Budapesti Hírlap, 1858. július (147-173. szám)

1858-07-01 / 147. szám

Pest, Csütörtök 147. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 1-ső sz. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI sz. | | Julius 1.1858. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Mely­ben: fél évre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr szá­­mittatik. —­ Egyes szám 20 pkr. TARTALOM’: HIVATALOS RÉSZ NEMHIVATAL­OS RÉSZ. Politikai napiszemle. S­émely úrbéri zálogos jogügyek. Levelezések: Bécs­ (Orosz igények, el­lentében Oroszország pénzviszonyaival.) Buda. (Vizszabályozást tárgyában.)­­ Napihirek és események. — Iskolai figyelmezteté­s.—T­árgyalási terem. (Folytatás.) Külföld:Anglia. (Parliamenti tárgyalások. Közhangulat.)F­rancziaorszá­g.(Az értekezlet. Vegyesek.)N­émetors­zág. (Dán államférfiak Frankfurtban. )O­r­o­sz­or­s­z­á­g. (Csapatöszpontosítá­s­ok Len­gyelországban.) Törökország. (Boszniai és herczegovinai tudósítások. Török csapa erősít­sek. Az orosz consul Trebinjében) Távirati tudósítások. — Színházi előadások. — Börze. — Met­e­­reologiai észlelete­k.­­ — D­u­­n­a v­i­z a 11 ás. Tárcza. (Magyar ir­odaírni termékek : Be­sz­é l­y e­k. irta Bajza Lenke. stb. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utaza 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. Apostoli Felséges boldogult herczeg Schwarzenberg Károly táborszer­nagy özvegyéhez a következő legmagasb kézira­tot méltóztatott kibocsátani: „Kedves Schwarzenberg herczegnő! Mély fáj­dalommal tölt el a tudósítás ön férjének, híres „neve harczban úgy mint békében egyaránt méltó „viselőjének kimúltáról.Azon személyes részvétel, „melyet Én ön pótolhatlan veszteségének szente­llek, azö lelki nemességének emlékezetében had* „seregem úgy mint azon ország lakosai osztani „fogják , melyben e több évek során az összes „személyes érdekeinek­ hátratevése mellett áldás­­„dúsan működött. — Vajda a Személyem és a hon „körüli érdemeinek elismerése ön méltó bánatát „némileg enyhítse.“ Laxenburg, június 26. 1858.; Ferencz József, s. k. , cs. kir. Apostoli Felsége f. é. június 20-i legfelsőbb határozata által rokona Albert Főherczeg lovassági tábornok . Főkormány­zó és parancsnoki­ tábornoknak Magyarországban, a neki adott nassan herczegi arany oroszlány házi rend nagy keresztjének elfogadása és viselésére legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége I. év június 17-ki legfelsőbb határozata által Berti Józsefet, a philippopoli cs. ak­ononsság vezetőjét ideigle­nes alconsullá ugyanott legkegyelmesebben ki­nevezni méltóztatott. a cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jan. 23-ki legfelsőbb határozata által gróf Nugent Lávait a cs. kir. theresianumi academia növen­dékét , cs. kir. nemes apróddá legkegyelmeseb­­ben kinevezni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jan. 24-ki legfelsőbb határozata által Sp­é­c­z József nagyváradi orsz. főtörvényszéki tanácsosnak ál­landó nyugalomba helyeztetését a sokévi sikeres szolgálatával­ legmagasb megelégedés kifejezése mellett legkegyelmesebben jóváhagyni méltóz­tatott. A belügyminiszer egyetértésben az igazságügy­­miniszerrel, Bienert Lajos szolgabiró-hivatali segédet szolgabiróvá a pozsonyi közigazgatási te­rületen kinevezte. A magyarországi cs. kir. Főkormány Kout­­s­c­h­i­t­z Lajos építész gyakornokot a magyarorszá­gi építészeti hatóságok építészeti növendékévé kine­vezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály J­á­s­z­y Antal ideiglenes III. osztályú adó­­számvevőségi segédet ugyanazon minőségben végle­gesen megerősítette. F. é. jan. 21-én a budai cs. k. egyetemi nyomdá­ban az országos kormánylap első osztályának XV. és második osztályának X. darabja mind német egyes mind­összes kettős kiadásokban megjelent és szétkü­­detett. A XV. darab tartalma: 78. szám. A pénzügyi ministeriumnak 1858. máj. 1-jén kelt kibocsátványa, kiható minden koronaor­­szágokra, a katonai határőrséget kivéve, a pénzügyi hatóságok hatáskörének kiterjesztése iránt jövedéki büntető ügyekben. 79. sz. A kereskedelmi ministeriumnak 1858. máj. 2-kán kelt rendelete, kiható minden koronaorszá­gokra, a Lloydhajókkal külföldi kikötőkbe szállí­tott szekérpostaküldeményeknek tengeri veszélyek elleni biztosítása tárgyában. 80. sz Az igazságügyi ministeriumnak 1858. máj. 5-kén kelt rendelete, kiható Alsó- és Felső-Austri­­ára, Salzburg, Steierország, Karantén, Krajna, Görg­b Gradiska és Isztriára, Tirol és Vorarlbergre, Cseh-, Morvaországra, Felső- és Alsó-Sléziára, melylyel az 1850. november 16-kán kelt ministeri rendelet 14­­. részleg megváltoztatik. 81. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858. május 14-én kelt kibocsátványa, melylyel elhatároztatik, hogy a gyüjtőpénztárak ügyleteivel is megbízott kö­niggrätzi, znaimi, tescheni, przemysli, tarnopoli, brucki, cillii, steyeri II. osztályú fővámhivatalok jövendője : „Gyüjtőpénztár s egyszersmind H. osz­tályú fővámhivatal“ nevezetet; a pénzügyi járási pénztárkép működő kassai II. osztályú fővámhivatal pedig: „Pénzügyi járási pénztár s egyszersmind 11. osztályú fővámhivatal“ nevezetet viselendnek. 82. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1858. május 19 kén kelt rendelete, kiható minden korona­országokra, a katonai határőrséget kivéve, mely ál­tal az 1852. május 27 kén kelt büntető törvény 249. §. akkép értelmeztetik, hogy a kiutasítás azon helyből, hová az elítélendő egyén törvényesen tarto­zik, büntetésül­ nem szabathatik. 83. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1858. május 23-kán kelt rendelete, kiható minden korona­­országokra, a katonai határőrséget kivéve, mely ál­tal, az 1658. május 19 kén kelt legfelsőbb határoz­­vány folytán, a fogva levő vádlottak büntetési ide­­­jének kezdetpontját tárgyazó törvényes szabályok értelmeztetnek. A X. darab tartalma. 15. sz. Hirdetés a cs. k. helytartóság sopronyi osztályától 1858. ápril 8-káról, melylyel a soproni országos főtörvényszék kerületébeni jegyzők szék­helyei köztudomásra adatnak. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, junius 30. 44 (Politikai napi­ szemle.) Belgium fővá­rosában, Brüszelben, két nagy politikai lap je­lenik meg franczia nyelven, mely világlap­nak mondja magát s annyiban meg is érdemli e nevet,a mennyiben az egész világon levelezői s ol­vasói vannak. Mióta a francziaországi sajtó jelen­tőssége 30 fokkal zérus alá sülyedt, e két lap ké­pezi a politikai újdonságok majdnem egyedüli forrását, hanem azért mégis nagy különbség van a két lap közt; az egyik — az „Indépen­­dance beige“ — tömérdek olvasóval birván a világ minden zugában, ez által képessé tétetik, nevének megfelelve, függetlenségét megőrizni s szükség esetén még igen hatalmas urak haragja ellen is daczolni. A lap azonban, minden függet­lensége mellett, jó belga érzelmű is s igy nem tud némi megindulás nélkül beszélni, valahány­szor az Orléans családra kerül a szó. Ezt Páris­­ban mindig rész néven vették, s miután a szabad­elvű „Indépendance“ a jan. 14. utáni franczia politikát is határozottan roszalta, Francziaor­­szágból kitiltották és csak most van róla szó, hogy az új franczia belügyminiszer ismét be akarja bocsátani. Annyi mindamellett bizo­nyos, hogy az „Indépendance“ Páriában nem tartozik a sajtóbeli „personae gratae“ sorá­ba. — A másik lap, melyet fölösleges megne­vezni, orosz pénzen alapittatott s miután Sz.-Pé­­tervár és Páris közt oly gyöngéd barátság fonó­dott, a franczia kormány is közlönyül kezdte használni az orosz lapot, sőt azt mondják, hogy az „Indépendance“ csak azért tiltatott ki Fran­­cziaországból, hogy a brüsseli orosz közlöny több tért nyerjen a franczia közönségben. Szükségesnek tartottuk e viszonyokat taglal­­gatni, hogy az olvasó tudja, honnan van az, hogy a mi lapjaink — melyek többnyire a belgákból merítik újdonságaikat — ma valamely hírt hoz­nak, melyet holnap ismét meg kell c­áfolniok. Az „Indépendance“ t. i. legtöbb politikai újdon­ságot hoz, s ezek közé természetesen helylyel közzel egyegy alaptalan is becsúszhat, de van­nak alaposak is, melyeknek csak az a hibájok, hogy közzététetésük Francziaországban nem tet­szik. Az újdonságok e két nemének aztán ne­kiesik a brüsseli orosz lap, s ha részrehajlatla­­nok akarunk lenni, e „helyreigazításokat“ tudo­másul kell vennünk, mindazáltal a viszonyok földerítése által ujj­mutatást adván az olvasónak ily c­áfolatok értékének megítélésére. Ekként valótlannak mondja az orosz érzelmű lap először azt, hogy a párisi conferentia télig vagy épen jövő tavaszig fogna ülésezni. Ez — miként olvasóink tudják — soha nem volt egyéb ártat­lan életnél, — egy kis tűszulás, melyet bizony kár ágyúlövésekkel viszonozni. Másodszor va­lótlan, hogy Espinasse tábornok a porta főnök­sége alatt álló keresztény tartományokba fog küldetni ; már ezen c­áfolat egy kicsinyt gyanús, az „Indépendance“ talán csak n­a­­gyon korán beszélt e tervről. Harmad­szor valótlan, hogy Pélissier tábornok a cher­­bourgi ünnepélyen jelen leend; már pedig az illető tudósítás veleje nem abban volt ke­resendő, hogy a malakoffi herczeg Cherbourgba jő, hanem abban, hog­y Londont elhagyja; erről azonban a c­áfolat nem tesz említést! Pelissier tábornok ezalatt, miként tudjuk, Mal­mesbury fordu­­l a Regina Coeli ügyében tett ny­i­­latkozatokra nézve felvilágosítást kívánt. Ezek természetesen a legkielégítőbb módon megadat­tak ; az angol külügyminiszer sajnálta, ha szavai netalán félreértettek volna s hozzátéve, miszerint nem volt szándéka, Francziaországot megsérteni. Ismeretes mintája minden ily­en „felvilágosítás­nak“, melylyel — miként a német mondja — a bandát mossák, a nélkül, hogy megvizesítenék. A franczia félhivatalos lapok azért mégis egyre le­rántják Angliát, s mióta Napóleon herczeg minis­­terré lett, a szabadelvű lapok is ugyanezen hú­ron pendülnek. A conferentia folytatása lépést tart a Monte­negro körüli tanácskormánynyal, azaz mind a kettőről­­ semmit sem hallani. Ez alatt az Eylau az adriai tengerről haza tért s az Algésiras nem­sokára hasonlót fog tenni, a miből azonban nem következik , hogy Francziaország a „tengeri de­­sponstratio“-ról lemondott, hanem Julien de la Graviére a Cherbourg­ parádén a maga hajóival a harmadik tengerhadi csapatot fogja képezni s azért hivatott haza; az Eylau helyébe az (52 ágyús) „Impérieuse“ lépett , az „Algésiras“ is más fregát által fog pótoltatni, ha­­ az austriai kormány ez ellen kifogást nem találna tenni. Cavour gróf, ki Nápolytól a Cagliari ügyében kárpótlást akart kívánni, ez iránt Anglia vélemé­nyét kikérte magának; az angol kabinet, miként biztosan halljuk, semmit sem felelt és — ez is felelet. — úgy hiszszük, hogy ezzel a kárpótlási kérdés a legrövidebb után meg van oldva ! Némely úrbéri zálogos jogügyek. •­­ Nem tudom, hogy a sík alföldön, hol álta­lában mind jogi mind tulajdoni viszonyaink igen egyszerűek , átlátszók, fordulnak-e elő hasonló esetek a zálogos jogviszonyokra nézve is, mint a felföldön, különösen a kárpáti megyékben ? Any­­nyi bizonyos, hogy az alföldön, ha fordulnak is elő oly esetek, milyekről szólandó vagyok, azok ott ritkábbak, de a jogi megoldásra nézve ép ez okból nem kevésbbé nehezek mint a felföldi me­gyékben. Ugyanis, mind e birtokrendezéseknél, mind a végleges telekkönyvezéseknél igen gyak­ran tapasztalják, hogy főleg a pórnép, mintha mit sem tudna az 1852. nov. 29 -i cs. k. nyilt­­parancsról, szántóföldjeit s rétjeit, sőt sokszor egész telki állomány­át egy pár száz forintnyi ösz­­szeg kamat fejében, részint határozott részint ha­tározatlan időre zálogba veti, s zálogba vetette különösen 1853 máj. 1-je után, s azokat jelenleg nem bírja. Megindittatván pedig a tagosítás, a zálogbirtokos ugyancsak a tulajdonos nyilvános­­ beleegyezésével azt sürgeti, hogy miután az ily birtokok kiváltva nincsenek , tehát a kihasítá­­­­sok alkalmával az ő birtoktagjához csatoltassa­­nak ? Kérdés már most: törvényes kívánság-e ez­t lehetséges vagy szabados-e tenni? Én e kérdésre nézve így vélekedem. Vannak esetek, midőn némely zálogos viszony még az 1853. máj. előtti időkben keletkezett , hogy né­mely ily viszonyokon alapult zálogbirtokokat az ősiségi nyiltparancs kedvezményeinél fogva az 1853. máj. 1-től számítandó egy évi záros határ­idő alatt ki is lehetett volna váltani, de az illető tulajdonos ezen kiváltást elmulasztotta. Ha tehát a birtokrendezési előmunkálatok alkalmával s főleg a birtokállományok kimutatásánál a zálog­birtokos kimutatja, vagy a bíróság kinyomozta, miszerint az ily zálogbirtokok iránti kiváltási jog már elenyészett , az ily kiválólag nemesi zálog­birtokokat, habár több kisebb parcellákból áll­nak is, a jelenlegi zálogbirtokos tagjához lehet kapcsolni s kimetszetni. Ellenben pedig , ha úr­béri állományok zálogosittattak el, s történt lé­gyen az elzálogosítás még 1853. előtt, de teszem, hogy a kiváltás határideje még el nem telt,­­ vagy ha kitelt is, de a tulajdonos elmulasztván a kiváltást, a mostani birtokos ezen mulasztást kellőleg s legyőzőleg nem képes igazolni : véle­ményem szerint az ily úrbéri állományokat senki birtokához sem szabad csatolni, hanem azokat, bármily elszórt állapotban voltak is rendezés előtt, tagosítások alkalmával külön s egy telki állományba kell kimetszeni. Ezt tartom pedig törvényesnek nem csak akkor, midőn egyik volt jobbágy bir­ály zálogos telket vagy telekrészt a másiktó­l, hanem még inkább akkor, midőn va­lamely nemes közbirtokos, s főleg 1853. óta szerzett úrbéri zálogos birtokrészéről van szó. Indokaim következők : Rendezések és tagosítások alkalmával szigorú kötelességük a bíróságoknak, miszerint a telkes jobbágyok és úrbéri zsellérek birtokilletősége szorosan meghatároztassék , kimutattassék s megállapittassék, végre pedig, hogy már a ren­dezési tervben összefoglaltassanak. Ezen meg­­kérlelhetetlen elvnek s kötelességnek különösen szem előtt kell tartatni most, midőn a birtokok tagosítása nem­csak egy nagyszerű nemzetgaz­­dászati kérdés megoldásával van összekapcsolva, hanem egyszersmind azzal, hogy a hűbéri tulaj­donjogi érdekek, s ezek minősége s mennyisége is véglegesen tisztába hozassanak, a­mi nél­kül szabályozás és tagosítás nem is képzelhető. E kötelesség pedig annyival inkább szentebb most, mert már az eredeti, s jelenleg irányul szolgáló úrbérszabályozásoknál is megtartatott. A birtokok és telki állományok kihasítása ugyanis már az első szabályozásoknál akkép foganatosíttatott, hogy nem csak az úrbéri ille­tőségek kiadattak, hanem az urbértelki állomá­nyok , ha csak a körülmények s helyviszonyok engedék, egy tagban adattak ki s külön határ­jegyek közé szorittattak, természetesen azért, mivel a rendbeszedés fő czélja az, miszerint a jobbágyok törvényes telekilletménye csorbát ne szenvedjen, hogy az a földesúri s egyéb birto­koktól fölismerhető legyen, s hogy végre­ a gaz­dálkodási érdekeknek is megfeleljen , a­mi a tényleges összesítés nélkül elérhető egyáltalá­ban nem volna. Azon ellenvetés tehát, hogy némely zálogba vetett telek vagy úrbéri birtokrészre nézve a kivál­tás határideje már elenyészett, előttem semmi jogalappal nem bir, s azt a nemesi birtokokhoz csatolni nem szabad; mert amaz állományok úrbéri természetüket nem vesztették el, s igy az allodiumokkal összezavarni teljességgel nem le­het. Annál kevésbbé tartom egyszersmind törvé­nyesnek s szabadosnak azt, ha valaki, legyen bár volt földesúr vagy jobbágy, az 1853. óta szerzett úrbéri zálogbirtokokat akarná saját al­­lodiumához vagy úrbéri állományaihoz csatol­­tatni. Az ily zálogok ugyanis már magukban ér­vénytelenek , mert írva van az ősiségi patens 19-dik­á­sában , hogy az eddigelé szokásban volt zálogszerződések, a fekvő javak időleges adásvevései (contractus signoratitis), a visszavál­tási jog világos vagy hallgatag fönntartása avvagy azon feltétel mellett, hogy a hitelezőknek a ka­matok mellett az elzálogosított jószág haszon­vétele engedtessék át, ha ezek az általános pol­gári törvénykönyv hatályba lépte után köttettek, jogérvénytelenek. Egyébiránt, világosan ellenmond az ily igé­nyeknek az 1836b. IV. s V-dik t. czikk is, mely határozottan tiltja a jobbágyi telkek eldarabo­­lását, s mely áldásos törvényt, minthogy még most is hatályban áll, valamint a bíróságoknak úgy a feleknek sem lehet ignorálni. Nem tar­tom vé­ve az ily birtokösszekapcsolásokat meg­­engedhetőknek még azon esetben sem, ha azo­kat a felek kölcsönös m­egegyezés útján kíván­nák is, mert a felek önkénytes tett által, agrár­vi­szonyaink jelen rendezése alatt az uralkodó jog­elvek alól magukat nem emancipálhatják, é­s mert az ily tények a tulajdoni jog nálunk fönn­álló összes rendszerét összezavarnák. Miért is fö­lötte kívánatosnak tartom : vajha, mikor a bí­róságok a birtokállomány kimutatására vonat­kozó előmunkálatokban eljárnak : szigorú figye­lem lenne az ily körülményekre, s utasíttatná­­nak különösen a munkálkodó mérnökök,, hogy főleg a birtokok egyénies fölmérése s a te­lek- vagyis földkönyv elkészítése alkalmával h­atál­gos úrbéri birtokviszonyokra s azok kije­lölésére kiváló gondot fordítsanak. Bécs , jun 28.­­ (Orosz igények ellentétben Orosz­­ország pénzviszonyaival.) A minap egy péter­vári hivatalos lap, mint olvasóink tud.

Next