Budapesti Hírlap, 1883. február (3. évfolyam, 32-59. szám)

1883-02-01 / 32. szám

4 SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A népszínházból) A népszínházban hol­nap, csütörtökön, Csepreghy „Sárga csikó “-ja, pén­teken pedig „A fekete hajó“ kerül ismét színre, mely tegnap az új átdolgozásban a közönség osztat­lan tetszését kiérdemelte. Strauss János operette- és tánczeneszerző szombaton, február 3-án, fogja a nép­színházban „Furcsa háború“ operettejét dirigálni. Az előadás bérleten kívül a magyar nőiparegylet javára fog megtartatni rendes árak mellett. Ez elő­adásra a jegyek pénteken, febr. 2-án, adatnak ki d. e. 10—1 óráig­­, rendes pénztárnál a következő elővételi díjak mellett : páholyért 50 kr, zselle, körszék, I-sö erkély I. sor 30 kr, földsz. zártszék I-ső sor, I. erkély többi sor, II. erkély I-ső és többi sor 20 kr, földsz. zártszék, többi sor, III. erkély, karzati ülő 10 kr. * (A „Harmonia“) termében az Arany-szobor javára hangversenyt rendezett ma estre Frank­­h­a­u­s­e­r Károly úr, a nemzeti szinházi zenekar hegedűse. Kilépni az orchestrum padjai közül az emelvényre s az összjátékhoz szoktatott hangszerrel önálló feladatra vállalkozni bizonynyal önérzetre valló dolog. Ezt és a vállalat jótékony célját respek­tálva szabadjon mégis figyelmeztetnünk a derék he­gedűst, hogy a Rubinstein szonáta s a Beethoven koncert legalább is bevégzett technikát igényelnek az előadónál, s a hangvétel tisztaságát, biztosságát feltételezik. Nála a kantilena igen sok kívánni va­lót hagy fenn, az erő helyett erőködést hallunk ki, a zöngék karcosak, az üveghangok a cserepet hoz­zák az üveggel közel rokonságba. Szóval sokat kell még magát iskoláznia, mielőtt nagyobb közönség előtt szálokat játszhat. E hangverseny közönsége sok jóakarattal tapsolta meg, vegye azt buzdításnak. Bartolucci Viktória kisasszony, a nem­zeti színház bájos énekesnője két új magyar sza­londalt mutatott be Kintner K. úrtól, me­lyek másodika („Leszállt az éj“) igen kedves szerel­mi fohász, mely zajos tetszést aratott. A művésznő érzéssel s finom ízléssel énekelt, mint mindig. Má­sodik száma a Mignon dal volt, melyet hangjához transzponáltatott s így szép sikert aratott vele. Ki kell még emelnünk Rausch Károly és G­osz­to­n­y­i Béla urak zongora-játékát, kik két pom­pás hangszeren Liszt Mazeppáját és egyik rhap­­szodiáját adták elő. Szabatos összjátékukhoz a jelen­volt ősz mester is gratulált a fiatal művészeknek. *(Coquelin) szombaton lépett fel elő­ször Párisban a Théatre Frangaisban M­o 1 i é r­e „Póruljárt negédese­k“-jeiben. * (A berlini udvari szín­ház­ a múlt évben 58,229 márkát fizetett ki írói díjak fejében. * (A­r­r­i­g­o Boito) a „M­efisz­­tofeles“ szerzője „Nero“ cím alatt új ope­rát irt. * (Rubinstein) „A mákká­­b­e­u­s­o­k“ című operája a drezdai udvari színház­ban nagy sikert aratott. Különösen tetszett Brandt Mária Lea szerepében. * („L­a G- t­u“) „A lépvessző“ a címe a párisi Ambigu színház újdonságának. „A lép­vessző“ (írta Richepin) egy érdekesen csúnya „szép­ség“, aki sok embernek, többek közt egy fiatal ha­lásznak is elcsavarja a fejét, míg végre a halász anyja baltával leüti. A darab megbukott. „Nincsen többé orleanista párt, mióta az Orleans herce­­gek Frohsdorfba mentek, az a párt meghalt.“ (Mozgás.) A szóló meg­támadja Fabre javaslatát ; rámutatott azon ve­szélyekre, melyek attól erednek, ha a rang­jukat régóta biró Orleans hercegeket rangjuk­tól megfosztjuk , s kijelenti, hogy elismeri ugyan a védelem jogát, de az üldözését nem. Ám olvassák a franciák e tárgyban a külföldi lapok véleményét, s kiolvashatják belőlük Franciaország barátainak szo­morúságát, ellenségeinek örömét. Utána Fal- 1­­ é­v­e­s miniszterelnök szólt. Ha a hercegek — úgymond — a békés polgárok magatartását meg­őrizték volna, mi sem történt volna velük. (Zajos helyeslés) de nem maradtak a cselszövényektől távol s nem tanúsították a nyugodt odaadást a haza iránt. (Lárma jobbról.) Jerome herceg manifesztuma egy trónkövetelő cselekvénye volt. Cuneo d’Ornano: Felebbezés volt a néphez. Miniszterelnök: A manifesztu­­mot aláírta : Napoleon. Janvier de la Motte: Önöket tehát a Napoleon név félelembe ejti. (Élénk tiltako­zások.) Fallières (folytatja) Először a herce­geket kiutasítani s azután a kiutasítást szentesítő tör­vényt kérni, annyit tenne, mint a törvényeket kijátszani, azért a kormány Jerome herceget a bíróságnak szolgál­tatta át. Ettől kezdve a miniszter csak nagy nehezen be­szél, habár a kamara előzékeny jóindulatot tanúsít iránta s minden találóbb kifejezését élénk tetszésnyi­­latkozatokkal kíséri. Min gr., folytatja a miniszter, azt kérdé, vájjon léteztek-e összeesküvések ? Ha a reakcionáriusok agitációja célt nem ért, úgy az csak annak tudandó be, hogy a köztár­sasági nép elszántan szállt velük szembe s a nyugtalankodások kísérleteit nem tűrte meg.­­ A miniszter elbeszélte erre, hogy mint rendeztek népgyűléseket és banketteket, mint híresztelték el Franciaországszerte készak arra, hogy az ország egy legitimista fölkelés előestéjén áll, csakhogy a kedé­lyeket fölizgassák. A miniszter fölolvas az „Union“-ból, mely egyenesen a választások meghamisítására és föl­kelésre hív föl. A jobboldal erre oly agresszív lett, hogy az elnök a legnagyobb izgalom közepette a leg­­szigorúbb rendszabályokkal feny­egetődzött, mire nyuga­lom állt be. A házat kivilágítják, a miniszter többször fejéhez kap s különös módon nézve fölfelé, folytatja . A kiutasítás mellett voltak annak idején Périer, Broglie herceg, Thiers és Dufaure, s mikor az orleansi hercegek 1872-ben az Assemblée natio­­nale-hoz fordultak visszatérhetési engedélyért, Grévy ezeket mondá : „Én nem akarok a királyságnak sem megcsalatottja, sem bűntársa lenni.“ A miniszter félig elfojtott hangon folytatja : „Halálos fáradt vagyok.“ Felki­­áltások : „N­yugodja ki magát!“ Az elnök negyedórára felfüggeszti az ülést. A miniszter letámolyog a lépcsőn, arca halotthalavány lesz , alig ér a mellékterembe, ájultan rogy össze. Az orvos­képviselők elősietnek. Testelni orvossal s egy szená­torral együtt. A miniszter végre magához jön. Hi­degről és szorongásról panaszkodik. Az ülés folyta­tására gondolni nem lehetett. Az ülést csütörtökre napolták el. A trónkövetelők ügye a francia képviselő­házban. Pária, jan. 31. A képviselőház folytatta teg­nap a trónkövetelők kiutasítására vonatkozó javaslat­ tárgyalását. A bonapartisták eleinte ismét botrányt akartak csinálni és kétségbe vonták az új miniszté­rium kinevezésének érvényességét, minthogy a hiva­talos lap nem közölte a kinevezést. De a ház nem hallgatott a provokációkra. Renault szólalt föl először. Azt fejte­gette, hogy Floquet indítványa sérti a köztársaság érdekeit. Száműző törvényekkel egy kormány nem mentette meg magát. A szónok azt hiszi, az indít­ványozott rendszabályok attentátumot intéznek a szabadság ellen és nem fogják megnyerni a suffrage universelle helyeslését. A különben jeles szónok nem gyakorolt ma nagy hatást, bármiképen iparko­dott is ékesszóló lenni. Egy helyen rend­kívüli derültséget idézett elő ; a baloldal­ról valaki azt kiáltotta felé: „ön orleanista!“ Léon Renault azt felelte, hogy ő erre a szemrehá­nyásra el volt készülve s elolvasott egy írott választ, Gambettának azon beszédjét ugyanis, midőn ő szin­tén az orleanistaság vádjára felelt. S hozzá tette : BS2L­LJ?. »32.) 1883. február 1. „Isten, haza, szabadság!“ Ez a címe Jules Simon könyvének, mely most hagyta el Párisban a sajtót s nagy szenzációt okoz mindenfelé, de főkép a mérsékelt köztársaságiak köreiben. A reakcionáriusok fegyverül használják az uralkodó rendszer ellen. Jules Simon a disszi­­dens balközép nevében beszél s a doktrinar szabad­ság és a „kellemes köztársaság“ (mely az ő ideálja) álláspontjáról gáncsolja a szerzetesrendek ellen ho­zott határozatokat, a népiskolai törvényt, a feleke­­zetnélküli oktatást stb. Bevezetésében ezeket mondja : „Csak az erős hit és a teljes önuralom teremt nagy embereket, nagy népeket. Ellenetekben hivat­kozunk istenre és a szabadságra. Beszélni fogunk az országnak és a többségnek, mely fölöttünk ural­kodik, az isten iránti kötelességekről, melyeket a törvényhozó gyűlés proklamált 1790-ben, melyeket mi az 1848-as törvényhozó gyűlésben újra kihirdet­tünk általános lelkesedés között, s melyeket féltek a törvénybe iktatni 1881-ben. Ki fogjuk mutatni, hogy nincs joga senkinek a francia forradalom örököse­­ként viselkedni, hogy ha iskolájában nem tanult csak gyűlölni és rombolni.“ Gambettáról így nyilatkozik : „Az új képviselőház ura volt az országnak, de nem volt ura önmagának. (A május 16-kiről van szó.) Oly férfié volt az, aki hatalmába ejtő, egész nyíltan, habozás és ürügy nélkül. Kétségkívül ő volt az első szónok, talán az első politikus ebben a kamarában , talán az egyedüli. Népszerűsé­gét megalapította mindenekelőtt a Németország ellen hangoztatott revanche-kiáltással és azután a klerikalizmusnak üzent háborúval. Az ország, mely visszatért munkájához, lassankint mind in­kább eltávozott a külháború eszméjétől , és ebben az egy pontban az egy ideig feltüzelt köztársaságiak most egyetértenek a monarchistákkal , de a klerika­­lizmus elleni háború megindult; veszélytelennek hit­ték, igazságosnak találták. E háború a legheveseb­bek szemeiben a forradalom folytatása és befeje­zése volt.“ A 18-ik század végén megindult mozgalomról beszélve így ír: „Ezek gondolkoztak, azok szenvedtek. A társa­dalom fölé az igazság felé tört, az alantabbak bo­­szut szomjaztak. Innen van, hogy a forradalom hosszú ideig ingadozott és ingadozik még most is a filozófia és a gyűlölet közt.“ Ítélete sokszor igen éles. Egy helyen pl. igy ír : „Ha kérdezzük, mit tettünk az utolsó három esztendő alatt, a felelet igy hangzik : romokat te­­remtettünk. Az intelligens osztályt lealacsonyítottuk, alávetvén azt a tömeg uralmának, és a tömeget le­alacsonyítottuk, megrabolván őt hitétől. Ez rövid szavakban a mi történetünk.“ Egy másik passzus : „ . . . . Engedelmesdni ! Ez a szó jellemzi a helyzetet. Mi csak gyermekek vagyunk egy-két enfant terrible kezében. Ideje volna, hogy újra fér­fiakat találjunk, vagy teremtsünk.“ _A T Á Y \ R a T o K. A beteg Franciaország. Az új miniszterek. Fáris, jan. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Az utóbbi napok eredményeit a po­litikai helyzet tisztázása körül átalában Grévy­­nek tulajdonítják. Ő talán még azt is ki fogja csinálni, hogy a képviselőház és a szenátus meg­egyezésre jussanak a kiutasítás ügyében. Páris, jan. 31. Azon hírek, hogy több francia nagykövet beadta le­mondását, alaptalanoknak nyilváníttatnak. D­u­c­­­e­r­c nyugtalanul törte az élét, mindazál­­tal egészségi állapota javult. Fallières ál­lapotában szintén némi javulás mutatkozik. Páris, jan. 31. A ma tartott minisz­tertanácsban elhatároztatott, hogy D­e­­v é­s a kamara holnapi ülésén nyilatkozatot ol­vasson fel, mely a kormány fő érvét foglalja ma­gában. A ma este tartandó minisztertanács a­ nyilatkozat szövegét meg fogja állapítani. Re­­méllik, hogy a kamara holnap végleg sza­vazni fog. A hadsereg magatartása. Páris, jan. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Campenon tábornok el­fogadta a hadügyi tárcát, de hir szerint azon feltétellel, hogy a kiutasító tvjavas­­lat katonai intézkedéseit csak akkor hajtja végre, midőn ő azt célszerűnek fogja tartani, de kész a képviselőházban kijelenteni, hogy az ő meggyő­ződése szerint e­z­e­n törvény szigorú végrehajtása nem fog rossz hatást gyakorolni a hadseregre. Pária, jan. 31. (A „Bp. H.“ eredeti táv­irata.) Ma­c-M­a­h­o­n marsall megláto­gatta Jaureguiberry visszalépett ten­gerészeti minisztert és szerencsét kívánt neki lemondásához. Némely lap szerint Aumale hy. a trónkövetelőkről szóló törvényjavaslatnak a szenátusban való tár­gyalása előtt a „Soleil“ című orleanista lapban

Next