Budapesti Hírlap, 1859. március (48-73. szám)
1859-03-01 / 48. szám
változtató egyházak is, változási taksa czimen járultak csekély öszszeggel, a gyámolda alaptőkéjéhez. A nt. egyházmegye ezen pénztár eddigi gyarapodását csekély- nek találván, annak főokát a régi szabályok hiányosságában gondolá rejteni. Azért még 1857 -ik év tavaszán t. Szempéteri Sámuel pelsóczi és Kolos Dániel vályi lelkész urakat megbízta, hogy új szabályokat készítenének, mindkét egyén dicséretesen megfelelt a fölhívásnak, de elvei egészen ellentétesek voltak. Ennélfogva I. Bodon Ábrahám úr elnöklete alatt egy bizottmány neveztetett ki, Szempéteri Sámuel pelsóczi és t. Török József balogi lelkész urakból, Csabai Pál balogi tanító jegyzőül, hogy a két egymástól eltérő szabályokat egyesítenék. T. Szempéteri Sámuel ur alapszabályainak főelve ez: a gyámolda jótéteményeiben mindenki azon arányban részesül a mint a tőke növeléséhez járult. t. Kolos Dánior szabályait a kegyeleti alapra fektette. A nevezett választmány mind a két fél alapszabályait köröztetvén, a papság és a tanítói kar nagy többsége kinyilatkoztatá, hogy a kegyeleti elv mellett kiván maradni; többen akarák, hogy a kegyeleti pénztártól külön válva, részvények alapján új segélytár nyittassék. A bizottmány véleménye is ebben öszpontosult, hogy t. i. : 1. A kegyeleti pénztár az eddigi elvek mellett továbbá is tartassák fönn, külön pénztárnok által kezeltessék, jövedelmi forrásai hagyassanak meg, sőt ha czélszerü, újabb adóztatással is szaporittaltsék. 2. Nyittassék egy másik pénztár részletek alapján, mely külön kezeltessék, egyik a másikba ne olvasztassék stb. Ezen alapon a mult 1858- ik év márt. 24-ikén Tornalján tartatott egyházmegyei gyűlésen a következő alapszabályok fogadtattak el s állapíttattak meg: 1. §. A kegyeleti özvegy-árvatár önállólag külön pénztárnok által kezeltetik és ez semminemű más pénztárba be nem olvasztatik. 2. §. Egyházak vagy egyes jóltevőktől ajánlat vagy hirdetés utján bejövendő kegyes adományok ezután is ezen pénztárba folynak. 3. §. Ezen pénztárba folynak jövőre is a gyakorlatban levő változási taksák, t. i. papváltozásért mind az egyház, mind a pap fiot, a tanítói változásért mind az egyház, mind a tanító 30 pkrt fizet. 4. §. Ezen pénztár javára a jelenleg hivatalban levő papok és iskolatanítók az alább kitett osztály szerint megadóztatnak. 5. §. Az egyházak következőkép osztályoztatnak : A papi fizetésekre nézve: I. osztály. Rimaszombati első pap, Jánosi, Simoni, Balogh, Hamva, Pelsztcz, Serke, Kelemér. II. osztály. Harmacz, Zsip, Rimaszécs, Vály, Tornalja, Alsó-Szuha, Náprágy, S.-Keszi Putnok. Rimaszombati második papság, Zeherje. III. osztály. Úzapányi, Radnót, Runya, Beje, G.-Szkáros, Zádorfalva, Bátka, Berzete, Szuhafő. IV. osztály. Szútor, Horka, Szalócz, Imola, Zubogy, Ragály, Kisfalud, Habó, Kálosa, Mártonfalva, Gicze. V.osztály. Becske, Agtelek, Hét. VI. osztály. Beretke, Otrokócs. A tanítói fizetésre nézve: I. osztály. Jánosi, Serke, Balog, Zádorháza, Pelsücz (fi), Putnok, Hamva, R.-Szombat, Vály, Pálfalva. II. osztály. Simoni, Harmacz, Bátka, Runya, Tornalja, Zádorfalva, Felső Szuha, Alsó-Szuha, Naprágy. III. osztály: Imola, Beje, Szkáros, Otrokács, Kálosa, Horka, Szalócz, Hubó, Ketemér, Zulogy, Zehebje, Uzapanyii, Tamasi, Cziz, Feled, Lénártfalva, Radnót, Páskaházi, Kövecses, Körös, Gicze, Dárnya, Mártonfalva, Rosnyó, Mihályfalva, Pokorágy, Poszoba, Tris, Agtelek, Rimaszécs. IV. osztály. Visnyó, Berzére, Rás, S. Keszi, Szutor, Héz, Majomi, Zene, Lekenye, Kisfalud. V. osztály. Pelsücz (leánytanitó), Ragály, Recske VI. osztály. Dobiceány. (Vége köv.) Napi újdonságok. * Udvari bál. Tegnapelőtt újólag fényes udvari bál volt a cs. kir. várpalotában, melyen mind a testvérvárosok magas hölgyei, mind az udvari főméltóságok, a nemesség s a katonai s polgári tekintélyek nagy számmal voltak képviselve. * A pesli jótékony nőegylet f. é. febr. 27-től mártius 26-ig terjedő négy hétre — jelenleg létszámban álló 223 szegény számára, a kik közöl 42 új és 181 már előbb is részeltetett, 643 frt 62 krt a. ért. utalványozott ; és pedig hetenkénti részesülésben álló szegényeknek 367 frt 25 krt. havonkénti és negyedévenkénti részesítetteknek 53 frt 17 krt, egyszer mindenkorra segélyezett 49 szegénynek 221 frt 20 krt. Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapotát tárgyszó 55 vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg 20 egyéb munkára nem képes szegény talál foglalkozást és kéréseket. * Ajándék. Gr. Karácsonyi Guidó a pesti testgyakorló iskola pénzalapjának növelésére 300 forintot ajándékozott az értékben. * Jótékony tánczvigalom. A budai jótékony nőegylet által febr. 20-án az országház termében rendezett álarczos bál a helybeli szegények javára 478 frt 48 krt jövedelmezett. * Kölcsön ingatlan vagyonra. Amit minap biztos kilátásba helyeztünk, annak most már örvendetes valósulását is hirdethetjük. A pesti takarékpénztár febr. 25-kén tartott tanácskozmányábanelharozta, hogy kölcsöneit ingatlanokra is kiterjesztendi. Ily kölcsönben a pest pilis és soltmegyei, nem különben az ezzel határos megyék birtokosai fognak részesülhetni, amennyiben e megyékben a telekkönyv megnyílt, s az erre vonatkozó hirdetvényi határidők lejártak. A kölcsön mindenkor betáblázással biztosíttatik. Egyes birtokra 20,000 ftnál nagyobb összeg nem adatik. A választmány ezen határozatát akkér léptette életbe, hogy kölcsönre adható pénzeinek egy harmadába a budapesti, két harmadába pedig a vidéki, nemesi, úrbéri s egyéb ingatlan vagyon részesüljön. * A pesti Lloyd-társaság febr. 26-án Kroner Gyula cs. k. helytartó tanácsos mint országfejedelmi biztos és számos tagjai jelenlétében évi közgyűlését tartotta. A fölolvasott évi jelentésből kitűnt, hogy a társaságból 101 tag lépett ki a múlt évben. A tagok évi fizetvényének 25 portról 30 a. értékű forintra való fölemelése elhatároztatott. A bemutatott évi számadások szerint a társaság bevétele volt: 21,779 frt 81 kr; kiadása 23,516 frt 78 kr. Végül Schwartzer A. úrnak egy a bécsi központi borkereskedő társulat nevében irt levele olvastatott föl, melyben a Lloyd-társaságot e vállalat iráni részvételre szólítja föl. Erre vonatkozólag az igazgató úr kijelenté, hogy a társaság mint testület jelenegincs oly helyzetben, hogy e fölszólítást teljesíthesse, mindazáltal a tagok szabadságában áll az ügyet, részvények vétele által tetszés szerint támogatni. * A pesli gyalu- CS szerfagyár. Az utóbbi hetek rendszabályai által e gyár egészen új fejlődési térre lépett. A gyártársaság lelépett igazgatója Barber Ágoston úrral kiegyezkedvén nemcsak tetemes üzleti tőkére tett szert, melyet ötös kamatért hat évig használhat, hanem üzletének egyik leggyümölcstelenebb ágát is igen kedvező feltételek mellett adta ki haszonbérbe, miáltal egyrészt több évekre olcsó fát, másrészt anyagainak az eddiginél jutányosabb fölaprózását biztosította magának. A haszonbérlet ezenkívül a hivatali személyzet kevesbítését is lehetségessé tette, mi tetemes megtakarításokkal járand A folyó hó 24-én tartott közgyűlésben első elnökké Ürményi József, másodelnökké gr. Károlyi István urak választottak. Az új választmány következő tagokból áll : gr. Apponyi György, Deák, Fehr Vilmos, Ferro Domokos, Giczey Samu, Hajós József, Karlovszky Zsigmond, gr. Károlyi György, Kochmeister Frigyes, Meszlényi Lajos, Popper Lipót, Radakovich József (Vas Gereben), Riedle Miksa, Sárváry Antal, Szabó Imre, Száky Zsigmond, Teesdale Victor. Az üzlet közvetlen vitelével az új igazgató Preisz József s a vállalat felügyelőségével Fehr Vilmos választmányi tag bízatott meg. * Kőrös-Berettyó szabályozás. Gyuláról febr. 24-től az idevonatkozó munkálatokról ezt írják : A Körös-Berettyó szabályozást vezető szabályozási egyletek minden oldalról nagy tevékenységet fejtenek ki. A Körös és Berettyó folyók egész területén 6 ily szabályzó egylet áll fönn. 1) A szarvasi egyesület, melynek működési köre az előbbi halastelki és kákafoki egyletek területére nem különben a nagy Körös összes árterére és és így egészben mintegy 80,000 hold térségre terjed ki; elnöke Koppy Fülöp földbirtokos. 2) A körös-ladányi egylet. Ennek működési köre az előbbi hosszúfoki egylet területén kivül a kettős Körös baloldali árterére is kiterjed, és így szintén mintegy 80,000 holdra tehető. Elnöke b. Wenkheim László Körös-Ladányon. 3) A gyulai egylet melynek hatásköre az előbbi fehér-körösi szabályozó egylet területére, ennélfogva mintegy 60,000 holdnyi ártérre terjed ki, hol mint ideigl. elnök Kalmár Mihály gyulai ügyvéd működik. 4) Az aradi egylet, melynek ártere 120,000 holdat tesz, elnöke Kovács Ágoston aradmegyei tauczi földbirtokos. 5) A szalontai egylet, 240,000 hold ártérrel, elnöke Tisza Kálmán délbiharm. geszti földbirtokos. Végre 6) a debreczeni egylet 280,000 hold ártérrel, elnöke a debreczeni cs. k. pénzügykerületi igazgató. A szabályozó egyletek feladata ez : a) a versenykulcs megalapítása ; b) az egyletek által végrehajtandó építési tervek elkészítése az egylet technikai közlegei által; c) a fennálló munkálatok megőrzése és az egyes tagok által fizetendő járulékok kivetése és behajtása ; d) a községi szolgálványok becslésére való befolyás gyakorlata. — Az összes körös-berettyói ártér 900,000 hold, mely nagy darab föld a legvilágosabban mutatja a szabályozás szerencsésen haladó befejezésének fontosságát és hasznát. * Szerencsétlenség. Weiszenhornban Ulm mellett febr. 22-én délelőtt az isteni tisztelet folytában, midőn mintegy 50 személy volt jelen, a templom fedele az egyik oldalfallal együtt beomlott, s ennek következtében a jelenvoltak egy része a romok alá temettetett. Tizenöt egyén azonnal halva maradt, többen pedig súlyosan megsebesültek. * A taganrogi szerencsétlenség. Orosz lapok ez általunk röviden már említett iszonyú eseményt, melyhez hasonlót alig találunk, következőkép festik. Taganrog az azovi tenger mellett fekszik. Az enyhe idő és a felhőtlen ég Taganrogból mintegy 3000 embert csalt ki, akik halászok kíséretében a jégre mentek. Taganrogban ifjú és öreg, gazdag és szegénynek egyaránt szenvedélye a halászat. Most is ez volt a kirándulás czélja. Az idő folyvást szép és derült maradt, úgy hogy a tömeg gazdag zsákmány reményében mindig beljebb hatolt a jég tükörén. Midőn keletről egyszerre langymeleg szél kerekedik, mely mindig erősebb lesz, a laza hóból nagy tömegeket kavar föl és végre a jégtömeget a parttól eloldozza, úgy hogy a nagy kiterjedésű jéglapok reszketni, inogni és repedezni kezdenek, míg végre a szerencsétlen embertömeg elhagyatva és minden lehető segélytől elmetszve iránytalanul kezd hányatni a zajló nyilt tengeren Mielőtt két óra lefolyt volna, a sík tengerről már semmi életjel nem hatott a partra. Másnap egy jégtorlat vetődött a parthoz, melyen a szerencsétlenek közel ötöt találtak, hármat halva, kettőt megmeredve. A két utóbbin, egy leánykán és egy éltes férfin a fölélesztés sikerült , de az első mindamellett pár óra múlva meghalt; az agg férfi megmenekült , hanem az ijjedés a beszédtől fosztá meg. Borzasztó, ahogy ez T ARCZA. Lavéne anya. Elbeszélés. I. (Folytatás.) Egy festő Rózsát szüreti póröltözetében, friseség, ifjúság s szépségével csábítónak találta volna. Arcza ama szinezettel bírt, melylyel Murillo ajándékozá meg barna madonnáit, s melyet a déli égalj napja áraszt el e kiváltságos gyermekek arczán, miként a gyümölcsnek ama bársony színhamvát adja, mi annak pompáját teszi. Egy kis llaszin föveg alig bírta összetartani gonddal fésült barna hajzatát. A spanyol szabású alszoknya, mely déli termetét bebörtönzé, a rövid ruha, mely látni engedé finom lábait s kék harisnyáit, köténye, melynek nagy bojtjai hátul lecsüngtek, oly finom és fehér vászonból készültek, mikép az egész öltözéket a fantázia tünde rajzának hinnéd. Róza arczáról nyilt őszinteség és megnyerő jóság mosolygott. Nina kisasszony egy szót sem szólt, skatuláin járt esze, melyek szobájában bizonyosan összevissza lesznek hányva, s csak egy haragos tekintettel felelt a gond teljes kérdésekre, melyeket atyja intéze hozzá. A grabeli jegyző, korán özvegységre jutván, minden szeretetét leányában öszpontositá, mi végtére igen nagy gyöngeséggé fajult. Ó Ninát egy montpellieri intézetben nevelteté, s viszszatérte óta vak lemondással veté alá magát e gyermek zsarnokságának. .Ő szelíd, békés ember volt, ki hogy a legcsekélyebb szóváltást is kikerülje, leánya minden szeszélyeinek teljesítését megengedte volna. Dutal kisasszony azon jellegtelen teremtések mintája volt, kik se nem úrhölgyek se nem pórleányok. Ő Marcel jegyese volt. Ez kicsinált dolog volt a két apa közt: Nina a fiatal orvos felesége lesz, mihelyt ez haza kerül. Az ifjú kisasszony nagy gyönyört ígért magának abból, hogy asszonyság lesz, és Montpellierbe járhat kashmirokat vásárlani. A férj csak mellékdolog volt, ő azt sem ismerte, de remélte hogy fekete öltözékben, fehér nyakkendővel, sárga keztyűsen s ála Van Dyck bajuszszal fog megérkezni. Ennyi volt mind, amit ez üres fő óhajtott, ki nem úgy okoskodott többé mint szegény pórleány, hanem mint bizonyos városi bábok. A délvidéki falusiak szerelem dolgában igen naiv és megható szabadságot élveznek. Tizenöt éves korukban választanak, szeretnek és azt be is valják egymásnak. Több éven keresztül szeretők és jegyesek. A háztartás gondjai csak később lepik meg fejüket. Mikor aztán a fiatal ember összegyűjtötte a szükséges összeget, hogy egy házacskát vegyen vagy építsen magának, és a leány megtakarított néhány tallért, mely szerény nászhozományul szolgálandó, a lelkész megáldja az egyességet, melyet a család már rég megerősített. A tisztaság és állandóság, mely az erkölcsök ez aranykorában uralkodik, oly nagy, mikép a hűtlenség példája egyik vagy másik részről fölöttébb ritka. A ki választottját elhagyná, megbecstelenítné önmagát, s a közbeszankodás kényszerítné elhagyni a falut, vagy visszaadni boldogságát annak, kit megcsalt. Mily kevéssé hasonlít a városokban kötött házasságok legnagyobb része, ezen magukrahagyottságukban oly szűztiszta egyszerűségükben oly nemes szerelmekhez ! Szerencsétlenségre Dutal és Lavéne gazdák házassági terveikben inkább az urakat mint a falusiakat utánozták. Nem kérdék maguktól, fogják-e gyermekeik egymást szeretni, hanem a boldogult Dutalné vagyonának kamatai hozzájárulnak-e a Nina nászhozományához, s minőösszeget ajánljanak a fabriaci vén doctornak, hogy elköltözésre birassa magát s clienseit Marzelre hagyja. Lavéne gazda egy pillanatig sem vonta kétségbe fia szenvedőleges szófogadását, mert igen természetesnek találta, hogy az az atya szentesített jogai előtt meghajoljon. Különben föltéve, hogy Marcel igen szerencsés lesz, ha egy gazdag és jólnevelt leányt elvehet. Az áldozat eszméje távolról sem jött gondolatába, de igen a háladatosságé. Madeleine ama női tapintattal, mely bizonyos anyai szívekben valóságos intuitív, szomorúan sóhajtott a tervezett egybekelés gondolatára. Neki úgy tetszett, hogy Marcel abban nem fogja boldogságát föltalálni, s Istenhez könyörgött, hogy férje határozatát változtassa meg. Irigylő fia számára a Róza boldog sorsát, ki két pünkösttel ezelőtt Jeannak köté le szivét, egy jó és munkás ifjúnak, ki első a munkában és a táncznál. Noha e gyöngéd vonzalom senki előtt sem volt titok s azt helyeslésével az egész falu szentesíté, s noha Jeannak meg volt engedve, hogy mint jegyes a Lavenc-házhoz járjon, a fiatal szőlőmíves neve és jelenléte mégis az ifjú jegyesnek mindig amaz imádandó pírt idéző homlokára, mely a szűz szerelem revelatiója.Egy az ajtón tett száraz kopogtatás megremegteti Rózát, ki Jeanra gondolt, szaladt fölnyitni, de Jean helyett a belépő személy a fiatal utazó, kit a fabriaci útfélen hagytunk, Marcel volt. Róza, egészen zavarba jőve, egy módos bókot kezdett csinálni, melyet azonban az érkező forró csókkal szakított félbe, s aztán egy ugrással az alsó terembe rohant s anyja karjaiba veté magát. — Most legalább doctor vagy ? kiálta föl Lavéne gazda, azon thézis költségeire gondolván, mely végett Marcel szerény évpénzéhez egy kis pótlékot kapott. — Oklevél nélkül nem jöttem volna haza, felelt az ifjú, ki táskájából egy összehajtott irománytivévén ki, azt büszkén nyújtá át anyjának. Róza nevetett, Madeleine sírt, mindketten csodálkozván, hogy csak oly kevés idő s csekély munka kivántatott ahhoz, hogy az emberből orvost csináljanak. Marcel, ki szüleit előmozdíttatása és megérkezése kettős öröme által akart meglepni, megkímélte őket a vizsgálat bizonytalanságaitól, s utolsó levelében semmi sem árulá el közel megérkezését. István gazda kibontá, olvasá, meg behajtá a drága pergament, mely Marcelnek annyi jogot adott. A Lavéne család a tökéletes boldogság ama perezét élvezé, mely oly ritka a világon, s melyet egy szeretett lény visszaérkezése szül. így jön, hogy az ölelkezés és kölcsönös kérdések közt néhány perez telt el, míg Marcel a jegyző és leánya jelenlétét észrevette, kiket mentegetődzve köszöntött. Lavéne gazda megfogta Nina kezét, s azt a fiatal orvoséba téve, mondá: - Fiú, nézd meg a jó és derék kisasszonyt, kit úgy szeretünk mint saját leányunkat; később kimagyarázom magamat. Addig is igyunk két szerelmes pár egészségéért, mert Róza Gouston Jeannak van ígérve, s úgy hiszem, hogy szent Márton előtt két lakodalmon iszunk, téve hozzá, fiára s Ninára tekintve. Honnan jön, hogy Róza ezúttal, midőn szerelmét kihirdettetni hallá, el nem pirult, s hogy pohara, midőn ajkához vivé, reszketett kezében ? onnan, mert a hamis gyermek Marcelre nézett, hogy ennek a merész ezérzás fölötti meglepetésén gyönyörködjék; jó és érzékeny szive sokkal hevesebben föllázadt a Marcel hirtelen elsáppadásán, semhogy magára és az őt váró szűz boldogságra gondolt volna. A házasság kilátása valóban megrémíté a fiatalembert. Tudta, hogy Lavéne gazda kivonatai szigorú parancscsá szoktak válni, és Nina nem igen kellemes arczán az unalom gyászleplét hivó fölfedezhetni mely kész eltemetni ifjúsága boldogságát, szabadságát. Róza és Madeleine egyedül vevék észre Marcel hirtelen elszomorodását, és szemeik ama szorongó pillanatok egyikét várták, melyek titkát csak a nők bírják. (Folyt, köv.) öreg az átélt réméjszaka eseményeit leírja. A tengerbe oda veszett emberek száma — 3000! Tudomány, művészet és közélet. Irodalom. „Ne felejts“ szépirodalmi-, társaséleti-, művészeti- és divatlap, valódi párisi divatképekkel, és havonkint egy nagyszerű képes műmelléklettel. Ily czím alatt indul meg a jövő évnegyed elejével egy új hetilap Bulyovszky Gyula úr felelős szerkesztése mellett, ki annak tartalmát programmjában igy adja elő.: „Tartalmazni fog a lap mindent, mi egy választékos, jól szerkesztett ilynemű lapban helyet foglalhat; beszélyeket, költeményeket, történelmi olvasmányt, nem nehézkes tudományos palástban, hanem megkedveltető könnyű lovagruhában. Adunk aesthetikát és nevelést, s ezzel magunk is igyekezni fogunk birni mit fájdalom az irodalomban nem mindig tapasztalunk. Adunk nevelési czikkeket nem csak kis, de a nagy leányainknak is, nem csak arról, hogy szeressék szüleiket, majdan férjeiket, — de a hazát, nyelvét és irodalmát, s az irodalomban — mert a világ kerek: minden visszatér kiinduló pontjához — a Nefelejtset is. Hanem a leczke nem csupán hölgyeinknek fog szólni; kijut férfiainknak is ; reájok fér, mert mint a világ ferdeségeiről látjuk, a teremtés urai sem hibátlanok, — és minde zsémbessége mellett önök szeretni fogják a „Nefelejts“-et, mint az oly duzzogó kedvest, aki csak azért haragszik az egyik perezben, hogy a másikban annál szeretetreméltóbb lehessen. — Adunk czikkeket művészetről és színházról, rövidet vagy hosszút, hanem a legrövidebb se lesz oly üres, melyből se a színész, se a közönség ne tanuljon egyebet, mint unatkozni. Pedig a hölgyek már pici ajkuk érdekében se tartsanak oly lapot, melyen ásítani kell. Itt félbe is szakíthatom a száraz tartalomjegyzéket, a kedves olvasó- és legkedvesebb előfizető közönség bízzék bennem. Nekem megbecsülhetetlen jó természetem van lapszerkesztéshez : rosz, unalmas dolgot világért sem tudok végig olvasni, s amit a szerkesztő végig nem olvas, az nem jöhet ki a lapban. Ennyi úgy hiszem elég lesz a magam dicséretére, hogy pedig önöknek minél több szépet és kedveset mondhassunk, szükséges, hogy mielőbb találkozzunk, csak kérem minél számosabban. A kékszeműek eljönnek, mert hisz ők úgyis testvérüket jönnek látogatni a nefelejtsben,a feketeszeműek pedig már csak azért se maradjanak el, hogy a „Nefelejts“ ne mondhassa el, miszerint csak a kék szemben van az ő ege, melytől a részvét harmatát kapja. Műmellékleteire nézve a „Nefelejts“ kétségkívül mindent felül fog múlni, mi e nemben eddig közöltetett. Azonkívül, hogy havonkint egy nem „úgynevezett“, hanem valódi párisi divatképet fog adni a legelső párisi műintézetből, mindig az évszakhoz alkalmazva, és kelmemintákkal is többször fog szolgálni, egy eddig páratlan s a hölgyek finomabb munkaasztalán nélkülözhetetlen műmelléklete lesz a „Magyar Szépek munka- és minta-lapja,“ mely havonkint egy egész nagy „Nefelejts“-iven, érthetőleg és körülményesen megmagyarázott hímzet-, pontozó-, kötő-, horgácsoló-, ruha-, csipke- és mindenféle gyakorlati hasznú és szép szabási terv és tárgyrajzokkal fog megjelenni.“ Ez új vállalat a Kozma Vazul kiadó-tulajdonos nyomdaintézetéből fog kikerülni. Bulyovszky urat olvasóink számos évek óta csaknem folytonosan s jelenleg is a „Budapesti Hírlap“nak szentelt munkásságából kedvezőbben ismerik,semhogy a külön ajánlásra szüksége volna. Hírlapunk érdekében megjegyzendőnek találjuk, hogy azon intézkedés, miszerint a „Nefelejts“ technicai szerkesztésével mint szerkesztőségi társ Friebeisz István úr van megbízva , lehetségessé teszi B.arra nézve, hogy a „Budapesti Hírlap“nál azon munkatért, melyet eddig elfoglalt, jövőre is betölthesse. Legújabb külposta: Paris, febr. 23. (Visszahatás Napoleon - hg ellen;Castelbajacbk, Persigny és Pelisier nyilatkozatai.) A senatus tegnapelőtt valahára élénkebb jelenet színhelye volt. Azon senatus-consultum forgott szőnyegen, mely 800,000 fokot kiván Napoleon hg egybekelési és berendezési költségeire. Gr. Segur d' Aguessau indítványozá, hogy a kívánt összeg ugyan szavaztassák meg, de a császárnak (ki aztán azt az említett czélra fordítandja) s nem Napoleon herczegnek. Castelbajac tbk,a korábbi sz.-pétervári követ, melegen pártolá ez indítványt, hozzátévén, mikép szívesen megragadja az alkalmat, hogy Napoleon hű politikája ellen tiltakozzék. Donnet bibornok és gr. Lemercier csillapítólag szóltak, s midőn Segur indítványa fölött fölkeléssel vagy ülve maradással szavaztak, csak 10—12 senator kelt föl a mellett; az egész törvényjavaslat fölötti név szerinti szavazásnál az csak 2 szónyi ellenzékkel fogadtatott el. Ezen jelenetnek a mostani viszonyok közt természetesen némi fontosságot tulajdonítanak , azonban ez érzület-nyilvánításnak ártanak az azt okozók személyiségei. Gr. Segurről, e régi orleanistáról, e szavakat említik: „Inkább a kozákok legyenek Párisban mint a demokraták.“ Castelbajac toknak pedig, ki megrögzött legitimista, nagyon ártott magatartása a keleti háború kezdetekor. Ő sz. Pétervárott maradt még akkor is, midőn angol tiszttársa már elment, sőt még a Szinope miatti orosz Tedeumon is jelen volt. Ily egyéniségektől származván a demonstratio, az Párisban mindenesetre veszt a maga horderejéből.