Budapesti Hírlap, 1859. május (99-129. szám)

1859-05-01 / 99. szám

kilátót részletéig áttanulmányozni.­­ A községügy végleges rende­­zése utáni óhajokat magan­k is több ízben nyilvánítván, miután egy községi törvény állami , társadalmi fontosságát féfő­rendűnek tart­juk különös következetlenség fogna lenni e törvény megjelenésére, s kivált e pillanatban megjelenésére nem fektetni kellő súlyt. De tekintve a tömegeknek szőkébb, s a legközelebbin ritkán túl menő látkörét, és a közállapotok hatása következtében emelkedettebb s magasabbakra irányzott hangulatát, megfogható, ha a törvény legtá­volabbról nem azon érdekeltséggel s részvéttel fogadtatott, mely azt megilletné. — Még az is, mi a törvény előnyének mondható, hogy t. i. nem egyszerre s nem készet állít föl, hanem csak az alapelveket tűzi ki, melyekre a községrendszer fektetendő, — ezen előkészítő jel­lege okozza hogy nem oly élénken hat a közérzet­eire. A községrend­­szer életbeléptésébe az idő és tanácskozás oly intervallumát föltételezi, mely a mostani politikai helyzetben még nagyobbnak látszik, mint­hogy erős képzelődés nélküli egyének sem tartják képtelenségnek, hogy időközben oly befolyások foglalhatnak tért,­­ oly fejlődést érhet­nek el belügyeink is, miszerint a község­rendszerhez kötött igények is módosulni, s más alapelvek korszerűbbek gyanánt fognak előtérbe léphetni. Efféle fontolgatások napirenden vannak ugyan itt, de ezek­nél még inkább háttérbe szorít mindent ö Felségének legmagasb nyila­koz­vány­a, mely a főváros minden irányában a falakra lévén ragasztva­—ezernyi olvasókat csődit maga körül. Az említett okirat, mely talán mint egy nagyszerű,­­ mint hiszszük szerencsés kimenetű időszak kiindulási pontja leend egykor a történet évlapjain föl­jegyezve, szabatos, méltóságos s ihletteljes nyelve által általános lelkesedést s a hazafias ön­feléh­­ozás legbuzgóbb hevét gerjeszté föl a nép minden réte­geiben. Ezen hangulatot nem sokára nyilvános tényekben fogjuk üd­vözölhetni, miknek csak kezdete gyanánt tekinthető az alakulóban levő „Kazan-társulat“ (Patrioten-Verein), melynek legközelebbi czélja, egy tőkealap gyűjtése a bábomban netán elevő vitézek özvegyei s árvái javára. Hasonlókép, s mint a német nemzeti hangulat jele, említendő egy keletkezőben levő társulat, mely kizárólag Bécsben letelepült poroszok s németekből áll s hasonló hazafi czélt tűzött ki magának, azon jelszóval, hogy azon Austriát, melyben eddig annyi kedvezésnek s jó sorsnak örvendtek, mostani zavarában is támogatni kötelességüknek tartják. A történet tanúsítja, hogy a különben érvekbe merült Bécs nagy pillanatokban nagy önfeláldozásra is képes, s hazafiai lelkesedése hajlandóságát a kétszázad előtti török ostrom alatt ép úgy mint Napoleon invasiójakor fényesen tanúsítá. V. I. A napokban fog a polgár­őrségi (Bürger­ wehr) törvény megjelenni. És — de már ezt hitelességgel nem állíthatom — ez után a zsidók jogviszonyait rendező törvény fog következni. A Tátra mellől.­­ (A múlt évi fürdőidény Felső-Magyarország némely gyógyhelyein.) A magyarországi fürdő­statistikával még mindig sehogysem vagyunk. Számos fürdőhelyeink, melyeknek pedig a nyilvánosságra oly nagy szükségük van, még csak azt is alig tudatják a világgal, hogy léteznek, még kevésbbé tartják pedig vagy magukat vagy a nagy­közönséget arra érdemesnek, hogy évenként a látogató vendégek számáról, a gyógy­használat eredmény­éről, a közön­ség érdekében tett intézkedésekről stb. legalább némi adatokkal meg­keresnék a hírlapokat. Mennyire hátráltatja e közöny maguk e fürdő­intézetek fölvirágzását, nem szükség bővebben fejtegetnünk. Arra pe­dig, hogy évenként az összes magyarországi fürdők gyógyidényének teljes és minden mozzanatra kiterjedő statistikáját, s igy az önisme­ret ált­al a haladás és emelkedés biztos alapját leírhassuk, e közöny mellett még sokáig alig számolhatnánk, ha más adatcsatornák nem nyílnának, melyek segélyével egy tehetségig teljes fürdőstatistika évenkénti összeállíthatására biztos kilátás nyílik. Ily adatok vannak kezeink közt felső Magyarország néhány fürdőjéről, melyek közöl némelyeket most, midőn úgyis az uj fürdő­­idény küszöbön van, elkésetteknek épen nem, s az alábbiakban ösz­­szeállítandó­nak tartottunk. Adataink a kassai közigazgatás terüle­tén fekvő fontos­ gyógyhelyek 1858. évi idényére vonatkoznak, s nem kevesebb, mint husz kise­bb nagyobb mértékben látogatott für­dőre terjednek ki. Legnépesebb volt ezek közt Erdőbénye, mely 571 látogató­nak örvendett, 375-tel többnek, mint az előző évben, mi a fürdő jó hír­neve emelkedésének bizonysága. Ez emelkedés a timsótartalmú gáli­­érosvíz bebizonyított gyógyerején s a fürdő kellemes és egésséges fek­vésén kívül a vendégek kényelmére tett újabb intézkedéseknek is köszönhető. A tokaji vasút megnyitása és egy az országútvonalat a fürdővel egyenesen összekötő csinált út bevégzése a látogatás e lendüle­tét még sokkal nagyobbra emelendik. A tulajdonos utóbbi években a laképü­letek emelésére tetemes kiadásokat ten. Emeli e fürdő becsét, hogy az savó- és szövgyógymóddal is össze van kötve, az utóbbi czélra a hegyaljai finom szőlőfajok különösen alkalmasak. E fürdőből meteorológiai jegyzeteket is kaptunk,mit annál inkább dicsérettel em­lítünk meg, mert az időjárati tünemények pontos és rendes följegyzé­­sét minden fürdőhelyen gyógytudományi kelléknek tartjuk,lényegesen befolyván az innak meghatározására, vájjon nem contraindicálja-e az a venédgre rézve különben iidicált fürdőt. A b­évmérő legmagasabb ál­lása aug. 12 én + 23 R. volt árnyékban, a legalacsonyabb aug. 1. -1- 10 R. Május hó hűvös volt, ellenben június és júliusban nagy hőség és szárazság uralkodott, míg augustusban hűvös és esős idő állott be, s okozá, hogy a válogatott vendégkoszorú a szokottnál hamarább szétoszlott. A fürdőnek rendes orvosa van. Egész idény alatt 9000 fürdő kelt el. A savógyógymód június közepén kezdődik, m­i czélra a tulajdonos a fürdő közelében majorságot állított 12 tehénnel, konyha és gyógyszobával. A szőlőgyógymód September elején kezdődik. Sokkal magasabban fekszik az erősebb, de szintoly egésséges legy­eisk, Mármaros megyének gyönyörű vadregényes táján, a Vár­hegy oldalán. Egyik leghatályosabb gyógyvizünk, melynek vastar­talmú szénsavanyúvize italra és fürdésre használtatik, s daczára an­nak, hogy a vendégeknek eddig alig képes csak némi kényelmet is nyújtani, látogatóinak száma folyvást növekedik, s múlt évben 509-re emelkedett, kik közt két porosz is volt. Különösen és méltán ked­­vencz és látogatott helye ez a nőnemnek, melynek saját az ivarszer­vek ernyedtségén alapuló kóralakjaibani gyógyerejéről megállapí­tott hírneve van, s főleg a sápkórban a legfényesebb eredménye­ket mutatja föl. Ha e fürdő mostani elhagyatottságából ki­emelkedhetnék , ha lakházak építése által, a mostani roskatag bódék helyébe, a legkiáltóbb szükségen segítve lenne, ha több fürdő­szobák, a víz melegítésére készület, víztartómedencze stb. állíttatná­nak, a fürdőhely területe planiroztatnék, stb. stb. s végre még egy für­­dőorvossal is elláttatnék, Visk mind vize ritka gyógyereje mind gyö­nyörű fekvésénél fogva egyikévé válnék Magyarország leglátogatot­tabb fürdőinek s a belé fektetett tőke dúsan behozná kamatjait. Ámbár nem annyira mint hajdan, de mégis szépen látogatott gyógyhely Ránk egykor kedvelt gyülthelye Felsőmagyarország egész nemességének, mely azonban kivált a múlt nyáron, valószínűleg a rész aratásból eredt okok miatt, elmaradt. E fürdő tavaly is emelke­dett. A víz melegítésére gözkatlan állíttatott, a fürdőszobák száma szaporittatott, 40 új vendégszoba szereltetett föl; mindez a cs. k. kincs­tárigazgatóság érdeme. Remélik, hogy már jövő tavaszszal a fürdő magánbirtokban levő részén álló teljesen roskatag és csaknem lak­­­atlan állapotban levő épületek körül is, az e részt bérbe vett gazdag bérlők által czélszerű újítások fognak létezni. (Vége köv.) T A R C Z A. Budapesti szemle. Május 1. Mozgalmia napok. — Hirlapolvasók mindenfele­. — Ólomöntő politikumok. — A kivont kard. — Szent György napja. — Egy ismerősünk a ki ágyút vesz. — A tavasz publikumot keres. — A színházi közönség most. — A kis dolgok eltűnt aranykora. Két dolog szokatlan mozgalomba hozta a fővárost. Szent György napja és az európai események. Tegnapelőtt egy hordárt láttam­ a ki valakinek bútorait köttözteté, s mig legényei a szekrénye­ket s ágyakat teczepelték, ő targonczája szélére ülve egy esti lapot olvasott. Ez a kép tökéletesen kifejezte azt a feszült kíváncsiságot, mely a közelebbi napokban a fővárost jellemzi. Az emberek tudják, hogy most minden perez megmérhetetlen horderejű eseményeket rejt m­éhében. S azért ha a reggeli és esti lapok mellett a nap minden perejében jelenne meg hírlap, folyvást volna elég kiváncsi olvasója. A főváros egy nagy olvasóteremmé változott. Minden ember­­ tartozzék bármely osztályához a népességnek, csak legalább betűzni tudjon, a lapokat lesi és olvas. A papirosnak roppant agipja van, csak egy m­ákszelulyi politikai hirecske legyen rajt­a. Otthonn, kávéházak­­ban, utczasarkakon, sétányon, a boltok üvegajtói mögött, kocsiban, sőt még a bérkocsik bakján is mindenütt olvasnak. S hál’ istenitek azon mértékben, a­mint a tények és események mindig határozottabban és világosabban kezdenek beszélni, azon mértékben fogynak a politikai ólomöntök is,­­ azon osztálya a műkedvelő politikusoknak, a­kik egy pint sör vagy egy csésze fekete kávé mellett sejtelmeikből s gyantásaikból czifrábbnál czifrább poli­tikai rendszereket alkotnak maguknak, conjecturákat csinálnak, vitat­ják Európa sorsát, döntik a világ dolgait, s meghatározzák a jövendőt, mintha egyenesen a Gondviselés titkos tanácsosai volnának. Az okoskodások, sejtelmek gordiusi csomóját végre ketté vágta a kard , mely kivillant hüvelyéből és a nagy és kis diplomaták elől a harcz mezejére vitte a kérdés megoldását. A császári nyilatkozvány, mely tegnapelőtt már ateza sarkainkon is olvasható volt, körülhordozta e kardot, melynek élére népek sorsa van állítva, a melynek rövid de nagyjelentésű­ fölirata: Istennel a hazáért! Rég voltunk tanúi a nagyszerű közérdekeltség oly jelenetének, mint a mindben e nyilat­koz­vány részesült. Mindegyik sarkon, hol a beláthatlan jövendő e fontos kezdőbetűje a falakon megjelent, népes embertömeg csoportosait össze, vegyesen a társaság minden osztá­lyából, egy erősebb hangú olvasó fölkapaszkodott a sarokkőre és úgy szavalta el a többinek a bennfoglaltakat. Az elszéledt réteg után következett egy másik, harmadik, és igy tovább, mig be nem este­ledett, és az est homálya el nem takarta szemeik elől a betűket ép úgy, mint a végzet titkos keze a jövendőt. E mellett a másik mozgalmat Szent György napja idézte elő; az emberek jobbra balra költözködtek, gyorsan sürögve, mint valami visszahívott követek. Az összevissza szórt bútorok, rendetlenséggel párosult új rendezkedés egészen a mostani politikai zavar képe volt. Úgy hogy nem lehet csodálni, ha sokan nem csak chiffogjákat, de fe­jüket sem tudják hol áll ? Egy ismerősöm rohanva siet az utczán. — Hová hová ? — kérdi egy szembejövő barátja. — Ágyat venni. — Ágyút ? — felel bámulva a másik, kinek fejében a háború már előbb kitört,­­ mint a Ticino partjain. Ily körülmények közt természetes, hogy az emberek járnak kel­nek, találkoznak, kérdezősködnek, álmodoznak, gyanításokkal tépe­­lődnek, eszméket faragnak bizonyos megalakult czél nélkül. Mind­egyiknek szeme a jövő pillanatra van függesztve. Újságokat közöl és újságok után kérdezősködik. Idegzete feszült, mindig kiváncsi, min­den ajtócsapásban ágyú megdördülését hallja. Ez természete az első pillanat izgatottságának. A tavasz hiába fejti ki kellemeit­ a zöldülő fáknak, az illatos fűnek, a májust mosolygva köszöntő virágnak nincs bámulója, élve­zője, nincs a­ki a természet bájos köszönését, mosolygó üdvözletét fo adja ; a szemnek, fülnek egészen m­ás dolga van most; a csillagos ég helyett, mely tavaszkor oly véghetetlen kedves nyílt könyv a szem­nek, mindenki csak az ujságlapokba dugja fejét, s a fekete betűknek több ingere van, mint a természet tarka írásának, mely az eget fé­nyes, a földet ezerszínű betűkkel borítja. Még a nyári lakásokba vonulók is főteeedősöknek tartják, hogy ujságlapjaik pontos helybeszállítását rendelik el, félre is vonulnak a zajtól, de mégis benn akarnak maradni a világ zajában. És így a kerti padokon, vagy a fürdők menhelyén is csak azok az izgatott po­litikusok lesznek, a­kik itthonn voltak. S mint a csöndes természet, úgy veszte el a művészet is igazi nyugodt élvezőit. A színházak többnyire üresek. Még azok, a­kik egy vagy más előadáson megjelennek, sem bírnak kellőkép a darab kép­­zetemvilágába elmélyedni. A ki utóbb lép be egy páholyba, vagy ké­sőbb fő zártszékére, szomszédjától, ki régebben ott ül, mindjárt ostrom­a alá vétetik : mi újság ? mi történt azóta ? nem olvasott-e egy újabb­­ távirati sürgönyt ? A szegény énekes hasztalan várja mesterséges rouladejai után a tapsot; a szavaló színész hiába mennydörög, a külső égiháborút nem bírja túlmennydörögni, ha csak véletlenül a szerző egy politikai phrasist nem adott ajkára, mely némileg összevág a situatióval, vagy oly szikrát nem szór, mely a hallgató jelen kedély­állapotában gyúlékony anyagra kap. Ily körülmények közt az operaszerzők nem teremthetnek elég hangos zenét, a drámaírók nem elég új eszméket. Az események túl­kiabálnak mindent; egyik perez avulttá teszi a másikat. Még Meyerbeer az „ploermeli búcsúja“, mely oly nagy zajjal lé­pett a világba, sem képes többé az érdeket maga iránt lebilincselni. Mit várhatnak aztán még a ploermeli búcsúnál kisebb dolgok ? .. A „Telivér“ szerzője levelekben fölhívta a lapok tekintélyesebb mű­­té­­szeit, hogy darabja próbáit szíveskedjenek figyelemmel kísérni, a sze­replők játéka iránt előleges véleményt adni. Mily eleven érdeket, mily szócserét ébresztett volna ez más időkben ? .. Most meglehet alig fog egy kettő e próbákon jelen lenni. A szerkesztői irodákban minden kéz el van foglalva, minden toll résen várja az új postát. Az egyiket egy távirati sürgöny, a mási­kat a hadseregmozgalom, a harmadikat egy új szövetségből eredt mély horderejű combinatiók fogják visszatartóztatni. Oh, hol vannak az arany idők, bár még csak tegnapelőtt volt, midőn még azon is el lehetett tépelődni:a Ne felejts „t“-vel vagy „c“-vel h­assék-e ? .. Az „Egy királyné“ dráma jobb-e egy hajszállal vagy „Atilla“? Hajnal kisasszonynak közép vagy alhangjai-e jobbak —Mariotti úr tenor-e vagy egy félreismert olasz tánczos ? A német színpadon Zottmayer úr hogy énekelt Ernaniban ?.. Színészeink a közönséghez fordulnak-e mikor „félre“ kell beszélniök ? Szegények most akár félrebeszélnek, akár a közönséghez fordulva, nincs ki észrevegye. A „coup d etat a dráma személyzetében,a rendezés új titkai egészen nyomtalanul enyész­nek el. A „nagy“ szerzeményeket a dráma terén, kikkel az új artisti­­kai hadvezér, diadalokat akart és remélt aratni kicsinynyé teszik az óriás események. Mi minden háló most azon nagy hálóhoz képest, melybe Europa bonyolódott?.. A sörcsarnok csengő lelke Kéler Béla úr is elbúcsúzott tegnap zenekarával, alkalmasint, oda hol nem poharak csengenek s a polka helyett — fegy­vertánczot járnak. Ez napjaink tükre jelenleg. De bármint czikázzanak a villámok, polgári tisztünkben el ne kápráztasson semmi. Tartsuk a mit a költő mond: „Bizton nézzen előre szemünk !“ Bulyovszky Gyula: Napi újdonságok. * Hódolati fölirat. Dr. Haas Mihály szathmári püspök a jelen poli­tikai körülmények alkalmából hódolati fölirattal járult saját és püspöki megyéje nevében öcs. k. Apostoli Felségéhez. G­tiszela-egylet. A károlyfehérvári kath. közönség lelkesei egy egye­sületet alakítottak, mely felsőbb helybenhagyás következtében ö cs. Fen­sége Gisela Főherczegasszony nevéről Gizela-egylet nevét vise­­lendi. M. hó 10-kén tartá ezen jótékony egyesület első nagygyűlését, melyben legelőbb is a helybenhagyást nyert alapszabályok olvastattak föl. Az egylet czélja: az iskolaügy előmozdítása; egy normális iskolaház fölépítése; az elemi tanítók fizetésének jobbítása; a szükséges könyvek adományozása. Felebaráti czélja elérésére minden tag kötelezi magát na­­pontkint egy krajczárt félretenni, és a havi illetéket minden hó végén be­szolgáltatni. * Műtarlat. Mint a beérkező küldeményekből láttuk, a műegylet új évének első havi kiállítása igen szép és válogatott művekből fog állani. Hazai festőművészeink közöl is többen lépnek föl ez alkalommal uj s nagy szorgalommal készített művekkel, így L i g­e t­i mr. ki köztiszteletü maecenása gr. Károlyi István fóti kastélyában tehetségéhez méltósag él művészetének s a bájos vidék környezetében a külső benyomások valódi művészi elragadásával festé egy kitűnő festményét a ,,saharai pasztát“. Továbbá a Rómából nem­régiben visszaérkezett fiatal festőnk T­e­­­e­p­y Károly is kiállítandja nagy haladást tanúsító festvényei egyikét. * Vándormadarak. Színházunk jeles vándormadarai közöl Szigeti úr közelebb Pápán Csabai úr társaságánál vendégszerepeit. Föllépett a „Falusiakéban ismételve, „Czigány“, „Kisértet“, „Mátyás király Írsz“, „Essex gróf“ és a „Vén bakkancsos“ czimei darabokban, mely utóbbit ju­­talomjátékául adá. Előadásai, jutalomjátékát kivéve, nem voltak oly láto­gatottak mint megérdemelte volna. Vers, taps és koszom nem hiányzott. Egressy Miskolczon időz, közelebb Rimaszombatba hivatott meg, hol a ref. derék lelkész m. hó 28-kán jubilaeumát ünnepelte. A házi körökben igen szívesen látott vendég. * Másnak is virít a koszorú, nemcsak színészetünk képviselőinek. Brassai Sámuel urat, ki jelenleg honfitársait látogatja meg Erdélyben, Kolozsvárit szép érdemkoszorúval tisztelték meg. * Hangverseny. A s­z­i­r­á­k­i hangverseny, melyet az ott alakuló olvasó egylet javára több pesti művész és műkedvelő f. hó 20-án rende­ző­­, igen jól sikerült mind művészi mind anyagi tekintetben. Egy nógrád­­megyei lelkes művészetpártoló a hangversenyben résztvett két művész­nőt Suck Róza és Kaller Cecil kisasszonyokat Sziráki emlékül két babér­­koszorúval lepte meg. * Lóverseny. A székesfehérvári lóversenyek augustus 19-én követ­kező sorozattal menendnek végbe: 1. Resurrection stakes 1% mértföld; 50 pft tétel; futhat minden félvér ló. A megkivántató öt aláírás fedezve van. 2. E 1 e g­y v­e r s­e n­y 1'­­ mfd. 40 db arany tétel; futhat minden belföldi 1856-ban született telivér mén. 3. Állatudij 2 mfd. 100 db arany Futhat minden a birodalomban nevelt mén és kancza, 50 pft tétel, fele bánat. 4. Polgárdi e­légy verseny 3/2 mfd. 15 pft tétel; futhat minden Magyarhonban nevelt 4 éves félvér ló. 5. Asszony­sági dj 2 mértföld. Tiszteletdij ajánlva a vidék urhölgyeitől 50 pengő forint tétel; futhat minden ló. 6. K­­­á 1t­­­t­á­s­i d­i­j 1 mértföld. 25 pengő forint tétel. Futhat minden az aláiró által nevelt 5 éves vagy idősb félvér ló. 7. Székesfehérvár város dija 10 mértföld. Tiszte­letdij ajánlva Fehérvár város polgáraitól. Futhat minden a honban szüle­tett ló. 50 pft tétel. A nyertes tulajdonosa tartozik 50 pftot a fehérvári polg. kórház javára lefizetni. 8. Dunántúli mezei gazdák ver­senye 2 mód. Futhat minden ló, mely Dunántúli kér. mezei gazda saját nevelése és a 4 évet túlhaladta. A 3 első ló dijat nyer. 9. Vigasz ver­seny,­­ a mfid. Tiszteletdij adva a lovaregylet pénztárából 15 pft tétel. Futhat minden ló, mely az idén a székesfehérvári pályán versenyezett, de meggyőzetett. Az e­gyes dijakra aláírók közt a pesti gyep csaknem minden nevezetes­ pályázóit találjuk. Tudomány, művészet és közélet. A mocsárszárílu­si építmények az alsó magyarországi sí­kon, és azok visszahatása az éghajlatra és növény­világra. Kerner A. tudortól. (Folytatás és vége.) Ha egy tekintetet vetünk más oly sik tartományokra, melyek a föld­­mi­velésnek Magyarországban most beállott phasisán már átmentek, az ön­tözés tekintetében egynémely tanulságos tény fog előttünk föltűnni. Töb­b vidékeken, mint China, Egyptoin, Babyloniában, a vízszárítási építmé­nyek a legrégibb korban keletkeztek. A babyloniai építmények rajzolása folytában Heren kimutatja , mikép ott a nyár szárazsága és forrósága szükségessé téve a folytonos megöntözést. Azon igen meleg s száraz éghaj­lat mellett, melyet Babylonia élvez, nem lehetett azzal megelégedni, hogy a folyam elé gátak veztessenek, hanem egyszersmind arról is kell­ gondos­kodni, hogy a földtől öntözése ne vonassék el.“ Ezért az egész síksá­got számos nagyobb s kisebb csatornák metszék át, melyek mindig kiseb­bekké lettek, mignem puszta csurgókká váltak, s a csatornák hosz­­szában számtalan gépek meritenek folyvást vizet, hogy azt a föld fölött terjeszszék el. A Németalföld, Belgium s északi Németországbani csatorna­rend­szer, a magyar alföldével­ összehasonlításra nézve kevésbbé irányadó, mi­vel a nevezett országok éghajlati viszonyai egészen mások. A belgiumi s frnesiai mélysíkság ugyanis csekélyebb hővmérsékleti végletek által tűnik ki, s a nyugati szelek folyvást elegendő mennyiségű nedvességet hoznak magukkal az országba; ott tehát nem lehet eléggé sok vizet vezetni el a föld­ből, mely elvet Magyarországban alkalmazni nem lenne czélszerű. Továbbá ott a földmivelésnek a mocsáras vidékekeni kifejlési folyama lényegesen különbözik a Magyarországbanitól. Ott ugyanis a gyarmat fölállítása min­denütt azon alapszik, mikép a földmivelés számárai befektetési tőke eleinte a turfa-kereskedésből vétetik, s ezért ott­ a turfavágás mindig megelőzi a földmivelést A magyarországi mocsárokban épen nem mindenütt található jó égethető turfa, s nem is értékesíthető annyira, hogy abból a földmivelés számára a befektetési tőkét meg lehetne nyerni, s az semmi esetre sem szolgáltathatna, mint Belgium, Bréma, keleti Frnesiában stb. az ingo­­vány­mivelés kezdetén biztos kereseti forrást. A felső-olaszországbani kitűnő öntöző­intézetek a magyar alföldre nézve már előbb lehetnek irányadók , ámbár ott is azon lényeges éghaj­lati különbség áll fönn, miszerint az alpesek déli szélén fekvő tartomány nagyobb esőmennyiség által tűnik ki. Ellenben a bokharai alföld oly vidék, mely szintúgy mint a magyar alföld, nyári forróság s szárazság ál­tal tűnik ki s Alsó-Magyarországgal körülbelül ugyanazon szélesség alatt is fekszik. Ott a földmivelés s a fatenyésztés a földnek időszakonkinti viztorlaszolásain alapul, melyek hagyományos s minden egyes növényt illetőleg meghatározott szabályok szerint az országot minden irányban átmetsző csatornák segélyével, a sűrű népesség által a leggondosabban eszközöltetnek. A tartomány kinézése ott olyforma, mint Lombardiában. A fő gabnanem a búza, az általános abrak­növény a lueterna, melynek füve, hetenkint ismétlett öntözés következtében, ember­magasságra nő föl s azt

Next