Budapesti Hírlap, 1859. november (260-284. szám)

1859-11-01 / 260. szám

igazgató választmányi Ülést 18-kán, végre az ünnepélyes nagy­gyűlést 19- kén fogja megtartani. * A Kazinczy ünnep Győrött 28-káról közbejött akadályok miatt oet. 31-kére halasztatott el. * Értékes régiség. A karmelita­ kolostor padlásán Győrött, mint az ottani lap jelenti — a közelebb odaérkezett t. atyák a múlt napokban egy 200 latot nyomó ezüst templomi lámpát találtak. A lámpa egészen fekete volt, miből azt következtetik, hogy annak már hosszabb idő óta kellett a padláson hevernie. * Schiller ünnep. A bécsi cs. k. tudományos akadémia m. hó 27-ki közgyűlésében elhatározta, hogy Schiller születésnapja százados ünnepé­nek alkalmával 200 darab cs. k. anszr. aranyat tűzzön ki a következő feladatra: Schiller működésének méltányolása a tudományhozi viszony­ban általában s a bölcsészeti s történelmi tanokhoz különösen. A pályamű­vek beküldésének határideje nov. 10-ke 1860. A dij az 1861. máj. 30-ki ünnepélyes ülésben fog odaitéltetni. * Irodalmi füzetek. A „Sárospataki füzetek“ből a harmadik év­folyam harmadik füzete, következő tartalommal jelent meg : A paulicia­­nusok keleten mint a reform első előharczosai Nagy Józseftől.— Az egy­ház állása a házasságot illető törvényhozás és törvényes vizsgálathoz K­u­a­m­á­n­y Károly bécsi cs. k. prot. theol. tanártól. — Uniókisérletek a reformatio őskorában F­i­l­ó Lajostól. — Császári nyiltparancs 1859. zept. 1-től. — A gömöri helv. hitv. egyházmegyét kötelező szabályok (folytatás) Maklári Pap Lajostól. — Az egyházak belkormány­­zatára Szentgyörgyi Sámuel superintended által 1735-ki egyházlátoga­tási körút alkalmával egyházankint kiosztott ekklézsiai punctumok M. P. L.-től. — A Huszton tartott generalis zsinat végzései 1701. Révész Imrétől. — Kerkápolyi világtörténetének birálata P­á­l­k­ö­v­i Antaltól. Das christliche Gymnasium. Von C. Niese-Baumburg. — Őszinte szó a zene érdekében Ivánka Sámueltől. — Protestáns világkrónika (Nor­végia). — A szerkesztőség egyúttal jelenti, hogy e füzetek harmadik év­folyama, mely 30 nagy ivén öt szállítmányban jelenik meg, postán 3 ft 15 és posta nélkül 2 ft 62% krjával folyvást fogad el előfizetéseket. Továbbá kapható az első folyam második fele (3 ft 15 kr) s a második folyam egészen (6 ft 30 kr). * Új könyv: Király János (Aldunasor 3-ik sz. a. 2-ik emelet) 4 frtjával előfizetést nyit ily czimű­ hasznos kézi könyvre: Takaré­kos háztartás vagy alapos és biztos tanácsadó hölgyeknek mindennemű öltözékeik önkezü elkészítésében, annak megtakarításában és tisztán tar-­ tásában. Továbbá útmutatás, miként kell mindenféle ruhát és kelméket tisztítani és festeni, valamint más egyéb háziszerek könnyű s jutányos előállításában is. Könyvéhez mindenféle mintaképrajzokat is fog adni. * Magyar kertészeti társulat. Az igazgató választmány múlt hó 20- kán b. Prón­ay Gábor úr elnöklete alatt ülést tartott. Felolvastatott a kiállítást rendező bizottmány javaslata, mely egész kiterjedésében elfo­gadtatván, megállapodás történt, hogy f. hó 4-kén közgyűlés tartassék a kiállítást bíráló jury megválasztására. Nov. 5-én reggeli 9 órakor a kiál­lítás ünnepélyes megnyitása. 12-kén éves közgyűlés a nemzeti múzeum dísztermében, az­nap délben közeled. 13-kán d. u. 7 órakor az igazgató választmány a kiállítás bezárásával kihirdeti a jury ítéletét és a díjakat kiosztandja. 14-n regg. 9 óra megkezdetik az illető kiállított tárgyak elár­verezése. Ennek folytán elhatároztatott, hogy a kiállítások jövedelmei kü­lön kezeltetvén, azok a kertészet szellemi eszközeire fordittassanak. Felol­vastatott az 1859-i jul. 11-n tartott választmányi ülés jegyzőkönyve 6-ik pontja alatt a méhészet előmozdítása tárgyában felkért bizottmány javaslata, melynél fogva 10 ftos részvényeken alapulandó méhészeti társulat a m. kertészeti társulat kebelébe mint külön­b önálló szakosztály fölvétetni ajánltatik.­­ Ezen javaslat, miután a társulat faápolókat nevelő intéze­tét kertjében megnyitandó, növendékeit ez után a méhészet czélszerű ke­zelésébe és újabb sikeres haladásaiba bevezetni alkalmat nyerne, — de különben is a társulat kertjében fölállítandó méhészet a virágzó fák him­­porának összehordásával a társulat gyümölcstenyésztési czéljait nagyban előmosdatni látván, a méhészetnek a gyümölcstenyésztéssel szükséges összekapcsolását elvileg elfogadja; miután azonban a benyújtott bizott­­mányi javaslat a társulat alapszabályaival meg nem egyeznék, alapsza­bályai megváltoztatása nélkül életbe léptető nem volna; ez alkalommal a hasznos czél előmozdítása tekintetéből figyelmét oda kívánja kiterjeszteni, hogy a méhészeti ipar a társulat kertjében gyakorlatilag kezeltessék.­­ A társulati kertész állomására pályázók megvizsgálására B. Podmaniczky Lajos elnöklete alatt Balogh László, Lyka Pál, Dr. Pólya József és a gyümölcsészeti szakosztály részt venni kívánó tagjaiból álló bizottmány oly formán küldetett ki, hogy f. év okt. 30-án délutáni órákban az illető pályázókat előleg a társulati csarnokban, nov. 1-jő napján pedig Palotán a helyszínen szigorolván, véleményés jelentésüket különösen e czélra tar­tandó ig. választmányi ülésnek haladék nélkül adják be. * Égés a Luxembourg-palotában. Páriában 27-kéről 28-kára menő éjjel 1 órakor a Luxembourgi palota tanácstermében, hol az egykori pak­­­kamara illéseit tartó, tűz ütött ki. Még maiglan sincs kipuhatolva az ok, melyből a tűz a senatus tanácsterme fölötti kúpépületben támadt. A tör­ténetileg oly nevezetes palota, melyben egyszersmind igen nagy műkin­­csek tartogattalak, nem csekély veszélyben forgott. Katona°ág, helyha­tósági őrség a tourneuf-utc­ai közel laktanyából és több osztály szivat­­tyú­i küzdöttek az ádáz elem ellen, melynek elnyomása csak a kúp be­­omlása után, mi 5 óra tájban bekövetkezett, pár órával történhető meg. A szivattyús karból négy ember az említett beomlás által oly súlyosan megsérült, hogy a kórházba kellett őket szállítani. A képtár, a trónterem s a palota minden történetileg nevezetes helyisége sértetlen maradt. Az égés fő tűzhelye a kert felé volt, úgy hogy az utczáról csak keveset lehet­ látni. A belső palotaudvar azonban a sok katonasággal, tűzoltók, gépek b T A R C Z A. A századok legendája. Hugo Victortól. (Folytatás.) Ilyen Hugo múzsája. Vájjon lehetséges-e, hogy az Francziaor­­szágban született legyen ? Ha szabadna hitelt adni a lélekvándorlás tanainak, hajlandó lennék azt hinni, hogy ha ezen múzsa kész volt Francziaországban születni s élni, ez azért történt, mivel kétségkívül visszaemlékezett arra, hogy hajdan az őseredeti Galliában élt, a drui­dák cserfái alatt kóborolt s részt vett a hosszú hajú harczosokkal va­lamely Moselen vagy Rajnán túli expeditióban. Amaz óriásra emlé­keztet, kit hajdan ő maga énekelt meg : Ô guerrier, je suis né dans le pays des Gaules; Mes aieux traversaint le Rhin comme un ruisseau, Ma mére me begna dans la neige des poles. (Óh harczom, én a gallusok honában születtem; őseim úgy keltek át a Rajnán, mint valamely patakon, anyám a földsarkok havában fürüsztött.. ..) Ha ezen arczkép hű, könnyű megkülönböztetni Hugo képzel­­mének jellemvonásait. Az szintoly hatalmas , mint szűkkörű, és szintoly erélyes, mint korlátolt. Azt, mit lát, bámulatosan látja, de csupán bizonyos dolgokat lát. Hugo szeme némely igen sajátszerű kiváltságokkal látszik bírni, így midőn bármely egyes tárgyra akarja magát irányozni, ezen tárgy tüstént rendkívüli világossággal, kiemelkedés­­s fénynyel tűnik föl; de minden feketévé lesz ezen fé­nyes pont körül, mely csupán környezetének rovására tündöklik, így továbbá Hugo nem tudja megkülönböztetni a mérsékleti távolságban levő dolgokat, de minden erőveszítés s kifáradás nélkül átöleli a leg­szélesebb s legtávolabbi látkört. Végre— s ez kiváltságai közt a legsajátszerübb, — ezen szem rendkívüli nagyítási tehetséggel bir, mintha a tárgyak túlzására lenne szüksége arra nézve, hogy azokat jobban láthassa; a parány oly nagygyá lesz, mint a légy, a légy a a szarvasbogár terjedelmét nyeri meg. Mi tökéletesen meg tudjuk magunknak magyarázni Hugónak a roppant s a nagyszerű iránti előszeretetét. Abban semmi helyénkívüliség sincs, ha a pyramisok magassága vagy egy meredek mélysége néhány öllel nagyittatik, de egy pondró vagy egy hangya nagyságát túlozni helyénkivüliség lenne. A mikroscopicus világ, a szerény igénytelen valóság, a mérsékleti­ tá­jak nem Hugo számára alkotják. De viszont mennyire ura ő mindan­nak, mi órási, lesújtó, nagyszerű ! Miként tudja utánozni az óceán pa­naszait, az azt kínzó vihar alatt! Miként tudja szemeink előtt föltün­tetni a városok égését, s hallhatóvá tenni füleinknek a véres harczok zaját, s a harczi paripák tombolását ! Ha egy hűbéri várromot kell festenie, annak egész megrendítő borzadályát éreztetendi velünk; ha egy babyloni palotát kell festenie, annak tömör pompája alatt leros­kadunk. Ismeri a sphinxek s a szörny-bálványok titkait, az afrikai égető sivatagok vidékeit s az észak-földsarki síkok rémeit. Íme ezek ama képek, melyek neki tetszenek, ezek ama tartományok, me­lyének ő korlátlan fejedelmük, s melyek birtokának kétségbevona­­tásától legkevésbbé sem félhet. Másutt vannak vetélytársai, sőt né­hol még nála fölebbállók is, de itt, ezen régióban, hol az ábrándos az­­ emberfölöttivel vegyül össze, nincs párja. Sietek hozzátenni, hogy ezen észrevételek különösen a Századok legendájára alkal­mazhatók, s hogy azok nem lennének alaposak, ha Hugo Victor ko­rábbi műveire föltétlenül alkalmaztatnának. Nem egyszer nagy finom­sággal tudott ő festeni szerény tájakat s oly érzelmeket, melyekben a kellem gyöngédséggel egyesült; de ez más időkben, ama szerencsés időkben volt, midőn a kellem szeret az uralom fölött versenyezni az erővel. De eljött az aggkor, túlsúlyt adott az erőnek a kellem rová­sára, s szinte egészen kitörlé mindazon finomságot s gyöngédséget, melylyel a költő birt. Most a költő jobban szeret tiltakozni mint ese­dezni, átkozni mint megilletődni; s azt válaszolhatná, mit óriása vá­laszol azoknak, kik őt fiatal korának bizonyos énekeire emlékez­tetnék : Ces plaisirs enfantins pour moi n’ont plus de charmes , J’aime aujourd’ hui la guerre et son male appareil. . . (Ezen gyermekes gyönyörök nem bírnak többé rám nézve kel­lemmel, jelenleg a háborút s férfias eszközeit szeretem). Az óriási­, nagyszerű­, s bizarrnak ezen szeretete, ezen nagyí­­tásrai hajlam engem gyakran gondolkodóba ejtett. Hugo Victor igen nagy költő, ez kétségtelen tény, azonban mégis azt veszem észre, hogy a nagy költők még legmerészebb eszméikben is sohasem kedvelték az erőt, sohasem folyamodtak a nagyításhoz, í­­gy költői hatásaik előállítása végett. Képzeljü­k oly tündér, mely fesztelenül mozog ezen természetfölö­ti régiókban, hova magával ragad bennün­ket, s mely azok mysteriumait bizalmasan beszéli el előttünk. Az az eszményi világban valódi honát találja föl, bensőleg ismeri az ott lakó különböző családokat; a sylphek fivérei,az undinák nővérei. Mindenütt, hol utazni tetszik neki, szívesen fogadtatik ; nincs szüksége, kapukat bt­­örni, vagy fellegeket mászni meg arra nézve, hogy bejuthasson a rejtelmes lakókba. Ellenben Hugo képzelme mindenütt ellenállásra látszik találni, mihelyt megjelenik, a szellemek kapujok arany zárát becsukják előtte, a vízi tündérek elzárják barlangjaik bejárását sűrü korall-torlaszszal, s midőn az utat megkérdezi a hegyi manódtól, a pajkos ficzkók mulatságukat találják félrevezetésében. Azonban még­is diadalmaskodik ezen ellenállások s ezen pajkosságok fölött, de csak hatalmas varázsigék segélyével. Honnan eredhet ezen ellenállás, mely néha részakaratnak látszik ? A rejtély azonban meg lenne fejtve, ha igaz lenne, hogy Hugo képzelme nem tündér, hanem bűvész. Igen, Hugo bűvész; ő nem áll testvéries viszonyban a szellemekkel, hanem azokat tudós s mindenható igékkel idézi. Hiában akarnának el­lenszegülni; a bűvész uruk s mesterük, engedelmeskedni kell; máskülönben kinozandja, fogságban tartandja, sőt szükség ese­tében még örökös fogságra is kárhoztatandja s palaczkba helyzendi őket, mint hajdan a szegény Asmodeussal történt. A szellemek rettegnek uruktól s tudják, hogy ezen kevély akarat mindenre képes; ezért reszketve érkeznek eléje, fölfedik tit­kaikat, teljesítik föladatukat s megrémülve térnek vissza nagy szárny­­fecskendőkkel szurokfáklyák által megvilágítva, pompás és sajátszerű látványt nyújtott. Tudomány, művészet és közélet. (A feeresk.­s iparkamra legújabb irodalmi, vállalata.) Dicsérettel kell kiemelnünk azon szorgalmat és érdekeltséget, melyet a pesti keres­kedelmi és iparkamara az irodalom terjesztése körül kifejt. A szokásos évi jelentéseken kívül már e testületről két becses statistikai dolgozatot leírunk Fehér- és Esztergom megyék leírásában, most ismét egy új vállalat élén látjuk a tisztelt társulatot, mely következő czím alatt: „Vaterlän­dische Mittheilungen aus dem Gebiete der National-Oekonomie, Statistik, Geografie, Ethnografie, Naturwissenschaften, Alterthumskunde u. s. n.“ egy nagyobbszerű füzetes folyóirat kezdeményét teszi. E folyóiratot a kamara derék titkárának Kósa Lajos urnak indít­ványa hozta életbe, ki azon szempontból indulván ki, hogy ha a magán­tudós az ide vágó adatokat összegyűjti s feldolgozza is, a nagyobb dolgo­zatok hírlapokban közölhetők nem lévén, önálló munkában kiadása rend­kívül terhére esik, s ily adatoknak mind gyűjtésére s mind a komolyabb irányú hasznos dolgozatoknak az olvasó közönséghez juttatására a kamara czégénél egyegy alkalmasabb alig ajánlkozhatik, s a kamara ilyenre vál­lalkozás által a közügynek leghasznosabb szolgálatot tehet. Nem is késett az igazgatóság az indítvány fontosságát felfogni, s ime a vállalat sajtó alól kikerült első füzete kezünkben van. E füzet tartalma következők: Budapest s geológiai viszonyai dr. Szabó Józseftől, és pedig A) Pest: I. A homok és kavics. II. faze­kasagyag, III. turfa, IV. mészkő és könnyű agyag. B. Buda: I. Az alagút s a várhegy, II. Szentgellérthegy, vl. Spielberg (nyárshegy), IV. Kis-Sváb­­hegy, V. Józsefhegy, VI. Mátyáshegy és Kisczell, VII. Buda meleggyógy­vizei, VIII. Buda keserves vizei. 2. Pestvárosban az 1858-dik egésségév dr. Tormay Károlytól. A) meteorologiai észleletek. B) betegségi tünetek, C) halandóság. D) a gazdasági állatok állománya és egésségi állapota. E) Egésségügyi személyzet. 3. Magyarország bűnügyi statistikája dr. Ko­nek Sándortól. 4. A népmozgalom eredménye, a tébolyodottak, némák s vakok létszáma s végre a katonaállitás 1857-ben Pest-Pilismegyében dr. Glattertől. 5. Dohány beváltás átnézete Magyarországon az utóbbi években. A könyv 5 metszvénynyel is el van látva; közülük 2 Szabó ur tár­gyalásához csatolt geológiai képlet, 3 Tormay ur dolgozatát világosítja. De tekintsünk a munka belsejébe. Szabó úr geológiai ismertetése igen érdekes dolgozat, melyet, kivált Budapest lakosa, nemcsak élvezettel, hanem sok gyakorlati haszonnal is olvashat. Pestet illetőleg legfontosabbnak látszik előttünk azon magyará­zat, mely által meg van mutatva, hogy Pest területe ártézi kutak létesíté­sére alkalmatlan , mert a felső homok és utána következő kavicsréteg alatt igen vastag fazekasagyag-réteg van, mely a vizet át nem bocsátja, sőt közelből is minden vizezet kizárván , az egész területet víz dolgá­ban mintegy egyenesen csak a Dunához rekeszti. Ez az oka, hogy a pesti kutak vize a Duna víztükrével csaknem átalában közlekedésben áll, s igen kevés kút az, mely a kőbányai hegyes vidék felső rétegeibe össze­szedett vízből veszi táplálékát. Hegyek közt, hol a különböző kőrétegek aránylag vékony menetekben rakják egymás fölé, még a legsziklásabb vidéken is lehet fúrás által a különböző rétegek közt vizerekre akadni, de a pesti száz ötnél is vastagabb rétegű fazekasagyagot egészen ke­resztül kellene fúrni, míg nem jó vízre, hanem csak akármilyen évre is számítni lehetne. Annálfogva ki Pesten kutatását már a kemény­ agyag rétegig levezette s még jó vízre nem talált, bátran félbehagyhatja azt, mert az agyagba lejebb ásva többé nem is fog találni. Különben nagy szerencse, hogy az agyag felett terülő kavicsfenék igen jól szüri a vizet, úgy hogyha tiszta helyen történik a kutatás, hol a felső réteg vagy rá­hordott szemét, vagy netalán ott állott és tőzegfölddel feltört mocsár ál­tal el nincs tisztátalanítva, mégis lehet meglehetős vizet is találni, mely annak, ki egyszer megszokta, nem egésségtelen. A mészkőrétegek fölött, melyek Gubacs puszta és Kőbánya körül fordulnak elő, mindig téglaagyag kerül, mely csakugyan igen jó tégla­­égetésre is használta­k, névszerint a budai alagút, budai reáliskola, a pesti zsidótemplom mind e téglából épült. E tégla­agyag közt föltűnik a fel­­sebb-nagyobb kecskeláb idomú, a Balatonban találtatókhoz­ hasonló kövüle­tek, melyek nagyobbjait a nép ökörkörmöknek, a kisebbeket csakugyan kecskekörmöknek nevezi, de még különösebbek az e réteget néhol ke­resztül szelő igen bő vastartalmú veres földerek, melyeket a nép ökör­vér kövületeknek tart. A felső homok réteg alatt említettük kavicsréteg néhol igen jó út­­kavicsot ad, melynek kitűnő tulajdonsága az, hogy a szabad jég és eső­­hatás­­ alatt az utakra teregetve összeálló kemény czement-réteggé ke­ményül ; ellenkezőleg, mint a buda-oldali kavics, mely soha sem áll össze. A budai részen a hegyek alkotó részei és formáltatásuk, s két­­cso­­portozatra osztva a meleg fürdő vizek igen tanulságosan vannak leirva. Hosszadalmas volna azt nekünk itt csak kivonatosan is mind elő­adnunk : azért átmegyünk a budai keserűviz forrásokhoz, melyek körül­ményei , mint új fölfedezésüeké, igen érdekes. E források a Szentgellérthegy, Sashegy és a már Promontorhoz tar­tozó péter- és pacsirtahegyek közt elterült és a Dunára hajló völgyme­­denczében­ vannak. E völgy felső földrétegét legújabb képletű agyagos öntvény­föld teszi 3—4 lábnyi rétegben; ez alatt homokos, kavicsos réteg van trachyt murvával vegyülve szintén 3—5 láb vastagságban; ismét alább kemény fazekas-agyag 140—144 láb vastag rétegben. A felső agyagos réteg édes vizet tartalmaz, de mivel csekély vastagságú, csak szűk mennyiségben, vagy nagyon az időtől föltételezetten, az alatta levő ka­vicsos réteg adja a keserű vizet, és pedig jó vízvezető lévén, többnyire nagy mennyiségben, és ha a felső réteget áttörjük, e kavicsos rétegben akárhol e völgyön rá lehet a keserű víz forrásra találni. Csakugyan legelső fölfedezte­tése is e viznek úgy történt, hogy Schleiss György budai polgár, kinek ugyanott földje volt, keresetvén a kutjában levő vizet,mélyebbre isatta azt, mikor keserű forrásra akadt, melyből egykor egy úri asszonyságot meg­kínálván, az ismert rajta a pitnaui keserüviz izü vízre, s igy történt, hogy Unger Ferencz budai gyógyszerész vizsgálata alá került. A kavicsos réteg alatt említett vastag kemény­ agyag réteg vizáthat­­lan, s benne csak azon ritka esetekben található víz, ha történetesen va­lamely a réteg közé vegyült vízvezető földérre akadunk, hanem ott ismét édes víz található. A keserű vizek melegsége az idő szerint igen változó, mi azt gya­­níttatja, hogy főforrásuk közel van a felréteg alatt, úgy hogy 20 lábnyinál alig lehet mélyebbre tenni, míg a Buda környékén találtató bővebb for­rású jó édes vizű kutak vize a legforróbb melegben is jéghideg, s főfor­rásának mélységéről tesz tanúbizonyságot. rrrm—Tvwinnun'F­nn—' tagi­abb kin­posta liBudon, oct. 23. (A s­p­a­n­y­o­l-m­arokkói viszály.) A spanyol­marokkói viszál­y* tárgyában legfigyelemreméltóbb, a „Gib­raltar Chronicle“ közlése, mely igy ir . A legfontosabb tudósítás, mit a madridi lapok f. hó 28-ról tartalmaznak, egy Londonból 27-ről kelt táviratban áll, melyben a brit udvarnál levő spanyol követ azt jelenti, mikép az angol kormány neki, ő kath. felségéhezi megüzenés végett kijelenté, hogy véleménye szerint Spanyolországnak kétségte­len joga van, a marokkói kormánytól a spanyol kormánynak alkal­masnak látszó elégtételt szerezni meg, sőt még Tangert, vagy bár­mely más czéljainak leginkább megfelelő helyet az afrikai parton megszállani. A brit kabinet azt is hozzáteszi, mikép a tangeri angol consulnak parancsa van, a marokkói kormánynyal tudatni, hogy ezen ügyben nem számíthat II.-Britannia segélyére stb. — Érdekes továbbá az is, mit a „Herald“ párisi levelezője Napóleon császárnak a spa­nyol kormányzat erkölcsi behatásairól , általános politikájáról ir. „A szárazföldi szövetségek régi rendszerét megsemmisitni s Fran­­cziaországot egy, bármely más nagyhatalmasság segélyétől vagy ellensé­ges indulatától egészen független állásra emelni, szóval Európát franczia hegemóniává alakitni — ez nem új eszme. Azt III. Napóleon irataiban részletesen kifejtve találjuk, s ezen szempontból tekintve a császár utjai — bármily érthetleneknek látszassanak is azok különben, tökéletesen ért­hetőkké s következetesekké lesznek. A napóleoni eszme létesítése végett, először is Angolországot tengereni uralmától meg kell fosztani s ehhe­z tartozik az is, hogy Angolország régi szövetségeseitől ne kellessen félni. Ezért először is ezen szövetségesek tétettek ártalmatlanokká.­­ A terv eddig ügyesen folytattatott s fényes sikert aratott. Előbb Oroszország s erre Austria szerencsésen kibontottak szövetségünkből. Hi­hetőleg legközelebb Poroszországra kerülend­ő­ sor. Ekközben Francziaor­­szág lépéseket tesz arra nézve, hogy a földközi tengereni uralmat maga számára biztosítsa. A Marokkó elleni egyesült spanyol-franczia expeditió­­nak semmi más értelme sincs. Spanyolország elfogadta volna a mórok ajánlatait, ha a franczia befolyás nem lenne. A st. cloudi sodronyokon tánczolnak a bábok Madridban. Nevezetes összetalálkozás­ra nem épen jellemző fenyegetés, hogy Franczia-, Spanyol- s Oroszország hajórajai mindnyájan az algesirasi öbölben, a gibraltári szikla látkörében van­nak összegyűlve. Ekközben a kormánylapok semmi alkalmat sem mulasz­tanak el arra nézve, hogy a népszellemet Anglia ellen fölizgassák, s a velünk folytatandó harcz tehetségére előkészítsék. Nagy sensatiót gerjeszt ezen a kormányi műhelyekben készített czikkek egyike, mely ugyanekkor a vidéki sajtó egész szolgai részében megjelent, s mely amaz oraculumszerü tétel­lel kezdődik, miszerint Angolország ama válságos peresek egyikéhez ért el, melyek a népek jövőjéről határoznak.“ (A „Herald“ levelezője a per­­fidia ezen remekművét, angol fordításban teljesen közli.) Páris, oct. 28. (A boroszlói fejedelmi találkozás) itt épen nem gyakorolt kellemetes behatást, mint ez a „Patrie“ egy közleményéből világosan kitűnik. A boroszlói találkozás, úgymond, számos magyará­zatokra ad alkalmat, melyek az európai dolgok általános helyzetével s azon viszonyokkal hozatnak összeköttetésbe, melyek állítólag Ber­lin és London közt léteznek. De mi jó forrásból állíthatni hiszszü­k,­­ hogy ezen találkozásnak semmi más politikai czélja nem volt, mint Anglia, Porosz­ és Oroszország közt a congressusra vonatkozólag az egyetértés alapjait eszközölni. Hozzá­teszik, mikép­p három nagyha­talom közeledése Poroszország által a­zon szándékkal lön előkészítve, hogy Austriával szemközt egyedül ne álljon. Poroszország és Austria valóban nagyon elütőleg bánnak egymással attól,a mint bántak 1769 aug. 25-én, azon nevezetes napon, midőn H. József és II. Frigyes egyik régi sziléziai várban egymás karjaiba dőltek és egymásnak kölcsönös támogatást fogadtak. Ezen tényekből beláthatni azon roppant módosu­lásokat, melyek Európa helyzetét illetőleg előfordultak, s fölfoghatjuk, mily agyrémesek azon fenyegetések, melyeknek nincs más czéljuk, mint egy új pillnitzi szerződés iránt aggályt ébreszteni. (Vegyesek.) A „Const.“ mai czikke itt némi hatást idézett elő. Beszéde kissé homályos, de kitűnt belőle, hogy a legközelebbi congressus az 1815-ki szerződések revisiójával fog foglalkozni. — Hallomás szerint a franczia sereg Olaszországban, mely most 52 ezer emberből áll, legközelebbi évig Lombardiát megszállva fogja tartani.­­ A „Patrie“ megc­áfolja azon hírt, hogy lord Cowley nincs a

Next