Budapesti Hírlap, 1858. június (123-146. szám)
1858-06-11 / 131. szám
kább lesZ ; a balatonparti nádas-birtokosokat a nádasok elvesztése annyival inkább aggasztja , mert a nádasokból csak évtizedek múlva lesz használható rét, s a bevonult Balaton víztömegének új partjain, kérdés, fog-e, és ha fog is, mikor fog új nádas keletkezni. Ez utóbbi érdeklettek azért folyamodni fognak, hogy a lecsapolás legalább annyi legyen, hogy ekkér amit a nádasokban elvesztenek, legalább a lecsapolás által a víz alól felszabadult földterületben megnyerjék. Ez utóbbi jó gondolat, az elsőbbek némi csekély részben szaporították az akadályokat, melyek eddig is a Balatonügy hosszadalmas küzdését előidézték. Különösen e tekintetbeni megnyugtatás végett akarunk szólani. A vízépítészeti munkák tárgyában véleményünk mindenek fölött az, hogy ezeket leghasznosabb mindig gyökeresen végezni, annálfogva a lecsapolást nem 4, nem is 8 lábra, hanem egészen annyira vélnek eszközlendőnek , menynyire csak lehetséges, teljesen eltávolítván minden vízgátat, mely a víz tökéletesen szabad lefolyását bármely részben is akadályozza. A legfontosabb aggodalom t. i. a meleg és savanyu vízforrások elvesztése iránti félelem eloszlatása tekintetéből azt mondjuk, hogy a források legnagyobb része a hegyekben eredvén, ezekre a tó nyomása alig bsr figyelembe vehető hatással. De ha a víz leszállása miatt, mit gyanítni is alig lehet, valamely forrás leapadna , utána ásás által ismét föl lehet azt találni, belőle szökőkút segítségével hozván föl a vizet, minek költsége viszont sokkal kevesebbe kerül, mint mennyi haszonélvezet a lecsapolás elhanyagolása, vagy annak tökéletlenül végrehajtása miatt elvesz. A balatoni halászat jövendőben hasznos és gazdag nyereséggel biztató kifejlést már a mostani állásban is csak alkalmas helyeken mesterségesen alkotott és épen e czélra kieresztett vízzel táplált haltenyészdékben találhat fel. A nádasok elvesztésén való busulás csak hátramaradásunk nagyságát fogná jellemezni. Ugyanezen alapon a vidéki orvosok szintén panaszkodhatnának, hogy a mocsárok lecsapolása és kiszárítása következtében az orvosi tudománynak jövedelmes váltóláz meg fog szűnni, vagy a mocsárak kurutytyoló csalogányai kérdhetnék, hogy hol éljenek ők a haszonhajtó földön, ha nem lesz bozót és undok mocsár ezután ? A nádasoknak egyébiránt igen nagy hasznuk van, de csak addig, mig a tégla s más jobbféle falra és cserépre való építkezést meg nem szokjuk, mely különösen Morvaországban a Morva völgyön, mióta annyira divatba jött, hogy nádas tetőt egész helységekben sem láthatni, hanem a falvak egyenlőleg cserépre épített csinos házak- kal diszlenek, a nádasoknak is úgy leszállította minden becsét, hogy birtokosaik azokat buja rétekért, sok helyen buja szántóföldekért örömest, és nagy haszonnal eltüntették! Erre kell törekedni a Balaton vidék buja öntvényű mocsaraival is. Mi az azon alapuló aggodalmat illeti, hogy a Balaton fenék nagyon sivány és sovány homok lévén, melynek legkisebb televényvegyülete is alig van, annál fogva a víz alól kiszabadult rész terméketlenül marad, s futóhomokká felszabadulása által még a mocsártól megszabadított, s bozótokból, nádasokból rétekké, termőföldekké változtatott földeket is veszedelmével fenyegeti, ez igen nagy figyelmet érdemel, de a rajta segítés tekintetéből ott van előttünk Hollandia példája, hol a szélellenes részen mindenütt ültetvények védik a termő térségeket a homoktól. Hanem e tárgy körül úgy kell eljárnunk, hogy mielőtt a vízlecsapolás teljesen végrehajtva volna, meg kell a lecsapolandó térség víz felöli szélén tenni az ültetéseket, mert a kiszárított sovány homokban bizony a dugványok is mindjárt fölötte nehezen fogamznának, mihelyt a szél szárnyra kelthetné a homokot; de a még egy pár hüvelyk , vagy valamivel több viz alatt folyvást nedvesen tartott porondon könnyen megy kivált a fűzfa fogamzása , csak a dugványokat kell oly magasakra hagyni, hogy föléjök ne csaphasson a víz, így hajtva végre a lecsapolást, szépség tekintetéből is rendkívüli volna a különben is igen kis a Balaton vidék nyeresége. Pencz Miklós, mérnök: H. -Böszörmény . máj. 26. A múlt április 22-ről 23-ra átmenő éjjelen e városban történt nagy tűzveszély által károsodottak részére mai napig, bezárólag, következő kegyes adományok tétettek: 1. 0 cs. kir. Apostoli Felségének legmélyebb hálára kötelező legkegyelmesb adománya 4000 pg. frt., kiosztatott a szerencsétlenültek közt folyó május hó 6 kán, 0 cs. kir. Apostoli Felségének Bécsből leérkezett segéde, cs. kir. kamarás gróf Pejacsevich Miklós százados ur ő mélt. által. — 2. Ország-Főkormányzó Albrecht Főherczeg Ur Ő cs. kir. Fensége kegyelmes adománya 500 pft, kiosztatott ugyanazon napon debreczeni járási cs. kir. szolgabirói segédek. Schenk Emil ur által. — 3. Városunkat Főkormányzó Főherczeg Ur , cs. Fensége kíséretében szintén szerencsésitett nagyváradi cs. kir. helytartósági oszt. alelnök méltóságos Vásonkeöi gróf Zichy Annin ur kegyes intézkedéséből az országos segélyezési pénzalapból utalványozva lett 2000 pftnyi könyöradomány, mely is a kárt szenvedetteknek folyó május hó 3-dik napján osztatott ki cs. kir. helytartósági tanácsos és Éjszak-Bihar megyei főnök Reviczky Menyhért ur által személyesen. — 4. Cs. kir. helytartósági tanácsos és megyei főnök asgos Reviczky Menyhért kegyes adománya 20 pgft. — 5. Debreczeni járási cs. kir. szolgabiró tek. Gov rik Márton ur kegyes adománya 10 pgft. — 6. Cs. kir. szolgabirói segéd tek. Schenk Emil ur adománya 4 pgft.— 7. 10-dik számú dsidás ezredbeli százados Klehe Frigyes ur adott 20 pengő forintot, ezenkívül folyó hó 15-kén kiosztott a szerencsétlenültek közt 25 pftot. 8. Hajdú Hadház városából küldetett 130 pft 20 kr készpénz, nagyobb mennyiségű élelemszerek, közte 172 kenyér 5 köböl paszuly, 80 font hús, aztán 184 darab ruha. 9. Hajdú- Szobo szóból érkezett készpénz 22 ft 43 kr, 68 köböl 22/4 véka kétszeres, más élelemszerek, köztük 85 font szalonna, 7 db ruha. 10. HajduVámosPércE városból 256 kenyér, 1 mázsa 60 font szalonna, más élelemszerek s ruha. 11. Balmaz-Ujvárosról, 36 köböl rozs, 1 köböl liszt, 2 mázsa 8 font szalonna, ruha. 12. Sámson községből 17 ft 29 kr. pénz, 17 köböl 3 véka rozs, kenyér,ruha. 13. Hajdú Nánásról 25 köböl 20 véka búza, 60 köböl és 3/1 véka rozs, 10 köböl tengeri, 2 köböl 23 szere liszt, stb 14. Szabad kir. Debreczen városa polgármestere cs. k. helyt. tan. Csorba János ur s a városi tanács küldött 500 darab kenyeret, s megengedte, hogy itteni ref. lelkész és esperes úr. Benedek Lajos ur 3 egyházi beszédei, melyek a nagy tűzveszély alkalmából meritvék, és melyek jövedelme egészen a károsultak fölsegélésére van szánva, a városi nyomdában díjtalanul nyomattassanak ki. 15. Helybeli ref. lelkész és esperes nt. Benedek Lajos ur adott 200 forintot, ezenkívül a tűzveszély alkalmából mondott, nyomtatás alá adott 3 beszédeiből való jövedelmet is e czélra szánta, melyből, bár még a nyomtatás és szétküldötés csak részben teljesittethetett, eddigelé is már 68 pft 40 kr jött be. 16. Helyben Hajdú Böszörményben gyűlt készpénz 104 ft 25 kr, 23 köböl 1% véka búza, 190 köböl egy véka rozs, 2 köböl 1 véka liszt, 194 kenyér, 2 mázsa 753/4 font szalonna, stb. élelemszerek, ruha, 100 részlet széna, 4 öl takarmány szalma. 17 A helyben állomásozó cs. k. pénzügyőrség adott 4 pftot. 18. Balmaz Újvárosról Semsey Albert ur adott 100 köböl roz?zsot. 19. Ugyanonnan Duka Péterné asszony, 10 pftot, 10 köböl rozst. 20. Debreczeni ügyvéd Simonffy Sámuel ur 20 pforintot 21. Bécs városának községi tanácsosa, helybeli születésű Diószegi Sámuel ur 50 pforintot. 22. Hajdú- Dorog városból küldetett 22 ft 17 kr, 56 köböl 3 véka rozs, 10 köböl 2 véka tengeri, élelem 36 darab ruha. 23. Nagybányai cs. k. szolgabiró Novák Imre ur 20 pftot. 24. A szentmihályi egyházi és világi elöljáróság egyetértőleg 4 köböl IV4 véka búzát, 28 köböl 3 véka rozst, élelmet, ruhát. 25. Szovát községből érkezett 10 köböl rozs. — 26. Debreczenből Kardos László ur küldött 1 köböl kétszerest. — 27. Földesről a ref. egyháztól küldetett 25 pft. — 28 A bárándi ref. egyháztól 5 pft. — 29. Gróf Dagenfeld Imre ur Téglásról küldött 200 pftot. — 30. Helybeli g. kath. egyháztól 3 ft 16% kr. — 31. Cs. k. nyug. pénzügyi tanácsos Wiez István ur Kassáról 4 pftot — 32. Dadai ref. egyháztól küldetett 19 ft 16 kr. — 33. Debreczeni cs. k. megyetörvényszéki elnök nagyságos Karap Sándor ur 1500 darab léczet. 34. Cs. k. kamarás, és Öcs. k. Apostoli Felségének segéde gróf Pejacsevich Miklós százados ur ő mlrga 5 pftot. Összesen befolyt": Pénz: 7330 ft 26®/t kr. Búza 56 köböl/OYj véka. Kétszeres 69 köböl, 24 véka. Rozs 534 köböl 1%, véka. Árpa 3 köböl. Tengeri 21 köböl 1% véka. Liszt 5 köböl egy véka 12 iteze. Kása 4 köböl 3 véka, 21 ttsze. Paszuly 14 köböl 10 iteze. Lencselő iteze. Kenyér 1479 egész, és egy fél darab. Burgonya 5 köböl két véka. Szalonna 10 mt.,Ba 78% font. Hús 1 mázsa 4 font. Tojás 38 darab Szappan 7 darab. Ruha 274 darab. 18. Széna részlet 100. Szalma, takarmánynak való 4 ölkész 1500 db. Zsák 2 darab. Debreczen város engedélye az egyházi beszédek ingyeni kinyomatása iránt.A készpénzhez, mely részen 7330 ft 26% kr, a felsorolt egyéb kegyes adományoknak folyó ár, illetőleg becsű szerint pénzre változtatott értékét, mely tesz 3244 ft 23 kr. hozzáadva, a mai napig beérkezett segélynek fő összege tészen 10574 ft 49% kr. TÁROZA, ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT. Elbeszélés. Ludwig Ottótól. (Folytatás. Lásd B. H. 128. sz.) A megállapított eljegyzési taap előtti éjjelen volt. Rögtön havazás, s aztán nagy hideg állt be. A száraz hideg dácsára is különös nehézséget éreztek a vidék lakosai tagjaikban. A levegő meg sem mozdult. Az emberek egymásra néztek, mintha egyik a másiktól kérdené, várjon érzi e a különös szorongást. — Csodálatos jövendölések háború, betegség és drágaságról jártak szájról szájra. Az értelmesebbek mosolyogtak azokon, de maguk sem állhattak ellent az ösztönnek, benső szorongásukat megfelelő képekbe öltöztetni arról, ami kelsőleg fenyegető bekövetkezni akar. Egész nap sokkal határozottabb vonású és szinti felhők tornyosultak egymás fölé, mint milyeket az ég télen mutatni szokott. Feketeségüknek türhetlenül kirivón kellett volna elütniük a hó fehérségétől, mely a hegyeket és völgyeket borította s mintegy czukorhab csüngött a leveletlen ágakon, ha árnyékuk a fehér fényt nem enyhíti.Itt ott a sötét felhőormozat szilárd kőrrajza megereszkedett karajokban terjedezett lefelé. Ezek közönséges hófelhők tekintetével birtak s zavaros vörös szürkeségük az alsóbb rétegek ónfeketeségét a föld szennyes fehérségével és feketés árnyékaival közvetíté. Az egész tömeg mozdulatlan állt a város fölött. A feketeség nőtt. Már délutáni két órakor éj volt az utczákon. Az alsó helyiségek lakói bezárták boltjaikat, a felsőbb emeletek ablakaiban egymásban meggyújtattak a gyertyák. A város piaczain, hol az ég egy nagyobb darabját át lehet tekinteni, embercsoportozatok álltak együtt , majd minden irányban fölfelé, majd egymás hosszú, aggályos arczaiba néztek. Beszéltek a varjakról, melyek nagy seregekben egész a külvárosokig bejöttek, figyelmeztetének a csókák mély nyugtalan szaggatott károgására a sz. György és Sz. Miklós körül, beszéltek földrengésről, hegyomlásról, bizonyára az utolsó ítéletről is. A bátrabbak úgy vélekedőnek, hogy ez csak egy erős zivatar. De már ez is elég aggasztónak tetszett. A folyó és az úgynevezett türtó, melynek vize földalatti után egy perez alatt a város minden részébe elvezethető volt, mindkettő be volt fagyva. Némelyek remélék, hogy a veszély el fog múlni. De akárhányszor néztek is föl, a sötét tömeg nem mozdult helyéről. Már délutáni két órakor így állt, éjfél táján még folyvást változatlanul így állt. Csak nehezebb lett úgy látszék, s mélyen leereszkedett. Hogy is mozduljon? hisz egy gyönge szellő sem bírt szárnyra kelni, s ily tömeg szétoszlatására szélvész kellett volna. A Sz. György tornyon tizenkettőt ütött. Az utolsó ütés ugy látszik nem bírja magát kizúgni. De e mély, dörgő zúgás, mely oly sokáig tartott, nem volt többé az elhangzó harangütés. Mert most nőni kezdett mintegy ezernyi szárnyakon jött morajjal és dagadozó dühhel és haragosan ütődött a házakhoz, melyek fel akarók tartóztatni, s fütyülve és sivítva hatott keresztül minden nyíláson, melyre rá talált; zörgött a házban, még valahol más nyílást nem talált, hogy ismét kirohanhasson; felszakítá a rakládákat s dühösen bobta fel azokat; nyöszörögve zúzta magát a közel álló falak közt keresztül; dühösen fütyült az utczaszögleteken; szétfutott ezer patakokba ; önmagát keresé és locscsanva csapott ismét öszsze egy ragadó folyammá; dühös kéjjel száguldott fel s "alá; megrázott minden ablakot; vadul játszó ujjakkal forgató a megrozsdásodott szélkakasokat és zászlókat, és visítva nevetve nyögéseik közé; lefuvá a havat egyik tetőről a másikra, elsepré azt az utczáról,fölkergeté azt a meredek falakon,úgy hogy félelmében minden ablak hasadékba bemenekedett, s tánczoló hóból formált egész óriási fenyőket gördített maga előtt. Minthogy az égi háborút előre látók, mindenki felöltözve maradt. A tanács és járás viharerőrségei, és a fecskendező legénység már több órája együtt ült. Nettenmayr úr fiát a tanácsházban levő főőrhelyre küldé, hogy az ő, a tanács palafedezőmesterének helyét képviselje. A két legény a toronyőrök mellett ült, az egyik a Sz. György, a másik a Sz. Miklós tornyon. A tanács többi kézmivesei az őrszobában mulattak , ahogy birtak. A tanács építésze aggódva nézett a merengő Apolloniusra. Ez érzé, hogy barátja szeme reá van szegezve s fölkelt, hogy állapotát elrejtse. Azon perezben újból zúgott a szélvész fenn a levegőben. A tanácsház tornyán egyet ütött az óra. A harang ütése nyöszörgött a vihar öklei közt, mely elragadá azt magával az ő vad tánczába. Apollonius az egyik ablakhoz lépett, mintha látni akarná, hogy mit csinál künn a vihar. Ekkor egy óriási kén kék lángnyelv nyaldosa be magát, reszketve ágaskodott fel kétszer a kályhán, a falon és az embereken s nyomtalanul nyelé el önmagát.A vihar folyvást üvöltött, de amint maga a Sz.György torony utolsó harangütéséből látszott születni, akként az ő üvöltéséből is kiemelkedett valami, mely előre kép oly óriási módon nyúlt ki föléje , mint az ő üvöltése a harangütés fölé. — Úgy tetszett, mintha egy láthatlan világ bomlanék szét a levegőben. — A vihar üvöltött és visított mint egy tigris dühösen, hogy meg nem semmisítheté azt, a mit megragadott; a mély méltóságos morgás, mely azt túldörgé, az oroszlán ordítása volt, ki ellenére tévé lábát, a tettben kielégített erő riadozó kifejezése volt. „Ez villámütés volt,“ monda egyik. Apollonius elgondolá: ha a Sz.György toronyba ütne, s ott a hézagba s nekem fel kellene mennem és kettőt ütne és— Nem birá végig gondolni. Segélykiáltás , tűzi lárma hangzott a szélvészen és menydörgésen keresztül. — „Beütött“, hangzott oda künn az utczán. — „A szent György toronyba ütött be. — El a szent György templomhoz ! Fel! Segítség! Tűz! — Fel a szent György toronyra! Fel! Tűz a sz. György tornyán!“ Kürtök szóltak, dobok peregtek közben. S folyvást szélvész és dörgés dörgés után. Ekkor hallatszott: „Hol van a Nettenmayr? Ha valaki, Nettenmayr segíthet csak ! Fel! Tűz! A sz. György tornyon a tűz! Nettenmayr! Hol van Nettenmayr? Fel! Tűz! A sz. György tornyon!“ Az építést látá Apolloniust elhalványulni, alakját még mélyebben önmagába visszaroskadni, mint ekkorig. „Hol van Nettenmayr ?“ hallatszott ismét odakünn. Ekkor egy sötét vörösség csapott halvány arczain keresztül s karcsú alakja fölegyenesedett. Hirtelen begombolyódzott,sipkája szíját erősen álla alá szorítá. „Ha elveszek“, mondá az építészhez, indulni akarva, „úgy gondoljon ön atyámra, testvérem feleségére és gyermekeire.“ Az építész meg volt illetődve. A fiatal ember e szava: „ha elveszek“ úgy hangzott mintha mondaná : „én elveszek.“ Sejtés szállta meg a barátot, hogy itt van valami, mi Apollonius lelki kínjával összefüggött. De arczának kifejezésében nem volt többé semmi azon szenvedésből, az se aggályos se vad nem volt. Aggályán és ijedelmén át olyasmit érzett a derék ember, mi örvendetes reményhez hasonlít. Ismét a régi Apollonius volt az, aki előtte állt. Egészen ugyanaz a nyugodt, szerény elszántság volt ez, mely tüstént az első látásra annyira megkedvelteté vele az ifjút. „Ha így elveszne!“ gondola az építész. Nem volt ideje bármit is válaszolni. Megszorító kezét. Apollonius érzé mindazt, amit e kézszorítás mondhatott. Részvét vonult át arczán a derék öreg iránt, s ismét rászalás a fölött, hogy a derék öregnek fájdalmat okozott, s neki még több fájdalmat akart okozni. Régi mosolyával mondá: „Ily esetekre mindig el vagyok készülve. De sietni kell. Boldog viszontlátásra!“ A gyorsabb Apollonius csakhamar eltűnt az építész szemeiből. Az egész után a Sz. György toronyig , a kiabálás, kürtölés és dobpergés vihar és menydörgés közt, mindig ezt mondá magának az építész : „Vagy soha nem látom többé a derék ifjút, vagy egészséges lesz, ha majd ismét látom.“ Nem adott magának számot arról, mint jött e meggyőződésre. Különben ha tehette volna is, nem volt rá ideje. Kötelessége mint tanácsi építészt az egész embert igénybe véve. E kiáltás: „Nettenmayr! Hol van Nettenmayr?“ hangzott a hivott elé a Sz. Györgyhöz mentében és hangzott utána. Polgártársainak bizalma felkelté ismét benne a saját értéke iránti bizalmat. Midőn vándorlásából hazatérve, szülőföldjét maga előtt látá, fogadást tett, hogy ennek és az ő szolgálatának szenteli magát. Most megmutatható önmagának, mily komolyan érte a maga fogadását. Elgondola magában a veszély lehető alakjait, s hogy miként háríthatja el azokat. Egy fecskendő már ott állt a padlás gerendázata közt, ponyvák mellette, hogy azokkal vízbe mártva a veszélyezett helyeket megvédhessék. A legény utasítva volt, hogy forró vizet tartson készen. A gerendájától mindenütt lajtorjákkal kötötte össze. Brambachból hazatérte óta először volt ismét egész lélekkel a munkánál. A valódi szükség és követelményei előtt képzeletének minden szüleményei mint elmosódó árnyékok eltűntek. Egész régi munkaörömét és ruganyosságát visszanyerő ismét, a megkönnyebbülés érzelme még felfokozó azt. Gondolatokkal lehet gondolatokat legyőzni, érzelmek ellenében igen gyönge fegyvert képeznek azok. Hasztalan látó szelleme a menekvési utakat ; az általános elernyedésben ez is együtt betegedett meg. Most egy erősebb egésséges érzelem buzdult fel az erős beteg érzelmek ellen s lángjával fölemésztő ezeket. Tudta, a nélkül hogy különösen rágondolna, hogy megtalálta a mentő határozatot , ez volt megújult lényének forrása. Tudta, hogy nem fog szédelegni s ha mégis elveszne, úgy kötelességének esik áldozatul és a maga bűnösségének, és Isten és a város hálája lép helyette az övéit illető fogadalmába. (Folytattatik.) NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, június 11. * A Szt.István társulat m. a. dec. 3-án tartott választmányi ülésében közakarattal elvégezte, hogy „ft. Markovics Antal sz. Pálról czimezett bácsi prépost és kalocsai főegyházi kanonok uz ő nagysága a társulat s az emberiség eme nagy jóltevőjének arczképe örök tisztelet jeléül kiadassék s a K. Néplap mellett hazaszerte elterjesztessék. E szép végzés teljesítve van. Az érdemdús lelkipásztor sikerült arczképe a Kath. Néplap f. hó 10-ki száma mellett Barabás rajza után kőre metszve megjelent egy hosszabb életirás kíséretében, melyben csaknem minden sort az egyház iskola és humánus czélu társulatokra tett tetemes áldozás és jóltevő ajándékai foglalnak el. Markovics Antal született 1790-ben ápril 22-n Pesten polgári állású szülőktől, atyja tanácsbeli volt. 1812-ben pappá szenteltetett. * A negyedik és utolsó idei lóverseny f. hó 10-n d. u. következő eredménynyel ment végbe: I. Eladó verseny (Selling stakes) 500 pftos dij, kapcsolatban egy tétversenynyel, melyre tétel 20 arany, fele bánat. (Futhat minden ló, 20 öllel a nyerőpont előtt kezdve, egyszer körül. A nyertes ló megvásárolható.) Bejelentve volt és pályázott három ló, hg. Liechtenstein Ferencz 5 é. p.k. „Tiff“ lovasa Bloss. Az éj Péter ur 4 é. aga. k. „Wee Bit“, lovasa Benson; hg. Kinsky Ferdinand id. sp. p. „Eric Prinz.“ Első volt a czélnál „Tiff", második „Wee Bit"; a harmadik ló kitört. H. Handicap 100 arany (kitűzte báró Sina minden korú ló számára, 1 mód. Tét 100 pft, fele bánat.) Tizenhárom bejelentett s versenyre kitűzött ló közöl futott hat: gr. Kinsky Octavián 4é. s. p. k. „Mitzy“, gr. Wenkheim Rudolf 4 é. p. k. „Cyrene“, gr. Pálffy Pál 4é. p. m. „Blemish“, hg Liechtenstein Ferencz 4 é. sárga pr. „Try ne too“, ifjabb gróf Batthyány István id. p. m. „Brother to king of Troy“, gróf Zichy Aladár 46. p. k. „Red White and Blue“. A futás igen érdekkes volt, noha kétségtelen volt, hogy a küzdés az idei pályázás két kitűnő nyertese „Cyrene“ és „Blemisch közt fog leginkább folyni, mi úgy is lett, s e szép küzdés folytán az elsőséget „Cyrene“ vívta ki, lovasa Bearpak, második volt a czélnál „Bremisch“ (lovasa Benson) és tételét mentette. HL: Nákó dij: 100 arany. E „vigasz“ versenyre, melyen magyarhont minden ló futhatott, mely ez évben a pesti gyepen nyertes nem volt