Budapesti Hírlap, 1858. július (147-173. szám)

1858-07-14 / 158. szám

lyok igen nagy meghasonlásban éltek egymás közt, s egyik a másikától, mint ezt Kupa­s Vat­tának nemzeti és szokásaink érdekében keletke­zett harczai korából tudhatják, egymástól mind­inkább távozván, az élő nyelv egykori gazdag­sága is mindinkább enyészett. Most már csak a rokon nyelvek összehasonlításából ismerhetni ezen gazdagság egykori létezését s forrásait. Ezt kivánja értekező jelen alkalommal is bebizo­nyítani, jóllehet czélja e tárgyról tüzetesebben is szólni, mihelyest Fogarasy János nyelvé­szünk e tárgyra alkalmul szolgáló értekezése az Akadémiai Értesítőben napvilágot látand. Állí­tásának előleges bizonylataiul előad a magyar nyelvből néhány szenvedő időalakot, s fölhozza többek közt a töretik és törődik igéket. Ballagi M. és Czuczor G. erre közbeszó­lalnak s kétségbevonják értekező eme példáinak helyes alkalmazását. Értekező időt s türelmet kér, hogy véleményét indokolhassa. Többek közt igyekszik bebizonyitni, hogy a szenvedő alak, mely a tat-ban s tét­ben (p. o. faragtat, fürösztet) fordul elő, nem idegen a magyar nyelv szellemétől. Fölhozza Gyergyai Fe­­rencz és Csapó Pál vélekedéseit, velük Nagy Jánost, kik a tat, tét formaképzőkből csak cselekedtető s szenvedő formákat vélnek képezhetni. Említi a debreczeni grammatika szerzőit is, kik a tat, tét formaképzőket az ó d s , d-del véleményezik vegyesen használtatni, a szebb nyelvhangzat végett. Idézi Verseghit s különösen Révayt, kiatatészet honossá­gát a finn nyelvben is létezőnek állítja. De mint kezdetben állítá, legtöbb példát találni erre a keleti nyelvekben, főleg pedig a keleti s nyugati mongol nyelvekben, mint a mandzsu nyelvben, s a török-tatár nyelvágban, úgy az ural-ajtaji nyelvágakban. Erre a vogul nyelvnek több szen­vedő igéit kezdvén Reguly kéziratgyüjte­­ményének útmutatása szerint olvasni s itt a pél­dában együtt említvén föl a „tat“ „tet“ s „ni“ igeformákat, ismét élénk vitát idézett elő. — B a 11 a g­i Mór tagadá, hogy valamint a „t­a­t“ úgy „ul“ igevégző is képző lenne , hanem állítja, hogy a „tat“ formaképző, az „u­l“ pedig szóképző. Ezen véleményt oszták T­o­­­d­y F. és C­z­u­c­z­o­r G. is. Utóljára finn nyelvágról szólott értekező, s midőn fölolvasását bevégzé, Ballagi kért szót, hogy a magyar igeszen­­vedők természetét Hunfalvi urnak megma­gyarázhassa. Állítván H. P. ur többek közt azt is, hogy Erdélyben nagyon szeretik használni ezen imperfectumot is „tuda“, most Brassai S. kezdett protestálni, tagadván, hogy alig mult­­tal szokás volna Erdélyben beszélni. Hunfalvi ur után T­o­­­dy F. ur figyelmeztette a gyűlést egy érdekes, most fölfedezett codexre, ajánlván an­nak megvásárlását az Akadémia részére. Ezen codex egy imakönyv 1631-ből, gyönyörűen írva s bekötve, mely hires államférfiunk s jeles írónk R­i­m­a­y Jánosnak volt egykoron tulajdona, s melynek jelenlegi birtokosa Sipos Ferencz földbirtokos hazánkfia. A tudós titoknok ar al­kalmat vett ezúttal az imakönyvi irodalom mél­tatására, s miután ennek fontosságát a nyelv­művelésre nézve kimutatta, ismételve ajánlá az említett codex megvásárlását. Végezetre Bras­­s­a­i Sámuel egy gyors szépírási formulárét mu­tatott be a gyűlésnek, L­ö­w­y Adolf bölcsészet­­tudortól, ki óhajtaná e tárgyban az Akadémia illetékes véleményét meghallani. A formulare átadatott az elnökségnek, mire a gyűlés szét­oszlott. É­desített, hanem élesztett és mérgesített, mint olaj a tüzet. Ki tudja mi minden is lett volna a kö­­­vetkezése, ha egy Biblinos nevű philosophus, ki maga elég tudós lévén, feleségnek nem qualifi­­cált nőt, hanem jó gaszdasszonyt keresett. Stra­­tonikét ki nem szakasztja vala testvére karjai k­özöl, kinek aztán megint egyedül kelle sóhaj­tozni és ábrándozni. Szerencsétlensége növelé­sére gyermeke születik Kalonikének, ki magas szelleménél fogva a szerelmet, mint eszményké­pet ugyan imádni tudta volna, de midőn az egy vinnyogó, sivitó, gyámoltalan s nem mindig tiszta teremtmény képében fekszik vala előtte, melyet táplálni, mosdatni, füröszteni kell, elundorodék tőle. Merjük mondani, hogy sajnálta, miért múl­tak el nálunk Görögországban azon idők, midőn gyermekét kiki elhányhatta a vadonba , hogy szoptassák vagy egyék meg a farkasok, a­hogy kedvük tartja , és ha meghalt volna a kisded, kétségkívül egy csep könyű­ nélkül hagyja vala föltétetni a máglyára. De a gyermek bizony meg­élt és Kalonikénak nem vala­mit tenni, mintsem hogy oda adá egy aethiopiai rabszolganőnek szoptatni, ápolni és nevelni, maga részéről min­den további fölügyelet nélkül. Úgy el is sat nyúlt a gyermek, hogy midőn Stratoníké egy pár év múlva testvére látogatására jőve, emez egy nagyra törekvő szellemhez méltatlan minden­féle hazugságokhoz és fogásokhoz folyamodott, hogy a rongyos, mocskos, inkább aethiopshoz mint göröghöz hasonlító fiúcskát be ne mutassa látni vágyó nagynénjének. De nem lehet­ kike­rülni, s megpillantván Stratoníké az elhanyagolt gyermeket, arcza akaratlanul oly szemrehányó kifejezést ölte, mely Kalonikét megpiritá, de nem javította meg. Szintoly kevéssé javult férjéhez való viszonya 18 , a­ki Sem­mikép nem magyarázhatván m­eg magának, miért nem képes felesége kibékülni az élettel, végre arra a gondolatra bukkana, hogy talán valami titkos első szerelem bántja. Ezen hiedelemben jobban szemügyre kezdi venni neje olvasását; a­mi ma­gát a jó Agathont illeti, ő nem rontotta szemeit a tekercsekkel s egy szekér árpaszalmát nem adott volna három szekér papyrusért. — Egykor midőn Kaloniké el vala mélyedve egy könyv olvasásába, beront reá véletlenül s reá rivall: „ugyan feleség, egy cseléd sincs otthon, nem mész ki, hogy elkergesd a tyúkokat, melyek a legszebb veteményes táblát kaparják a kert­ben ?“ — Elszörnyülködve a hallatlan felszólí­táson , ölébe ereszti a magas szellemű hölgy a papyrus tekercset, s mint hajdan fohászkodó Croesus háromszor a Solon nevén, Kaloniké is háromszor kiálta föl : „­ Pindaros ! Pindaros! Pindaros!“ Agathon azt vélé, hogy neje igy meglepve szive titkát árulá el,­­ még nagyobb tűzzel monda : „Igen az a Pindaros, az a te tit­kos szeretőd, azért borongsz örökké; de ha meg­kapom , a fokosommal verem agyon. Ide azzal a levéllel!“ Erre a nő — elsőben férjhez mente után szörnyűséges hahotára fakadó, oda nyujtá Pindaros ódáit mindig nevetve s gondolataiban valódi forradalom és gyökeres változás mene véghez. Apó Hippokrates beszéli, hogy egykor egy ember egy tüszszentéssel rögeszméjétől sza­badult meg, mely­et addigelé az életre alkal­matlanná tette vala­m­ily formát mondhatunk Kaloniké nevetéséről. Eddig úgy nézte férjét, mint egy lelkét keserítő zsarnokot, mint egy bi­lincset , mely az ő szabad, repülni vágyó szel­lemét az élet száraz gondjaihoz lánczolja. — E pillanatban megváltozók nézete. Most már egy ügyefogyott lény képében jelenék meg előtte Agathon, kinek öt megóvására , vezetésére, gondviselésére,őrangyalul rendelte a sors.Bünteté­­sül-e vagy megpróbálásul, az már most mindegy vala, elég az hogy ő elfogadá e magas szerepet, a ezzel — legalább külsőkép egész valója meg­változók. — Nem sütött, nem főzött, nem varrt, nem is mosott biz’ő azután is, részint mert nem kedvelte ezen foglalkozásokat, részint mivel férje vagyoni állapota nem is tette ezt elkerül­­hetlenül szükségessé. De igen is ügyelt reá, hogy a cselédség minden házi dolgot szorgalmasan, s majd miután a tapasztalás megtanító megítélni, jó móddal is végrehajtson. Fiát keze alá véve s nem csak ápolásban, hanem oktatásban is gon- s­dosan részesíté, mire olvasottsága tökélyesen képesíté őt. „Az erény megszokás“ azt mondja Aristoteles, és Kalonikén is betelt, kit lassan kint a megszokás derék erényes nővé s házának nem­­tőjévé, férjének, ki jámbor jóhiszemben e cso­da változást jókori és jól talált megriasztásának tulajdonította, segédévé, gyámolójává, boldogí­­­tójává vált és máig is az.“ (­Vége következik.) Magyar könyvészet. — Könyvészetünket ma az „Album az ifjú­ság számára“ czimű s Prágában Haber J. L. által kiadott magyar anthologiával nyitjuk meg. Je­les kis versgyűjtemény, mely a csinos czimlapon kí­vül négy igen sikerült kőmetszetü képpel is van ki­állítva. Ez „Album“ magyar és német nyelven szerkesztve s Dieffenbach G. Ch., B. Eötvös József, Garay János, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferencz, I Lenay Miklós, Pap Endre, Petőfi Sándor, Proschko­­ Izidor, Szentmiklósy, Vackor Sándor s Vörösmarty Mihály válogatott költeményeikből van összeállítva. A tárgyak helyes megválasztása ajánlja azt né­hány becsúszott nyelvhiba daczára; a díszes kiállítás pedig Kober J. L. urat dicséri, mint egyikét azon ke­vés külföldi kiadóknak, kik a magyar irodalmat mél­tányolva, annak saját határain túl is megismerteté­sére áldozattal is járulnak. — Megkaptuk a „Vasárnapi könyvtár“ harmadik évfolyamának négy első füzetét. Szer­keszti Hajnik Károly; kiadja Heckenast Gusztáv. I. fűz. Regék. Irta Jókai Mór. A jeles tollú szer­zőnek már másutt is kiadott néhány regeszerű elbe­széléseinek gyűjteménye. H. III. IV. fűz. Robinson­­ Crousoe élete és kalandjai, angol után kidolgozva, fa­metszetekkel. — Szokolay István is beküldte szerkesztősé­günkhöz ily­eztett legújabb commentatióját: „A Magyar-, Erdély-, Horvát s Tótor­szágba behozott köz­jegyzőség az ösz­­szehasonlító jogtudomány alapján.“ Iromány példá­nyokkal s a törvény szövegével I. füzet, 112 lap, egy toldalékkal. A czimre nézve meg kell jegyez­nünk egyelőre, hogy a közjegyzőségi intézmény nem csak Magyarországba s ennek egykori melléktartomá­nyaiba hozatott be a f. évi febr. 8-án kelt cs. k. I nyiltparancs által, hanem : Galicziába, Bukovinába, a krakkói nagyherczegségbe, sőt a Szerbvajda­ságba s a temesi­ bánságba is, mit a munka czimébe fölvenni annál kevésbbé lett volna fölösle­ges, minthogy annak nyomán sokan azt gondolhat­nák, mintha ezen a czimből mellőzött tartományok­ban, különöse­n pedig a Szerb vajdaságban s Temesi­­bánságban, nem is volna használható a szerző kü­lönben korszerű munkája. Ára az egész műnek 2­0 forint, s Bulyovszky Lilla érdekes „Útinapló“­­ját, bizonyosan nagy élvezettel olvassák már annak előfizetői, mert annak két kötete Boldini nyomdájá­ból Pesten, 8­0 rétben, igen csinosan kiállítva 162, s 196. lapon, már jó ideje forgalomba bocsáttatott. Szükségtelennek tartjuk e szellemdús tollal irt nap­lót bővebben ajánlani most, miután azt írhatjuk, hogy ez ezer példányon fölül nyomatott olvasmányból már alig van rendelkezés alatt 50 példány Geibel Károly könyvkereskedésében. Kik még mielőbb ol­vasni akarják, a vétellel ne késlekedjenek. — A termékeny tollú encyclopaedists A­s­z­a­­­a­y Józseftől ismét egy uj munka került ki sajtó alól; czime: „Eszmék az élet napfogyatko­zásai, s­­­eá­­­hottáró 1.­ Pest, 1858. Nyoma­tott Beimel J. és Kozma Vazulnál 139 1. Ára 1 ft 20 kr. pp. Érdekes életbölcselmi florilegium. telefon szerkesztő : ftÁDASKAY LAJOS. K . L F 0 1, It Anglia. A felsőház f. hó 8-ki ülésében a zsidóbill keresztül ment a bizottmányon né­hány lényegtelen módositással és azon Mari­borough hy által indítványozott czikk hoz­záadása mellett, melynél fogva egy zsidónak sincs megengedve, a koronának az egyházi állá­sok betöltésénél tanácsot osztogatni. Az alsó ház jul. 8-ki üléséről, melyben az indiai bili a harmadik felolvasáson is ke­resztül ment, részletes­ tudósítások érkeztek. Hankey azt kérdezi, hogy mily állása lesz jövőben a keletindiai társulatnak, mely kivált­sági oklevéllel bír. A föld­licitor azt vá­laszolja, hogy a bilt a társulattól csupán a kor­mányhatalmat veszi el, egyéb jogait és működé­seit pedig illetetlenül hagyja. Sir C. Perry rászalja a tanácskamra felállíttatását s az egész bilinek nem jósol több mint 4—5 évi tartamot. Palmerston lord szintén hiányosnak tartja a tanácskamra szerkezetét, azonban mégis öröm­mel adja rá szavazatát, mert e bili nagy és fon­tos elvet valósít. Roebuck ezután egész hel­­vességgel kel ki a bili ellen. Russell azonban pártolására kel annak, s nem szeretné, ha az Roebuck átka mellett kerülne harmadik felol­vasás alá s azért igyekszik annak egy pár va­lóban jó tulajdonságait kiemelni. Egyébiránt ő is azt hiszi, hogy annak még revisión kellene átmennie, úgy is még sok fontos kérdés van még hátra, a.­m. a földbirtok, a bérleti jog, a hadsereg, a mákony, a sóadó, meg egyebek, me­lyek utólag még alapos megvitatást igényelnek. Erre a kincstár-kanc­ellár köszönetet mond a háznak, hogy oly őszinteséggel tárgyalta e rendszabályt, mely az ő nézete szerint India kormányzatára jótékony befolyással lesz, mire a bili harmadszor is felolvastatott. L. Derbynél f. hó 8-n egy küldöttség jelent meg, hogy a rabszolgakereskedés gyor­sabb elnyomatása iránt javaslatokat te­gyen. A miniszerelnök válaszában kijelenté, hogy a küldöttség c­élzataival tökéletesen egyet­ért. Magasztald azon becsületességet, melylyel a brazíliai kormány szerződéses kötelességeit tel­jesíti, s azon reményét fejezi ki, hogy Spanyol­­ország a britt kormány előterjesztéseit mégis figyelembe veendi, úgy hogy kényszerítő rend­szabályokra nem lesz szükség. Ő úgymond to­vább nem kételkedhetik azon, hogy a fran­­czia nég­erk­ö­ltöztetés valósággal nem egyéb mint rabszolgakereske­dés ; a kormány reméli a franczia császárt erről meggyőzhetni s III. Napóleon császár azon óhaj­tása iránt , a rabszolgaságot megszüntetni, teljes bizalommal viseltetik. A kormány a chinai kukikot az angol gyarmatokban a lehető legjobb bánásmódban igyekszik részesíttetni. Ő nincs azon véleményben,hogy a cubai termények kizáratása az angol piaczokról (föltéve, hogy a parliament ily rendszabályhoz beleegyezését adná) Cubára bárminő befolyást is gyakorolna, mivel e terményeket ekkor más országok vásá­rolnák össze s harmadik kézen keresztül jut­nának az angol piaczokra. Az indiai fölkelés kitörése alkalmával mint tudva van a csapaterősítések küldése körül előfordult mulasztások miatt­­. Palmerston és az indiai társulat kölcsönösen tevének egymásnak szemrehányásokat. A parliament ak­kor e mulasztások megvizsgálása végett bizott­mányt nevezett ki, s ez most zajos viták után, az előfordult összes mulasztásokat egy szónyi több­séggel kizárólag a volt ministerelnöknek róta föl s 8 szóval 4 ellen szerencsekivánatot szava­hiszik, ha Palmerston még hivatalban lenne, ezen határozat csak oly súlyosan sújtaná őt, mint annak idején a krimiai vizsgálat az Aber­deen kabinetet. Csak azon körülménynek, hogy az ülésszak már nagyon előrehaladt, köszönhe­­tendő most is a lord,­ha a megrovó szavazattól megmenekszik. Francziaország. Párisi levelek szerint a nem­ességi törvény tehát mégis végrehaj­tás alá kerül. A „Moniteur“ közli az igazság- Ügyministernek még jan. 19-diki köriratát a csász. törvényszék főállamügyészeihez, melyben őket az uj törvénynek eszélylyel és szilárdság­gal leendő végrehajtására felszólítja; azonban mielőtt a 259 t. ez. elleni valamely vétség üldö­zéséhez fognának, mindannyiszor előbb­­ hozzá forduljanak s tőle utasításokat kérjenek. Az uj törvény e szerint mindenki számára van ugyan hozva, de csak azokra fog alkalmaztatni, kiket az igazságügyminiszer megjelölend. Svéczia: A scandinavismus, mely foly­­vást roppant népszerűséggel bir Svécziában, júl­ 4-kén Ramlosában Helsingborg mellett a Sund svéd partján gyülekezetet tartott. 5—6 ezer em­ber, köztük 1000—1500 dán vett részt e mani­­festatioban, melynek alkalmával számos beszé­deket tartottak a scandinavismusról s Svéczia intézményeinek a dán és norvég demokratikusabb intézményekhez való alkalmaztatásáról. A bel­ügyiül a külügyekre térvén át, némely szónokok megtámadák Németország követeléseit, és egy svéd hadnagy dicsőítő VII. Frigyes dán királyt azért, mivel 1848-ban a német szövetség megtá­madásának erélyesen ellenállt. Egy dán pedig Oszkár királyt elteté, s azon reményét fejezé ki, hogy azon esetben, ha a békeohajok daczára, a dánok kénytelenek lennének háborúba eresz­kedni , egy skandináv hadsereg fogna velük egyesülni Dánia védelmére. Az egészet lakoma koronázta meg. Spanyolország. A spanyol kormány folyvást a különböző közig­­ágak fensőbb személyzetének tisztázásával foglalkozik s a legerélyesb rend­szabályokhoz nyúl az absolut és clericális párt ellen. A toledói érsek parancsot kapott, hogy Madridot azonnal elhagyja és érseki szék­helyére visszamenjen. Hasonló parancsot kapott az indiai patriarcha, s a királynő gyóntató atyja a santia­gói érsek helyét a sevillai érsek foglalandja el. O’Donnell írigy másrészt a hadügyministérium-­­ ban összehíva a rendelkezés alatt álló táborno-­­kokat, s kijelenté nekik, hogy bárki közülük az­­ új kormány ellen legcsekélyebb ellenzéki tényt követ el, ezt ő azonnal a fővárosból eltávolí­­tandja. Ortega töb már parancsot kapott, hogy Columnába menjen. Egy más rendszabályt is bi­zonyára kedvezően fogadand a közvélemény, s ez az ostromállapotnak Barcelonában és egész Cataloniában megszüntetése , mely az „Indé­­pendance belge“ szerint már el van fogadva. Az ország azon többi részei, melyek még foly­vást kivételes kormányzat alatt állnak, legköze­lebb szintén a köz­törvény alá fognának helyez­tetni. Ugyanakkor a belügyminiszer újabb elég­tételt és újabb biztosítékot ad a progressiszták­­nak, az­által, hogy tagjai közül többeket polgá­r kormányzókká nevezett ki. Végre a sajtótör­vényre nézve jelentik a ministeri lapok, hogy a kormány nem fogja ugyan­azt eltörölni, azonban­­ oly módosítványokat teend abban, melyek a hír­lapírók érdekeire nézve előnyösek lesznek. Az „Ind. beige“ erre azon megjegyzést teszi, hogy a kormánynak nem annyira a hírlapírók, mint a sajtó szabadságának érdekeiről kellene gondos­kodnia. Távirati tudósítások. London, jul. 12. Hi­vatal­ok in do­­­chi­­nai posta. A mohamedánok Dzseddáh­ban Arábiában, jun. 15-én a franczia consult, az an­gol alconsult s 20 keresztényt agyonvertek, s mindkét consulsági épületet kirabolták. 26 ke­resztény a „Cyclops“ hajón megmenekült. — A hedzsászi főkormányzó 800 emberrel oda indult. Hamburg, júl. 1­1. A „Börsenhallé“nek Kopenhágából jelentik, hogy a ministeri válságot bevégzettnek lehet tekinteni. Azon köz­lés megerősíttetik, miszerint a ministerelnök veszi át ideiglenesen a külügyi tárczát. Hírsze­­rint a kormánynak a német­ szövetséghez intézett válasza már elindíttatott. Kalkuttából, jun. - ről jelentik : Az an­golok Gyak­orba benyomultak. Chinából azon tudósítás érkezett, mikop a szövetséges ha­jóhadak ápril 29-én a p­e y h­ó­i öbölben voltak, hogy a folyam­torkolat fölött uralgó erődöket megtámadják. Az alkudozások, úgy látszik ed­­dig elő semmi eredményre sem vezettek. Triest, jul 12. Raguzából közlik, hogy Husszein pasa f. hó 9-kén, egy török gőzö­sön onnan elutazott. SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK. A nemzeti színpadon: „Lammermoori Lucia.“ Opera 3 felv. A pesti német s­z­in­p­a­d o­n :„Die Frau Wirthin.“ Charakterbild mit Gesang in 3 Akten Megérkeztek. Jul. 12. Gr. Er­dödy István cs­k. kamarás Debreczenböl Bar­tál György cs. k. udv.tanácsos Pozsonból. Drevenyák Ferencz cs. k. nyug. orsz. törv. elnök Bécsböl. Dunavizállás:jul. 13 estve: 5'6"0'" 0 fölött. 0—10. reg Bécsi börze. jul. 13. jul. 12 Nemzeti kölcsön. °/» 83 «/,/, 84 Metallique *, „ 82%. 82‘3/16 Magyar földteherment. köt. 833 4 837« Államkötelezvény 5“ . . 310 „ 1839. . 1333/4 133'/, „ 1854.476 109 */4 109 V« Éjszaki vaspálya . . 165'/, Államvasutrészv. 067$ 261­­/4 Tiszai „ ... 99V, Ferencz­ József keleti— 45'/4 Pozson-nagyszombati. . . —1, 17 „ elsőségi— 27 Hamburg .......................... 77 763/4 Bankrészvény .... 968»/, 967 Hitelintézet..................... 238 236 Dunagőzhajózási .... 539 537 Pesti lánczhid .....10­59 Augsburg.......................... 105 »/8 106 V8 London ...................... 10 12 10 12 Cs. k. arany .... 77s7 Meteorologiai észleletek Budán. Julius 11. 916 2© *« a ca g a a » t» g c Jo« 5 © *3 •© CLi­­o °S ›3 © to« lgO 5* ‡ Im 68 ›« Oh ›Ph jao00 o •©64 +3 flb£·9 O A­Ut *2 a I <8 I u O *’■' 9 ojj ©* ® 2 o ® 64 is CG o 68ao> JA ' 20 ’S 6ó.r. 26.d. lOc.e. Köz. A­lég |331.81­ +18 332.21 -1-20, 331.98 +15. |332.00| +17 ózon tartalma .0 5.26157­ .0 4.04A7 51 4.0054 814.77,49 4.D.ny| 3 Ny, 2 Ny, Ny Ny 6 ó. 2. est. 10 ó. 5.

Next