Budapesti Hírlap, 1859. június (130-154. szám)

1859-06-01 / 130. szám

1859. — 130. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDA­PESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. ír. kr. Egész évre 15 — Fél évre 6 — fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy Hónapra 1 75 ! ír. ki Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban, egyes szám­ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ HIVATAL: g­y­e­t­e­m - u­t­cza, 1. szám 2-dis emelet. A Hivatalos Értesítő nélkül. tr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 5­25 KIADÓ HIVATAL: Bírálok­ tere 7. s­z­á­m­ föld­­szint. BUDAPESTI HÍRLAP Szerda, junius 1. Előfizetési árak ausztriai értékben. , * a .3 VIDÉKRE. i 'ii* ih i,. , ni ni (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalba Értesítővel együtt. I Évnegyedre 5 50 | Egész évre 14 — Évnegyedre 4 — Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 —­­ Egy hónapra 1 60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beiktatásnál 8 ujkrajezárjával, kétszeri­nél 6 és háromszorinál 6 ujkrajezárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérsék­lés engedtetik. A be­iktatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű Hirdetések a kiadó-hivatal­ban vétetnek föl. A külföld számára a hir­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. A Hivatalos Értesítő nélkül. HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége május 29-én délelőtt Bécsből a had­sereghez Olaszországba utazott el. Császárné Ő Felsége ugyanazon napon nyári lakását Laxen­­­burgba méltóztatott áthelyezni. ő eá. k. Apostoli Felsége f. évi május 25-ről kelt legfelsőbb határozatával H­a­u­­­i­k György zágrábi bibornok érseket a Sz.­Ist­­ván rend nagykeresztjével ditelengedés mellett, legkegyelmesebben földiszk­ni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi május 22-ről kelt legfelsőbb ha­tározatával Eckhardt Adolf első megyei biztost Unghban megye­főnökké legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. tenni. Ez­t szellemben adom ki a kellő utasításokat az al­parancsno­­kokhoz. Remélem, hogy nem fognak engem ily szélső rendszabályokhoz­ fo­lyamodásra kényszerítni, s hogy a háborúnak az országra nézve a nélkül is vészteljes következményeihez nem fogják még a polgár­háború iszo­nyait is hozzácsatolni akarni. Kelt garlascói főhadiszállásomon, máj. 25-én 1859. Gyulai,­­ cs. k. Apostoli Felségének táborszernagya, a Il-ik hadsereg pa­rancsnoka, s a lombard-velenczei királyság főparancsnoka. & kr. Egész évre 19 — Fél évre 10 — fr. kr. I NEMHIVATALOS RÉSZ. Távirat. Császár Ő Felsége tegnapelőtt 30-kan estve legjobb egésségben Veronába megérkezett. 0 Felsége elhatározása, biro­dalmát az ellenséges megtámadások ellen személyesen védel­mezni, az egész után minden rendűek közt a legélénkebb rész­vétet gerjeszté. Báró Kübeck német szövetségi elnökké véglegesen kine­veztetett. Ö cs. k. Apostoli Felsége legmagasb útjáról Bécsbe érkezett távírdai tudósítások szerint — ő cs. k. Apostoli Felsége május 29-én délutáni 5 órakor, a g­r­a­­­z­i pályaudvarba, hol a tábornoki­­s tiszti­karon kívül a polgári s egyházi hatóságok összes főnökei elfogadás végett össze voltak gyűlve, egy rendkívül számos s örömteljes néptö­meg legélénkebb éljenzései közt megérkezett, s 40 percznyi megálla­podás után ugyanazon lelkesült Üdvkiáltások közt, útját Laibach felé tovább folytatni méltóztatott, hova máj. 30-án éjjel 11’/2 órakor érkezett meg, s miután az ottani pályaudvarban, az összes polgári é­s katonai hatóságok által tiszteletteljesen fogadtatott, a számosan ösz­­szegyűlt néptömeg legélénkebb üdvkiáltásai közt, 8 percznyi ottmula­­tás után útját Nabresina felé folytatá. Ide máj. 30-án reggeli 3­ órakor érkezett meg a legjobb egésségben,­­ a polgári é­s kato­nai hatóságok által tiszteletteljesen fogadtatott, s 4 órakor tovább folytató útját Olaszország felé. 30-dikán reggeli 7 órakor legjobban szabályzott postai szolgálattal, kitűnő egésségben F a­­­m­a­n­n­o­­v­á­b­a érkezett, s a helyőrség megszemlélése után tovább utazott. Ugyanazon napon délutáni 2­2 órakor, kívánt egésségben Mestré­be, hol egy tisztelgő század volt fölállítva zászlóval s zene­karral, érkezett meg, ott Ferdinánd­ Miksa Főherczeg Ur Ő császári Fensége a helytartó, a katonai­ kormányzó, a patriarcha s a hatósá­gok többi főnökei által tiszteletteljesen fogadtatott s mintegy ’/* órai ottmulatás után útját Verona felé tovább folytatá. L­i­p­ó­t Főherczeg Ur­a császári Fensége, számos kísérettel, máj. 29-én Nabresinába érkezett és rövid ottmulatás után, Olaszor­szágba utazott. Sérák József—Koppély Fülöp szolnokjárási puszta ballai gazdatisztje tíz gyalog önkénytes tökéletes fölszerelését és kiállítását ajánlotta meg. A harcztérről. A garlascói hadseregi főhadiszállásról, a montebellói harczok­­róli jelentés folytában, a következő legújabb tudósítások érkeztek : „Spielberger alezredesnek, a 3. sz. „Károly Főherczeg“ gya­logezredtől, jobb keze átlövetett; balkezének három ujját veszté el, s az alessandriai kórházban van, jó ápolás alatt. Piers őrnagy, ugyanazon ezredtől, nincs a foglyok közt, ezért hihetőleg elesett. Unkrechtberg s Auliczky alhadnagyok szintén a „Károly-Fő­­herczeg“ gyalogezredből, elfogattak s St. Marguerite szigetére szállít­tattak. Pétzy százados, a 12. sz. „gr. Haller“-huszár ezredtől, nem halt meg, hanem nyakán kapott sebet. Hutter százados, a 49. sz. „b. Hess“ gyalogezredtől, bal lábán amputáltatott.“ További tudósítások a garlascói főhadiszállásról jelentik, hogy Urban altábornagy Monzában áll s ott a Garibaldi alatt álló haderő megtámadásához készül. A „Gazz. di Milano“ Gyulai gróf táborszernagynak követ­kező proclamatióját közli: „Az ellenség úgy látszik a parancsaim alatt álló hadsereg háta mö­gött forradalmat szándékozik előidézni, s ily módon akar engem egy oly hadállás föladására kényszeritni, melyet — mint látszik — nyílt síkon nem merészel megtámadni. Ez azonban nem fog neki sikerülni. Rövid időn Felséges Fejedelmünk többi örökös tartományaiból újabb tekintélyes haderő érkezendik meg, mely elegendő lesz arra nézve, hogy minden netalán kitörendő forradalom a legnagyobb erélylyel nyomas­­zék el. Szavamat adom, hogy ama helységek, melyek a forradalomhoz csat­lakozni, hadseregem erősbítéseinek átvonulását meggátolni, a közlekedési eszközöket, hidakat stb. elrontani fognák, tűzzel vassal fognak megfenyit­ Távirat. Egy berni sürgöny jelenti, miszerint Garibaldi vasárnap (29-n) megveretvén, a Ticinon át visszavonult. F. hó 30-kan az ellenség megtámadást kísértett meg előőr­seink ellen Palestro irányában. Pest, máj. 31. 4. (Politikai szeme.) A Varese és Goma közti küzdelemre nézve még ma sincsenek hivatalos híreink, s a­mit külföldi lapok e tekintetben közölnek , annak hitelességéről nem kezeskedhetnénk. Egyébiránt Garibaldi operatióit úgyis csak alárendelt fontosságúak­­nak tartjuk, és nagyobb kíváncsisággal várjuk annak hírét, hogy mi történt légyen Niel tábornok hadseregével, mely szintén az austriai jobb szárny ellen akart működni; még a franczia és szárd tudó­sításokból is az látszik kiderülni, hogy a szövetségesek a Sesia men­tében és a Po bal partján tetemes nehézségekre akadtak, miknek le­győzése eddigelé nem sikerült. Victor Emanuel azon ismételt kísérle­tei is, mik által az austriaiakat a vercellii hídfő mellől vissza akarta szorítani, arra mutatnak, miszerint Garibaldinak Novara felöl is akar­nának segítségére jöni, melyet azonban az austriaiak mindeddig oda nem hagytak és nem egykönnyen fognak oda hagy­ni.Szintúgy az austriai bal szárny még a montebellói ütközet után is állhatatatosan őrzi a stradellai utakat és így e ponton sem lehet még a szövetségesek elő­nyomulásáról szó. Képzelhető, hogy Párisban máris fogy a türelem, mert ott gyorsan egymást követő győzelmekre, de nem rendszeres hosszadalmas háborúra számítottak. Valóban megbocsáthatlan, hogy e tévedést néhány párisi lap még most is táplálja és a közönséget készakarva oly ámításokba ringatja, miket aztán nagyon is kellemet­len kijózanodás fog követni. Míg a harcrtéren ekként még minden úgy van, a­mint volt, a dip­­lomatiai téren véleményünk szerint, tetemes változás készül. Austriai Császár Ő Felségének útrakelésével a Willisen tookkal folytatott alkudo­zások is véget értek, s ezek eredményének is nemsokára fölszínre kel­lene lépnie. Párisban azt állítják ugyan, miszerint Pourtales gr. legú­jabb levelei Berlinből nagyon megnyugtatóig hangzanak a franczia politikára nézve, de azért még sem titkolhatják, miszerint e jó egyetér­tés már csak egyetlen hajszálon függ és hogy nagy óvatosság kerlend arra, hogy e hajszál véletlenül szét ne szakadjon. Ha jól vagyunk érte­sülve, nevezetesen az adriai part elleni megtámadás az, a­mi ellen mind Porosz mind Angolország már előre is tiltakozott és a franczia császárnak nem igen marad egyéb választása, mint nagy tervének egyik leglényegesebb részét elejteni vagy pedig Poroszhan, sőt Anglia barátságát ír koc­káztatni, ha ennek daczára is az adriai partokat háború színhelyévé teszi. A többi német állammal természetesen már nem oly jó lábon áll Francziaország mint Poroszlonnal, de azért azon hír, mintha a mün­cheni, stuttgarti és hannoverai- franczia követ Párisba érkezése a dip­­lomatiai összeköttetés félbeszakasztását jelentené, legalább is elha­markodott, mert péld. Wendtland báró a bajor követ, még mindig Párisban van, Seebach báró pedig az imént érkezett oda vissza, a­mi természetesen nem gátolja azt, hogy a nyugalmas külszín alatt a leg­mélyebb ingerültség forrjon! Az olasz - közép államok helyzete e perezben nagy mér­tékben foglalkoztatja a diplomáciát. A­mi Toscanát illeti, a dolog most annyira van és az ott történők oly általános rászólásra találnak, hogy már Francziaország maga sem látszik tudni, minő állást vegyen az ot­tani ideiglenes kormány, illetőleg a szardíniai helyettesség irányában. Mindenünnen megerősítik, miszerint a livornói expeditiót még Oroszország is roszalta, Bécsben pedig — miként jó forrásból halljnk — az angol követ Loft­a lord már ismételten tisztelgett a toscanai nagyherczegnél s arról biztosító ő fenségét, miszerint a tory kormány az ő dynastiájának megbuktatását szintoly kevéssé fogná tűrni, mint az olasz területi viszonyok egyoldalú megváltoztatását. De ha e biztosítás őszinte, mit szóland majd Anglia azon leg­újabb proclamatióról, melynek általános értelméről már távirati utón tudósittattunk, s mely azt hirdeti, miszerint Massa és Carrara „Szárdiniába bekebeleztetett.“ A turini „Opin.“ szerint legalább e szavakkal kezdődik a szárd biztosok kiáltványa; azonban a „Mo­niteur“ ugyanezen okmányt közölvén , amaz első sorokat nem tartalmazza. Mit kell erről tartani? Tán a szárd biztosok hi­vatalos kibocsátványait is censurálja a párisi sajtórendőrség ? Vagy a „Moniteur“ versiója-e az, a­mely hiteles, az „Opinione“ közleménye pedig helytelen ? Vagy tán nagyon is korán fecsegték ki szándékukat a szárd biztosok és a „Moniteur“ jóvá akarja tenni hibájukat? E tárgy mindenesetre, ha­bár nem mindjárt tiltakozá­sokra , de egyelőre legalább diplomatiai tudakozódásokra fog okot adni, mert az 1815-diki szerződések aláírói csak nem nézhetik békén, hogy a nagy­hatalmak által biztosított birtokállapot valamely másodrendű hatalmasság által úgy­szólván egyetlen tollvo­nással kitöröltessék. Szardinia ezen „bekeblezés“ által szárazon is ké­nyelmes utat nyerne Toscana felé, tehát ugyanazon helyzetbe jutna, melyet épen az ő benső szövetségese Napóleon császár Austria ellenében „eltünhetlen“-nek mondott, sőt háború utján is megsemmi­sítendőnek tartott, mig — e helyzet előnyeit más élvezte, de töké­letesen rendén találja a dolgot, mihelyt annak ő maga vagy szövet­ségese veszi hasznát. (A harcztérről.) Párisban újólag elhalasztók , az az : hitelik, hogy elhalasztók a nagy hadmiveletek határnapját, jun. 3. vagy 4-ke előtt nem várják azt, várjon ugyanígy van-e ez a csatatéren is elha­tározva, ezt bizonyosan nem súgták meg senkinek Párisban. Egyelőre még mindig éjjel nappal ott állnak a „Moniteur“ havezszomjas szedői, várva a perczet, midőn a nagy események hírét minden ágyúnál messzebb lövelhetik. Eddig azonban mint látszik, meglehetős csend uralkodott az utolsó napokban a tulajdonképi csatatéren. Majdnem oly színe van, mintha Garibaldi északi hadkalandjának eredményét lesték volna a szövetségesek táborában. Annyi bizonyos, hogy az alpesi vadászok vezére Occimiano és Alessandriából kapott utasítás folytán cselekedett, midőn visszavonulási vonalának veszé­lyeztetésével előrenyomult. Victor Emanuel királynak ismételt kísér­letei, az austriaiakat a Sesia és Ticino közti állásukból kiszorítani, vi­lágosan mutatják, mikép a szándék az volt, Garibaldit hatalmas köz­reműködés által Novara felé támogatni. Az „Ind.­beige“ szerint a ki­rálynak feladata volt, Casalénál a Pón átkelni, Candia, Mortara és Vigevano felé előnyomulni s a Ticinón átszállói. A milánói és velen­­czei lapok tudósításai szerint azonban e kísérletek meghiúsultak. E czélból tettek a piemontiak támadást az austriaiaknak Palestro körüli állására, mely Vercelli és Robbio közt fekszik.Ugyane végett egy had­­i oszlopuk Vercelliből Stroppianoba ment, átkelt a Lesians az austriaia­­­­kát hátul akaró megtámadni, de Zobel altbagy hadmivelete kényszerűé őket rövid ütközet után Borgo Vercellibe visszavonulni.Breme és Can­dia közt is tettek átkelési kísérletet. E végből a caselei helyőrség ki­­­­indult máj. 22-n reggel s a Sesián hidat épített, de visszavezetett, bár a híd sértetlen maradt, mire austriai részről egy röppentyű üteg, tá­mogatva egy vadászzászlóalj által, jön kiküldve, hogy a hidat szét­rombolja. A vadászok 300 lépésre merészkedtek a folyam homok­medrében előre, s nem kevéssé nyugtalanítók az ellent. Reischach al­tábornagy ekkor elősietett a maga hadosztályával s az ellent megtá­madni igyekezett, de ez nem bocsátkozott ütközetbe, hanem vissza­vonult. Ekkor a híd szétrombolása jön feladattá, de ez nem volt oly könnyen lehetséges, miután a part melletti erdő, annak elégséges ol­talmat nyújtott, azonban végre a tüzérség mégis végrehajta azt. Ezek részletei az austriai főhadiszállásról a piemontiaknak a Sesia mellől elnyomatása felől érkezett távirati jelentésnek. E perezben, midőn e jelentéseket összeállítjuk, az ép most ér­kezett távirati sürgöny után tudjuk már azt is, mi lett Garibaldi hadka­landjából. Előre látható volt, hogy habár merészsége, egypár kisebb eredmény után, Comóig vive is őt, mindamellett hadvállalata, míg a Niel­­lek hadteste általi hirlelt támogatás nem valósul, csak levegő­ben lebegő hadvállalat, annyira, hogy Schweizban egy berni tudósí­tás szerint m­ár attól tartottak, hogy csapatjának nagy részét meg kellene vendégelniük. Ez úgy látszik nem történt ugyan meg, de Berga­mo felé, vagy délnek Milano felé, merre őt elindulni hivélt, sem volt érkezése előrenyomulni, hanem mint a távirati sürgöny mondja, meg­veretve a Ticinón át haza ment. A szövetségesek jobb szárnyán a montebellói esemény óta mi sem történt, 25-bén ugyan még jelentékeny csapattömegek álltak azon vidékeken, de a Bronn és Stradella melletti austriai hadállások ellen semmire sem vállalkoztak. A „Joarn.des Deb.“levelezője egy vogherai levélben említi, hogy 25-én Canrobert tringy főhadiszállása Pontecu­­ronéban, Renault trké Gaseiban, Trochu tbké Castelnuovoban, Mac Mahon tbké Vogherában volt, s azt várák, hogy Napoleon’császár fő­­hadiszállásása is Vogherába fog átköltözni. A „Herald“ t m­­­i­n­­ máj. 22-ki levelezése a montebellói harcz­­ról szóló tudósításokat következő részletekkel, melyek az ott folyt harcz makacsságának újabb bizonyítványai, toldja meg. A francziák és piemontiak vesztesége a montebellói napon nem állt 1500 emberen alul. Maga Forey trik megsebesült s csak egy hajszálon függött, hogy el nem fogatott. A temetőt i. i. 200 tiroli vadász védé 2 könnyű löveg­­gel, s a francziák, maguk Forey és Beuret tirkok által vezetve, három­szor intéztek rohamot e vitéz kis csoport ellen. Másodszor maga Beu­ret állt a rohamlók élére, s itt történt, hogy egy austriai golyótól két szeme közt találva, halva lerogyott. A harmadik rohamnál Forey állt elöl, s ha jókor erősítést nem nyer, úgy é­s emberei aligha veszve nem leendettek. A „Times“-nek a montebellói ütközet jelentősségéről szóló czikke, melyet már röviden ismertettük, következőleg hangzik: „Első Napóleon sajátsága volt, hogy ígéretét mindig megtartotta, — azaz, ha valami véreset és kétségbeesettet igért.U utódja e részben nem ke­vesebb őszinteséget és jó akaratot tanúsított s valóban tetteiben gyakran messze fölülmúlta ígéreteit. Azonban valamely megmagyarázhatlan okból azon lelkesedésben, melytől néhány nap előtt minden franczia lélek túl­­pezsgett, szünet állt be. A francziák igen is nagy pontosság és kíváncsisággal bírálják I. Napóleon csatáinak első példányát, és profán kételyek tá­madnak bennük arra nézve, váljon az valódi ó-napóleoni jelleggel kir­e. A montebellói ütközetet mindenesetre lehet ugyan féligmeddig mint oly valamivé kizárkázni, mi meglehetősen győzelemhez hasonlít. A franczia tábornak vannak foglyai, a megtámadott hadállás részben meg van szállva, az ellenség, természetesen csak azután, miután ezé­lját tökéletesen elérte, visszavonult. De egy franczia közönség feszült várakozásának , melyet épen most Lodi és Arcoléra emlé­keztettek, egy ily kétséges siker meglehetősen annyi mint egy vereség. Az nem valódi bonapartei győzelem, mely az ellent legjobb rendben elve-

Next