Budapesti Hírlap, 1858. december (275-299. szám)
1858-12-07 / 280. szám
Pest, Kedd. Megjelenik e lap, vasárnapás Ünnep utáni napokat kivéve mindennap reggel. Előfizetési díj austr. pénzértékben : Vidékre : november és december hóra: 3 írt 50 kr. Helyben : 2 frt 80kr. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 10 kr, többszöriért pedig 1 kr számittatik. — Egyes szám 33 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 1-ső sz. a. 2-ik emeleten. BUMP Kiadóhivatal van: Ferencziek tere, 7-ik szám alatt, földszint. TI HÍRLAP. Előfizethetni helybeni a lap kiadó hivatalában. Ferencziek tere, 7-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesitve egyenesen a kiadóhivatalhoz utasitandók. TARTALOM : HIVATALOS RÉSZ. NEMHIVATALOS RÉSZ. Politikai napiszemle. —Boraink tjgye Konstantinápolyban. Levelezések: Vámoshidvég. (Községi elöljárósági memorandum.) Székesfehérvár. (Koldulás megszüntetése Utczaburkolat. Vasút. Halálozás.) Bécs. (Vegyesek.) Napihirek és események. Nemzeti színház. (Ifj. Dumas »Fils natúréiéje a magyar színpadon.) Külföld: Anglia. (Reform ügye.) Francziaország. (Montalembert megkegyelmeztetésének ügye. A franczia lapok új polémiája.) Olaszország. Távirati tudósítások. — Szinházi előadások. — Börze. — Meteorologie észleletek. — Dunavizállás. Tárcza. (A légi öv viszonyai a növények és állatok életéhez. Nendtvich M. K. tól ) HIVATALOS RÉSZ. Ö CB. k. A pos1 o 1 i F e l s é g e f. é. nov. 26-i legfelsőbb határozata által Gabrijan György czimz. consistoriumi tanácsost, főlelkészt, esperest és kerületi iskola felügyelőt Vippachban. Velkaverh Gáspár consistoriumi tanácsost, ordinarianusi kanczellárt és az egyházi törvényszék titkárát, és dr. Leben Mátyást az erkölcshittan tanárát a laibachi egyházmegyei tanintézetben és annak seniorát, czimz. kanonokokká a laibachi székesegyháznál legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége Bajátkezüleg aláirt okmány által Schü 1f Ferencz cs. k. szá- zadost és al másod-őrmestert a cs. k. első arci-1 ére-testörségnél az austriai birodalom nemesi rangjára „degelmanni“ melléknévvel legkegyel- mesebben fölemelni méltóztatott. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlásira az eperjesi orsz. fötörvényszéki területen Kardos Imre ki- neveztetett. | ~S " • . ..... NEMHIVatalos rész. Pest, december 6. # (Politikai napi szemle.) Ha a „Moniteur“ igajabb nyilatkozata szintoly meleg és őszinte . .. Változások a cs. k. hadseregben: Áttétettek: báró Reichlin-Meldegg vezérőrnagy és fő- élelmezési felügyelő, saját kérelmére csapat-dandárnokká, és Mertens Ferencz vezérőrnagy és csapat dandárnok ideiglenes fő-élelmezési felügyelővé. Előléptettek : lovag Appel János I. oszt. százados a hadsegédi testületben, őrnagygyá a 12. sz. két Sicilia királya nevet viselő dzsidás ezredben. Nyugalmaztattak : lovag Rumper Ferencz őrnagy, és Gyurkovits Ferencz I. oszt. százados, mindkettő a 19. sz. Rudolf koronahg gy. ezredben, az utolsó őrnagyi ranggal ad honores, továbbá Schmierer János hadbiztos. A budai cs. k. egyetemi nyomdában megjelent és szétküldetett az országos kormánylap első osztályának XXXVI. és második osztályának XXI. darabja mind német egyes mindössze a kettős kiadásokban. A XXXVI. darab tartalma: 189. szám. A pénzügyi ministeriumnak 1858. September 13-án kelt kibocsátványa, kiható a birodalom minden koronaországaira, a só-eladási áraknak az uj austriai pénzbecsbeni meghatározása iránt. A XXI. darab tartalma : 33. sz. Hirdetés a magyarországi ch. k. főkormánytól 1858. October 7-kéről, az országos és földtehermentesitési szükségletek pótlékainak az 1859. közigazgatási évre kivetése iránt. 34. sz. Hirdetés a cs. k. országos pénzügyigazgatóság budai osztályától 1858-diki October 19-kéről, melylyel azon fogyasztásiadó-, városi pótlék-, kövezet- és vizvám-illetékek, melyek 1858. november 1-je napjától kezdve Pesten, Budán és Ó-Budán az austriai pénzbecs szerint fizetendők lesznek, köztudomásra adatnak lenne, a mily hideg és gyanús, még sem birna hatást tenni, azon heves czikkek mellett, miket a nemhivatalos franczia lapok Austria ellen hoznak és melyek köztudomás szerint meg nem jelenhetnének, ha a franezia kormány nem akarná. Azon hangból, mely valamely társaságban uralkodik, bátran lehet következtetést vonni a háziúr indulatjára, habár ő maga némán ülne is, és majdnem sérelemnek mondanék, hogy a hivatalos lap a harczias irány ellen csak néhány száraz szóval elő tud állani, míg a többi lapok minden élénkséggel buzognak mellette. „La Presse“ e tekintetben első helyen áll, nem csak Lombardiából egyre nyugtalanító faireket hoz, mikre egyebet nem tud mondani, mint hogy „az olaszok okosak és türelmesek (!) legyenek“, hanem a Dunafejedelemségek ügyében is neki száguld Austriának s en passant már kétségtelen tény gyanánt állítja, hogy Austria érzi, miszerint „maholnap Olaszországból ki fog szoríttatni“. Hozzáteszi ugyan, miszerint azért Austria ellen korántsem kelljen tüstént háborút indítani, mert „hiszen nem szokás, minden egyes ügylet után a számlát kiegyenlíteni“, hanem czélszerűnek véli : „a követelést és tartozást mindig szemmel tartani, hogy — kedvező pillanat megérkeztekor — a számla tisztában legyen“. Látni való, miszerint a „Presse“ magas állású „súgójának“ már nagyon fáj a foga a neki szánt olaszhoni koronára, mely a minap említett felosztás szerint az ő fejét diszkendi. Ezen felosztásból, miként olvasóink tudják, Austriát teljesen kifeledték , most helyrehozzák e hiányt és Velenczét független herczegség alakjában Miksa sírherczeg alá akarják állíttatni. Ez valóban nemeslelkü határozat s azonkivül mindenesetre eredeti is. A Dappervölgy-féle ügy jelentőségére nézve sem csalódtunk; Genfből írják, miszerint Turgot marquisnak meg van hagyva, hogy e völgy átengedését minden áron ki kell eszközölnie, továbbá engedelmet kívánni arra, hogy szükség esetén franczia csapatok Schweizen át Olaszhon felé vonulhassanak,végre hogy Schweiz Francziaországgal véd és daczszövetségre lépjen. Azonban az austriai diplomatia gondoskodott arról, hogy a fák az égbe ne nőjenek s a Dappervölgy átengedésére már is kevesebb hajlandóság mutatkozik a schweizi kormány részéről; ez megtagadtatván, a többi követelmények annál kevésbbé számolhatnak teljesítésre;— annyival kevésbbé, mivel Schweiz 1815-ben örök semlegességet ígért s ezen szerződések e perczig fennállanak, habár megsemmisittetésük bizonyos oldalról bő kívánat tárgya lehet. Mindezekből látjuk, mennyi súlyt tulajdonít hatni a „Moniteur“ legújabb nyilatkozatának, mely — magyarán kimondva — így hangzanék, azt akarjátok, hogy szóljak, de azt, amit gondolok, nem akarom kimondani, az ellenkezőt szintoly kevéssé, mert akkor bizonyos sympathiákat elriasztanék, tehát csak azt mondom, hogy semmit sem mondok ; ime — most szóltam: punctum , most hagyjatok békét! A Dunafejedelemségek ügye, melyről fölőbb futólag megemlékezünk, komoly szint élt; még a szambuli lapok is fellázadnak a kaimakamok önkénye ellen; ezen urak csak arra hatalmaztattak, hogy végső szükség esetén a hivatalnoki személyzetben is tehessenek változtatást, de ők ezt minden szükség nélkül is tették; egyedül azért, hogy a maguk teremtményei kezébe juttassanak minden hatalmat s a legközelebbi választásokra minél nagyobb befolyást gyakorolhassanak. A porta tiltakozásai sikertelenek maradván, a török kormány ez ügyet a nagyhatalmak képviselőinek ítélete alá bocsátotta s ezek egyhangú rászalással nyilatkoztak a kaimakámok eljárása fölött; de lesz-e ennek gyakorlati hatása ? A választások küszöbön vannak: lehet-e ezen rövid időre uj helyettes kormányt alakítani s jobb leendő ez a mostaninál ? Valóban oly bonyolódott a helyzet, hogy semerre sem látni utat, mely e tömkelegből kivinne ; itt minden politikai combináció megszűnik és a publicista feladata e téren nem lehet más, mint egyszerűen feljegyezni, azon tényeket , miket a vak véletlen s alattomban működő magánérdekek és szenvedélyek közrehatása szülni fog. A Montalembert féle per legújabb stádiumáról már elmondtuk véleményünket; a törvényszék a császári megkegyelmezés daczára is elfogadta a felebbezést s valóban, miként a „Moniteur“ jegyzékének szövegéből látjuk, Montalembert nem cselekedhetett másként, mert csak „gribe“ról van szó, nem pedig „amnestie“-ről, amaz csak magát a büntetést semmisíti meg, de nem az elítéltetés további következményeit, mik nevezetesen a franczia biztossági törvény fennállása óta korántsem kicsinylendők. A gróf tehát már személyes érdekénél fogva sem fogadhatta el a megkegyelmezést, hanem egyszersmind politikai demonstratiót is szándékozott tenni és a párisi érsekhez intézett levelében ezt nyíltan ki is mondja. Azt rebesgették t. f., miszerint az érsek kegyelemért akar eldeni az elítéltért; erre ez kinyilatkoztatja, miszerint az elítéltetést nem csak kitüntetésül tekinti, hanem egyszersmind megerősítéséül mind annak, amit cikkében Francziaország jelen állapotjára nézve mondott. Úgy látszik, mintha most az egész botrányért a belügyminiszert akarnák felelőssé tenni, ki a császár szavait helytelenül fogta fel s a helyett, hogy a „Gorrespondant“ czimű lapot megintette volna, sajtópert indíttatott Montalembert ellen ! Minő absurditás! Képzelhető, hogy Delangle úr ily lépést tett volna, a nélkül hogy a császárt értesítené ? A franczia császár — a matrózok példája szerint — a dühöngő árt az által véli lecsillapítani, hogy nekik élő lényt ad martalékul ; az ár elnyelendi az áldozatot, de dühe azért le nem fog csillapulni! A nápolyi királyról mindenféle hír kering; körutat akar tenni országában, aztán austriai Császár Ő Felségével találkozni, ki később Nápolyt meglátogatná; végre öcscsével, a capuai herczeggel is kibékült, ki nem királyi vérből származott angol nővel házasságra kelvén az udvartól el vala tiltva. Végre Redcliffe lord is tovább mutat Nápolyban, mintsem előre hitték volna. A mostani körülmények közt természetesen mindezeknek politikai fontosságot tulajdonítanak , a Nápoly, Austria és Anglia közti viszonyra akarnak következtetést vonni. Mi egyszerűen elősoroltuk a tényeket s nem merünk a combinatiók sikamlós terére lépni. Minél hullámzóbb a tenger, annál nehezebb a helyes irányt megtalálni ! Soraink ügye Konstantinápolyban. Korizmics László gazdasági egyesületi alelnök úr jeletésének második része, melynek alkalmából és nyomán legközelebbi számainkban a dunai folyamatot ismertettük, a borügyet tárgyalja. Halljuk ezt illetőleg az eredeti jelentést: „Konstantinápolybani lételemet két dologra használtam föl. Ki akartam legelőször puhatolni, hogy boraink szállítása idáig, s innen Londonig, mennyibe kerül ? Körül akartam továbbá tekinteni az iránt: ha vájjon Konstantinápolyban magában, nem lehetne e borainknak keletet alapítani? Az elért eredmények a következők : Leutazásom alkalmával (September 13.—19) a dunai gőzhajózási társaság árszabálya szerint a bornak mázsájára, Pesttől Konstantinápolyig még 3 frt 55 p.kr. volt szabva. Örömmel jelenthetem, hogy ezen tétel, mikép a gőzhajózási társulatnak derék felügyelője, Gassion úr, hozzám írt levelében velem tudatja, ma már 50 pkrral kevesebb. A jó szerencse hozta úgy, hogy ezen úrral, leutazásom alkalmával, egy hajón menjek. Megismerkedvén vele, elmondtam neki a czélokat, melyekért egyesületünk érdekében utaztam. Előadtam , hogy közös érdekünkben mennyire kívánatos volna, ha a dunai gőzhajózási társulat, különösen a borokra nézve leszállíthatná a vitel bért . Cassion úr szives volt megígérni, hogy mihelyt útjából visszatér Bécsbe, igazgatóságát ez ügyben figyelmeztetni nem késendik... Hogy szavát megtartá, mutatja az eredmény. Kerül e szerint ma egy mázsa bornak Konstantinápolyba való szállítása Pestről 3 forint 5 pengő árba. Mi a Konstantinápolyból Londonba való szállítást illeti, az többféle módon történhetik. Legjobb pedig a küldendő boutéliás borokat oly ládákba rakni, melyek □ mértéke 2 láb 6 hüvelyk. Pakolásra a hajón ezt a mértéket szeretik leginkább, s azért az aránylag legjutányosabb is. Továbbá nagyon ajánlják minden felől, hogy a ládák e mértékek megtartása mellett minél szilárdabban legyenek összeállítva. A tengeri küldésre vonatkozó adatokat D e- M a the iurnak köszönhetem , ki a Lloyd hajózási társaságnak konstantinápolyi főügynöke. Szerinte küldhetők a borok: a Bizonyos Papa Dániel által angol gőzösökkel Liverpoolig s onnan vasúton Londonig. Fölebb említett mértékű ládáktól fizet egy tonna súly (1814 font) — a pakolás szerint körülbelül 636—650 boutélia — 40 shillinget vagy is : 19 frt 4 kr. p., a vasúton ellenben fizet ugyan December 7.185$, ezen súly mintegy 30 shillinget (14 frt, 18 kr pókerül e szerint és e módon egy tonna súlynak az átszállítása Londonig : 33 frt 22 p.krba; egy mázsa tehát 1 frt 503/10 p. krba s egy boutélia: 310 p.krba. b) Bizonyos Grace által, ugyan csak Liverpoolig, fizet egy fölebbi mértékű láda két tucsat bouteliával , körülbelől egy shillinget (286/,„ p. kr.), Liverpoolból Londonig pedig az első adat szerint. — Kerül tehát e módon egy boutélia Liverpoolig 12/10 pkrba, s Londonig hasonlag Iio pkrba, vagyis összesen 24/10 pkrba,egy mázsáé szerint 1 frt 25 pkrba ; végül: c) Bizonyos Lamb által egyenesen Londonba szállítva, fizet egy tonna súly 45 shillinget (21 ft 27 krp.), sőt a körülmények szerint kevesebbet is. Esik e szerint egy mázsára 1 fr. 10 kr. 8 egy boutéliára 2 pkr. Ezen legutóbbi szállítás tehát nem csak azért lenne ajánlatosabb, mert egyenes összeköttetést szolgáltat, hanem annál fogva is, mert a három közt a legolcsóbb. Úgy hiszem, e helyen legalkalmatosabban esik : a Triest és Hamburg felé való szállítást a Brambulival mérlegbe venném. Midőn Konstantinápolyban valók, a Hamburg felé való szállítás iránt adatok voltak kezeimben, melyek jóval magasabb vitelbérre mutattak, mint a minőket azóta, hogy hazatértem, szereznem sikerült. Ez voló oka, miszerint onnét itt egyik levelemben azt mondom , hogy a Stambul felé való szállítás a hamburginál is jutányosabb. Legújabban hét hamburgi szállitmányostól jutottak adatok hozzám ; Havas József kir. t. ur által t. i. bizonyos Kanitz Ignácztól s Fuchs Gusztáv ur által bizonyos J. E. Iburgtól. Ezen adatok kedvezőbbek. Kanitz szerint nevezetesen kerül egy mázsa bornak szállítása Londonig 4 ft 11 pkrba , J. E. Iburg szerint pedig 4 ft 5 pkrba. Ha közepét veszszük e két adatnak,lesz egy mázsa szállítási költségnek a bizonyosabb száma 4 ft 8 pkr. Szereztem Triest felé is adatokat a szállításra nézve. Ezek szerint kerül egy mázsa bor Liverpool felé, mely a practicálisabb, Londonig : 5 ft 34 krba. Végül a Konstantinápoly felé való szállítás kerül, mikép fölebbi előadásomból látható, egy mázsa bor után 4 ft 15 pkrba. Jutányosabb tehát eddig csakugyan a hamburgi vonal a stambulinál mázsánkint 7 pkrral a triesti ellenben drágább 1 ft 19 pkrral. Két dolgot azonban figyelemben kell még tartanunk a stambuli vonalra nézve. Azt először, hogy a dunai gőzhajózási társaságnak leszállított tétele még most is magas lévén, az a forgalom érdekében tán előre is, de a forgalom nagyobbodtával bizonyosan mérsékeltetni fog; azt továbbá , hogy a nagy tömegű betiltások a dunai társaságnál márig tetemes könnyítésben részesülnek, és hogy ily tömeges küldemények Konstantinápolyból Londonig, a hosszú tengeri utón vitorlásokat is használhatván, ezáltal a szambul-londoni tétel leszállítható legalább is 23 dára vagyis 46 pkrra, mely utóbbi esetben minden mázsa már 24 pkrral fizetne kevesebbet. Ily tetemes könnyebbségeket pedig sem a hamburgi, sem pedig a triesti vonalak nem helyezhetnek kilátásba. Mennyivel olcsóbb a tengeri szállítás gőzhajón is a dunainál, az feleslőleg kitűnik, ha meggondoljuk, hogy Pestről Konstantinápolyig 300 m.föld után 3 ft 5 kr, ellenben Konstantinápolyból Londonig közel 800 m.föld után 1 ft 10 kr a szállítási díj egy mázsa után. A pest-konstantinápolyi szállítás tehát m.földenkint G1/106-ad, a konstantinápoly londoni pedig csak 87/Cod ed rész krajczárt fizettet. Amaz e szerint most még hétszer oly drága szállítási tétellel dolgozik. Látni ebből, hogy a forgalom növekedése a pestkonstantinápolyi vonalon, mily tetemes leszállításokra számolhat még. Hiszem, hogy ha a tek. egyesület a dunai gőzhajózási társaság derék igazgatóságát, az előadott körülményekre figyelmezteti, az alkalmasint hajlandó lesz már a következő hajózási saisonra, némileg legalább, még egyszer mérsékelni a borokra szabott mostani új vitelbért. És most néhány szót magáról a borügyről Konstantinápolyban. A küldött mustra borok jobbára veresek voltak ; névszerint villányi, budai, szegszárdi és apezi; volt továbbá egy fehér rizling bor Lugos vidékéről s egy kisebb,mennyiség jóféle tokaji aszúból. Az egri veres, melynek szintén le kellett volna menni, részint mert elkésett, részint pedig, mert azon része, melyet a szakosztály leküldésre érdemesnek talált, kevés volt, képet viselve ezúttal nem lehetett.