Budapesti Hírlap, 1859. július (155-184. szám)

1859-07-20 / 174. szám

által visszatért az engesztelődés és így a kölcsönös közeledésnek ál­dozatkész érzülete; bár jelenleg újra fölvétetnék az elszakadt alku­dozási fonal és teljesedésbe menne azon remény, melyet erre vonat­kozólag az északamerikai szövetség elnöke az 1856-ik évi december 2-án a congressushoz intézett tudósításában oly szép szavakkal feje­zett ki, miszerint t. i. kilátás van, mint mondja, hogy egy elv, mely oly emberséges jellegében, oly igazságos s méltányos hatályában, oly lényeges a kereskedő népek javára s oly öszhangzó fölvilágosult ko­runk érzületével, előbb-utóbb megnyerendi a tengeri hatalmak bele­egyezését és a nemzetjog codexébe való fölvételét. A közforgalom érdekében csak óhajtani lehet, hogy e remény mielőbb teljesedésbe menjen és a nemzetjogi törvénykönyv e szép alapelvvel mihamarább meggazdagodjék! api ojáoiiság©!. * Egyházi ünnepély. Váczon f. hó 17-én ment végbe főtiszt. Pett­ier Antal püspök m­ ő mgának installatiója. Minden oldalról özönlött a vendég, és Budapest, hol a főtisztelendő úr a legjobb emlékben áll, kü­lönösen nagy számmal volt képviselve, a vendégek odaszállítását egy kü­lön e czélra bérlett gőzös „Erzsébet“ eszközölvén. 9 órakor megkezdő­dött az ünnepély. Ő méltósága az ünnepien díszített utón nagyszámú papság által vezettetve és a vendégsereg kíséretében, palotájából a szé­kesegyházba ment, taraczkok döreje és harangzúgás Ünnepélyesitvén e jelenetet. A templomban, miután ő mga a püspöki székbe beleült, felol­­vastaték a császári kinevező okmány és a pápai bulla, mire a káptalan nevében Gasparik Kázmér székesegyházi prépost üdvözlé az új fő­­pásztort és a hódolati szertartást megnyitotta. A főtisztelendő püspök úr válasza és beszéde az egybegyülekezett néphez a szónoklatok remeke volt. A befejezett nagymise után ő méltósága előbbi kíséretével visszatért residentiájába, hol a meghívott vendégeket a legszivélyesebben fogadá. Két órakor megkezdődött a fényes lakoma, több mint 300 terítékkel. Az áldomások, melyeket ő mga ivott, sorjában legelőbb ő cs. k. Apostoli Felségét, pápa ő szentségét, Császárné ő Felségét, a Főherczeg Főkormányzó urat és magas Hitvesét, és az egész Császári Házat illeték; ezeket követték a pohárköszöntések a bibornok hg pri-­­ másra, a vitéz hadseregre, a papságra, a püspöki megye hiveire, Vácz polgárságára és a jelen volt vendégekre. Az áldomások a főtiszt, püspök í úr jólétére, melyeket a püspökség története előadásával Pest megye fő­nöke P­é­c­h­y helytartósági tanácsos nyitott meg, számtalanok voltak, és­­ mint az előbbiek, úgy ezek is viharos éljenekkel viszh­angoztattak. Tiz alkalmi költemény ünneplé e nap hősét és annyi bivek kedvenczét. * Hazai Ipar. A múlt napokban tartaték meg az első próba a Röck István úr gépgyárában készített első gyors­sajtóval. A nagy szám­mal jelen volt szakférfiak igen­ kedvezőleg nyilatkoztak e szép s czélszerű­en épített gép felől és alapos okok szavatolnak mellette, hogy Rock ur buz­galmát a hazai gépészet kifejtésében a magyar nyomdatulajdonosok ré­széről nem sokára számos megrendelés fogja jutalmazni. Rock­er W­o­d­­ianer Fü­löp úr nyomdaintézete részére egy igen díszes és tiszta kézi­sajtót készített, melytől a legjobb eredményt várják. Ilyeténkép tehát a hazai gépipar már a könyvnyomtatásnak is kezd jó szolgálatokat tenni, minek üdvös következése az leend, hogy a drága külföldi készítmények itthon egy szerencsés versenyzővel birancsnak. * Zenede! próbatét. A hangászegyesületi zenede nyilvános próbatételei csütörtökön f. hó 28-án d. u. 272 órakor kezdődnek a mú­­zeumteremben. A próbatétek sorát a hangszeri osztályok nyitják meg, ezeket követik hétfőtől kezdve az énekosztályok. * Elhalasztás: A dalárdai kiránduláshoz ígért gőzös az alacsony­­ vízállás következtében más helyütt alkalmaztatván, a f. évi julius 24-ére­­ tervezett Visegrád és Migazzi várdai kirándulás, f. é. augustus tö­kére­­ jut. A (A kereskedelmi s­zámeuquére. A tőzsde.)Alig jött létre a béke, mindenki a békés érdekekre fordítja figyelmét, annál inkább, mert ő Felsége népeihez intézett legfelsőbb nyilatkozványá­­ban is méltóztatott időszerű javításokra a törvényhozásban s közigaz­gatásban utalni. A várandóságok gyöngéd érintését valamennyi bécsi lap megkísértő hasábjain; de — mint fölösleges mondanom — minden hitelre méltó támpont nélkül, melynek ez ideig teljes díjával­­ vagyunk. Legközelebb csak némely anyagi érdekek lépnek előtérbe, így a háború világzajában csaknem elfeledett kereskedelmi s­zám­­enynőre. Az iparkamrák és vizsgáló bizottmányok ebbeli mun­kálatai beérkezvén , a központi vizsgáló bizottmány holnap kez­­dendi m­eg üléseit. Vájjon nyilvánosak lesznek-e a tanácskozmá­­nyi ülések — nem tudjuk. Valamint — megvalljuk — tulajdonképi föladatára né­zve sem vagyunk tisztában. Általánosságban teendője az iparkamarák és vizsgáló bizottmányok által beadott értesítvények alapján egyetemes relatiót dolgozni ki. De várjon a bi­zottmány a szétágazó vélemények s nézetek egyszerű összeállítására fog-e szorítkozni, s számszerint előadni — hányan nyilatkoznak pél­dául a nyersvas vámleszállítása mellett ? vagy ellenkezőleg a köz­ponti bizottmány az egyes bizottmányok munkálatait egyedül „haszon-­­ vehető anyagnak“ tekintve önálló véleményt dolgozand­ó ki? s végre­­ akár az, akár ez is irányadónak fog-e tekintetni eldöntő helyen ? erre nem tudunk viszonyaink közt válaszolni. Csak azt mondhatni minde­­­össze is, hogy a szabad­­kereskedelmi irányban az iparkamráknak­­ csak kisebbsége nyilatkozott, s az illető értesítvények nagyobb száma [ a létező védvámok fönntartása mellett s különösen az exemptiók­­ ellen, (mint a vasút sínekre nézve történtek) nyilatkoztak. E szerint tehát nem közönyös kérdés, a központi bizottmány hatásköre meny­nyire fog terjedni? Tagjait egyébiránt, mint önkint érződik, nem egye­dül a pénzügyminiszérium fogja kinevezni; ezt legalább föltennünk engedi azon körülmény, miszerint a központi bizottmány munkálata folytán is a pénzügyministerium nem egyedül, hanem a belügyi é­s ke­­­­reskedelmi ministériumokkal egyetemben teendi legfelsőbb helyre fölterjesztését. A tőzsdét is illik figyelembe vennünk ez­úttal. Mint láttuk, a tőzsde állandón békére spekulált, s e részben mondhatni némi ösztön­szerű sejtelme volt arról, mi az egész világot meglepé, a béke. .­­ . gyors beálltáról. Első hírére azonban mégis tetemesen fölrúgtak a ke-­szen, hazándő azon megjegyzéssé közö­ltik a gépészekkel, hogy gépe­­­letárak s 45-ről 30-20-ra esett le az ezüstagrp. Később azonban ré­­k­et legalább három nappal a kiállítás előtt Török-Szent-M­álós,­a beküld­ő oly veszélyes módon bántalmazott, hogy annak következtében az anya­­ másnap meghalt. Az anyagyilkos fiú a törvény kezébe van átszolgáltatva. * Világutazók. A híres világutazó Schlagintweit fivérek,mint a Court Journal­ értesít, jelenleg Angliában tartózkodnak, hogy ott az indus tanács előtt jelentést tegyenek indiai tanulmányuk haladásáról. Leg­kiválóbb figyelmet ébresztett az általuk készített galvano-plastikai lenyo­matok és ph­otographiák gyűjteménye. Ez utóbbiakból néhány példány a földrajzi társulat elé is terjesztetvén, közcsodálatot gerjesztett. E photo­graph­ák utánnyomatai nem sokára Lipcsében Brockhausnál jelennek meg. * Daljáték: Meyerbeer új dalműve a „Ploermeli búcsú“ —London­ban f. hó 23-án fog először színre kerülni, föltéve, ha a próbák, melye­ket a szerző maga vezet, addig befejeztetnek. * Léggömb: F. hó elsején St­ Louisban Amerikában egy Wise nevű úr egy léggömbben fölemelkedett, hogy kétutat tegyen Európába. Ennek már érdemes­­szerencsés utat­ kívánni! * Zengő homok. Gorkéban dr. Petermans A. földrajzi közle­ményeiben dr. Girschnertől következő érdekes jegyzetek olvashatók: Tengerparti homokunk itt Kolberg mellett, nevezetesen keletre a kikötő­től, hol a fürdőbódék állanak, ugyanazt a tüneményt mutatja, mint az Eigg szigetbeli Skócziában. A kolbergi homok a fehér bányavirág (Quarz) halasztatott el; az ezen kirándulásban résztvevő aláírók menetje- a kis fénylő golyóiból áll, közte vannak hasonló nagyságban mások, melyek gyei augustus hó 10-től kezdve fognak kiadatni. E közben julius 30 án a­­ poly­­lédében egy énekestély fog tartatni. * Jégverések. Hogy olvasóink egészben szerezhessenek maguknak fogalmat a dalásról, melyet a jég f. hó 4-én az ország több részében telt, s összeállítva soroljuk elő a határokat, melyek akkor tudomásunk szerint a jég által érettek; azonban a jégkár több helyeken még­sem oly tetemes, mint egyelőre, közvetlen a jégeső után hitték a gazdák. így például bizo­nyos elvert határban, hol a bejelentett kár 120,000 fára menőnek mon­datott, a kárpótlás alá eső tégfaár alig tett 20,000 ftot, a feleket tőkésé­ I tesen kielégítő felvétel szerint. Igaz azonban, hogy a szél több kárt tett,­­ mint a jég, jelesül : a szegedi, h.-mező­vásárhelyi, algyőői, szentesi­­ (Csongrád), új-szegedi, deszki (Torontál), dorozsmai, halasi, madarasi (Kunság), ó-kanizsai, adai, csurogi, zentai (Bács), galgóczi, n.-kosztolá­­nyi, bucsányi, sz.-péteri, horogszegi (Nyitra), tinkei (Borsod), gitzei (Gö­­­­mör), makói (Csanád), tisza­füredi (Heves), aranyosi (Komárom), koron­­j­ezei (Győr), csehi-mindszenti, rábahidvégi, kúti, borostyánkői, makrai,­­ kovácsi (Vas) határokban ; 5-én Lutsbergen (Vas), 6-án Ács (Komárom),­­ 9-én Békésen tett károkat a jég. Égések: 4-én Makón (Csanád megye) , villámütés folytán. 7-én Bácsa (Szerém), Dojts (Nyitra), 8-án Bartfalu (Bihar), A.-Domonya (Ung). 10-kén Buda, Víziváros. 13-kán Perkáta­­ (Fehér), M­G. * Vállópén­z-bevonás. A jelenleg forgásban levő 2 pengő krajezáros , (illetőleg 3 uj krajezáros) rézpénzdarabok, a pénzü­gym ministeriumnak f. é. , jut. 7-én kelt rendeleténél fogva, még ez évi december 31-kéig minden közpénztárnál és hivatalnál elfogadandók fizetési 63 váltási eszközül. De-­­­cember 31-ke után pedig csak mint nyersréz, sulyszerinti értékkel fognak­­ bírni.* Fölhívás a gépészekhez. A szolnokmegyei gazdasági egylet f.­­ évi junius 22-dikén tartott közgyűlése határozatából 100 pft díj ttt­ fi­zetik ki egy kisebbszerű­­­ lóerejű vetőgépre, melynek ára azonban 200­­ pftot meg ne haladjon. Az idei kiállítás oct. 2-ik napjára tüzetvén ki, vaséreg által veres és barnára festvék, végre egészen feketék, szintén egy­­ vasércz fénylő szemet; utóbbiakat­ a mágnes által ki lehet búzni. E szó- I­gen festett homok a többi közt Berlinbe szállíttatik porzónak. Ha bizo­­­­nyos időkben (e tünemény nem­ mindig észlelhető) keresztülmegyünk e homokon, zengése hallhatóvá lesz, nevezetesen ha lábunkkal barántékosan érintjük. Némi gyakorlat után a csodálatos hangokat oly hangossá és élessé tehetjük, hogy messzire hallhatók. Megjegyzésre méltó, hogy a gyermekek e homokban játszva azt „homokzenének“ nevezték el. E ze­nének okai következők lehetnek : Magasabb vízállásnál dagály alkalmá­val a hullámoknak keresztül kell menniük a homokon s azt megnedvesi­­teniök; erre közvetlenül a napnak kell reá sütnie s azt mintegy lábnyi mélységre kiszárazztania. Ha e körülmények találkoznak, akkor a homok egy vagy több napig zenél, később e tulajdonságát ismét elveszti. Ebből következtethető, hogy e homokszemek egyéb tulajdonságukon kívül a tengervíz savainak finom, erősen megálló jégéözeivel borítvák, s ez által idéztetik elő a zengő fircsengés, hosszabb fekvés által azonban e réteg­­boríték eltűnik, vagy ez esőzés által mosatik el. (a ma ■ ■■ ■ , iatkozik­­ .Midőn Napóleon, császár Olaszország fel­szabad­­ását a maga ügyévé tette, törvényszerű végczélt tűzött a háború elé, de egy­szersmind annak határát is kiszabta. A­kik akkor a császár, a fran­­cziák császárja politikáját föl nem fogták, azt mondák, hogy szükség­­képen világháborúnak kell abból keletkezni, sőt azt vitatták, hogy egy nép függetlenségi háborújának szü­kségkép a forradalom diada­lára kell vezetnie. Ezen bizonytalanság, ezen gonosz jövendölgeté­­sek csalatkoztak. A császár túlzásra ép úgy mint gyöngeségre kép­telen politikája által lelkesíttetve elérte czélját a­nélkül, hogy azon túlhágott volna : ő kielégítő a nemzeti érzületet a forradalom felbáto­­rítása nélkül; ö legyőzte Austriát Németország ingerlése nélkül; ő alkotmányossá Olaszországot a nélkül, hogy Európát nyugtalanítná. A Mincióig győztes lévén, új győzelmek kivívásához foghatott volna a császár, a velenczei terület új csataterekkel kínál­kozott, dicső tettekhez. De ha tovább tartott volna a háború, más jellemet ölthetett volna az­ Egyfelől a forradalom tiszkei mutatkoztak néhány olasz államban , másfelől Poroszország hadsere­gének mozgósítása után azon ponton állott, hogy passiv állásából ki­lép s a nemzeti szenvedély erőt vevén rajta, kényszerittethetett volna a Tűzvész. Mint a P. Lloyd“ írja, a Csongrád megyében Szeged­­ a nemzeti mozgalom élére állani, mely oly áruló módra izgattatott föl mellett fekvő Mindszent község f. Ló 15-én csaknem egészen leégett. ]­ellenünk Németországban. E szerint a császárnak, ha a Mind­en túl E tűzről ez ideig nincs részletesb tudósítás. Vájjon a károsultak közt van- e az adriai tenger felé nyomul, Olaszországban a forradalommal, a fék, hogy velük a próbák a kiállitás előtt megtörténhessenek s a bíráló választmány bírálata eredményét oct. 2-án reggel közölhesse. — Az ezen határidőn túl beküldött gépek fölvétetnek ugyan a kiállításra, de díjazás alá nem jöhetnek. * Temetőégés. F. hó 17-kén a váczi vonal mellett fákkal és cser­jével sűrűn beültetett ,már régebbről abbahagyott temető avara meggyuladt, mi erős füstöt terjesztvén, tűzlármára adott okot, mindazáltal csakhamar elolt­ték­­nak-e, a­kik előrelátólag kártérítésről is gondoskodtak ? * Tűzvész. M e d g y e s e n f. hó. 12-kén nagyszerű égés volt, 14­­ ház jön a lángok martaléka, köztük cseréppel födött házak is. A tűz egyes­­ telkeken, hol sok széna volt összehalmozva, még másnap is tartott. Szeren­­­­csére szél nem fújt. (Hát biztosítva volt-e valami ?) * Villámízlés. Kolozsvárt f. hó 15-kén egy jótékony eső közepette esti 7—8 óra tájban egy kóbor villám a hidater a végén álló bástya­­kapuba ütött s nagyot hasitva a bástya oldalkövein a szomszéd épületeket is bekalandozta. A vihar elől a hídkapu alá menekült katonák közül többet leszédített. * A székesfehérvári f. hó 16-ai már említett égés nem csekély rémü­­lést okozott. A tűz 9 óra tájban ütött ki a megyeház hátulsó földszinti részében, hol a börtönök vannak. A nagy szárazság és nem csekély éjszaki szél következtében a tűz oly gyors és ijesztő haladást tett, hogy az emlí­tett földszinti rész és két szomszéd magánbiz födele csakhamar a lángok martaléka jön. A megyeház kétemeletes előrésze is a legnagyobb ve­szélyben forgott, úgy hogy csak a legmegfeszítettebb segélykifejtésnek köszönhető a tűz megakadályozása, és a foglyok biztonságba helyezése, kik ez alkalmat szökésre használhatták volna. A tűzoltó eszközök igen elégteleneknek bizonyultak s ha egy közel ház magas tűzfala nincs, az úgynevezett „égett város“-on alkalmasint ismételve valósul vala e szo­morú név: * fiádbafu­lás. A pályaudvarban egy 10 éves fiú f. hó 17-n délután a fürdőház közelében lévő víztartót fürdésre használván, szerencsétlenül belefult. * Gyilkosság. Asszonyvásáron folyó hó 11-én egy anyát saját fia Orosz irodalomtörténeti vázlat. Az orosz nyelv-­s irodalomtörténetben a malt század végtizedei­­ben, mint a XIX. kezdetén három, szabatosan körvonalazott s az alapszín divergent­iája által szétváló korszakot különböztethetünk meg. Az ébredés első perczeiben kibontakozik az egyházi ó­szláv­­nyelvből a tudományos könyvnyelv; a haladás és emelkedés második fokán a könyvnyelv, a népelem közvetítése s beolvasztása folytán nemzetnyelvvé lesz; s a harmadik lépcsőn már az egyetemes szépé­szeti elvek , idomok által tisztázott s csinosbalt sőt tökélyt ért nemzet­­irodalom* foglal helyet, folytonosan gazdagodva mind bel- mind kü­l­­terjileg azon műtermékek által, melyeket a jelen század lelkes írói behordanak a közszellem csarnokába, a közműveltség ad­ói közé. Ily stádiumon áll most az orosz irodalom é­s különösen a költészet, nem maradva hátra a század művészeti tekintetben is módosult igényeitől, de nem vetv­ ell a mait hagyományait, melyek egyedül kölcsönözhet­nek egy nemzetnek erőt a bizalmat a jövőre. Nevezzük meg e három iskola coryphaeusait: Lomonosoff, Karamzsin, Zsukovszki. A­ 19. szá­zadbeli, újraszületett irodalom keresztelői pedig: Puskin, Lermontoff, és Nekrasoff. A korszakokat szóvivőikben fogom jellemezni röviden, figyelem­mel kísérve a lantos é­s gúnyversköltészet egyesülési mozzanatait, fontosságot tulajdonítva ez előzményeknek, melyeknek fokonkénti fej­leményei a fusio nagy mankójában Nekrassoff föllépésénél értek véget. A birodalom regenerátorát, a Nagy Pétert megelőző korról hall­gatok. Kietlen, puszta minden a szellemi munkásság terén, mint­­ maguk a terjedelmes, hófödött sivatagok. Merev az államgépezet — rozsda emészti. Merev a szellemmozgalom — megfagyott a száza­dos egyhangú, mozgás nélküli szolgaságban. A Pétert követő korban­­ bukkant föl egyszerre Lomonosoff lángesze, körébe vonva mindazt, mi a tudománynak, művészetnek s emberiségnek szent. Fáradozott erő­­fogyaszó megfeszítéssel — hogy tudományos s kezelhető könyvnyel­­vet teremtsen az elavult egyházi ó szláv szójárataiból. Nem fordult l­e a néphez hogy nyelvkincseket gyűjtsön ; a népelem jogosultságát a köznyelv előteremtésére nem is sejdíté. Római szabású versekben bálványozza a czárt, Nagy Pétert. Nem szállott le a népéletben ser­­kedő eredeti nyelvforráshoz, s a néptypust tartalmatlannak vélte e különben lelkes pályatörő. — Egy tudományos s kezelhető könyv­nyelv után áhítozott. S valóban a vasakarat meg is ünnepelte a fényes sükert. Buja gazdagságot s fenséget szerzett a teremtett nyelvnek. Igaz, hogy a költészet nyelvezete ráutalt az európai déltájék költői idomaira; a nemzetnyelv ébredő szelleme pedig ismét visszavonult a népregék s parasztdallamok refrainjeihez távol a scolasticától s várt­a a feltámadás óráját. — A lyra ömlengéseinek kizárólagos tárgya volt a czári fönség, azon dicskör tágasbitása, melyet annyi millió ember hiedelme övezett az Isten állítólagos földi helytartója halántékai kö­rül. Kitűnik ez Lomonosoff ódáiból, melyben a czár iránti tisztelet a bálványozással határos, s annyi érzetmélységgel párosul — mintha csak honszerelmet hallana. Később a czár személyisége azonosíthatva a birodalomnagysággal — egymásban s egymás által dicsön­tettek. Ez volt a 18. században Oroszhonban a bonszeretet. Ezen irány jellemzi Dzserzsavine s Lomonosoff dalait. — A lyra s gúny versköltészet áthathat­lan közegek által voltak elkülönözve. Lássuk a satyrát, fej­lődése csirájában. A gúnyversköltészetnek egy fényoldala volt: az erélyesség. Személyesitője volt ez iránynak Kantemir herczeg, kinek gúnyversei, melyeket a Nagy Péter által a birodalomra erőszakolt államintézmények ellen szórt, nemesek; a panasz árnya­lata jellemzi egy pár versét az ókori hagyományok teljes elhanya­golása miatt — fájdalommal elkomorul s hangja sóvár, vágyakozó lesz. — Első közeledő lépés a lyrismus és satira között. Pár évvel utóbb Von Vizin polgárosította a színházi műltészetet. A nyelvirodalom második korszakába jutottunk. Jellemvonásai ez átmeneti kornak: az orosz nyelv irályosítás s egy szabatos i­ino­­dor consolidálása. Az új eszmelendület élén Oroszhon leghíresebb tör­ténészei egyike Karamzsin áll, a moskani egyetem híres tanára. Fia­tal korától fogva ragaszkodott az átszál­ott nyelvemlékek, szóbagyó- Hiányokhoz, szorgosan szedte, gyűjtötte össze azokat s rendszerezve, hasonlítva, elvonva, megteremté a nemzet nyelvet — a birodalom egy­ségének, s dicsőség közösségének palládiumát — mely a nép s szabadítékokkal s mentességekkel fölruházott orirend között első, még ugyan alig érezhető, de a jövőre magas fontos­ságú kapocs jön — s ez volt az egységes nemzetnyel­v, — nyelv­közösség. A Karamzsin a Lomonosoff által elfogadott nyelvtani alako­kat, az idegen, latinszerű kifejezéseket, melyek polgáriasittatásuk után rendszeresíttettek, száműzte a nyelvből; a közszellemet a nem­zetnyelv rétegeire utalá, melyek a földalatti viskók s fagunyhékban korhadtak századok óta. Innen összeszedte a nyelvkincseket, teremtő eszével egy egészszé olvasztó át, átadó korának, mely őt, mint a nem­zetnyelv kizárólagos felsőségének kivívóját bámulja. Az átmeneti kor­szak leginkább a nyelv végmegállapitása körül szerzett érdemeket magának ; arra azonban nem volt alkalmas, hogy a líra s­za lírában ragyogó észtehetségeket produkáljon. Erre a harmadik s következő korok voltak hivatva, melyek előtt már nyitva állott a köznemzeti nyelv tárháza, hol bármi eszmének megfelelő anyagot találniuk igen könnyű volt. Volt nyelv. A teremteni vágyó tehetségnek volt közlege, de hiányzott az eszmekifejezés legfőbb kívánalma, a széptani külalak­­tan, szabályos idomtan. Minták még nem voltak. A szépészeti esz­­ményvilág általánosságra törekedett. A művészetben de különösen a költészetben érvényre emelkedett a vágy, az ember egyedi beléleté­­nek gondolatmenetét, mozzanatait fölkutatni, kifürkészni, s annak meg- Seen, 17 ezüstagja, szint fedezetek, részint fölébredt politikai kételyek következtében kissé lelohadt a hausse szenvedélye; csak a külváltók ára javult állandón, s ma az ezüst 15 — 16—20 körül haboz. Ez utóbbi körülménynek azon nevezetes következése van, hogy a nemzeti kölcsön szelvényei néhány perczenttel többet érnek, mióta papirosban fizettetnek, mint hogyha ezüstben fizettetnének; annyival, a­mennyivel az agio a szelvények papirosban beváltására nézve megszabott keretár (25°. 0) alatt áll! E szerint jelenleg a nemzeti kölcsön több kamatot hoz, mint a mennyire az állam magát kötelező. külposta „Constit.“ a békekötésről) mai Paris, jul. 1-2. számában igy nyi­Rajna mellett a háborúval gyűlt volna meg a baja. S mi volt mit len­nnié? Meg kell- e feledkeznie egy igazságos, egy szent harcz első okáról, s annak horderejét kiterjeszteni és azt jelleméből kivetkőz­­tetni ? Föl kellett volna-e áldoznia rettenetes véletlenségeknek Fran­­cziaország szerencséjét, a polgárisodda nagyságát s a világ nyugal-­l­mát ? Ha csak dicsőséget keresett volna, akkor nem vonakodik s­­ talán ismét előidézte volna azon hősies időket, melyeknek történeti fénye annyi vérrel van megfizetve. De ő nemesebb, az emberiségre nézve hasznosabb czélt tűzött maga elé. A Rajna partjainak is vannak barettérei, melyeket jól ismer Francziaország és a melyeket nem egyszer dicsékének meg fegyvereink.Mi csakhamar képesek len­nénk ellenállani az eszeveszett megtámadásnak. Kevés nap alatt öszpontosítanánk mi ott 300,000 katonát és 400 ágyút. Hanem Fran­cziaország elég „gloire“t vívott ki magának Olaszországban; nem szo­rult rá, hogy másutt is járjon utána. Oly átható módra bizonyítá az be a maga hatalmát, hogy most jogában áll, sőt kötelessége maga ma­gának szabni e részben határt. Midőn Napoleon császár megállapodik dia­dalos hadútjában, hű marad azon gondolathoz, mely őt ezen nagy harczba kisérte. Miután a félsziget megszabadítását biztosítá, tehete neki, sőt kötelessége volt az austriai császárral közösen megál­lapítani a dicső béke előzményeit. Ezen béke, mely a vidafrancai ösz­­szejövetelből származott, egyszerre megnyugtatja Európát, s a franczia befolyásnak a legteljesebb biztosítást nyújtja, a­minőt csak várhatott. Évszázadok óta halott volt Olaszország: Francziaország nemes vére új életre ébreszté azt. Újjá fog az alakulni, saját természetének és polgárisultságának törvénye szerint, az Alpesektől az Adriáig.

Next