Budapesti Hírlap, 1859. április (74-98. szám)

1859-04-01 / 74. szám

érezhető. Minthogy itt pénzt egyedül a termékek eladása által lehet előteremteni, gabnapiacza pedig a Jász-Kunságnak nincs, csak mesz­­sze szállítás által lehetne a termékeknek vásárt szerezni, mi a jelen sülyedt árkelet mellett világos bukás volna; ide járul még az is, hogy a Jászságnak egyetlen közlekedési vonala sincs. Már­pedig a földbir­tok megkívánja évenkint a költséges munkaerőt, azért a gazda kény­szerítve van üzérek kezébe adni magát, a vagyonfü­ggetlenség és jól­lét mind nagyobb hanyatlásával. Egy oly hitelintézet, mint a terv­ben levő, mely rendes kamatra kölcsönözne, nagy áldás lenne tehát vidékünkre. Mi a nevezett puszta betelepítését illeti, az valamint ál­lamgazdasági, úgy közbátorsági tekintetből is ajánlatos. Jelenleg azon területről az egyszerű pusztai földadón kívül alig van az államnak más jövedelme, ha azonban ott község keletkezik, az adó minden neme alkalmazható lesz és az új birtokosokkal növekedni fog az adóképe­sek száma. Továbbá kétségtelen, miszerint a faluk gyérsége az ok, hogy az alföldön a szentély- és vagyonbiztosság gyakrabban megrendít­­tetik, s ezen indokból is elismerést érdemelnek azon tervezők, kik a pusztákat a népesebb községekből betelepítni törekszenek. G­y­u­l­a­y Károly a múlt napokban utazott keresztül városun­kon, néhány példányt hozván magával honi történelmi tájképeiből; megvalljuk, kellemesen lepettünk meg e képek által, minthogy a kiál­lítás várakozásunkat meghaladta ; a metszet sikerült tiszta, a képek oly nagyok, mint a műegyletéi, és 20—24 ily képért 20­0 forint ár valóban jutányos. G­a­­­g­ó­c­z­i Károly ily czimü műve: „Mire nevelje a magyar em­ber gyermekeit? épen ma került kezünkbe, miután a sajtót csak néhány nap előtt hagyta el. Első átlapozás után is elmondhatjuk, hogy a mű korszerű és életrevaló, méltó, hogy minden figyermekekkel megáldott családapa komolyan elolvassa, midőn gyermekeinek életpályájáról gondolkodik. Napi újdonságok. * Díszszemle. Tegnapelőtt a délelőtti órákban Albrecht Fő­­herczeg Hadseregparancsnok Ur­a császári Fensége a budai vármezőn a két testvérváros helyőrsége fölött szemlét tartani méltóztatott, melyre körülbelül 11,000 ember 80 ágyúval volt kiállítva. A csapatok két ízben lépdelének el a császári Fensége előtt. A díszszemle, melynek 0 csá­szári Fensége Hildegárd Főherczegasszony nyilt kocsiban volt szemlélője, és melynek nagyszerű látványát a két város lakosságából ala­kult számos nézőkoszorú élvezé, a legszebb idő kedvezése mellett ment végbe. * A katonai pontosság ifjabb példája. Többször volt alkalmunk dicsérőleg kiemelni azon kitűnő gyorsaságot , melylyel a zászló alá hívott szabadságosak a kijelölt gyűlhelyeken megjelentek. Ennek ma az eddigiekhez egy újabb példáját csatolhatjuk Debreczenből, honnét arról tudósíttatunk, hogy az ottani szabadságosak a város parancsának kiada­tásától számított 5 óra alatt, egy távollevőnek kivételével, mindnyájan megjelentek. E példák megannyi nyilvános bizonyságai a harezfiak kato­nai lelkesedése, valamint a Császár és trón iránti hűségből fakadó had­készségének. * Városi színház. A lyrai énekesek egyik legkitűnőbbje Ander úr a bécsi karintkapui opera-színháztól f. hó 4-kén fog először föllépni Flottow kedves „Márthá“-jában. Ugyane színpadhoz mint drámai színésznő H­e­­t­s­e­y Julia k. a. szerződtetett, ki közelebb tetszéssel vendégszerepelt Te­­mesvárott. Hetsegk. a. pesti születésű, ne teljesedjék rajta !d: Nemo pro­­pheta in patria. * Bevándorlók. E múlt napokban Detmold­ból 93 téglavető utazott Berlinen keresztül s mint mondták útban vannak Magyarország felé, hol egy vállalkozó őket a nyárra téglagyártásra szerződtette. * Keleti vaspálya. A keleti pályán a munkálatokat újra erélylyel folytatják. A budai pályaudvar körfalai alapjaikból már kiemelkedtek s a 180 öl hosszú alagút sziklarepesztései gyorsan haladnak előre. Legérde­kesebbek a munkálatok Promontornál, hol a pálya egy részét a Dunába kell beépíteni, részint jelentékeny sziklarepesztéseket igényel. * Hárfa-h­angverseny. A városunkban mulató hárfa-művész Dubez János úr többek óhajtására jövő szombaton ápril 2-kán (nem mint a Pro­gramm mondja mart. 2-kán) déli fél egy órakor hangversenyt rendez az „Europa“ szálloda teremében. Hangversenyét következő műsorral állítá össze: Parish-Alvarstól ábránd hárfára „Montecchi“ és „Semiramis“ból, ját­­sza Dubez. Magyar dalok Petőfi és Czuczortól, Zimaytól, énekli Bignio Lajos úr; Végária az „Alvajáróból“ előadja Huber Ida k. a. — Les gouttes des roses, hárfadarab Godefroy-tól, játsza Dubez. „A koldusasszony“ Szász Károlytól, szavalja Felekiné assz. Hecitativ és buffó kettős a „Windsori víg nőkből“ éneklik Kőszeghy és Bignio urak. Ábránd „Hunyady Lászlódból játsza a hangversenyző. * Telepítés. Szabadka város az 1858-ik évi december 23. kelt cs. nyiltparancs által azon állapotba van helyheztetve, hogy közlegelőinek egy részét telepítésekre fordíthatja, s e czélra Rácboistye, Bátsjárás és Négyes határ pusztáit tűzte ki. — Ezen puszták 1438 (catast.) holdat foglalnak magukban, és pedig a fékkönyvek szerint: 187 hold szántó földet, 1175 hold legelőt, 76 hold homok (eddig haszonvehetlen) földet. Az adómunkálatokban a tiszta jövedelem 3475 frtra van fölvéve. A ne­vezett puszták 60 család számára ugyanannyi részre lesznek felosztan­­dók. Minden családnak belső telkül 3, külső telkül 15 catast. hold fog kiméretni. A belső telken legfeljebb 1860. évi ápril végéig egy lakházat kell legalább 2 szobával és a szükséges gazdasági épületekkel ellátottan fölépíteni. A belső telekből 2, és a külső telekből 5 hold elválasztható, és a telepítvényes tetszése szerint el is idegeníthető. Törvény szerint föl lesz az új község mentve a földadó alól 6 évre, a házosztály, a személyes kereseti, nem különben az I. osztályi jövedelmi adó alól 15 évre, to­vábbá a közmunka alól szintén 15 évre. Az előbbi pontban érintett törvényes kedvezményeken kívül a város a fennebb meghatározott föld­­mennyiséget az uj telepnek két évre ingyen használatul fogja átengedni. Kötelezi magát Szabadka város, az uj községnek a lel­kész tartására 30 holdat, s a tanító segélyezésére 15 holdat, ezen­­felül a paplak községház, és az iskolaépület számára 3 hold belső telket átengedni; továbbá egy ideiglenes templom, nemkülönben a pap­iak, községház és iskolák építésére szükséges költségeket 5000 írt ere­jéig, 5% kamatozás mellett előlegezni. A város kiköti magának, hogy a telepedők vallott nemzetiségükre nézve magyaros és vallásukra nézve r.ka­­tholikusok legyenek. Fenntartja magának a város az új községben az ital­mérési- és malomjogot (regale), aláveti mindazonáltal magát azon megvál­tási szabályoknak, melyeket a m. kormány ezen javadalmakra nézve meg­­állapitni czélszerűnek találand. A telepedési szándék f. é. július végéig bejelentendő, később jelentkezők is be fognak ugyan vezetni, de csak any­­nyiban, a­mennyiben ezt a lehetőség megengedi. Az egyes telepföld-rész­­letek f. é. sept. 1-jén nyilvános árverés útján fognak eladatni, mely árve­résre mindazon jelentkezők, kik a telepedési kellékeket kimutatták, sze­mélyesen meghívandók lesznek. Az eladás a helyszínen történik, és pedig földrészletenkint úgy a bel, mint a kültelepre nézve. Tartozik minden ár­­verező magát 10°/0 bánatpénzzel ellátni, és ezt a legtöbbet igérés esetében azonnal lefizetni. * I haszonbérndszer. A G. L. azon fontos hírről értesül, hogy ha Eszterházy Pál ö­nmga kiterjedt birtokain a haszonbérrendszernek terjedelmes alkalmazása czéloztatik. Az említett lap a lehető legnagyobb sikert kiván e fontos lépéshez, mert meggyőződése szerint egy okos és méltányos has­zonbérrendszerben hazai nagy­birtokaink számára egy jobb jövendőnek záloga fekszik.­­* Potom-perek. Berlinben közelebb a várostanács előtt két per folyt, az egyik három, a másik egy ezüst garasért és a panaszló mégis mind a két ügyben kénytelen volt a törvényes végrehajtáshoz folyamodni, hogy pénzéhez jusson. Tárgyalási terem. (Végtárgyalás, mely a cs. k. pesti országos törvényszék előtt 1859. márt. 29-kén tarta­tott.) A vád , Móricz, E. Adolf s Sch. Rudolf ellen, a lopás bűntényére vonatkozott, s a tényálladék lényegileg következő : Sz. Móricz, Pesten lakó egyházi diszítmény-készitő följelenté, mikép már huzamosb idő óta, nála templomi­ diszitményekhezi kelme s maguk templomi­ diszítmények is vesztek el, s mikép valaki ő vele bizalmasan közlé, hogy a nála elveszett tárgyakat lassankint J. Móricz, E. Adolf és Sch. Rudolf nála dolgozott legények sikkasztották el. Már ezen följelentés folytán, a nevezett legényeknél motozások esz­közöltettek , s ez alkalommal J. Móricz legény szállásán 2 mise-mondó­­ruhát, több papi­ öltönyöket, egyházi kelmékből eredő darabokat s más ezüst kelmemaradványokat találtak, valamint oly zálogházi bizonyítványo­kat is, melyekre olynemü kelméknek kelle zálogba tétetniök. A károsult St. Móricz ezen megtalált tárgyakat tőle eredetiekül is­merte föl s azokat 179 austriai értékű frtra becsülte. A végtárgyalás folytában a vádlottak azt álliták, hogy huzamos­ ideig dolgoztak St. Móricz számára s az nekik csupán a kelmét adá a misemondó ruhákhoz, öt rőföt egy ruhához. Nekik maguknak kelle a mi­semondó ruhát az öt fős kelméből kiszabniok. Már mivel ők, ügyességük következtében, ebben igen nagy figyelemmel jártak el, lehetséges volt nekik minden misemondó ruhánál kelme s ahhoz tartozókban valamit meg­­takarítni, s mivel már ők ezen megtakarított kelméket mindig haszonra fordították, sikerült nekik mindig nagyobb s végre oly maradványokat takarítni meg, hogy azokból a megtalált két misemondó ruhát készíthet­ték el, s a többi náluk talált maradványok is ekkér takaríttattak meg. Ők azon véleményben voltak, mikép ezen maradványokat minden esetre elsajátíthatják, mivel St. Móricz nem szenvedett rövidséget, a mennyiben azon misemondó-ruhákat, miket elkészítés végett adott, meg­kapta, s a károsult vallomásából kitűnik, hogy ő a legényeknek valóban egy egy misemondó ruhához 5 rőfnyi kelmét adott, azonban azt állítja, mikép lehetetlen ezeket akkér szabni ki, hogy több ily kelmékből egy egész misemondó-ruhához való kelme maradjon. Miután a vádlottak a mellett maradtak, hogy valóban lehetséges volt nekik a kelmét ily módon szabni ki s azt kérték, hogy egy bizonyos II. Lipót templomi díszítmény készítő, mint szakértő, kihallgattassék, késznek nyilatkoztak ezen kísérletet a törvényszék előtt megmutat­ni, ennélfogva a mondott előidéztetett. Ez kihallgattatván , állítá , mi­kép semmi kétség, hogy ha egy egész darab kelme van, ügyes szabás ál­tal nem jelentéktelen hosszúságú maradékrésst lehet megkímélni. De ha csak öt­ről levágatva adatik át, lehet ugyan valamit, de csak jelenték­telent megkímélni; különben kijelenté, mikép czélszerű lenne, hogy a vádlottak maguk szolgáltatnának bizonyságot, ő maga szívesen adja hozzá próbára a kelmét. Ezen ajánlatnak hely adatott. N. Lipót hozott öt fős kelmét, mely azzal, melyből a kérdés alatti misemondó ruhák készültek, egyforma szé­lességű volt, s most a 3 vádlott hozzá f­ogott a misemondó ruha szabásá­hoz a kérdés alattinak formája és nagysága szerint, s ekkor kitűnt, hogy egy harmad rés megtakarítását eszközlék, valamint hogy több misemondó ruhának hasonló kelméből készítésénél az es­zközlött megtakarítások föl­­használása által végre annyit lehet megkímélni, hogy abból egy egész misemondó­ ruha kitelik. Erre a cs. k. államügyészség fenntarta a tolvajlás miatti elítélés iránti indítványát, míg a védő a vádlottak feloldását vagy legalább fel­mentését indítványozá. A törvényszék vádlottakat a tolvajság bűntette alól feloldotta, de a sikkasztás bűntettében bűnösnek találta, s mindegyik vádlottat 6 heti börtönre ítélte. Legújabb külposta: Pária, mart. 27. (Cavour gróf, egy harczias parancs; előké­születek egy tavaszi hadjáratra.) Gr. Cavour nagyon derült volt, és a hangulat­­Párisban tüstént reá elborult. A kis gróf vidám arcza az aggodalom redőit idézé föl a börze homlokán Ez utób­binak főleg ama kitüntetések vonták meg kedvét, melyekben amaz részesült s melyek közé tartozik az is, hogy tegnap estre a tuileriák­ban ebédre volt hivatalos, melyen csupán a cs. család tagjai voltak jelen. A gróf elutazása egyébiránt holnapra vagy holnaputánra jön elhalasztva. Mondják azt is, hogy innen Londonba megy, azonban mindenesetre mielőbb haza fog sietni, hol jelenléte mulaszthat­lan, sőt távolléte veszélyes lehet. Mit végzett mit nem végzett itt? még nem tudni. Azonban ő maga állítá­sa, hogy ittlétével nagyon meg van elégedve. Nehéz ugyan a fönnforgó tudósításokból kivenni, mi okozhatta nagy megelégedését, miután még az is hallatszik, hogy mindeddig nem si­került őt a congressusban Fremontnak szánt szerep elfogadására rá­bírni. Ő annál inkább vonakodik azt elfogadni, miután a congressus, nézete szerint úgy sem vezetend semmire. Tény, hogy a szárd pártnak reményei itt ismét tetemesen nőttek, s nemsokára valószínűleg ismét nagy erőfeszítéseket fogunk tapasztalni, melyek czélja a palais royal c­élzatait a tuileriákba átültetni; bizonyos az is, hogy habár itt senki sem kételkedik a congressus egybeülésén, de annak kedvező eredmé­nyét szintén senki sem hiszi. Mi másként nem is lehet, látván, hogy Francziaországban az előkészületek egy tavaszi hadjáratra folyvást tartanak, így jelenti a „Toulonnais“, hogy nemsokára egy második hadosztályt várnak Afrikából, mely 5 ezredből állna, melyek közöl kettő az idegenlégióhoz tartozik s egy azon algíri csatárokból áll, kik Mac Mahon töok alatt a Malakoff ostromnál dicsőséggel tetézték magukat. Az „Ind.“-nak továbbá egy tábornak Var melletti alakításá­ról imák, melyről már korábban is szó volt. Beszélnek egy har­czias napi parancsról is, melyet Castellane írgy a lyoni csapatokhoz intézett, s mely oly hangon lenne tartva, mintha a csapatoknak már holnap kellene a szárd határon átkelniök. Az öreg úr ugyan ismeretes excentricus voltáról, s igy igen lehetséges, hogy inkább saját sugal­latát, mint fensőbb megbízást követett, mi annál valószínűbb, mert itt ellenkezőleg azt látszanak akarni, hogy a congressus előtti szünet semmi demostratio és hangos szó által meg ne zavartassák. Ez érte­lemben utasítá is a belügyminister a hírlapok szerkesztőit, meghagy­ván nekik, hogy a bekövetkezendő congressus tekintetéből lehetőleg mérsékelt békülékeny hangon szóljanak. Tehát csend, mert­ con­gressus lesz. Turin mart 27. (Novarai ünnepély, Garibaldi.) Ma reggel tartatott meg az itteni székesegyházban az évenkinti isteni tisztelet a Novará­­nál elesettekért. Ezen ünnepélyesség ez évben a rendkívüli körülmé­nyek összetalálkozásánál fogva különös jelentékenységet nyert. Már 9 órakor mind telve voltak a hatalmas egyház le nem foglalt helyisé­gei. Féltízkor megjelent a nemzetőrség a téren zenével, tábornoka Visconti, törzsével együtt a templomba ment. A hadsereg Jaillet de la Rocco, de Sonnaz, Cossato tábornokok és más törzstisztek által volt képviselve. A diákok hosszú sorban jelentek meg fátyolos háromszinű lobogókkal, elöl egy szép ifjú fris borostyán koszorúval. A menekül­tek töm­e­gesen csoportosultak vezetőik Farini, Mamiani, Pallavicini stb. köré. A ministerek, tanácsosok és követek rendkívül nagy számmal jelentek meg , többen nejeikkel, kik mind gyászba vol­tak öltözve. Az egyház azonban alig felét fogadhatta be a résztvevőknek, a másik rész az ünnepély végéig a templom előtti téren állott. Garibaldi tábornok a király kezébe az esküt alkotmá­nyos királyságra tette le, mely őt a demokratikus jellemtől egészen megfosztja. Az általánosan elterjedt hírek daczára ő még semmiféle parancsnokságot nem nyert, s Turinon kívül falusi lakásán várja a dolgok fejlődését. Mégis híre az, mely annyi önkénytest idehoz, ha ezek La Spezziaba vagy Genuába megérkeznek, mindjárt csak Gari­baldi után tudakozódnak, és az ő dandáréba íratják be magukat. Egy ilyen férfiút nem mellőzhetnek, s azért arról van szó, hogy őt egy hadtest élére állítsák; ez okból tette le Viktor Emanuel király kezébe az esküt, mint piemonti tábornok. (Egy toscanai röpirat, az „Unione“ a gyilkolá­sokról.) Egy Florenczben még megjelenése előtt lefoglalt röpirat itt látott most napvilágot. Az „Opinione“ arról nagyon magasztalólag szól, bárha az a legkézzelfoghatóbb túlzásokat és hazugságokat foglalja magában. Egyik példája ennek ez is: „Livorno és Pistoiában a toscanaiakat százankint ítélik el­­ a­nélkül, hogy a toscanai kormánynál kérdést tennének, kivégzik.“ Ily állítások hem­zsegnek a röpiratban; mindamellett a hivatalos turini lap, a „Gaz. de Piem.“ azt mint főfontosságú munkát ajánlja. Hát még az „Unione“ ! Ez legközelebb a Paviában történt két gyilkosságot oly cynis­­mussal jelenté, melyet már valóban tovább vinni nem lehet. Most egy harmadik gyilkosságot valóban a szenvedély őrültségét tanú­sító az ottani sajtónak teljes erkölcsi romlottságát constatkrozó kifejezésekkel jelent: „Néhány nap óta oly bősége kínálkozik a pörkölt rendőri húsnak , hogy azzal még a legbaszuállóbb isten­ség éhségét is csillapítani lehetne. Tegnap (márt. 22-kén) Mila­nóban, majdneim ugyanazon helyen, hol néhány év előtt dr. Vandonit gyilkolták meg, ismét egy ember, ki ugyanazon utczában lakott, szú­­ratott le, kinek házkapuján egy nappal azelőtt fenyegető intés volt ki­függesztve. De ez még nem minden, keringő hírek szerint ma ismét egy Rossi nevű rendőrhivatalnok s Olgiadéban Varese mellett az ot­tani rendőrbiztos gyilkoltatok meg.“ Ezen közlések után sajnálja az „Unione“, hogy ott, „hol az igazságot ily sommás utón kezelik, a sok bűnös közt meglehet egy ártatlan is futtathatik.“! !! (Egy új szárd jegyzék.) Malmesbury lord legköze­lebb az angol alsóházban kijelenté, mikép Austria s Szardinia megí­gérték, hogy nem fognak támadólag föllépni. Most előttünk fekszik Cavour grófnak a londoni szárd követ, d’Azeglio marquishoz mart. 17-től intézett jegyzéke, melyben Szardinia ezen, Austriának meg nem támadása iránti állítólagos ígéretet teszi. Ebből először is az tűnik ki, mikép a turini angol követ, Sir J. Hudson a piemonti kabinetnek Malmesbury lordnak egy mart. 14-röl kelt jegyzékét nyujtá át, melyben kérdés létetett az iránt, ha vájjon Szardinia haj­landó lenne-e Austra példáját követni, forma szerint megígérvén, — mint ezt B­u­o­­ gróf, Apponyi grófhoz febr. 25-ről intézett jegyzékében már előbb tévé, — hogy hatalmas szomszédja ellen semmi megtámadás sincs szándékában. A mart. 17-ről kelt szárd jegyzék a londoni kabi­net ezen kérdésére következő választ ad : „ Austriának folytonos aggressív tényeivel (miként lehetne azokat máskép nevezni ?) tekintélyes haderejének a szárd határok­ összevonásá­val, az austriia-olasz hadseregnek hadilábra helyezésével, egy Austriához nem tartozó területen új védművek fölállítása s megszállásával, az egy­házi­ állam 10 éves megszállásával s a nyilvános szerződések megsértésé­vel (??) szemben, a szárd király kormányának, a nemzetek törvénye sze­rint, jogában állana, Austria ellen még fegyveres kézzeli önvédelmezéséről is gondoskodnia. Azonban mivel a brit kormány Olaszország anomál helyzetét elis­­merő s Piemontnak megígérte, hogy igyekezni fog azon segítni, a szárd kormány — midőn ezen ígéreteket tudomásul veszi s működésének teljes szabadságát fönntartja magának azon esetre, ha A­us­tr­i­a j­ö­v­ő­r­e sem szűnnék meg Piemont ellen megtámadási tényeket követni el, — kész biztosítást adni az iránt, mikép nincs szándékában Austriát megtámadni, s kész egy, a Buol gróf nevezett sürgönyében foglalt ígérettel ugyanazonos nyilatkozatot tenni.“ Miután erre Cavour gróf Buol grófnak febr. 25-ki jegyzékét pontról pontra megczáfolni s azt bebizonyitni próbálta, hogy nem Aus­tria hanem Piemont a kihivatott s területében s intézményeiben fe­nyegetett fél, a sürgöny következő szavakkal végződik : „Parma, Modena s Toskanávali külön­ szerződéseinek, Romagna meg­szállásának, mely a bécsi s római kabinetek nyilatkozata értelmében, hihe­tőleg épen nem fog egyhamar megszűnni, s az általa ott létesített tetemes erődítmények segélyével, Austriának sikerült tényleg Középolaszország urává tenni magát s Piemontot vas körrel venni körül. Egy ily a bécsi szerződések által nem igazolt helyzet ellen Piemont számos évek óta nem szűnt meg tiltakozni, a­mennyiben azon nagyhatalmasságok közbenjárását s támogatását hivá föl, melyek épen ezen szerződéseket aláírták. Ezen helyzet, mely régóta fenyegetést s veszélyt képezett Piemontra nézve, s mely legújabban Austria rendkívüli hadkészületei s más aggressiv tényei által még sokkal nehezebbé tétetett, a király kormányát arra kény­szerüté, hogy védelmi intézkedéseket tegyen s a hadjutalékokat fegyverre szólítsa. Ezen helyzet szűnjék meg, az austriai uralom Olaszországban vo­nuljon vissza azon határok közé, melyek az elé formaszerinti szerződési pontok által szabattak ki. Austria fegyverkezzék le s ekkor Szardinia, noha a Ticinon túli népek szerencsétlen sorsát fájlalnia kell, saját erőfeszítéseit,— mint ezt Angolország neki oly gyakran tanácsolá, — oly békés propagandára szoritandja, melynek czélja Európa közvéleményét mindinkább fölvilágosítni s ekkép egy jövőbeli megoldás elemeit elő­­készitni. Azonban mindaddig mig szomszédunk minden bennünket kör­nyező olasz államot maga körül s ellenünk csoportosít össze, mig csapat­­jai a Pó partjaitól az Apenninek sokáig szabadon járhatnak kelhetnek, mig az elsőrangú erősséggé átalakított Piacenzát, határunk örökös fenye­getését megszállva tartja, nekünk fönnebbi nyilatkozatunkat mindig fönn­tartva, lehetetlen leend hadra készülve nem maradni, s a fölfegyverkezett Austria elleni méltó bizalmatlanságunkat meg nem tartani.“ Ebben áll tehát Piemont válasza Angolország békés tanácsaira. Piemont megígéri ugyan, hogy Austriát egyelőre nem támadandja meg, de minő fönntartásokkal! Austria rakja le a fegyvert diplomatiailag s katonailag, s ekkor Piemont nyugton leend, de előbb nem. Austria mindent adjon meg, Piemont semmit; ezen föltételek alatt ígéri meg Piemont, hogy Austriát nem támadandja meg. És ezt nevezi Malmes­bury lord ígéretnek! Bern, mart 25. (Haditanács, a conservativ sajtó.) A szövetségi városban egybegyült haditanács naponkint tart üléseket s nevezete­sen a semlegesített Savoya háború esetébeni megszállása iránti kér­déssel foglalkozik. Az erődítési munkálatokat St. Morizban múlt hé­ten két főtiszt szemlélte meg.­A conservativ sajtó egy része a szövet­­séggyűlés haladéktalan egybehívását kívánja, minthogy a szövetség­tanácsnak nincs az a joga, a semlegességi kérdés iránt oly módon határozni, mint ez a nagyhatalmakhoz intézett jegyzékben történt. A s7öv. alkotmány 74-ik czikke t. i. világosan és határozottan mondja, hogy „a Schweiz külső biztonsága, semlegessége és függetlenségé­nek fönntartása iránti rendszabályok , hadüzenetek és békeköté­sek“ nyilván „a szöv­­gyűlés jogaihoz“ tartoznak. — A sem­legesség kizárja a háborút, a háború a békét, s viszont. Ezért nem a szövetségtanács dolga a semlegesség fölött magában véve , vagy annak terjedelméről nyilatkozatokat tenni. Mindez a szövetség két legfőbb tanácsának illetékkörébe tartozik, valamint a semlegességi nyilatkozatok is azelőtt a szövetséggyűléstől eredtek.­­ A szövetség­tanács, mielőtt az említett jegyzéket kiadó, tanácskozott a szövetség­­gyűlés egybehívásáról, de szavazattöbbséggel azt határozá, hogy e rendszabályokhoz csak akkor fog nyúlni, ha a háborúveszélyek még fenyegetőbbek lesznek. Táviratok. London, mart. 30. Az a­l­s­ó­h­á­z tegnapi ülésében a még be nem végzett reformvita folytában Gladstones Russell lord léptek föl a bili ellen. — A királynő megérkezett. — A „Ti­mes“ Szardiniának a congressusbeli kizáratását pártolja, ha *

Next