Budapesti Hírlap, 1859. március (48-73. szám)
1859-03-13 / 59. szám
1859. — 59. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Erissitivel együtt. fr. kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 5 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban, egyes számára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 100 SZERKESZTŐ HIVATAL: egy cem - utcza, 1. szám 2-dik emelet. A Hivatalos Értesitő nélkül. , fr. kr. Évnegyedre 3 — Egy hónapra 125 KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám földszint. BUDAPESTI Vasárnap, martius 13. Előfizetési árak ausztriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkint! postai küldéssel.) A Hivatalos Értesitővel együtt. fr. kr.ész évre 19 — 1 évre 10 , fr. kr. Évnegyedre 5 50 Egy hónapra 2 10 Egész évre Fél évre fr. kr. 14 — 7 — . fr kr Évnegyedre 4 — Egy hónapra 1 60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczáijával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczáijával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadó-hivatalban vétetnek föl. A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. A Hivatalos Értesitő nélkül. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. mart. 8-ki legfelsőbb határozata által Prandstetter Antalnak, a bécsi orsz. törvényszék alelnökének, saját kérelmére érdemlett nyugalomba helyeztetését jóváhagyni, sőt sokévi, hű és kitünően buzgó szolgálatai elismeréséül az austriai cs. k. Lipótrend kiskeresztjével legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége Bogyay Lajos zalaegerszegi megyei főnököt és gr. Lamberg Hugót cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 1-ji legfelsőbb határozata által nemes Kremer Adolf pénzügyi tanácsost a soproni orsz. pénzügyigazgatósági osztálynál, pénzügyi kerületi igazgatóvá Krakóban főpénzügyi tanácsos czime, rangja és rendszerezett járadékaival legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. febr. 24-ki legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Zanet1 Ágoston cs. k. helytartósági tanácsos Milanóban, és lilienthali Krametz Lipót kerékmű-tulajdonos Styriában, mindegyik a pápai sz. Gergely-rend kiskeresztjét, Sattler Ferencz és Haller József Bálint Merauban, mindegyik a porosz kir. vörös sasrend negyedik oszt. jelét és Pietroni Ágoston felügyelő a cs. k. szab. Danahajózási társulatnál Pesten, az orosz Sz. Szaniszló-rend harmadik oszt. jelét, elfogadhassák és viselhessék a cs. k. Apostoli Felsége f. é. mart. 1-i legfelsőbb határozata által Reidlinger Pál főtanitót a sz. Margit plébánia-főiskolánál Bécsben, sokévi sikeres működése elismeréséül, arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. mart. 1 i legfelsőbb határozata által Erracher Fülöp iskolatanítót Hansdorfban Karinthiában, sokévi érdemes tevékenysége elismeréséül, koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesesebben földisziteni méltóztatott. Az igazságügyminister Kaschnitz Ferdinand tanácstitkárt a nagykállói megyetörvényszéknél, kérelmére, hasonló minőségben az aradi megyetörvényszékhez áttette s Lőrinczi Andrást ugyanezen megyetörvényszék segédhivataligazgatóját a nagykállói megyetörvényszék ideiglenes tanácstitkárává kinevezte. A magyarországi cs. k. főkormány Lenk Adolf végzett technikust a magyarországi építészeti hatóságok utánvizsgáló segédjévé kinevezte. A sopronyi közig. terület vegyes szolgabiróhivatalai számára fennálló cs. k. orsz. személyzeti bizottmány Kovács József és Medgyessy Antal cs. k. megyetörv. figyelőket, továbbá Boleslawsky Károly fogalmazó gyakornokot és Bozzay Elek cs. k. figyelőt szolgabiróhivatali tollnokokká az említett közigazg. terület számára kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. mart. 4-ről kelt legfelsőbb határozatával legmagasb kegyelemből megengedni méltóztatott, hogy az 1858. dec. 14-ről kelt legfelsőbb határozat második szakaszában megadatott kivételes fölmentetés a hadseregbe belépés kötelessége alól, azon esetekre is kiterjesztessék, melyekben a nősülés csak az 1858. év utolsó hónapjaiban történt. Budapest, mart. 12. (Politikai Merne.) Míg az egyházi naptár szerint a komoly böjti idő már megkezdődött, a politikai aptár szerint még mindig benne vagyunk a víg vagyis szomorú farsangi alakoskodásban. Senki sem képes e tömkelegben eligazodni és ezen egymással homlokegyenest ellenkező híreket és tényeket legalább némi öszhangzásba hozni egymással. Szóljunk például Napóleon herczeg visszalépéséről, melyet első perczben az egész világ békejelnek tartott, s lássuk, minő színben tűnik elő ezen esemény most utólag? A dolgot így adják elő. Napóleon herczeg Persigny gróf irányában nagyon megvetőleg nyilatkozott az 1815-ki szerződésekről, és azt mondá, miszerint azokat minél előbb szét kellene tépni. Isten tudja, hogy történt, — elég az hozzá, hogy e nyilatkozat megtalálta útját Londonba, onnan aTimes“ szerkesztőségi irodájába és ezen irodából maga a lap hasábjaiba. Erre Walewsky és Fould a császárhoz siettek és addig ostromolták,mig engedelmet nem nyertek, ama közvéleményt a „Moniteur“-ben alaptalannak nyilváníttatni. De ezen ismét a herczeg bőszült föl s a császár előtt kinyilatkoztatá, miszerint ő csakugyan úgy gondolkozik a szerződésre nézve, amint a „Times“ írta és neki — a herczegnek — semmi oka nincs ebbeli gondolkozását a világ előtt eltitkolni; egyébiránt ilyen collegákkal, minek Walewsky és Fould nem maradhat többé ugyanazon ministeriumban, tehát autoaut! Erre a császár megnyugtatta volna ő fenségét, azt tudatván vele, miszerint úgyis miniszerváltozás áll küszöbön, melynek alkalmával a kabinet a békeenteasiastáktól meg fogna tisztulni, de e perczben még nem lehet életbeléptetni, indítványozzon hát a herczeg valakit, aki ideiglenesen átvehetné Algir és a gyarmatok ministeriumát, s azt a herczeg nézetei szerint viselhetné,mig ő maga ismét visszatérhetne imént elhagyott állomására.... Minő egészen más arcza van e visszalépésnek ezen versio szerint! Hanem azért mégis túlzásnak és rémlátásnak tartjuk, ha az Augsb. Alig. Zig“ egész komolysággal mondja, hogy Mazzini zsandárruhában Párisban volt s Napoleon herczeggel találkozott. Mazzini már többször in contumaciam halálra ítéltetett, egyebek közt Párisban is, nem hiszszük, hogy oda menne, még akkor sem, ha Napóleon herczeg binó; szintúgy üres lármának tartjuk ugyancsak a fölnevezett nénikének azon fontoskodó közleményét, miszerint a mibeliákban és a palais royalban komolyan foglalkoznak a „német demokratiával“. Erre csak annyit mondhatni, hogy egy pár túlzó főt kivéve, tulajdonképen a demokrata párt Németországban nem igen található, legkevésbbé most, miután a legkevesebb fők Amerikába vándoroltak. Aki pedig ezeket onnan viszsza akarná hozni és egyedül általuk akarna oly mozgalmat előidézni, mely iránt a nép különben nem viseltetnék rokonszenvvel, annak tervén csak nevethetünk s az annak idején maga is meggyőződnék arról, hogy a német nemzet jellemét tökéletesen félreismerte. Úgy hiszszük, a helyzet már magában véve is a valódi veszélyeknél fogva oly komoly, hogy nem szükséges azt képzelt veszélyek által még feketébbre festeni. A jó augsburgi már öregecske, s öreg korában az ember ismét gyermekké lesz; ez okból megbocsáthatjuk neki gyermekes remegését is oly wau-wautól, akinek ma mindenütt szeme közé nevetnek. Szardinia, miként távirati sürgönyeink mutatják, egyre folytatja hadi készületeit; a „Moniteur“-czikk úgy látszik nem igen leverőleg hatott Cavour gróf idegeire és visszalépése kevésbbé valószínű, mint valaha. Azt állítják ugyan, hogy múlt vasárnap csakugyan elbocsáttatását kívánta volna a királytól, hanem — credat Judaens! Nem hihetjük, hogy a kis gróf ne tudta volna, mi a „Moniteur“-czikk valódi czélja és értelme, főleg miután az ő kabinetfőnöke, Nigra, épen akkor Párisban mulatott. Cowley lord küldetésének sikeréről semmit, de semmit sem hallani, ami a fontos tárgyra akár csak egyetlen sugarat is vethetne ; ami a lapokban fölmerül, az mind képtelen mendemonda. Egyik azt állítja, miszerint a küldetés teljes sikert aratott, és hogy Austria a külön szerződésekre nézve engedékenységet mutat, míg a bécsi újság, miként tudjuk, azt közölte, miszerint e szerződésekről le nem mondhatni. Mások meg azt jelentik, miszerint Austria nem mutatott elég békülékeny indulatot, és hogy ez Londonban igen kedvezőtlen benyomást tett volna; a harmadik pedig hozzáteszi, miszerint Austria eleinte csakugyan „makacsának látszott, hanem midőn Poroszország bizalmas közleményben minden tartózkodás nélkül nyilatkozott Austriának olaszhoni állására nézve, az austriai kabinet enyhébb hangon kezdett szólni.... Legyen! Tegyük föl, hogy Austria ebben meg amabban engedett volna, de hiszen ez még nem dönti el a dolgot. Miért nem mondják meg az urak, mitévő leend Francziaország s miként fogadta Austria állítólagos engedményeit ? Napóleon császár hallgat, — a „Moniteur“ szintén, ezenkívül pedig nincs hivatalos lap Francziaországban, miként ezt 8 nap óta tudjuk. Allah —allah , a „Moniteur“ az ő egyetlen prófétája; kívüle—nemo propheta in patria, ez az egyetlen pedig — néma! Az engedékenységnek nem azon mértéke dönt, melyet Austria megadni kész, hanem az, melyet Francziaország követel; ezt pedig hitelesen mindeddig nem ismerjük. Belgrád, mart 9. (Fordulat a kormányzásban.) A szerb kormány politikája, úgy látszik, újabb fordulatot veend. Több jelenség mutatja azt. Az eddig történtekből azon meggyőződést lehet merítni, hogy Milos fejedelem kormánya első napjaiban némileg hízelegni akart a szkapszina határozatainak, s a nép óhajainak, habár ezek nem voltak is mindenben helyesek. Innen magyarázható, hogy a szkapszia által számkivetésre ítélt ismert négy hivatalnok innét eltávolíttatott ; hogy a volt metropolita lemondása elfogadtatott; hogy több tanácsnok részint száműzetett, részint hivatal nélkül hagyatott; hogy a hivatalnokok általában fölfüggesztettek s arra neveztettek ki, s hogy a kormány dolgaiba befolyás engedtetett oly embereknek, kik azt meg nem érdemelték. De a kormány ez irányban nem haladhatott sokáig a nélkül, hogy a kormányzat szervezetében több rendetlenséget ne okozott volna, mert azon emberek, akik a kormányzatba némi befolyást nyertek, magánérdekek által vezettetvén, a hivatalokból érdemes s legalább ártatlan embereket távolítottak el, s helyükbe sokkal kevesebb képességűeket alkalmaztak. A dolgok e folyása tüzetett egy ideig, de mikor a panaszok megsokasodtak, s gyakoriabbak lettek, az értelmesebbek belátták, hogy e sajnos állapotnak véget s az újoncz kormányzóknak korlátot kell vetni, hogy még több bajt ne okozzanak. Már akkor, midőn Milos a szkapszia határozata ellenére az újon alakított tanácsba öt régi tanácsnokot fölvett, vette kezdetét az újabb kormányzati irány, noha a dolgok folyamata még mindeddig nem változott meg egészen. De hogy változni fog, annak legnagyobb jelenségeül vehetni azt, miszerint múlt vasárnap Mihály herczeg magához hivatta Garasanint, vele sokáig társalgott, s öt atyjához Milos fejedelemhez bevezető, a ki e kormányférfit szívélyesen fogadta, vele több ideig beszélt, s fölszólítá, hogy gyakran, naponkint látogassa meg a kobakban, s ne várja, hogy a fejedelem őt hívogassa. Ez egy tény elég volt azon hiedelem terjesztésére, miszerint Garasanin ismét kormányra fog jutni. A Milos és Garasanin közti közeledést leginkább Mihály herczeg eszközlé, kiben a szerbek minden reményeiket helyezik. Ha valami jót kelle keresztülvinni, eddig is hozzá fordultak az emberek, az s közbenjárásával és közremunkálásával vihették azt véghez. Ő ellene volt azon belpolitikának, mely annyi ember kárával volt összekapcsolva. Mint a jogokat szentül tisztelő ember minden törvénytelenségnek, s mindannak, a mi a jogtalanságnak csak színét is viseli, kérlelhetlen ellensége. Ő az alkotmányban helyezvén a kormány erejét, azt minden megtámadás ellen meg akarja védni; bár ő is, mint hallám, azon nézetben van, hogy az alkotmány hiányain kellene segítni, annak európai alakot adni, illetőleg úgy módosítni, hogy a tartomány helyzetének, a nép óhajainak s az államtudomány kívánalmainak megfeleljen. Miként fog mindez valósulni, az a jövendő titka. Másik jelenségnek, Szerbia kormányváltozására nézve, vehetni Jankovics Milovan ismert szkapstinai tagnak a konokból eltávolíttatását, ki már a szkupstinában is sok bonyodalmat okozott, számos hivatalnokot letétetett, és saját embereit kisebb nagyobb hivatalokra segítette. Kiküldetése egy vizsgáló választmányba Topcsiderbe, hol gazdászati iskola létezik, első lépés végleges elmozdittatására a konokból, s illető hivatalához utasítására, ö t. i. pénzügy-miniszeriumi titkár. Egyik mait levelemben írtam, hogy Szimits Elek, nyugdíjazott tanácsnok s egykori predsztavnik útlevelet kapván, innen váratlanul eltávozott. Mint más forrásból értesülök, ő önszántából hagyta el Belgrádot, s pár hónap múlva megint visszatér. Vucsicsról megírtam, hogy vasra vezetett. Hallatszik, hogy már levették róla a bilincset, s hogy nemsokára szabadon fog bocsáttatni. Azon katonatisztek, kik még még decemberben elfogattak azért, mert a katonasággal kiküldettek hogy a várból Sándor herczeget viszszahozzák, már több idő óta szabadságba vannak helyezve, s mindnyájan hivatali alkalmazást fognak nyerni. Mint értesülök, Milos így nyilatkozott róluk: „Ők hívek voltak Sándor herczeg akkori fejedelmükhöz, s azt tették a mit minden katonának tenni kell; ők hozzám is hívek lesznek.“ Egy austriai sürgöny. Febr. 25-től B u o gróf Ap p o ny i grófhoz a londoni austriai követhez, egy jegyzéket intézett, melyet itt egyelőre kivonatban közlünk. Ezen jegyzék kimerítő czáfolata ama vádaknak, melyeket Cavour gróf a szószéken s jegyzékekben fejezett ki. Austria — mint abban kijelentetik — sohasem bitorta a többi olasz államokrai befolyását és sohasem élt azzal vissza. Segélyét mindig csupán a törvényes hatalom sürgetésére, minden önzés nélkül a béké s rend érdekében nyujtá. Ezt nem igen régen maga a savoyai ház is tapasztaló. Képtelenség Austria ellen szemrehányásul hozni föl ama bizalmat, melyet a többi kormányok annak szándékaiban helyeznek. Közös védelem végett egy harmadiknak károsítása nélkül kötött szövetségi szerződések egészen megfelelnek a népjognak. Azok csupán egy oly kormányra nézve kellemetlenek, mely jogtalanul Olaszország szószólóján tolakodik föl. A mit Cavour gróf a rendetlenségnek ad meg, azt a kormányoktól vitatja el, s ezen elveket oly perczben hirdeti ki, midőn azt akarja elhitetni, hogy saját czéljainak támogatása végett, egy szomszéd nagy hatalmasságra számolhat. Erre a jegyzék még egyszer visszatér Szárdiniának tíz év előtti megtámadására. Szerinte Austria komolyan vette az arra következett békét. Szárdinia ellenben mindig egy terra ricossára,gondolt s egyelőre titkos háborút folytatott Austria ellen. Császár Ő Felségének a lombard-velenczei királyságba tett utazása alkalmával a sajtó megtámadásai egészen a királygyilkolás apológiájáig mentek. Austriának az iránti kérdéseit, hogy minő biztosítékokat nyújt Piemont ily kihágások ellen, Cavoni gróf az ország intézményeinek megváltoztatása iránti kívánatnak nevezi. Az austriai ügyviselő, nehogy ily események szemtanúja legyen, Turinból visszahivatott; ez azonban nem gátla meg, hogy ezentúl is, mint előbb, a két országnak minden kereskedelmi s egyéb viszonyai folyvást előmozdittassanak. A folyó év kezdete óta a harczi zaj ismétlődött. Oly előintézkedéseket, melyek egy mozgalom elnyomása végett létettek, Cavoni gróf ellenséges cselekményeknek tekint. Ő azt állítá, hogy az anconai s bolognai helyőrségek erősbíttettek. Egyik sem igaz. Austria semmitsem tehet a helyzet javítása végett, azonban óhajtandó, hogy Nagy- Britannia Piemontot saját kihívó politikájával fölhagyásra birja, s ekkor az egész félszigeten a nyugalom s béke visszatérend. Erre a sürgöny a nép panaszaira tér át, kimutatja, mikép Olaszországban egymásután mindenféle kormányformával kísérletet tettek, de csekély sikerrel. Austria nem idézte elő az Olaszország legújabb történelmében! szerencsétlen napokat Az mindig tetszéssel fogadott minden gyakorlati javítást. Az minden észszerű haladást megelégedéssel fogadott, s befolyásához képest támogatott. Tanácsa iránt megkérdeztetve, mindig érett megfontolás után nyilvánító véleményét. Ha ezen rendszabályoknak nem volt meg a kívánt sikerük, ezért nem szabad mindig a kormányokat felelőssé tenni. A féktelenséggel határos szabadság Piemontban a szomszéd államra nézve nem egy illetéktelenséggel jár, de az austriai kormány mindamellett elismeri, hogy a piemonti kormány maga van mindenek előtt hivatva a maga országában a bel eljárás fölött ítélni. De ép oly kevéssé szabad annak egy neki nem tetsző rendszert más államra föltolni. Az egyházi állam odahagyása a megszálló csapatok csökkentése által régóta elő jön készítve, most annak teljes végrehajtása végett tárgyalások vannak folyamatban. Francziaország és Austria a pápa támogatása által lényeges szolgálatot tettek a rend ügyének. Az ő világuralma lényeges föltétele papi hatalma szabad gyakorlatának. Austria mindamellett szerencsésnek érzendi magát, ha csapatjait visszavonhatja. Itt is a forradalmi idegen földről ható elemek az elégületlenség fő okai. Csak ha az izgatás forrása Piemontban el lenne fojtva, lehetne belreformok által szerencsés eredményeket előidézni. Ekkor aztán Austriának, mely a félsziget jólétében és virágzásában ép annyira van érdekelve mint bármely más állam , jóakarata czélzatai nem fognak hiányzani. Végül ez áll: „Megbízom excellentiádat, hogy ezen nézeteket a britt kabinet fölvilágosodott fölfogása elé terjeszsze. Mi sokkal inkább át vagyunk azon roppant felelősségtől hatva, mely Isten és emberek előtt azokat terhelné, kik jogos ok nélkül Európa békéjét megzavarnák, mint hogy a legnagyobb becset ne helyezzük abban, hogy egy oly baráti és szövetséges hatalom, mint II. Britannia, a mi békés érzületünkről tökéletesen meggyőződve legyen. „Austria semmi ellenséges tervet nem táplál Piemont ellen. Igazságos panaszai daczára tartózkodni fog minden támadó magatartástól, ameddig a szárd kormány maga részéről az ő szövetségesei területének sérthetlenségét tiszteletben fogja tartani.