Budapesti Hírlap, 1858. május (99-122. szám)

1858-05-05 / 102. szám

Pénzviszonyaink szabályozása.­ ­K­­rk. A számos intézmények és új szerveze­tek közt, melyek birodalmunk átalakulása óta létre jöttek, talán egy Bem oly általános, egy Bem a társas élet minden köreibe oly mélyen be­vágó, mint a pénzrendszerünk gyökeres átmódo­­sítására legújabban létesített intézkedések. Feszült figyelemmel várattak tehát azon to­vábbi határozatok, melyeknek ama nehéz fela­dat jutott, hogy az új pénzviszonyoknak a régi­­ebbekkel összeegyeztetését, az új pénznemeknek a gyakorlati életbe bevezetését, egy szóval a pénzegyezmény egyes kitételeinek az eddig fenn­álló jogviszonyokra és társadalmi intézményekre alkalmaztatását minden nagyobb megrázkódás nélkül eszközöljék. A május elsején megjelent legmagasb cs. nyílt­­parancs az ezerfonalú jogkérdések oly bonyoló­­dottnak látszó csomóját ép oly egyszerűen, mint teljes sikerrel oldja meg, néhány rövid pontban lehető legnagyobb szabatossággal mind­azon ru­ganyos elveket magában foglalván, melyek sze­rint a társas élet sokoldalú viszonyai közt föl­merülő bármely kétely minden nehézség nélkül el lesz hárítható. Az idézett cs. nyilt parancs főlényege , hogy i. é. november elsejével az egész császári biroda­lomban az új u. n. aus­triai pénzérték emelkedik mint egyedül törvényes jogerőre, és hogy ez idő­től fogva minden egyéb pénzláb, minden más pénzalap hatályon kívül lép. Az által, hogy már november elsejétől fogva a közhatósági és állampénztári hatóságok, vala­mint a közjövedelem és kiadások felőli számvi­tel az új pénzalapra fektetendők, s hogy jövő január elsejétől kezdve minden az állam felügye­­lete alatt levő társulat, egylet és közintézet szintén az új érték szerinti számvitelre kötelez­­tetnek , az új rendszernek teljes meghonosulása legjobb foganattal biztosítva van. Ebből természetesen következik, hogy ez időn túl minden a közhatóságok részéről kiindulandó törvényes intézkedésnél, tehát a bírói ítéletek­nél is, épen úgy mint minden ez időszak után kö­tendő magán jogügyletnél, ha valami pénzösz­­letről szó leend, mindenkor az új pénzérték fog értetni, ha csak más pénzérték világosan ki nem köttetett volna, vagy a törvényes vélelem ellen­kező szándék mellett harczoló jogszerű bizonyí­tékok által meg nem fog döntetni. Az új pénzviszonyok a régiebb j­ogczimből fo­lyó igényeken mit sem változta­thata­k; termé­szetes tehát,hogy a november elseje előtt keletke­zett jogalapon nyugvó kötelezettségek, mennyi­ben ezen időpont után teljesítendők, habár az új pénzérték s­zerint lesznek is lerovandók, annak ú­j mértékben kell­örténnie , hogy a jogosított fél ez által meg ne károsuljon. Ezért a cs. pá­tensben a mérték meg van szabva, mely szerint ily régiebb tartozáso­k ezentúl teljesitendők ; a conventiós láb szerint minden forint után az uj pénznemben 1 rt és 5 új krajczár leendőén fize­tendő ; 100 p. forintért az eddigi pénzben 105 ft az új pén­znemben , és 100 váltó forintért 42 nj pénzértékű forint fog fizettetni. Ez arány szerint fogja a stains is minden tar­tozásait leróni és követeléseit valósítani. Ennél fogva az államadósságra nézve a hitelezőknek járó kamat vagy tőkeészletek, úgy a köztisztvi­selőknek járó díjak ez arány szerint fognak fizettetni, de viszont a közadó is ez arányban leend fizetendő , addig míg ezen tartozások és adózások névértékének megállapítása iránt új intézkedések nem fognak létesíttetni. A hátra­lékban maradt adó azonban mindenesetre no­vember után ez új pénzérték szerint fogna kö­­veteltetni akkép, hogy 100 régi forint után 105 új forint fogna járni. Mi azonban semmikép nem tekinthető valami új tehernek, mert ha ezen adó­hátralék lefizetése az eddig forgalomban lévő akár vett pénzzel , akár bankjegygyel fog tör­ténni, nem lesz több fizetendő , mint név szerint eddigelé is járt volna ; ha pedig az új pénzben­­ fog eszközöltetni a fizetés , a pénzdarabok na­gyobb mennyisége még­sem fog nagyobb értékű summát képviselni, mint az előbbeni kevesebb pénzdarab által kifejezhető ősziét. S miután az új pénznemek mellett egy ideig az eddig forgásban lévő pénznemek és jegyek is keringeni fognak, azoknak egymáshozi arány­­zata törvényesen megállapíttatott, mint ezt e lapok tegnapi száma az olvasó­közönség kön­nyebb tájékozása végett részletesebben ele­mezte. E szerint az új pénzben minden érték könnyen ki lesz fejezhető. Magától értetik, hogy az eddig forgalomba bocsátott bankjegyek, mint a conventiós láb szerint vert pénzről szóló utal­ványok , megtartják régi értéküket, és hogy az új értékről szóló különalakú jegyek fognak majd azok helyett forgalomba bocsáttatni. Az eddig pénz gyanánt forgalomban volt arany pénzdarabok már az idei július elsejével meg­szűnnek mint országos pénznemek szerepelni, de természetesen az ezen idő előtt elvállalt kötele­zettségek és keletkezett jogigények épségükben hagyattak, úgy szintén bizonyos ezüst pénznem­ben kikötött fizetések ezentúl is e nemben telje­sítendők , míg a csak vett pénzben fizetendő tar­tozások akár az eddig forgalomban állott, akár az új pénzben róhatók le, természetesen mindig azon aránylat szerint , mely a régi és uj érték közt létezik. Hol az 1848-ik évi junius 2-n kelt patens ér­telmében a kikötött ezüst pénz helyett az austriai bankjegyek teljes névértékük szerint elfogadan­­dók, a fizetés ezentúl is bankjegyekkel történ­hetik, mi által ezen jogviszonyok semmi válto­zást nem szenvednek. Lényeges még, hogy az egyleti pénzeknek a magán­forgalomban is teljes érték szerinti elfo­gadás vivatott ki, olyformán, hogy bármely ná­lunk teljesítendő fizetés egyleti pénznemekben is történhetik, habár világosan austriai vezetésű pénzben köttetett volna is ki a fizetés eszköz­lése és azoknak teljes értékben elfogadása még magánkörökben sem tagadható meg semmi ürügy és szín alatt. Ezen a szerződő felek jogközössége érdekében t­rtént intézkedés a viszonosság elvénél fogva hason intézkedéseket fog a többi szövetkezett német államokban is előidézni, mi­által valamint a közforgalom és kereskedelmi üzlet hatalmas lendületet, úgy az utazás ez államokba, tehát a személyforgalom is fölötte nagy könnyebbséget fog nyerni, mi tulajdonkép az új pénzszabályo­­zásnak fő czélja valt. Elhallgatjuk itt a cs. nyik­parancs további té­teleit, csak arra emlékeztetünk, hogy még több igen fontos ministeri rendelet létetett közel kilá­tásba, melyek által jelesen meg fog határoztatni az éneknek maximuma, melyen fölül a külföldön vezetett és nálunk forgásban levő arany és ezüst pénzek se ki nem adhatók, se el nem fogadhatók, valamint azon hitel-és forgalmi intézetek is meg fognak jelöltetni, melyek által kivételesen bel és külföldön vert aranypénzek ezüst pénz helyett el fognak fogadtatni. A gyakorlati élet terén természetesen még többnemű viszonyok fognak fölmerülni, melyek a fönemilített cs. parancs kimerítő intézkedései­nek általánossága mellett is még utóbbi intézke­déseket fognak szükségelni. Deézs, apríl 30. Az erdélyi gazdasági egyesület legközelebb­ről egy köriratban azt tudatja , hogy erdélyi kormányzó­k nagyméltósága a fegyverengedé­lyekért bejött összegből 1000 pengő forintot kül­dött át az egyesület rendelkezése alá, hogy az az eperfa és selyem­tenyésztésnek Erdélyben való gyarapítására fordíttassék; egyszersmind fel­szólítja az illető hatóságokat, hogy adnák be, miszerint melyik községnek mennyi epermagra és csemetére volna szüksége. Ezen egyleti felszó­lí­tás alkalmat adott városunknak, hogy egy vá­rosi eperfaiskola alapítása iránt rendelkezzék, honnan selyemtenyésztéssel foglalkozni kívánó polgáraink díj nélkül fognak csemetéket kapni. A hely már ki van jelölve, sőt be is kerítve, és az egyesület által ígért magot és csemetéket várják. Mindenütt azt látjuk, hogy nem annyira a nép szorgalma, mint az eperfalevél hiánya gá­tolja a sel­emtenyésztés el­haladását, valahol az már első csirára kapott, annálfogva igen helye­sen választatott ezen jövedelmes gazdasági ág terjesztésére s megkedveltetésére legelőbb is az eperfák elszaporitásában a legjobb eszköz, mi hálánkat érdemli ki. Városunk a kerttelek adományozása által ok­szerű előre törekvésének adta jelét. De ugyan­csak vallásos buzgóságának is szép tanúságát hozta városunk szintén mostanában. Ugyanis a helybeli görög egyesült hitűek temploma igen romladozott állapotban és a várostól távol le­­vő­, szamos-ujvári püspök Alexi János ő mél­tósága felszólítására a városi közönség egy temp­lomnak való helyet adományozott, illető kikül­döttre bízván annak kiválasztását, ki a székes­egyháztól a napokban váratik. A tavaszi száraz, hideg és szeles napok sok tűzzel látogatják meg vidékünket. Két szomszéd faluban erdőégések is fordultak elő, sőt ápril 24-n Deézs város erdejéből is elégett több száz holdra menő rész két ízben Rágalmazó nyelvek azt beszélik, hogy némely ross lelkű lakosok gyújtogatása miatt támadt volna a tűz, kik az­­erdőtörvény által szigorúan védett erdőben igy akartak egy kis szárazfát csinálni , hanem ez még nem disült ki. — April­ió 26-dikán meg benn At Őr szomszéd faluban volt tűz , négy ház melléképületeivel égett el. A jelen volt mind megy­ei,mind kerületi főnökök erélyes intézkedé­sének , a tűzoltásban hires és a szomszéd hely­ségnek is segítségére siető deésiek ügyességének, és hogy a terjedő tűz hamar pusztatelket ért, le­het egyedül köszönni, hogy nagyobb nem lett a száraz szeles időben a szerencsétlenség. Valóban ha megtekintjük az erdélyi nyomozati falvak épületeit, fából, vesszőből összetákolt falakat, sövény­cserényeket, irtóztató avult rész szalma­­tetőket , a lakók belső rendezetét stb., csodál­kozni lehet, hogy e vidékeken több, gyakoribb szerencsétlenség nem történik, hogy van falu, mely minden esztendőben porra nem ég! Hogy biztosításról semmit nem tud e sze­gény lakosság, mondanom sem kell , mert mi több, még a városi ember sem siet részesülni ez igen hasznos intézkedés jótétemény­eiben. Deé­­zsen szintén állított föl az első magyar átalá­­nos biztosító társulat ügynökséget, mely meg­kezdte volna már működését, de biztosíttatója még egyetlenegy sem akadt. Meg hiszen Er­délynek is van már egy igen dicséretes sikerrel működő biztosító intézete, mely külföldön is szerencsés volt már magát hitelre és bizodalomra érdemesíteni. Nálunk ez iránt is igen gyér a pártfogolás, vagyis akarom mondani, pártfogo­­lás ha volna is szóval, de gyéren sietünk magunk javáért tettel igénybe venni annak hasznát; és fájdalom, hanyagságunk miatt a szerencse kocz­­kázik rajtunk. Temesvár, máj. 1. (Casinó, olvasó egyesületek) Isten az embert társas lénynyé teremtette, már ter­mészeti ösztönnél fogva keresi egymás társasá­gát; a polgáriasodás e társaságot még szüksége­sebbé és hasznosabbá tette. E szükségesség és hasznosság ültette át országunkba is a társas kö­rök, casinók eszméjét. A casinók tétele alig ta­lálja magát régebbről, mint 1830-ról. Legalább se nem ismerek, se nem olvastam azon már hála Istennek szép száma casinók közt, melyek­nek lételéről a hírlapok szólottak, olyat, mely­nek keletkezése 1830 előttre mondatnék. Lehet, hogy a régibb időkben is voltak ilyen társaskö­rök, habár nem casinóknak nevezték, de én csak a most létezőkről szólok. Ekkér a temes­vári casino egyike a legrégiebbeknek, mert 1836. óta áll fönn. Mostani szervezetét és alap­szabályait 1855-ben odt. 19 a kelt helytartósági kibocsátvány által történt megerősíttetés utján nyerte. A tagok kétfélék : rendes és foglalkozó tagok. Jelenleg van 96 rendes és 40 foglalkozó tag. Rendes tagsági évdíj 12 pft. A hírlapokat a társulat, magyar és németeket egyaránt, több­nyire rendesen járatja, valami jeles könyvtárral azonban még eddigelé nem dicsekedhetik. Hanem van ezen kivül Temesváron két olvasó társulat, egyik a József-külvárosi, mely hason­­lóképen casinót képez, 1865-ben keletkezvén. Itt könyvek szerzésére több ügyekezet játszanék, csakhogy a társulat még alig két éves lévén, ereje gyönge. Tagjainak száma most 129. Má­sik a szerb olvasó társulat, a gyárkülvárosban, mely 1851-ben keletkezett. Ennek már mintegy 900 darabból álló meglehetős könyvtára van. Csakhogy maga a társulat tagjainak számára nézve hanyatlásban van. A lefolyt évben alig volt a tagok száma 40, kik után az évi jövede­lem 182 pftot tett, a kiadás 169 ft lévén. A legszebb olvasó-tá­rulat, mely városunknak valóban díszei közé volt számítható, fájdalom a legközelebb múlt évben feloszlott. Ez volt a kö­zönséges olvasó társulat, mely mintegy 30 évvel ezelőtt szintén a gyárvárosban keletkezett. Alap­szervezete szerint minden belépő tag fizetett volt e társulatnál belépése alkalmával 5 pftot, azu­tán havonként 1 pftot. Legnagyobb része a jö­vedelemnek könyvek szerzésére fordittatott, me­lyek választása fölött egy bizottmány őrködött. Virágjában a társulati könyvtár 5000 darabon fölül ment, mind válogatott szép munkák. Ezek kikölcsönzése még vidékre is alapszabályilag meg volt engedve. A forradalmi idők azonban egészen megzavarták e társulat állását, kiköl­csönzött könyveiből igen sok elveszett; azóta élénk részvétet sem lehetett többé gerjeszteni, így a társulat eladván könyvtárának még hasz­nálható maradványát, mely 300 pft végső jöve­delmet adott, a múlt évben csakugyan végkép feloszlott. Bezdán, ápril. 30. Minél messzebb terjednek országunkban a vas­utak, annál fontosabbá lesz, hogy különösen azon országút ágak, melyek a vasutakhoz vezet­nek, jó karba s mindenkor járható állapotba ál­líttassanak. Mert a vasutak üzletére nézve semmi sem hathatna több hátráltatással, mint ha volná­nak az időnek oly részei, a­mikor az áruszállítá­sok folyamának meg kellene akadni csak azért, mert a vasút vonalán kívül lévő utak járhatla­­nok. Erre pedig ország­ainknak mostani állása mellett, azon sík vidékeken különösen, melyeken immár a vasutaknak legszebb előhaladásuk van, igen gyakran lehetne eset. De mikép segítünk a dolgon, holott a csupa földdel s homokkal való töltésezés nem használ, más útépítési anyag pedig a sík alföldön hiány­zik, sőt követ és kavicsot még a vasutak segít­ségével sem lehet, ha akarjuk is, mindenüvé szállítani ? E tekintetben egy figyelemre méltó példát mutathatunk föl Bezdánból. Itt sincs kö, sem kavics s bár mindezt talán a vízi közleke­dés segíts­égével könnyebben lehetne szállítani, mint sok máshova, a határbeli utak egy nagy része csinálatlan. Azonban most két esztendeje Mihalik János cs. k. ministeri építészeti felü­gyelő, hollandi módra épített itt egy 200 öl hosszú darab utat égetett téglából. A téglák 8 hüvelyk hosszú, 4 hüvelyk széles és 2 h. vastag darabokból állanak s a lehető legkeményebben vannak égetve. A töltés alja elsőbb rendesen elkészíttetvén, fölül homokkal hordatott meg. A mintegy egy lábnyi vastag homok felső rétegre rakattak aztán az uttéglák pikkelyesen, azaz rézsut egymás mellé élére állitgatva. Az ut szé­lessége 18 láb vagyis 6 öl, szélei hosszabb pár­­kánytéglákkal vannak kirakva, melyeken a víz­lefolyására vízeresztök is vannak. Egy folyó ölnyi útnak ilyképen való kiépítése 17 pft né­hány krba került. Azóta ez útdarabot minden­féle könnyű és terhes szekerek használják, a nélkül hogy jelentékenyebb igazításra lett volna TÁRCZA. Őstörténelmi tanulmányok. Vájjon léteztek-e emberek a földön a legutóbbi földtani korszak előtt. V. (­Vége.) Semmi mértékünk sincs, legalább eddig elő, a lefolyt idő közeinek kiszámitására nézve Anna perez közt, midőn az ember kovák kiköszörülé­­séhez fogott, hogy szerszámokat vagy fegyvere­ket készítsen magának, s ama perez közt, midőn et a Nílus partjain, templomok s gúlák építésé­vel, és saját emlékeinek azokra hieroglyphek­­beni följegyzésével foglalkozva találjuk, igen tetemes időköz létezik. Ezen időköz még inkább növekszik, ha azt, mint minden oda mutat, egy oly földtani esemény­yel kell ketté metszenünk, mely az emberiséget két csoportozatra osztja, az egyik régibb, s az ismeretek elemeihez kö­zelebb­­álló, s a másik újabb a kifejlettebb lévén. Az egyiptomi birodalom tízezer évi létezést tulajdo­­nitott magának, midőn papjai Platóval társalog­tak , s a jelenkori Ítészét, mely azt egész bizo­nyossággal több mint negyven századon át ki­séri, ezen állítást nem tekintheti egyszerű kér­kedésnek. E szerint megközelítőleg ily végpontig kell visszavinni ama népeket, melyek az ősere­deti nyomokból lassan kint az egyiptomi - ázsiai birodalmak roppant s virágzó szervezetére emel­kedtek föl. Az út ki van jelölve , látjuk az elin­dulási pontot, ismerjük a megérkezési pontot, sőt itt-ott még jelelő karók is vannak elhelyezve; de az út egyengetésének nehézségei, s követke­zőleg a megállapodások tartama iránt mély tu­datlanságban vagyunk. Nem csak hogy már egy meghatározott utáni haladás fogalmával bírunk, hanem átalános vo­násokban még azt is tisztán észrevehetjük, hogy mivel volt betöltve a hátrahagyott roppant tér, s ama roppant idő, mely egy oly épület alapjá­nak megvetésére volt szentelve, melynek jövő­beli arányai ismeretlenek voltak. Minden szük­séges és sok hasznos mesterség akkor kezdődött. Az emberek természetnek legsü­rgetőbb szüksé­geinek kielégítésével voltak elfoglalva. Ez a legkeményebben parancsolt, s egyszersmind leg­­kevésbbé nehezen végrehajtható dolog volt. Ezen időszakból erednek az ipar első kezdetei, a­hon­nan származnak aztán a többi kifejlődések. Ezen összefüggés maga a történelem törvénye, úgy hogy a kifejlődésnek szükségkép ilyennek kell­ lennie, minden lényeges megcserélés kizárásá­val. Annyi bizonyos, hogy az újabb nyomozá­sok a történelmet tetemesen előbb vitték, s ki­mutatták, ha nem is a történelem előtti időb­en végbement eseményeket, de legalább az akkor végbevitt anyagi s értelmi művek természetét. Miután ekkér általánosságban fogalmat sze­reztünk magunknak az őseredeti korszak foglal­­kozásairól, kétféle nyomozások útján juthatunk el azok fokozatos egymásután következésének s szabályszerű lánczolatának ismeretére. Kétség-­­ kivül sohasem fogunk semmit is megtudni az akkor történt eseményekről, midőn az emberek a maktodonok ellen küzdöttek , vagy midőn az egyes népfajok egymás ellen harczoltak, vagy midőn a felsőbb fajok a földre haddal beütni, s az alsóbb fajokat kiirtani vagy szét­érni kezdék, ezen események örökre kitörölvék az emlékezet­ből ; azonban ha azokat ismernék, azok a mohi­kánok s haronok közti harezokéhoz nagyon ha­sonló képet tüntetnének föl előttünk s csupán annyiban bírnának érdekkel, a mennyiben arra szolgálnának, hogy a fajoknak egy jobb polgá­­risodás felé tett fokozatos haladását szemmel tarthassuk, így p. o. midőn Francziaország tör­ténelmének kezdetét olvassuk, unalmassá , csö­­mörletessé lesz előttünk ezen merovingi fejedel­mek, ezen emberalakú farkasok harczainak előadása, kik nem gondolnak egyébre háború-, zsákmány- és osztozásnál; azonban ezen történe­lem valódi nagyságát akkor fedezzük föl, midőn félremozdítván az azt befedő látszólagos egyhan­­gúságot, azt vizsgáljuk, hogy miként olvadnak be a germánok a gallo rómaiak közé, miként alakulnak át a birodalom intézményei, miként kezdődik a hűbérrendszer, miként teszi magát szabaddá a világitól az egyházi hatalom, miként keletkeznek az uj latin nyelvek ; szóval, miként áll elő az uj társadalmi rend a réginek romjai­ból Épen úgy itt is azt kell nyomozni, hogy minő lépcsőkön át jutott el az őseredeti s gyá­moltalan ember oda, akkor, midőn a történelem az első birodalmakat komolyan megpillantja, hogy mindennemű segélyforrásokkal s isme­retekkel ellátott hatalmas társadalmakat ala­pítson. — Mint mondom , két nyomozási út áll nyitva : az egyik a földgömbön létezett, vagy még ma is létező vad társadalmak ösz­­szehasonlító tanulmányozása s azok módszeres osztályozása ; a másik a hajdankori ipar emlé­keinek tanulmányozása, a hajdankori létezésnek ama nyomai, miket a föld kebléből ásnak ki. Ez oly régiségtan, mely megérdemli, hogy arról a történetiró komolyan gondolkodjék. A kovából készült fejsze, a mastodonok kor­társa a legrégibb tanú. Ennél nincs szerényebb s egyszersmind régibb eredetű iparkisérlet. Csirá­ból fejlődni ki, s phasisról phasisra menni át, ez minden életnek, s mindannak, mi az életből ered, sajátsága, így a társadalmak, az egyéni örökség szerinti átalakulásává válván, a kifejtési törvény­nek vannak alávetve sajátszerű létezésük fölté­telei szerint. Az emberi szellem méltán dicse­kedhetik azzal, mint egyik legszebb fölfedezé­sével, hogy egy alig 4000 évet meghaladó időből meghatározá a tünet folyamát s a mozgás irá­nyát. Tüstént világ jön vetve a múltra, sőt a jö­vőre is homályosabb ugyan, de mégis valódi vi­lágba jön helyez­ve. Midőn az emberi fajok a földön megkezdők pálgájokat, bizonytalan volt, ha vál­jon­ök lesznek-e annak uraivá ; midőn azok a­ föld, a vizek s a hódításért harczoltak egymás­sal, bizonytalan volt, ha vájjon fog-e valaha eb­ből valami egyéb is eredni részleges és ellensé­ges társadalmaknál. Jelenleg a föld már meg van hódítva, s az emberiség lassankint magába olvasztja be a részleges társadalmakat s azokat egy közös czél felé ragadja magával, Francaiéból: TÓTH DÉNES.

Next