Budapesti Hírlap, 1859. június (130-154. szám)
1859-06-01 / 130. szám
tűkről. Nevezetesen a cs, gy, ny mássalhangzók különféle változatai és jelentősségéről. Ezután áttért a gyökszók nemzedésére nyelvlinkben. Innen ismét áttért a szócsaláditás rendszerének magyarázatára, kiindulási pontul azon elvet állítván föl, miszerint a gyökszók származása minden nyelvben a szószervek egyneműségében s azonosságában leírják alapjukat; ennél fogva tapasztalhatni, hogy a szócsaláditás majd minden nyelvben rokon törvények szerint történik. Megjegyzendő következőleg, hogy egy nyelv sem bír magában oly valami külön sajátságokat, melyek szerint egyik nyelv a másiktól nagyon elválasztható volna, sőt ellenkezőleg, minden nyelv visszavezethető egy közös eredetre. Ezt az értekező számtalan érdekes példákkal világosította föl. A második értekezést Fogarasy János úr tartotta, a külföldi nyelvtudományi munkák ismertetéséről, különösen a magyar nyelvre vonatkozólag. Erre rövid bevezetés után következő tudóstól kezdett egy munkát megismertetni, u.m. dr. H e y s e től a nyelv rendszeréről, philosophiai értekezés, német nyelven. Ezen tudós munkájából különösen a nyelvek eredetéről s ősállapotáról szóló czikket emelé ki, fölemlítvén, hogy Heyse is,mint épen értekező, a nyelvek ősállapotában általában az a, i,u bötüket tartja uralkodó hangzatunknak, amire élő példa maga a magyar nyelv is, melyben a nép az o és ó hangzat helyett u, az e bötü helyett i-t részén föl; így például a „ból“ rag helyett bul-t használva, mondván: házból, nem pedig házból, ló, nem pedig ló, szip nem pedig szép. Vannak úgymond a nyelvtudományban oly kételyek és számtalan kérdések, melyeket maga a tudomány soha sem képes megoldani, s ilyenkor maguk a legtanultabb nyelvészeknek is a népszólásra, a nép beszédmódára kell appellálniok, mint oly fórumra, mely mig egy részről a nyelv összes anyagát magában birja, úgy egyszersmind a nyelvmivelés és jogvitályaiban az egyedüli fő,törvényszék. Közbenszólva Ba 11 agi Mór úr azon megjegyzést téve, miszerint nem létezhet oly nyelv, mely csupán ama három bötübe szólíthassa hangjait. Nem is azt állítja ő, válaszolá Fogarasy úr, hogy a nyelveknek természetileg csak ily három bötűn alapuló hangzattal kell bírnia, hanem azt, hogy a nyelvekben s különösen a magyarban is az uralkodó s alaphangokban leginkább ama három betűl hallatszik. Azt tartja továbbá értekező, hogy a nyelv mennél kevesebb betűkből áll, s mennél egyszerűbb, annál képesebb a fejlődésre, s alkalmas a tudományra és miveltségterjesztésre. Oly nyelv mellett például, mint a chinai, melynek bötűi megtanulására egy egész élet is kevés, a nemzetnek örökké gyermeknek kell maradnia, s lehetlen tudományos fejlődésre emelkednie. Ezért nagyon szerencsés a magyar, hogy épen az egyszerű és szép latin bötűket vette át, midőn saját eredeti betűiről lemondott. Különösen magasztalja értekező a magyar számokat,, állítván , hogy ha nyelvünk a világ nyelvtudósai előtt figyelmet ébresztene valaha, azt számneveink fogják leginkább eszközölni, melyekhez hasonlók egy nyelvben sem találtatnak. Végezetre a magyar nyelv philosophiájának szükségét és fontosságát emeli ki a tudós értekező, óhajtván, hogy miután csakis a nyelv philosophiája nyithat utat az alapos nyelvmivelésre, — s miután ily philosophiával már minden mivelt nemzet bir, csak a magyar nem , — vajha találkoznának férfiaink, kik a nyelvtudomány ezen ágát is fölkarolnák. Ezután a múlt ülések jegyzőkönyvei olvastattak föl Csengery ur által, s azok meghitelesittetvén, Tody ur bemutatta az akadémiának tett küldeményeket és ajándékokat. Kiemelendő ezek közöl gr. Forray Iván díszalbuma, gróf Forray-Brunszvik Júliától beküldve; továbbá Ballogh Józsefnek „De quadratura Circuli“ czimü munkája egy szép latinsággal irt levél kíséretében. Értekezőül a jövő ülésben Hunfalvy János és Hoványi Ferencz ur jelentettek be. —mk.— Nemzeti sziluláz. (A három török, vagy mind álarczban. Víg opera 3 felvonásban. Irta Marcello, olaszból fordította Ney Ferencz. Zenéjét szerzette Pedrotti Károly.) Ha azon vastag könyveket és hírlapi czikkeket, melyek az olasz és német zenéről szólanak, összeolvasnék, mindenekben vagy olasz, vagy németellenes párttal találkoznánk s ugyanazt tapasztalnék a jelen vélemények kihallgatásával is. E két párt közt van egy harmadik, mely a szerint a mint amazok befolyása alatt állott, (s talán ma is áll), most németes majd olaszos volt. Ez a franczia. Az olasz éghajlatánál fogva hevesebb, ingerlékenyebb mint a német ; tiszta, könnyű és átlátszó zenéje elég, hogy véralkatára hatással birjon s ha ráerőszakolnék a német mesterséges, tömött harmóniáját (hol gyakran egy ütenyben több akkordváltozás van, mint egy egész olasz periódusban)s más olyan eszközeit, melyek — hogy orvosi műszóval éljek — az idegekre heroikus hatást gyakorolnak, ez erős szereket tán ki sem állhatna, s görcsökbe esnék. Innen kimagyarázható az, hogy az olasz, a zene első művelője, az opera kezdője, *) ezt mint saját találmányát hévvel szereti, műveli, de azon útra, mit a német választott, nem ment és nem is fog menni. A német sokáig olasz befolyás alatt állott ugyan, de hidegebb, mérsékeltebb véralkatát ki nem elégíthetve, zord rengetegek vadregényes tájaira indult, hol nagyszerű látmányok váltják egymást, még a rózsaillatú tündérvölgyeket is sötét éj borítja, melynek homályát — hogy perczekre a természet szépségeit bámulhassuk — haragos villámok oszlatják szét. Ilyen hatalmas eszközökre van szüksége a németnek, hogy azon zenei táplálékot nyerhesse, mit az olasz örökzöld tavasz mosolygó rónáin szintoly mértékkel élvez. Amaz a túlsúlyt a harmóniára fekteti, ez a dallamban keresi. És melyiknek lehet igaza ? a ki egy zeneműre — melyben dallamot is lehet találni s ez tán épen túlsúlylyal bir — megvető mosolylyal néz? (mint némely jövő zenésze) vagy annak, ki mindenütt a dallamot keresi s a harmóniának kevés jelentősséget ad ? Azt hiszem mindkettő téved s azon harmadiknak lenne nyert pere, ki a dallamot és harmóniát — mindeniket a maga helyén — egyiránt fölkarolja. Ezt azonban sokkal könnyebb elvül kimondani, mint végrehajtani; mert úgy látszik , mintha a tiszta érthető dallam alig tűrné meg azon tömött, mesterkélt harmóniát, mi a német zene sajátsága. Minél több gondot fordítunk tehát a zenei festésre (mit csak harmónia által érhetünk el), annál inkább távozunk a dallamtól. De azért ez nem kivihetlen s amit tán egy középtehetség meg nem bírt, egy lángésznek sikerülhet. E tekintetben a francziának — egyfelől az olasz, másfelől a német tulajdonait elsajátítván, — legkedvezőbb kilátása lehetne. Ezen észrevételeket kell előrebocsátnom, mielőtt a „három török“-ről szólanék, miből olvasóm előreláthatja, hogy e dalmű irányában, — ha igazságos akarok lenni — nem fogok a német Ítész követeléseivel eljárni. Kezdjük a nyitányon. Sokat ígérő frasisok helyett igénytelen eszközökkel mondja el a közönségnek, hogy mit fog várhatni; egy kellemes lassú (violoncell solo) és egyveleg alakú allegroból áll. — Azt hiszem nemcsak ezen, de minden más nyitányok élvezhetésére- a közönség feszült figyelméből eredt csendességen (?) kívül, a földszinti ajtókra akasztott két csengetyű (mely hihetőleg azért van ott, hogy a jegyszedőket a szunyadástól megója) igen jó szolgálatokat tesz. Az egész esemény Velenczében foly le, mégpedig egy kávéházban kezdődik. Értésünkre esik itt, hogy Emilio fiatal velenczei nemes (Ellinger) és Vittoria (Hollósi L.-né) fődalnoknő szerelmi viszonyuk megszakadt a miatt, mert ez az Emilio követelésére a színpadról nem akar lelépni. Ezután don Gregorio (Benza) zeneszerző és színházi ügynök, félreismert lángész, világfájdalmában a közönségnek hátat fordít , elhatározza társaságával együtt Törökhonba menni, s e czélból az épen ott mulató A b d a 11 a (Füredi) gazdag damaskusi kalmárral szerződni. Nem soká az Emilio szállásán vagyunk, hol Dorothea (Ellingerné) másod dalnokné, Gregorio neje, Lisettának (Hubenainé) a fiatal nemes szobaleányának röviden ílésére adja, hogy urával beszélni akar s ez magára hagyja. Várakozik tehát a honn nem levő Emiliora, de a közeledő hangokban megismeri Vittoriát, s nem lévén kedve e helyen találkozni, az oldalszobába vonul. Előre képzelhetni itt, hogy a szerelmes, s a mi több dalnok-nők, ha egymásra találnak, mint éles kardok összecsapnak. Vittoria kedveséhez békülő szándékkal jön s tán hajlandó a színpadról is lelépni. Énekel, viszont énekel és megint énekel, úgy hogy Dorothea már unni kezdi a fogságot , de azért csak az oldalszobában marad , (e szoba a színpad egyik felét foglalja el). Végre mikor Vittoriát már a közönség is szinte unhatná, megérkezik Emilio. Kibékülnek, de az uj örömet uj léptek zavarják s a közelgő dán Gregorio előtt Vittoria nem akarva magát mutatni —ugyanazon oldalszobába vonul, hol Dorothea van. Dorothea pedig ez alatt az ajtó mögött észrevétlen marad, de nem sokáig, mert férje hangját megismerve elsikoltja magát, mi egy másod dalnoknőtől s tapasztalt asszonytól elég tapintatlanság. — A dolog élbre kezd állani s mig Emilio a zenemestert azzal akarja lecsillapitni, hogy ott Lisetta van és a zenemester Lisettát okvetlen meg akarja ölelni, addig a két dalnoknő méregeti egymást, Vittoriában féltékenység tárnia, a másik pedig ijedtében térdre esik. Végre Vittoria kilép, kedvesét megtámadja, mialatt Gregorio Lisettának vélt nejéhez lopódzkodik s rá ismer, mikor épen ölelni akarná. — Gregorio egyike azon viasz alakú férjeknek, kiket az okos nő tetszése szerint hajtogat , kénytelen bocsánatot kérni, de azért, mikor kilépnek a két szerelmes közé, elég gyöngédtelen Vittoriát figyelmeztetni, hogy Emilio részéről (ki addig a Dorothea ott létéről semmit sem tudva meglepetésében nagyot kiált) minő hűségre számíthat. A két donna jónak véli elájulni, s a függöny legördül. Ezen jelenet egy zeneszerzőnek elég széles tér, de nem oly nehéz, mint első pillanatra látszik, mert mindkét szobában egynemű szenvedélyek dúlnak. Pedrotti (kinek úgy látszik a vonóhangszerekhez van előszeretete, s ez dicséretére válik) ez alkalommal bevezethette volna a nagy dob fenekét, réz hangszereket s minden csengő szerszámokat contutta la forza használhatott volna; hogy ezt elég óvatosan tette, jó ízlésre mutat. Azonban e négyes, ha megállhatónak mondjuk is, az események által fölcsigázott várakozásnak nem felelt meg teljesen. Szóval az egész első felvonás a többinél valamivel bágyadtabb. A második felvonás tere egy fogadó, hol az összegyűlt művészek a szerződés végett Abdallahra várakoznak. Abdallah egy nyugati műveltségű, szép nők s zene által megszelidült török kalmár, fölléptekor kellemes dallammal lepi meg a közönséget. Szerelmi vallomást tesz Vittoriának, (kit már azelőtt egy levélben a következő álarczos bálra légyottra szólít) de ez szerelmét visszautasítja, s kiköti, hogy csak úgy szerződik mint dalnoknő. A Gregorio féltékenysége újra föléled, mert nejét a török szobájából látja kilépni. (Ezen jelenet a második előadáskor egészen kimaradt. Ha az igazgatóság rövidítni akart valamit, jobb lenne ezt az első felvonásban Vittoria igen sok magánydalával tenni, hogy az események gyorsabb menetet kapjanak. Következik a dalnokok szerződtetése s Emilio látva, hogy Vittoria csakugyan szerződik, első tenor lesz. — Mikor épen távoznának, Gregorio egy levelet talál , mely nem más, mint az, melyet Vittoriának Abdallah irt, s mely történetesen földre hullott. Gregorio hangosan fölolvasta azt a török aláírásával együtt, és jön viszont féltékenység, mit a török azzal akar eloszlatni, hogy levelét egy idegen nőhöz írottnak vallja. E felvonás az előbbinél sokkal érdekesebb, kiált a hatos és kar sikereit szépnek mondható. A harmadik felvonásban (báli jelenet) Gregorio, mint török, álarczosan társalog nejével. Változtatott hangú éneke (mit kappan hangnak lehetne mondani) eléggé mulattató, Dorothea férjében (habár kissé, vagy ha úgy tetszik, jóval vastagabb) a valódi törököt gyanítván, viszont elárulja magát, de szokása szerint mégis győz, így ismernek egymásra és békülnek ki Emilio (viszont török álruhában) és Vittoria. Az ezen alkalommal énekelt kettős is elég szép. Ekkor jön Abdallah s még két magához hasonlót látva, mint ármányosok ellen kardot ránt. Kiderül, hogy a más kettőt e lépésre féltékenység vitte s végre mindhárom kibékül, s egy elég szépen dolgozott hármast kezd. Abdallah megértve Emilio viszonyát ezt Vittoriával együtt a szerződés alól fölmenti és megáldja, amint egy török valakit megáldhat. Ha az egész dalművön még egyszer végig tekintünk, azt mint egészet a közepesség színvonalán kevéssel emelhetjük följebb. Daczára annak, hogy dallamai és zenéje elég élénkek, de amazok közt egy sincs, mely kitűnősége által azon tisztes aggkort el fogná érni, melyben Normának bármelyik dala részesült, vagy hogy az utcza gyermek csemegéje legyen mint Rigoletto ingatag asszonya. E népszerűség pedig egy dallamnak mindig becsületére válhat. De két drámai operát említek, midőn vígról kellene beszélnem : gondoljunk vissza hát a Sevillai borbélyra, vagy ha ez igen merész lenne Don Pasquale-ra s látni fogjuk, hogy ez utolsóig is még sokat kell szerzőnek haladnia. Azonban ily szigorú követelésekkel hány dalműnek kellene elesni! ? Pedrotti előtt szép jövő állhat már azért is, mert zenéje és dallamai folyékonyak, nem látszik rajtuk erőfeszítés, mi csalhatlanul költői forrásra mutat. Mit mondjak zenei festésére ? Ezt az olasz inkább dallamai által akarván kifejezni, minőségét a színész fölfogása s játéka határozza meg, mert kinek jutna eszébe, hogy a Lucia utolsó felvonásában ismert dallamon valaki haldokolhat is, ha azt színpadon nem látta és hallotta ? és rosz előadással mi lenne belőle ? Ezért az olasz dalművek kristálytisztaságuk , egyszerűségük daczára , a színésznek nem oly könnyűek, mint első látásra képzelnek. Mint a magyar táncz-zenéhez czigányvonó , vgy az olasz dalműhöz olasz vér, olasz tűz kell. Egyébiránt, ki e dalmű színlapján a Ho 11ósi L.-né, Ellinger és Ellingerné, Füredi, Benza nevüket olvassa, látni fogja,hogy az igazgatóság legelső dalnokait állította elő. — E részről tehát nem mondhatnék egyebet, minthogy az előadás sikerült, de egypár észrevételt még sem mellőzhetek. — Ellingerné asszonynak nem mindennapi, szép hangja van, de a magyar kiejtés mindeddig oly nehezére esik, hogy ez által énekében is veszt, olykor szögletes. *............helységben az operai előadáson egy műkedvelő öreg urnák háta mögött valaki igen hangos beszédével annyira zavarta figyelmét, hogy végre kénytelen volt a tőle nem messze álló őrt oda inteni. „Nem hallja ön — így szólt méltatlankodva— azt a nagy kiabálást? menjen és mondja meg annak az úrnak, hogy mérsékelje magát.“ „Hallom biz én uram! de hiába ! akkor hátul kellene kerülnöm a kuliszák mögé, őrhelyemet pedig elhagynom nem szabad“ felelt a jámbor őr a színpadon éneklő dalnokra mutatva, ki az ordítás miatt neki vörösödött. Ezen adoma a három török előadása alatt nem egyszer jutott eszembe, s nem állhatom meg, hogy el ne mondjam alkalmazás nélkül. 8. *) Már 1480 előtt énekeltek bibliai eseményeket, hősi tetteket, de hogy ezt várjon nemcsak zugénekesek tették-e ? tudni nem lehet. A már ekkor kiképzett szomorú- és vígjátékok alkalmával is zenéltek és énekeltek , de ezek csak kardalokból álltak, amazok pedig a felvonások közt. Végre a 17. század elején Caccaci és Pori az Euridice meséjét drámailag kidolgozva, egészen zenére tették; valamivel később pedig Manelli Ferencz hasonlót műveit az Andromeda meséjével és ez Velenczében (1687) Rimosdra is került. Legújabb külposta Drezda, máj. 27. (Kamrai ülés.) Mindkét kamra ma tarta első nyilvános ülését. Az első kamrában az elnök Schönfels őrnagy az ülést következő szavakkal nyitá meg, miket többizben a kamra élénk tetszéssel kisért : „Uraim! Mindnyájan ismerjük azon okokat, mikből a magas államkormány rendkívüli országgyűlés összehívására érzé magát indíttatva, és senki sem ismerendi félre ezen rendszabály parancsoló szükségét. Azonban minél sörgetésb ezen szükség,s minél válságosabbak az idők mikben élünk, annál bizonyosabb, hogy inkább cselekedni kell, mint beszélni. Én tökéletesen ismerem ezen tétel igazságát, azonban a jelen politikai helyzet jelentősségénél, s a honunkra nézve még beállható elláthatlan eventualitásoknál fogva, úgy hiszem ki vagyok mentve, ha saját álláspontomból néhány szóval kifejezem az első kamra érzelmeit a magas államkormány irányában, mely szavaimmal remélem önök egyetértőiének. A magas államkormány véleményem szerint biztos lehet a kamrák s az egész ország örömteljes beleegyezése felől, ha haladéktalanul leghatározottabb intézkedéseket tesz a fenyegetett keskenyebb s szélesebb hon biztosítása végett, s ha ő végre haderőnket oly helyzetbe igyekszik tenni,hogy részünkről is erélyesen közreműködhessünk, a Németország bármely ellenségével erőteljes szembeszállásra. S úgy hiszem, minden rendi gyűlésnek kötelessége ily izgalmas időkben tanúságot tenni a nép hangulatáról, ezért kötelességünk kimondani, hogy valamint más német országokban, úgy itt sem fog egyetlen százat is emelkedni a kormánynak oly intézkedései ellen, melyek oly állapotok elhárítására irányoznak, minket ezen század folytában fájdalom már láttunk, mely állapotokat méltó joggal jelölnek ki Németország legmélyebb megaláztatása gyanánt. A kormánynak ily törekvéseit, miknek czélják, mielőbb s a többi szövetségi államokkal egyesülten leghatározottabban föllépni az összes szerződéseknek nyíltan fenyegetett s előkészített felforgatása ellen, meggátolni, nehogy Németország is oly megtámadtatásokat tapasztaljon, minket szövetségestársunk, Austria már megélt, s megakadályozni, nehogy a német nemzet újólag legyőzessék az idegen kényuralom által, mely nem átall a polgárisodás álarczában lépni föl — mindenki tetszéssel fogadandja , kinek keblében német szív ver. S valóban méltán jajt kellene kiáltanunk ,oly népre , mely a világtörténelemnek újólag alkalmat nyújtana arra , hogy mint világtörvényszék a fölött kárhoztató ítéletet mondjon ki. — Azonban bizton remélhető , hogy az előbbi leczkék, miket Németország kormányai s népei kaptak, nem vesztek el , s hogy a jelen veszélynél ezen szép ország épen oly egyetértést s éréstt tanusitand, mint a szabadító harczokban, hogy igy teljesen elenyésztesse a kevésbbé dicsteltes korábbi időszak emlékét. Erre azonban szükséges, hogy a kormánynak minden ezen szellemben teendő s attól megvárható intézkedéseit hatályosan támogassuk, s hogy egyébként is minden vagyon-s véráldozatra készeknek nyilatkozzunk. Midőn ez iránti reményemet kifejezem, önök beleegyezésének kinyerésével hizelgek magamnak ,és bizonyosnak tartom, hogy önök velem együtt, a valódi hazafiasság érzületei által vezettetve, ezen kiáltást hallatandják : Éljen a király ! éljen Szászország! éljen az egységes Németország!“ A második kamrában, hol az államminiszerek szintén jelen voltak, az elnök, Haberkorn polgármester hasonló szellemű beszéddel nyitá meg az ülést. i,. poly, máj. 23. )A katonák eskü letétele; az ifjú király kiált,ványa.) Ma déli 12 órakor az egész helyőrség a palotapiaczon volt egybegyülve, hogy az uj uralkodónak, II. Ferencinek ünnepélyesen a hűségi esküt letegye. II. Ferdinánd király mint már tudva van, tegnap d. u. 1 órakor halt meg. Minden negyedórában szól a St. Elmo erődről egy ágyudörgés, jelentvén a népnek, hogy uralkodója elköltözött, s gyászra hiván föl azt. A kikötőben levő összes hajók felvonták a gyászlobogót, csak azon angol hajó nem, mely még folyvást itt horgonyoz. Az utczák falain ki van ragasztva az új király kiáltványa. Abban mindenekelőtt azt ígéri, hogy a szent vallást oltalmazandja, a törvényt és jogot szigorúan kezelendi, s szeretett alattvalói jóllétének előmozdítását szivén hordandja. Mindez ugyan nehéz föladat lesz neki egy oly nagy és jóságos uralkodó kormánya után, kinek hősi erényeit és magasztos becsét soha eléggé magasztalni nem lehet, de a Mindenható segélyével mégis reméli e nehéz feladatot pontosan teljesíthetni. Az államministérium és a többi magas hivatalnokok egyelőre az eddigi kezekben maradnak. Mindaz, mit erre nézve ekkorig hallhatni, csak gyanításon alapszik. Nem hihető, hogy az eddigi rendszerben egyelőre valami lényeges változás történjék. Brüssel, máj. 28. (Előkészítő rendszabályok.) Azon többször említett előkészítő rendszabályokról, melyeknek czélja fenyegető esetlegekre a hadsereget tekintélyes lábra állítani, a „K. Z." levelezője következő közlést kapott: „A militia összes osztályainak beszólítása iránt a kibocsátványok ki vannak adva, kb. aláírással ellátva s a hadüigyminiszer által, valamint az illető tartományi kormányzók által ellenjegyezve. Az ország összes polgármesterei utasítva vannak, hogy az első távirati üzenetre az e kibocsátványokban kijelölt intézkedéseket azonnal foganatosítsák. Ekként Belgium képes lesz, négy vagy öt nap alatt 60,000 s tíz nap alatt 100,000 főnyi rendes csapatokat síkra állítani.“ Konstantinápoly, május 28. (Kormányzói kinevezések; orosz győzelem.) A császár tegnap meglátogatta a top-kapu-palotát s a nagyvezérrel hosszasan értekezett, minek folytán estve nagy ministeri tanács tartatott, melynek eredményéül több uj kormányzó kineveztetése jön közzétéve. Ahmet pasa és admiral az Archipel, Rifat pasa a jauinai exkormányzó Szilisztria, Taib pasa Tricala, Sherif pasa Karsz és Takeeddin pasa Orfa kormányzójává neveztetett, — majd mind oly kinevezések, melyeknek katonai indok képezi alapját. — Czirkassiából jött levelek jelentik, hogy az oroszok nagy győzelmet vívtak ki Shamil fölött. Daghesztánban legyőzetvén elillant e törzsfőnök, s a győző mindenkép rajta volt, hogy őt kézre kerítse. 1 az iratok London, máj. 28. Frigyes Vilmos herczegnő ő kir. fensége, tegnap anyjánál a királynőnél látogatást tett, s este a Haymarket-szinházban is jelen volt. A herczegnő gyaníthatólag jövő csütörtökön induland vissza Berlinbe. Persigny gróf innen Párisba utazott el. Stratford lord ide érkezett. — New Yorkból, f. hó 14-ről kelt tudósítások szerint, ott azt állíták , hogy az angol kormány nem helyesli az Onserey-féle nicaraguai szerződést. Paris, május 30. A „Moniteur“ egy Alessandriából, f. hó 29-ről kelt jelentést hoz, mely semmi újat sem mond, ellenben azt állítja, hogy Napoleon császár egésségi helyzete tökéletes, az időjárás pompás, a hőség mérséklett. A sebesültek üdülnek, s a minden szükségesekkel ellátott sereg vidámsága s bizalma megingathatlan. Mint láthatni, ezen sürgöny túlnyomólag meteorológiai érdekű. Turin, máj. 29. A „Monitore Toscano“ Buo,acompagninak azon formaszerinti nyilatkozatát közli, mely szerint az ország hadiállapotba helyeztetik! Toskána Szárdiniával s Francziaországgal szövetkezik a jelen háborúban Austria ellen, az olasz függetlenség kivívása végett (!!). — Nápolyban nyugalom uralkodik. — (A „Pru távirata.) Egy hivatalos bulletin jelenti : „Ma reggel a király Vercelliben volt. Bobbiót az ellenség nagy erővel megszállotta. Triest, május 30. Tegnapelőtt egy angol hadigőzös az admirális lobogóval Velenczébe érkezett. Anconába szintén egy angol gőz-fregát érkezett. Fiorencz, máj. 26. A Róma, Bécs, s Nápolyban levő nagyherczegi követek benyújtották lemondásukat. — A törvénytelen kormány belügyminiszerének egy körlevele Napoleon herczeg csapatjainak lehető leghatályosabb támogatását parancsolja. Milano, máj. 27. Hír szerint az itteni kereskedelmi-1 bank számára a helybenhagyás véglegesen megadatott. Málta, máj. 20 Az itteni egésségügyi bizottmány, Bengáziban újólag gyakrabban előfordult dögvéresetek miatt, vesztegzárt rendelt meg a Tripolisból jövő hajók ellen.