Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)
1859-10-01 / 234. szám
tárgyalások semmi pozitív megállapodáshoz nem vezettek, addig mások szerint a brüsseli SurreSbus létrejövése kicsinált dolog. Ez utóbbi nézetet vallja a"Imépendance belge", a „Nord“ ellenben megmarad a mellett, hogy „a belga királynak se minősége se joga nincs arra, hogy egy congressusban elnököljön, hol a nagyhutalunk, melyek közé az ő országa nem tartozik, azon európai ügyeket tárgyalják, melyek nem tartoztak az ő fóruma elé.“ Ezzel ismét ellenkezőleg a „K. Z.“ párisi levelezője az angol sajtó ellenmondásai daczára megmarad a mellett, hogy : 1) Bistritzban a belga király közbenjárása folytán Austria és Francziaország közt egyezmény jött létre, és hogy 2) egy congressusnak Brüsselben egysülése elvben el van határolva. Egyébiránt az ez ügyet körülvevő homály nemsokára szét fog oszlani, miután a herczegségek ügyét illetőleg egy új mr poleoui nyilatkozványnak néznek eléje, mely a Metternich by küldetése óta eszközlött eredményeket kihirdetendi, egyébiránt pedig az amnexio ellen még élesebben fog nyilatkozni, mint ezt az elő czikk tévé. Ilóvia, sept. 22. (A forradalmi csapatok.) A „Nord"-nak e napról távirják : „A legallók csapatjai Rimini környékén öszpontositvák s még Granavát is megszállták. Fanti, Garibaldi és Rigelli tákok Riminibe mentek, hol 14,000 ember áll együtt. A Pesaro és Anconánál álló pápai csapatok alig erősebbek 8000 embernél." Nápoly, szept 24. (fejedelmi találkozási forradalmi hir.) A „Nőid" jelenti : „Az ifjú nápolyi király a pápávali találkozás végett a római határra megy." Ugyanannak távorják: „Hire jár, hogy Aquilában az Abruzzok közt a forradalom kitöréshez jutott, s hogy oda már csapatok is küldettek." Brüssel, a. pt. 26. (A septemberi ünnepélyek.) A sepleoileri ünnepélyek mai utolsó s főlapjának az idő "nagyon kedvezett. 12 órak-or ment végbe az amphitheatrummá átalakított „nemzet terén, a parliamenti épület előtt, az ünnepélyi canate előadása , majdnem négyszáz zenész s mintgy ezernyolczszáz énekesből álló zenekar által. Maga a zeneszerző Sámuel Adolf vezető e nagyszerű zeneünnepélyt, mely nagy tetszéssel fogadtatott. E szerint a műértők által már a próbák alkalmával kifejezed ítéletet a nép szava a legfénye imesebb módon megerősité Délutáni 1 óra parliament rend, mely a miniserek, az 1830-ki congressus életben levő tagjai, s a jelenlegi követek szenatenk nagy részéből volt összeállítva, a kamra palotájából a congressus térre indult; hova néhány percz múlva a brabanti herczeg s herczegné is megérkeztek. Rogier tartá az Un népi beszédet, s midőn ezer, ezerszeresen ismételt kiáltással zárá be beszédét: „éljen a király!" leesett az utólsó boríték, mely a királynak a congressus-oszlop tetején álló szobrát födözi. Rogier után még Ortis Renéssé gróf emeltek szót mindkét kamra nevében. 3 órakor vége volt az ünnepélynek. Berlin, sept. 26. (Eisenachi programra.) A berlini nPressbureauumból írják : „A porosz kormány azon esetre, ha a nemzeti törekvések ellen beavatkozás határoztatnék el, ily határozattal valósziűleg megtagadandja beleegyezését, mennyiben a német mozgalom vezetői és vivői részéről a törvényes korlátok áthágása fönn nem forog. Poroszország nem adandja ahhoz kezét, hogy a karlsbadi végzések idevágó határozmányai alkalmazásba hozassanak. Azokra nézve azonban, kik a különböző német államokban a mozgalom előmozdítására egyesültek, a dolgok ily helyzetében a legkomolyabb intés fekszik, hogy a legszigorúbb törvényességet s a leghiggadtabb mértéktartást « szeghette» kötelességük"é tegye Erre az „A. A. Ztg" megjegyzi: „Tulajdonképi beavatkozás a „nemzeti törekvések" ellen nagyon fölösleges lenne st nem érné meg a fáradságot. Még az eisenachi programoj aláírása is — pedig valóban olcsó és fáradság nélküli munka — épen nem akar előhaladni. Felünk különösen, hogy mi Poroszországot illeti, a nyugati részekben semmi sem hallatszik ily izgatásról, míg a keleti részen aránylag nagyobb részvét vehető ézre. Danigban a programm számos aláírókra talált. Most Tilsitben is tartatott ily gyűlés." Sz. Péter vár, s pt. 21." (Shamyl elfogatása.) Ezen eseményről még bővebb írásbeli tudósítás nincs, ellenben Grabbe alezredesnek (ez jutalmul a jó üzenetért ezredessé s cs. hadsegéddé neveztetett ki) szóbeli közléséből e következő még nem ismert adatokat nyerjük : „Több nemű megveretések után Shamyl 400 bünüriddel bezárkózott Guuibba, egy meredek sziklán fekvő fészekbe, melyhez egyetlen igen keskeny ösvény vezet, szóval. Shamyl álláspontja oly kitűnő volt, hogy egyetlen század katonaság egy egész sereg ellen egész hónapokig bátran védelmezhette voln. Ha Baratinsky azon gondolatra jött , a támadást egyszerre két oldalról intézni. Míg egy hadoszlop az említett keskeny ösvény ellen nyomult, addig néhány száz önkénytes az ellenkező oldalon szintoly nagy merészséggel mint erőfeszítéssel a sziklán kúszott fel, s igy a kis ellenséges seregnek váratlanul hátuljába esett. Fölötte heves mészárlás támadt; a muridák kétségbeeetten harczoltak ; 400 közöl 47 maradt életben. Shamyl végre egy sziklába vágott üregbe vonta meg magát, Hg Bariatinski megadásra szólitá őt föl. Ez a barlang küszöbére jött s kérdé a feltéeleket. „Lépj ki minden föltétel nélkül rejtekedből", mondá neki a herczeg. Shamyl kilépett. „Te vagy Shamyl?" — „Igen", válaszoló ez. — „Éleidet ajándékul kapod , nőidet és kincseidet is megtartod. Holnap Sz.-Pétervárra küldte; a császártól, felséges uramtól függ a végleges határozat sorsod fölött." Shamyl hallgatva bocsátá le fejét. „Igen sokáig vártam reád Tifliszben," folyt&rá a herczeg — ^reméltem, hogy magad adod meg magadat; de te kényszerűél, téged ^st fölkeresni." Ekkor Grabbe alezredeshez fordult a herczeg s mondá: ^„Utazzék ön rögtön Sz.-Pétervárra, s jelentse ő felségének mindazt, a sgifek tanúja volt. Nem küldök írásbeli jelentést; a részletes jelentés egyszerre fog Shamyllal oda érkezni." * * Kopenhága, sept. 24. (A Holsteinra vonatkozó kir. nyiltparancs.) Azon már távirdailag emlíett, a holsteini herczegség számárai kir. nyiltparancs, mely a közös ügyek tárgyalásánál a herczegség érdekeinek biztosítására vonatkozik, igy hangzik : „Ili VII. Frigyes stb. ezennel közzéteszszük. Ama legalázatosabb kétségnyilvánításban, melyet a holsteini herczegségbeli litt tartományi rendek gyűlése f. évi mart. 11-töl ezen előterjesztmények iránt adott ki, miket Mi a holsteini herczegség alkotmányánk kiegészítésére megkivántatóknak véltünk, s melyek által a tartományi rendek gyűlésének alkalom nyijtatott arra, hogy óhajtásait s indítványait a holsteini herczegség összmonarchiánkbani alkotmányszerű állásának rendezése iránt az 1852-dik évi január hó 28-dikáról kelt legmagasb hirdetmény által adatott alapon kifejezhesse, nem találtunk oly javaslatokat, melyek alkalmasak lennének arra, hogy általunk legfelsőbbleg szentesíttessenek. Mindemellett is legkegyelmesebb akaratunk, miszerint továbbra is holsteini s laufenburgi hercegségeinknek monarchiánknak a német szövetséghez nem tartozó részeihez, alkotmányszerű csatlakozása tűzessék ki a törekvések czéljául. Mivel azonban attól kell tartanunk, hogy ezen czél eléréséig még huzamos idő fog eltelni, ennélfogva legfelsőbbleg elhatároztuk, 1852. jan. 28-ki legmagasb hirdetményünk alapján s m. évi nov. 6-tól kelt nyilt parancsainkhoz csatlakozva, holsteini herczegségünk érdekeinek biztosítása végett, közös ügyek tárgyalásánál az alkotmányi viszonyok végérvényes szabályzásinak létesítéséig, ezen herczegség tekintetében, némely ideiglenes határozatokat hozni. E végre akarjuk s parancsoljuk, a mint következik : 1) Valamely oly ügy, mely ez idő szerint különös holsteini ügyet képez , ekkép a holsteini s lauenburgi herczegségek számára a ministeriumunk elé kijelölt hivatalos hatáskörhöz tartozik, nem máskép, mint egy, 1854. jun. 11-ki legfelsőbb rendeletünkből öszhangzásban kiadott törvény által fog ezen ministerumtól elvonathatni. 2) Monarchiánk közös ügyeiben oly tárgyakról végérvényes törvények, melyek 1854 jan. 17-ki rendi letlink kiadása előtt az előbbi tanácskozó holsteini tartományi rendek hatásköréhez tartoztak volna, a holsteini herczegséget illetőleg nem fognak kiadatni, mielőtt ezen herczegség tartományi rendi gyűlésének alkalom nyuttatnék arra, hogy az illető ügybeni véleményét nyilváníthassa. 3) ügy szívén készek vagyunk elfogadni holsteini herczegségünk tartományi rendi gyűléséből a monarchia közös ügyeire vonatkozó oly legalázatosabb indítványokat, miknek benyújtása a tartoményi rendi gyűlésnek ama korábbi hatásköréhez tartozott. 4) Továbbá tekintetbe vévén, mikép a legutóbb eszközlött népszámlálásból kiderült, hogy holsteini herczegségünk népszáma monarchiánk névszámának csekélyebb részét képezi, mint előbb, elhatároztuk, hogy mindaddig, míg ez iránt másként nem fogunk intézkedni, a holsteini herczegség a monarchia közös kiadásaihoz csupán 21.64 pettel járuljon. 5) A holsteini herczegségnek a monarchia közös kiadásai födözéséhezi járulékául legközelebb azon állambevételek 21.64 petje tekintendő, melyek eddig elő közösek voltak. 6) Továbbá a holsteni herczegség azon ősziéiből, melylyel a monarchia közös kiadásai a közös bevételeket netalán túlhaladnák, 21.64 perét szolgáltat ki, mely kiadás a herczegség különös bevételeiből lesz levonandó. 7) Mivel azonban legmagasb akaratunk, miszerint a holsteini herczegségnek a monarchia közös kiadásaitozt járulása oly határok közt tartassák, hogy rendes viszonyok közt s név szerint békeidőben ne legyen szükségessé, a holsteini herczegségbeli tartományi regi gyűlésünket, a monarchia közös kiadásainak födözésére a herczegség különös bevételeiből kiszolgáltatandó járulék előszerzése végett, rendkívüli adókivetés eszközlésére szólítni föl. — ennélfogva legfelsőbbleg elhatároztak, minden egyes évre, pénzügyministerünk javaslata folytán, ezen szellemben állapítai meg azon maximumot, melyen a monarchia közös kiadásaihoz, a holsteini herczegségre eső járuléknak nem szabad túllépnie. Mindenkinek legalázatosabban ehhez kell magát tartania. Okmányilag királyi kézjegyünk s reányomott pecsétünk alatt. Kelt Christiansbergi kastélyunkban, 1859. sept. 23-n. Frigyes R. Hall K. — Unsgaard J. J. — Fenger. Kragujeiecz, sept. 25. (Szkupstinai tárgyalások.) A szkupstina tegnapelőtti ülésében Jakov Zubaratzot nevezi ki harmadik titkárának; később megjelent maga a fejedelem, ki a polgári Ügyekbeni törvényes eljárásra vonatkozó törvényjavaslatot,» egy másikat az államhivatalnoko kat illetőlég fenyítő codexet terjesztett elő. 24-én a gyűlés egy bizottmányt nevezett ki, mely a törvényszéki eljárás tervezetét meg- vizsgálandja; megválasztott egy küldöttséget, mely fölirattal Milos jéghez menend, mely válaszul szolgáland az utóbbinak beszédére, s elhatározá, hogy minden nap fél nyolcztól fél egyig ülést tartand. Egyébiránt vannak több szavazatok, melyek az absolut kormányhatalomnak Milosra ruháztatása mellett nyilatkoznak (?); e kérdés azon-ban hivatalosan még nem tárgyaltatott. Konstantinápoly , sept. 18. (Összeesküvés.) A „P. N.“ itteni levelezője ezen homályos ügyről következőleg tudósít: „Utóbbi alkalommal irt levelemből érteni lehetett, hogy a szerail és a főbb hivatalnokok igaztalanságai minden török keblében a legnagyobb visszatetszést és gyűlöletet kezdék előidézni, mely eddig elfojtva, végtére kitört és kevésbe mult, hogy ezen az Ali-párt által figyelemre méltatott lappangó parázs veszedelmes lánggá nem magasodott mely a roskadozó birodalom épületét csak könnyen hamuba dönthető. A szeraszkei Riza pasa már múlt hét kezdetén több csonka hír által Szambulban készülő alattomos mozgalmakra volt figyelmeztetve, s minthogy utóbbi időkben az ily hírek nem igen ritkák voltak, nem csoda tehát, hogy most is csak könnyedén vétettek, és minden további kutatás elmaradt. Csütörtökön f. h. 15-kén azonban Hasszán pasa, a Bosporus várak parancsnoka a szeraszkei pasánál szokatlan látogatást tett, s azt titkosan néhány szóra a mellékszobába hiván, azon fontos fölfedezést tet, hogy öt hónap óta Szambulban egy messzire elágazott összeesküvés létezte, melynek tagjait papok (Ulema), katonatisztek, megfelelő csapatokkal, ő maga és még mások képezik, kiknek czélják Abdul Medzsídet néhány kijelölt miniszerrel a világból kiirtani, a szultán öcscsét Azz effendit a trónra emelni stb. „Eégemet — téve hozzá Hasszán pasa — főnöküknek akartak választani, de én azt el nem fogadván e vallomással együtt fejemet itt nagyságod előtt , tenni kész vagyok." A szeraszker tüstént odahagyta Tophanét, átment Szambulba, a város és környékebeli laktanyákban volt sereget összehivták, töltéseket osz- ' tanak ki, az örökét megkettőztetik, és minden arra mutat, hogy a zugó vulkán kitörését perezről perezre várják. Abdul Medsidekie hirt meghallotta, megijedve, s egészen ma ' gán kívül szeraszkerjét Tophanon felkérése, de ez már a parton váratkozva a sajkával közeledő nagyurat kiszállni nem kapja, hanem — veszedelemtől tartva — a nagyurat palotájába visszasietni sürgeté. Míg az egyik rése ez imént leírt készületeket teszi, a másiknak mindaddig nyoma sem mutatkozik. Riza pasa, ki az összeesküdtek nagy l lajstromát bírja, katonáit több ház és medreszekbe a kijelölt fők összefoljgására küldi, kiknek Bzámi estig már 80-ra emelkedett, s mindnyájok az ázsiai parton fekvő Kuleli laktanyába zárattak. Kuleli, péntek f. hó 16-án. Ulemák, seikhek, katonatisztek egész éjjel hurczoltattak ide erős őrizet alatt. Albán Dzsafer pasa az átkelés alatt a sarkából magát a tengerbe vett, a katonák kirántani akarták, de ő erőt vesz rajtuk és belefuladt. A pasának amint mondják, nagy pénz-s követelései lehettek a kormánynál, sokáig járt kell utána, de minden felé igazságtalan bánásmódot tapasztalt, s ezért vállalkozott az összeesküdtek egyik czimborájául. A szultán tartózkodik a szokásos pénteki imádságra nyilvánosan megjelenni. Riza pasa kétszer megy a szeráilba, és csak nagy kérések, biztosítások után sikerül neki az uralkodót arra bírni, hogy a kapuja előtti Validé Dzsámiba jőjön. A vallatások már megkezdettek, és valóban csoda és bámulat fogja el az embert, ha e sokat jelentő összeesküvésnek még csak egyenként napvilágra jövő szálait látjuk is. Egy köztük megállapított Ittifaknameh (egyleti tervezet) mutatja, hogy ők a hanyatlófélben levő hitügyet akarták védeni, ennek fő rombolóit, a szultánt, Faad, Riza és Kiamil pasákat kivégezni, és a kormánynak régi szilárdságát biztosítni, segédforrásait előteremteni szándékoztak. E mellett azonban a keresztények és külföldi követségek sértetlenül hagyatását, sőt ebeknek őrizetére több gyalogezredet határoztak, a válságos perekben Pera, Galata, Kadikör és más keresztényektől lakott városrészekbe leendettek szállítandók. Csak önbiztonságuk végett a telegráfi fonalt vágatták volna el. Ezen összeesküvés nem úgy mint a háború alatti, papi, hanem inkább katonainak tekintendő, mely a városban tanyázó katonaság minden osztálya és rangjaiból majdnem az egész tisztikart magában foglalja, és valószínű, amitől is leginkább tartanak, hogy a forradalom mirigye a város határain túl hatott, és Rumeliában majd bántatlanul dühönghet. Itt a czél elérésére a legnagyobb készületeket tették, a katonák jó része megnyeretett (csak a redifek nem, kiknek elvonulását a forradalmi párt várta), a tophanai lőszerek felügyelője magát négyezer hordó lőpor kiszolgáltatására kötelezte. Az ágyúsok több mint 6 üteget telepre raktak, töltés és kanócz készen tartatott. Először Stambul, aztán Tophane, legutóljára Kaleli laktanyát kerítették volna kézre, és így a stratégiai fontosságú háromszög birtokában a többi egyes helyek elfoglalását könnyen eszközölhették volna. Szombat, 17. A folyt valatásokból kitetszik, hogy az összeesküvésnek két főnöke volt, az első egy seikh Bagdadi Hadzsi Huszein effendi, a másik egy sérik pasa (osztálytábornok) Cserkesz Huszein pasa. Mind a kettő ismeretes; az elsőről azt tudjuk, hogy ő egy vad fanatikus ulema, a keleti tudományokban, az arab-perzsa nyelv és irodalomban jártas, a Korán magyarázatában kitűnő, de európai viszonyokról semmit sem tud. Vallási buzgósága oly nagy mértékű, hogy családját, házi jólétét elhagyva, itt Szambulban remeteként tölti napjait. A múlt orosz bábomban gyalog Karszba ment, és ott remeteöltönyében a katonák sorában legnagyobb csaták bajait osztá meg. őt az egész ministerium jelenlétiben vallaták, és hiteles kötforrásból tudom e következő szavait: „Sajnálom, hogy tervünk sikert nem aratott, de nem baj, ami nem volt, az lesz. — Szabjatok rám tüntetést, a milyent akartok, száműzzetek bármily messzire is, én visszajövök és Isten segedelmével újra kiirtástokhoz fogok; csak egy módon menekülhettek tőlem, és ez a halál — de akkor is jót teendtek velem , mert mint vértanú (sehid) múlok ki a szent ügyért." E forradalomban az ulemai pártot e vakbuzgó képviselte. Vannak ezenkívül egymások, a szenteskedő dervis Abdulgaffur effendi, s a tophanai mufti , meddin effendi, kik észtehetségükre nézve az elsőtől nagyig távol állnak, de vad dühük annál borzasztóbb. A katonai részről Huszein pasát tartják főnöknek. Ő nem rég Rumeliába ment s helyette az összeesküdtek Haszán pasát akarták választani, ki az egészet elárulta a mint fönnebb mondók. Az első tehát sejdített főnök jelleméről és lelki tehetségeiről sok szépet mondanak , de azt e birtk valósulásáig halasztjuk. Még egyszer ismételjük, hogy ez öszszeesküvésbe a Stambulban tanyázó sereg tiszti karának nagy része van bekeverve, kik a közvitézek közremunkálásával ugyat, de egyszersmind rettentő dolgokat mivelhettek volna. E katonai fölkelésre jellemző fényt vet egy főhadnagy beszéde, kit a hadügyminiszer e szókkal támadott meg : „Hát ga—béri hogy mertél padisahd ellen oly gonosz szándékkal szövetkezni?" „Ga—bér te vagy", felelé a tiszt, „kitelkedve nem veszed, hogy havonkint 300,000 piaszteredet rendesen kapod, míg a szegény közember 30 piasterre rugó díját már három hónap óta nem kapja.“ Ez ha nem is szószerinti igazság, de az egész eseményre nézve nagy horderővel bír az, hogy a sereg valóban minden fizetés és ruházat nélkül nagy nyomorban teng, míg az urak a fényűzést a legnagyobb mérvben űzik, panaszuk és elkeseredettségük nem helytelen, csakhogy a módszer, melylyel azt nyilvánítani akarták, Törökország jelen ingerült helyzetéhez nem alkalmas, és ők a baj gyógyítása helyett az államot könnyen a végveszély gödrébe taszíthatták volna. Vasárnap, 18. A befogatások még mindig folynak, a bűnnel terheltek száma már a kétszázat fölülmúlta. A szultán Fuad pasát ma kétszer hivatta a Brerailba. Az ország fő miniszerei maguk vallatják a bűnösöket, sokat még mindig a titok fátyola fedez." New-York. (Angol-amerikai viszály.) Anglia és Északamerika közt minap viszály támadt, mivel az amerikai Iick Harney a Frazer folyó torkolatánál fekvő San Juan szigetet, melyre Anglia magának birtokjogot igényel, csapatokkal megszállotta. A legújabb amerikai posta jelenti most, hogy az angol és amerikai csapatok közti véres öszeütközésről szóló hírek mind alaptalanok. Lord Lyons, a washingtoni brit követ, Case államtitkár irányában azon meggyőződést fejezte volna ki, hogy a vitálykérdés baráti után intéztethetik el, s újabb tu-dósítások San Juanból akként hangzanak, hogy ott még minden in I statu quo van. Az amerikai csapatok Fikett kapitány alatt állomásokon maradtak, s az angol hadihajók a kikötőben horgonyoztak. Egy angol katona sem szállíttatott partra, s azért a sziget közös megszállásáról egyelőre nem is lehet szó. Harney Iick a Douglas kormányzók által kiadott tiltakozványt teljes forma szerint viszonozta Washingtonba úgy mint az amerikai tengerészet két fő flotta-állomására sürgönyöket küldött. Mit tartalmaznak, senki sem tudja megmondani. Az ügy valószínűleg diplomatiai úton fog elintéztetni, mi annál könynyebben megeshetik, ha valósul, hogy Harney töb kormánya megbízása nélkül cselekedett. Táviratok. London, sept. 29. Midőn Russel lord Aberdenben a diszpolgárjogot elfogadó, azt erősíté, hogy míg ő a cabinetben lesz, Angolország nem fog résztvenni oly congressusban, mely az olaszok önrendelkezési jogát csorbítná; egyszersmind azon meggyőzését fejezé ki, miszerint Austria s Francziaország semmi esetre, sem fognak erőszakos beavatkozni. Zürich, sept. 28. Ma a franczia meghatalmazott két értekezletet tartott; előbb Desambrois-val, s erre mindkét austriai meghatalmazottal. Napoleon herczeg Arenenberget s erre Zürichet meglátogatá. Drezda, sept. 29. Ma a „Dresda. Journ." jelenti, hogy Beust minster-elnök ma délben Bécsbe utazott el. Páris, sept. 29. Martim Grey tábornok, algíri parancsnokká neveztetvén ki, Konstantinébe utazott el. Madrid, sept. 25. Gibraltárban jelenleg 8 angol hadihajó van. Az „Auter Cor." kijelenti, hogy a spanyol kormány nem gondol Marokkó elfoglalására, hanem elégtételt kíván nyerni, már akár békés uton, akár fegyvererő alkalmazásával. T n rn, sept. 26. A király s a ministerek tegnap Monzából visszatértek. Sir J. Hudson Panizzi-val Londonba utazott el. Párma, sept. 24. Az 1858 évi hadjutalékból 1200 ember hivatott be. — 1860 jan. 1-től kezdve a annexioi irányok következetes létesítéséül a piemonti kereskedelmi törvénykönyv hozatik be, s a hivatalnokok arra szoríttatnak, hogy Victor Emáiménnek hűséget esküdjenek. Florenz, sept. 24. Oct. től kezdve a középolaszomági államok közti vámsoronpók meg fognak szüntetni. Konstantinápoly, sept. 24. Az összeesküvés tárgyábani vizsgálattal foglalkozó bizottmány a nagyvezír , a sheikuliszlám, a hadügyminiszer, a rendőrminiszer, a nagytanács elnöke s a tanzimát-tanács elnökéből áll. Két tábornok, több ezredesek, tisztek, s papok s hivatalnokok fogattak be. Az albániai Dzsafer pasa az átszállítás alatt vizbe fulasztá magát. A lapoknak további közlések házhajtása megtiltatott. A gyakorló hajóraj ide visszatért. Az Angorávali távirdai közlekedés megnyittatott. Az igazságügyminister Mekter I pasa megbízatással Egyiptomba küldetik. Az itteni helyőrségnek 3 hónapi zsold-hátralék fizettetett ki. Holnapután fognak Jasszyba és I Bukarestbe elutazni a Kuza fejedelemhez intézett fermanok I átvivői. S z m y n a , sept. 24. Az egésségi helyzet kedvező. Athéné, sept. 24. Alfréd herczeg megérkezését várják. Gazdaság, ipar s kereskedelem Sopron, sept. 26. A mai hetivásárra sok gabonát hoztak , a bejegyzések a következendők voltak : búza 3 ft 15 kr—4 ft 20 kr (behozatott 940 mérő); rozs 2 ft 20 —40 kr (behozatott 610 mérő); árpa 2 ft—2 ft 10 kr (behozatott 680 mérő); zab 1 ft 57—78 kr (behozatott 710 mérő); tengeri 3 ft 4—15 kr (behozatott 300 mérő.) Liptó megye, septemberben (A „P. Lt.“ tudósítása.) A három hétig tartott esős idő, mely nagyon megártott a sarjú-betakarításnak és a krumpliásásnak, már elmúlt. A termés távolról sem felelt meg a várakozásnak, s az árak minden gabonanemre nézve mégis hihetetlen alant állanak. Különösen a szeszt senki sem veszi s alig lehet igen alacsony áron is túladni rajta. Azonban remélik, hogy a bánsági gabnaár emelkedést itt is fogják követni a gabnanemnek. A pesti gabonacsarnok jegyzőkönyvi árjegyzéke : új bánsági busa