Budapesti Hírlap, 1858. szeptember (199-223. szám)

1858-09-17 / 212. szám

pénzládát raboltak el, melyben 10,000 forint volt. A pénz és a láda elrablási ténye már magában is sejtetni engedő, hogy annak feltörése legyőzhetlen akadályokkal lesz egybekötve, s hogy a feltörési kísérletre mily erőt fordítottak, a kezek számából gyanítható, melyek e súlyos szekrény elvitelére szükségeltettek. A „W. Zig“ utóbbi száma hiteles kútfőből írja , hogy az említett pénzszekrény Nagy- Becskereknél, nem messze a Tisza partjától, fölta­láltatott, és pedig még egészen szorosan lezárulva s ennélfogva teljes pénz­­tartalmával együtt. Nem lehet kétkedni, hogy a pénzszekrény elvitele után is erélylyel meg­­újíttattak és folytattak a feltörési kísérletek, s ha ezen hatalmas erőfeszítések daczára is meghiúsultak, ez eredmény a legnagyszerűbb próbája a Wertheim­­féle gyártmány szilárd erejének. A „ W. Zig“ még részletesb tudósítást is igér ez érdekes esetről. * S­z­a­b­a­d­k­á n. m. hó 29 ik napján tartotta a szent olvasótársulat megalakulása ünnepélyét 14— 15 ezerre menő népsokaság közepette. Részleteit sé­­tánia, szent mise és egy fényes körmenet képezi a kálváriára ; ezenkívül szent beszédek tartottak az ünnep eredetéről. A társulat tagjai által Pes­ten készíttetett szép zászlót, arany­nyal kivarrott vánkost, a rajta levő gazdagon aranyozott koronával együtt ft. B­o­­­k­a Mihály ez, kanonok és esperes ur áldá meg. Az ünnepély érdemdús szerzője ft. P­r­o­­boj­esevics János plébános ur volt, ki azt ki­vei lelki épülésére lépteté életbe. * Széplakon (Dél-Biharban) f. hó 8-kán a reform, templom , a lelkészlak és a lakház lángok martaléka lett. A toronyban levő két szép harang szintén elolvadt. A tűzről úgy vélekednek , hogy gyújtás okozta. * A művészvilágban mint ritka tüneményt emle­getik a Marchisio testvéreket, kik f. hó 11-én Velenczében Bellini Normájában szakadásig zsúfolt ház előtt léptek föl, és rendkívüli lelkesedésre ragad­ták a közönséget. * A jeles festész Reinhard Károly f. hó 2-án indult el egy saját kis naszádján Bécsből a fekete­­tengerig szándékozván lehaladni. Reinhard úr a Ra­sumoszky hídnál lépett könnyű naszádjára és három fiával együtt utazik, kik matrózruhában tesznek a hajón szolgálatot. Reinhard ez útjában a dunai par­tok szebb pontjait le fogja rajzolni és egyszersmind több helyütt kiköt, hogy a különböző vidékek lako­sainak szokásait és viseletét tanulmányozza. *Agr. Radeczky érczemlékszobor szállítása Nürnbergből tengelyen megkezdődött. A szobor ösz­szes alkatrészeinek szállítmánya egyszerre történik s már Roszhaupt cseh határhelyiséget elhagyta. * Humboldt, ki f. hó 14-én ünnepelte 89-dik születésnapját, nagy buzgósággal dolgozik „Kos­­mos“a ötödik és utolsó kötetén. A nagy tudós egy idő óta fölötte ritkán hagyja el szobáját. * Nem csak a magyar bor, hanem a kis schwe­­chau­ ser is hódítást akar tenni Konstantinápolyban, Dreher Antal KiB-Schwechaton jeles seréből f. hó 11 n szállítmányt küldött a török fővárosba, hol az mint az alsó-austriai iparkamrának jelenték, oly jó fogadtatásban részesült, hogy a bécsi és vidékebeli jobb serfőző házak részére ott tartós piaczot ala­pított. K íí L F G l I» Anglia. Oroszországnak a földközi tengeren megtelepedését az összes angol lapok közöl az egyetlen „Cyronicle“ tárgyalja némi fontosság­gal. Hol volt kormányunk szeme — kiált föl — hogy Oroszország által ennyire rá szedethette magát? Malmesbury lordnak e pontra még fe­lelnie kell s kétségkívül, mihelyt a parlament összeül, illő kereszttűzbe veendik. Az Oroszor­szág és Szardinia között épen most kötött üzleti szerződés jelentőségét nem lehet túlozni. Orosz­ország évenkénti 4,000,000 frankon vette ki árendába, még­pedig 22 évre ama pompás elő­vermüvet, melyet Villa*franca városnak nevez­nek, tér és jól védett révével együtt, mely 30 sorhajót fogadhat magába, mely Francziaor­­szágtól 10, Nizzától 2 mérföldre fekszik s azon kedvező hadállással bir, hogy egy kis Szebasz­­topollá válhatik a földközi tengeren. Helenn nagyherczegnőnek ott mutatása és ismételt látogatása most érthető. A nizzaiak el van­nak ragadtatva azon kilátás miatt, hogy egy állandó orosz Brightonná válnak; a szardi­­niaiak mosolyognak az örömtől azon gondo­latra , hogy egy orosz hajóhad lesz min­dig ke­­zek alatt, mely őket kellemetlen szomszédok ellen védelmezi ; s mindenekelőtt ujjong a Kremlin, hogy Oroszország oly támpontot nyert azalatt operatioi számára Syriában, Görögor­szágban és a Levanteban, melyet Sztambullal lehet összehasonlitni, a mig Európa a rongyos fejedelemségek, montenegróiak és más ostoba­ságok miatt egymással czivakodott. (De míg a „Chronicle“ így menydörög, addig az „Indep. beige“ szerint a turini lapok a kérdéses rév bérbeadatása iránti hírt meghazud­tolják) Francziaország. A „Patrie“ újra nem tartja valószínűű­ ennek , hogy a kormány az algíri kikötőket szabadkikötőknek fogja nyilvánítni. Ezen tudósítás Páriában nagy sensaliót gerjeszt. A védkereskedelm­i rendszer barátai már is iszo­nyúan tüzelnek, s miután ezeknek még folyvást nagy a befolyásuk, ennélfogva a „Patrie“ újabb állítása daczára is nagyon kételked­hetni benne, várjon Napóleon herczeg keresz­tül vihetendi e szándékát. A császár ugyan általában a szabad kereskedelmi rendszert pár­tolja, melynek egyszer már engedményeket akart tenni; azonban annak ellenei passiv ellentállá­­sukkal meg tudták akasztani ama reformokat, s befolyásuk még most is annál hatályosb, miután a császár tanácsosainak legnagyobb része által támogattatnak, kik szintén ellenzik ez újítá­sokat. Canrobert Ilk eljegyezte magát és pedig úgy mint tiszttársa, a Malakoff hg, egy spanyol nővel és a császárné sokévi barátnéjával. Arája Soto Mayor herczegné a legrégibb spanyol ne­mes családok egyikéből való Ezen hit az ud­vari körökben nem kis sensatiót fog gerjeszteni. Már régóta beszélnek két pártról, egy corsikai és egy spanyol pártról, s a két leghatalmasb tá­bornagynak a császárné barátnőivel­ házassága kétségtelen az utóbbinak fogja emelni befo­lyását. A párisi protestánsok kérvényt nyúj­tottak be a cultusministeriumhoz egy új tem­plomnak a sz.­Lázár utczában megnyithatása iránt. A ministerium megtagadta az engedélyt, mire a consistorium egybegyűlt s emlékiratot szerkesztett a ministerhez. A cultus és oktatás­ügyi minister erre kijelenté, hogy a kormány nem kívánja a protestánsok szaporodását Pá­risban, ő azonban ez ügyben a consistorium elnökével fog értekezni. A consistorium elnöke Guizot, ki azonnal a ministerhez ment. Rou­­land­er kifejti előtte a kormány szándékait, de Guizotot nem bírt meggyőzni arról, hogy a pro­testánsoknak templomuk megnyithatására a kor­mány külön engedélyére lenne szükségük, mely nyilatkozat mindenesetre következetlenség a con­sistorium engedély­kérése ellenében. Az ügy most a császár elé van terjesztve , mialatt a pro­testánsok előkészületeket tesznek templomuk megnyitására. A Poitiers­ben történt befogatásokat illető­leg írják, miszerint a gr. Chambordhoz intézett és bizonyos számú munkás által aláírt levél máso­lata egyik munkás zsebéből kiejtett s azt egy rendőrügynök fölvette. Az ennek folytán tett vizsgálatból kiderült, hogy azon levél szerzője Curzon, egy igen tisztességes ember , 14 gyer­mek atyja s a legitimista párt egyik előkelőb­­bike. Egyszersmind értésül esett, hogy Maillé 2—3 munkás kíséretében azon levelet Frank­furtban valóban átadta s visszatérve ama fölirat aláíróit egybehivá, kifejezvén nekik a gróf kö­szönetét , ki különben ajánlataikat nem kivánja használni. A rendőrtörvényszéki tárgyalások elkezdődtek, azonban remélik , hogy ez illetők ellen nem fogják a törvény egész szigorát (de­­portatiót) foganatosítani. Olaszország. Az „Osterr. Corr.“ következő czikket hoz : „Az „Union beige“ azon lapokhoz tartozik, melyek buzgalommal és sikerrel harczolnak a dolgok vallási s politikai rendjének nagy érde­kei mellett a materialismus egyesített törekvé­sei ellen. Ezen lap legutóbbi számaiban némely leveleket hozott Rómából, melyek ama rend­szeres becstelenitésekkel foglalkoznak, miknek ezen örök város nagyszerű s gazdag élete ki van téve. Ha szinte About franczia iró tárcza-czik­­kei adtak is erre sajátlag alkalmat, mindazáltal ezen lap válaszai átalános jelentősség jellemét nyerik meg, s megérdemlik, hogy kiemeltesse­­nek, alaptalan vádak s merész állítások zaja kö­zepett, mint az igazság s jog melletti hatályos tanúbizonyság. Valóban igaza van a levelezőnek, ha ezen városnak lényegesen katholikus jellemét tekinti azon oknak, mely a katholicismus ellen­ségeit az ellen felbőszíti. Azoknak némi tekin­tetben egymástól eltérő irányai újra öszponto­­sulnak ezen közös megtámadási pontban; s ha az atheizmusnak a párisi törvényszék ítélete elől az országból megszökött apostola Proud­hon, legutóbbi munkájában azt állítá, hogy a mélyebben gondolkodó számára nincs más vá­lasztás, mint istentagadónak, vagy katolikus­nak maradni, vágy h azzá lenni, ő ezen velős állít­mány élességében kulcsot szolgáltatott azon jellemző tünemény megfejtésére, miszerint semmi sincs a világon, mit a mindennemű s színezetű forradalom mélyebben gyűlölne, mint Rómát. Az „Union beige“ szellemdús levelezője kifejti ezen eszmét, s nem sok fáradságába kerül, pontról pontra megc­áfolni A­b­o­n­t­nak töredékes, gyak­ran összefüggéstelen, s mindenesetre egyoldalú felfogásait. Őt Georges Sand követőjének nevezi, kinek Róma sz­étén nem tetszhetett, a­ki természetesen otthonosabbnak érzi magát a via Appia romjai, mint a Sz. Péter templomának kupolája alatt Ez természetesen nem is lehetett máskép, ezen értelmezhetlen férfi nőnek saját - szerű­en szervezett, a alapjában megromlott szel­leme mellett. Egyébiránt azért, mit némely fran­czia tollak ezen irányban vétkeztek, a belga s franczia sajtónak jobb érzü­letű része elég kárpót­lást nyújt; átalában el kell ismerni annak azon érdemét, miszerint nem ismeri az indifferentis­­must, sőt inkább határozottan állítja fel ezen kérdést : mellette-e , vagy ellene ? s misze­rint ,igenelve vagy tagadva, a vallási nézle­­tet jelöli ki ama tengelyül, mely körül min­den társadalmi s politikai feladat forog. Ugyanazon levelező megragadja ezen alkalmat, hogy némely, az „Indep. beige“ által legújab­ban elterjesztett mondákat, p. o. azt, mely Bo­lognában egy izraelita gyermeknek kényszerített megkeresztelésére vonatkozik, hitelesen meg­cáfolja. Ezen közlés épen nem áll egyedül. A keresztény-ellenes közlönyök képzelődő ereje valóban kimeríthetlen, s mint az „Union beige“ megjegyzi, azok Rómát minden áron némi ka­­tholikus ,­z­s­e­l­d­á­ul szeretnék megbélyegezni. Ezen alkalommal ki kell emelnünk azon tényt, miszerint az egyházias érzületű sajtó, saját ellenségeivel szemben , soha sem folyamodik ily fegyverekhez , soha sem használ szán­dékos hazugságot vagy csalást. Honnan ered ezen feltűnő különbség ? Minden­esetre azon eszme, s érzületnek, mely által ezen sajtó magát vezettetni hagyja, tisztábbnak s egésségesebb­­nek kell lennie, mint ama rögeszmének, mely az ellenfelek agya fölött uralkodik, mint az ő gyű­löletüknek, s azon előítéletek súlyának, miket ők különböző hamis bölcsészetek anyatejével szívtak be. Ha mi szükségesnek tartjuk, ezt s ehhez hasonlókat kimondani, nem egyedül Ro­mának, hanem oly ügynek s oly elveknek ke­lünk védelmükre, melyek minden esetre igen lényegesen érdekelnek bennünket.“ Spanyolország. Malagában, mint a „No­­vedados“ írja, nagy előkészületeket tesznek egy a riffi­ barbárok elleni expeditióra. Beszélnek egy jelentékeny csapattestről és számos hadihajó fölszereléséről. Malaga lesz ez expeditio kiindu­lási és központja. — A „Corr. Autogr.“ megerő­síti ezen hírt azon hozzá­tevéssel, hogy a spa­nyol és franczia kormányok ez expeditióra nézve teljesen egyetértenek s a hadmiveletek jövő ta­­vaszszal fognak megkezdetni. Még emlékezetben van, hogy mily sértőleg nyilatkozott­­. Malmesbury a britt felsőházban Spanyolországról. „Los Hoyas autograficas“ sept. 8-ról jelenti most, miszerint a lord egy jegyzék­ben biztosíta a ministériumot, hogy ő azon sza­vakkal egyáltalán nem akarta a nemeslelkű spanyol nemzetet sérteni, habár föl van jogo­sítva, mindazon nemzetek ellen panaszt emelni, melyek a rabszolgaság elnyomása iránt fönálló szerződéseket nem tartják meg hűségesen. „Spa­nyolország, teszi hozzá a fölebbi lap, elfogadta II.Britannia kielégítő nyilatkozatát, de egyszer­smind visszautasította azon határozatlan váda­kat, melyek ellenünk irányoztatának, azon meggyőződésben, hogy Spanyolország minden kormánya, bármely párthoz tartozzék is, az An­gliával kötött szerződéseknek, habár azok bizo­nyos körülmények közt reánk nézve előnyösek nem voltak, pontosan megfelelt.“ Távirati tudósítás. Párig, sept. 15. A Chinávali szerző­dés ide megérkezett, a népesség egy része kénytelen a mindenesetre ké­­nyelmes­ pásztori életre, az­az : semmittevésre adni magát, miután az országnak semmi ipara sincs. — Montenegrói területen én fölötte kevés marhát láttam és Csak juh és kecske falkákat, szamarak és apró lovakkal, melyeket teherhor­dóknak használnak. Bielessetól lejebb nagyobb részt kopár és me­redek udomit hegyek és torkolatok közt visz egy keskeny út Cettinjébe, Montenegro fejedelmének székhelyére, hová tíz órai nyargalás után elju­tottam. (Vége következik.) Adatok a villámlávirda történetéhez. Még Franklin, e nagy amerikai előtt, ki a fel­hők villámlásában működő anyagnak a villamos­sággal ugyanazonságát fölfedezte, kinek nevé­től ennélfogva a villamosság elvár­hatatlan, két, időnkben névről is ritkán emlegetett angol, Gey és Wheeler kísérletek által megmutatták már, hogy a villám­érct-vezeték által messze távol­ságra elvezettethetik. Épen 130 esztendeje múlt, hogy e fontos fölfedezés ismeretessé lett. Már a lipcsei Winkler is még 1746. szembetűnő més­ö­­­szeségre tudta vezetni sodrony segítségével a villámfolyamot, s kiürítkeztette a sodrony végére alkalmazott leydoni palac­kot. Egy évvel ezután (1747-ben) állíttatott föl az első villamtávíró, Dr. Watson angol által.­­ A sodrony hossza mintegy 4 angol mértföldnyi volt, s kísérletei szépen sikerültek. Erre ismét egy év múlva 1748 ban vezette Franklin villamfolyamát a Sh­uykill folyón keresztül, s gyűjtött meg vele a másik parton bok­ést, de már akkor Winkler villam­folyamával két évvel előbb hatott volt át a Plei­­sze folyamon. Winkler, Watson és Franklin föl­­fedezéseinek gyakorlati alkalmazását egyébiránt a spanyoloknak köszönjük. 60 évvel ezelőtt, tehát majd félszázaddal előbb, mint Amerika a villamtávíró birtokához jutott volna, működött már egy olyan Madrid és Aranjuez közt. Ennek hossza 26 mértföld volt, s Amyot azt mondja felőle egy emlékiratban, mit 1838-ban a fran­czia tudóstársaság előtt olvasott föl, „hogy a koronaherczeg saját szemeivel ügyelt annak mű­ködésére s általa nagy távolságból jövő híreket tudott meg.“ Soemering 1809-ben Münchenben egy galvan-telegraphot állított föl, mely a viz szétbontása által működött, s egy a sodrony végére illesztett harangot hozott mozgásba. 14 évvel ezután Ronald Ferencz, egy angol vette tervbe zsurlás által fejtett villanyt használni táv­iratozási czélokra, s ekkor ajánltatott legelőször mutatóval ellátott számtáblák használása. Csaknem ez időtájon fedezte föl Ampère Pa­risban a villamdelejes távirót, melyen ő épen annyi sodronyt alkalmazott, mint a­hány betűje volt, a tű elhajlása szolgált jelzőül, a vil­­lámfolyam félbeszakasztása, vagy ismét helyre­állítása zongorához hasonló taszatura által tör­tént. Sturgeon, egy angol,volt az első,ki 1825-ben az első villám-delejes vasat készítette patkó alakban rézsodronyny­al körültekerve. Ezen eszme ,princeton-collegiumi tanár Henry által javíttatott. Ez a mágnesek szaporítása és erősí­tése által arra jött, hogy nagy távolságra me­chanikus mozgást volt képes előidézni. Gausz és Weber híres német tudósok egyszerűsítették az electro magnetikus telegraphot 1833-ban. A göt­­tingai csillagvizsgáló toronyból egy sodronyt húztak a házak és templomok fölött keresztül­­ természettani dolgozó termükig s azt tapasztal­­ták, hogy a sodrony elszigeteltetése nem kiván­­­­tatik meg a villámfolyam vezetéséhez. Ezután­­ mindenfelé villám távírókon gondolkodtak, és 1837-ben Cook és Wheatstone kaptak első sza­badalmat villámdelejes távíró építésére Angol­országban , utánuk következtek Morse, Jack­­son, Bain, House, Davy Hughes , mások. 1820. óta 1850-ig ugyancsak Angolországban nem ke­vesebb, mint 63 változatban patentiroztatott a táviró , melyek mindenike a föltalálás elsőbb­sége iránti vitát újította meg. Hogy az új esz­mét nagy erélylyel karolták föl, könnyen fölfog­ható. Morse tanár, ki épen egy egyetemes 400000 franknyi jutalomban részesült, a villamdelejes táviróval­ kísérleteit 1832-ben kezdette meg, melyeket azután 1837-ben bocsátott nyilvános­ságra. Ennek megkeresésére az amerikai con­­gressus 300,000 dollárt utalványozott, hogy az­zal találmányának gyakorlati használhatóságát kísértse meg, s az első ily táviróvonal Ameri­kában Washington és Baltimore közt állíttatott föl, melynek hossza 40 mértföldre terjedt. Csakhamar következett erre a new-yorki, phi­ladelphiai és wilmingtoni vonal,mely utóbbi vá­rossal végre Baltimore is 1856-ban összekötte­tett. Erre következtek a távirdai összeköttetések Albany és Buffaló, New-York és Albany, New- York és Boston, Boston­ és Portland s végre Halifax stb. között. A villám­távirdák terjedése oly gyorsan haladt az Egyesült államokban, hogy ma az ott működésben levő sodrony elég volna az egész föld körülövezésére, 25,000 posta mérföldön nem kevesebb mint 33,000 mérföld­­nyi sodrony függ. New­ York városnak keleti részétől északiig 8000 posta vagyis 11,500 angol mérföld sodrony van, ugyancsak e város déli ré­szétől délnyugatiig ismét 8500 mf. sodrony. Buf­­falónak keleti s északi részein és Ohióban 10,000 mérföldnyi sodrony van kihúzva, s ez óriási há­lózat eddigelé 8 millió dollár költségbe került. Csaknem szintennyi ment föl a szabadalom­nye­résnél előfordult visszavonások kiegyenlítésére. Az újabb telegraphok felállítási költsége jelen­leg Amerikában mintegy 35 - 40 font sterlingre rúg mérföldenként. Az Egyesült­ államokban tá­vírt sürgönyök száma éven át a 4 milliót haladja, miből egy-egy munkanapra átlagosan mintegy 13.000 jut.­­ Mióta az atlanti tele­graph készen van, még nagyobbra növekedett Amerikában a távírdák iránti szenvedély, s épen abban foly a működés, hogy St. Louis és San- Francisco közt állíttassék távirdai összeköttetés, úgy hogy London Neufoundlandon és New-Yor­­kon keresztül rövid időn San-Franciscoval is egyenes távirdai összeköttetésbe jut. E vonalnak teljessé egészítése 1800 mérföldny­i sodronyt kí­ván, s költsége 1,500,000 dollárra van előszá­­mítva California csak rövid távirdai vonallal bir San­ Franciscotól Mary­villéig, mintegy 30 mmnyi hosszúságban. Minden amerikai távírda magántársulati birtokban van, mely társulatok közöl például a nyugati Union telegraph-Com­­pany 4500, az Amerikan telegraph-Company 2000, a New­ York és Buffalo­ Company 3500 mérföldnyi vonalt birtokolnak. A New Orleans and Ohio Companynak nem kevesebb, mint 80 vonal van birtokában, s éven át egymaga egy­millió sürgönynél többet szállít. A Budapesti Hírlap Triest, sept. 16. A vasúti congressus ma bezáratott; a legközelebbi gyűlés helye Dan­zig lesz. Konstantinápol­y,sept.ll. K a 11 i ma­­c­h í hg a porta követe Bécsben innen valószínű­leg vissza fog hivattatni. Photiodes és Aris­­tarchi­a dunafejedelemségekből ide érkez­tek. Smyrnába egy tengeralatti távírda ké­szül. SZÍNHÁZI előadások A nemzeti színpadon: A nemzeti szinházi nyugdíjintézet javára másodszor : „Figaro lako­dalma.“ Víg-opera 2 felv. A pesti német szín­adón : „Das Mädl aus der Vorstadt." Posse mit Gesang in 3 Aufz. Dunavizállás : sept. 16. estve. 9' 2 '0'“0 fölött. Bécsi börze. sept. 16. sept. 13. Nemzeti kölcsön % . . 83% 84 Metallique % . 83%6­­3% Államkötelezvény 5°/0 . . 312 310 Magyar földteherment. köt. 83 82% „ 1839. .— „ 1864.4%— 110 Államvasutrészv. . .— 271­4 Éjszaki vaspálya . . . 1705 1715 Tiszai „ ...— — Ferencz­ József keleti . .—. 51% Pozson- nagyszombati . .— 17 „ elsőségi% 27 Pesti lánczhid .... —. 58 Bankrészvény 955 948 Hitelintézet..................... Cs. k. arany 252 14 5%’ 249 Felelős szerkesztő : $411 ASKAY LAJOS.

Next