Budapesti Hírlap, 1859. szeptember (209-233. szám)

1859-09-14 / 219. szám

ség szükségének tekintetéből, általában nem épen bevittek­ vámok fölemelése hihetőleg inkább pénzügyi tekintetekbe történnék, melyek azonban a török birodalom sajátképi gazdászai viszonyait fontolóra véve, alárendelt neműeknek látszanak. A szinte mindenütt tenger által környezeti tartomány jelenleg minden nemze­tek hajóit látogatásra hívja föl, s ezek annál örömestebb jönek ide,mivel a csekély beviteli vámok mellett az európai iparczikkeket könnyen el­adhatják. Ez arra indítja őket, hogy annál örömestebb vegyenek föl ismét vissza­ fuvarokat, melyek természetesen belföldi termékekből állanak. Ekkor a vámfölemelés által hihetőleg csökkenne a török kikötők látogatásávai kedv s a nyers termékek kelendősége csorbu­lást szenvedne. Ezen nézet — mint hallatszik — a bizottmány keblé­ben élénk védőkre talált. — S­z­a­ff e­­ bey ezredes, ki eddig az okta­tásügyi ministeriumhoz volt beosztva, ám kiszemelve a végett hogy a portát a montenegrói határ­kiigazítási bizott­mánynál képviselje. Még csak az angol biztos megérkezését várják, minek megtörténtével az ülések haladéktalanul meg fognak kezdetni. Táviratok: London, sept. 12. A hivatalos távirat, a Peiho folyamnál Chinában történt esemény tárgyában, igy hangzik : Aden, aug. 29. Hope admiral a Peiho melletti tűztelep ellen intézett roham al­kalmával 3 hajót s 464 holtat és sebesültet vesztett; a francziák vesz­tesége 14 emberre megy. A meghatalmazottak visszatértek Kan­tonba. London, sept. 12. Persigny Palmerston lord meglá­togatása végett elutazott. — A „Levi­ itban“-on e­x­p­­­o s­­­o történt 4 sütő megöletett; a hajó főrészei — úgy látszik — sértetlenül ma­radtak. Parma, sept. 11. A nemzeti gyűlés a B­o­u­r­b­o­n-ház letételét s egy Napóleon császárhoz intézendő hálafeliratot szavazott meg. A Piemonthozi csatlakozásra vonatkozó indítvány tekintetbe vétetett, valamint azon indítvány is, mely szerint emlékszobor állíttatnék föl az olasz egységnek 1848 óta elesett előmozdítói tiszteletére. Triest, sept. 12. Itteni lapok jelentik, hogy a p­o­­­a­i hajó­gyárakban legközelebb 3 propeller-f­regát s 12 nagyobb ágyú­naszád fog építtetni. New-York, aug. 30. Kansasban zavarok ütöttek ki. A Nicaragua szerződés­eí­ szerint meg fog erősíttetni. Gazdaság, ipar s kereskedelem. Szózat az Érmellék bortermelő közönségéhez. Az érmelléki bor­kereskedő társulat alakitó, választmánya örömmel győződött meg az el­enyészett 1858-ik május 30-án Diószegen tartott verseny borkiállitás al­kalmával arról, hogy a midőn a borkiállítással a közfigyelmet akarta fölébreszteni, a bortermelő közönség tetszését is megnyerte. Azon buzgó részvét, mely a kiállításban nyilvánult, jutalom egyrészt a vá­lasztmány addigi működéséért, egyszersmind ösztönül szolgált egy ismét rendezendő kiállítás eszközlésére is. Most, midőn a felsőbb helyről megrendelt felhí­vás mellett, az érmelléki borkereskedő tárán­ati gyűlés összehívásáról, mint megbízatásunkból folyó fáradságunk eredményéről,szívbeli örömmel értesít­jük megbízóinkat, a már első ízben is oly'meglepő kiállításra annyival in­kább óhajtja megnyerni megbízóit a választmány,mivel a szőlészet körében is hiszi a tudományos vizsgálódás szükségességét, s egy bor- és szőlőver­­senykiállítás tartását kötelességszerű feladatának ismervén , mellőzhetlen feltételnek látta a választmány azt, hogy miután az első kiállítás az Ér­­mellék színhelyén tartatott, úgy most az alakuló gyűlés tartására oly idő­szak és hely jelöltessék ki, a­hol s mikor részint az időszaki körülmények által megkönnyebbített érintkeztetés, r­észint a helyiségnél fogva is minél több résztvevőket nyerve meg, annál sikeresebb eredménynyel találkoz­hatna. Annálfogva, hogy a közgyűlés minél népesebb lehessen, Debreczen városa őszi, úgynevezett Diénesnapi orsz. vásár idejét tűzi ki azon biztos reménynyel, hogy azon időben mind az érdeklettek könnyebben vehetnek részt a válságos alakító gyűlésben és kiállításban, mind a közönségnek több alkalom nyúttatik az eddig nem méltányolt Érmellék terményével megismerkedni, s egyszersmind meggyőződni arról is, hogy hazánk e vi­dékén mily temérdek kincs vár a nagy közönség kivonatára. Egy vidék jövője, hazánk jelentékeny bortermő része világgal való megismertetése van kérdésben, s e kitűzött czélt csak a bortermelők, a szőlőbirtokosok lelkes hozzájárulása mellett lehet elérni, elérkezett azon idő, midőn szemlét kell tartanunk a szőlőfajokon is, kiválogatni, mely faj az, a­mi az Érmelléknek leginkább válik dicsőségére,­­ meg kell tanulnunk, mennyire kell a szürettől kezdve a borral eddigi bánásukon javítani, szóval ki kell keresnünk azon utat, módot, miként szerezhetjük meg a világ borivó közönsége ízlését, hogy az által,­a­mint egy szív, egy akaratunk egy érmelléki borkereskedőkké lettünk, eddigi el­­hagyatottságunkból kiemelkedhessünk. E czélra vezető eszköznek véli a választmány, hogy : a) A kiállításra küldessék be lehetőleg minden faj szőlőből két vagy legalább egy példány venyigével, levelével együtt, a tulajdonos leírása mellett, hogy mi néven neveztetik az illető helyen, s minő és mennyiségre nézve milyen bora van, hogy igy a helyenként külön nevezet alatt lévő mely a egy faja szőlők ismertethessenek meg, azon faj szaporittathassék, világ ízlését nyeri meg a borával. b) Az érmelléki borkiállításra 1858-ban elfogadott üveg e kiállí­tásra is szabályszerűen meghagyatott, s annálfogva egyedül ezen üve­gekkel lehet a versenykiállitásban részt venni, mégpedig a­ mondott évben czélszerünek bizonyult eljárással, hogy t. i. minden faj borból legalább két példány lészen beküldendő, s hogy az üvegek a tulajdonos tetszése szerint bedugaszoltatván, az üveg szája egyszerűen fekete szurokba már­­tassék, azután egy szelvény,­ zöld papiros fehér oldalára a tulajdonos fel­írja saját nevét, s a termés helyét, a bor minőségét, bakator vagy közönsé­ges bor-e ? s mely évi termés ? és e jeligés levelet összehajtva hogy elolvasni ne lehessen, az üveg feneke mélyedésébe ragasztja. Azonkívül hogy a rende­zéskor illető osztályába soroztathassék, az üveg nyakára név nélkül akasz­tott czédulán tudatja, hogy mely évi termés, bakator vagy asztali bor-e­z­és az igy elkészített üvegeknek, valamint a venyigéétől, levelestől küldendő szőlőknek oct. 2-ik napjára beküldése, mint legvégső határidőre azért tű­zetik ki, mivel a rendező bizottmány oct. 3, 4, 5. a rendezéssel el leend foglalva, 6, 7. napjain a már akkorig elvégzett kiállítás közszemlére meg­­nyittatik és 8-n a birálat tartatik a upy a megkülönböztetésre jelöltek a megérdemlett kitüntetéssel füldiszittetvén, a közönség látogatásának ismét kinyittatik. *) Mi­len Oct­ 9-én reggeli 9 órakor veendi kezdetét a közgyűlés, és alakul­ván azon társulat, melynek életrevalósága által egy vidék leend becsülve a világ által, s élhetetlensége által egy vidéket sújthat — megválasztja a szakosztály vezetőit, s több tisztviselőit, s azután a borok elárverezése esz­közöltetik.­­ Végre a választmány eddigi megbízatását megköszöni, s a nálánál gyakorlottabb kezekbe adott ügytől elválva, azon szerény meg­győződéssel lép vissza, hogy ha teljesen nem felelhetett is meg nagy mérvű feladatának, az, nem az akarat hiánya, hanem a körülményektől előgör­getett akadály miatt történt. Felhívok tehát ezen válságos vidéki ünnepre minden, a Kraszna folyamból kiágadzó Érmentén, és azzal rokon Berettyó­it­ölgyön lévő szőlőbirtokost, önmaga s utódai javára résztvenni e nagy­­­mérvű vállalatban, mely ha sikerült-no, a mai férfiak életrevalóságát fogja legfőbb jelvényként hordani, míg az ellenkező csak szánnivaló parányiságunkról szóló bizonyítvány lenne, mely csak árnyat tud­ maga után hagyni, a mi dísztelenül, nyomtalan enyészik el. Nagy Lajos választmányi elnök. Felhívás. Lelkesítve a szándéktól, az úgynevezett jeles érmelléki, különösen pedig az újabb korban annyira kedveltté vált bakator-bornak, a termelők legnagyobb hasznára nyereményes és önálló kereskedelmet alapítani: egy, a fentirt táj bortermelőiből 1857. augustus 16-án „Érmel­léki borkereskedő-társulat“ czime alatt alakult társaság, az egyletre vonatkozó szabályok megerősítéséért folyamodott, mit a magas belügymi­­nisteriumnak folyó év jan. - ről 33955/1059 sz. a. kelt rendeleténél fogva meg is nyert. A társulatnak szándéka egy 200,000 forintnyi 1500 darab 1000 és 1000 darab 50 forintos részvényre alapítandó tőkét biztosítani s a borkereskedelmet szintúgy saját számadásra, mint bizomány vagy kül­­forgalom által üzletbe venni, mi által a termelőknek egy lehetőleg ked­vező eladási alkalom biztosittatik, s a részvényesek nyereményi illetőségre számíthatnak. Miután a magas kormányigazgatóság a társulat végleges megerősítését legalább is 50.000 a. é. forintnak előleges aláírásától füg­gesztette föl, mind azon tisztelt egyéneket, kik a társulatbani résztvevő­jüket egyelőre kinyilatkoztatták, mind azokat, kik ezen nyereményező hazafias vállalathoz járulni óhajtanak, a nagyváradi nagytekintetű­ cs. k. helytartósági osztály 1859-ki ápril 26 án 5451. sz. a. kelt engedményé­nél fogva, a még megkivántató társulati alaptőke aláírása végett a folyó évi oct. 9-kére, az alakítás végett tartandó közgyűlésre az előszabályok készítésével megbízott választmány tisztelettel felhívja. A közgyűlésen tanácskozmány alá veendő s magas jóváhagyás alá tartozó szabályokat illető alapvonások a közgyűlés napján, vagy addig is az alulírt választ­mánynál megtekinthetők. Kelt Vajdán 1859-ki sept. 3-kán. Választmányi elnök Nagy Lajos. — Szeretne kegyed résztvenni e bálban ? kérdé hirtelen a fiatal ügyvéd Georgyt, a ki még egy perczczel előbb nem is gondolt e táncz­­vigalomra. — Oh ! örömömben nem tudnék mit csinálni, ha elmehetnék, vi­­szonza Georgy szemeit Erskinere függesztve. Másnap a fiatal ügyvéd Georgy számára meghívó jegyet hozott, melyet egynéhány büszke Miss is megirigyelhetett volna, s midőn látta az örömet, mely a leány szemeiben sugárzott: — Lám lám, szóra nevetve, kegyed nem olyan mint hittem. A pipere­s bál egészen megzavarják a fejét. Bárcsak igazat mondott volna. A bálestélyen Georgy félig elkábulva az üvegházi virágok illa­tától a elvakítva a pazar világú csillárok fényözöne által, füleiben a majd harsogó s vidám, majd elmélázó zene hangjaival, egész nyu­godtan követett egyik salonból a másikba egy fiatal lovagot, ki mu­lattatóként szegődött hozzá. Megnevezte a társaság kitűnőbb egyéneit s áradozva kezdett beszélni a világbalépés esetleges bajairól, noha tudta, hogy karján ép ily világbalépőt vezet, ki még nálánál is újonczabb. Georgy rejtel­mes komolyságot színlelt, mely fölött önmagában eléggé nevetett, s sokkal parancsolóbbnak akart látszani, mintsem valóban volt, mi­dőn Erskine Jakab hátulról hozzá sompolygott le lassú hangon, enye­­legve figyelmeztette őt, hogy nagyon rátámaszkodik fiatal barátjára. — Határozottan állíthatom önnek, hogy lovagom velem meg van elégedve, viszontá a leány. — Tudja-e kegyed, hogy lovagja jó partié, ellenkezők mo­solyogva Erskine. — De ön tudja-e, hogy e szép nő, ki épen most haladt el mellet­tünk, igen gazdag ? A szép nő, kire Georgy czélzott, Stanley Gertrud volt, kit Mis­tress Erskine forrón óhajtott menyének. Többször tett említést róla Georgy előtt, ki most először látta a ragyogó örökösnőt, „eltekintve a gazdagságtól, fölérek vele“, mondá magában Georgy, miután figyel­mesen szemügyre vette Miss Stanleyt. Lehet, hogy csalódott, mert Miss Stanley, leszámítva az egésség túlpirosságát és a gömböly­­ded testességet, kifogástalan mintája lehetett azon tényleges szépségnek, melyet senki sem vonhat kétségbe józan ízléssel. Bármiként legyen is, Georgyt nem bánta a féltékenység, mi­dőn unokaöcscséhez ama könnyed gunyezélzást intézte; egész nyugodtsággal nézte Erskinet, ki a győzedelmes vetélytárs­­nővel vígan csevegett és nevetgélt. A nagyvilágban minde­nütt jobban szerette ő Erskinet mint oldalánál. Elmerülve a Jakab és Gertrud szemléletébe, azon eszme p­illant keresztül agyán, hogy Jakab mint engedelmes s ragaszkodó fiú még egykor nőül veheti a komoly s fenséges kinézésű Gertrudot. S különös, hogy ez eszme reá nézve nem látszott kétségbeejtőnek. Sőt ellenkezőleg csak akkor szo­morodott el egy kevéssé, midőn nemsokára cousin­­e vele tánczolván, ezélzást tőn az első napra, melyen Georgy hozzájok érkezett: nemde hogy zord, s egykedvű voltam ama reggel ? — Én önben semmi változást nem vettem észre, válaszolá mo­solyogva Georgy; azonban igazán megvallva, sehogysem tetszett neki, hogy Erskine oly hidegen s a fensőség némi fitogtatásával mentege­­tődzik. E pereztől fogva ne­m­ jól érezte magát a bálban , egészen vidá­mabb lett, midőn Mistress Erskine hozzá jött, hogy haza vigye. Ha az illemszokások nem lettek volna oly parancsotok, még az órában talán odahagyta volna az őt különben oly szívesen látó családot,... talán mert önboszúságára úgy számlálá az e barátságos fedél alatt töl­tött órákat, mint a fösvény az aranyrudakat és bankjegyhalma­­zokat. Továbbá Erskine anyjánál soha egy aggasztó eszmét sem idézett elő, s így szerette is őt anyja, mint az anyák szeretni szok­tak. Georgy tudta ezt, ő azonban nem maradt teljesen vak a fiatal ügyvéd gyöngeségei iránt. „Na de végre is, mondá magához mielőtt elaludnék, eszébe jutva, hogy harmadnapra Millthorpeba távo­zik, holnap az utolsó nap. Holnapután úgy is válunk.“ Ezen utolsó nap a villám sebességével tűnt el, de Erskine Jakab nem jött hozzá. Beestveledvén Georgy egyedül maradt otthon. „Talán eljő“, mondá magában, kikönyökölve az ablakon s bámulva az utczára, hol a meg­­gyújtott sarklámpák világánál eltűnt az esthajnal félvilága. Mialatt a leány akaratlanul is d­e kedves elősejtelembe ringatá magát, Erskine Jakab háta mögött állott. Nesztelen s igy észrevétlenül lépett a szo­bába ; midőn a leány visszafordult s őt észrevette, s­ekiálta: — Ah! ön itt van ? — Kegyed talán várt. — Eh ! a világért sem. Georgy hirtelen leült s elővette munkáját. Szerencsétlenségére homályos helyre ült s az Isten tudná, mily rendetlenül öltögette a varrótűt. — Hisz kegyed nem lát, szóla Erskine. — Igaz, nem is vettem észre, válaszolá a leány egy kénysze­rült mosolylyal az ablak felé fordulva. — Mily szorgalmas kegyed! — Bizony, dolgozni kell. Csend állott be. Georgy sohasem beszélt Erskinenek Gravithor­­peról, ha Csak kényszerítve nem volt reá; a Robert nagybátyjával történt összezördülés is el­len hallgatva a valahányszor e tárgy csak megérintetett is. Georgy azonnal félbehagyta a társalgást, Jakab azon­ban benyúlt a darázsfészekbe. — Georgy,... akarom mondani Landon kisasszony, kegyed nem érzi magát szerencsésnek Graiithorpeban. Pir szökkent a leány arczára, ajkai azonban némák maradtak. — Ha kérdésem nem szerénytelen, nemde kegyed nem önaka­ratából, hanem nagybátyja sürgető kívánsága folytán jön eljegyezve. — Ön csatlakozik ... Sőt én voltaam. Szabadulni akartam... Szóval én tettem mindent, felelé észrevehető fölindulással. — Gyermek!... S kegyed tehát csak azért adta beleegyezését e házasságba, hogy Grainthorpeot odahagyhassa ? Georgy hirtelen fölállott s az ablakmélyedéshez közeledve m­ár széket von elő s halkan válaszolá: — Jól tudom, hogy nem jól tettem; azonban úgy fogom intézni ügyeimet, hogy Grainthorpe ne legyen ellenemre ... Nem megyek férjhez. — El van határozva ? — Bizonyára. Georgy figyelmét elkerülte ama félmosoly, mely az Erikine aj­kain átsuhant e hősi elszántság hallatára. Ily életbevágó határozatot sohasem mondott ki egy makran­­czes s rátartó gyermek komoly hangnyomattal. Georgy ís a lehető legelfogulatlanabbul ejté ki a „bizonyára“ szót, rá sem tekintve a megszólitóra, mivel e bizonyára szónak szive mélyében igen csekély fontosságot tulajdonított. Erskine ekkor mellé ült az ablakmélye­désbe s hozzá hajolt, mint egykor Millthorpeban, a leány szive szen­vedélyesen vert, mint egykor a zongora mellett Millthorpeban. Unoka­bátyjának tiszteletteljes beszédmodora s állásának nyugodt biztossága a gyermeteg kedélyű leányt elbűvölő. —így tehát kegyed senkit sem szeret ? kérdé Erskine.(Folyt.köv.) Felelős szerkesztő : NÁDASKAY LAJOS. árak Pesten sept. 13. *) A kiállításra kívánt üvegek minden díj nélkül adatnak által Debreczenben rendező t. Simonffy Sámuel és Molnir György ügyvéd urak által, a kik a beküldött borokat és szőlőt is a debreczeni casinoba utasítva átveendik. Vi­déken pedig e végre Vajdán elnök Nagy Lajos, Diószegen dr Miskolczi Mi­hály, Székelyhídion ügyvéd Garáo Dániel és Horváth József urak bízat­tak meg. iiM i iini in in:niiliSayi níp h imihiiii ii Alaó-austriai mérő austr. ért. legjobb közép legalsóbb minőség | & kr. fi. i kr. V. kr. Búza3 783 713 50 Rozs2 102 3 1 96 Árpa1 821 761 86 Zab ...1 471 401 33 Kukoricza .2 66— — 2 52 Arkelet a bécsi börzén sept. 13. és 12. 5% 5% austr. értékb. . nemzeti kölcsön 12. 78.­-10. 68.50 78.­12. Pesti lánczhid Északi vasút 30. 280 178.­5% metalliques . ■ 73.20 4%% „ . , ■ • — 5% magy. földi köt. • —.— 1884-ki állampapírok . —.— 1839-ki „ . . . — 1854-ki „ 4%-es . —.— Comoi „ . . *. —.— Hitelsorsjegy . . . —.— 4% Dunagőzh. sorsj. . — Hg Eszterházy „ 40 ftos —.— Hg Salm „40 ftos —.— Hg Pálffy „40 ftos Hg Clary „ 40 ftos —.— Gr. St. Genois „ 40 ftos —.— Hg Windischgr. „20 ftos —.— Gr. Waldstein „ 20 ftos —.— Nemzeti bank . 867.— Hitelintéz. 200 f. a. é. . 203.60 Alsó-aust. es comp.-bank — Dunagőzhajózás . . — Loyd ... . . — 173.25 Államvasut . . . 64.50 Nyugati vasút . . ■ 72.— Lombardi­­ . 295 Tiszai „ . 116.50 Keleti „ . • • • 108.— Amsterdam 860 holl. f. 15.— Augsburg 100 f. é. d. . 95.75 Frankfurt 100 f. d. é. . 102.— Hamburg 100 m. d.. 81.— London 10 ft sz. 40.— Milano 100 f. a. é. . 37.75 Pária 100 frank . 37.25 Bukarest oláh piasz. . 36.— Konstantin. 100 tör. p. 24.50 Ch. koronás .... 26­ 50 Cs. arany . 858 Napoleon . 202.50 Souverainsd’or . 540.—­ Friedrichsd’or 443 Angol sovereigns . —230.— Orosz császári . 107.50 125.50 5.93 262.50 167.50 120.— 105.— 107 50 107 50 109.50 95.50 126.25 Go!so 18.40 10.30 17.20 6.- 9.88 17.20 10.50 12.60 10.20 Színházi előadások, sept. 14. Nemzeti színház.„Hazatérte k.“ Dráma 4 felvonásba. gleich gesellt sich und Pestvárosi színház. „Gleich gern.“ Lustspiel in 2 Akten. -— „Der Weg durchs Fenster.“ Lustspiel in 1 Akt. (Frln. A. R. Delia als Gast.) Megérkeztek sept. 9. Angol királyné szálloda. Gertiiger Adolf cs. k. pénzügykor. biztos Zombor. Nagy Ign. Ild. Baja. Miltényi Miki. urod. tiszt Pécs. Boda Imre tisz­tirtó Sz.-Mihály. Stefány Józs. gazdatiszt Perkáta. Jossel Laj. kér. Lipcse. Wal­ther Alb. kér. Brünn. Nicolits Svetozár kér. Újvidék. Hagyi Ristich F. kér. Szabadka. Groncsarsky Vazul kér Verebhetz. Csálky Ludm. Ernő fldbnő Pozson. Müller Fr- kér. utazó Bregenz Koy Bob. fldbnő Esztergom. Roeszner Kár. cs. k. tanár Kalocsa. Sargent J. V. fldb. Boston. Kuppelwieser L. cs. k tanár Kalo­csa. Fraal Fer. cs. k megyét, fan. Bécs. Friedrich György cs. k. helyt. tan. és megyefőn. Szarvas. Buchholz Manó cs . föhadn Pozson. Geisberg Kár. cs k. hadn. Komárom. Busnyák báró cs. k. föhadn. Grätz. Scharschmidt Ferd. cs. k. kapit. Komárom. Limpens Fer. cs. k alezredes Bécsi Horváth A. cs. k. kapi­tány Bécs, István fhg. Steinberg A. mag. Debreczen. Langer Ján. ker. Homburg. Hegyessy S. ügyv. Tornallya Bander Farkas vaauthiv. Bécs. Batthyányi Antó­nia Ernő fldb. N -Szarva. Batthyányi József gr. fldb. N .Szarva. Bock Emil cs. k. ezredorv. Posony Vadászkürt. Kovács Józs. kápt. ur Kalocsa. Réthy Laj. cs. k. megyeb. Arad. Szalay Kár. ügyv. Sz -Fehérvár. Mülek Fer. ügyv. Arad. Nárai Imre ügyv. Arad. Haas György kér. Bécs. Nagy S. ügyv. Szolnok. Kapy Gábor lelk. Varbo. Szász Kár. lelk. K. Sz. Miklós. Virágh D. fldb. K. Sz. Miklós. Fack S. kér. Győr. Fritz Guszt. mérn. segéd Velencze. Pollak Józs. házbirt. Bécs. Lindmayer J. pleb. Bakin. Balassy Andr. tanár Kalocsa. Europa. Brandet­ätter I­gn. képfaragó Bécs. Pollak Rozália mag. Bécs. Todtschinder Ján. kávés Bécs. Schuster Szil. dr. érseki titk. Bécs. Csató László lelk. Debreczen. Marki Ign. nagyprép. Debreczen. Gralatkay Andr. városkapu­ Vinga. Tigris. Bosányi Kamil fldb. Karosa. Fejér Lak. ker. K. Vásárhely. Pellet László lelk. N. Károly. Batho Ign. ügyv.­ Jászberény. Kováts Istv. mag. Vesz­prém. Jeszenszky Ján. mag. F. Bánya. Arany .«a». Torday Ján. ügyv- Vácz. Gajzago Tó­dor fldb. M. Túr. Szen­­tai Fer. mag. Nyitra. Jankovits S. fldb. Törtei. Kaunitz Tódor cs. k. telekk. ig. Arad. Kovács László fldb. Gyürk. Keler Ferd. cs. k. megyét, tan. S. A. Ujhely. Magyar kir. Hederváry Ant. n gv. Ipolyságb. Hasdal D. mérn. fürc­. Bisanszky Ján. cs. k. jár. biztos . Várad. Kukovich Imre cs. k. hadfi. Bécs. P.i­is. Göllis Henriettte cs. k. alezr. neje Kassa. Chorin Józs. kvv. Arad. Smaglian Fer. vasuthir. Bécs. Wukovich Járom. cs. k. kat. hív. N. Várad. Grim­­minger Adolf hannov kir. udv. énekes Hanno­vera. Friedler Ján. gyárhiv. Prága. Deirich Ford. mérn. Bécs. Vay Miki. báró fldb. Bécs. Scherzer Ant. cs. k. föhad­­nagy Bécs. Fehér hajó Pokorny Gy. fldb. Verőcze. Joannouts Emil cs. k. hív. Bécs. Dolmányos Gy. tanító. N. Kanizsa. Bardosy Imre gazdat. Szabolcs. Meghaltak Budán. A Krisztinavárosban aug. 8-án: Wohner S. 78 é., napis., svábhegy, korgyöngeség. — Aug. 12-én : Halbek F. 14 h., szóig. f., 73 sz., sorvadás: Reisinger Ign. 64 é., orvos, 193. sz., légcsövese. — Aug. 16-án: Bundner A. 3 h., szóig, f., 108. sz. neh. nyar. .-B­u­d­á­n aug. 11-én : Heidinger A. 3 h., lakatos 1., 122. sz., hasmenés ; Horoczy G. 7 h , szóig, f., 656. sz., hasmenés ; Prosz T. 10 é., szőlőmives 1., 400. sz., görcs; Ziegler L. 1 h., szőlőmives 1., 175. sz. sorvadás. Meteorologiai észleletek Budán. Aug. 31. (Q M3 3 9 5 V •a ^ j ’’ *8 . I lát a&ij &o •S • 11 M 1 05 ja © a a 1­0­0 I­­*­ a ·3 *2 I * 1 MJB dac 3 m 1 to £1 3 . TS­■ |f 15 ® OQ M3 9 1 4P © ok fc* S 1­1 w­k ** ■Efc 6 ó. r. 331.52 +16.5 6.46 i 81 1 9 !K D — 2 ö. d.1 330.30 420.5 8.14 74 10D D — 10 ó. o. 329 33í +18.5 724 77 101D -1.00 Koz. 1 330.38 +18.5 7.28 77— — 1 __ A lég azon tartalma: 0—10. reg. 6 6. 0 este 10 6. 1 Dunaviz­állás: sept. 13. estve 8 1“ 0'' 0 fölött

Next