Budapesti Hírlap, 1859. december (285-309. szám)
1859-12-01 / 285. szám
Előfizetési árak austriai értékben. BUDAPESTEN A Hivatalos Értesítővel együtt. , fr. fa. Évnegyedre 4 59 Egy hónapra 1 76 fr. fa. Egdes évre 16 — Pol évre 8 — (A házhozkérdésért havonkint 16 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám mra a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. n nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ-HIVATAL: Barátok tere 7-ik szám 1-s 8 emelet. A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. fa. f . fr. kr. Egész évre 10 — Évnegyedre 3 — Fél évre 6 26 Egy hónapra 1 26 Csütörtök, december 1. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (HaponUntt postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. fa. I . fr. fa. Egész évre 19 — Évnegyedre 6 60 Fél évre 10 — Egy hónapra 2 10 KIADÓ-HIVATAL: Barátok tere 7. szám földizint. BUDAPE HÍRLAP: A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. fa. Egész évre 14 — Félévre 7 — fr. fa. Évnegyedre 4 — Egy hónapra 160 Vidéken bémentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petrisor egyszeri beigtatásnál 8 njkrajczáijával, kétszerinél 7 és Háromszorinál 0 njkrajczáijával számíttatik. Még, többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindannyiszor Soujki Mindennemű hirdetések a kiadó-hivatalban vétetnek föl A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. 1859. —285. mm HIVATALOS RÉSZ. CB. k. Apostoli Felsége Schönbrunnból f. évi nov. 19-től kelt legfelsőbb határozatával Guttman János laibachi polgármesteri helyettest a legutóbbi háború-korszak alatt a sebesült katonák magánápolása, s a katonai érdekek előmozdítása körüli érdemeinek elismeréséül a Ferencz József-rend kiskeresztjével legkegyelmesebben földiszkni méltóztatott. Továbbá ő cs. k. Apostoli Felsége, hogy ama valóban emberbaráti s önfeláldozó szolgálatokat, miket az irgalmas szüzek, s szürkenénék congregatiói Tirol különböző kórházaiban, a beteg és sebesült katonák ápolása körül sikerdúsan tettek, egyetemükben hálásan megtisztelje, Dander Gaeciliát, a tiroli sidelgunde Máriát a müncheni irgalmas szüzek fönök nőit, valamint Clarátát a pirmasensi szürkenénék fönöknőjét arany érdemkereszttel legkegyelmesebben öldiszkni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége Lehönbrunnból, f. évi nov. 19-ről kelt legfelsőbb határozatával a körösi görög katholikus székes-káptalannál örkanonokká Predovics János nagy-pisanicai lelkészt s consistoriumi ülnököt, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 14-töl kelt legfelsőbb határozatával, a gyulafehérvári székesegyházmegye számára iskolai főfelügyelővé Papfavy Konstantin ottani kanonokot, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. elAz ellenség előtt tanúsított vitézségért, utólagosan még a következő tisztek s közvitézek részesittettek kitüntetésben : Utólagosan a vogherai ütközetért, 1859. máj. fökén: A 12. sz. gr. Haller huszár-ezredtől, arany éremmel diszíttetett föl. Biró Józs. közv. A comói ütközetekért 1859. május 27-én . A 34. sz. porosz herczeg-regens gyalog-ezredtől: 1. oszt. ezüstéremmel : Czirely Józs. vezető: Thomesz Guszt. őrmester, 2. oszt. Sztrid Adolf, Dainer Edvárd, Kovács Lőr., Schmidt Józs., Lenardowicz József, Mertha Ján. őrmesterek, Sánta Rot. hadoncz-őrmester, Neuhold Kamus Kranzler Ján.qua-őrmesterek, Szabó Ján., Balogh Andr., Mőnich Laj., Németh Istv., Stromp Andr., Erdélyi Istv., Posch Fer. vezetők, Deutsch Józs. zászlótartó, Gönczy Ján , Tóth Józs., Mondik Ján., Stankóczy Kálin , Maries Fer. Wechsler Antal, Aulinger Zsigm , Czigány Dom. tizedesek, Machnansky György kürtös, Fazekas Andr., Dóczy Ant., Geliczky Mih., Maritza György, Jakab Ján., Bujdosó Ján. altizedesek, Jakubik Andr., Borowaky György, Ceranko Andr., Trocsányi György, Jablonsky Mih., Madarász Andr., Rudnik Józs., Filip Andr. gránátosok, Suchi Andr., Kovács Irén, Majoros Ján., Csóka György, Abaházy Józs , Bits Józs., Szendrey György, Rainbold Fer., Csontos Józs, Kérvény Mih., Drotar Ján., Szemancza Fr., Urban Andr., Tarczy Józs , Kipko Istv. közv. A t iei határőr-gyalog-zászlóalljtól: 1. OBZt. ezüst éremmel: Csukcsics Vazul őrmester. Utólagosan Montebellóért 1859. máj. 20 án: a 49. sz. b. - e s s gyalog-ezr. 1. oszt. ezüst éremmel: Tarr Mih. közv. Monte Castello védelméért Lavennónál 1859. máj. 30. s 31-én. A 3. sz. Károly Főherczeg-gyalog-ezr. 1. oszt. ezüst éremmel: König Fer. vezető; 2. oszt. Kaspar Fer., Graner Ján. vezetők, Horraczek Ján , Grünhut Jak. tizedesek. Az 5. sz. b. Stertnik tüzér-ezr. 2. oszt. ezüst éremmel: Mader Ján. tűzmester, Wiesingen Alajos tizedes, Jandl Primus lránymester, Ohnewirth Ján. altüzér. A palestrói ütközetért 1859. máj. 31-én . A 7. sz. vadász-zászlóaljtól 1. oszt. ezüst éremmel: Gall József, Lang Ján., Decker Józs. vezetők ; Biancini Józs. őrvezető ; Brandner János, Eppich Máty. kürtösök ; Teschner Ernő, Weingärtner Mih., Karlsböck Miátyás, Untereiner Ant. vadászok ; — 2. oszt. Windisch Jak., Faber Ján. vezetők; Albrecht Fer., Braunstinger Tiv, Schimmer Leo, Basta Józs., Openauer József, Geiger Ján., Kromar Józs. alvadászok; Gräber Ján., Steingassner Laj., Koczián Ign., Vogelwürger Kár., Handser Máty., Schmidtleitner Józs., Rupnik Gergely, Bittner Kár. őrvezetők; Mayer Rich, Radonez, Fischer Ró., Gattenbrunner Mih., Rannikar Ján., Busta Ant., Dollak Sim., Gril Lip., Döller Ján., Sandner Jakab, Artner Ign., Seemann Mátyás, Müller János, Wolf József, Steinlechner Antal vadászok. (Vége köv.) Kulluncsich Dezső cs. k. esztergomi járásbirósági tollnok és Zsigmondy Károly cs. k. figyelő, a pesti cs. k. főtörvényszék által ideiglenes törvényszéki segédekké kineveztettek. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, nov. 29. (Politikai szeme). Amily egyhangúan hirdették tegnap és tegnapelőtt a lapok, hogy Cowley lord a lefegyverzés ügyében ment Londonba, szintoly öszhangzóan tagadják ma, miszerint ez ügy komolyan szóba jött volna. Legföbbb annyi igaz a dologból, hogy a két kormány közt a kölcsönös fegyverkezések több rendbeli közlemények tárgyát képezték, hanem miután Anglia kinyilatkoztatta, hogy ő nem azért fegyverkezik, mert Francziaország ugyanezt teszi, hanem mert általában azt találta, miszerint védelmi eszközei elégtelenek — e tárgy körül minden további vita magától megszűnt és az egész dolog adacta volt téve, még mielőtt Cowley lord Londonba jött. Olvasóink tudják, hogy mi elejétől fogva nem igen törtük fejünket rajta, várjon igaz-e, hogy Cowley lord Napoleon nevében lefegyverkezést indítványoz vagy sem ? mert az egész kérdésnek, mint inpraeticusnak és kivihetlen tervre vonatkozónak, kevés fontosságot tulajdonítottunk, hanem inkább a dolog fenekére szállva, azon jelentőség után kérdeztünk, melylyel Francziaország föltűnő közeledése e perekben bízhat. E tekintetben azon véleményre jutottunk, miszerint a franczia politika Olaszországra nézve Anglia kivánatainak mindinkább engedni akar és mindent elkövetni, hogy e hatalommal a régi jó egyetértést helyreállítván, az olasz félszigetek befolyására nézve Anglia által legalább túl ne szárnyaltassék. E tekintetben nem is csalódtunk! Igen hiteles londoni levél fekszik előttünk, mely azt állítja, miszerint a lényegre nézve Anglia és Francziaország már tökéletesen egyetért, hogy egy pár apróbb nehézség szintén könnyen el fog hámíttatni, és hogy Cowley lord ennek gyorsítása végett ment Londonba. Ugyanezen levelező, ki — ismételjük — legalább az Anglia ismerni, azt eldöntő köreiben uralkodó véleményeket jól szokta állítja, miszerint már alig lehet kétség arról, hogy a közép - olaszhoni ügy az olaszok kivonata szerint fog megoldatni és tégy vagy az annexió létrejövend, vagy — ha a hatalmak többsége ezt ellenezné — új középolaszhoni állam fog alakíttatni és ennek élére Jenő savoya-carignani herczeg állíttatni. Végre ugyanezen forrásból Garibaldi visszalépésére nézve is igen érdekes felvilágosítást veszünk. E visszalépés jobbadán önkénytesen történt, de csak föltételes volt. Garibaldi t. i. saját meggyőződése szerint azon szélső párthoz tartozik, melyet a mazzinisták neve alatt ismerünk. Hanem miután ennek erősödései már annyiszor meghiúsultak, Garibaldi czélszerűnek tarta legalább ideiglenesen a piemonti párttal szövetkezni, miután neki — miként mondá — főczélja nem ez vagy ama párt, nem ez vagy ama kormányrendszer diadala, hanem Olaszország megszabadítása. A háború folyama alatt és néhány héttel a békekötés után minden még úgy ment, miként Garibaldi akarta, hanem ő, a hevülékeny katona lassan lassan megunta a diplomatia halogatását és Victor Emanuelnek kinyilatkoztatá, miszerint ő — Garibaldi — kétkedni kezd benne, hogy a kitűzött czél az eddigi után, nevezetesen a franczia diplomatia kétszínűsége mellett, el fogna érezni, és hogy ő ennél fogva kész régi párthivőinek tanácsát követve, kétségbeesett lépést megkísérteni, nevezetesen az egyházi állam többi részeit, aztán a két sziciliai királyságot fellázítani. A piemonti király e szándékot állhatatosan ellenezte és mintegy kezességet vállalt az iránt, hogy a diplomatia fáradozásait is a várt siker koronázandja. Ha e reményében csalódnék, akkor ő is kész leen a végső fegyveres koczkajátékban résztvenni. Erre Garibaldi — hogy kétfelé kellemetlen helyzetéből kibontakozzék — visszalépett, fönntartván magának, újra kardot rántani, ha a congressns az olaszok kivonatainak teljesítésétől vonakodnék. Ezen egyszerű előadás, úgy hiszszük, tetemes világosságot áraszt a napi történetnek egyik igen homályos pontjára. Még egy kis helyreigazítandónk van arra nézve, ami az 1856- ki szerződések revisiójáról mondatott. Azt állították, miszerint Anglia bizonyosságot nyert az iránt, hogy ily revisio nem fogna szóba jöni; valósággal pedig Francziaország csak azt ígérte, miszerint ő nem fog erre vonatkozó indítványt tenni. Egyébiránt már ez is megnyugtatás Angliára nézve, mert hogy Oroszország maga vállalná magára a kezdeményt, nehezen hihető. A congressusbeli meghívó levelek még mindig „késnek az éji homályban,11 hanem ma úgy hallatszik , miszerint az egyetlen akadály — Austria ellenszegülése a középolaszhoni proregensség miatt — elháríthatott és igy a congressus létrejöttét mi sem gátolja. A két zürichi szerződés nesztelenül lépett föl és szintoly nesztelenül tűnt ismét le.A tartalmukat jobbadán már ismertük, a forma pedig semmi feltűnőt nem mutat, hanem annál nagyobb kíváncsisággal várják most a harmadik vagyis az első, azaz a franczia-osztrák szerződést, mely azért érdekes, mert ismeretlen. Valami meglepőre azonban ebben sem fogunk akadni; meglepők csak a szerződő felek titkos gondolatjai lehetnének, ezeket pedig a zürichi paktum nem fogja leleplezni. A bel-, igazság- és rendőrminiszerek és a hadseregi főparancsnokság által egyetértőleg f. é. nov. 27-n egy rendelet bocsáttatott ki, az egész birodalom területére, melylyel az 1859. nov. 25-diki legfelsőbb határozat következtében az 1852. évi máj. 27-diki általános sajtórendhez némely kiegészítő határozmányok tétetnek közzé. E rendelet a következő öt pontot tartalmazza: 1. §. A sajtórend 10. §-sa értelmében, valamely időszaki nyomtatvány kiadására megkívántató különös engedélyt (concessio) a rendőrministerium a katonai határvidéken pedig a hadseregi főparancsnokság, a rendőrministeriummal egyetértőleg, a kiadó elhunytéval, ha semmi nehézség sem forog fönn, annak özvegyére vagy egyéb örököseire is átruházandó. 2. §. Minden, a sajtórend 22. §-a értelmében, valamely időszaki nyomtatvány kiadójának írásban adott megintés jogi következményei megszűnteknek tekintendők, ha a megintés időpontja óta már két év telt el, s ha ezen idő alatt, se ezen időszaki nyomtatvány tartalma által büntetésreméltótett nem követtetett el, se további megintés nem jött közbe. 3. §. Ha valamely nyomtatvány által oly tudósítások vagy iratok — habár puszta hirrel vonatkozással — tétetnek közzé, melyek csupán egy közhivatalban alkalmazott egyén szolgálati kötelességének megsértése vagy valamely, már az általános büntetőtörvénykönyv szerint is büntetésreméltó cselekmény következtében közöltethettek, ezen közzététel miatt, ha maga az első közlő nem neveztetik meg s nem vonatkozik felelősségre, a valamely nyomtatvány tartalmáért felelős többi személyek (a sajtórend 34—36 §-ai) annak 39 s 40 §-ai értelmében lesznek megbüntetendők. 4. §. Ugyanazon büntetésnek az említett személyek ellen akkor is helye van, ha valamely nyomtatvány által oly hamis tudósítások, oly költött vagy tartalmukban elferdített vagy egy meghatározott személynek vagy hatóságnak hamisan tulajdonított iratok — habár puszta hírrel vonatkozással — tétetnek közzé, melyek tartalmuknál fogva ugyan nem szolgálnak valamely az általános büntető törvénykönyv értelmében büntetésre méltó cselekményt, azonban mégis alkalmasaknak látszanak arra, hogy valakit társadalmi vagy nyilvános állásában megsértsenek, vagy nevetségessé tegyenek, vagy hogy a kormányt, valamely nyilvános hatóságot vagy a kormány valamely egyes orgánumának hivatali tekintélyét kompromittálják, vagy hogy a köznyugalom, s rendre nézve aggasztó ingerültséget idézzenek elő, vagy hogy a kormánybani bizalmat meggyöngítsék. 5. §. Ezen rendelet közzétételének napjától kezdve érvénybe lépend. Pénzügy-kiegyenlítés s megadóztatás. Ismerjük Császárunk ő Felsége azon legfelsőbb rendeletét, mely a birodalmi pénzügy-kiegyenlítést parancsolja. E legfelsőbb parancsolat szaporítja az okot, a miért figyelmünk az adóügyre forduljon. Mert minden birodalmi polgár előtt örvendetes jelenség agyan, ha az államkiadás a bevétellel súlyegyenbe jó , de e szándéklott jelenséget nyomon kíséri azon kérdés, hogy micsoda jövedelmi forrásokból történend ez. Ismerjük a félelmet, mely kiváltképen az egyenes adóemelkedés irányában uralg , s azért megnyugtatásra és az ügy felvilágosítására oly forrásokból igyekszünk tájékozásainkat meríteni, melyek méltók, hogy a közönség azokra bizalommal figyeljen. Az „Ausria“ az, mely kapcsolatánál fogva oly fonások szerint szól e tárgyban, melyeket használni mi is czélszerűnek tartunk. Az Austriában fönnálló egyenes megadóztatási rendszer hiányai, mond a nevezett lap, és az ezeken segítés sürgős volta már régibb idő óta több tekintetben érezteti magát, s kivált újabb időben mindenfelől ellenmondás nélkül elismert dolog. A most fönnálló rendszer eredetinél fogva már egy túlhaladott korból való,mihez hozzájárul, hogy még ez is nagy részben csak ideiglenes alkalmaztatása, pedig a jelenkorban már az államok viszonyai és szükségei is fölötte nagyon megváltoztak.Az újabb korból származó jövedelmi adó ugyan, a személyes kereseti adót illetőleg nevezetes hiányt kipótolt, de még erről sem mondhatják, hogy következményében akár az adókötelezettre, akár az állampénzügyre nézve, a kiegyenlítés valamely helyes módját foglalná magában, — egészen eltekintve bár attól, hogy a birodalmi népség előtt ennek alakja sem egészen kedves. Minél tovább halad az idő, ezen pénzügyi kellemetlenségeken a segítés szüksége annál követelőbben áll elő. Az a kérdés, mikép történjék ez. Történhetnék csak részleges javítás, vagy általánosított újjáalakítás által; kérdés ez utóbbinál ismét, hogy minden egyes egyenes adónemre kiterjedjen-e az; a földadónál az eddigi jövedelmi részlegek vétessenek-e alapul, vagy birtok-becsadósorozat állíttassák föl, s ezek akármelyike is változhatlan legyen-e, vagy bizonyos időszakok szerinti változékonyságnak alávetett ? Mindezekről még a vélemények megoszolvak. A pénzügyministériumban történt tanácskozások ugyan oda érlelték a dolgot, hogy a lap szerint általános s nem pedig egyedül részletes rendszerjavításnak kell történni, különösen pedig hogy időnként új átnézés és kijavítás alá jövő birtokbecs szerinti adósorozatra történjék az átmenetei, mely mind az adókötelesek igényeit leginkább kíméli, mind az állam szükségleteinek megfelelni legnagyobb mértékben képes. De ezen igen fontos tárgyban, mely az államéletet legközelebbről érdekli, csak a legnagyobb elővigyázattal és a legkisebb elhamarkodásnak is szorgos eltávolításával lehet előhaladni. Ily fokozatosan vitattatott meg a tárgy a pénzügyminiszériumban. A megvitatás mindig csak az így választott út helyességének bizonyítékát eredményezte. E tárgy megvitatására a pénzügy-, belügy-, igazságügy- és kereskedelmi ministerium képviselőiből alakíttatott bizottmány. E bizottmány 1858. febr. 18-án kezdettel júl. 15-én végezte tanácskozásait, melyek eredménye a minister értekezlet tagjaival egyenként közöltetvén, ismét a ministeri tanácsban vétetett új vitatás alá. Miután igy az ügy itt is, s majd a birodalmi tanácsban is megérleltetett, lett Öcs. k. Apostoli Felségének 1859. sept. 7. kelt sajá kezű irata által kinevezve egy közvetlen bizottmány, mely gróf Hartig Ferencz elnöklete alatt ezen fontos ügyet még egyszeri átnézés alá volt veendő. Bár a császári leirat világosan kijelöli a közvetlen bizottmány teendőit, mégis különböző szempontból vannak fölfogva e teendők. Nehéz és fontos föladatának megoldása körül — mond a legfelsőbb leirat — azt kell a bizottmánynak figyelembe venni, miszerint az forog kérdésben, hogy az adózott törvényhozásban, azon javítások hozassanak be, melyeket az adórend életben léte óta változott birodalmi államgazdászati viszonyok , az államháztartás szükségei múlhatlanul igénylenek, hogy ekkor a közterheknek felosztása szorosan az állampolgárok fizetésképességéhez illesztessék, és különösen az egyenes adóbehajtás módjai is egyszerűsíttetvén, költségtelenebbé tétessenek. Ennél fogva magában érthető, hogy a bizottmánynak,bárha tanácskozásaiban a közvetlen és közvetett adónemek viszonyát, s általában a bevétel, és kiadás kérdéseit még tovább világosító vitatás alá veszi is, nem áll hivatásában a közvetlen adótárgyakról vagy a pénzügyi egyensúly helyreállításának módjairól véleményezgetni, mely ügy immár egy más bizottmányra bízatott, hanem e bizottmány tiszte csakis az, hogy a pénzügyi hatóság által kidolgozott s már többszörösen átnézett és javított egyenes adótervet véglegesen átnézze és megbírálja, hogy általa a sept. 7-diki legfelsőbb kéziratban kifejtett czél a birodalom minden tartományaiban élhessék. Az itt kifejtett czél szolgála egyedül iránypontul a bizottmány alkotásában is, ezért van abban az álladalmi pénzügyi hatóság és az adózó közönség egyaránt képviselve, miután az az elnökön kívül hat államhivatalnokból és nyolcz adóterhes képviselőből alakult, sőt ez utóbbiaknál még arra is volt figyelem, hogy azok a birodalom fő nemzetiségeinek is képviselői, s a gazdászat és ipar körülményei körül jártas egyének legyenek. Mivel továbbá ezen közvetlen bizottmány semmi végrehajtó hatósággal nincs fölruházva, hanem egyedül tanácskoztati, ennél fogy belőle nemcsak a többség, hanem a kisebbség véleménye is a magas trón elé terjesztendő. E czélból van képesítve, hogy a czéléréshez megkívántató mindennemű adatokat kivehessen az illető helyekről, a pénzügyi és számvevőségi hatóságokkal ily irányban rendelkezhessék, sőt esetről esetre más miniszériumi tagokat, vagy szakembereket is tanácskozásaiba is meghívhasson. De feladata aztán így mindez irányban kifejtett véleményadásával teljesen mégis oldatott.