Budapesti Hírlap, 1859. szeptember (209-233. szám)

1859-09-01 / 209. szám

untot, egyebet semmit sem, hanem az hol a Test ffigh, onnan az Fegyve­­rével békerekiti magát, a kit fegyverével elér jószágot, az az Mesteré­lé­­sben, egyeb semmi m­ása nem leend, azért az Tent Nemes Ügyének ren­­delésébű­l ez szerint lemenni Szolnokban expediáltatott, különben sem cselekedvén. Agria die 5­ta Juny 1742 P. H. Szentgyörgyi István Tens Nemes Heves Vgyed szolgabirája. (Házirat.) „­­ Ezen Directoria Levelem mellett Szolnokbal, expediáit kocsikkal és lovakkal levő fegyveres embe­rek, valamint az T. Nemes Vgye Conventiós mesterét bizonyos szerencsét­len felakasztott Asszony testének eltemetésére Szolnokba lekisértettek tisztességesen, úgy viszont haza is Egerbe becsülettel felhozták, melyre nézve ezen kisírte emberséges embereket ismét Szolnokba elbocsátván, miért helységbeli birák ek kül igaz járatbeli emberek lenni vsmerjék. Ag­ria die 7­ a Juni 1742 Szentgyörgyi István Szolgabiró, m. k.: Tudomány, művészet és közélet. Könyvészet. „Tigrisvadászat Indiában.“ Rice William 25. Bombay-ezredbeli hadnagy s utóbb a török hadjutalék kapitánya gya­log vadászatai Radsputanában. Magyarította B­r­a­s­s­a­y Sámuel. Vadá­szokat és a vadászat kedvelőit érdeklő kis munka, mintegy folytatása Gerard korább megjelent oroszlánvadászatának, s önálló érdekű gróf Andrássy indiai utazása mellett is, mely a tigris-vadászattal szintén meg­ismerteti olvasóját. Mire nézve azonban helyesen emeli ki a fordító a mellett, hogy a nevezett gróf műve még olcsóbb kiadásában is kevés kézbe jutott, azon fontosabb tekintetet, mikép fölötte nagy különbség ele­fánt hátáról, még gyalog és úgy szólva maga erején vadászni a tigrist; már pedig ezen utóbbi és jóval több tevékenységgel és izgatottsággal járó „sport“ teszi a jelen könyv foglalatát. A könyvet négy szinezve nyomott s a tigrisvadászat különböző jeleneteit ábrázoló kép diszesiti. A csinosan kiállított könyv ára 2 st a. é. Kiadó R­á­t­h Mór. „Magyarország 1859-ben,“ statistikai, birtokviszonyi és topo­­graphiai szempontból. Uj vállalat ismeretes statisticusunk Fényes Elek tollából, mely valódi hiányt pótoland irodalmunkban. Magyaror­szágnak statistikai s topographiai leírása, mely szerint az egyes vár­megyék, szolgabirói járások- s ezek ismét egyes községek ként adatnának elő, eddig mind magyar, mind német nyelven hiányzik, mert a szerző 1836-os munkája már elavult, azóta a vármegyék és járások máskép osztatván fel; ezenkívül a közigazgatásban, törvénykezésben, gazdaságban, gyáriparban, kereskedésben, új vasút és postaállomások fölállítá­sában , népességi mozgalomban, birtokviszonyokban felette nagy és lényeges változások történtek. E hiányt pótolandja a jelen füzet­tel megnyitott vállalat. Az egész munka 6 kötetből álland, az első 4 a megyéket adandja, az 5-ik az összes magyarországi birtokosokat név- és betűrendben; a 6-ik pedig az összes helységek, városok, faluk, pusztá­kat, betűrendben utólsó postával. Az első füzet Trencsénmegyét adja. Egy füzet ára 60 ft kr. Aláírási ár egy kötetre 4 ft, az egész mukára 20 ft a. é. Az aláíró bérmentve kapja a munkát s utólag fizet. A tapintatosan szerkesztett „S­á­r­o­s-P­ataki füzetek“ czimű protestáns és tudományos folyóirat harmadik évfolyamának I. füzete is megjelent. A Magyar Akadémia egy uj kiadványnyal becsesbíte irodalmunkat, Fábián István „Finn nyelvtan“ával,mely akadémiai költségen lá­tott napvilágot, s magyar nyelvészetünk mai álláspontján, midőn a finn­magyar kérdés folytonos vitatások tárgya s a nyelvészkedésben általában az összehasonlító nyelvészet mind szélesebben és mélyebben ható tért kezd elfoglalni, kétszerte korszerű; t­ajtjuk is, hogy az minél több mun­kásokat képezzen a nagyszerű búvárkodásokhoz, melyek nem önleges, ha­nem tapasztalati valót, tárgylagos igazságot keresnek a nyelvekben. A­mi azonban a gyökhányás vagyis szócsaládosítás munkáját illeti, arra kérjük derék Lugossynkat, hogy valamikép meg ne fogadja a finn nyelvtan írójá­nak szavát, ki élőbeszédében azt mondja,hogy addig sikeresen nem szóele­­mészkedhetünk, míg csak az altáji nyelvekben találtató rokonszókat ösz­­sze nem böngésztük.Ha hely volna itt rá, kifejteném, mennyire ad graecas calendas relegálna e föltétel minden nyelvészkedést, és mennyire nem egyéb pium desideriumnál az eredménynek ama nagy mértéke, melylyel szerző állítása biztat. Legyen elég csak említeni azon nyelveknek miveltségi állapotát, melyeknek a magyar nyelvészkedés is egyedül valódi aeráját kell vala megalapítaniok. Említve volt már, mily roppant különbség van e részben az indogermán és az altáji nyelvek közt, mit talált a német nyel­vészet a szanszkrit nyelvben,mely a Véda ideje óta,mely a nyelv gyermek­korát képviseli, mielőtt a különböző formák megállapodtak volna, egész Az érmelléki borkereskedelmi társaság ügyében. Gy. L. úrtól kö­vetkező fölhívás jelent meg: Válságos idők nehéz tapasztalásai azon tanulmánynyal gazdagstanak, hogy az egyéni erők parányai, ha aranyból vannak is, nyom és ez­általanul sodortatnak el az események viharában, míg társadalmilag egyesítve, a tömeg súlya és erejében föllelik a hatás biztosítékát. Ezen tanulmány méhében született, másokkal együtt az „érmelléki borkereskedelmi társulat“, s mint ilyen a nemzeti közvagyon provinciális osztalékát, idegen­szég és zsebek helyett, a hazának óhajta biztosítani. S mindazok, kik a kegyeletes emlékek bálványait romjaiban is féltették, az általánosan elismert s közösen érzett baj megváltóját üdvözlék benne ; mert hazafiai aggodalommal látták, hogy a munkát és vagyont kereső külföld árja küszöbeinket rengeti. Az alakító választmány, mely hivatva jön az eszmét tettre érlelni, hálásan emlékezhetik azon őszinte és meleg lelkesedésről, melylyel a magyar közvélemény vállala­tunk bölcsőjénél megjelent; köszönettel tartozik azon kitartásért, melylyel e társulat iránt két hosszú év alatt alakulásának válságos küzdelmeiben a rokonszenvet megőriző , de egyúttal az öntudat boldog örömével fordul­hat a nemzethez, mert nem bizonytalan vágyak s izgatott remények déli­bábja már, a­mit jelenleg fölmutat, hanem a végmegalakulás ünne­pére hívhatja meg hazája közvéleményét. Az „érmelléki borkereskedelmi társulat“ ugyanis legfőbb jóváha­gyással megerősítve, az alaptőkéül megkívánt legkisebb összegnek, 50.000 pftnak aláírására gyűlést tartana, mely hogy ünnepélylyé váljék, ugyan­akkor az összes érmelléki termésből bor- és szőlő-kiállítást rendezend. S a magyar közvélemény, mely naponkint ostromolva, akkor is meghozza áldozatát, midőn az öntudat boldogsága és dicsőség szellemi osztalékán kívül semmi jutalomra nem számíthat, szives örömmel fogja a biztos nye­remény alapjára fektetett érmelléki borkereskedelmi társulatot pártolá­sában részesíteni! Környékünk ezen ünepélye következőleg fog elrendeztetni: 1-szer. A kiállítás Debreczen városában, a casino helyiségében tartatik meg, hova minden bor- és szőlő­ küldemény f. évi oct. 2-ára beszállítandó lévén, a kiállítók fölkéretnek, hogy küldeményeiket, a borok és szőlők kiállításá­val megbízott rendezőkhöz folyó évi September hó utolsó napjáig bekü­ld­­jék. 2-szer. A beküldött boroknak és szőlőknek fölállítása és elrendezése az erre megbízott tagok által October 3-ik és 4-ik napjain eszközöltetvén, 5-én a közönség szemléje alá bocsáttatik. 3- szor. October 6-án a választmányok megkezdik bírálatukat, s a pályázásban kitűnt borok üvegeire, táblácskán kifüggesztetik a nyert elis­merést. 4- szer. October 7-n, reggeli 9 órakor, országfejedelmi biztos jelen­létében, közgyűlés tartatik, mely mint felsőbb helyen engedélye­zett alakitó közgyűlés, az 1857-dik év aug. 16-kán megkezdett aláírást folytatja, mig a követelt 50,000 pftnyi minimum födözve nem leend. — Mely esetben, a már alakultnak tekintendő társulat, hivatalnokait megvá­lasztja, s eddig választmányilag kezelt ügyeit, gondjai alá bocsátja, sőt egyúttal megbizondja, hogy a társulat és maguk számára a végleges meg­erősítést kieszközöljék. Ugyanezen nap délutánján a borok és szőlők ár­verés útján eladatnak, 6-szor. Az árverésen begy­űlt pénzből, a választmány közgyűlési megbízatás folytán, kifizet minden eddig tett költségeket, s a netalán fönn­maradó összeget a társulat rendelkezése alá bocsátja. Végre, a választmány intézkedni fog, hogy az ünnepély ünnepel­­teti: vendégeinket, vendégszerető magyar lakomával fogadhassa. A kiállí­tás részletes szabályai a termelőknek külön megkülhetnek. T A B 0 Z A. A Mississippi. Tanulmány és emlék. A Mississippi talán minden nagy folyónak legegyszerűbb typu­­sa. Forrása nem fakad, mint Európa s Ázsia legtöbb nagy folyóié, magas hegylánczolatok havasából, hullámai, mint az Euphrat, Nil, vagy a Rajna habjai, nem öntöznek történelmi események vagy világ­rendítő háborúk által nevezetessé lett mezőségeket; e folyó csak­ ön­­maga által emelkedik ki, s nevezetességét se mesének, se a törté­nelemnek nem köszöni. Fontosságát főké­p azon változtatásokból nye­ri, melyeket az északamerikai szárazföld alakzatában előidéz, azon véghetetlen munkálkodástól, melyet naponkint végez. Minden mutatja, hogy e folyónak útja, valamint deltájának alakja az északamerikai Egyesü­lt­ államok egy nagy részének társadalmi kifejlődésére és elő­­haladására döntő befolyással leend. Valamely ország víztani há­lózata és történelme közt szintoly belső a viszony, mint vala­mely állat vérrendszere és szokásai közt. A folyam egy ország, mely él, működik és átalakul. Hömpölygő hullámain embereket és eszméket hord tova, és a torkolatánál lerakodott sár és homoktob­latok megannyi jelvényei történelmi alluvióknak, a partot lakó né­pek egymásutáni nemzedékei által alakítva. Körülbelül 30 éve, hogy egy tudós búvár Schoolcraft a folyam tulajdonképi forrását fölfedezte és mondhatni, miszerint annak csak fölületes leírása is alig létezik még Amerikában is. A Mississippi történelmi fontosságának előrelátása méltó érdeket kelt e folyamnak alapos­ földirati megismerése iránt. Melyik ama nagyszerű medencze, hol az európai ugyszólva csak teg­nap Üté föl sátrát és ma már egy nagy nép zajos nesze észlelhető? Ezen folyó által öntözött tájék két évi beutazása és tudományos vizs­gálata, mely táj tegnap még puszta volt, ma már városok és szétszórt falvakkal van szegélyezve, bátorít bennünket ama kérdés föltételére, melyre megfelelni megkisértendjü­k. E leírás két részre oszlik, egyik a folyam felső útját taglalja, a másik annak torkolata vagy deltá­járól értekezik. I. A Mississippiről elmondhatni, hogy kiválólag Észak-Amer­­kának vízi­­tere, és medenczéjének alakja teljes öszhangban áll az egész szárazföld körvonalai s emelkedvényeivel. Nyugatról utak, szik­lás csúcsai és fennsíkjai, keletről az Alleghany egyenközti redőzetes láncz­ora képezi külső szegélyét azon nagy földmélyedetnek, mely a Baffin öbölnyilattól a mexikói öbölig gyúlik.­­ A Mississippi és mel­lékfolyói foglalják el ezen központi lapályzat legnagyobb részét, és a többi folyamok, melyek eredetüket érdeklett folyamunk szomszéd­ságában veszik, és innét lassan tóról tóra haladva a jeges tenger felé veszik utjukat, a nagy folyam folytatásának tekinthetők; azok valóság­gal annak földrajzi kiegészítései, melyek megfordított irányban egy ten­gerből a másikba veszik utjukat. Még akkor is, ha a Mississippit tu­lajdonképi medrének szűk határai közé visszaszorítni akarnék , lehe­tetlenné válnék Utah és Új-Mexico száraz emelt síkjait vagy a félig elöntött Új-Bretetongue pusztaságait a rengeteg nagyságú termékeny I Mississippi tartománynyal párhuzamba tenni, mert nem a felületet, ha- s nem főkép a területeknek az emberiség életére viszonylását kell te­­­­kintetbe venni, hogy a valódi geographiai fontosságot méltányolhas­suk. És igy se Mackenzia se Kolumbia vagy az észak Vörös folyama­­ a Mississippivel össze nem hasonlíthatók, sőt a Sz. Lőrincz maga is, daczára víztömege nagyságának, csak másodrangú helyet foglal el, s medre aránylag korlátozott, másrészről a canadai nagy tavak, me­­l­­yek fölös vizét fölszedi, hosszú földtani korszakokon keresztül a Mis­­s­sissippihez látszottak tartozni. Ezenkívül a Szent Lőrincz folyó e szá­raz földdel keresztbemenő irányt követ, vagyis­­nem egyéb mint Ca­­nadának, ere. Ha a vidékek arczának tanulmányozása Északamerika folyói közt a Mississippit emeli első helyre, úgy a víz útja irányának egyszerű vizsgálata szintén megerősíti e folyamnak gazdászati fontos­­s­­ágát. A föld ezen részében két központból sugárzanak szét a vizek, s haladnak esési törvényeiket követve,az ellenkező részen fekvő tengerek felé. Ezen kisugárzási központok egyike nagy hegységek közepett ta­lálható föl, a másik a központi síkságok fokozatos és észrevétlen emel­kedésében. A 44-ik szélességi fok alatt e sziklások közepett Columbia, Colorado, Missouri, Mississippi fő mellékfolyója egymástól kevés tá­volságban a földből felbugyogó forrásokból veszik eredetüket, kissé tovább délnek a Rio Grande veszi eredetét és a nagy sziklatömegek körül elszórt vízforrások sorozatát befejezi.­­ A síkság folyóinak kisugárzási központja kissé a felső tavon túl nyugatnak fekszik, ezen félig elöntött vidéken, hol a Vöröstó, az Itasca, Leech és számos más édes vizű tavak találhatók, melyeket a legkisebb szinemelkedés a tengerbe ömlesztene s egy kisszerű sülyedés egy nagy beltengert va­rázsolna elő. Itt lelhetők fel a felső Mississippi, Sz.­ Lőrincz s az északi Vörös folyam forrásai, ezen utóbbi útját tavak és rest folyók hoszt lánczola­­tán Mackenziáig változó alakban folytatja egész a jegestengerig. A Mississippi tehát egyszerre két kisugárzási központból származva le, óriási kifejlődés által egyiket a másikkal összeköti. Lényegében te­hát kettős folyamot képez, a Missouri által hegyi folyam, útjának felső részét tekintve pedig lapályi. Medenczéjében összekeverednek a continens minden vizei, azok, melyek a sziklás hegyekből az Alleg­­hanyi és az északi tó vizéből erednek. Sokáig folyt a vita a fölött, de véleményünk szerint hibásan, vájjon a Missouri elnevezés nem illeti-e a nagy folyót. A kérdés el­döntésében, midőn a folyók osztályozása és eredetük valódi meghatá­rozásáról van szó, nem a mértan dönt; folyásuknak hossza és vizeik mennyiségének fürkészete csak másodrendű dolog; itt mindenekelőtt a viz medenezéjének iránya, vízesésének általános hajlása és med­rének minéműsége azon dolgok, miket fürkészése föladatául tűz ki a földrajzira. E fü­rkészetekből kitűnik, hogy az alsó Mississippi nem egyéb, mint a felső Mississippinek, nem pedig, mint sok hibásan tag­lalta, a Missourinak folytatása. E nagy folyó Itasca tótól kezdve egész a tengerig, medenczéjének mindig közepét foglalja el,s az Alleg­hany és sziklahegyek két egyenkezű lánczolata közt hömpölyög tova mindaddig, míg medenczéjének kanyarulatánál keresztbe a Missouri ereszkedik belé. Ezenkivül a Mississippi egész útjában ugyanegy jel­lemmel bír, az Itasca tótól egész a Ban­ze-ig, mely több mint 5000 ki­lométernyi távolság, partvidéke mindenütt csodaszerüleg hasonló ala­kú, vidékének fenyves füvesei vagy rétjei, cyprus vagy fenyveserdei, maga a láthatár annyira legalább, mint azt a szélességi távot engedi, mindig ugyanaz marad, míg a Missouri sötét árnyas- folyása, hatal­mas zuhatagai stb. e folyam útjának egészen sajátságos külön jelle­get adnak. Földtanilag a Missouri nem egyéb, mint a Mississippi egy­szerű mellékfolyója. A Mississippi folyamot Hernando de Soto fedezte föl, azon kalan­dos expeditio alatt, melyre az Eldorado királyság meghódítása és az ifjúság forrásának megszerzése végett vállalkozott, mely őrültséggel határos vakmerő vállalatban halálát találta. Hulláját társai azon folyó hullámaiba temeték, melynek partján ő a halhatlanság forrását föltalálni remélé. Ezen bátor seregből csak egyetlen egy ember maradt, ki Soto fölfedezéseiről és kémleteiről a me­­xicói alkirálynak a hírt megviheté, de a spanyol kormány félté­keny gonddal tarta magának fönn az új folyóróli tudomását, és oly jól el is tudta titkolni annak létezését a többi népek előtt, mikép a fran­­czia Marquittenek maradt fönn, annak valódi, a többi népek számárai fölfedezése. Ezen utazó, ama kor azon földrajzi térfogalmától, misze­rint a folyók nem egyebek mint egy és más tenger közti közlekedési utak, félre vezettetvén, az Indiákra vezető utat hitte föltaláltnak benne és igy magát e folyam kényének engedve át Goa vagy Calcutta köze­lébe vélt eljutni. Későbben Cavelier de la Salle fölfedezé Mis­sissippi torkolatát és XIV. Lajos ezen, koronájához szerzett új tartomány megtelepítéséhez segélyezéssel járult. Azonban Salle, ki Francziaor­­szágba érkezett jelenteni fölfedezését, nem lehetett szerencsés a Missis­sippi torkolatait újra föllelni és Texas környékén hajótörést szenve­dése után, hűtlen társai által meggyilkoltatott. A nagy folyónak Col­­bert által adott neve, valamint később Chateaubriand által adott Mes­­chacébé (folyók atyja) nem maradtak meg; valódi neve : Misei- Sepe, mely az Algonquinok nyelvén nagy folyót jelent. Más in­dusok C i c u a g a-nak is nevezték. 1832 óta Schoolcraftnek köszönjük annak tudását, hogy a Mis­sissippi forrása Itasca tó, melyet a canadai utazók Biche név alatt inkább ismernek. E tó azon könnyed hullámzatos vidéken fekszik, melyen a jeges óceán, az atlanti tenger és a mexikói öböl közti vizek elválása történik. Emelkedése a tenger tükre fölött mintegy 520 mét­­renyi, s az öblöt 5085 kilométrenyi távol megfutása után éri el 5 kilo­­métrenkint egy decimétrenyi közép vízeséssel. A patak, mely később a nagy Mississippi folyam lesz, eredeténél alig bir 4 métrenyi széles­séggel, de kevéssel ezután a Leech vagy pióczás tó vizét felvévén, el­kezdi felölteni valódi jellemét. Folyásának első részében nedves réte­ken halad keresztül, melyeket vad rizs, gyékény s sásliliom borít, a melyek közt a vízi madarak számtalan serege talál menedéket. Alább a ragadó Peckagama rohamaitól Sz. Antal zuhanatáig a folyó óriási szil-, éger-, nyír- s tölgyerdőkön hömpölyög keresztül, s ha a hőmérsék­let a különbséget nem mutatná, az ember Louisianában képzelné ma­gát, oly nagy még 4000 kilométrenyi távolban a folyam parti vidéké­nek egyformasága amazéval; ez az egyetlen hely, a­hol még a bivaly található, noha néhány év alatt innen is kipusztult, s kivadásztatva mesévé válik, mint az indiai ökrök őse, a hatalmas ma­todon. (Folytatása következik.) a XVII dik századig Er. titán, szakadatlanul nevezetes irodalmi munkák orgánuma volt, s e szerint az irodalom, három ezredéven át a nyelv min­den fejlődését, és a formák minden átmenetét híven tükrözé. Mi a rokon nyelvektől nem várhatjuk azt, a­mit az indgermánok a szanszkritban kap­tak ; a rokon nyelvek hatása a mi nyelvünk fejlődésére csak fölöt­tébb korlátolt, alárendelt lehet. Örömmel fogadjuk, a­mit az összeha­sonlító nyelvtanulmány jót és alapost adni fog, de semmiképen se rendez­hetjük alája nyelvészkedésünket. Tehát csak folytassák és karolják föl nyelvészeteink a családosítás művét addig is, míg az altáji nyelvek ösz­­szes rokonszavait összegyűjtve bírnák, és e nyelvanyagot kellőleg meg is bírálni képesek volnának, a­mihez nem csupán tanulmány és akarat szükséges, hanem sok egyéb is, mit nem a nyelvész, hanem a nyelvek kell hogy adjanak, s mit hogy azok adhassanak, történelmi lehetetlenség. Pestvárosi meteorológia és egésségügy­. (A f. é. ju­­­vis-ha­vi hi­vatalos főorvosi jelentésb­ő­1.­Vége.) A gyógykezelés alá került és alább kimutatandó betegek összegét tekintetbe véve, szenvedett minden 1000 beteg közöl általában : 166 bujakórban, 141 gyomor- és bélhurutban, 111 lobos bántalmakban, ezek közt 8.660 a tüdőlobban, 56 csúz- és köszvényes bántalmakban és szülési lobban, 51 vérhasban, 32 tüdőhurutban, 26 tüzdögümőkórban, 26 görvély­­kórban, 20 hagymázban, 19 váltólázban, 9 hökhurutban, 8 vízkórban, 3 himlőben,, stb. A kór­mozgalmi viszonyok egyes gyógyintézetekben következőkép oszlottak fel: Fő­összeg .... — — 2892 — — — Ezen intézetekben tehát e hóban 222 beteggel több került orvoslás alá, mint júliusban. A szegénybetegek gyakorlatában 100 beteg közül volt 17 férfi, 37 nő és 46 gyermek; a polgári Rókus-kórházban 47 férfi és 53 nő. A kórházakban általában a gyógyultak a megbetegedettekhez 47.34, a meghaltak 6,75, a gyógykezelés alatt maradtak 45.8­ százalékban viszo­nyultak. E hó lefolyása alatt úgymint a legközelebb múlt hóban észlelt be­tegségek a gyógykezelés alatt levő betegek egyetemes összegéhez a követ­kező százalékban viszonyultak, és pedig : Az agyi betegségek . . . júniusban 1960júliusban 2­83 % Agygerinczi és idegi . .n 2.19» 2-57 n Érzék-szervi......................n 3-03 ff 3-28 n Légzés-szervi......................n 12-96n 11-66 nSzív, edény és mirigy. . .1­0*92 n l­oo n Emésztés-szervi és mellékképleti „ 22.15n 24-89 n Húgy-szervi......................9 0-38 fi 6-15 n Ivar­szervi . . .'­­. .n 14-43» 15-90 » Bőr és sejtszöveti . . .n 16-33 n 16.93 » Csont, ízület és izom i . .» 3-,­ ff 3-46 » Általános ... . . . ff 19.00 ff 15-69 n Külbántalmak .... r­­2-82 ff 2-341 n A meghaltak száma (a kórháziakat nem számítva) 391, tehát 32-el kevesebb, mint a múlt hóban, s p. 193 férfi, 198 nőnemű volt. Orvosi ápolást keresett 270, a nélkül volt 121, halva született 19. — Életidőre nézve meghalt egy éven alul 210, 1—10 évig 73, 10—20-ig 12, 20-tól 30-ig 12, 30—40-ig 25, 40—50 ig 16, 50—60-ig 14, 60­—70 évig 9, 70—80-ig 15, 80 éven fölül 5. A kóralakot tekintve : 87 görcsben, 78 gümőkórban, — ezek közöl volt 31 tüdőgümőkóron, 16 lábban, 7 hányszékelésben, 10 szélhü­­­désben, 4 hagymázban, 13 vízkórban, 13 agykórban, 34 hasmenésben, 17 vérhasban, 16 született gyöngeségben, stb. Orvos-rendőrségi s törvényszéki bonczola­t 10 történt. A hasznos házi állatoknál emésztési és az agy lobos bán­­talmai, egynéhány esetben lépfene észleltetek. A betegek száma A gyógykezelés helye és módja múlt hóról maradt Gza­poro­rodott össze­sen ír g­o­ó­­g v.lt Nés, a­­vult meg­halt gyógykezelés alatt maradt A szegénybetegek gyakorlatában— 559 1332— — A polgári sz. Rókus kórházban . 393 952437 68 447 ...........■­­fekvő . 25 31 56 34 22 A gyermekkórházban 411 Az izraelita kórházban . . . 19 40 59 385 16 A városi szegényápoló intézetben 38 44 82 355 42 Az intézetekben orvosolt fekvőbe­tegek összege .... 475 674 1149544 78 527 Ligiyabb kaiposta. London, aug. 27. (Vegyes hírek.) A királynő tegnapelőtt fogadá Konstantin néget, ki ebédre is megmaradt, melyen többek közt I. Palmerston s viscount Sidney is jelen voltak. — A parlament által javaslatba ho­zott bizottmány tagjai közé, melynek az ország létező a még életbelépte-

Next