Budapesti Hírlap, 1859. február (25-47. szám)

1859-02-01 / 25. szám

detie a azok lehető legjobb foganatosítását közelebb tárgyalás alá­­ fogja venni.­­ ---—-----------—­­ Legújabb külposta. London, jan. 27. , (Gladstone.) Biztos hír szerint, Gladstone a véglegesen­­ kinevezett utód megérkeztéig, mi hihetőleg február második hetében fog történni, a róniai-szigetek lord-főbiztosi állomásán maradand, s erre visszatérem­ Angolországba, hogy a parliament Illésein je­len legyen. (Angol fegyverkezések.) A sir Charles Napier levelé­hez csatlakozik egy berlini lapnak következő közlése : „A kormány a parliamenttel tetemes pénzeszközöket fog kivánni s valószínűleg megnyerni London és a tengerpart közti földtelkek megvásárlására, állítólag gyakorlótereküt, tényleg pedig arra szánva, hogy csendben, tervszerűen fölvétessenek s kiczövekeltessenek s szükség esetében tábori erődítmények által elsánczolt táborok rendszerévé alakíttassanak."­­ A „Times“ ezenfelül egy hírt említ, mely szerint a kormány három legjelentékenyebb vasöntödével szerződéseket kötött 68-fontosoknak minél gyorsabb elkészítésére. Szintúgy lőpor vásárlása iránt jelenté­keny szerződéseket kötött volna. Pirin, jan. 28 (Békés törekvések; véd-és daczszövetség nem­létezése; fegyveres készületek; az „Univers“ Aust­­ria mellett; Francziaor­sz­ág állítólagos czélja.) A béke ügye mindenesetre igen gyönge lábon látszik állni, miután minden oldalról hallhatni, hogy annak fönntartására semmi fáradságot sem kimérnek. A ministerek majd mind nyiltan a béke javára nyilat­koznak ; sőt Walewski gróf még köriratban is czáfolja a Fran­­cziaország czélzatairól keringő híreket s utasítá a franczia külképvi­­selőket, hogy az illető kormányoknál megnyugtató nyilatkozatokat tegyenek. A császár azonban még nem nyilatkozott, s ezért még sem­mi bizonyosságot sem lehet leírni arra nézve, várjon a diplomatának sikerülend­ e a háborút megakadályozni, annál inkább, mert míg az idegen diplomat­a kiegyenlítőig hat s maga a franczia diplomatia békülékeny arczot vág kifelé, addig Francziaország helyéből folyto­nos fegyverkészületekről írnak a lapok. így az „Ind.­beige“ mint bizonyos dolgokat írja, hogy Grenobleben a csapatok oly mozgása látható, mely az első császárság korára emlékeztet, hogy Marsielleben a pénzügyi palotában 35 ezer mozgó kórágyat halmoztak össze rak­tárakban és hogy 40 hajót, mely az ottani kikötő hosszában fekszik, béreltek ki raktárokat; hogy a tábori sütödék úgy vannak szervezve, hogy naponként 48 ezer adag kenyeret süthetnek, és hogy az ottani kát. hatóságok közelebb 12 mi­. kartácsnak elküldetését várták. Toulonban 52 hajó van fölszerelés alatt.Francziaország összes kikötőiben nincs egy hajó, mely oly korba ne helyeztetnék, hogy a tengerre azonnal kiin­dulhasson; végre Jehenne ellenadmirál hajóraja Cherbourgban paran­csot kapott, hogy készüljön a földközi tengerre indulásra. Az „Ind.­beige“ e híreket mint bizonyosakat árulja ugyan, de valószínűleg e lapot érti a „Nord“ párisi levelezője, midőn azt mondja, mikép némely lapok minden nap tálalnak új híreket, hogy „üzérleti czéloknak szol­gáljanak s olvasóikat minden nap valami ujjal tartogassák.“ Azonban maga a „Nord“ levelezője is állítja, hogy I. Hübner nem tánczolt a császárnéval, hogy a helyzet jan. 1-je óta nem változott és hogy ha a szárd király a senatus és követi kamrához csakugyan úgy szólt, a­mint valóban szólt, úgy „nagy merészség lenne azt állítni, hogy Victor Emanuel királynak, ha e magatartásában megmarad, arra nincs oka.“ Hogy egyébiránt ama fegyverkészületi hírekben lehetnek túlzások, erre mutathatna az is, mikép az itteni lapok megkérették, hogy azokról többé ne szóljanak, vagy talán csakugyan takari akarnák azokat? Az „Univers“ már nagyon is megsokalta a harczi híreket s ma igen erélyesen nyilatkozik a béke mellett, Austriá­­nak nyiltan pártjára kelvén. Semmit sem akar tudni Austriának földarabolásáról, miután még ez az egyedüli komoly elem, mely Oroszországnak ellenszegülni képes E birodalom földarabolása, mint az „Univers“ hiszi, magát Francziaországot is tönkre tenné, mert Né­metország, ha ez megtörténnék, legveszélyesebb ellenségévé válnék. Az „Univers“ beszéde igen merész, s úgy hiszik, hogy e lap ellen rend­szabályokhoz fognak nyúlni. Egyébiránt e lap beszéde más tekintetben is nagyon merész, mert tudtunkkal ily ezélz at még csak gyanittatva sem volt sehol, s Francziaország czélja, ha jól értjük a „Patrie“ mai czik­­két, nem más mint egy olasz rajnai szövetség. A politikai eszmék, úgy véli e lap, Olaszországban mind tönkre jutottak, csak a nemzetiség és confoederatio eszméi nem, s valamint Balbo és Azeglio iskolája az új Olaszország disze, úgy a mazzinismus annak szégyene. Ez utóbbira nézve igaza van a „Patrie“-nak ; az elsőre csak azt jegyezzük meg, hogy ha az említett iskola csakugyan egy rajnai szövetség eszméjét rejti magában, úgy ez maga eredeti hazájában, pedig sokkal kedve­zőbb körülmények közt, szintén nem vált ki a tönkre jutott eszmék közöl! (Gyarmatosítási rendelet.) A „Moniteur de la Coloni­sation“ következő okmányt közöl: A Reunion kormányzójához. Az Afrika keleti partján s Madagaskár­­bani minden kiköltözök toborzása iránti tilalom. Páris, jan. 6. 1859. A jelen sürgöny vétele után szíveskedjék ön legszigorúbb intézkedé­seket tenni oly czélból, hogy minden munkások toborzása, — akár Afrika keleti partján, akár Madagaskárban vagy a comori szigeteken, valamint bármely kiköltözőknek Réunionba az említett pontokról s Sainte-Marie, Mayotte s Nossi-Be-beli bevitele — meggátoltassák. Ugyanezen szellemben K­ok Moul alezredeshez is. Ön ezen közlés vételéről jelentésté­tele alkalmával, értesítene engem azon toborzási működésekre! fölhatal­mazások számos fontossága s keltéről, melyek ön igazgatóságának bele­egyezésével, létesítés útján vannak azon perekben, midőn ezen sürgöny ön­höz érkezendik,­­ melyek ennek következtében, egyedül maradnak létesí­tésükig, határzottan körön kívül. Ön jelentést teend nekem azon intézke­désekről, melyeket utasításaim szigorú végrehajtásának biztosítása végett fogott tenni. Fogadja ön stb. Az Algír s a gyarmatok ministeriumával megbizatott herczeg Napoleon (Jeromos). U t ó i­r­a­t. Ezen parancs pontos s gyors végrehajtását ajánlom önnek. (Napoleon hg és visszatérése órájával.) A „Mo­niteur“ egyszerűen jelenti, hogy a L. Napoléon és L’Algesiras csa­­var-sorhajók, valmint L’Impetueuse gőzfregatt f. hó 2- án Toulonból Genuába elindultak. Föltűnt, hogy a hivatalos közlöny nem szól egy­szersmind e hajók kiindulásának czéljáról, de kétségtelen mégis, hogy az pusztán etiquette dolga. Julien de la Graviére ellenadmirál hajóraja fog t. i. az uj herczegi párnak, melynek a Reine Hortense már különben is rendelkezésére áll, díszkiséretül szolgálni. Két szárd fregatt, a Goversolo és Sardinia, szintén csatlakozni fog a hajórajhoz. Marseilleben a fiatal párt a császár nevében Fleury Ilck üdvözli, a császárné nevében pedig két udvari hölgy, Jeromos h é­s Mathilde herczegnő nem mennek Marseillebe, hanem a párisi pályaudvarban fogadandják az új párt. Az ünnepélyes bevonulás febr. 4-én történik, s nem 3-án, mert ez péntekre esik, s ezt Francziaországban szeren­csétlenség napjának tartják. A pályaudvarban jelen lesz az egész hivatalos világ a fogadásnál. Diadalíveket állitnak és a boulevardok minden házait, melyeken a menet átvonuland, ünnepileg földiszítik. Az új higi pár fölváltva a palais royalban és Meudonban fog lakni. Berlin, jan. 28. (A válasz föli­rat átadása.) Azon szavak, melyeket a leg-regens a követi ház föliratának elfogadásakor az utóbbinak kül­döttségéhez intézett, annyiban nagy fontosságuak, mennyiben pontosan és élesen jellemzik azon sajátlagos álláspontot, melyet a régens a ki­rály és az ország irányában elfoglal. A herczeg igy szólt: „Különös örömmel és őszinte hálával fogadom e feliratot. Nem csak annak tartalma kötelez engem erre, hanem azon egyhangúság is, mely­­lyel a követek háza azt tegnap elfogadta. Másod ízben történik a régens­­ség behelyeztetése óta, hogy ily egyhangúság lép elém. A monarchia álta­lános országgyűlésének azon egyhangúságához, melylyel az a király által behelyzett régensséget elismerte, méltón sorakozik önök tegnapi tette; valamint akkor, úgy most is, messze visszhangozni fog ezen a képviseleti rendszer évkönyveiben ritka tény a hazában és Európában s nem tévesz­­tendi el hatását, mert a kormány és az ország képviselőinek egyetértését tünteti föl. Örömmel találom önök föliratában meg ismét azon nézeteket és érzelmeket, melyeket a trónról le­intéztem az országhoz. Ragaszkodjunk szilárdul az elvekhez, akkor teljesedésbe menend, hogy a haza valamint a múltban úgy a jelenben s minden jövőben erőteljesen és hatalmasan fog állni.“ Erre a régens a fölirat szerzőjéhez, Simon tanárhoz fordult, ki egyszersmind mint a fölirati bizottmány előadója, a tervezetet a követiházban hathatósan ajánlotta, s pedig a következő szavakkal: „Önnek személyesen vagyok köteles köszönetemet kifejezni a föliratnak Ön által szerkesztett tartalmáért s azon módért, melylyel Ön annak tegnap a házban elfogadtatást szerezni tudott; az ön által kifeje­zett érzületek valódi porosz érzületek, melyek a honnak javára vannak. Fogadja ennélfogva őszinte köszönetemet.“ Végül Ö­k Fensége még egyszer a következő szavakkal szólítá meg a küldöttséget: t S most, uraim! fogjanak kötelességhiven munkáikhoz, mindig meg-­ emlékezvén meg azoknál arra, hogy én csak a király helyén állok, s ha ő engem meg is bízott, hogy saját lelkiismeretes meggyőződésem szerint cse­lekedjem, még­is soha sem szabad felednünk, hogy ő nem szűnt meg ki­­­ályunk s urunk lenni, és hogy magas hivatalába minden perezben vissza­térhet. Ezért föladatunk legyen, hogy akkoron kimondása igy hangozzék : testvérem helyesen cselekedett. Ennél fogva ismétlem az egy másik helyen tett nyilatkozatomat: csak javító kézzel akarunk a király művéhez nyúlni, s egyebet semmit.“ Turia, jan. 25. (A szárd király új nyilatkozata: angol jegy­zék.) A második kamra tegnapi ülésében jelentést tett az elnök azon jó­akarata fogadtatásról, melyben a király a válaszfeliratot átnyújtó kül­döttséget részesíté.E alkalommal a király említé Klotild hgnőnek egy­bekelését s hozzátévé, hogy „miután az év kedvezőre kezdő­­dött, ő annak további vidám és kedvező lefolyását i­s r­e­m­é­l­i ; ha véletlenül nehézségek támadnának vagy akadályok emelkednének,úgy ő bizton számít a parlament és ország közrehatásá­ra és támogatására azok legyőzése végett.“­A franczia lapok folyvást azon lelkesedett fogadtatásról szólnak, melyet Napóleon hg a piemonti nép részéről tapasztal, ezzel jellemző ellentétben áll a „Times“ egy párisi levelezése, mely szerint a hgnek a lakosság részérőli fogad­tatása határozottan hideg és visszatartózkodó volt. Egyébiránt a „Times“ turini levelezője hasonlag megerősíti, hogy az angol kormány egy jegyzéket intézett a királyhoz, melyben öt a harczias politikától baráti, de határozott kifejezésekben óva inti. Irónia, jan. 24. (Kegyelmi tények.) A paglianó­i szökési­ kísérlet miatt halálra ítélt öt gályarabnak a halál­büntetés s 40 más egyénnek az a miatt kiszabott élethossziglani gályarabság büntetése kegyelmi után elengedtetett, s a büntetési­ idő az előbbiekre nézve élethosszig­lan, s az utóbbiakra nézve 20 évre tűzetett ki. Belgrád, jan. 28. (A szkupstina és a senatus közti súrlódás.) A szkupstina mai ülése igen viharos s tárgya a senatusnak szétrob­­bantása volt. A szkupszina, mint tudjuk, többeket hivataluktól meg­fosztott és száműzött, mely határozatot azonban a senatus még mind­eddig, bár több ülést tartott, nem erősített meg. A senatus t. i. igen jól tudja,hogy ezáltal magára is kimondja a feloszlatási ítéletet, miután nem titok, hogy az elbocsátás és száműzés a senatus elnökére és több tagjaira is vár. Ennélfogva a senatus ellenelőterjesztést tett a fejedelmi helyettesnél, figyelmeztetvén ezt, hogy ama határozat az usztáv s a fe­jedelmi helyettes nem rég kiadott kiáltványa ellen lenne, mely első szerint egy hivatalnokot sem szabad törvényes eljárás és ítélet nélkül elbocsátani s az országból számkivetni; az utóbbi szerint a hivatal­nokok mind megmaradnának állásaikon. A fejedelmi helyettes vá­lasza nem ismeretes még, de a szkupstina fenyegeti magát a senatust, ha e határozatot meg nem erősíti; ha pedig enged, elismeri a szkups­tina jogának elvét s többé mit sem tehet az ellen, hogy többeket saját tagjai közöl is e határozat sorsa ne érjen. E rendszabályok azon­ban úgy látszik Milos­ky szellemében történnek, mert egy itt keringő versió szerint a hg azon óhaját fejezte volna, ki vagy­is inkább azon megbízást adta volna, hogy a tér még Belgrádba érkezte előtt több nem tetsző egyéniségtől megtisztíttassék. Ezen hírrel hozzák össze­köttetésbe a hg lassú utazását is. A szkupstina tehát az ő szellemében látszik működni, de vájjon nem fog-e később neki is nyakára nőni ? — Egy oudit szerint Mihály a a következő ministeriumról szólt: Mi­­hailovics István, senatuselnök , Simics Elek predsztavnik (helyet­tes) és külügyminister, Garashanin bel Ljeshanin pénz-, Czernobar racz igazságügyi és cultusminister. Táviratok. London, jan. 26. Sir Henry Stokes van kijelölve Gr­a­d­­t­o­n e végleges utódául, a róniai szigeteken. — A Frigyes Vilmos herczeg nejének szerencsés szüléséröl­ örvendetes hírre tegnap Windsorban s a fővárosi színházakban a legélénkebb részvét nyi­latkozott. A porosz követ, B­er­n­s­tor­ff gróf Pal­m­er­s­t­on lord mezei lakásáról ide visszaérkezett. — A „Manchester“ gőzössel N­e­w- Y­o­r­k­ból, jan. 15-ről kelt tudósítások érkeztek. M­e­x­i­c­ó­ból f. hó 9-ről jelenték, hogy Juarez elvetette Robles tábornok ajánlatait. Genna, jan. 28 Tegnap itt 3 franczia hadihajó vetett hor­gonyt, melyeknek Napoleon herczeget s nejét Marseillebe kellene elkísérniük. — A D­o­r­­­a-szinházban nyugtalan jelenetek történtek, miknek egyébiránt semmi következményük sem volt. — Az átlánttúli gőzösök eladása, a második határidő lefolyténak daczára, újólag elhalasztatott. —A „Cittadino“ kétségbevonja, hogy valamely, a háborútól óva intő formaszerinti jegyzék adatott volna át a turini cabi­­netnek; azonban bizonyossággal jelenthetni hiszi, hogy britt részről, rövid uton, aggodalmak nyilváníttattak, Piemontnak föltűnő hadké­­születei iránt. — A walesi herczeg f. hó 26-án incognitó Mode­nán keresztül utazott. Turin, jan. 28. A „Tempo“ azt állítja, hogy a ministerium a jövő héten a kamrától fölhatalmazást kérend, 50 millió frenyi kölcsön fölvételére." Gazdaság, ipar és kereskedelem, Gyula, jan. 21. Időjárásunk télies, a­mennyiben elég hideg, de ismét nem télies, a­mennyiben hó nincs, alig esett e télen egész vidékünkön ösz­­szesen annyi hó, a­mit összehordva, belőle városunkon keresztül egy kis szárnyat lehetett volna csinálni. — Legnagyobb hideg volt eddig vidékün­kön !. hó 9., 10. és 11-én, a mikor a hőmérő — 10—14 közt ingadozott, gonosz volt különösen szele. 12-én délben azonban, mintha előkészületet akart volna tenni, hogy Schmid, a hires időjós jóslata ne teljesüljön, meg­csordultak az ereszek, másnap még lágyabb lett az idő ; a Körös is fölol­vadt ; azóta ugyan nem olvadt, hanem — 3—4 közt ingadozik ; már 17-ike is elmúlt s a jósolt hideg még hála Istennek nem jött elő, hanem havunk azért folyvást nincs. Téli hidegről lévén szó, méltányos megemlítenem vá­rosunk elöljáróságának ama czélirányos intézkedését, miszerint erdejét nem egyes üzérkedőknek adá el, kik kedvükre uzsoráskodhattak volna, megszorult lakostársaikon, hanem a fát a városba behordatva, raktárolta és illendő áron, a hasábos kemény fa erdei ölét 6 pengő forintjával adja. Azonban habár ekkér gondoskodva van is a szoba melegéről, a száraz hi­deg pusztítja a tavaly télen megmaradt gyümölcsfákat és szőlőtőkéket — nem kevésbbé aggódnak azon lakostársaink, kik a szántóföld terményeiből várják jövedelmüket, a korán beállott hideg miatt a föld annak idejében megmunkálható nem volt, később enyhülvén az idő nyakrafőre szántottak is, vetettek is, azonban rögtön újra nagy hideg következett be, mely még télben érvén az elvételt magot, jobb lett volna, ha az a zsákban maradt volna. A­mi a piaczi forgalmat illeti, a legszebb búzát piaczunkon 5 forin­ton meg lehet venni, kétszeres 4 forinton 4 ft 12 krön kél, rozs 3 forinton, árpa 2 ft 24 kr, kukoricza 3 forinton, zab 1 ft 48 kr pengőpénzben értve, mert még piaczunkon ezen történik az adás-vevés. A gabona árának ily állása mellett föltűnő, hogy a zsemlye annyira megfogyott, mikép sokkal kisebb mint volt akkor, midőn a búza 8—10—12 forinton kelt; pedig nálunk nem jelennek meg divatlapok, melyek műmellékletül használhat­nák föl az ilyen apró zsemléket; az egész egy kis tévedésen alapszik, mintha a zsemlye fényűzési czikk lévén, annak nagysága nem, hanem csak tökéletes készíttetése volna figyelembe veendő; pedig rendelet által lévén meghatározva annak ára, súlya, jó készültsége, meg kell határozva lenni nagyságának is. Folytatom a piaczi szemlét: a szalonnának mázsija 19— 20 forint; föltünőleg olcsó volt nálunk a hízott sertés, ennek oka az lehet mert ez évben szűnvén meg a közlegelő, kinek két három csürhés sertése a XVI. et sa cour, par Amédée Renée. Paris Firmin Didot, 1858. VIII. 441. lap. Mielőtt valaki a franczia első forradalom történetét kezébe venné, ajánljuk neki e kitűnő művet, mely annak bevezetéséül szol­gálhat. Nem oly bölcsészi, nem is oly részletes előadása a forradalom előtti intézményeknek, mint Tocqueville híres művében lelhető, hanem szorosabb értelemben politikai történet, mely XVI. Lajosnak trónra jutásától az étatsgénéraux (országos rendek) egybehivásáig terjed. A­hol a forradalon kezdődik, ott XVI. Lajos király története megszün. — E munka keletkezését azon sajnos körülménynek köszöni, hogy S­i­s­m­o­n­d­­ halhatatlan történeti művének befejezése előtt halt meg, s Renée úr hivatott föl annak kiegészítésére. A­mint is e mű — csakhogy nem ily tökéletes alakban — mint Sismondi történetének befejezése jelent meg először. Térjünk egy levis armaturae, de szapora íróra. Capefigue minden komolyságával meg is nevettető hatást te­szem Történeti műveiben a conservativ elvek lovagja, de inkább hossza­dalmassága, mint hatályos nyelve vagy eszméi által tűn föl; a diplo­matia határozott szenvedélye, ámbár e szenvedélye a Charivari leg­­hálásabb életeinek nyújtott kifogyhatlan anyagot. Miután Capefigue a forradalmak ellen csordultig kiöntő történészi epéjét, legitimistái haj­lamainak eleget teendő az utolsó bourbonok erkölcsi rehabilitatió­­ját vette fejébe. Egy csúnya folt a 14 és 15-dik Lajosok hírében a maitressek botránya, a szoknya-uralom leplezetlensége. Pompa­dour és Du Barry — mért nem törölhetni ki e két nevet a törté­net kérlelhetlen lapjairól ? Ha a vállalat a siker legkevésb valószínű­ségével bírt volna, Capefigue bizonynyal magára vállalja megmu­tatni,hogy Pompadour és Du Barry asszonyok tulajdonkép sohasem lé­teztek, hanem csak az átkozott encyclopaedisták, istentelen philoso­­phusok, gonosz paraphletisták s a nyomorult Voltaire koholmányai; mesék: mythos. Mert ne lehetne ezt bebizonyítani, hiszen egy angol történetíró megmutatta, hogy Napóleon sohasem létezett. Azonban Ca­pefigue ennyire még­se bízik erejében. Ő tehát föltéve magában meg­mutatni, hogy mindazon rész, melyet a világ Pompadour és Du Barry asszonyokról hiszen, merő rágalom. E czélból írt egy csinosan kiállí­tott s­zalonokra számított könyvet: Madame la Marquise de Pompa­dour ! És abban napnál világosabban bebizonyította, hogy Pompadour marquisene mindenekelőtt — ez a fő dolog — kétségtelen a nemes családból származott; továbbá igen tiszta erkölcsű nagy jellemű nő volt, kire a király lelkének szüksége volt; továbbá Pompadour szel­lemdús létére az írók, művészek központja, támasza, vigasza, Fran­cziaország jeltevője volt. Ezen nehéz feladatot fényesen megoldva Ca­pefigue egy új könyvet írt: „Madame la comtesse du Barry“ czím alatt. Czélja, tartalma ugyanaz. Szegény asszony­­ minden, a­mit mond­hatni róla, annyiból áll, hogy gyászos sorsát — a guillotinet — meg nem érdemelte. Capefigue dicsőítése hadgyán! Mindkét műve nem egészen értéktelen;­­ a szövegbe átvevé a chanson­­ok, gonosz ma­drigálok s gúnyversek jó nagy csomóját, mikben kizárólag nyilatko­zott azon időben az ellenzék a közvélemény kárhoztató szava s eny­­nyiből a kor történetét ábrázolják. Érzem­ bennük azon fojtó gőzt, mely nem szülhetett egyebet, mint egy undok zivatart. „Le Magasin de librairie, publié par Charpentier éditeur avec le concours des principaux écrivains. Paris. E czím alatt jelenik meg havonkint 2 füzetben (Vni. 160 lapon) egy R­e­v­u­e, a legújabb, de nem a leggyöngébb. Nov. 10-én jelent meg első száma; eddig mindössze öt füzete fekszik előttünk. Hogy az olvasó legjobban megítélhesse a szemle körét, közöljük az előttünk fekvő füzetek főbb czikkeinek czímét: 1. Alfred de M­u­s­set „L’aire et le ruisseau.“ Comédie en­­ acte. — A szamár és a patak. Alfred de Musset egy vígjátéka egy felvonásban. A géniális költőnek, kitől fönséges vagy tréfás költeményein kivül több szel­lemdús és nagy hatással adott proverbet s vígjátékot bir a franczia szinpad, néhány hátrahagyott színműve van kéziratban. És ez azok egyike. 2. Histoire de la litérature pendant la révolution, par Géruzez. Az irodalom — természetesen a franczia irodalom — története a for­radalom alatt; egy még folyamban levő czikk, mely a franczia forra­dalom eseményeit, különösen a Girondistákat, kikhez a tehet­ségesebb költők és írók legnagyobb része tartozott, is színre hozván, nem száraz irodalom­ történészeti mű, hanem drámai élénkséggel bir. 3. Corns de litérature dramatique, par Saint-Marc Girardin. Fölolvasások a drámai irodalomról. A szellemdús szerző ugyan kiváló­kig a franczia drámairodalom köriben marad, de e szaktanulmány kedvelője sok érdekest s tanulságost talál benne. 4. Igen érdekes czikk „Histoire de la chute de l’Italien l’époque de la renaissance des lettres au XVI- siécle, par G. Zeller. Olaszor­szág bukásának s az irodalmak újjászületése korának, a XVI. század­ban története. Egy czikk, mely alkalmasint nagyra fog terjedni, ám­bár episodszerűn érinti a legfontosabb eseményeket. Szerző benn van az olasz nagy és apró országok, zsarnokok, fejedelmek, respublicák bonyodalmas viszonyaiban; tiszta szemmel bír, fölvilágosítani tud. Bővebben róla szólni fönntartom magamnak akkorra, ha a munka önállólag fog megjelenni. A tartalmas é s hoszabbacska Revue-czikkek önálló kiadása annyira divatba jött már, hogy erre aligha kellene soká várnunk. Fő érdeme szerzőnek, hogy világosan láthatóvá téve azon összefüggést, mely a látszólag egymástól távol álló tények közt, más európai nemzetek irodalmi újjászületése , renaissance-a, és az olasz nemzet politikai bukása közt létez. A Magasin de librairie jelleme tehát irodalmi, szélesebb ér­telmében, s a politikát kizárja. Ebben különbözik nagyszerű elődei, a Revue de deux mondes, Contemporaine, Britannique, s a többitől.

Next