Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)

1859-10-01 / 234. szám

tárgyalások semmi pozitív megállapodáshoz nem vezettek, addig má­sok szerint a brüsseli SurreSbus létrejövése kicsinált dolog. Ez utóbbi nézetet vallja a"Im­épendance belge", a „Nord“ ellen­ben megmarad a mellett, hogy „a belga királynak se minő­sége se joga nincs arra, hogy egy congressusban elnököljön, hol a nagyhutalunk, melyek közé az ő országa nem tartozik, azon európai ügyeket tárgyalják, melyek nem tartoztak az ő fóruma elé.“ Ezzel ismét ellenkezőleg a „K. Z.“ párisi levelezője az angol sajtó ellenmondásai daczára megmarad a mellett, hogy : 1) Bistritzban a belga király közbenjárása folytán Austria és Francziaország közt egyezmény jött létre, és hogy 2) egy congressusnak Brüsselben eg­y­­sülése elvben el van határolva. Egyébiránt az ez ügyet körülvevő homály nemsokára szét fog oszlani, miután a herczegségek ügyét ille­tőleg egy új mr poleoui n­yilatkozványnak néznek eléje, mely a Met­ternich by küldetése óta eszközlött eredményeket kihirdetendi, egyébiránt pedig az amnexio ellen még élesebben fog nyilatkozni, mint ezt az el­ő czikk tévé. Ilóvia, sept. 22. (A forradalmi csapatok.) A „Nord"-nak e napról táv­­irják : „A legallók csapatjai Rimini környékén öszpontositvák s még Granavát is megszállták. Fanti, Garibaldi és R­igelli tákok Riminibe mentek, hol 14,000 ember áll együtt. A Pesaro és Anconánál álló pá­pai csapatok alig erősebbek 8000 embernél." Nápoly, szept 24. (f­ejedelmi találkozási forradalm­i hi­r.) A „Nőid" jelenti : „Az ifjú nápolyi király a pápávali találkozás végett a római határra megy.­" Ugyanannak táv­orják: „Hire jár, hogy Aquilában az Abruzzok közt a forradalom kitöréshez jutott, s hogy oda már csapa­tok is küldettek." Brüssel, a. pt. 26. (A septemberi ünne­pély­ek.) A sepleoileri ünnepélyek mai utolsó s főlapjának az idő "nagyon kedvezett. 12 órak-or ment végbe az amphitheatrummá átalakított „nemzet teré­n, a parliamenti épület előtt, az ünnepélyi can­ate előadása , majdnem négyszáz zenész s mintgy ezernyolczszáz énekesből álló zenekar által. Maga a zeneszerző Sámuel Adolf vezető e nagyszerű zeneünne­pélyt, mely nagy tetszéssel fogadtatott. E szerint a műértők által már a próbák alkalmával kifejezed ítéletet a nép szava a legfénye­ i­mesebb módon m­egerősité Délutáni 1 ór­­a parliament r­end, mely a minis­erek, az 1830-ki congressus életb­en levő tagjai, s a jelenlegi követek s­zenaten­k nagy részéből volt összeállítva, a kamra palotá­jából a congressus térre indult; hova néhány percz múlva a bra­­b­an­t­i herczeg s herczegné is megérkeztek. Rogier tartá az Un népi beszédet, s midőn ezer, ezerszeresen ismételt kiáltással zárá be beszédét: „éljen a király!" leesett az utólsó boríték, mely a király­nak a congressus-oszlop tetején álló szobrát födözi. Rogier után még Orti­s Renéssé gróf emeltek szót min­dkét kamra nevé­ben. 3 órakor vége volt az ünnepélynek. Berlin, sept. 26. (Eisenachi programra.) A berlini nPressbureauumból írják : „A porosz kormány azon esetre, ha a nemzeti törekvések ellen beavatkozás határoztatnék el, ily határozattal valószi­űleg megta­­gadandja beleegy­ezését, mennyiben a német mozgalom vezetői és vivői részéről a törvényes korlátok áthágása fönn nem forog. Po­roszország nem adandja ahhoz kezét, hogy a karlsbadi végzések ide­vágó határozmányai alkalmazásba hozassanak. Azokra nézve azon­ban, kik a különböző német államokban a mozgalom előmozdítására egyesültek, a dolgok ily helyzetében a legkomolyabb intés fekszik, hogy a legszigorúbb törvényességet s a leghiggadtabb mértéktartást « szeghette» kötelességük"­é tegye Erre az „A. A. Ztg" megjegyzi: „Tulajdonképi beavatkozás a „nemzeti törekvések" ellen nagyon fö­­l­­ösleges lenn­e st nem érné meg a fáradságot. Még az eisenachi programoj aláírása is — pedig valóban olcsó és fáradság nélküli munka — épen nem akar előhaladni. Fel­ünk különösen, hogy mi Poroszországot illeti, a nyugati részekben semmi sem hallatszik ily izgatásról, míg a keleti részen aránylag nagyobb részvét vehető é­zre. Danigban a programm számos aláírókra talált. Most Tilsitben is tartatott ily gyűlés." Sz. Péter vár, s pt. 21." (Shamyl elfogatása.) Ezen eseményről még bővebb írásbeli tudósítás nincs, ellenben Grabbe alezredesnek (ez jutalmul a jó üzenetért ezredessé s cs. hadsegéddé neveztetett ki) szóbeli közlé­séből e következő m­ég nem ismert adatokat nyerjük : „Több nemű megveretések után Shamyl 400 bü­n­üriddel bezárkózott Guuibba, egy meredek sziklán fekvő fészekbe, melyhez egyetlen igen keskeny ösvény vezet, szóval. Shamyl álláspontja oly kitűnő volt, hogy egyet­len század katonaság egy egész sereg ellen egész hónapokig bátran védelmezhette voln. Ha Bar­atinsky azon gondolatra jött , a tá­madást egyszerre két oldalról intézni. Míg egy hadoszlop az említett keskeny ösvény ellen nyomult, addig néhány száz ön­­kénytes az ellenkező oldalon szintoly nagy merészséggel mint erő­feszítéssel a sziklán kúszott fel, s igy a kis ellenséges seregnek vá­ratlanul hátuljába esett. Fölötte heves mészárlás támadt; a muridák kétségbee­­etten harczoltak ; 400 közöl 47 maradt életben. Shamyl végre egy sziklába vágott üregbe vonta meg magát, Hg Bariatinski megadásra szólitá őt föl. Ez a barlang küszöbére jött s kérdé a felté­e­­leket. „Lépj ki minden föltétel nélkül rejtekedből", mondá neki a her­­czeg. Shamyl kilépett. „Te vagy Shamyl?" —­ „Igen", válaszoló ez. — „Éle­idet ajándékul kapod , nőidet és kincseidet is meg­tartod. Holnap Sz.-Pétervárra küldte­­; a császártól, felséges uramtól függ a végleges határozat sorsod fölött." Shamyl hallgatva bocsátá le fejét. „Igen sokáig vártam reád Tifliszben," folyt&rá a herczeg — ^reméltem, hogy magad adod meg magadat; de te kényszerűél, téged ^st fölkeresni." Ekkor Grabbe alezredeshez fordult a herczeg s mondá: ^„Utazzék ön rögtön Sz.-Pétervárra, s jelentse ő felségének mindazt, a sgifek tanúja volt. Nem küldök írásbeli jelentést; a részletes jelentés egyszerre fog Shamyllal oda érkezni." * * Kopenhága, sept. 24. (A Holstein­r­a vonatkozó ki­r. nyiltparancs.) Azon már távirdailag emlíett, a holsteini herczegség számárai kir. nyilt­parancs, mely a közös ügyek tárgyalásánál a herczegség érdekeinek biztosítására vonatkozik, igy hangzik : „Ili VII. Frigyes stb. ezennel közzéteszszük. Ama legalázatosabb kétségnyilvánításban, melyet a holsteini herczegségbeli litt tartományi rendek gyűlése f. évi mart. 11-töl ezen elő­terjesztmények iránt adott ki, miket Mi a holsteini herczegség alkotmányán­k kiegészítésére megkiván­­tatóknak véltünk, s melyek által a tartományi rendek gyűlésének alka­lom nyijtatott arra, hogy óhajtásait s indítványait a holsteini her­czegség összmonarchiánkbani alkotmány­szerű állásának rendezése iránt az 1852-dik évi január hó 28-dikáról kelt legmagasb hirdet­mény által adatott alapon kifejezhesse, nem találtunk oly javaslatokat, melyek alkalmasak lennének arra, hogy általunk legfelsőbbleg szentesít­­tessenek. Mindemellett is legkegyelmesebb akaratunk, miszerint továbbra is holsteini s laufenburgi herc­egségeinknek monarchiánknak a német szövet­séghez nem tartozó részeihez, alkotmányszerű csatlakozása tűzessék ki a törekvések czéljául. Mivel azonban attól kell tartanunk, hogy ezen czél eléréséig még huzamos­ idő fog eltelni, ennélfogva legfelsőbbleg elhatá­roztuk, 1852. jan. 28-ki legmagasb hirdetményünk alapján s m. évi nov. 6-tól kelt nyilt parancsainkhoz csatlakozva, holsteini herczegségünk érde­keinek biztosítása végett, közös ügyek tárgyalásánál az alkotmányi vi­szonyok végérvényes szabályzásinak létesítéséig, ezen herczegség tekin­tetében, némely ideiglenes határozatokat hozni. E végre akarjuk s pa­rancsoljuk, a mint következik : 1) Valamely oly ügy, mely ez idő szerint különös holsteini ügyet ké­pez , ekkép a holsteini s lauenburgi herczegségek számára a ministeriumunk elé kijelölt hivatalos hatáskörhöz tartozik, nem máskép, mint egy, 1854. jun. 11-ki legfelsőbb rendeletünkből öszhangzásban kiadott törvény ál­tal fog ezen ministerumtól elvonathatni. 2) Monarchiánk közös ügyeiben oly tárgyakról­ végérvényes törvé­nyek, melyek 1854 jan. 17-ki rendi­ letlink kiadása előtt az előbbi ta­nácskozó holsteini tartományi rendek hatásköréhez tartoztak volna, a holsteini herczegséget illetőleg nem fognak kiadatni, mielőtt ezen herczeg­­ség tartományi rendi gyűlésének alkalom nyuttatnék arra, hogy az illető ü­gybeni véleményét nyilváníthassa. 3) ügy szí­vén készek vagyunk elfogadni holsteini herczegségünk tartományi rendi gyűléséből a monarchia közös ügyeire vonatkozó oly legalázatosabb indítványokat, miknek benyújtása a tar­tomény­i rendi gyű­lésnek ama korábbi hatásköréhez tartozott. 4) Továbbá tekintetbe vévén, mikép a legutóbb eszközlött nép­számlálásból kiderült, hogy holsteini herczegségünk népszáma monar­chiánk név­számának csekélyebb részét képezi, mint előbb, elhatároztuk, hogy mindaddig, míg ez iránt másként nem fogunk intézkedni, a holsteini herczegség a monarchia közös kiadásaihoz csupán 21.64 pettel járuljon. 5) A holsteini herczegségnek a monarchia közös kiadásai födözésé­­hezi járulékául legközelebb azon állambevételek 21.64 petje tekintendő, melyek eddig elő közösek voltak. 6) Továbbá a holsteni herczegség azon ősziéiből, melylyel a monar­chia közös kiadásai a közös bevételeket netalán túlhaladnák, 21.64 perét szolgáltat ki, mely kiadás a herczegség különös bevételeiből lesz levo­nandó. 7) Mivel azonban legmagasb akaratunk, miszerint a holsteini her­czegségnek a monarchia közös kiadásait­ozt járulása oly határok közt tar­tassák, hogy rendes viszonyok közt s név szer­int békeidőben ne legyen szükségessé, a holsteini herczegségbeli tartományi re­gi gyűlésünket, a monarchia közös kiadásainak födözésére a herczegség különös be­vételeiből kiszolgáltatandó járulék előszerzése végett, rendkívüli adó­kivetés eszközlésére szólítni föl. — ennélfogva legfelsőbbleg elhatároztak, minden egyes évre, pénzügyministerünk javaslata folytán, ezen szellem­ben állapítai meg azon maximumot, melyen a monarchia közös kiadásai­hoz, a holsteini herczegs­égre eső járuléknak nem szabad túllépnie. Mindenkinek legalázatosabban ehhez kell magát tartania. Okmányilag királyi kézjegyünk s reányomott pecsétünk alatt. Kelt Christiansbergi kastélyunkban, 1859. sept. 23-n. Frigyes R. Hall K.­ — Unsgaard J. J. — Fenger. Kragujei­ecz, sept. 25. (Szkupstinai tárgyalások.) A szkupstina tegnapelőtti­­ ülésében Jakov Zubaratzot nevezi ki harmadik titkárának; később­ megjelent maga a fejedelem, ki a polgári Ügyekbeni törvényes eljá­­­rásra vonatkozó törvényjavaslatot­,» egy másikat az államhivatalnoko­­­ kat illetőlé­g fenyítő codexet terjesztett elő. 24-én a gyűlés egy­­ bizottmányt nevezett ki, mely a törvényszéki eljárás tervezetét meg-­­ vizsgálandja; megválasztott egy küldöttséget, mely fölirattal Milos j­éghez menend, mely válaszul szolgáland az utóbbinak beszédére, s elhatározá, hogy minden nap fél nyolcztól fél egyig ülést tartand.­­ Egyébiránt vannak több szavazatok, melyek az absolut kormányha­talomnak Milosra ruháztatása mellett nyilatkoznak (?); e kérdés azon-­­­ban hivatalosan még nem tárgyaltatott. Konstantinápoly , sept. 18. (Összeesküvés.) A „P. N.“ itteni levelezője ezen homályos ügyről következőleg tudósít: „Utóbbi alkalommal irt levelemből érteni lehetett, hogy a szerail és a főbb hivatalnokok igaztalanságai minden török keblében a legnagyobb visszatetszést és gyűlöletet kezdék előidézni, mely eddig elfojtva, végtére kitört és kevésbe mult, hogy ezen az Ali-párt által figyelemre méltatott lappangó parázs veszedelmes lánggá nem magasodott mely a roskadozó birodalom épületét csak könnyen hamuba dönthető. A szeraszkei Riza pasa már múlt hét kezdetén több csonka hír által Szambulban készülő alattomos mozgalmakra volt figyel­meztetve, s minthogy utóbbi időkben az ily hírek nem igen ritkák voltak, nem csoda tehát, hogy most is csak könnyedén vétettek, és minden to­vábbi kutatás elmaradt.­­ Csütörtökön f. h. 15-kén azonban Hasszán pasa, a Bosporus várak parancsnoka a szeraszkei pasánál szokatlan lá­togatást tett, s azt titkosan néhány szóra a mellékszobába hiván, azon fontos fölfedezést te­t, hogy öt hónap óta Szambulban egy messzire elá­gazott összeesküvés létezte, melynek tagjait papok (Ulema), katonatisz­­­­tek, megfelelő csapatokkal, ő maga és még mások­ képezik, kiknek czélják Abdul Medz­sídet néhány kijelölt miniszerrel a világból kiirtani, a szultán öcscsét A­z­­­z effendit a trónra emelni stb. „Eégemet — téve­­ hozzá Hasszán pasa — főnöküknek akartak választani, de én azt el nem­­ fogadván e vallomással együtt fejemet itt nagyságod előtt , tenni kész vagyok." A szeraszker tüstént odahagyta Tophanét, átment Szambulba, a vá­ros és környékebeli laktanyákban volt sereget összehivták, töltéseket osz- ' tanak ki, az örökét megkettőztetik, és minden arra mutat, hogy a zugó vulkán kitörését perezről perezre várják. Abdul Medside­kie hirt meghallotta, megijedve, s egészen ma­ ' gán kívül szeraszkerjét Tophanon felkérése, de ez már a parton várat­­­kozva a sajkával közeledő nagyurat kiszállni nem kapja, hanem — veszedelemtől tartva — a nagyurat palotájába visszasietni sürgeté. Míg az egyik rése ez imént leírt készületeket teszi, a másiknak mindaddig nyoma sem mutatkozik. Riza pasa, ki az összeesküdtek nagy l lajstromát bírja, katonáit több ház és medreszekbe a kijelölt fők összefol­j­gására küldi, kiknek Bzámi estig már 80-ra emelkedett, s mindnyájok az­­ ázsiai parton fekvő Kuleli laktanyába zárattak. Kuleli, péntek f. hó 16-án. Ulemák, seikhek, katonatisztek egész éjjel hurczoltattak ide erős őrizet alatt. Albán Dzsafer pasa az átke­­­­lés alatt a sarkából magát a tengerbe vett, a katonák kirántani akarták,­­ de ő erőt vesz rajtuk és belefuladt. A pasának amint mondják, nagy pénz-­s követelései lehettek a kormánynál, sokáig járt kell utána, de minden­­­ felé igazságtalan bánásmódot tapasztalt, s ezért vállalkozott az összees­­­­küdtek egyik czimborájául. A szultán tartózkodik a szokásos pénteki imádságra nyilvánosan­­ megjelenni. Riza pasa kétszer megy a szeráilba, és csak nagy kérések,­­ biztosítások után sikerül neki az uralkodót arra bírni, hogy a kapuja előtti Validé Dzsámiba jőjön. A vallatások már megkezdettek, és valóban csoda és bámulat fogja el az embert, ha e sokat jelentő összeesküvésnek még csak egyenként napvilágra jövő szálait látjuk is. Egy köztük megállapított Ittifaknameh (egyleti tervezet) mutatja, hogy ők a hanyatló­félben levő hitügyet akar­ták védeni, ennek fő rombolóit, a szultánt, Faad, Riza és Kiamil pasákat kivégezni, és a kormánynak régi szilárdságát biztosítni, segédfor­rásait előteremteni szándékoztak. E mellett azonban a keresztények és külföldi követségek sértetlenül hagyatását, sőt ebeknek őrizetére több gyalog­ezredet határoztak, a válságos perekben Pera, Galata, Kadikör és más keresztényektől lakott városrészekbe leendettek szállítandók. Csak önbiztonságuk végett a telegráfi fonalt vágatták volna el. Ezen összeesküvés nem úgy mint a háború alatti, papi, hanem inkább katonainak tekintendő, mely a városban tanyázó katonaság minden osztálya és rangjaiból majdnem az egész tisztikart magában fog­lalja, és valószínű, a­mitől is leginkább tartanak, hogy a forradalom mi­rigye a város határain túl hatott, és Rumeliában majd bántatlanul dü­hönghet. Itt a czél elérésére a legnagyobb készületeket tették, a katonák jó része megnyeretett (csak a redifek nem, kiknek elvonulását a forra­dalmi párt várta), a tophanai lőszerek felügyelője magát négy­ezer hordó lőpor kiszolgáltatására kötelezte. Az ágyúsok több mint 6 üte­get telepre raktak, töltés és kanócz készen tartatott. Először Stambul, aztán Tophane, legutóljára Kaleli laktanyát kerítették volna kézre, és így a stratégiai fontosságú háromszög birtokában a többi egyes helyek elfoglalását könnyen eszközölhették volna. Szombat, 17. A folyt valatásokból kitetszik, hogy az összees­küvésnek két főnöke volt, az első egy seikh Bagdadi Hadzsi Hu­­­szein effendi, a másik egy sérik pasa (osztálytábornok) Cserkesz Huszein pasa. Mind a kettő ismeretes; az elsőről azt tudjuk, hogy ő egy vad fanatikus ulema, a keleti tudományokban, az arab-perzsa nyelv és irodalomban jártas, a Korán magyarázatában kitűnő, de európai viszo­nyokról semmit sem tud. Vallási buzgósága oly nagy mértékű, hogy csa­ládját, házi jólétét elhagyva, itt Szambulban remeteként tölti napjait. A múlt orosz bábomban gyalog Karszba ment, és ott remeteöltönyében a katonák sorában legnagyobb csaták bajait osztá meg. őt az egész mi­­nisterium jelenlétiben vallaták, és hiteles kötforrásból tudom e következő szavait: „Sajnálom, hogy tervünk sikert nem aratott, de nem baj, ami nem volt, az lesz. — Szabjatok rám tüntetést, a milyent akartok, szám­űzzetek bármily messzire is, én visszajövök és Isten segedelmével újra kiirtástokhoz fogok; csak egy módon menekülhettek tőlem, és ez a halál — de akkor is jót teendtek velem , mert mint vértanú (sehid) múlok ki a szent ügyért." E forradalomban az ulemai pártot e vakbuzgó képviselte. Vannak ezenkívül egy­mások, a szenteskedő dervis Abdulgaf­­f­u­r effendi, s a tophanai mufti , m­­­e­d­d­i­n effendi, kik észtehetségükre nézve az elsőtől nagyig távol állnak, de vad dühük annál borzasztóbb. A katonai részről H­u­s­z­e­i­n pasát tartják főnöknek. Ő nem rég Rumeliába ment s helyette az összeesküdtek H­a­s­z­á­n pasát akarták választani, ki az egészet elárulta a mint fönnebb mondók. Az első tehát sejdített főnök jelleméről és lelki tehetségeiről sok szépet mondanak , de azt e birtk valósulásáig halasztjuk. Még egyszer ismételjük, hogy ez ösz­­szeesküvésbe a Stambulban tanyázó sereg tiszti karának nagy része van bekeverve, kik a közvitézek közremunkálásával u­gyat, de egyszersmind rettentő dolgokat mivelhettek volna. E katonai fölkelésre jellemző fényt vet egy főhadnagy beszéde, kit a hadügyminiszer e szókkal támadott meg : „Hát ga—béri hogy mertél padisahd ellen oly gonosz szándékkal szövetkezni?" „Ga—bér te vagy", felelé a tiszt, „ki­telkedve nem veszed, hogy havonkint 300,000 piaszte­­redet rendesen kapod, míg a szegény közember 30 piasterre rugó díját már három hónap óta nem kapja.“ Ez ha nem is szószerinti igazság, de az egész eseményre nézve nagy horderővel bír az, hogy a sereg valóban minden fizetés és ruházat nélkül nagy nyomorban teng, míg az urak a fényűzést a legnagyobb mérvben űzik, panaszuk és elkeseredettségük nem helytelen, csakhogy a módszer, melylyel azt nyilvánítani akarták, Török­ország jelen ingerült helyzetéhez nem alkalmas, és ők a baj gyógyítása helyett az államot könnyen a végveszély gödrébe taszíthatták volna. Vasárnap, 18. A befogatások még mindig folynak, a bűnnel ter­heltek száma már a két­százat fölülmúlta. A szultán Fuad pasát ma kétszer hivatta a Brerailba. Az ország fő miniszerei maguk vallatják a bű­nösöket, sokat még mindig a titok fátyola fedez." New-York. (Angol-amerikai viszály.) Anglia és Északamerika közt minap viszály támadt, mivel az amerikai Iick Harney a Frazer folyó torkolatánál fekvő San Juan szigetet, melyre Anglia magának birtokjogot igényel, csapatokkal me­gszállotta. A legújabb amerikai posta jelenti most, hogy az angol és amerikai csapatok közti véres ö­szeüt­közésről szóló hírek mind alaptalanok. Lord Lyons, a washing­toni brit követ, Case államtitkár irányában azon meggyőződést fejezte volna ki, hogy a vitálykérdés baráti után intéztethetik el, s újabb tu-­­­dósítások San­ Juanból akként hangzanak, hogy ott még minden in I statu quo van. Az amerikai csapatok Fikett kapitány alatt állomás­o­­kon maradtak, s az angol hadihajók a kikötőben horgonyoztak. Egy angol katona sem szállíttatott partra, s azért a sziget közös megszál­lásáról egyelőre nem is lehet szó. Harney Iick a Douglas kormányzó­k által kiadott tiltakozványt teljes forma szerint viszonozta­­ Washing­tonba úgy mint az amerikai tengerészet két fő flotta-állomására sür­gönyöket küldött. Mit tartalmaznak, senki sem tudja megmondani. Az ügy valószínűleg diplomatiai úton fog elintéztetni, mi annál köny­­nyebben megeshetik, ha valósul, hogy Harney töb kormánya megbí­zása nélkül cselekedett. Táviratok. London, sept. 29. Midőn Russel lord Aberdenben a diszpolgárjogot elfogadó, azt erősíté, hogy míg ő a cabinetben lesz, Angolország nem fog résztvenni oly congressusban, mely az olaszok önrendelkezési jogát csorbítná; egyszersmind azon meggyő­­zését fejezé ki, miszerint Austria s Francziaország semmi esetre, sem fognak erőszakos­­ beavatkozni. Zürich, sept. 28. Ma a franczia meghatalmazott két értekez­letet tartott; előbb Des­ambro­i­s-val, s erre mindkét austriai meghatalmazottal. N­a­po­l­eo­n herczeg Arenenberget s erre Z­ü­­r­i­c­h­e­t meglátogatá. Drezda, sept. 29. Ma a „Dresda. Journ." jelenti, hogy B­e­u­s­t min­ster-elnök ma délben B­é­c­s­b­e utazott el. Pár­i­s, sept. 29. Mar­ti­m G­r­ey tábornok, algíri paran­­cs­­nokká neveztetvén ki, Konstantinébe utazott el. Madrid, sept. 25. Gibraltárban jelenleg 8 angol hadi­hajó van. Az „Auter Cor." kijelenti, hogy a spanyol kormány nem gondol Marokkó elfoglalására, hanem elégtételt kíván nyerni, már akár békés uton, akár fegyvererő alkalmazásával. T n r­­­n, sept. 26. A király s a ministerek tegnap Monzából visszatértek. Sir J. Hudson Panizzi-val Londonba utazott el. Párm­a, sept. 24. Az 1858 évi hadjutalékból 1200 ember hiva­tott be. — 1860 jan. 1-től kezdve a annexioi irányok következetes létesítéséül a piemonti kereskedelmi törvény­könyv hoza­­tik be, s a hivatalnokok arra szoríttatnak, hogy Victor Em­áiménn­e­k hű­séget esküdjenek. Florenz, sept. 24. Oct.­­ től kezdve a középolaszomági ál­­­­lamok közti vám­soronpók meg fognak szüntetni. Konstantinápoly, sept. 24. Az összeesküvés tárgyá­­­­bani vizsgálattal foglalkozó bizottmány a nagyvezír , a sheik­ul­­i­szlám, a hadügyminiszer, a rendőrminiszer, a nagytanács elnöke s a­­ tanzimát-tanács elnökéből áll. Két tábornok, több ezredesek, tisztek, s papok s hivatalnokok fogattak be. Az albániai Dzsafer pasa az átszál­­­­lítás alatt vizbe fulasztá magát. A lapoknak további közlések házha­­j­tása megtiltatott. A gyakorló­ hajóraj ide visszatért. Az Angorávali­­ távirdai közlekedés megnyittatott. Az igazságügyminister Mekter I pasa megbízatással Egyiptomba küldetik. Az itteni helyőrségnek 3­­ hónapi zsold-hátralék fizettetett ki. Holnapután fognak Jasszyba és I Bukarest­be elutazni a Kuza fejedelemhez intézett fermanok I átvivői. S z m y n a , sept. 24. Az egésségi helyzet kedvező. Athéné, sept. 24. Alfréd herczeg megérkezését várják. Gazdaság, ipar s kereskedelem Sopron, sept. 26. A mai hetivásárra sok gabonát hoztak , a bej­egy­­zések a következendők voltak : búza 3 ft 15 kr—4 ft 20 kr (behoza­­tott 940 mérő); rozs 2 ft 20 —40 kr (behozatott 610 mérő); árpa 2 ft—2 ft 10 kr (behozatott 680 mérő); zab 1 ft 57—78 kr (behoza­­tott 710 mérő); tengeri 3 ft 4—15 kr (behozatott 300 mérő.) Liptó megye, septemberben (A „P. Lt.“ tudósítása.) A három hétig tartott esős idő, mely nagyon megártott a sarjú-betakarításnak és a krumpliásásnak, már elmúlt. A termés távolról sem felelt meg a várako­zásnak, s az árak minden gabonanemre nézve mégis hihetetlen alant álla­nak. Különösen a szeszt senki sem veszi s alig lehet igen alacsony áron is túladni rajta. Azonban remélik, hogy a bánsági gabnaár emelkedést itt is fogják követni a gabnanemn­ek. A pesti gabonacsarnok jegyzőkönyvi árjegyzéke : új bánsági busa

Next