Budapesti Hírlap, 1859. április (74-98. szám)

1859-04-01 / 74. szám

közegyéneknek, közintézeteknek, végre az előfizetést gyűjtőknek min­den 5 előfizetőre kötelezett egy tiszteletpéldányul kiment eddig elé 75 ingyen példány, még hátralevő gyűjtőknek kiadandó lesz 18, lemegy tehát összesen 93, s marad 407, mely, ha mind elkél, az előfizetési ár 1 pft lévén 407 pftot fog behozni, mi 427 ft 35 krt tesz új pénzben. A könyvárusi útra adott 500 példány bolti ára példányonként 1 ft 50 ujkrra van emelve. Ebből az illető bizományos könyvárus kap 33­­3 száztólit, mely száztóliért tartozik­­ a példányoknak raktárt adni, a könyvet minden magyarországi könyvárusnak megküldeni, azoknak az árulásért saját száztólijából a köztük szokásos egyesség szerint meghatározott száztólit engedni, a netalán visszajövő példá­nyok visszaszállítási költségét viselni. Az eredmény iránti számadá­sunk egy év múlva lesz. E szerint nekem a bolti kereskedési után eladott minden példánytól 1 új forint jár, melyet egy év múlva kapok meg. Lesz tehát a lehető legjobb esetben, t. i. ha egy év alatt min­den példány elkél , a saját eladási kezelésemre hagyott 500 példányból 427 ft 35 kr, a könyvárusi útra adottból 500, összesen 927 ft 35 kr bevételem új pénzben, melyből a kiadás fennebbi főösz­­szegét 504 ft 20 krt levonva, marad 423 ft 15 kr. E 423 ft 15 krból kell kitenni az írói munkadijnak, a szöveghez szükséges könyvek s más adatok beszerzési árának, mely utóbbiak mintegy 60 ftot, a kidolgozás pedig 5 hónapi időt vett igénybe, me­lyekre még eddigelé egy garas sincs beszámítva. Azonban, ha mind­járt és bizonyosan megkapná az ember e sommát, mégis teljesen meg­lehetne vele elégedni, mert jutna évenként 25 új forint munkadíj. De ez legjobb esetben is egy év múlva kerül be, s minden példány árá­val, mely ez idő alatt el nem kél, múlhatlanul csökken, míg a költség addig is a munkakörben már előre elfogyasztott élelmi és kitartási költségek kamatjával folytonosan szaporodik. Nem annak indokolására, hogy az én munkám drága-e vagy olcsó, csak általános szempontból hoztam föl ez adatot, melyből az ivnagyság (munkám nagy nyolczadiv, s egy iv 32.000 ciceró betűre van számítva) s belbecs szerint más munkákra is következést lehet hozni. Ez azonban azon esetet tünteti elő, midőn az ivó maga költségén adja ki munkáját s igy bevételül még a koczkáztatás fejében is meg­elégszik csupán a szerény irói díjjal. Más eset áll elő, ha a kézirat kiadónak adatik el, mert a kiadó befektetése a nyomatáér­t más fönnebb beszámított költségeken kívül még az irói dijjal is szaporodik, s ő ebbeli nagyobb insk­ola fejében üzleti nyereséget is kénytelen számítani. Sokat kellene mondanom, ha az e körülmények javítására szol­gáló eszközöket akarnám előszámlálni. Csak annyit mondok tehát még, hogy gyökeresen jobb viszonyt csak úgy állíthatunk elő, ha legalább az értékesebb belbecsű munkák nyomatását nem 1000 s még kevesebb példányra leszünk kénytelenek szorítani, hanem 3 - 4000 példányt is bátran nyomathat s elkelésére bátran számíthat a kiadó. Mert a könyv nem úgy készül, mint a csizma, darabonkint, melyből az első ára is arányban van a többivel, s ha egyet meg lehet varrni egy forintért, akkor százat már bizonyos nyereséggel meg lehet százért, hanem a könyvnél az első példány kerül legtöbbe és árához képest borzasztó sokba; miután egyetlen egy példányért is meg kell írni az egész kéziratot, ki kell szedni az egész könyvet, stb. szóval meg kell tenni mind a főköltségeket; a második példányt tulajdonkép már csak a hozzá szükséges papiros, nyomás, betű­kopás stb. egyes példányra tartozó költsége terheli. Ekkér nagy különbség, hogy az első példány költsége 100, 1000 vagy 3000 példány közt oszlik-e meg; természe­tesen, minél több közt, a könyv ára is annál olcsóbb lehet. Galgóczi Károly. Bécs, mart. 29. A (Kételyek. Tiszai vasuttársulat. Hitelinté­­z­e­t.) Ha a tőzsdei árkeretet végig tekinti az olvasó, azt sejtendi, hogy a békeremények még nem érték el a culmináló pontot. Mindenki azt kérdi magától, hogy miért nem közli hivatalosan a „W. Ztg“ vagy az „Oest. Corr.“ hogy a cs. kormány a congressus tartásába beleegye­zett ? Kétségtelenül csak azért, minthogy még minden akadály nincs elhárítva. Az Austria által tett föltételek még el nem fogadtattak-e , vagy még a Szardinia által hír szerint tett ellenföltételek vannak-e alkudozás alatt ? — Annyi bizonyos, hogy a congressusnak még göröngyök állnak útjában. Oly kalandos hírek, mint az, hogy a hadi­párt feje Napóleon­ig fogja Francziaországot a béke-congressuson képviselni, szintén nem alkalmasak megnyugtatni. Szóval — a köz­hangulat itt — és nem ok nélkül — ingadozó. A tiszai vasuttársulatról hírlik a lapok, miszerint a franczia­­austriai államvasuttársulatnak ajánlat létetett a tiszai részvények túlnyomó részének birtokosa a hitelintézet által, hogy a tiszai vasutat váltsa magához. Azonban az államvasuttársulat ez ajánlatot elutasítá. Az egész világ tudja, hogy az említett államvasuttársulat nem rosz szemmel nézné, ha a tiszai vasúttársulatot mindenestül el­nyelné a Tisza, a­mint is az ellen üzleti, mint sajtós, még pedig magyar sajtós téren is tevékeny hadat folytat, többi közt az erdélyi vasút magához rántása végett is, s e szerint az államvasuttársulat­nak érdekében állna a tiszait fusionálni, magába felolvasztatni; azonban tán hiányzik e tervhez a nervus rerum.— Most nincs is arról szó, hanem mint múltkor mondok, a tiszai vasúttársaság elsőségi kö­telezvények kiadása által kísérlendő meg a részletbefizetés üzöm­poharát elmellőzni. A hitelintézet ez évi közgyűlése (a harmadik) ápril 11-kén fog tartatni, bizonyosan szép csöndességben, mert ez idő szerint a a leg T A R C Z A. 1 „ Novara“ cs. k. fregat világ körüli útja. (Dr. Hochstetter Ferdinand 36. és 37. levele.) China és Sydney. Salomons szigetek. — Stewart-atoll. (Folytatás.) Minthogy a legénység közt súly nyomai mutatkoztak, habár kis mértékben, mégis ez alkalom, némi fris élelmi­szerekhez jutni, igen kívánatos volt, s 17-én reggel, maga a parancsnok által vezetve, három naszád vitorlázott a fregattól a sziget felé. A bennszülöttek naszádjaikkal a csatornánál a sziklahát északnyugati oldalán vára­koztak reánk, a szél alatti oldalon, az egyetlen helyen, melyen naszá­dokkal az atoll-sziklaháton át az ez által körülfoglalt lagúnába jut hatni. Mindenütt egyebütt,még a legcsöndesebb időben is, borzasztó hul­lámtörés dühöng a sziklahát ellen, s még ezen hely is hozzáférhetlen, hacsak némileg is fris szellő jár.De mi épen kedvező napra akadtunk, mely naszádjainknak lehetségessé téve, csöndes vízben a sziklahát szélellenes oldalán egész magáig a sziklahátig jutni s azon horgonyt vetni. A csatornán átkelés mindamellett is még elég nehézséggel járt, minthogy a lagúnából egy ragadó folyó ömlik a tengerbe s ez apály idején kevés vízzel bírt naszádaink számára. Minthogy nem akartunk visszatérni, a nélkül, hogy bejutottunk volna, ezért megkisértünk mindent, a mit megkisérthetünk. A bennszülöttek naszádjai segélyével a sziklaháton vagy zátonyon, mely egyes kiálló szirteket kivéve, apály idején is viz alatt áll, egyenként egymásután viteték át magun­kat, ezután sikerült egy naszádot egészen üresen átvontatni. A többi kettő kivül maradt horgonyon, vályúnaszádokon vivék el azokhoz naphosszant mindazt, a­mit bealkudtunk, s estve mindnyájan igen megelégedetten 20 sertéssel, 40 tyúkkal, számos kókusz-dióval stb. tértünk vissza. Stewart-atoll egy félholdforma korall sziklahát 16 tengeri mértföld (1­4 német mértföld) körülettel, közepében egy mély lagúná­val s 5 kis erdős szigettel magán a sziklaháton. Csak a két legngyobb sziget, melyet a bennszülöttek Szikéi­ana és Fa’ulénak hívnak, bir né­pességgel. A lakosok száma mintegy 180 lelket számlál. Egy angol matrózt is találtunk a bennszülöttek közt, kit egy czethalvadászhajó 7 hó előtt ide kitett, mert láz folytán munkaképtelen lett. A bennszü­löttek a legbarátságosabban fogadták őt, de a szegény ember mégis túl boldog volt, hogy általunk önkénytelen száműzetéséből megszaba­dulhat. Szívesen teljesítve jön azon kérelme, hogy őt Sydneybe átszál­lítsuk. Két részre oszlottunk a nevezett két szigetre. Én a közelebb fekvő Fa’ulén maradtam, hogy elég időm legyen e kis szigetet meg­vizsgálni. Különös ingerrel bir ily korlátozott világot venni szemle alá, mely mindamellett az embernek lakhelyül szolgálhat, s melyen, mint ezen szigetieken látszott, boldog gondatlan létnek örvendhetni. Ezen szigetiek egész világa, a korallsziklahát egész lakható földje nem tesz többet 1/3 négyszög tengeri mértföldnél; semmi hegy, halom vagy folyó, a legmagasb pont csak oly magas, hogy a hullá­mok és a szél elég homokot és porladékokat fölhalmozhat; köröskö­rül a végtelen tenger, az egész ásványgazdagság itt egyet­len ásványra szorítkozik, a szénsavas mészre, melyet milliárdnyi korall-állatocs­­kák a sóáradatból kiválasztanak. Rendkívüli esetekben az óc­eán úszó köveket is hord ide, rajtköveket, melyek a földet kissé megjavít­ják, vagy az úsztatott fatörzsek gyökérzetében jönnek más kövek is, melyeken ezen kis világ lakója a kagylóteknőket megköszörülheti, me­lyeket vágó eszközökül használnak. A növényvilág különféleségének itt csak 20—30 képviselője van, a tenger gazdagabb partokról hozá el a magvakat s veté ki a korall-homokra; ezek kikeltek , a kókuszpálma, ez ezerszeres hasznú fa, mely táplát, háziszereket, épületanyagot és ruházatot nyújt, a „Pini-Pini“-fa, melynek törzséből a sziget lakója köszörült kagylóval vályúját kivájja. Még szűkebb az állatvilág, egy négylábú sem. Csak néhány tengeri madár és rovarok. Az egyetlen hastáplát a tenger halak,ollótlan rákok és teknős állatokban nyújtja. Méltán kérd­hetni,hogy a szellemi és erkölcsi kifejtés mily fokára juthat el ember, kinek ily korall-sziget korlátozott világa szolgál lakhelyül. A Stewart-szigetiek egyébiránt nem élnek már ezen legerede­tibb legegyszerűbb viszonyok közt. A hajóknak mint látszik megle­hetős gyakori látogatása sokat hozott nekik, a­mi tételüket lényege­sen javítja. Most vannak sertéseik, tyúkjaik, mindennemű gümös nö­vényeik, melyek e szigeteken kitűnően diszlenek, melyekért ismét más tárgyakat cserélhetnek be, mikre szükségük van. Szintúgy nem látszanak egészen tiszta polynéziai faj lenni. Nekünk mindenekelőtt azezvonásaik rendkívüli különfélesége tűnt föl. Csak kevesen teszik reánk a tiszta malaji faj benyomását. A közel Salomoni-szigeti pá­pua-fajjal­­ vegyülésnek semmi nyoma. Ellenben sokan oly határozott európai vonásokkal bírnak, hogy majdnem hajlandók vagyunk, egy sydneyi missionarius azon nézetét elfogadni, hogy ezen szigetlakók mindnyájan egy angol matróztól és egy nőtől a Samoa szigetről szár­maznak, kik a múlt században telepedtek itt le. Bármily rövid volt látogatásunk a Stewart-szigeteken, mégis élénkítve és fölfrisítve hatott reánk oly hosszú egyhangú tengeri út után, s ezenfölül azon jó következménye volt, hogy a súly terjedése a fedélzeten meggátoltatott. Fris szel vitt bennünket October 18-ára forduló éjjel gyorsan dél felé, de csakhamar ismét szélcsönd állt be. October 19-kén és 20-án mozdulatlanul álltunk a Contrariello szigetnél északra San Christovaltól, s csak 21-én sikerült, a Surville-fokon átkelni. Ekként szabadok voltunk a Salomons-szigetektől s most gyors bevégzésére számithatunk az eddig oly igen kedvezőtlen útnak. (Folytatása következik.) vandálabb szellemű ellenzéknek is megesik a szive, de méginkkább azért, mert se az évi ü­zletfeli jelentés, se a gyűlés tárgyai nem előbb tétetnek közzé, mint­­ a gyűlés körében. Bécs, mart. 30. (Vegyesek.) A „Gazza di Milano“ következő nyilatkozatot hoz : „Egy a forradalmi párthoz tartozó piemonti lap, mely naponkint gyűlöle­tes koholmányokat vagy elferdített tényeket tálal föl olvasói elé, legújab­ban egy álnok gyanúsításra talált alkalmat, a­mennyiben egy oly rend­szabályt, mely által a közigazgatási s bírói hatóságok lntétményei bizton­ságba helyeztettek, spoliatio tényének nevezett. Azonban minden értelmes egyénnek első tekintetre be kell látnia, hogy ha ily intézkedés létetett, ez azon tapasztalat következtében történt, miszerint Piemont 1848-ban had­üzenet nélkül ütött be az austriai területre. Ezért valódi visszaélés az olvasók bizalmával, azokkal spoliatiót akarni elhitetni, noha maga a rend­szabály nyilván tanúsítja, hogy az egyedül ama lntétmények megoltalma­­zásának szándékából eredt. Ama sajtónak azon hír miatti haragja, mikép az állam oltalmára hivatott magántulajdon biztonságba helyeztetett, világo­san mutatja, hogy a párt ezen rendszabályban csupán saját becstelen számí­tásainak újabb kijátszatását látta. Arról értesültünk, hogy a közigazgatási, s bírói hatóságok illetékessége iránt fönnálló szabályok , az említett intézményekről­ rendelkezhetés tárgyában, semmi tekintetben sem módo­síttattak, hogy továbbá semmi egyéb sem történt annál, mikép a vevő­it a­­ vár jelöltetett ki azok őrzési helyéül s hogy végre ezen lntétmények , az illető pénztáraknak ismét vissza fognak szolgáltatni, mihelyt újólag bi­zalmat lehetene helyezni a piemonti kormány magaviseletében.“<■— Gas­ser szobrász műtermében az érezből öntött Weiden-szobor már annyira előhaladt, hogy a szobor fölállítása, minek köztudomásúlag Gratzban a várhegyen kell történnie, május hóban létesülhetend. — János Főherczeg ur Ö­cs. Fensége tegnap reggel G­r­a­t­z­b­a visszauta­zott. — A „Brünn. Ztg“ szerint Stockau­s Mitrowski grófok ama központi bizottmány tagjaivá neveztettek ki, mely Bécsben a répa­­c­ukoripar helyzetének megvizsgálása végett alakittatik. Az említett ipar tárgyában a brünni nyomozó bizottmány munkálatai már közel állanak a befejeztetéshez. A vasipar tárgyában a bizott­mány nyomozásai már bevégeztettek s hihetőleg rövid időn a cs. kir. pénzügyministerium elé fognak terjesztetni.­­ Legfelsőbb helyen engedély adatott arra, hogy a morva-sziléziai földmivelési­­társulat két osztályú bronz­érmeket ítélhessen oda, kitűnő mezőgaz­­dászati működések fölbátorítása végett.­­ Az austriai állam­vas­­ut-társulat bevételei I. évi január 1-től mártius 25-ig összesen 3,153,216 ftra, s e szerint 169,766 fttal többre mentek, mint a múlt év megfelelő időszakában. A cs. k. déli állam, lombar­d-v­elenczei s középolaszországi vasuttársulat bevételei pedig f. évi jan. 1-től mart. 18-ig 3,476,548 ftra, s e szerint 1,149,383 forinttal többre mentek, mint a múlt év megfelelő időszakában. Somogy, mart. 24. (Népnevelés. Községi s pusztai iskolák. Gr. Z. János.) A nemzetek szellemi s anyagi jóllétének mibenlétét illető­leg, három különböző, jelesen sülyedő, pangó s emelkedő fokozatot vehetünk föl. A mily irányban nő s fejlődik vagy gyengül s hanyat­lik a nép morális élete, azon irányban emelkedik vagy hanyatlik szel­lemi s anyagi jólléte. A tudományok, szépművészetek, mesterségek, földmivelés, kereskedés csak ott találták föl eleitől fogva valódi ha­­tájukat, hol alapul, melyen szilárd állást s tartósságot nyertek, a népnevelés szolgált. A történetek lapjai világosan tanúsítják, hogy a mely nemzetek a közerkölcsiség hatalmas bástyájával eve­zték körül magukat: ott a polgári belháboru emésztő lángjai s a külellenség fegyverei kevésbbé vagy semmit sem ártottak. A tudományok, szép­­művészetek virágzásának s hanyatlásának idejét arany és vasidőnek nevezték el, nemde amannak a szellemgazdagság s emennek nemde a szellemszegénység s materialismus szolgált alapul ? . . . A spártai szigorú erkölcs a legnagyobb embereket szülte, a legvirágzóbb orszá­got tüntette föl. Ott van Leonidás és Lykurgus. Ott van a hires görög nemzet. De ide is, a mint a szigorú erkölcs lazulni, Lykurg törvénye engedni kezdett, belépett az eddig nevéről is alig ismeretes erkölcsromlottság, s mely ennek édes leánya — a fényűzés, s a rom­lásnak s erkölcsi veszettségnek indult ország a római birodalom által elnyeletett. A római birodalmat is, nem a sennoni gallok irtó hada, iszonyú pusztítása, lángba borítása, nem a sürű­ s költséges hadvise­­­­lés alatt elpazarlott vér és pénz gyengiték el s buktatták meg, hanem­­ a nagyravágyás, az egyenetlenség, a pártoskodás, fényűzés, kincs­­szomj s a carthagói legigazságtalanabb második támadó háború után bekövetkezett erkölcsi romlottság. Minden országnak támasza talpköve A tiszta erkölcs, — mely ha megvász, — Róma ledől s rabigába görbéd. Hogy valamely ország, noha szerencsés földminőségénél s mér­sékelt éghajlatánál fogva a Kánaán s Gezsen földéhez hasonló, s ennek daczára népe mint a költő mondja: „mégis rongyos mégis éhes,“ nem másnak mint egyedül a népnevelés pangó, siral­mas állásának tulajdonítható. Ez áll hazánkra nézve­ is. Itt nem hiány­zik a termékeny föld, nem hiányzik a mérsékelt éghajlat, a munkás kéz, a szorgalom, egy szóval minden szükséges eszköz készen van arra nézve, hogy ez ország Kánaán földévé varázsoltassék; csupán egy, és a legfőbb eszköz, — mint milyen az óránál a rugó, — a népneve­lés hiányzik , pedig e nélkül szellemi s anyagi jóllétet képzelni is alig lehet. Egyedül ez képes megadni a kívánt sikert mindazon intézkedé­seknek is, valamelyek az anyagi jóllét fejlesztésére irányoztatnak. Mint a test és lélek, oly elvál­atlan egymástól a szellemi s anyagi jóllét. A szellemi jóllét szülője az anyagi jóllétnek, de megfordítva az anyagi jóllét a szellemi jóllét emelésének elhanyagolása mellett alig eszkö­zöltethetik. A többi megyék példájára megyénk lelkes fiai is gazdasági egyletet alapítani szándékoznak. Szép és üdvös az eszme, de a szán­dékok­ ezért a mezei gazdaság teljes fölvirágoztatását, vele elérni szin­tén csak a népnevelés emelése által lehet. A népnevelést pedig nálunk két helyen kell egyszerre m­egkezdeni, úgymint a falukon s a pusz­ták­o­n. Falusi iskoláinkról volt alkalmam más egy ízben épen e lapok során tüzetesen értekezni; most is épen azon szomorú képet kellene újra festenem, azért tartózkodom ettől. Mi a pusztai iskolákat illeti, ezekről megyénkben alig lehet em­lékezet, mert. . . nem léteznek, holott több van 350 pusztánál. Azon­ban mint örvendetes jelenséget írhatom, hogy tudtommal egy pusztai iskola mégis van, mely a múlt évben keletkezett. De a sivatag homok pusztán egy szál ítt nem ad még a viruló természetnek reá illő öltö­zéket. Az említett legelső pusztai iskola alapítója megyénkben Z. J. gróf, s létezik az a bogáti pusztán, hol egy kápolnával együtt a múlt évben állíttatott föl, melyre a nemes gróf azóta is különös gondot fordít, a gyermekek előmenetelét is atyai figyelemmel kisérvén, mert bogátrai bejövetelekor rendesen közvizsgát tartat a tanítóval, a köz­vizsgán megjelenik lelki élvezettel szemlélvén cseléd-gyermekeinek szép előmenetelét, s mindenik gyermeket — a szorgalmas tanulásra, jó maga viseletre intve, — kü­lön-külön megajándékozza. A gyerme­kek, kiknek száma 25—30-ra megy, minden reggel a kápolnai isteni­tiszteleten megjelennek,egy szerzetes misézése alatt ministrálnak,mi által buzgó templombajárókká s vallásosakká képeztetnek. De nemcsak a cseléd-gyermekekre, hanem ezek szülőire is kiterjeszti a gróf atyai gondoskodását. Minden béresének, ki nála 5 évig szolgált, azontúl évenkint pénzfizetését 5, ha 10 évig szolgált azontúl tiz pforinttal ja­vítja; s ezzel azon nevezetes előnyt éri el, hogy az általa atyailag ne­velt, becsületes s vallásos emberekké képzett hit s háládatos cselédek szolgálatában élethosszig megmaradnak.­­ Más jószágain hasonló nemeslelküséget követ a gróf cselédjei miveltségének előmozdítása körül, igy például az eddei tanító 20, gamási 30, bogát községi 60, oroszlói 100 pftot húz az urasági pénztárból a cseléd-gyermekek taní­tásáért. — Adjon az ég több ily buzgó lelkes apostolokat! hogy nyomdokait megyénk több lelkes fiat is követve, valahára eljöjön a népnevelés országa. 1. 1. Jászberény, mart. 27. (Városi takarékpénztár. Jászkunvidéki hitel­pénztár. Telepítés. Gyulay K. táj­képei s Galgóczi K. legújabb könyve.) Előbbi tudósításunkban érintettük, hogy a helybeli községtanács össze fog gyűlni a javaslatba hozott takarék­­pénztár mikénti létesítése végett, azonban már akkor is kijelenték, hogy a jelen körülmények között még nem táplálhatunk létrejötte iránt vérmes reményeket. Az ez ügybeni tanácskozmány f. hó 10-kén tartatott, mely elvben elfogadta egy takarékpénztárnak Jászberény­ben alapíttatását; a kiviteli előmunkálatok egy választmányra bízat­tak, melynek élén a főbíró áll, így tehát a takarékpénztár keletkezése a bizonytalan jövőben fekszik ugyan, de mégis előbbre van egy lé­péssel. Másképen akar a cs. k. jász-kun kerületek főkapitánya a vidék kimerült vagy zsibbadozó pénzereibe üdítő forgalmat előidézni; a­­ terv, melyet tapintat­us találékonysága teremtett s mely megbirálás végett már felsőbb helyre terjesztetett, vázlatban e következő : A Jászság és Kunság ősközségei, — vagyis melyek nem későbbi telepítés által keletkeztek — közösen bírják a félegyházi járáskapitánysághoz tartozó Páka pusztát, mely 10,382 hold kiterjedésű jó földet foglal magában. E pusztára nézve a cs. k. főkapitányságnak kettős terve van : telepítés által községet alapitni e területen és az egész pusztát eladni; a bejövő közel 1,000,000 a. é. írt összeget pedig a Jász-Kun­ság számára szervezendő hitelintézetbe fektetni. A település a közel Csongrád, Békés, Pest megyék és a Jászkunság népesebb he­lyeiről történnék, természetesen azon reményben, hogy ezen telepü­lők épen úgy, mint a külföldiek, a telepítési törvény minden előnyeit élvezendik. Falunak és beltelkeknek 382 hold fogna kijelöltetni, a többi 10,000 hold pedig a külső határt tenné. Az egész puszta részle­tekben adatik el, 200 hold a legnagyobb és 20 hold lenne a legkisebb vétel; önkényt következik, hogy egy személy vagy család több részletet is szerezhet magának; a vevő csak harmadát tartozik lefizetni a vá­sárlóit föld értékének, kétharmada pedig vett birtokára betábláztatik, melynek ötös kamatját fizeti; vagy talán még czélszerűbb lenne a bécsi hitelintézet példájára kamat által törlesztetni a tartozást akként, hogy harmincz évig hetes kamatot fizetvén, ezen idő le­folytával az egész birtok a vevő tehermentes sajátjává válnék. A birtokrészletekért befizetett összegek teendik a hitelpénztár for­galomban levő készletét. Ezen hitelintézet tőkéjét tekintve sem lehetvén általános, egyedül a települőknek és jász-kun községek bir­tokainak fogna kölcsönözni. Székhelye volna Félegyháza, minthogy­­ ezen nagyobb község esik legközelebb az alapját tevő puszta Páká­hoz. A kezelés oly férfiakra bízatnék, kik a mellett, hogy a közbizal­mat bírják, jelentékeny díjazást nem kívánnának. A Jász-Kunságban keletkezendő takarékpénztárak későbben mint fiókintézetek eme hi­telintézettel egyesülhetnének, vagy legalább szoros összeköttetésben kellene állaniuk. Elmondottuk a terv vázlatát, mely a Jász-Kunság jövő fölvirág­­zásának egyik legjelentékenyebb emeltyűje lenni ígérkezik. És ily intézetre valóban nagy szükségünk van, mert ki e vidéken nem tar­tózkodik, nincs fogalma azon üzletpangásról és pénzhiányról, mely itt

Next