Budapesti Hírlap, 1859. november (260-284. szám)
1859-11-26 / 281. szám
■ Arsulat igazgatóját az igazgatótanács nevezi ki. A főfelügyelet jog, egy országfejedelmi biztos kinevezése által, az államigazgatóság számára tartatik fönn. A társulat szabályaiból ezen kivonatot egyelőre azon megjegyzéssel közöljük, miszerint teljes kilátás van arra, hogy azok a felsőbb jóváhagyást változatlan alakban megnyerendik , mivel azok alapvonásai már helybenhagyottak s csak részlegesen történtek változtatások, épen felsőbb helyről eredt figyelmeztetések szellemében. A 23. §-ban is változtatás történt , amennyiben elhatároztatott, hogy az igazgatótanácsnak 25 részvénynyel kell bírnia. Ezen fölemelés a belga tőkepénzeseknek kilátásba helyzett idehivatása tekintetéből történt, kik a honokban divatozó eljárásnál fogva, az igazgatótanácsosoknak saját társulatuknál tetemesebb részvevőjüket szabták meg. A „Vindobona“ az ismeretes dresdai Statisticus, Engel által, hitelzálogi biztosítások számára kidolgozott elvek szerint van alakítva, s ezért közvetett czélja , tőkepénzeket általa biztosított hitelzálogokhoz , s viszont a hitelzálog-birtokosokat, illetőleg pénzkeresőket (főleg földbirtokosokat, háztulajdonosokat) aránylag olcbó tőkékhez juttatni, s azokat rögtöni fölmondások, birói végrehajtások, s szerfölötti kamatoktól, a társulat közbenjárása által megőrizni. Egy ily társulatnak e tárgybani előnyei Engel ismeretes irataiban igen alaposan kifejtvék, s épen ama közvetítési üzletben állanak,melyet a társulat ekkép tőke-keresők s hitelzálog-birtokosok közt vállal magára s ez által általában a real-hitel (földbirtok-hitel) teljes szervezésére törekszik. Técsó, nov. 21-(Községi kórház, Técsői vásárok stb.) E kis városban is, mely mintegy 2400 magyar ajkú, többnyire földmiveléssel marhatenyésztéssel foglalkozó lakost számlál, s a mármarosmegyei öt koronás város egyike, történnek olykor események, melyek a közfigyelmet megérdemelnék, de a nyilvánosság terére nem juthatnak *). Legyen e hiányon jelen közlésemmel némileg segítve, legelőször is annak megemlítésével, a mi itt 1858/9-ben a szenvedő emberiség érdekében történt. Ugyanis még 1855. aug. 18-an cs. k. Apostoli Felsége születésünnepén t. Lasztokay János cs. k. szolgabiró úr intézkedése folytán e városban néhány iskolai szünnapokon bennlevő tanulóifjak, mint műkedvelők, színelőadást rendeztek, egy annak idejében e városban fölállíttatandó kóroda javára. Habár ez, valamint az ily szépre és jóra áldozni kész nemes ifjúság ismételt föllépése elég szép eredményt mutatott föl, de a czél elérésére vagy megkezdésére az még elegendő nem lévén, a bejött összeg biztos helyekre kamatra kiadatott. Múlt 1858-ik év elején Szvoboda József itteni cs. k. szolgabirói hivatali segéd ur karolta föl ismét egy kóroda felállíttatásának ügyét, a kerületbeli helységeket s azok elöljáróit fölszólította, hogy a helységeikből befolyt büntetéspénzeket engednék át egy Técsőn építtetendő kóroda javára; s azok az 1858. julius 12-ig helységeikből kikerült ilynemű pénzeket egész készséggel e czélra át is engedték, valamint az e városból befolyt büntetéspénzek is ugyanezen czélra fordíttattak; majd az úgy nevezett lelkes fölkarolója f. évi jan. 19-n a tervezett kóroda alaptőkéje javára tánczmulatságot rendezett, mely szintén igen szép jövedelmet eredményezett, így lett a czélratörekvő fáradhatlan munkásságnak azon kedvező eredménye, mikép oly összeg gyűlt be a tervezett kóroda javára, hogy ez a jövő tavaszon már a város áldozatkészsége mellett létesíttethetik, miután a cs. k. szolgabirói hivatal által annak felsőbb megerősítése is kieszközöltetett. Lesz tehát már kórodája is e városnak, és hogy lesz, azt e város, valamint a kóroda jótékonyságában részesülő szenvedő emberiség mindenekelőtt cs. k. szolgabiró Lasztokay János s cs. k. sz. segéd Szvoboda József uraknak fogja köszönhetni, kiknek törekvését azonban egyesek áldozatkészsége dicséretesen támogatja. Mert alig hogy a kóroda létesítése megpendíttetett, Karácsonyi Antal gyógyszerész úr mindjárt abban egy ágynak tökéletes fölállítását s fölszereltetését megajánlotta. Reméljük, hogy e példa nem álland egyedül, a város pedig semmi áldozatot sem kímél, hogy a jótékony intézet legrövidebb idő alatt az emberiség javára megnyíttathassék. Ugyancsak ezen évben a városi elöljáróság által a városi pénztár rovására egy községi orvosi állomás is alapíttatott 420 a. é. forint évi fizetéssel, és 35 új krajczár kijárási díjjal, melyhez van kötve annak idejében a kórodai felügyelet is. Ezen orvosi állomás szintén felsőbb megerősítést nyervén, erre Ridler Zsigmond orvos tudor úr elválasztatott. Ezeken kivül a városi elöljáróság pénztára tehetségéhez képest ugyancsak a szenvedő emberiség segélyezésére ezen lefolyt évben némi adakozásokat is tett, nevezetesen: Az olaszországi háborúban megsebesült harczosok gyógyíttatására 100 ftot; a szomszéd Szigeth városban f. évi august. 10-kén történt szerencsétlen tűz által károsult lakosok segélyezésére 60 ftot; az ottani leégett reform, egyház sem*) Közlő úr a legjobb eszközökhöz nyúlt, hogy Técaöte vád tovább ne érje. Szerk. T . a C Z A. Jean de la Roche. (Folytatás.) Az első, második s harmadik emeleti szobákban azonban semmi különös nem volt. Míg ellenkezőleg a földszin igen érdekes látványt nyújtott a szemlélőnek. A kielégítő fönntartás állapotára utal s noha a bútorzatnak is színét vette az idő, de azért az egészen, a teljesen hiteles ősrégiség színezete ömlött szét. A mondottakból eléggé kiviláglik, hogy szegények voltunk. Alig volt tizenkétezer frank évi jövedelmünk s ebből jó állapotban kellett tartani, úgy a hogy, e tö- s mör romladozó épületet, mely nem volt helyes arányban háztartásunk minőségével, s azonkívül ama szent kötelezettségnek is eleget kelle tennünk, hogy tisztességesen fogadjuk s ellássuk a hozzánk gyakran be-betévedő mezei szomszédbirtokosokat. Sok gond volt e feszélyzettségben, minden nyomor vagy szegénység nélkül. Az erkölcsi s érzelmi nélkülözések összeházasodása volt itt szemlélhető, az álomkóros jólét tetszleple alatt. Szóval ama kétes állapotban voltunk, mely a jó kedélyű utazóval azonnal elmondatja : Lám! ezek szegény urak ! mialatt a paraszt, ki a gúnyolót tisztelettel eltelve kalauzolja a Labérkastélyhoz, büszkén mutat reá s igen meghökken,midőn a jelenkori kérelemimádók ajkain falánkos megjegyzéseket hall az ily sasfészkek fölött. Őseink ha gazdagok nem voltak is, bizonyára több kényelemmel éltek mint mi, mert hisz ők építették e lakhelyet, melynek legkisebb javítása is nekünk oly terhes, szépítése vagy csinos bizgatásapedig egyáltalán lehetetlen, azonban jövedelmi forrásaik kiapadását már ők megélték.Hogy erről meggyőződést szerezhessünk, nem szükség fölkutatni családi történeti okmánytárakat; vessünk egy tekintetet a bútorzatra, melyet XIII. Lajos kora óta nem illetett újító kéz, s mely magában sem árult el valami szokatlan fényt é s kész a bizonyosság. Ilyen volt ez időtől fogva egy középsorsú nemes házbútorzata. E szempontból tekintve ez ereklye-bútorokat, bizonyára megérdemelték, hogy az utódok más szemmel nézzék azokat.Az ízlés és fényűzés megtartott vagy száműzött sok ízlés- s fény bicsi czikkeket, de azokat, melyek csupán kor jellemzésre s az időviszonyok irányzatának kiemelésére szolgáltak, rég elhordá magával az idő Francziaországból. Például a belekítményezés több részleteit csak La Rocheban láttam s sehol másutt. Így a többek között egy kandallót a díszteremben, mely kiáltó színekkel mázolt faékítvényekkel volt behintve, nemkülönben az ablakközfalat s az ablaksarkok oszlopait, melyeken két-két finom s festett fametszvény volt szemlélhető, kidőlt sudár pálmát ábrázolva virágtömbök között. Igaz, hogy mindez rut, omladékony, fölösleges, szegényes s ízléstelen ; de hiszen létezik, már pedig csak nyom a latban valamit, ha az is létezik, minek létezésjoga s a megsemmisülés kikerülésére semmi alapindoka nincs. A földszinti lakosztályban fölébreszték még a kíváncsiságot a deszkafalazat szőnyegzeteinek festményei s a szobamennyezetet átfogó vékony keresztgerendák. Nem tudom, ha ősünk, Richelieu kortársa, látta-e Olaszországban az antik falfestményeket, de annyi áll, hogy az ősetrusk színezés iránt, melyet pompejusinak lehetne nevezni, különös előszeretettel viseltetett. A három szobának alapszíne sötét csokoládszínű volt, világoskék vonalakkal csikóivá. E szinvegyület, melyet az örág öszhanggal ajándékoz meg, nem veszti el mindazonáltal szembeszökő jellegét, így az étterem falain bánták a szemet a fülkeformájn falbavésett kredenczek , a homlok sötétszinü négyszögére beirt jelmondatokkal. E falkredenczek erdei méhszinü vasrovátkokkal voltak berácsozva, úgy annyira, hogy szegény anyám szemei mindig könnyezni kezdtek, midőn ez öszhangtalanságot látta, s húsz év leforgása alatt nem hitte magát följogosítva, hogy megváltoztasson valamit, vagy másutt ebédeljen. A diszszobának mennyezetes ágya, mely a szobának harmadrészét elfoglaló emelvényen fénnelgett, sárgával s fehérrel hímzett ágytakaróval volt beborítva; e színvegyület mindazáltal nem volt ép kellemetlen; a padmall négy sarkában óriás virágtartó edények bámészkodtak egymásra. Rettentő ízlés ! A pipereasztalra helyezett tükör két szárnyain két nagy alak állongott, vagy inkább két emberformájú medve; iszonyatos erdei Batyrok fekete diófába metszve, melyeknek mindegyike egyik kezével — a másik már Isten tudja mikor letört — magasra emelve tartott egy koronát a tükör fölött. A díszszobában a szőnyegfestő kérelemjátékát nem lehetett nem csodálni. A veréssel csikóit kék alapszínű szőnyegzetre odamázolt egy pár a kor divatját képviselő alakot ahelyett, hogy mint az étteremben a fehérszínű családczimereket festette volna le; itt egy hős lovag mélázott syrenje mellett, amott signore Pantalon, Callot utánzata, távolabb egy hegyi pásztornő. A kivitelben a föntebbi izléshiány. Mindazonáltal a közelvidék régiségbúvárjai örömmel tekinték e festészeti maradványokat, melyeket a félben összeomlott, félben kőhalmazzá tömegűri kastélyokban nem fedözhettek föl. E három szobának pohárszékei s étasztalai különben a renaissance stylt megelőző fölfogásra mutattak, de oly rosz állapotban voltak, hogy az egérhad a fiókban gyűlést is tarthatott s minden perczen lehetett őket a finom fametszvényeken föl s alá szaladgálva látni. E vén bútorok, melyeket az etrusk színezést kedvelő ősapa annyira tisztelt, nem mozdultak ki helyeikből négy század óta. Az ágy lassanként roskadozott a sznette lábakon ; a talaj apró négyszögtéglái meghasadozva a vénség miatt, átadák magokat a porladjanak, s az ablakok külpárkányain a teremtés minden hivatlan füves rendezvényt adtak egymásnak. H. Anyám és én itt éldegéltünk ez omladványkastélyban, a múltnak e hamvai között; ő halványan, szikáran s álmodozva; én szintoly szikáran s inkább mélabúsan s nyugtalanul, mint neki törődve s szemlélődve. Anyám még fiatal nő volt, midőn én már kezdtem kinőni a gyermekkorból. Tizenöt éves korában férjezve, alig haladta meg a harminczat, midőn én is elértem a kort, melyben ő engem a világra szült.Arcza még elég kedves volt, úgy hogy ki bennünket egymás mellett látott, nővéremnek tekintette őt. De egészségének törékenysége, a kiolthatta a fájdalom férjének elvesztése fölött,s az eltompant nembánomság megszokottsága ót a mindenfeli lemondás azon állapotába helyezték, hogy előttem nem tizenhat, de ötven évvel tetszett öregebbnek nálamnál. Kelleme angyalias, jósága azonban kissé hideg volt; talán a hosszas özvegység könnyes hártyával vonták be szívét. Sokszor gondoltam hogy látva azt, miként nyugodtságom daczára bennem nagy közlékenységi hév forrong, erőtette magát, hogy engemet a lehető legtovább tartson fegyelemben, nyugodt méltósága által. Lehet, hogy kárhoztatni fognak azok, kik benne s bennem a szeretet lángját, melyet ő csak mérsékelni iparkodott, nem ismerendik föl. Ha tehát tehetnék engedékeny szemrehányást — nem értem ezt szoros értelemben — az említett egy tartékonyság lehetne az. Méltányossága s nyájassága bámulatot gerjesztett mindenkiben. Lelkének zordsága miatt modorában nem volt kesernyés, nem éles szavában. Ajtajával összefért a türelmesség, jámborsága nem volt álszenteskedés. Tisztelteivé becsültetett, s ha bárkinek szólott volna is egy mélyebb baráti szót, bizonyára szerettetett is volna; de úgy látszott, hogy atyám szerelme után nem akar többé szívérzelmet ismerni, bármily tiszta teendett is az. Sőt az enyém sem látszott neki oly szükségesnek. Úgy látszott, mintha örömmel elfogadná, de csak azért, hogy a kötelesség gyakorlatából ki ne tanuljak, különben szeretetének kézzelfogható bizonyságaiban igen takarékos volt; féltem őt némileg, noha ajkain a szemrehányásnak még árnya sem lebbent végig soha. Ha hibáztam, a dorgálás az volt, hogy bebizonyíta, miszerint csak magam magamnak ártottam. S ez imádandó anya, midőn félt, hogy a plom segélyezésére 50 ftot, igy összesen segélyezésekre a jelen évben kiadott e városi pénztár 210 ftot a. é. A „B. H.u f. é. 256. sz. a kassai közigazg. kér. lévő vásárokkal bíró városok s községek névsorából Técső városa ki van feledve,azért legyen itt pótlólag megemlítve,hogy Técsőnek évenként 5 országos vására van, mindegyik valódi országos vásár,miről tanúskodhatnak Galicziából,Lengyelországból s Magyar- és Erdélyország minden részéről ezen vásárokon megjelenni szokott marhakereskedők. Alig is történhetnének valahol jobb és nagyobb baromvásárok, mint itt a máramarosi városokban, mely megyében a marha- és lótenyésztés a gazdálkodásnak kiválólag egyik legfőbb ágát képezi; valamint a galicziai s lengyelországi marhakereskedőknek is leginkább kezük ügyébe esnek az itteni, nevezetesen: técsői, szigeti, és huszthi vásárok. Az e megyebeli városokban esni szokott vásárok nem is mondhatók rendkívül soknak, mert azok évszázadok óta úgy vannak tartatva, és rendezve, hogy soha meg nem tódulnak, egymással össze nem ütköznek; sőt hogy azok mindegyikére e bérezés vidék hosszan nyuladozó völgyeibe lakó leginkább marhatartásból élő népének nélkülözhetetlen szüksége van, azt azok helyzete és körülményei eléggé magyarázzák. Végül még egy kiegészítő megjegyzést. Ugyane lap 258. számában egy czikk a kassai közigazgatási kerület községi háztartásáról kimerítő fölvilágosítást adván, ott az mondatik, hogy „csak leginkább Gömör megyében találkozik néhány helység, hol a községi jövedelem egészen az fedezi a kiadást.“ Ezt oda egészíthetni ki, negye megyében is vannak községek, hol a községi vagyon jövedelmei rendes kezelés mellett fedezvék az évenkénti kiadások, és igy a lakosok községi adót nem fizetnek. Ilyenek nevezetesen: Técső, Szigeth és Hosszumező koronás városok, hol még eddig a lakosok nem ismerék a községi adót. Körmend, nov. 20. (Lembachi szőlész ünnepélyek.) Most midőn a társulati eszme, s emlékünnepélyek országunkban is élénk mozgalomnak indultak, azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha a szomszéd Stájerországnak egy igen szép ünnepélyességéről s buzdítással ható jótékony intézetéről szólok, melynek ünnepélyes eljárásnak pár héttel ezelőtt tanúja voltam. Értem a lembachi szőlész-ünnepélyt Marburg közelében. Ez October 23-kán ment végbe, 19 szegény sorsú szőlőmives és szőlőmivesné ruhaneműekkel ajándékoztatván meg, mely kitüntetésnek a munkások szorgalma növelésére igen jótékony hatása van. Az ajándékozás egy alapítványból történik, mely főkép cs. k. János Főherczeg, Stájerország felejthetlen mecaenása által kezdeményezve, I. Ferencz császár emlékének köszöni lételét. Névszerint I. Ferencz csásár s hitvese Karolina Augusta Császárné Ő Felsége meglátogatták a főherczeget 1830 ban Fikern nevű szőlejében s ott igen élvezetes napot töltvén, saját kezükkel szőlőt is ültettek, a hegynek több szép helyeit pedig bejárták. Ennek emlékét János Főherczeg egy emlékoszloppal örökítette meg. Midőn ez fölállíttatott, ugyanakkor kezdett egy alapítványt, melynek kamataiból magokat ugyanazon hegységen kitüntető mindkét nemű szőlőmunkások jutalmaztassanak. Ez alapítványhoz azonnal több ugyanazon hegységi birtokosok is járultak, úgyhogy az mindjárt első alkalommal 700 pftra nőtt, azóta pedig 1000 pfton fölül szaporodott.Eleintén pénzjutalmak adattak. 1854 óta van divatban különösen téli ruhaneműek kiosztása, miután az tapasztaltatott, hogy azt a szegény munkás nép kedvesebben veszi. Míg a boldogult főherczeg élt, többnyire saját kezével szokta volt a kiosztásokat tenni. Most Merán grófné tisztelte meg a kiosztást jelenlétével. Napojdonságok * A József-emlékszobor számára múlt szerdán kezdték meg a talapzati munkát a József téren. Az itt fölállítandó szobor mint tudva van Habig műve Münchenben. * Orvosi munka. Orvosok részére igen érdekes munka van jelenleg sajtó alatt. Ez a dr. Sugár úr által kiadandó „Orvosi Almanach.“ A jó képességű s közelebb külföldön nagyobb utazást tett orvos úr e könyvét mind tartalomra, mind külső kiállításra nézve oly érdekessé igyekszik tenni, hogy a hason czélú német munkákkal sorompóba léphessen. * Érdekes hagyaték. Zala-Egerszeg mellett Pető-Henye helységben nem rég egy Simon János nevű egyszerű pórlegény halálozott el, ki VCglCUUClClCUO,___________________________ __________________ sét igtattatá be: Szeretesből nemzetemhez és hazafi jó indulatból a pesti nemzeti színház alapjának 10 forint pengőt hagyományozok.“ * Irodalom. A magyar Parnassus a régibb és az újabb korból következő két művel gyarapodott. Az első jó classicusunk : „Berzsenyi Dániel versei.“ A megrongált szöveget az eredeti kéziratok és kiadásokhoz egyezgetve, kiadatlanokkal, és életrajzzal bővítve, a költő örökösei megbízásából kiadta: Tody Ferencz. A költő hü arczképével. uaui c* Egy tömör kötet. A másik: „Tóth Kálmán összes költemé* nyei.“A költő arczképével két kötet. Mind a két munka Heckenas* Gusztáv sajátja. Az utóbbinak ára 3 ft uj p. * Zágrábi pályaudvar. Zágráb város községtanácsa f. hó 15-kén bizottmányt nevezett ki alkalmas hely kijelölése végett a jövő pályaudvar számára. A bizottmány egyhangúlag azon nézetét nyilványttá, hogy a pályaudvar, melynek hossza 600, széle 60 leend, a selyemszövő utczával egy vonalban állíttassék föl a Petrinusok utczája és a laktanya közt, mivel e pont a város központjához közel, és a Száva árterületén kívül esik, s mind az előbb említett utcza, mind a kórház- és selyemszövő utczákból könnyen járható. * Gyümölcskiállítás: Miskolcson a folyó évben keletkezett borsodi gazdasági egylet által rendezett első gyümölcskiállítás f. hó 20-kán nyittatott meg a „korona“ vendéglőben. Remélik, hogy e vállalat az ott fájdalom nagyon elhanyagolt gyümölcstenyésztés nemesítésére legjobb sikerű leend. Tudomány, művészet és közélet (Irodalom.) Das Sanitätsjahr 1858. in der Sstadt Pest nach meteorologischen, sanitätischen und statistischen Beobachtungen von Dr. Carl Tormay. II. Vége. Legérdekesebb a halálok kimutatása és tekintve az arány nagyságát a gümőkór legtöbb áldozatot igényelt, az elhunytaknak 18.20 százaléka ezen életrövidítő kóralaknak esvan martalékul, legtöbb a 10—40 évi életkorban (51.43°0). Legsűrítebb vala e baj okozta halálozás, midőn az azon reactio lghatalmasabbnak bizonyult, félreismerhetlen tanúságul, hogy a légzésszervek nem vonhatják ki magukat ez elem romboló befolyása alól. Az arány magassága szerint második helyen egy eddigelé meg nem határozott halandósági ok jelentkezik, a rángatódzisok gyerekeknél — nehézkór — melyek legszaporábban a nyári hónapokban, nyilván a nagyhőség nyomán mutatkozott szélhüdések stb. legritkábban az őszi hónapokban fordultak elő. A tüdőláb 4,65°/C-l garázdálkodott, midőn a többi kórnemek nagyobb kisebb mértékben tartottak aratást. Valamint a fontosabb kórnemeknek havonkinti menetét, úgy a főbb halálokok folyamát is időszakilag ecsetelve egy külön ábra szembeszökőleg tünteti föl, és igen örvendetes, hogy az efféle mozzanatoknak ábrázolati kimutatása, mely újabban külföldön annyira megkedveltetek, nálunk is kezd lassan kint meghonosulni. A keresk. kamaráé, jelesen a kérdésben forgó közlemények indítójáé , , s a titkáré az érdem, hogy e kőrajzok csinos kiállítása által be lön bizonyítva, miszerint hazánk e nemű iparossága bátran állhatja ki a mivelt világ bírálatát. Kedves toldaléka az eddig megismertetett dolgozatnak, a helybeli baromállományban a háziállatoknál mutatkozott nyavalyák rövid megismertetése, melynek azonban jövőre mezőgazdászaii szempontból nagyobb terjedelmet és részletességet kívánunk. Úgyszintén egyik becses függelék városunk egésségorvosi személyzetének kimerítő bemutatása, úgyáltalán véve, mint tekintve a helybeli lakók számát. Ezekben elég bőven megismertettük volna főorvosunk statistikai dolgozatát s legyen szabad végül egy kívánalmat kifejeznünk. A tetemes kór és halálesetek, melyek városunk területén évenkint felmerülnek, még más irányban is képesek lehetnek becses adatokat szolgáltatni, jelesen jör annak felismerésére, mily arányban az egyes különböző nemzetiségek részesítvek a különféle kóralakokban, azaz: mennyire tanúsítnak az egyes nemzetiségek ama vagy eme betegségnemre nagyobb hajlamot, mennyire áralnak el nagyobb kisebb fogékonyságot úgy tekintve a légköri tünemények kihatását, mint a fölmerülő kórállapotok uralmát. Másodszor fölötte kívánatos lenne a légköri és korbeli tüneményeknek az egyes foglalkozásokra való befolyásának kipuhatolására is némi tájékozó adatokat nyerhetni, hogy a különféle keresetnemeknek az egyik vagy másik köralak felé hajtása, és a polgári keresetmódoknak életromboló volta iránt kellő felvilágosítással kedveskedhetnénk. Mindkettő könnyen az által lenne eszközölhető, ha a szegénybetegek gyakorlatában előforduló úgy mint a kórházakba jutó betegek nemzetisége és polgári állása, kereseti s foglalkozásmódja esetről esetre pontosan feljegyeztetnék. Tudjuk ugyan, hogy ez it a nem épen megvetendő idő és munkavesztegetéssel járna , és hogy a számos egyéb följegyzések mellett, nem könnyen várható, miszerint még egyéb viszonyok figyelembe vétessenek, de városi főorvosunk már annyi akadályt tud legyőzni, hogy nem kétkedünk, miszerint a felvételek ez iránybani szélesbítésének is utat fog törhelni, és a mondott viszonyok fölismerésére vezethető adatok gyűjtését is lehetővé fogja tehetni. 5 Legifjabb körposta London, nov. 21. (Az o 187 ügy.) A „Morn. Post“ így szól: „Okunk van hinni, hogy az olasz kérdés az angol kormány s különösen, a külügyi hivatal figyelmét folyvást foglalkoztatja. Mennyire tudomásunk terjed, ekkorig nem érkezett ide formaszerinti meghívás a congressusra, s ily