Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)
1859-10-04 / 236. szám
vagyis a szegény "dolgozó falusiak nem kapnak smst, vagy ha kapnak, az rész Bfifcárius"a marhahús árában. —■ Nem csoda, hogy ily gazdálkodás mellett a munkásosztály ereje hanyatlik. Ezen pont valóban megérdemli a közigazgatás komoly figyelmét. Jelenleg az idő igen kellemessé változott, holott sept. közepén már a bandákat elő kelle venni. 1. 1. Napi újdonságok. * A Szent-István-Társulat sept. 29-kén választmányi Ülést tartott. Fölolvastatott bibornok hg-primás ő eminentiájának levele, melyben a társulatot a nov. 6-án ünnepélyesen megtartandó félszázados miséjére meghívni méltóztatott. A választmány küldöttséget kinevezve, reméli, hogy más, ez ünnepélyen megjelenendő tagjai is, a tisztelkedés alkalmával csatlakozni fognak ezen küldöttséghez. Több tekinteteknél fogva, melyek a társulati pénztőkének oly állapotba helyeztetését teszik kívánatossá, hogy arról a társulat minden pillanatban rendelkezhessék, határozatba ment, hogy a magánosoknál elhelyezett tőkék felmondassanak : azoknak, kiknek az egész fölvett összeg egyszerrei megtérítése terhükre esnék, megengedtetvén, hogy a fizetést 500 ftos részletekben teljesíthessék. Több év óta sűrűbben fordulván elő az esetek, hogy egyesek könyvek és díjak fejében, több évről s tetemesebb összegekkel tartozásban maradnak, a társulat vagyonának és a közönség befizetett filléreinek megóvása, de az innen a társulatra háramló károk meggátolása tekintetéből is elhatároztatott, hogy az e nemű tartozások minden figyelési és kímélettel ugyan, de pontosan behajtassanak , nagyobb összegeknél is, az illetők könnyebbsége végett, évenkénti 500 trtokban megengedtetvén. A határozat haladéktalanul''foganatba vétetik. Minden évben történt, hogy a tagok díjainak egy tetemes része le nem fizettetett, holott a társulat könyveit mindig a beírt tagok számának megfelelő arányban szokta elküldeni. Miután ez idén két, nagy költséggel kiállított, s ezenfelül több évek sorára terjedő munkának első kötetei fognak szétküldetni, mely kötetek jövőre annál keresettebbek lesznek, minél több új tag fog azontúl a társulatnál jelentkezni , a választmánynak kötelessége, minden pazarlásnak szigorúan elejét venni, s eleve gondoskodni, hogy a jövendőbeli tagoknak mindig, ha kívánják, mind az ,Encyclopaedia‘-ból, mind pedig a,Szentek él e t é‘-ből teljes példányokkal szolgálhasson. E végből határozatba ment, hogy az „Encyclopaedia“ és „Szentek élete“ csak azon tagoknak fog kézbesittetni,kik az illető helyen évi dijaikat befizették, az ez iránti értesítésnek annak idején megtétele az ügynöki hivatalra bízatván. Cantu Caesar „Világtörténetéi "-ből ismét egy uj füzet jelenvén meg, miután a 2-ik folyam bevégzéséhez már csak alig 10 év van hátra, uj előfizetés fog hirdettetni a 3-ik folyamra. Miklósovich Alajos „Szent ösvény“ czímű jeles imakönyve a társulat tulajdonává lett, s az ügynöki hivatalban és társulati kereskedő által, közelebb közzéteendő, s a kötés mineműségéhez képest meghatározandó áron megszerezhető. Megjelentek a társulat költségén kiadott „Historia Revelationis Biblicae“ I. és II. kötet. Porták Nép. János pesti egyetemi tanár úrtól, valamint „A kir. kath. anyaszentegyház hit- és erkölcs-szabályainak rövid kivonata“, ez a hívek oktatása és lelki épülésére, amaz a papnöveldék használatára. Bemutattatott néhány szám a magyar és német szépírás-példányokból, melyeket a társulat az elemi iskolák használatára készíttetett. Szépségük és szabatosságuk tekintetéből méltán ajánlhatók. A színes szent képek többi folyamatnak, e képeknek tapasztalt kelendősége tekintetéből, folytatólagos kiállítása sürgettetett. Alelnök úr figyelmezteti a tagokat, hogy a közelebbi választmányi ülés csak a nov. 10-én megtartandó közgyűlés utáni első csütörtökre fog egybehivatni. Jelentés létetett a közelebb múlt három hónap alatt elajándékozott könyvekről; nevezetesen küldetett júliusban különféle könyvekből a sebesült magyar katonák számára Bécsbe 176, Innsbruckba 256, Eztergomba 270 példány; augustusban csakugyan a sebesült magyar katonák számára a pest-budai cs. k. kórházakban 160, és a bukovinai kath. magyarok számára újólag 81 példány ; végre septemberben az egri finöveldének 144 példány. Végre jelentetett, hogy a társulati tagok száma augustus és September hónapokban 2 alapitó (t. ez. Ötvös Ágoston orvos - tudor Károly-Fejérvárt, és m. báró Vay Alajos Bánréven), és 51 rendes taggal növekedett. A társulatnak jótevői és tagjaiért csütörtökön, oct. 6-án, reggeli 10 órakor, a pest belvárosi plébánia-templomban ünnepélyes sz.-mise tartozik, melyre a társulatnak minden rango s rendű t. ez. alapitó, választmányi, és rendes tagjai tisztelettel meghivatnak. * Új újság. A „Kalauzából átalakított „Népújság“ mutatványszáma tegnapelőtt f. hó 2-án megjelent. Szerkesztő: Színi Károly, kiadó tulajdonos Magyar Mihály. Miután a szerkesztő maga is a lap tartalmára utalja olvasóit azon irány bővebb megismerése iránt, melyet követni fog, a közönséggel együtt be kell várnunk, mikép leplezendi le azt közlendő czikkeiben. Az első számban erre némi világot vethetne a „Korunk iránya“ czímű czikk, de ez eddigelé még csak bevezetés. Végső soraiból alkalmasint Lamennais szól, midőn azt írja, hogy „a tudomány nem egyedül könyvekben van, hogy van annál hathatósabb, bölcsebb könyv, melyet lánczra nem tehetnek, mely mindenkinek nyitva van, e könyv : a szív. A népnek, mely előtt becsukták az iskolák ajtaját, van egy hatalmasabb iskolája a természet, vannak bölcs tanárai az események. (Tán a „Népújság“ sem kell tehát ?) Történeti értekezését, könyvbirálatát, novelláit s satyricus verseit a szorgalmas olvasóra bizván, egyik híréből arról értesülünk, hogy Kreg ismét itt van, s újabban egy aratógépet talált föl, mely nagyban lóerőre , kicsiben embererőre is alkalmazható. Ez utóbbi még új a gazdasági gépészetben s jövője lehet, ha valósul, hogy vele egy ember 2—3 óra alatt egy holdat learathat. A közlő lap azt állítja, hogy czélszerűbb s olcsóbb minden eddiginél. Ha e gép jó sikeréről Kliegl meggyőzheti gazdaközönségünket, úgy hiszszük többet fog érni minden érzékenykedő fölszólításnál, hogy tegyünk érte valamit, most már nem a nagy mesterért, nem a hazafiért, hanem az éhezőért! Ez is igen csinos stylgyakorlat, de sokkal czélszerűbb lett volna megmondani, mennyire kész az említett gép ? mi szükséges valósításához ? a gazdasági egyesület mennyiben segíthetné elő e találmányt ? volt-e már szakértők vizsgálata alá bocsátva ? stb. A lap alakja, nyomása, berendezése kielégítő s ha arra való, bizonyosan minden ellenséges vihar közepett is meg fog állani. Van rá példa. * Liszt munkája „Des Bohemiens et de Iour Musique en Hongrie“ ellen közelebb egy röpirat jelenik meg itt, melynek német szerzője Adelburg lovag, s előszót hozzá Czeke ismert zeneművész irt. Liszt könyve, melyet Heckenast bizománya számára Székely József fordít magyarra, nem sokára egy egész irodalmat fog maga után vonni. Liszt jó prímás — mondá minap egy czigány népzenészünk — azért van annyi kontrája. * A dunagőzhajózási társaság közlekedési eszközei. A „Presberg“ e tárgyban, mely több oldalról érdekkel bír, következő hiteles adatokat közöl : I. Személyszállító gőzhajói: Albrecht* (140 lóerőre), Argó (50), Árpád (80), Austria (120), Belgrád (86), Boreus (80) Buda (40), Károly Lajos* (150), Diana (80), Ebersdorf (24), Erzsébet* (150), Eszék (50), I. Ferdinand* (150), Ferdinand Miksa* (150), Ferencz Károly (150), Ferencz József (140), Fridrich (140), Galatea (60), Germania (120), Gizela* (70), Győr (40), Hermina (80), Hildegard* (150), Hunyady (50), Islas (40), József Károly* (150), Juso (120), Marianna (76), Maria Dorothea (150), Merkur (120), Metternich (200), Minerva (60), Nádor (150), Neptun (42), Prater (20), Radeczky (120), Zimony (100), Zsófia (150), Zsófia Friderika* (70), István (76), Széchenyi* (140), Tacitalia (40), Zrínyi (80). összesen: 43 személyszállító gőzös 4204 lóerőre. II. Áruszállító hajók: Brood (80 lóerőre), Károly (100), Ceres (80), Debreczen (80), Dráva (120), Flora (80), Gönyő* (100), Esztergom* (100), Hainburg* (100), János* (100), Leopold (120), Linz (150), Újvidék* (100), Orsova* (100), Pan- Dsáva (80), Pest (100), Stein* (100), Szeged* (100), Tittel (100), Tolna (80), Török-Becse (80), Vácz* (100), Bécs* (112). Összesen: 23 áruszállító hajó 2262 lóerőre. III. Vontató hajók: Achilles (200), Auteon* (120), Attila (160), Baja (120), Bátor (160), Béla (160), Cantor* (120), Croatia* (150), Daphne (120), Duna (200), Keresztély János (300), Kolowrat (200), Komárom* (120), Kubeck (200), Magyar (200), Mars (200), Mohács* (120), Pannónia (150), Pollux (120), Pontus (400), Pozson (120), Sámson (200), Sziszek (120), Száva (120), Szolnok (40), Tisza (120), Tokaj (120). Összesen 31 vontatógőzös 5320 lóerőre. (A csillaggal jelöltek a pest-bécsi vonalon közlekednek.) Csavar hajója van a társaságnak 14 folyami — és 7 állóvízre, az elsők 285, utóbbiak 275 lóerőre, 3 vidrára 40 lóerőre. A fennebbi mind vasból készült hajók egész észlete: 121, — 12,395 lóerőre ; ezenkívül van a társaságnak még 403 vonat, 126 sertésszállító és 60 szeneshajója, összesen 489, mintegy 2 millió vámmázsa teherképességgel. Ez utóbbi hajók is mind vasból vannak. Kevés hasonló társulat van Európában, mely ily nagyszerű és egyszersmind szilárd közlönyeszközökkel rendelkeznék, mint a dunagőzhajózási társulat. * IlangVersenyművész. Hauser hazánkfia a híres hegedűművész Pozsonba váratik hangversenyekre. Ha csakugyan eljó , Pestet bizonyosan nem kerüli el. * Szüret. Pozsonban a szüret kezdete hatóságilag oct. 1-jére tűzetett ki. * Arany-lakodalom.. Dévényen Pozson megyében Artner Pál és Czeczilia, házastársak sept. 29-kén arany-menyegzőjöket ünnepelték. A férj 78, a nő 70 éves ; a szent házasság rózsalánczait minden szakadás nélkül 52 éve viselik. Följegyzésre méltó, hogy a vőfér neje, ki 1807-ben is jelen volt az esküvőn, most is mint nyoszolyó asszony vett részt, és az a fiú, ki akkori szokás szerint egy virággal koszorúzott boros kancsót vitt a nászmenet előtt a templomba és vissza, most is vitte azt, csak hogy ma már ez a kis fiú — 60 éves! — Az egyházi szertartást víg lakoma és táncz rekeszte be. * Szerencsétlenség. Alsó- Lendván a Mura mellett Zala megyében borzasztó szerencsétlenség történt. Múlt hó 20-án az ottani átjárónál igen nagy tolongás volt, miután a túlsó oldalon fekvő horvát városban Sz. Ilonán országos vásár tartalék, ennélfogva a kompot többen foglalták el mint egyébkor, úgy hogy tovább mozdítása a fölötte sebes hegyi vizen igen nehézzé vált. Fájdalom azon pillanatban, midőn, a hajó az átjárás középtájára ért — a csúsztató kötél elszakadt, a hajó egypár sodró fordulást tett, felbukott és minden a mi a kompban volt, körülbelül 40 ember, egy négyfogatu és egy kétfogatú kocsi a hullámok martaléka lett. Megmenteni senkit se lehetett. * Ismét föllobbanás. Birmingham f. hó 27-én borzasztó szerencsétlenség színhelye volt. Egy sűrűn lakott városrészben, Phillips és Pursall urak lökupak-gyárában föllobbanás történt, melynek az egész épület és számos benne foglalkozók áldozatául estek. Mikép történt az egész, nem tudatik, s talán nem is fog kitudódni soha, s e pillanatig még azt sem tudják, hány ember veszett el tulajdonkép. Midőn a föllobbanás történt, állítólag 60—70-en, többnyire munkásnők, foglalkoztak a gyárban. Két hatalmas lökés hallatszott, mely környös körül miden épületet megrázott, aztán mennydörgéshez hasonló robajjal összeomlott az egész épület , úgy hogy nem maradt egyéb, mint a falak és a homlokzat. Ugyanabban a pillanatban gyuladván meg a gerendázat is a rom belsejében, néhány másodpercz múlva láng és füstbe volt borítva minden. A vizipuskák gyorsan kéznél voltak, a tűz is gyorsan eloltaték, s így sikerült 17 élő, de nagyon megsérült egyént a tűzből kivonszolni, de csak most kezdődött a nehézség azokhoz jutni, kik a kő- s halom alá lőnek temetve. Ezerenként állták körül a szerencsétlenség szin- helyét s a ki csak bírta, segített a köveket eltisztitani, így lehet- lassan- kint az épület bejáratáig hatolni, s a munkások különböző pontokon egy egy szénné égett alig fölismerhető hullára bukkantak. D. u. 3 órakor 14-et húztak ki a kövek alól, estve 7 óráig még 3-at. Egészben 18 hullát találtak föl, nagyobbrészt fölismerhetlenek. Az „Engl. Corspondent“ szerint ezzel a szerencsétlenek száma alkalmasint be van fejezve, miután eddig, részint élve, részint halva 65-öt találtak föl, ámbár eleinte azt állíták, hogy a föllobbanás alkalmával 75-öt lettek volna jelen az épületben. De ez még rendőri vizsgálat útján igazolásra vár. Ez eset a város előkelőbb lakóinak alkalmat adott egy folyamodvány beadására, melyben kérik, hogy népes helyeken ily veszélyes gyárak fölállítása ezentúl ne engedtessék meg. Legifjabb külposta London, sept. 29. (A 1,Moniteur“-jegyzék.) A „Moniteur“ azon nyilatkozatát, hogy Napoleon császárnak soha sem volt szándéka háza valamely herczegét egy olasz trónra emeli, a „Mora Post“ nagy megnyugvással fogadja. E szerint látszatra már csak két trónkövetelő van — a herczegek s a szárd király. Szintigy áll a dolog a Romagnában, hol a választás a pápa s Victor Emanuel közt van. Az ideiglenes kormá nyok föladata tehát most mindenek fölött, hadiereje szervezésére gondolni. A pápának s a modenai hgnek nem hiányzanak rokonszer-vező barátjai, tehát pénzük és katonájuk sem. Valószinüleg Rimini- nél lesz az első összecsapás a pápai-modenai s az olasz nemzeti sereg közt s annak kimenetétől függend a beavatkozás további folyamata. A „Daily News“ a „Mon.“ jegyzékben csak annak látja bizonyítványát,hogy Napoleon császár nem nagy véleménynyel van öcsese uralkodási tehetségéről s esze ágában sincs az ő visszatartózkodását az olasz nép jogai tiszteletének tulajdonítani. E lap szerint a császár éltéitől fogva őszintén akarta a restauratiót, mert „amit L. Napoleon akar, tulajdonkép csak ez, megtartani nem rég szerzett befolyását! Olaszországban a tettleges úr maradni a félszigeten. E czélnak pedig a legjobban a legek visszahelyezése felel meg, miután ez esetben a fejedelmek és alattvalók közti súrlódás a franczia császárnak minden perezben ürügyet szolgáltatna a beavatkozásra. Olaszország barátjának szerepét megtartva mindig igen könnyű lenne neki, mihelyt magát otthon nem érzi kényelmesen, második olasz hadjáratot kezdeni. Újabban nyert hatalma által Olaszország Austriájává válnék, s az egyházi állam fölötti absolut kát, főurságot megtartaná s befolyása által a hősévekben megszerezheti az eszközöket, hogy a félsziget éjszaki és déli részében haszonhozó diplomatiai cselszövényeket ko-holhasson. Azonban ha világosan be fogja látni, hogy a restauratio , szándéka árt tekintélyének az olaszok előtt, nem fogja e rendsza- bályt, bármint óhajtja is, erőszakkal életbe léptetni. S ezért azt hiszi e lap, hogy a császár még a tizenegyedik órában meg fogja politikáját változtatni. Végül a következő intést adja: Ha L. Napóleon nem lesz előre látó, eredmény nélkül fog az olasz háború maradni. Ennek czélja volt a császár hitelét és befolyását bel- és külföldön emelni s eleinte ezt valóban megszerző. De most mindkettőt elveszteni készül. Kétes politikája által már is sülyedt tekintélye az olaszok előtt, s otthon a sajtó elleni föllépése által ártott magának. Midőn Olaszországból fris babérokkal hazatért, elég erősnek érzé magát merészen a közvéleményhez fordulni s megjelent egy cs. rendelvény, mely a sajtónak a szabadság bizonyos mértékét biztosítni látszott. Azt képzeli úgy látszik a császár, hogy e tényre az összes hírlapok tele lesznek az ő és politikája dicséretével. De ez természetesen nem következett be. A sajtó a nyújtott szabadságot komolyan vette s független hangot igyekezett fölvenni. Ezt nem lehete tűrni, így jelent meg Paduang karirata s reá a „Mon.“-jegyzék. Ezen lépés öngyilkosi balgasága már is eléggé mutatkozik. Reactiót idézett elő a kormány ellen s nagyobb szabadság mellett, mint ez se a császár se miniszerei nem várták. — Legerősebben — talán túlozva — festi ama jegyzék hatását a „Globe“ párisi levelezője. Szerinte a boulevardokon ily kérdéseket lehet hallani: Olvasta ön már am az őrült jegyzéket? Vájjon X. Károly rendelvényei boszantóbbak voltak-e ? stb. stb.Ij Pária, sept. 27. (Békekötés és congressus.)A külön béke és az előkészületek egy congressusra, ezek képezik most szinte kizárólagos tárgyát a párisi tudósításoknak. Az „O. D. P.“ párisi levelezése is azokra terjeszkedik ki s ez különösen azért érdemli meg az átvételemért uj fényt vet az Austria és Franciaország közti viszonyra s a köztük történt megállapodásokra. Ezen levelezésből a következőket veszszük ki: „Í'g Metternich visszatérte óta sokkal bensőbb viszony látszik a bécsi és párisi kabinetek közt létezni. A zürichi értekezletek, melyek egy ideig pangtak, ismét folyamatba jöttek s végleges befejeztetésnek néznek eléje. A békekötés Francziaország és Austria közt teljes látszat szerint már a legközelebbi napokban bevégzett ténynyé fog válni. Azon lényeges föltételek közt, melyekhez Austria a congressus egybehivását köti, előkorig csak két pont ismertetik. Az egyik a congressusi hatalmak számára vonatkozik, a másik a congressus tárgyalásainak tartalmára. Austria t. i. azon elvet állítja föl, hogy az öt nagyhatalmon kívül Spanyolország, Portugália és Svédország is meghivassanak. Ezen nyolcz hatalom tudniillik kezesei az 1815-diki szerződéseknek és ezért jogszerű és logikai következtetés, hogy, ha ama szerződések valamely lényeges pontjának megváltoztatása forog fönn a congressuson, azon mind a nyolcz kezes hatalom képviselve legyen. Franczia részről kettős készséggel egyeznek e javaslatba. Mert nem csak III-dik Napóleon már önmagában is szeret minden ünnepélyest, de különösen szívesen lát minden oly alkalmat, mely ama szerződések valamelyik csokrát megoldja. Mennél nagyobb a congressusi hatalmak szfrma, annál hathatósb lesz Francziaország s Európa szemében azon megoldás. Azonban még egy mélyebb tekintet forog fönn. Az olasz kérdés, mely a bécsi úgy mint a párisi kabinetekre nézve egyszersmind kath. ügy, oly congressuson, melyen csupán ahatalmak volnának jelen, a hatalmak oly többségével állna szemközt, melyek ha nem épen ellenségesek is mint Anglia a szentszék érdekei iránt, de mégis mint más egyházhoz tartozók, semmi különös rokonszenvvel sem bírnak a pápa világi hatalma iránt. Ha még hozzászámítjuk Piemontot, úgy Austria és Francziaország — ha t. i. a szavazatok olvastatnak és nem mérlegeltetnek — a congressusban úgy állnának, mint kettő a négyhez. Spanyolország és Portugál odavonása által a katholikus érdek két képviselőt nyerne, míg másrészt Svédország meghívása bizonyságul szolgálna arra nézve, hogy nem többség-hajhászat (mi souverain fejedelmek gyülekezetében különben is nevetséges volna), hanem mindenekelőtt elv, s azután második sorban egy gyakorlati kérdés forog fönn.“ Tarin, sept. 28. (Napoleon hg jelöltsége és az annexió ügye.) Itt igen meg vannak elégedve a „Mon.“ biztosításával Napóleon herczeget illetőleg. Azt hiszik ti. hogy ha csak a hgek visszatérése és az annexio közt forog a dilemma, ez utóbbinak győznie kell. Napoleon hg jelöltségét az olaszok azért tárták vészthozónak, mert annak viszszautasítása által a császárt magát megsértheték. Ezen jelöltség elejtése által Piemontnak is jobban fölszabadul a keze , ez lépéseket szándékozik tenni az annexiónak bevégzett ténynyé átalakítása iránt. A franczia hivatalos lap e nyilatkozatát Angliának hiszik köszönhetni. A britt kabinet t. i. ügyes okoskodás által kényszerítette volna a franczia kormányt e nyilatkozatra. Az angol kabinet egyébiránt nem szűnik meg az olaszokat kitartásra serkenteni, s sir James Hudson I. J. Russell nevében folyvást biztosítja őket, hogy kormánya csak akkor egyez congressusba, ha az olaszok önkormányzási joga előbb ünnepélyesen elismertetik. Róma, sept. 29. (Pápai breve.) Az „Univers“ az algiri püspökhöz intézett következő pápai brevét közli: „IX. Pius pápa. — Tisztelendő testvérem ! Fogadja ön üdvözletemet s apostoli áldásomat. Önnek jul. 26-ról kelt levelei ránk nézve igen kellemesek voltak s valódi vigaszt nyújtottak számunkra a reánk sulyosodó nehéz aggodalmak közt. Ezen levelekből mindinkább meggyőződtünk ennek hűsége, vallásossága, szeretete s irányunkban s az apostoli szék irányábani mély tiszteletéről. Szintén megértettük, hogy minő fájdalom tölti be önt, a bennünket meglátogató nagyon is ismeretes bajok közepett. Ön vallásos szivének ezen, egy kath. püspökhöz annyira méltó nemes érzelmek valóban legnagyobb dicséretet érdemelnek, s a legmagasabb 1 fokra emelik ön irányában, már most is oly tetemes jóindulatunkat. Nagyon jótékony hatást tett ránk, miszerint ugyanazon iratból ama gondosság- és buzgalomról is értesültünk, melylyel ön, véleményünk és óhajtásunk szerint, saját egyházmegyéjében nyilvános imákat rendelt. Bizton reméljük, hogy az irgalmas Isten meghallgatandja szent egyházának esedezését, s megpróbáltatásunkban megedzend s megvigasztaland bennünket, s hogy isteni kegyelme s minden i ható igazsága által, egyházának s ezen apostoli széknek minden ellenségét visszavezetendi a bölcseség, igazság s üdv útjára. Végre örömmel ra- igadjuk meg ezen alkalmat arra nézve, hogy megújítsuk önnek jóindulatú t érzületeinket. Azok zálogául apostoli áldásunkban részesítjük önt, melyet önnek s az önre bízoit nyájnak szerető szivünk egész teljéből adunk meg. — Kelt Rómában, Sz. Péternél, 1859. aug. 8-án, pápaságunk 14-ik évében. IX. Pius.“ (Bach báró elfogadtatása. Egy pápai allocutió.) A pápa oct. 5-én induland Castel-Gandolfóba. Bach báró, az uj austriai nagykövet megérkezett s a szent-atya által magán-audientián elfogadtatott. A pápa a legutóbbi consistoriumban egy allocutiót tarított, melyben panaszt emelt az iránt, hogy a romagnai forradalom külföldről jött izgatások által idéztetett elő. Nápoly, sept. 27. (Az abruzzói fölkelésről közlés megczáfoltatik. Csapatok küldése a római határra.) Azon hir, mintha Abruzzóban fölkelés ütött volna ki, alaptalannak nyilváníttatik. A római határra már 15,000 ember indult el; azt állítják, hogy ezen sereg 25,000 főre fog emeltetni. A király Gaetából visszajött Nápolyba. Sz. Pétervár, sept. 29. (Barjatinski tábornokhoz intézett császári irat.) A császárnak Barjatinski tábornok és kaukázusi főparancsnokhoz intézett következő tartalmú irata tétetett közzé : „Az ön által tett kitűnő katonai intézkedések következtében, a Kaukázus déli részén a nyugalom végkép helyreállíttatott. Az ön parancsnoksága alatti seregnek ama dicskoszorúzott csapatjai, melyek önnek közvetlen rendelkezésére a Kaukázus szívében öszpontosíttattak, a Kaspi-tengertől a grusiai katonai útig, a hegyi lakosoknak minden irányunkban számos évek óta ellenséges érzületű törzseit hódolásra kényszeriték. A mahdismus főnöke s ezen ellenünk folytatott Bokévi véres harcz vezetője, S ha my, ki a megerőditett Gunibban, az ön személyes vezetése alatt álló csapatok által körülvétetett, a csatatéren egész családjával s utolsó párthiveivel együtt elfogatott. Ezentúl az újólag meghódított tartományban, többé nem hatalmunknak fegyvereink általi megszilárdítása, hanem a polgárisodás s az általános jólétnek ezen új alattvalóink közti elterjesztése leend önnek föladata. Midőn az ön által dicsteljesen végrehajtott tettet méltányolni s önnek őszinte hálánkat tanusítni óhajtjuk, önt Sz. András-rendünk lovagjává, a rendjel fölött levő kardokkal, legkegyelmesebben kineveztük, melynek diszjeleit ide csatolva megparancsoljuk önnek, hogy azokat fölvegye s szabályszerüleg viselje stb.“ (Shamyl utazása s az irányábani bánásmód.) Azon hitre, hogy Shamyl útközben Tsugoniewban (egy kis város a kharkowi kerületben) megbetegedett, a császár tüstént elrendelé, hogy mindaddig ott kell maradni, mig ezt a beteg állapota kívánja. Mivel a császár a legközelebbi na- ipókban Moszkaus Tulába utazandik, nem valószínűtlen, hogy a minden oroszok egyeduralkodója történetesen összetalálkozandik a Kaukázus legyőzött oroszlánjával. Itt Shamyl számára a régi tauriai palotát szerelik föl, azonban az iránt még semmit sem tudhatni, ha váljon ő véglegesen itt fog-e maradni.