Budapesti Hírlap, 1883. január (3. évfolyam, 1-31. szám)
1883-01-01 / 1. szám
Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik minden nap, hétfőn és ünnep utánni napon is.c8 Felelős szerkesztő : aki ki Jinei Egyes számára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Kőlap-utca 16. szám. Kérjük azon t. c. vidéki előfizető- iket, kiknek előfizetésük december hóvégével lejár, hogy azt minél előbb megnyitani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fenakadás történjék. _ 1883. Harci riadókkal, jobban mondta tán riasztókkal tűnt le rólunk az esztendő, melyet ez éjjel vidám pohárcsengéssel temettünk el sírjába és politikai csöndességgel vonul fel az uj csecsemő, mely háromszázhatvanöt napok alatt nőni, öregedni s a szakállas Szilveszterrel meghalni van hivatva : az 1883. A szárnyaló időnek egy szárnyacsapása csak, az emberi életidőnek egy egysége, amely szerint számítja magát, de elég arra, hogy fénynyel, dicsőséggel tetézzen egyeseket és népeket, és elég arra is, hogy öldöklő gyászba borítsa, akiket a sors üldöző kedvében útjában talál. Ezer és ezer ajk veti fel ma a kérdést: mit hoz reánk az új esztendő ? Ezer és ezer szív dobban meg aggódó reményben, vágyakkal enyhített félelemben e kérdésre, és egy sincs aki felelni tudjon rá: Cjak nem mondja, szív nem sejti, amit a fátyol szemeink elül eltakar. Öröm és gyász pihen az idő méhében, amíg a mutató oda nem ér a perhhez, amely hivatva számunkra megszülni azt, ami reánk méretett a felettünk lebegő hatalom által. Ezzel szemben fegyver és védelem nélkül állunk. Semmit kierőszakolni, s a ránk törő fátumot letaposó útjából kitéríteni nekünk nem adatott. Ezzel szemben csak egy vértünk van : az igazságos szív ereje, a melyet a szerencse elhízottá, a balsors kishitűvé tenni nem képes. A ki az igazságban bízik, az istenre épít És a kivel az isten vele van, ki van annak ellene, mondá a szent király, szent szavával megrettentvén az ágyához közeledő orgyilkost. Ellenünk, hála isten, van annyi, a mennyi elég életrevalóságunkat megbizonyítani. A ki szánalomra méltó, a ki nem félelmes, a ki gyenge, a ki veszendő , annak nincsen ellensége. A kinek van s amig van, annak s addig nincs oka kétségbeesni. És ezeréves történetünk válságos küzdelmei, csodálatos fordulatai, borzasztó megrohantatásaink, véres üldöztetéseink, embertelen elnyomattatásaink, a gyászos kiírtatásunkra újra meg újra megújult szövetségek és mindezek felett való diadalmaskodásunk egy évezreden át tanúsítja, hogy az igazság mindig velünk volt, benne a szívünkben, benne törekvéseinkben, benne cselekedeteinkben és akik ellenünk voltak, nem azokkal volt az isten. Egy ezredév hagyományai és tanulságai virrasztanak a magyar nemzet felett. Vezéreinek a szellemi, a politikai, a társadalmi téren e becses hagyományoktól s e drága tanulságoktól kell csak tanácsot kérni, hogy el ne téveszszék az üdvözítő irányt. A nemzet rátermett vezérek alatt kibontott lobogókkal vígan veti magát az uj idők harcába. Csodás képességeivel, a melyek alig egy félszázad alatt újjá szülték dicső küzdelmek közepette, hivatva van dicső múltjának is megújítására. Szerepét nem játszta el ama véres tusákban , melyekben a nyugatot a kelet barbárai ellen védelmezte. E harc megújulni készül, de döntő fegyverei csak kisebb részben a régi időkbeli öldöklő szerszámok. A döntő csatát az új harcban nem a kopja s a kelevéz, nem a szurony s ágyú nyeri, hanem a tudomány, a műveltség és a munka! Ma, midőn az éjszaki invázió veszedelmével járnak hozzánk a rémhirek, a midőn a tatárok utódjai muszka vérkeverékben egy elődeiknél is brutálisabb faj készül szorosainkat megrohanni, a győzelem eldül még mielőtt a gyilkos ágyú megszólal. S e győzelem attól függ, hogy a magyar tőke mennyivel gyarapodott, a magyar ipar mennyivel ment előbbre, a magyar műveltség milyen fokra hágott, a magyar öntudat mennyi hódítást tett és a magyar munka mily becsületet szerzett a magyar névnek. Iskola, munka, erkölcsi fegyelem : ez legyen minden magyar atya, minden családfő jelszava. Az iskola adja a szellemi fölényt, a munka az anyagi súlyt, az erkölcs, a lelki erőt és a szívbeli vidámságot. Mind együtt az ép testet a meglepetések ellen, biztos jellemet, a megelégedést, a bátorságot, az életkedvet, az egyensúlyt az élet viharaiban. Áldást kivánunk minden házra, békét minden tűzhelyre, szeretetet minden szívbe, a mely e szép királyi hazáért dobog. A „BUDAPESTI MAP" TARGAJA. ággá-e———ca—sagar" •* m.—, ni m. h . , niBiaussaresz Aki mindent megtehet. Indiai mese. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Motto: Boldog uj évet kívánok ! Év első napján kisüt a jóság napja s beleragyog a legsötétebb lelkekbe is. Csupa mosoly és szerencsekivánat ilyenkor az egész világ. Hej, ha a gondviselés nem volna okosabb az emberfajnál s beteljesitné mindazt, mit Sylvestertől másnapig mi idelenn összevissza kivánunk, de sok furcsa dolog lenne abból. Ahány az ember, annyifélekép fogja fel a jó szerencsét s a magasságbeli hatalmaknak ugyancsak meggyűlne a bajuk, ha minden igény iránt méltányosak akarnának lenni. Határozatlan fogalom a közboldogság s kihűl ez a planéta, mielőtt bajaink közgyógyszerét megtalálnék.* A Gangesz partján éhségtől és vénségtől kimerülve összerogyott LamaSzuk, a hetven éves fakir. S megnyilanak jámbor lelke előtt Visnu egének kapui. A nagy istenség kegyesen leszállt a porban vergődőhöz, hogy karjaival támogatva felvezesse az üdvözültek sorába. — Üdv néked, derék Lama Szűk — mond Visnu — a földi próbát hősileg kiálltad, megértél a mennyei életre. A fakkr néhányat hörgött, párszor vonaglott, aztán hogy kibirkózta magát lelke hús-vér hüvelyéből, megvetőleg nézte végig a kihűlt vén testet — Mily rut! — szólt panaszos hangon — holnap ilyenkor már rothadni fog s a tiszta levegőt teszi dögvészessé. Irtózva gondolok a hetven évre, melyet benne töltök. Oh Visnu, te mindentudó vagy, — mondd meg nekem, miért kellett ennyi ideig e rabköntöst viselnem? — Mert csak igy juthattál az új hazába, mely mosolygva fogadja az oda törekvőket. Földi élted vándorút volt, jámbor zarándok, most megpihenhetsz. Lama Szűk azonban nem birt belenyugodni a változhatlanba s számon kérte Visnutól, miért oly kegyetlenek az istenek, hogy vándorútra kényszerítik a szegény ember lelkét, holott egyenesen az égbe röpíthetnék. Tudni akarta az örök törvények okait, ismerni kívánta a jogcímet, melylyel az ég a lények sorsa fölött rendelkezik. Visnu megrázta fejét, ily dacos lélekkel még nem volt dolga soha. — Ne csodálkozzál — vágott szava elé Lama Szűk — hetven évig tűrtem panasz nélkül s nem kerestem, hogy miért kell tűrni. Megtartottam a braminok parancsait s nem kutattam, hogy miért kell megtartanom. Irigység nélkül néztem más ember örömeit, holott életem sivár volt és üres ; mások lakomáit, mig én éheztem; azok rangját, melyre érdem nélkül születtek, mig én megvetett koldusporontyként jöttem a világra. S most nézd azt a roncsolt gépet, mely leőrölt velem nyomorban ennyi évet, hibámon kívül vagy régi bűnök tüntetése gyanánt leheltek engem annak kerekei közé a te ajkaid ? Elfojtam e kérdést, mig a kerékforgás tartott De most hallgass meg, jogom van kimondani ! Az istenség ajkaiba harapott. Szemeiben már kezdett villogni a tűz, mely világokat biz lények millióival perc alatt megsemmisitni. De leküzdte haragját s igy szólt: — Csalódtam volna benned, jámbor fakirlélek? Alázd meg gőgöd s dicsőítsd az eget, mely az emberalakok miriádjaiban a jóságot akarja a földön miriádféle módon megtestesitni. — Ha a te akaratodból voltam jó — vejé ellen Lama Szűk — az nem érdemem, s ha nem lettem volna jó, az nem volna bűnöm. E szerint a földön bábuk vagyunk a ti kezeitekben s minden bajainkért te vagy a felelős. — Feledted ? — szólt szemrehányólag Visu — feledted, hogy neked is adatott akarat, hoggy parancsaink szerint vagy ellenünkre tégy ? — De korlátokba szoktátok, mig semmiv lett. A korlátok egynél nagyobbak, másnál kisebbek. A királyi sarj, a nábob, sőt papjaid is többet akarhatnak, többet engedhetnek meg Húguknak. Én nem tehettem nyomorúságomban semmit, amiért élni érdemes. Igazság ez? Visnu szánakozólag mosolygott Lama Szűk lelkének káromló beszédén. — Azt hiszed tán, hogy több akarattal nagyobb, szebb lett volna élted ? — Adj nekem,Visnu, mindenhatóságot a földön, legyen erőm parancsolni az anyagok és szellemek fölött, hogy ne kelljen kolduspályán Mai számunk 12 oldalt talal már. A magyar sajtó. Született 1840-ben, szabad lett 1848-ban, halálra ítéltetett 1849-ben, megkegyelmeztetett börtönre, kiszabadult 1861-ben, visszanyerte minden jogait 1867-ben, azóta szaporodik és gyarapodik. A magyar politikai napisajtó viszontagságos életének negyvenharmadik évébe fordul. Alapítója Kossuth Lajos volt. Kik előtte írtak, a sajtó hatalmát nem ismerték, a tollal bánni nem tudtak. A cenzúra kitörölte a gondolatot s gúzsba törte az eszmét. Március 15-ikének nagy vívmányai között legnagyobb vala a sajtószabadság. Ennek örült legjobban Petőfi. Nemzet, melynek sajtója szabad, nem lehet szolganép. Mikor a német rabigába törte Magyarországot, első gondja volt eltörülni a magyar sajtószabadságot. Csak egy hivatalos magyar lapot engedett, a többit eltörülte. Budapesten csupa