Budapesti Hírlap, 1859. december (285-309. szám)
1859-12-08 / 291. szám
1859. — 291. szám. Előfizetési árak austriai értékben. budapesten. A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — . , fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. , fr. kr. Egész évre 10 — Évnegyedre . 3 — Fél évre 5 25 Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 . SZERKESZTŐ-HIVATAL : Barátok tere 7-ik szám 1-ső emelet. Csütörtök, december 8. KIADÓ-HIVATAL: Barátok tere 7. szám földszint BUDAPESTI HÍRLAPBA Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. I . ír. kr. Egész évre 14 — Évnegyedre 4 — Fél évre 7 — Egy hónapra 160 Vidéken bérmentes levelekben minden es. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beiktatásnál 8 ajkrajczárjával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 uj krajczárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdíj mindaniezorSzujkr Mindennemű hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. I . fr. kr. 19 — Évnegyedre 5 50 10 — Egy hónapra 2 10 Egész évre Félév I évre HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 17-től kelt legfelsőbb határozatával lovag Zmakowski János zadarowiskoniuskai földbirtokost, hasznos hazafias működésének elismeréséül, névszerint az általa, a galicziai királyság javára elhatározott ösztöndíj-alapítvány tekintetéből a cs. k. austriai Lipótrend kiskeresztjével ditelengedés mellett legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége Lévi nov. 20-ról kelt legfelsőbb határozatával frauensteini Frauenberger Ernő tanítót Felső- Austriában sokévi dicséretes alkalmaztatásának elismeréséül koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 28-ról kelt legfelsőbb határozatával Peregő Péter írót a háború-korszak alatti különösen érdemteljes működésének elismeréséül a Ferencz József rend kiskeresztjével legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 24 től kelt legfelsőbb határozatával Kovács István udvari tanácsost a legfelsőbb törvényszéknél a budai úrbéri főtörvényszék elnökévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 27-től kelt legfelsőbb határozatával Türk Lipót első osztályú pénzügyőrségi főbiztost Ungvárt sokévi igen hasznos szolgálatainak elismeréséül,koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. 1859. dec. 3-s adattak ki s küldettek szót a cs. k. bécsi udvari s államnyomdában a birodalmi törvénylap LIX. s LX ik darabjai. Az LIX-i darab tartalma : 213. sz. a. Austria s Francziaország közt 1859. nov. 10 . kötött szerződés mely Zürichben 1859 nov. 10-n íratott alá s a megerősítvényekben ugyanott 1859 nov. 21-n cseréltetett ki. 214. sz. a az Austria, Francziaország, s Szardinia kött 1859 nov. 10-én kötött szerződés, mely Zürichben 1859 nov. 10-n íratott alá ■ a megerősítvényekben ugyanott nov. 21-n cseréltetett ki. A LX-dik -darab tartalma : 215. sz. alatt a bel- igazságügyministeriumoknak 1859. nov. 11-től kelt s Magyar-, Horváth, Tótországra, a szerbvajdaságra , a temesi bánságra nézve érvényes rendelete, az úrbéri törvényszékeknek a nemesi közbirtokok aránylagos szétosztása, s tagosításáról eljárása iránt.Egyszersmind azon darabokkal együtt adatott ki s küldetett szét a birodalmi törvénylap 1859 november hónapban megjelent darabjainak tartalom-jegyzéke is. NEMHIVATALOS RÉSZ. Mint a „Wien. Zig“ jelenti, ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 6-án a délelőtt folytában, magánaudientiákat adni méltóztatott. Pest, dec. 7. # (Politikai szemle.) A most készülő congresszusnak egyik jellemző tulajdona az — a mennyiben t. i. annak, a mi még nem is létezik, tulajdonai lehetnek — hogy mindenünnen egyenlő bizalmatlansággal néznek eléje, és hogy, bármily ellenkezők is a nézetek és törekvések, senki sincs, ki a maga véleményének vagy kívánatainak győzelmét remélni merné. Sőt, ha a mai híreknek hitelt adhatni, igen lényeges, bár egészen általános kérdésre nézve még mindig nagyon szétágazók a vélemények, főleg Orosz- és Angolország közt. Amaz előre se a restauráció, se a nép akaratának valósítására nem kötelezi magát, hanem azon elvet kívánja fölállíttatni, hogy a congressus ne csak „véleményező“ vagy „tanácsadó“ hatalommal bírjon, hanem hogy jogában álljon, határozatait egyszersmind minden kitelhető módon valósítani is. Anglia pedig épen ellenkezőleg csak erkölcsi hatalmat akarna a congressusra ruházni, úgy, hogy ez kimondaná ugyan, mit kíván Európa érdekében, mit nem , de minden erőszakos beavatkozástól tartózkodjék, bárkinek javára szolgálna is az eldöntés. Azt hittük, hogy e kényes kérdésen régen túl vannak. Ha a dolog nem így van, ha e tárgyban csakugyan még nem tudtak egyezkedni, akkor nem igen látjuk át, miként akarnák a congressust jan. 5-ben megnyitni. Ha tőlünk kérdené az olvasó, várjon mi, a két vélemény közöl melyiket tartjuk helyesebbnek, nagy zavarba jönnénk. Oroszországnak annyiban nincs igaza, amennyiben a congressus, miként már többször mondtuk, nem parlament s így a majoritás határozata nem föltétlenül kötelező. Ha tehát a congressus föltenné magában, hogy a majoritás akaratát — mert a kisebbségéről még kevésbbé lehetne szó — erővel keresztülviszi, ez mindenesetre igazságtalanság a minoritás irányában. De ha Oroszország nézete megbukik, ha a congressus úgy, miként Anglia kívánja, csak határoz, de a határozat kivitelével nem bajlódik, akkor minek az egész értekezés és tanácskozás . Nem sokkal egyszerűbb lenne-e aztán a statusquo egyszerű elismerése, mert az olaszok önkénytelen úgy sem változtatnak rajta, a congressusnak pedig Anglia nézetei szerint, erre szintén nem lenne joga, bár mit határozna is „elméletben ?“ ... Látnivaló, hogy korántsem csekélyszerű nehézség, vagy csak formabeli kérdés az, melylyel itt szemben állunk, hanem igen fontos elv körül forog a kérdés, csakhogy mindenki tartózkodik, valódi nevén nevezni a dolgot; ezen elvkérdés pedig így hangzik: van-e joga az európai kormányoknak oly állapotot módosítani, mely valamely nemzet nyilván kimondott akaratával öszhangzólag jött létre? Végelemzésben tehát a legitimitási és népszuverainitási elv közti ellentét képezi az egész vita velejét és nem valószínű, hogy e vita oly könnyen és oly rövid idő alatt el fogna döntetni. A mostani osztrák vámrendszer, s az ellene intézett megtámadások. III. Akik a fennálló vámtáblázat ellen agitálnak, magukat védvámpártiaknak szeretik nevezni. Argumentumaik következő pontokra vonhatók össze. 1. A fiatal ipart mindaddig védeni kell, mig önmagában megállhatásra jut. A védvám hasonló a gyermekjáró-kosárhoz, melyben az „iparcsecsemő“ járni tanul. 2. Ezen védvám különben csak arra szolgál, hogy a serdülő belipar a már előhaladt külföldi vetélytárgyt utólérhesse. 3. Mikép alakíttassék pedig ezen vámvédlet, Francziaország példányszerű vámrendszere taníthat meg rá bennünket leghelyesebben. E három argumentum viszonylagos igazságát csakugyan el *) A „Times“ szerint az angol ministérium csakugyan azt határozta, hogy Angliát Cowley lord fogja képviselni. A mai szent ünnep miatt lapunk legközelebbi száma szombaton dec. 10-én jelenik meg. Természetesnek találjuk, hogy ezen ellentéttel szemben az angol diplomatáknak minden kedvük elment a congressusban résztvevőktől. Ha ők a maguk nézeteivel kisebbségben, maradnak, akkor utólag vagy ki kellene lépniük, és ekkor idejüket hiába pazarolták volna a tanácskozásra, vagy hallgatva bele kellene egyezniük az övékkel ellenkező nézet érvényesítésébe; erről pedig a brit nép irányában a felelősséget nem merik magukra vállalni. Ha tehát az oroszhoz hasonló indítvány fogadtatik el, nem valószínű, hogy az angol miniszeterek közöl valamelyik személyesen részt fogna venni a congressusban,hanem e kitüntetést Cowley lordnak fogják átengedni.*) Ez irányban máris jellemző az, hogy a lapoknak, melyek tegnap még Palmerston küldetése mellett buzogtak, ma egyszerre eszükbe jutott, hogy a brit kabinet főnökének, régi szokás szerint soha sem szabad a brit területen kívül tartózkodni, ami által Palmerston párisi utazása is meghiúsulna. Ezalatt nagy zajt üt a franczia császár kabinettitkárjának azon levele, melyet négy kandi liverpooli szatócshoz intézett, kik azon naiv kérdéssel fordultak Napóleonhoz: mondja meg nekik „anf Ehre“, hogy micsoda szándékkal viseltetik Anglia irányában. A válasz valóban remek, finom gunyorral kiemeli, miszerint a kalmár urak egyfelől minden ok nélkül félnek a franczia császártól és mégis annyi bizalommal vannak iránta, hogy titkos gondolatainak nyilvánítását kívánják tőle. Természetes, hogy a levélben egyébiránt csak úgy foly a mézes szó, és hogy a császár békés indulata evangyeliom gyanánt hirdettetik, melyben csak az eretnekek nem hisznek. Mi részünkről hiszünk benne, de egészen más okokból, mint mivelhogy ő felsége a tekintetes liverpooli grémiumnak megüzente kell ismernünk. Viszonylagos igazságot mondjak, mert korán sincs még egészen eldöntve államtanilag, ha várjon az állam, midőn valamely iparágat meghonosítni czéloz, nem helyesebben cselekszik-e, ha az annak részére állítandó vámvédlet helyett, készpénzzel egyenes úton segélli azt. Nagyon könnyű kimutatni, hogy egyes „iparcsecsemők” felnevelésére helyesebb ápolásmód ez utóbbi, mint az első, mert utána erőteljesebb „iparférfiak“ növekszenek. Ez egyenes segélyezésnek egyebek fölött azon előnye is van, hogy a segélyzet tartama szorosabb határok közé szorítható, mit a vámvédletnél igen nehéz megtartani. Gyámokt malmok folyvást magas vámszabást követelnek, mindaddig, míg azt nem nélkülözhetik, de ezen „mindaddig“nak végét hosszát be nem lehet látni, legalább az egész vámtörténelemben nem találunk rá esetet, hogy a gyámokok valaha bevallották volna, hogy már elég ideig voltak védlet alatt. A vámvédlet megszüntetésének indítványa eddig elé még mindig más oldalról jött. Ha a második argumentum szerint a védvámok csupán arra szolgálnának, hogy a serdülő belipar külföldi vetélytársát előhaladásában utólérje, ez ellen sem lehetne kifogás, sőt azt lehet mondani, hogy e pontban látszik a védvámnak legerősebb argumentuma lenni. Azonban fájdalom épen az állított czél az, melyet a védvám által legritkábban lehet elérni. A magas védvámok pártolói felejtik, hogy az előhaladt külipar sem áll meg várakozni, hogy más ország utána törekvő belipara utalérhesse, sőt ellenkezőleg, a már benne rejlő erély annál gyorsabb előtörekvésre ösztönzi azt, minél nagyobb s megtesztettebb léptekkel lát más hasonlót maga után sietni. Kiváltkép az újabb idő óriás iparhaladása, midőn majd minden napon új, találmányokkal és javításokkal találkozunk, igen nagyon megnehezíti a versenyt, annyira, hogy a nehézségek nagyságával a csupa vámvédlet többé alig mérkőzhet. Ennélfogva a védvám csakugyan örök időkig tarthatna, anélkül, hogy feladatát csak részben is teljesítené. De azt kérdik ellenfeleink, hogy tehát mely módok nyújtanak képességet és értékes segélyt az ifjú iparnak, a már előrehaladott utolérésére? E kérdésre a józan ész tanácsa szerint egyszerűen azt felelhetjük: versenyre kell vinni minél előbb; hadd a verseny edzze meg ifjú idegeit s a gyorsfutás hajlamát fejtse ki benne már az első gyakorlat. Minél később bocsátják a versenytérre, annál kevésbbé lesz izmai megfeszítésére s kitartásra képes. Nem hibázom talán, ha az ipart a nemes lóhoz hasonlítom. Neveld ezt zárva, folytonosan féken, add neki a világ ablakát, hogy déli testűvé kibizzék; de zárd el tőle más nemes vérü állat közeledhetését: el fog ez tanyulni s marsail lábai soha sem fogják meggyőzni a gyors futást. Hanem ha szabadon ereszted s már gyönge korán nála bár sokkal erősebbekkel bocsátod versenyre, ingerlett vérében növekszik a tűz s gyakorlott izmaiban a kitartás s ha benne kifejthető képesség lakik, csak alkalmas táplálatáról gondoskodjál, nem fog futásában megszégyenülni a pályán, sőt csakis igy lehet reménységed biztos, hogy a babért régi gyakorlott pályázók elöl is elragadandja. Mit bizonyít végre Francziaország példányképül fölállított védvámrendszere? Francziaország ipara erős a védvám által? Sok ország van, hol ugyanazon rendszer világosan ellenkezőt eredményezett; ott van az orosz birodalom, Spanyolország, sőt nincs okunk ide nem számítni az osztrák birodalmat is. Ellenben könnyű szerrel hozhatunk fel példát, hol a francziával egészen ellenkező vámrendszer még nagyobbszerű eredményeket mutat föl.Oht van a kis Schweicz,ellenkező vámrendszer mellett ipart a francaikénál, magához képest 1.1, bátran virágzóbbnak mondják. Máskülönben is igen tévedt vélemény az, melyre a gyakorlati élet sok részben adós a bizonyítékkal, hogy Francziaország ipara mennyiséget és minőséget illetőleg valami magas poleton állana. Tegyük hasonlatba Francziaország iparszolgáltatmányát más országokéval, például Schweiczéval és a német vámszövetségével, de ne csak felülegesen, hanem a birodalmi kiterjedést, népszámot, és a földminőséget is megfontolásra vonva, akkor fogják majd a valódi állást megismerni. Mit mutat a vasfogyasztás, melyet az újabb államtan a leghelyesebb melegmutatón használ? Francziaország vasfogyasztása éven át fejenként 32 font, míg Angolországé 237, Belgiumé 111, a német vámszövetségé 37 font. Valóban Francziaország iparos előnye csakis a divat és fényűzési czikkekre vonható vissza; egyebekben, melyek pedig a fogyasztás főtömegét teszik, inkább háttérbe szorult, mint gondolnák. Francziaország vasipara gyenge, az olcsóékszerű selyemfélékben Schweiz és részben a német vámszövetség előtte áll, gyapot, vászon és gyapjúszövet iparát pedig az osztrák birodalomé is meghaladja. Már az 1855-ki párisi világműkiállításon, hol pedig a franczia ipar, mint házi úr legünnepélyesebb köntösében jelent meg, meggyőződhetett arról minden dologhoz értő szemlélő, hogy nem mind arany a mi fénylik, s a franczia ipar világhíre, saját házi tűzhelyének állását nagyon meghaladta; kivált azok a praktikus angolok igen sokat láttak ott, mire csak vállakat vonogatták. Bécs, dec. 6. (A közvetlen adóbizottmány.) Az „Austria“ és utána az összes hivatalos sajtó, két czikket közölt a közvetlen adóbizottmány teendői köréről, melyek kissé hoszszak lévén, s tán néhol magas és elvont szempontokból indulván ki, lehet, hogy az olvasó által nem méltányólattak elejöktől végig úgy, mint megérdemelnék. Rövid foglalatuk e helyen pótolja tehát ki e hiányt. Tulajdonkép az már tudva lévén, hogy a bizottmány föladata nem az egyenes adó leszállítására vagy fölemelésére, hanem igazságosabb repartitiójára, sőt egészen új kivetésrendszer készítésére van irányozva, a mondott két czikk elseje pedig csak ezt constatkrozván, tartalma kevésbbé lényeges, mint a második czikké. Ez, miután azon tudományos szempontokat kifejté, melyek az új reformokat indokolják, a várható gyakorlati rendszabályokra nézve a következőkben tájékoz bennünket. A reformszándék oda van irányozva : az összes egyenes adózási rendszert, a fönnállóhoz lehető csatlakozással, helyesebb s egyszerűbb alapokra fektetni, és ezáltal azt érni el, hogy az adókulcs (adószázalék) fölemelése, és a gazdászati s iparérdekek bántalma nélkül „az állam szükséges növekedésének megfelelni“ azaz nagyobb jövedelmet eszközölni lehessen. Az indítványozandó adóreform veleje, tulajdonképi magva az , „hogy a három adónemből kombinált reáladó, vagyis a reálbirtok jövedelméből járó adók egy új realításértékcataster alapján lesznek kiszámítandók. Ezen alneműi reáladó alosztályai: a) a földadó, mely lényegesen a földjövedelemre vettetik; (Grundrente, mellékesen mondva egy a tudományban még nagyon vitás értelmű valami) b) az épületadó, és c)a reálítás értékétőli adó, vagyis „egy kiegyenlítő pótlékadó (steuerzuschlag) mely a jövedelemadó pótlékaként most járuló egyharmad pótlékot illetve, az egész, földekben s épületekben képviselt tőke jövedékére vonatkozik.“ Ezután tehát a „keresetadó tárgyát a legközelebb a munka által föltételezett, a reáladótól ment, a földjövedelmi adó tárgyát pedig (Rentenstener) minden egyéb jövedelem képezendi.“ Végre az érték-kataster keresztülvitelére, úgyszintén az adókivetés és adóközigazgatásra nézve, czikkiró a községek, s az országképviselet befolyását is kilátásba helyezi. És ez tulajdonkép e czikkek legvilágosabb pontja, mely igen örvendetes lenne, ha az idézett czikkek hivatalos jellemmel bírnának. Ezt azonban okunk van kereken tagadni. Azak csak a hivatalos sub- strátumok magánjellemű, egy itteni tanártól származó commentárjai. De minthogy hivatalos azon tárgyalat, melyből szerző kiindul, mindenben ami tényleges, figyelmet érdemel; ilyen például azon adat, miszerint ezután a szabványszert adók s hányadok nem évről évre, hanem öt-öt évre fognak kivettetni, míg a földadó csak minden huszadik évben fog újra átnézetni. Nem kételkedünk, hogy azon gyakorlati rézistű férfiak, kik az adóbizottmányban mint az adózó osztályok képviselői ülnek, a fentebbi kissé elvont doctrinar szagú eszmék gyakorlatiasságára nézve teljesen illetékes tanácsot képei rendnek, s igy nincs okunk szoknak taglalatába ereszkedni. Napi újdonságok. * Jótékony adomány. Stern Bernát a helybeli izr. bizottmány tagja a pesti izr. tanképezde igazgatóságának 12 fiát kézbesített egy szegény során tanítójelölt gyámolítására azon emberbaráti ígérettel, hogy az említett jótékony czélra havonkint 4 fiát fog adományozni. * Közgyűlés. Az első magyar festészeti akadémiát gyámolító társulat részéről közhírré tétetik, hogy az idei közgyűlés f. évi december 10-én délutáni 3 órakor, az akadémia helyiségeiben (Erzsébet tér 3. sz. 3. emelet) fog tartatni, mire a t. ez. társulati tag urak ezennel meghivatnak. * A világ legnagyobb hírlapja. The illuminator quadruple shot: „The constallation“, melynek első száma tekeasztal alakban 1859 július 4-n jelent meg New-Yorkban és melyből csak minden 50 évben jelenik meg egy szám, e pillanatban Lampel Robert kölcsön-könyvtárában (az urinterában a szerviták zárdaépületében) van kiállítva és mindenki által megszemlélhető. Egy ily szám ára 2 ft 30 kr.