Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)
1883-04-15 / 104. szám
1882. április 15. BUDAPESTI HÍRLAP. (104. sz.) gyűlés szerdán odadhatja már a szinkört Krecsányinak, ki Mansberger ellenében 20 szavazattal bukott meg előbb. Krecsányiról a központi kormánytanács a legjobb véleményt adta. * (A népszínházi bizottság), miután a főváros a 30,000 frtnyi népszínházi kölcsönt a tűzbiztonsági átalakításokra engedélyezte, erélyesen hozzálátott a kiviteli módozatok megállapításához. A kisebb javítások foganatosíttatását albizottságra bizta, mely csupán a számlákat tartozik majd bemutatni. A nagyobb átalakításokra nézve pedig terveket készíttetett Kauser J. által. * (A nemzeti színház jövő heti műsora.) 15-én (hétfőn) Fedóra, 16-án Rang és mód, 17-én Tannhäuser Bignio felléptével, 18-án Fedóra, 19-én Ördög Róbert Perotti felléptével, 20-án Egy millió, új betanulással először, 21-én Faust Bignio és Perotti felléptével, 22-én Proletárok, 23-án Fedóra. A várszínházban : 15-én Romeo és Julia, 19-én Zlameai biró, 21-én Attaché. * (A népszínházban) holnap vasárnap „A vörös sapka,“ hétfőn „A koldusdiák“, kedden ,Li“, szerdán „Piros bugyelláris“, csütörtökön „A tót leány“ és pénteken először Offenbach operettje „A hercegasszony“ kerül színre a két főszerepben Hegyi Aranka és Pálmai I.-val. „A fütty“ Nyirő Sándor népszínműve május 4-én kerül színre a népszínházban Blaha Lujza asszonynyal. *(Nielli Gusztáv), a londoni olasz operatársulat tenoristája, ki jelenleg művészi kör után van és legutóbb Páriában vendégszerepelt, Berlint és Münchent érintve, legközelebb Bécsben fog fellépni és onnan két hangverseny rendezése céljából Budapestre jön. A művész mintegy 6 évvel ezelőtt egy hasonló vendégszereplési körútja alkalmával már hangversenyzett Budapesten. * (Vidéki színészet.) Békésről Írják nekünk : Polgár Károly, Pesti Lajos és Csiszár Kálmán társigazgatók működésüket Békésen folyó hó 7-én kezdették meg „Az igmándi kispap“-pal Bérezik népszínművével. Az előadás szépen sikerült. Volt közönség elég a színházban, pénz a kasszában, de még több taps a színészeknek. A közönség teljes megelégedéssel hagyta el a színházat. — A bérlet is jól sikerült, van 50—60 bérlet, ami ilyen helyen nagyon is elégnek mondható. A társulat ügyesen van szervezve, mit mutat a közönség megelégedése. A jelesebb erők a férfiak közül: Polgár K., Pesti L., Csiszár K., Polgár Gy., Abaffy A., Szabó D., Tóth A. stb. A nők közül: B. Polgár Gy.-né, Aitner Ilka, Raizné, Csiszárné, K. Gizella, Polgár Iza, Gyárfás Pepi, Kisfaludiné, Palóczy L. stb. A társulat jelenleg „A tót leány“-ja Almásy Tihamér új népszínművére készül, mely nemsokára színre is kerül. * (A lacházai tűzkárosultak) javára a pesti nemzeti dalkör által folyó hó 20-án a Vigadó kistermében rendezendő jótékony hangverseny műsora a következő: 1. Zimay László „Népdalok“, előadja a dalkör. 2. Schumann „Andante con variazioni“ zongorára, előadják Gosztonyi Béla és Rausch Károly urak. 3. Gounod „Tavaszi dal“, előadja Hajós Zsigmond ur, zongorán kíséri ifj. Sz. Nagy Károly ur. 4. Ifj. Sz. Nagy Károly a) „Drága hazám“ férfikar, b) „Talpra magyar“ férfi kar 2 zongorakisérettel, előadja a dalkör, Rausch Károly, Gosztonyi Béla és Drescher R. urak közreműködése mellett. 5. Beethoven L „F dur Sonata“ kürtre zongorakisérettel, előadja Drescher R. ur, Rausch R. ur kisérete mellett. 6. Donizetti „Recitativo e duetto“ Belisar c. dalműből, előadják Hajós Zsigmond és Zsitvay Zs. urak, ifj. Sz. Nagy Károly ur zongorakisérete mellett. 7. Huber Károly „Édes leánykám“, előadja a dalkör. * (Uj zenemüvek.) Táborszky és Porsch zenemükereskedésében Budapesten megjelent Löw József 427 ik mü. A virágországból. Hat zenemű, tananyagul nyolcadok elhagyásával és ujjrakozással ellátva. Zongorán két kézre. 1. A meghitt nefelejts. 2. Az illatozó szegfű. 3. Az álmodozó liliom. 4. A csintalan rózsácska. 5. A magánibolya. 6. A kedves gyöngyvirág. Minden szám 60 kr. zombori termény-kereskedő hét gyermek atyja követte őt a rémséges után. 1873-ban, Csillag Móric fiatal kereskedő-segéd végezte ki magát e helyen, azért való keserűségében, hogy gazdája, Hollós dorottya utcai kereskedő sikkasztásért bűnvádi keresetet indított ellene. E fiatalember esés közben belekapaszkodott az emelet-folyosók rácsozatába, ezzel csökkente az ütődés erejét s csak három nap múlva halt meg nagy kínok közt, mert az egyik eltört bordacsont a gyomrába fúródott. A ház hírhedté vált, kisértetesség regéi beszéltek róla. A házfelügyelő kénytelen volt 1873-ban az öngyilkosok útját elzárni s az udvart az első és harmadik emeleten sodronyhálóval bevonni, melyet csak 7 év múlva, 1880-ban távolítottak el megint, és a magasból ezzel ismét megnyilt a kétségbeesés útja a mélységbe. Egy fiatal hölgy, kit előkelő társadalmi állása, szépsége s nagy műveltsége egyaránt ismertté, tiszteltté tettek Budapest társas életében, ma választá az öngyilkosok e rémes útját a halálba. Délelőtt Vali óra körül nagy néptömeg futott össze a palota köré, melynek kapui a tolongás miatt bezárattak. Mindenki arról beszélt, hogy dr. Takács Endre az egyetemen az idegtan magántanárának szép fiatal neje, szül. Bodnár Ilona asszony, dr. Korányi Frigyes unokahuga leugrott a negyedik emeletről és szörnyet halt. A szomorú eset közrészvétet keltett s hire gyorsan elterjedt a belvárosban. Az öngyilkosság okáról sejtelme sincs senkinek. A szép és művelt fiatal hölgy a legboldogabb házasságban élt férjével s a fővárosi társaságban kiváló tiszteletben részesült. A Károlyi-palotában a jótékony nőegylet által, melynek választmányi tagja volt, pár éve rendezett tavaszi bazárban a hölgyek közül ő felsége a király nagyon kitüntette őt s hosszasan társalgott vele. Házasságából három gyermek született s a család jólétben, boldogan élt. A fürdő-utcai 10. sz. házban, hol dr. Takács ur lakik, egyesek rebesgetik, hogy a fiatal hölgyet hónapok óta búskomorság bántotta, s midőn férje ennek oka felől tudakozódott, csak annyit felelt, hogy „az életben már nincs örömem, érzem, hogy meghalok nemsokára.“ Mi igaz ez adatokból, nem tudhatjuk. A cselédség annyit tud, hogy ma reggel a szokott módon együtt reggelizett a család s mikor Takács úr hazulról a kórházba ment hivatalos dolgára, a fiatal hölgy átöltözött. Fekete selyem ruhát, fekete fátyolt vett fel, fehér keztyüt húzott, s azután a gyermekeket egyenkint ölébe vette, megcsókolta s könnyezve enyelgett velük. Ez a komornának feltűnt s rosszat sejtett, de azt sejteni se merte volna, hogy úrnőjét akkor látja élve utoljára. Reggel 8 órakor távozott lakásáról. Ez időtájt szemtanuk látták őt a Duna-parton nyugtalanul, feltűnést keltve fel s alá járni. Egyesek utána mentek s szemmel tartották, mert közel esett a gyanú, hogy a fiatal hölgy a folyamba akarja vetni magát egy őrizetlen pillanatban. Ő észre vette, hogy figyelnek rá. Rögtön visszafordult a fürdőutcába, felsietett a lépcsőn lakásáig, de az ajtónál megállva hirtelen mást gondolt. Lement az Eötvös térre, a Fondiére palota negyedik emeletére mászott fel; szemtanuk szerint léptei ingadoztak s a lépcsőkorlátra támaszkodva vonszolta magát a negyedik emeletig. Itt pár percig izgatottan sétált, fel s alá járt. A házbeli cselédek közül többen kérdezték, hogy kit keres. Röviden felelt: „Senkit.“ Azzal betakarta magát fátyolával s a folyosó északi oldalára ment, honnét Nyáry Pál leugrott. Percig gondolkozni látszék s lenézett a mélységbe. Ezt a házfelügyelő leánya látta a földszintről s kisietett az udvarra. A fiatal hölgy pedig levette kalapját, keztyüjét, ledobta a kövezetre, aztán előbb bal, majd jobb lábával átlépett a korláton. Hiába sikított fel a házfelügyelő leánya segítség után, az ijedt lányka elalélt az izgatottságtól, következő pillanatban már hallatszott a test zuhanása. A szép fiatal nő ott feküdt a kövezeten mozdulatlan, jobboldalára dűlve, arcát jobb kezére támasztva koponyája a szemek fölött s a halánték körül megrepedt, ebből s orrából-szájából folyt a piros vér. Még egyszer felsóhajtott s azzal vége volt mindennek. A felriadt lakók orvosokat hivattak, de ezek már csak a halált konstatálhatták. A nyomban értesített rendőrség csak fél 1-kor, tehát közel két óra lefolyása után érkezett meg a hullakosárral, addig az öszszeroncsolt véres tetem ott feküdt az udvaron, pokróccal befedve az izgatott házbeliek általános rémületére. Fél 1 óra után a tetemet a Rókus kórház boncoló csarnokába vitték, kosárban, rendőri fedezet alatt. Az orvos-rendőri szemle újból konstatálta a halált s jegyzőkönyvbe vétetett, s hogy az öngyilkos hölgynél egy gyűrűjén kívül egyébb ékszer nem találtatott, zsebében pedig csak egy kis pénztárca volt 21 frt tartalommal, s pár névjegygyel, mely a személyi azonosságot megerősité. Kevéssel a tetem elszállítása után egy férfi sietett a házba s kérdé, mi történt ? Mikor felvilágositák, sápadtan hanyatlott a falhoz s fels sóhajtott: „Testvérem!“ Az öngyilkosság közelebbi okául azt emle getik, hogy a szerencsétlen fiatal hölgynek utolsó gyermeke születése óta idegrohamai voltak s ebből kedélybaj fejlődött. Általános a részvét e borzasztó eset felett a súlyos csapással sújtott család iránt. ................ ......... Az elfogott Spanga. I. Spanga a zólyomi főispán szolgálatában. Zólyomi levelezőnk Írja : A hírhedt Spanga a múlt évben ötödfél hónapig állott a zólyomi főispán ib. Radvánszky Béla ur szolgálatában. A főispán ur egy kisebb körben a következő érdekes adatokat beszélte el róla. Szolgálatába Budapesten fogadta. — Ügyes volt szolgálatában, de körmönfont és alattomos, figyelme mindenre kiterjedett, mely sokszor a tolakodással és meghunyászkodó szemtelenséggel is ■ volt párosulva. A főispáni beigtatási ünnepélyen is, mint a főispán legénye működött közre. Bizonyos időnek eltelte után egyszerre a szolgaszemélyzetre vádaskodni kezdett, azzal vádolván őket a főispán előtt, hogy a szakácstól kezdve a vadászlegényig urát valamennyi csalja és lopja. Árulkodásai leginkább a vadászlegényre vonatkoztak s miután azokat többszörösen ismételte, — a főispán kényszerítve érezte magát a motozást és vizsgálatot elrendelni, melynek eredménye csakugyan az volt, hogy a vadászlegény, bőröndjében bizonyos elidegesnitett tárgyak találtattak. Midőn azonban a főispán ez ügyben a behatóbb vizsgálatot és szembesítést elrendelte, kitűnt az, hogy ezen elidegenített tárgyakat a vadászlegény bőröndjébe Spanga csempészte be. Ezen ténye, valamint egy részről azt célozta, hogy a főispán hű cselédjét a szolgálatból elkergeti fesse s azok helyeit a maga cinkostársaival töltesse be, — úgy más részről a főispánnál azon eltökéltést eredményezte, hogy Spangát a főispán feltűnés nélkül alkalmas időben szolgálatából elbocsátani fogja. — Feljegyzésre méltó Spangának e ténye utáni azon gyávaságára valló magaviselete, hogy ezen idő óta a vadászlegénynyel egy szobában soha sem mert hálni, hanem egy más cseléd szobájába hurcolkodott által. Máskor ismét lelkendezve, ijedtséget és felháborodást tettető arccal jelentte a főispánnak, hogy egy szobában a fiókok zárai mind föl vannak nyitva. A főispán úr testvérénél tudakozódván aziránt, hogy s netán ő hagyta-e a fiókokat nyitva ? — onnét tagadó válasz érkezett, miből most már világos az, miszerint a zárakat Spanga nyitotta fel, — de nem lévén bennök lopni való tárgy, részint ura bizalmába magát belopni, részint pedig e ténye által is szolgatársait gyanúba keverni akarta. — Föltűnt ■ a főispánnak az is, hogy azon fióknak zárát, melyben pénzét tartotta, kulcsával többször föl nem nyithatta s ez csak a kulcsnak többszöri és a rendesnél erősebb ide-oda forgatása által sikerült, — miből ismét világos lett az, hogy Spanga e zárt is felnyitni megkísérlette, még pedig azon álkulcsok segélyével, melyekből bőröndjében a szolgaszemély -zet állítása szerint egy nagy csomó láttatott. A főispán úr ezen tények után elhatározta, hogy Spangát a jövő nap reggelén szolgálatából el- bocsátani fogja. Reggel, ki írja le a főispán ur meglepetését, midőn Spanga helyett a főispán régi inasa, ki még szolgálat nélkül vala s ugyanazon házban lakott, lépett a szobába s a hozzá intézett kérdésre, hogy miért jött ő el, azt válaszolta, miszerint Spanga fölkérte őt, hogy miután neki e mai napon fontos és elodázhatlan teendői vannak, e napon helyette . A volt Stein-palota áldozata — Takács Endréné úrnő öngyilkossága. — A Ferenc József sétány elején emelkedik az egykori Stein-féle, most a magyar-francia biztosító társulat négyemeletes palotaszerü bérháza, mely szomorúan előkelő szerepet foglal el a fővárosi öngyilkosságok krónikájában. 1871. év nyarán a szerencsétlen Nyáry Pál e ház negyedik emeletéről dobta le magát a szűk udvarba s szörnyet halt. Következő évben Beyer