Budapesti Hírlap, 1858. december (275-299. szám)

1858-12-07 / 280. szám

Pest, Kedd. Megjelenik e lap, vasárnap­­ás Ünnep utáni napokat kivéve mindennap reggel. Előfizetési díj austr. pénzértékben : Vidékre : november és december hóra: 3 írt 50 kr. Helyben : 2 frt 80kr. — A hirdetések ötször halálozott so­rának egyszeri beiktatásáért 10 kr, többszöriért pedig 1 kr számittatik. — Egyes szám 33 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 1-ső sz. a. 2-ik emeleten. BUMP Kiadó­hivatal van: Ferencziek tere, 7-ik szám alatt, földszint. TI HÍRLAP. Előfizethetni helybeni a lap kiadó hivatalában. Ferencziek tere, 7-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesitve egyenesen a kiadóhiva­talhoz utasitandók. TARTALOM : HIVATALOS RÉSZ. NEMHIVATALOS RÉSZ. Politikai napiszemle. —Boraink tj­g­y­e K­onstantinápolyb­a­n. Levelezések: Vámoshidvég. (Köz­ségi elöljárósági memorandum.) Székes­fehérvár. (Koldulás megszüntetése Utczaburkolat. Vasút. Halálozás.) B­é­c­s. (Vegyesek.) Napihirek és események. Nemz­eti színház. (Ifj. Dumas »Fils natúréié­je a magyar színpadon.) Külföld: Anglia. (Reform ügye.) F­r­a­n­­cziaország. (Montalembert megke­­gyelmeztetésének ügye. A franczia lapok új polémiája.) Olaszország. Távirati tudósításo­k.­ — S­z­i­n­­­házi előadások. — Börze. —­ Meteorologie­­ észlelete­k. — Dunavizállás. T­á­r­c­z­a. (A légi öv viszonyai a növények és állatok életéhez. Nendtvich M. K. tól ) HIVATALOS RÉSZ. Ö CB. k. A p­o­s1 o 1 i F e l s é g e f. é. nov. 26-i legfelsőbb határozata által Gabrijan György czimz. consistoriumi tanácsost, főlelkészt, espe­rest és kerületi iskola felügyelőt Vippachban. Velkaverh Gáspár consistoriumi tanácsost, ordinarianusi kanczellárt és az egyházi törvény­szék titkárát, és dr. L­e­b­e­n Mátyást az erkölcs­hittan tanárát a laibachi egyházmegyei taninté­zetben és annak seniorát, czimz. kanonokokká a laibachi székes­egyháznál legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége Bajátkezüleg aláirt okmány által S­chü 1f Ferencz cs. k. szá-­ zadost és al másod-őrmestert a cs. k. első arci-1 ére-testörségnél az austriai birodalom nemesi­­ rangjára „degelmanni“ melléknévvel legkegyel-­ mesebben fölemelni méltóztatott. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlásira az eperjesi orsz. fötörvényszéki területen Kardos Imre ki-­ neveztetett. | ~S " • . .....­­ NEMHIVatalos rész. Pest, december 6. # (Politikai napi­ szemle.) Ha a „Moniteur“ igajabb nyilatkozata szintoly meleg és őszinte . .. Változások a cs. k. hadseregben: Áttétettek: báró Reichlin-Meldegg vezérőrnagy és fő- élelmezési felügyelő, saját kérel­mére csapat-dandárnokká, és Mertens Ferencz vezérőrnagy és csapat dandárnok ideiglenes fő-élel­mezési felügyelővé. Előléptettek : lovag Appel János I. oszt. százados a hadsegédi testületben, őrnagygyá a 12. sz. két Sicilia királya nevet viselő dzsidás ezredben. Nyugalmaztattak : lovag Rump­­­er Fe­­rencz őrnagy, és Gyurkovits Ferencz I. oszt. százados, mindkettő a 19. sz. Rudolf koronahg gy. ezredben, az utolsó őrnagyi ranggal ad honores, to­vábbá Schmierer János hadbiztos. A budai cs. k. egyetemi nyomdában megjelent és szétküldetett az országos kormánylap első osztá­lyának XXXVI. és második osztályának XXI. darabja mind német egyes mind­össze a kettős kia­­­­dásokban. A XXXVI. darab tartalma: 189. szám. A pénzügyi ministeriumnak 1858. September 13-án kelt kibocsátványa, kiható a biro­dalom minden koronaországaira, a só-eladási árak­nak az uj austriai pénzbecsbeni meghatározása iránt. A XXI. darab tartalma : 33. sz. Hirdetés a magyarországi ch. k. főkor­mánytól 1858. October 7-kéről, az országos és föld­­tehermentesitési szükségletek pótlékainak az 1859. közigazgatási évre kivetése iránt. 34. sz. Hirdetés a cs. k. országos pénzügyigazga­­tóság budai osztályától 1858-diki October 19-kéről, melylyel azon fogyasztásiadó-, városi pótlék-, kö­vezet- és vizvám-illetékek, melyek 1858. november 1-je napjától kezdve Pesten, Budán és Ó-Budán az austriai pénzbecs szerint fizetendők lesznek, köztu­­domásra adatnak­ lenne, a mily hideg és gyanús, még sem birna hatást tenni, azon heves czikkek mellett, miket a nemhivatalos franczia lapok Austria ellen hoz­nak és melyek köztudomás szerint meg nem je­lenhetnének, ha a franezia kormány nem akarná. Azon hangból, mely valamely társaságban ural­kodik, bátran lehet következtetést vonni a há­ziúr indulatjára, habár ő maga némán ülne is, és majdnem sérelemnek mondanék, hogy a hivata­los lap a harczias irány ellen csak néhány száraz szóval elő tud állani, míg a többi lapok minden élénkséggel buzognak mellette. „La Presse“ e tekintetben első helyen áll, nem csak Lombardiából egyre nyugtalanító faireket hoz, mikre egyebet nem tud mondani, mint hogy „az olaszok okosak és türelmesek (!) legyenek“, hanem a Dunafejedelemségek ügyében is neki száguld Austriának s en passant már kétségte­len tény gyanánt állítja, hogy Austria érzi, mi­szerint „maholnap Olaszországból ki fog szorít­­tatni“. Hozzáteszi ugyan, miszerint azért Austria ellen korántsem kelljen tüstént háborút indítani, mert „hiszen nem szokás, minden egyes ügylet után a számlát kiegyenlíteni“, hanem czélszerű­­nek véli : „a követelést és tartozást mindig szemmel tartani, hogy — kedvező pillanat meg­érkeztekor — a számla tisztában legyen“. Látni való, miszerint a „Presse“ magas állású „súgójá­nak“ már nagyon fáj a foga a neki szánt olasz­honi koronára, mely a minap említett felosztás szerint az ő fejét diszk­endi. Ezen felosztásból, miként olvasóink tudják, Austriát teljesen kife­ledték , most helyrehozzák e hiányt és Velenczét független herczegség alakjában Miksa sírherczeg alá akarják állíttatni. Ez valóban nemeslelkü határozat s azonkivül mindenesetre eredeti is. A Dappervölgy-féle ügy jelentőségére nézve sem csalódtunk; Genfből írják, miszerint Tur­got marquisnak meg van hagyva, hogy e völgy átengedését minden áron ki kell eszközölnie, to­vábbá engedelmet kívánni arra, hogy szükség esetén franczia csapatok Schweizen át Olaszhon felé vonulhassanak,végre hogy Schweiz Franczia­­országgal véd és daczszövetségre lépjen. Azon­ban az austriai diplomatia gondoskodott arról, hogy a fák az égbe ne nőjenek s a Dappervölgy átengedésére már is kevesebb hajlandóság mutat­kozik a schweizi kormány részéről; ez megta­­gadtatván, a többi követelmények annál ke­­vésbbé számolhatnak teljesítésre;— annyival ke­­vésbbé, mivel Schweiz 1815-ben örök semleges­séget ígért s ezen szerződések e perczig fennál­­lanak, habár megsemmisittetésük bizonyos ol­dalról bő kívánat tárgya lehet. Mindezekből látjuk, mennyi súlyt tulajdonít hatni a „Moniteur“ legújabb nyilatkozatának, mely — magyarán kimondva — így hangzanék, azt akarjátok, hogy szóljak, de azt, a­mit gon­dolok, nem akarom kimondani, az ellenkezőt szintoly kevéssé, mert akkor bizonyos sympa­­thiákat elriasztanék, tehát csak azt mondom, hogy semmit sem mondok ; ime — most szóltam: punctum , most hagyjatok békét! A Dunafejedelemségek ügye, melyről fölőbb futólag megemlékezünk, komoly szint élt; még a szambuli lapok is fellázadnak a kaimakamok önkénye ellen; ezen urak csak arra hatalmaztat­­tak, hogy végső szükség esetén a hiva­talnoki személyzetben is tehessenek változtatást, de ők ezt minden szükség nélkül is tették; egyedül azért, hogy a maguk teremtményei ke­zébe juttassanak minden hatalmat s a legköze­lebbi választásokra minél nagyobb befolyást gyakorolhassanak. A porta tiltakozásai sikerte­lenek maradván, a török kormány ez ügyet a nagyhatalmak képviselőinek ítélete alá bocsá­totta s ezek egyhangú rászalással nyilatkoztak a kaimakámok eljárása fölött; de lesz-e ennek gyakorlati hatása ? A választások küszöbön vannak: lehet-e ezen rövid időre uj helyettes kormányt alakítani s jobb leend­ő ez a mosta­ninál ? Valóban oly bonyolódott a helyzet, hogy semerre sem látni utat, mely e tömkelegből ki­vinne ; itt minden politikai combináció megszű­nik és a publicista feladata e téren nem lehet más, mint egyszerűen feljegyezni, azon té­nyeket , miket a vak véletlen s alattomban mű­ködő magánérdekek és szenvedélyek közreha­tása szülni fog.­­ A Montalembert féle per legújabb stádiumáról már elmondtuk véleményünket; a törvényszék a császári megkegyelmezés daczára is elfogadta a felebbezést s valóban, miként a „Moniteur“ jegyzékének szövegéből látjuk, Montalembert nem cselekedhetett másként, mert csak „grib­e“­­ról van szó, nem pedig „amnestie“-ről, amaz csak magát a büntetést semmisíti meg, de nem az elítéltetés további következményeit, mik ne­vezetesen a franczia biztossági törvény fennál­lása óta korántsem kicsinylendők. A gróf tehát már személyes érdekénél fogva sem fogadhatta el a megkegyelmezést, hanem egyszersmind po­litikai demonstratiót is szándékozott tenni és a párisi érsekhez intézett levelében ezt nyíltan ki is mondja. Azt rebesgették t. f., miszerint az ér­sek kegyelemért akar eldeni az elítéltért; erre ez kinyilatkoztatja, miszerint az elítéltetést nem csak kitüntetésül tekinti, hanem egyszersmind megerősítéséül mind annak, a­mit c­ikkében Francziaország jelen állapotjára nézve mondott. Úgy látszik, mintha most az egész botrányért a belügyminiszert akarnák felelőssé tenni, ki a császár szavait helytelenül fogta fel s a helyett, hogy a „Gorrespondant“ czimű­ lapot megintette volna, sajtópert indíttatott Montalembert ellen ! Minő absurditás! Képzelhető­­, hogy Delangle úr ily lépést tett volna, a nélkül hogy a császárt értesítené ? A franczia császár — a matrózok példája szerint — a dühöngő árt az által véli lecsillapítani, hogy nekik élő lényt ad marta­lékul ; az ár elnyelendi az áldozatot, de dühe azért le nem fog csillapulni! A nápolyi királyról mindenféle hír kering; körutat akar tenni országában, aztán austriai Császár Ő Felségével találkozni, ki később Ná­polyt meglátogatná; végre öcscsével, a capuai herczeggel is kibékült, ki nem királyi vérből származott angol nővel házasságra kelvén az udvartól el vala tiltva. Végre Redcliffe lord is tovább mutat Nápolyban, mint­sem előre hitték volna. A mostani körülmények közt természete­sen mind­ezeknek politikai fontosságot tulajdo­nítanak , a Nápoly, Austria és Anglia közti vi­szonyra akarnak következtetést vonni. Mi egy­szerűen elősoroltuk a tényeket s nem merünk a combinatiók sikamlós terére lépni. Minél hul­­lámzóbb a tenger, annál nehezebb a helyes irányt megtalálni ! Soraink ügye Konstantinápolyban. Korizmics László gazdasági egyesületi alel­­nök úr jele­tésének második része, melynek al­kalmából és nyomán legközelebbi számainkban a dunai folyamatot ismertettük, a borügyet tár­gyalja. Halljuk ezt illetőleg az eredeti jelentést: „Konstantinápolybani lételemet két dologra használtam föl. Ki akartam legelőször puhatolni, hogy boraink szállítása idáig, s innen Londonig, mennyibe kerül ? Körül akartam továbbá tekinteni az iránt: ha vájjon Konstantinápolyban magában, nem le­hetne e borainknak keletet alapítani? Az elért eredmények a következők : Leutazásom alkalmával (September 13.—19) a dunai gőzhajózási társaság árszabálya szerint a bornak mázsájára, Pesttől Konstantinápolyig még 3 frt 55 p.­kr. volt szabva. Örömmel jelenthetem, hogy ezen tétel, mikép a gőzhajózási társulatnak derék felügyelője, Gassion úr, hozzám írt levelében velem tudatja, ma már 50 pkrral kevesebb. A jó szerencse hozta úgy, hogy ezen úrral, leutazásom alkalmával, egy hajón menjek. Meg­ismerkedvén vele, elmondtam neki a czélokat, melyekért egyesületünk érdekében utaztam. Elő­adtam , hogy közös érdekünkben mennyire kívá­natos volna, ha a dunai gőzhajózási társulat, különösen a borokra nézve leszállíthatná a vitel bért . Cassion úr szives volt megígérni, hogy mihelyt útjából visszatér Bécsbe, igazgatóságát ez ügyben figyelmeztetni nem késendik... Hogy szavát megtartá, mutatja az eredmény. Kerül e szerint ma egy mázsa bornak Kon­stantinápolyba való szállítása Pestről 3 forint 5 pengő árba. Mi a Konstantinápolyból Londonba való szál­lítást illeti, az többféle módon történhetik. Leg­jobb pedig a küldendő boutéliás borokat oly ládákba rakni, melyek □ mértéke 2 láb 6 hü­velyk. Pakolásra a hajón ezt a mértéket sze­retik leginkább, s azért az aránylag leg­­jutányosabb is. Továbbá nagyon ajánlják min­den felől, hogy a ládák e mértékek megtartása mellett minél szilárdabban legyenek összeállítva. A tengeri küldésre vonatkozó adatokat D e- M a t­h­e i­urnak köszönhetem , ki a Lloyd ha­józási társaságnak konstantinápolyi fő­ügynöke. Szerinte küldhetők a borok: a­ Bizonyos Papa Dániel által angol gő­zösökkel Liverpoolig s onnan vasúton Londo­nig. Fölebb említett mértékű ládáktól fizet egy tonna súly (1814 font) — a pakolás szerint kö­rülbelül 636—650 boutélia — 40 shillinget vagy is : 19 frt 4 kr. p., a vasúton ellenben fizet ugyan December 7.185$, ezen súly mintegy 30 shillinget (14 frt, 18 kr pó­kerül e szerint és e módon egy tonna súlynak az átszállítása Londonig : 33 frt 22 p.krba; egy mázsa tehát 1 frt 503/10 p. krba s egy boutélia: 3­10 p.krba. b) Bizonyos Grace által, ugyan csak Liver­poolig, fizet egy fölebbi mértékű láda két tucsat bouteliával , körülbelől egy shillinget (286/,„ p. kr.), Liverpoolból Londonig pedig az első adat szerint. — Kerül tehát e módon egy boutélia Li­verpoolig 12/10 pkrba, s Londonig hasonlag I­io pkrba, vagyis összesen 24/10 pkrba,egy mázsáé szerint 1 frt 25 pkrba ; végül: c) Bizonyos Lamb által egyenesen Lon­donba szállítva, fizet egy tonna súly 45 shillin­get (21 ft 27 kr­p.), sőt a körülmények szerint kevesebbet is. Esik e szerint egy mázsára 1 fr. 10 kr. 8 egy boutéliára 2 pkr. Ezen legutóbbi szállítás tehát nem csak azért lenne ajánlatosabb, mert egyenes összeköttetést szolgáltat, hanem annál fogva is, mert a három közt a legolcsóbb. Úgy hiszem, e helyen legalkalmatosabban esik : a Triest és Hamburg felé való szállítást a Brambulival mérlegbe venném. Midőn Konstantinápolyban valók, a Hamburg felé való szállítás iránt adatok voltak kezeim­ben, melyek jóval magasabb vitelbérre mutattak, mint a minőket azóta, hogy haza­tértem, szerez­nem sikerült. Ez voló oka, miszerint onnét itt egyik levelemben azt mondom , hogy a Stambul felé való szállítás a hamburginál is jutányosabb. Legújabban hét hamburgi szállitmányostól ju­tottak adatok hozzám ; Havas József kir. t. ur által t. i. bizonyos Kanitz Ignácztól s Fuchs Gusztáv ur által bizonyos J. E. Iburgtól. Ezen adatok kedvezőbbek. Kanitz szerint nevezetesen kerül egy mázsa bornak szállítása Londonig 4 ft 11 pkrba , J. E. Iburg szerint pedig 4 ft 5 pkrba. Ha közepét veszszük e két adatnak,lesz egy mázsa szállítási­­ költségnek a bizonyosabb száma 4 ft 8 pkr. Szereztem Triest felé is adatokat a szállításra nézve. Ezek szerint kerül egy mázsa bor Liver­­pool felé, mely a practicálisabb, Londonig : 5 ft 34 krba. Végül a Konstantinápoly felé való szállítás kerül, mikép fölebbi előadásomból látható, egy mázsa bor után 4 ft 15 pkrba. Jutányosabb tehát eddig csakugyan a ham­burgi vonal a stambulinál mázsánkint 7 pkrral a triesti ellenben drágább 1 ft 19 pkrral. Két dolgot azonban figyelemben kell még tar­tanunk a stambuli vonalra nézve. Azt először, hogy a dunai gőzhajózási társaságnak leszállí­tott tétele még most is magas lévén, az a forga­lom érdekében tán előre is, de a forgalom na­­gyobbodtával bizonyosan mérsékeltetni fog; azt továbbá , hogy a nagy tömegű be­­tiltások a du­nai társaságnál márig tetemes könnyítésben ré­szesülnek, és hogy ily tömeges küldemények Konstantinápolyból Londonig, a hosszú tengeri utón vitorlásokat is használhatván, ez­által a szambul-londoni tétel leszállítható legalább is 2­3 dára vagyis 46 pkrra, mely utóbbi esetben minden mázsa már 24 pkrral fizetne kevesebbet. Ily tetemes könnyebbségeket pedig sem a ham­burgi­, sem pedig a triesti vonalak nem helyez­hetnek kilátásba. Mennyivel olcsóbb a tengeri szállítás gőzha­jón is a dunainál, az feleslőleg kitűnik, ha meg­gondoljuk, hogy Pestről Konstantinápolyig 300 m.föld után 3 ft 5 kr, ellenben Konstantiná­polyból Londonig közel 800 m.föld után 1 ft 10 kr a szállítási díj egy mázsa után. A pest-konstan­­tinápolyi szállítás tehát m.földenkint G1/106-ad, a konstantinápoly londoni pedig csak 87/­Cod ed rész krajczárt fizettet. Amaz e szerint most még hétszer oly drága szállítási tétellel dolgozik. Látni ebből, hogy a forgalom növekedése a pest­­konstantinápolyi vonalon, mily tetemes leszállí­tásokra számolhat még. Hiszem, hogy ha a tek. egyesület a dunai gőzhajózási társaság derék igazgatóságát, az előadott körülményekre figyelmezteti, az alkal­masint hajlandó lesz már a következő hajózási saisonra, némileg legalább, még egyszer mér­sékelni a borokra szabott mostani új vitelbért. És most néhány szót magáról a borügyről Konstantinápolyban. A küldött mustra borok jobbára veresek vol­tak ; névszerint villányi, budai, szegszárdi és apezi; volt továbbá egy fehér rizling bor Lugos vidékéről s egy kisebb,mennyiség jóféle tokaji aszúból. Az egri veres, melynek szintén le kel­lett volna menni, részint mert elkésett, részint pedig, mert azon része, melyet a szakosztály le­­küldésre érdemesnek talált, kevés volt,­­ képe­t viselve ezúttal nem lehetett.

Next