Budapesti Hírlap, 1858. augusztus (174-198. szám)

1858-08-01 / 174. szám

tágas lakszobát kap lakásul, fizet pedig mindegyik élelmezésért és lakásért; ide értve a fűtést és mosást, úgy nemkülönben lábbelijük és felső ruháik tiszto­gatását , meg a tanításért, ide értve a rajzolást és testgyakorlatokat, 10 hónapra 250 pártot, a­mi fél évenként előre leteendő,­­ csupán lakásért, fűtés­sel és mosással együtt 30 pártot. Ezenkívül a zenészetben­­ idegen nyelvekben és uszásbani oktatásért külön dij fizetendő. Magában értető­dik, hogy a szükséges ágyneművel minden növen­déknek el kell látva lenni. — Elegendő és egész­séges étkek felől az igazgatóság gondoskodik s a tisztaságra és rendre atyai szeretettel párosult szi­gorral ügyel föl. Az oktatási 63 társalgási nyelv a magyar és német. (P. E. I. L.) * A f­ü­­r­e­d­i fürdővendégek létszáma bezárólag jul. 27-ig 874 volt. * A már említett aug. 30 a tartandó szegszárdi borkeresked­ő-részvény­társasági közgyűlés tár­gyai : a) az 1856/7 évről a számadások helybenha­gyása ; b) az üzlet után kimutatott haszon fölötti rendelkezés ; c) a m. é. rendes közgyűlés határozata nyomán az alapszabályok átdolgozása és az alap­tőke szaporítása tárgyában kiküldött bizottmány jelentése folytán határozat hozása; d) a jövő évre a számlavizsgálók megválasztása és e) a társaság bel­­kezelését illetőleg netán teendő indítványok megvi­tatása. * A komáromi tűzvészről tegnap említett hí­rünkhöz következő részletekről értesülünk. A tűz három ízben is dúlt: jul. 27-kén d. u. 4 ház égett el, 28-kán d. e. ismét 4 ház, délután pedig nagy szélvihartól ápolva 129, tehát összesen 137 házat hamvasztott el. E nagy szerencsétlenség sajnos kö­rülményei közt némi vigasztalás az, hogy a leégett házak nagy része biztosítva volt. A kár, mely a ma­gyar biztosító társaságot érte, 9 biztosító fél számára 4600 ftra megy, melynek tüsténti kiegyenlítése táv­iratilag elrendeltetett.­­ Egyszersmind értesülünk, hogy több vidék jégkárokat szenvedett. V­á­c­z vi­dékén néhány mértföldnyire nagy jég esett, belees­nek ebbe a tótmegyeri szőlők is Uj Pest köze­lében , továbbá Kis .Újszállás vidékén a dohány és kukoriczaföldőkben okozott tetemes károkat. * A pozsoni ágostai hitvallású evang. főiskola 1857/1-ki tudósítványa szerint,a nevezett tanévben a tanulók összes száma 274 volt;ebből 48 német ajkú, 226 magyar. A pozsoni gyü­lekezet tagjai egyházi és iskolai szükségek fedezésére évenkint önkéntesen 5000 pfttal járulnak. * A pápai ref. egyház lelkészének b. somogyi esperes és Csokonai lelkész nt. Széki Béla urat hívta meg. Pápai h. lelkész Kiss Gábor urat pedig Losonczra hívták meg lelkészi állomásra. * A kolozsvári versenytért pár nappal a futtatások megkezdése előtt három fiatal­ember egy gyalog versenyre használta. Fényesebb díj hiányá­ban összetettek 2 pftot, s kettő közölük kényesebb lévén, topánkában, a harmadik, egy praktikus fiatal kereskedő, mezítláb indult meg. S a győztes a s­z­ár­­n­y­a­s l­á­b a Merkur mezítlábos híve lett! * Az, hogy a kolozsvári versenyek má­sodik napján az Asszonyságok díját elnyert ló neve „Csúnya“, igen jó calenbourgra szolgáltat alkal­mat , mert el lehet mondani, hogy a „szépek“ dí­ját egy „csúnya“ nyerte el. * Babinet úr, a franczia intézet tagja, egy czikkében megjegyzi, hogy az 1858-ki öt üstökös közöl egyik sem a híres 1556-ik V. Károly nevű üstökös; a legutóbbi sem az, melyet jún. 2-n Donáti fedezett fel Florenczben. Ez nyugatra megy, míg V. Károly üstökös kelet felé mozog. September 5 vagy 6-a földünkhöz legközelebb leend. Néhány nap Spanyolországban. Lemoinne J.-tól. (Folytatás.) Két dolog van, a­miből sokat adnak: tűz és víz. A szivar előtt minden spanyol egyenlő, s a koldus a legnagyobb urat is megállítanija, hogy tüzet kérjen tőle. Hogy mellesleg megemlítsük, nem kell azt képzelni, mintha szivart szintoly könnyen lehetne találni, mint gyufát vagy na­rancsot : a jó szivarok igen ritkák, s csak némely szerencsés egyéneknél vannak; a dohányárusok­nál nem találhatók. Ezért használják átalánosan a szivarkát (cigarette), azt mindenütt s min­den órában szívják. Egyetlen nőt sem láttam do­hányozni , de olyat sem láttam, ki a dohányzók irányában türelmetlennek mutatta volna magát. A színházakban mindegyik felvonás köre alatt a férfiak a mellékcsarnokokba mennek dohányozni, s midőn a függönyt leeresztik, mindenfelől a gyu­fák kellemetlen zaja hallatszik. Nem ismerek oly országot, hol kevésbbé fél­nének a tűzvésztől: mindenüvé vetik a gyufákat, a szőnyegekre, gyékényekre, mindegy, és még­sem láttam tűzvészt. Azt mondhatná az ember, hogy a házakat a biztosító­társulatok táblácskái őrzik meg, melyeket azok mindnyájan amulette gyanánt látszanak viselni; nem tekinthetünk föl az utczán, vagy ki az ablakból a nélkül, hogy ezen nagy betűkkel nyomatott szavakat ne ol­vassuk :asegurada de incendios.Egyet­len ház, egyetlen viskó, sőt egyetlen házrom sincs, mely ezen örökös táblácskával ne lenne díszítve, melynek látása végre az idegekre oly­­forma hatást tesz, mint egy sípláda ritornelle­je. Ezen hatást különösen azon idegenek érzik, kik az utczát keresik ; azt hiszik, hogy az utczák neveit olvassák, s szüntelen a biztosító­társulat hirdetményére bukkannak. Egy másik ritornelle a fürjeké : a nap­é éj minden órájában lehet hal­lani azoknak hangját, az erkélyeken függő ka­litkákból. Mit csinálhatnak annyi fürjjel? Váj­jon azért tartják-e azokat, hogy táplálják, vagy hogy megegyék, vagy hogy egymással vivassák ? Továbbá az ablakokon s erkélyeken kis tábla papír-darabokat is találhatni, azok kibérelhető szobákat hirdetnek. Ha a szobák nem bútorozot­­tak, a papír középen; ha a szoba bebútorozott, a papír oldalt van. Madridban a házak az épí­tészetnek semmi különös, nemét sem tüntetik föl, s minden lehető házakhoz hasonlítnak; azok szintén mint Párisban, több lakosztályra vannak felosztva, s mindegyik emeletben az ajtók ku­kucskáló-ablakocskákkal vannak ellátva, me­lyeken át rá lehet ismerni a látogatókra. Azon­ban van valami, mi a kissé előkelőbb házakban figyelmet érdemel : ezek a nagy bejárási kapuk, melyek bőven ellátvák vas-­s réz-diszítmények­­kel, úgy hogy a lakatosmunkábani fényűzés azokat valódi remekművekké teszi. Látható, hogy Spanyolország a vas országa volt. Ezen kapuk egy oly intézményt juttatnak eszembe, mely országainkból elenyészett, de Spanyolországban fönnmaradt, az éji örökét. A s­e r o n­ó-k , mint nevezik őket, esti 10 -11 óra felé kezdik meg sétáikat. Ők nem elégesznek meg, hogy az órákat kiáltják, hanem ezenkívül még kapusi minőségben is működnek, a házak kulcsai náluk vannak; ha valaki későn megy haza, kinyitják neki a kaput, s szobájáig elkísé­rik s a legcsekélyebb pénzadományt is köszönet­­tel veszik. Csodálatos, hogy a párisi kapusok, vagy kapuőrök , mint a kapusok mondják, nem használják ezen intézményt; nem lennének ugyan többé tulajdonosaik urai, az igaz; de aludnának. Talán jobban szeretik az uralom gondjait, mint a nyugalom kéjét, s a zsarnokság gyakorlatát többre becsülik az álom elvénél. Köpenyébe­n burkolva, hoszszu lándzsával fölfegyverkezve, melynek végén egy lámpa van, a sereno a „spanyol éjek“ utolsó s prózai képviselője, va­lamint panaszos éneke az egyetlen éji-zene, mely még fönnmaradt az erkélyek alatt. — Andalúziát nem láttam, hol — mint mondják —­­ még feltalálható a romanceok Spanyolországa. I de Madridban egyetlen selyem-lajtorján fölmá­szásnak, vagy guitarre általi párbeszédnek sem lehettem tanúja. A mai guitar er­ó­k a vak koldusok, s ilyenek sokan vannak ezen ország­ban, hol a nap égeti a szemet; este azok a ka­puk mellett, vagy a sétányok szögletében össze­zsugorodva s egyhangú dallamukat szomorúan játszva találhatók. Jelenleg a zongora uralkodik. Zongora van minden házban s szinte minden kávéházban, hol ejtve a fogyasztó füleit keringőkkel s polkákkal gyönyörködtetik. A pinczéreket tapsolással hív­ják elő, mint azt az e­z­e­r e­gyéj­ben olvashatni. A kávéházak nem fényesek , vannak némely olyanok is, hol még pohárban adják föl a kávét. A jeges italok, befidas heladás, ott nagyon jók s nagy divatban vannak. Egészen helyi ital a sör czitrommal. Egy saláta-tálat hoznak, abba jeges limonádé­­t töltenek, erre egy palac­k igen habzó sört,s ezen vegyületet egy punch kanállal adják föl. Ez jó annak, a­ki szereti. Ugyanazt mondhatni a frisstőszereknek egy más neméről is, melyet csupán nyáron árulnak némely valen­ciaiak birtokában levő kis kávéházakban, vagy úgynevezett or­c­hater­iákban. Ezen italok jégben kihütött árpavizből, agua de cebado , a Valenciából eredő c­h u f a s mondolatéjből állanak. De az általános ital a viz, azt roppant men­nyiségben fogyasztják. Egész nap iszszák, min­den utcza szögleten árulják s asztalnál nagy pa­­laczkokban teszik elénk a vizet; épen azt akar­tam mondani, hogy a viz mindenütt van , midőn eszembe jutottak a folyamok. A vizhordók, kik szinte mindnyájan galíciaiak , azt kezükben hordják kis hordókban vagy vagy érez korsók­ban. A vizárusoknak — mint Párisban a kokus­­­­dió-árusoknak — fehér fémlemezből készült ko- s sár-formáik vannak , mindig igen fényes rézgo­lyókkal díszítve,oly rekeszekkel, melyek hó vizet, poharakat s azucarillókat, oly lyukacsos czukor­rudakat, melyeket jól lehetne keményítő helyett használni. Egyébiránt a víz legközelebb még átlátszóbbá leend Madridban, az Izabella­­csatornának mostanában történt megnyitása óta. A déli emberek valóban túlzók a hűsítő eszközök használatában. Ezen hálátlanok, kiknek Isten oly bámulatos napot ad, csupán arra gondolnak, hogy miként őrizzék meg magukat az ellen: úgy eltorlaszolják magukat ellene, mint az idegen ellen tennék ; nincsen elég függönyük, elég ab­­laktáblájuk, elég szőnyegük, elég gyékényük arra, hogy azt kizárják. Valahányszor déli or­szágban utazom, redőny­ökkeli viaskodással töltöm időmet,hogy a napot bebocsássam, s nyílt karok­kal fogadjam a természet éltetőjét. Csupán az éj­­szaki­ emberek tudják eltűrni a napot, nyilván azért, mivel nincsenek hozzá szokva. Azonban mégis Madridban néha igen nagy hidegek van­nak , a város igen emelkedett fönn Bikon, s a Guadarrama- hegylánc­ közelében esvén. Ott ez a közmondás : „Három hónapi tél, kilencz hó­napi pokol.“ — Pokolnak a hőséget nevezik. Vannak órák a nap folytában, midőn az élet mintegy föl van függesztve, ez a dél­után. Mindenki alszik, a templomok zárvák : mintha Londont látnék vasárnap , az isten­­tisztelet alatt, midőn csupán francziák jár­nak az utczán. Szintén csupán ők járnak ezen órában a Puerta del Solon, melyet nem a nap, hanem egy napóra miatt neveznek ekkér. Ez egy tér oly házakkal, minek mindenütt van­nak, melynek lerombolások általi nagyobbítása, már munkába vétetett. Ez Madrid középpontja, s a dologtalanok találkozóhelye, hol részvények­kel is üzérkednek. Ott van a belügyminiszerium a villamtávirdával, ezen épület mögött van a postahivatal, melyet 7 órakor bezárnak, s mely­nél figyel­met érdemel abareanrestant szer­vezete. Minden reggel, a futár megérkeztével, a levelek külföldről, vagy a tartományokból jövő levelekre különíttetnek el, s azok nevei, kikhez a levelek intézvék, napok, hónapok szerint fel­osztott névsorokra iratnak föl. Ezen, az irodában kiragasított névsorokból megtudhatjuk, hogy váryon vannak-e követelendő leveleink. (Folytattatik.) . At Magyar Academia. I. Jelentés a Nádasdy-Tamás-féle 1858-ki költői pályázatról.­­ Az aca­demia által e folyó évre hirdetett Nádasdy-féle pályázatra a maga idejében öt költői mű érke­zett , melyek három osztálybeli tag által meg­vizsgáltatván , a többség egyértelmű tudósítása szerint úgy találtatott, hogy azok közöl három, hol költői részleteinél, hol előadási tekintet­ben, különösb figyelmet érdemlett; de alkotás, okadatolás, s eszme és kivitelre nézve mint mű­­egészek irodalmunk e nembeli jelesb termékeit el nem érik , a művészet magasb követelmeitől pedig egyáltalában elmaradtak. Mennél fogva, a jutalomalapítvány értelmében, mely nem csak a társai közt legjobb, hanem csak absolut becsű művet kíván koszorúztatni, e jutalom ezúttal egynek sem ítéltethetett oda. A jeligés levelek felbontatlanul egy küldöttség által a mélt. má­sodelnök úr jelenlétében megégettettek ; a kéz­iratok pedig az akadémia szabályaihoz képest ennek levéltárába tétettek el. Költ Pesten a m. akadémiának julius 26. 1858. tartott öszves ülé­séből. Toldy Ferenc, titoknok. II. Gr. Nádasdy Tamás dij 1859-re. Kí­vántatik egy magyar történeti köl­tői beszély, mely valódi történeti személye­ket cselekvénydús mesében tüntessen fel. A mű forrástanulmányra mutas­on , s mind a korfes­tésre, érdekes feltalálásra, correct compositióra és költői tárgyalásra, mind a választékos nyel­vezetre s a versbeli technika szigorú, tiszta és szabályos kezelésére különös gondot fordítson. A jutalom, mely ez­úttal száz arany, csak oly műnek adatik ki, mely nem csak társai közt legjobbnak, hanem magában is jelesnek, költői irodalmunkat gazdagítónak fog találtatni. A pá­lyamunkák beküldésének határnapja 1859-ki October 31-ike, a meddig azokat idegen kézzel tisztán írva, lapozva, bekötve, h­ogy a szerző nevét rejtő jeligés levél kíséretében, a titoknak fogadja el. A kéziratok, a verseny elitélése után is, mint minden más akadémiai pályázatoknál, az akadémia levéltárában maradnak. Kelt Pes­ten, az akadémia összes üléséből julius 26.1858. Toldy Ferenc, titoknok. KÜLFÖLD Anglia. A felsőház jul. 26-diki ülésében lord Lyndhurst azon kérdést intézé a külü­gyi államtitkárhoz, váljon kész­e az amerikai kormánynyal a motozási jogra nézve váltott le­velezést előterjeszteni. Szerinte sok körben úgy fogják föl a dolgot,min­tha Anglia egy becses és igen fontos jogról mondott volna le, ez azonban nem áll. Az úgynevezett motozási jog soha sem volt legális szempontból érvényes,a­mint ezt a legnagyobb te­kintélyekkel be lehet bizonyítni. Gróf M­a­­­m­e­s­­bury azt válaszolja, hogy a kormánynak semmi ellenvetése az illető levelezésnek a házzal leendő közlése ellen.Megvalló,miszerint a koronajogászok véleménye a jog kérdésére nézve ugyanaz volt, mint lord Lyndhursté, s a kormány ezért le is t­­­mondott az idegen hajók megmotozása iránti jogról; egyszersmind azon véleményét fejezi ki,­­ hogy a lobogónak erkölcstelen czélokra történő csaló felhasználása ellen rendszabályok szüksé­gesek, jelentvén, hogy az Egyesült államok és , Francziaország készeknek nyilatkoztak minden­­ oly tervet vizsgálat alá venni, melyet a kormány e czélból előterjesztene. Francziaország: Cherbourgi jul. 25-iki tudósítások szerint I. Napoleon lovagi szobra jul. 14-én d. u. szerencsésen falapjára jön ál­lítva. Az egész után, melyen a szobornak a vas­­pályaudvarról a kikötő melletti állásáig el kel­lett haladnia, az országos és magánépületek nemzeti lobogóval valának ékesítve. A szobor felállítása előtt egy felírás, emlékpénzek, érmek, és következő jegyzőkönyv tétettek le a talap­kőbe : „Az 1858. és III Napóleon uralkodásá­nak 7-ik évében emelte Cherbourg város ezen emléket jóltevője I Napóleon császár emléké­nek örökös tiszteletére. A város és la Manche megye lakosai, az állam, a senatorok, a képvi­selők, a megyei tanács,valamint a polgári, kato­nai, és tengerészeti hivatalnokok hozzájárultak aláírásukkal a hála ezen emlék felállításához.“ Azon bronz lap, mely a cherbourgi uj kikötő-me­­dencze egyik oldalába foglaltatott, 2 métre, 18 cent. hosszú, és 1 m. 22 cent. széles. Súlya 500 kilogramm. A felírás rajta következő: „Ezen medencze, mely 1803. ápr. 15-n I. Napóleon által jön elhatározva, 1835. jun. 28-kán kezdetett meg s 1858. aug. 7 kén III. Napoleon császár és Eu­genia császárné ő felségeik jelenlétében, midőn­­ a m­e­­­i­n­ő exoja vala a tengerészeti minister, szenteltetett fel.“Ezenkívül a medencze alján lesz egy platina lap hasonló felirattal, emlékpénzek­kel, s mindennemű arany, ezüst éremmel, mely III. Napóleon alatt veretett. Belgium: F. hó 27-kén folytaták az antwerpi erődítvények fölötti vitákat Thieffry befejezvén még tegnap kezdett beszédét, Rogier emelt szót, hogy magát és a ministériumot azon Loos által kifejezett szemrehányás ellen védje, mintha sohasem lettek volna azon követelések pontosan formulázva, melyek Antwerp városának a kia­dásokban­ résztvevőjére nézve emelni szándé­koznak, s így a városnak sem adtak soha alkal­mat , hogy ezen tisztán pénzügyi kérdésben, mely e városra nézve valódi életkérdés, vég­leg nyilatkozhassék. Ez alkalommal Loos pol­gármester és Frére minister közt szóváltás fej­lődött ki, mely közben utóbbi annyira föl­­hevült, hogy az antwerpi _követ ezeket mondá neki: „Válaszolni fogok Önnek, miniszer úr, mihelyt ön lecsendesedett.“ Tüstént újból kije­lenti , hogy Antwerp városa kész magát, pénz­áldozattal is, melynek mennyiségét a kormány­nak csak meg kell határoznia, a háború és rom­bolás azon iszonyaitól megváltani, melyeknek a kormányrendszer azt kitenni szándékozik. Törökország. A helyzetet Montenegróban és a határos török területen illetőleg Bécsbe érke­zett további tudósítások megerősítik a 24-n tör­tént ütközésről szóló tudósításokat, s jelentik továbbá, hogy a törökök 25 n folytatták a har­­ctot, Peri falut megtámadták és 26-n a piperii területen átkeltek. Az albániaiak a törökök pártjára léptek. Az ez ügybeni fődolgot azonban még most sem jelentik, t. i. hogy mely oldalról kezdetett meg a harcz. A dardanellai kórházban — így ir a „Journ, de Const.“ — jelenleg 67 török katona van, kik a grahovói ütközetben részt vettek és két hajón a kleki és raguzai kikötőkből viszszahozattak. Ezek részint mint foglyok, részint megsebesülve a csatatéren maradtak ; az elsőket ismét szaba­don bocsátók a montenegróiak ; az utóbbiak­nak sikerült ismét a török táborba eljutni. Mind­ezen emberek a legborzasztóbban meg vannak csonkítva. Levágták orrukat, fülüket, ajkaikat, ábiizmaikat. Némelyeknek pofahúsukból vágtak ki szeleteket, másoknak lábaikat és kezeiket annyira összezúzták, hogy a tagok levágása lett szükségessé.­­ A szultán, mint állítják , a m­e­k­k­a­i s­h­eri­ffe­t,aki nagy keresztény­ gyűlöletről is­meretes, letette. Ázsia. A „Pays“ szerint a szövetségesek az erődök bevétele után a Peihón erős kémszemlét tettek s majdnem a Kyoh-Ko városig nyomultak elő,­ mely a folyó bal partján fekszik s mely Európában nem igen ismeretes. Ezen várost, mely Petseli és Tien Sing közt fekszik oly mű­vek védik, melyek nagyobb részt czölöpökre vannak építve, mik a Peihót a maga szélességé­ben földagasztják és csal­, középütt engednek szabad bejárást. * Felelős szerkesztő NÁDASKAY LAJOS. Távirati tudósítások. Triest, jul. 30. Ragusábó­l jelentik, hogy a montenegrói határ fölvételével foglalkozó bizottmány tegnap délelőtt 11 órakor a „Lucia“ cs. k. hadi közösön R­i­s­a­n­o felé uta­zott el. — A hesseni nagyherczeg ő kir. fen­sége tegnap éjjel­ ide érkezett s hirszerint ma éj­jel ismét Bécsbe utazandik vissza. V­e­l­e­n­c­z­e, jul. 29. Tegnap délután, 4 óra­kor az állomás hídfőjénél két vonat egymásba ütközött. Az összes utasok sértetlenül maradtak, egy ü­res vagyon a vízbe esett, kettő meg van rongálva. Roma, jul. 24. N­a­r­d­i tanár s a német nem­zeti egyház igazgatója Flier­a rota auditoraivá neveztettek ki. Az egyházi államban is vissza­­utasittatnak a Tripolis s Egyiptombeli érkez­­mények. Turin, jul.*128. Cavour gróf Strass­burg­b­a­n­­ két napi mutatása után Zürichbe érkezett. A „Vavicano“ ügyvezetője egy hónapi fogságra s 200 frtnyi pénzbírságra ítéltetett. Athéné, jul. 24. Egy régiségi museum építése végett pályázat nyittatott. SZINBÁZIS ELŐAD 180K. „Robert és Ber­­t Lucia von A nemzeti színpadon: trand.“ 9 felv. A pesti német színpadon Lamm­erm­oor“ Oper in 3 Akt. Dunavizárlás | jul. 31. estve: 6' 10" 0" 0 fölött. Metallique °/0 . . Magyar földteherment. köt. Államkötelezvény 5°/(. Cs. k. arany . . . . jul. 31. ■ S311, „ 823.4 82 jul. 30. 83'VI0 82 307 d­eteorologiai észleletek Budán. Juliub 28. O t+ •©©N -S1 to © *© 63 J.« 1b 80 . O | J > a a % 5 tops *© I 88 53 u OS <8 CL «6 GO P *® •* ■3 -53 S | £ £ 1 GO 08 bC P i I o OQ > w fej ® : 3 ® ! *25 OQ ' © •© 06 . Oi > 88 O . ° « •e m :0M Jt tC -Q «® .8 6.26 691 IID'/ í.O 8.02|62| 9|EK'~/ Ny0/. Ny i — Eny — Ny 6 6+333.40 +16.1­26.d. 332.421­­+­23.« lOc.e. 332.711 +18.1­­5.23157| 1 K07.1332.841 +19.1 A lég­ozon tartalma 0—10. reg. 66. 1. est. 10 ó. 4.

Next