi József, Vas Gereben és Wo­­dianer Albert. g. B­i­h­a­r­y egykori jeles barna zenészünknek és zeneszerzőnek arczképe nem maradt a múzeumi képcsarnokban egyesegyedül, ugyanis a napokban Recsky András úr és több barátja levéteté Latkóczy jeles festészünk által a debreczeni híres barna ze­nészt Boka Károlyt, s az igen jól eltalált képet e hó 27-kén átadá a nemzeti múzeumnak. * Megjelent a Csengery Antal által szerkesz­tett és kiadott „Budapesti szemle“ hatodik füzete. Tartalma: Roma régi történeteinek hiteles­sége és eredete dr. Lukács Móricztól. János király és a diplomatia; harmadik közlemény Szalay Lász­lótól. Legújabb utazások északi Afrikában . Barth utazása (folytatás) Hunfalvy Jánostól. Ehhez mel­lékletül Afrikának egy térképvázlata összehason­lító áttekintésül dr. Barth és dr. Livingston utazá­saihoz , Petermann A. rajza után. A földbirtoki hi­tel , különösen a hitelintézetek, második közlemény Lónyay Menyhérttől. Irodalmi szemle: „Oesterrei­­chische Geschichte von Eildinger“ Szabó Károlytól. Balzac összes munkái (írói jellemrajz) Salamon F.-től. Anthologie griechischer Lyriker. Der Reim bei den Griechen T. J. Ballada (Goethe után) Arany Jánostól. A szerkesztő jelentése szerint a VII. és VII-ik füzet egyes dolgozatok nagyobb terjedelme miatt, egyszerre fog megjelenni. * A Hunfalvy Pál úr által szerkesztett M­a­­gyar nyelvészet HI. évfolyamának IV. füzete következő tartalommal jelent meg: Mullach Gramma­tik der griechisch. Vulgarsprache Télfy Jánostól. A szamojéd nyelvről Hunfalvy Páltól; Eurén finn nyelv­tana Fábián Istvántól. Tájékozás a szanszkrit, görög és latin nyelvtudományban Hunfalvy Páltól. Nyelv­­tudományi kétség és kérdés ugyanettől. Iskolai tu­­dósitványok H. III... e .. r töl. Ugocsai néptalányok Szilágyi Istvántól. Szózat Igor hadjáratáról. * A pestbudai dalárdának első kirán­dulása a szabadba holnap május 2-kán csakugyan végbemegy. Az intéző választmány már kiadta meghívását, mely szerint az indulás d. e. 8 órakor történik az egylet termeiből, a budai alagúton ke­resztül a svábhegyi kápolnához; innen 10 órakor a Normafa tájékába; 12 órakor a cseresnye kápolná­tól a Mátyás forráshoz (disznófő); d. u. 3 órakor a dalnoki tóhoz, istenszemhez, a mennyhez és a hárs­faréthez ; 6 órakor visszamehet a Mátyás-forráshoz. Az említett nyugpontokon a helyhez illő dalkarok fognak előadatni; a közebéd a Mátyás-forrásnál leend. A dalárda, alapszabályai folytán, nagy­gyűlését szerdán máju 5-n esti 8 órakor tartandja az egylet termeiben. * A kigyóutcza díszes házsorai közt azon idők emlékéül, midőn Pest városa még nem igen volt gazdag,szép palotákban, a mai napig fönnmaradt egy földszinti zegzugos épület. Miután azonban szom­szédai most már mind fejére nőttek, ez épület sem maradhatott meg tovább régi alakjában, s most már rászánta magát, hogy ő is feljebb emeli fejét. A tu­lajdonos Stein­dl drágakőárus e napokban már tetejébe küldte a könnyeseket, és mint halljuk Szent-Mihálynapra e helyen már egy új kétemeletes lakház fog állani, s a többi két három emeletes házból álló díszes societé nem foglalja többé kicsiny­­lőleg — lenézni. * P­ozsonban és Sopronban szemgyógy­intézetek állíttatnak,egyelőre 24 szembeteg számára. Az első helyen e korosztály addig is, mig az általa- TÁROZA.­ ostörténelmi tanulmányok. Vájjon léteztek-e emberek a földön a legutóbbi földtani korszak előtt. IV. (Folytatás.) A kő­korszak még az özönvizutáni embernél is tartott. Már akár mindnyájan kivesztek legyen az akkori emberfajok , s később újabb fajok ál­tal helyettesíttettek legyen, akár pedig — mi le­hetséges — azok egy részben átjutottak az újra­­alakulási korszakon; annyi bizonyos, hogy kez­detben újólag feltaláljuk a követ, mint szerszá­mot. Azt vélhetjük, hogy az özönvíz előtti népek nem voltak képesek a kő­korszakon fölülemel­kedni , s legalább semmi magasabb rendű ipar nyomaira sem lehetett találni ama földrétegek­ben, melyek az ő sajátjaik voltak. Továbbá azt is vélhetjük, hogy még a mostani népek közöl is többek nem voltak képesek maguktól kiemel­kedni ezen elemi állapotból; legalább a kő­kor­szak fennmaradt sok népfajoknál , melyek az európaiakkali érintkezésük korában nem bírtak egyéb metsző szerszámokkal, kiköszörült köve­ken kívül. Végre azt is állíthatjuk, hogy még ama kitűnőbb szellemi tehetségű népeknek is, melyek az elemi polgárisodás emelésére s az ember minden valódi s nemes tehetségeinek ki­fejtésére voltak hivatva, megvolt saját gyermeki koruk, korából készült szerszámaikkal együtt. Ez oly stádium , melyen szükségkép át kell menni, s melyen az ó­kori fajok közöl csak ke­vesen léptek túl, ettől fogva roppant haladás út­ját nyitván meg. A fa nem szolgálhat metszésre, s az érez el van ásva, s nem használtathatik föl nehéz manipulátiók nélkül; de a kő egészen ké­szen áll arra, hogy egyszerű műtételek segélyé­vel durva ugyan, de hasznos fejszévé legyen. Egyébiránt Boucher de Perthes azt állítja, hogy meg tudja különböztetni egymástól az özönvíz előtti s özönvíz utáni fejszéket nem csak a telep­nél, mi magától értetik, hanem a munka minősé­génél fogva is. Amazok nincsenek kiköszörülve s kipallérozva, mint az utóbbiak, melyek ez ál­tal oly tökéletesbítési szükség­érzetet tanúsítnak, mely — úgy látszik — nem létezett az előbbi korszakban. Ezen tökéletessített fejszéket Bou­cher de Perthes celta fejszéknek nevezi. Mindkét nemű fejszék találhatók a mostani Francziaor­­szág földjén, s arra mutatnak, hogy több külön­böző régiségű korszakokban laktak ezen földön kő­fejszét használó emberek; azonban kétséges, ha vájjon a „celta fejszék“ elnevezése helyes-e. A celták Galliának nem ős­lakosai; ők keletről jönek, s midőn nyugatra jöttek, kétségkívül is­merték a réz használatát; ott kelle találniok a követ, a bennszülött népfajok kezében; ha ők azt egy jobb anyag mellett még megtarták, az csak emlék s hagyomány útján történt. A réz­kor (az arany s ezüst-korok csupán tör­ténetes események) a két nagy érczkor közöl a régibb. Ezen érczet aránylag könnyen lehet ki­ásni s feldolgozni. E szerint ahhoz fordulhattak az emberek, midőn a fölfedezések haladása oda vezeté őket, hogy hatályosabb szerszámokkal helyettesítsék őseik durva szerszámait. Ez nagy fordulat volt az őseredeti ipartan, mely akkér képessé lett sokkal nagyobb erővel hatni a kü­l­­természetre. Szinte lehetetlen ezen fordulatot nem ama kiválasztott fajoknak tulajdonitnunk, melyek a birodalmak első alapját veték meg, a kusiták, szemiták s árjáknak. Valamint a kő­kor igen egyenlőtlen ideig tartott a földön, a meny­­nyiben némely népfajok még folyvást megma­radtak abban, mig az emberi nem többi része azon már századok óta túlhaladt, úgy a réz­kor is különböző ideig tartott az őskori népeknél. A trójai háború korában a görögök még nem lép­tek ki ezen korból: Homérnál minden hadiszer­­szám rézből van, az arany s ezüst a védfegy­ve­rekben használtatnak, ama gyilkoló lándzsák, melyek messziről sújtják az ellent, hegyes és éles érczczel vannak ellátva, de vas sehol sincs, hanem ha mint nagybecsű ritkaság, mely lega­lább azt tanúsítja, hogy némely a helléneknél iparosabb népek már akkor kiásták s feldolgoz­ták ezen érczet. Még sokkal később is a gátlá­soknak, midőn az alpeseken átmentek, s a ró­maiak ellen harczoltak, csupán réz-fegyvereik voltak, s ez nem csekély hátrányukra szolgált a rómaiakkal szemben; de végre a rezet, szintúgy mint előbb a követ, egy hatalmasabb anyag hát­térbe szórtta. Valóban a vas­kor következett be. Fölkeresni az ércz-tartalmu kőnemet, azt érczczé alakitni át, s ezen érczet földolgozni, oly vállalat volt, mely az ősidők segélyforrásait s ügyességét túl­haladván, lehetségessé lett gyakorlottabb kezek s jellemeknek. Midőn a vas használata ter­jedni kezdett, az által az emberi erő rend­kívül sokszoroztatva jön.­­ A kő s a réz elő­készítők ezen növekedést, mely viszont elő­készítésül szolgált egy további állapotra. Va­lamint a görögök Trója előtt közeledtek a vas­korhoz, szintúgy a gallusok akkor érték azt el, midőn Caesar meghódítá őket; ily lassan történt a leghasznosabb fölfedezések elterjedése ! Nem szükség mondanunk, hogy mily nagyszerű forra­dalmat idézett elő a vas, mint szerszám s mint fegyver, a világ ügyeiben , de szükséges nem téveszteni szem elől, hogy melyik helyet foglalja az el a sorozatban. Ezen tagokban semmit sem lehet felcserélni; nem a kőkorból mentek át a vaskorba; ezt a dolgok természete szintúgy el­lenző, mint az emberi szellem természete, a kő­korból a réz­ közvetítése folytán mentek át a vaskorba; a dolgok természete, valamint az em­beri szellem természete is így akarták azt. Ezen két feltétel, mely szüntelen kölcsönös hatást gya­korol egymásra, határozza meg, mint szabály­­szerű s természetes tünetet, a társadalmak kifej­lődését. Ily sorban következik egymás után ezen há­rom kor, melyeket, bármily valódiak legyenek is azok, szinte mythologiai koroknak lehet nevezni, mivel a történelem ködös homályában vesznek el. Azok a polgárisodásban legelőhaladottabb népeket illetőleg, hihetően már elmúltak ama korszakban, midőn az egyiptomiak birodalma a Nílus partjain megalapítva tűnik föl előttünk, s tudjuk, hogy történelmileg egyetlen nemzet sem oly régi, mint az egyiptomi nemzet; az emberi nem semmi más évkönyvekkel sem bír, melyek oly messzire mennének föl. E szerint ezen túl egy oly roppant időszak terjed el, mely a három egy­másra következett kor által van betöltve. Azok­ban alakultak meg amaz ezerféle iparágak, mi­ken az újkori élet, mint szilárd alapon nyugszik. Az őseredeti vallások uralkodtak ,akkor oly ala­kokban, melyek azon arányban tisztultak, a mint egy kor a másikat felváltó; azok képezék ez utóbbiaknak erkölcsi elemét, melyet az emberi természet kifejtett, s melynek az az általános ha­ladás arányában mindinkább aláveté magát. Nem valószínű, hogy az értelmi elem már akkor elvont szemlélődésekbe bocsátkozott, s a föltétlen igazságot s a dolgok elméletét kereste volna; az még folyvást az élet szükségeinek kielégítésére s a tapasztalati nyomozásra volt alkalmazva:­­ a­b­o­r improbus et duris urgens in rebus egestas, — mondá igen helyesen Virgil. Leg­­fölebb annyit lehet föltenni, hogy a korszak vége felé, némely tudományos szemlélődési kísérletek kezdtek keletkezni, s előbb a szám- s később , mertannak némely elvont kezdő fogalmai ál­líttattak föl, de általában véve ezen egész kor­szakban a sürgetős szükségek uralma s az azok kielégítésével való eszközök állnak előtérben. (Folytattatik.) Középutat keres az értelem mostani kora túlter­helése és az 1848 előtti elégtelen tanrendszer között. Sikerült-e neki ? lássuk.

Next