Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)
1883-04-01 / 90. szám
. Ráfogták. Azért, hogy Trencsén vármegyének is legyen nagy embere. És ő az. Azonban bármily jeles ember legyen Baross Gábor magában véve, tisztességes és jóravaló, hű és hazafi : a közlekedési minisztérium nem oskola, hogy oda tanulni menjen az, kinek feladata a miniszteri tanácsosok, főmérnökök s vasúti igazgatók munkálatait felülvizsgálni, megbírálni és elreferálni, sőt eldönteni. Ez a mi szerény véleményünk ezen kinevezés felett. Mi szükség volt rá ? A hadsereg köréből. Mint Bécsből táviratilag jelentik a hadsereg rendeleti közlönyének mai száma a következőket publikálja. Kinevezések : Verőczei gr. Pejacsevich Miklós altábornagy lovassági felügyelő , hg. Hohenlohe-Schillingsfürst altábornagy, ő felsége főudvarmestere a 87. számú sorgyalogezred ezredes-tulajdonosává, lovag Schmarda Károly altábornagy a műszaki és adminisztratív katonai elnöke a 4. számú tábori tüzérezred ezredes tulajdonosává ; gr. Sternberg Lipót szolgálaton kívüli címzetes tábornok a 8-ik számú dragonyos-ezred másodtulajdonosa ugyanezen ezred ezred-tulajdonosává ; továbbá hr. Croy Lipót eddig számfelett szabadságolt vezérőrnagy a valóságos szolgálati létszámba való átvétel mellett az 57. gyalogdandár parancsnokává , Rittner Henrik ezredes temesvári mérnökkari igazgató a 6. hadtest mérnökkari főnökévé és Voas Miksa őrnagy a zenicz szerajevói vasútvonal katonai építészeti vezetője, temesvári mérnökkari igazgatóvá kineveztettek. Nyugdíjazások: Rudenhoff lovag Becher Alfréd altanagy komáromi várparancsnok ;Kiszling Sándor vezérőrnagy az 57. gyalogdandár parancsnoka és Maraspin József fregatt-kapitány; utóbbi a sorhajó kapitányi rang egyidejűleg való ad honores adományozása mellett. Oláh rugaszkodik. A brassói „Gazeta Transilvaniei“ 3- ik számában gyászkeretben teszi közzé az aradi püspök körlevelét és a fölötti legmélyebb fájdalmát fejezi ki, hogy ahelyett, hogy a püspökök a román nép élére állva megvédenék ennek érdekeit, versenyezni kezdtek szolgaias alázatosságukban és a magyar kormány rendőri közegeivé alacsonyították le magukat. A nagyszebeni „Observatoriulu“ pedig azt mondja, hogy e két román püspök neve örökké meg lesz bélyegezve a románok történetében. A bukaresti „Telegraful“ „Kárpátontúli Romániából“ (Egy idő óta igy neveztetik Bukarestben Magyarország) a következő táviratot közli: „A Romániában élő hegyen túli románok Kárpát-társulata üdvözli odahaza lévő testvéreit azon erélyes fellépésért, melylyel a román iskolák megmagyarosítása ellen protestáltak a brassói, nagyszebeni, kolozsvári, dévai, fogarasi, abrudbányai, balázsfalvi és tordai gyűléseikben. Becsületükre válik, hogy ily szépen megfelelnek kötelességöknek.“ „A Romániában élő hegyentúli románok „Kárpát-társulata“ figyelmezteti Erdélyországot és szenvedő nővéreit, hogy fiaikra — bárhol is legyenek azok — mindenkor számíthatnak. A bizottság:“ TUDOMÁNY és IRODALOM. * (Az írók és művészek társasága) által az írói és művészi tulajdonjogra vonatkozó törvényjavaslat tanulmányozására kiküldött bizottság f. ápril 2-án, hétfőn, d. u. 5 órakor az Írók és művészek társaságának helyiségében (Nemzeti színház bérháza I. em.) ülést tart. A tárgyalás alá kerülő pontok a zenei- és színművekre vonatkoznak, esetleg a képzőművészetekre is. * (A m. t. akadémia) III. (math. és természettudományi osztálya f. évi ápril 2-án, hétfőn d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai: 1. Martin Lajos r. t. „A komplex mennyiségekről.“ 2. Than Károly r. t. „Közlemények a m. kir. egyetemi vegytani intézetből.“ 3. Scheffel Aurél felkai gyógyszerész részéről „A sibrai fürdő ásványvizének vegyelemzése“, bemutatja Nendtvich Károly r. t. 4. Tóglás Gábor tanár részéről: „Bányászszobrok a római hódoltságból.“ Közlemény. Bemutatja Szabó József r. t. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A nemzeti szinházból.) Sardou „Fedorá“ja ápril hs 6-án kerül szinre a nemzeti színházban a címszerepben Helvey Laura kisasszonynyal. — Legközelebb egy olasz basszista fog vendégszerepelni a nemzeti színházban, aki hivatva lenne a távozó Neyt helyettesited. BUDAPESTI HÍRLAP. * (Népszínházi hírek.) „A pópa“ című népszínmű szerzőjét a népszínház igazgatója felkéri, akár írásban, akár személyesen való jelentkezésre. A népszínház műsora: vasárnap „A tót leány“ Baha Lujza asszonynyal, hétfőn „A kertészleány“, kedden „A gyűrű“, szerdán „Nap és hold“, csütörtökön és az azt követő napokon pedig „A szárazmalom“. — Vidor ez új népszínműve csütörtökön (5-én) a következő szereposztással kerül először szinre : Özv. Horváthné Blaha L., Kovács Lajos gépész Tamássy, Pittle Máté Tihanyi, Daru Lőrinc Kassai, Daru Panni Munkácsyné , Czikornya Dani Horváth, Czikornya Laci Vidor, Sári Kárné, Klári Pártényiné, Gabi Újvári. A népszínház igazgatósága a következő című darabokat nem fogadta el előadásra: „Szakajtó és kucsma“, „Czifra Sándor az úri betyár“, „Biró lánya Rózsi“, „Csonka Marczi“, „A szerelem szökevényei“, „Szerelem és bosszú“, „A véres pruszlik“, „Kortesvilág“, „A falusi biró Budapesten“, „Don Quijote kalandjai“, „A szép vadász szerelme“, „Bakó örzsi“. A kéziratok a népszínház titkári hivatalában i. e. 11—12 óra közt visszavehetők. * A nemzeti színház jövő heti műsora. Vasárnap ápril 1an Cifra nyomorúság ; 2 án A kis szórakozott; 3-án Ernani, Bignio Lajos, Perotti Gyula és Kövéri k. a. mint vendégek ; 4 én Bozóti Márta ; 5-én Lahor királya ; 6-án Fédora (1-er) ; 7-én A kegyencnő, Bignio L., Perotti Gyula és Kövéri k. a. mint vendégek ; 8 án Fédora (2-er) ; 9-én A zalameai biró (3-or). * (A várszínház műsora.) Vasárnap, ápril 1. „Afrikai nő“, csütörtök 5. „Rosenkranzte Güldenstern“, szombat 7. „Borgia Lucretia“, vasárnap 8. „Bűvös vadász“. * (Hangverseny.) A rákospalotai park déli helyiségeiben 1. év ápril hó 7-én hangversenynyel egybekötött táncvigalom lesz. A tiszta jövedelem fele részben Arany János szobra, fele részben pedig az újpesti szegény tanuló ifjúság javára fordíttatik. Szíves közreműködők : Maleczky Jozefa úrnő, Henszler Halén k. a. Eőry Gusztáv, Gosztonyi M. Dezső, Méry Béla és Willmuth Ferenc urak. Közlekedésről éjfél után Újpestre s Budapestre gondoskodva lesz. * (Uj zenemüvek.) Táborszky és Porsch zenemükereskedésében Budapesten megjelentek : 12 kedvelt magyar népdal. 1. Volt szeretőm ... 2. Lekaszálták már a rétet ... 3. Felleg borul az erdőre ... 4. Kiderült az ég felettem ... 5. Nézlek, nézlek ... 6. Rászállott a vadgalamb a kalászra ... 7. Nincsen annyi tenger csillag ... 8. Ha bemegyek, ha bemegyek ... 9. Kétszer nyílik az akácfa virága . . . 10. Zsindelezik a kaszárnya tetejét . . . 11. Keserű a borostyánfa levele . . . 12. Barna legény elbujsodott. Énekhangra zongorkisérettel átírta Varga József. Ára 1 írt. Gyermekbál. (Ma este 7 órakor a vigadó kis termében.) A divat hóbortjainak engedve most már apró gyerekek számára is rendeznek bálokat ugyanazon termekben, hol a farsang alatt a budapesti bálkirálynők körül reménykedve és hízelegve tolongott udvarlóik serege. A „táncpróbá“-nak nevezett bál esti 6 órára volt kitűzve, de ekkor még a vékony „illem- és tánctanár“ Müller úr egyedül lézengett a teremben, aggódva a fölött, hogy az ígérkezett 150 gyermekből eddig beérkezett jelentések szerint alig 70 fog megérkezni. A vigadó portása felöltő fehér jegesmedve jelmezét s várja az érkező kocsikat. Végre jön egy egyfogalú, belőle két apró gyerek hemperedik ki csattos cipőben, harisnyában, aztán egy vastag mama, aszályos lila selyemben, majd megint gondosan bepólyált két rózsaszinü lányka, s végül a papa, ki izzadva törüli homlokát. — Bizonyosan mi leszünk az utolsók, szól Kuklinék nagysága, mig négy csemetéjét szép rendben tuszkolja előre, s ezzel lihegve rohannak föl a lépcsőn. Az első fecskék! Müller úr kecses mozdulattal lejt eléjük. A babák hátrahúzzák lábaikat meghajtják magukat. Utánuk csakhamar mások is kezdenek gyűlni, apraja nagyja vegyest. A mamák mind selyemben, ékszerekkel, a papák „in full dress“, frakkban, fejhór nyakkendővel. A kicsinyek legnagyobb része , abban a kedves öltözetben, amelyben egyszerűség párosul az ízléssel, fehér ruha, rajta rózsaszín vagy kék écharpepal. A fiuk nagyrészt fehér vagy tarka harisnyában, rövid nadrágban, hosszú mellénynyel és kurta kabáttal. Üdvözl egy gyermeki ártatlanság ! a romlottság világában alkoss körülem jótékony párt, hol jól essék a pihenés az emberi hitványság szemléletében kifáradt léleknek. Íme, megjelent itt a lágyságnak minden variációja, kezdve azon a kis négyéves babán, kinek a láb még „bába“, egészen addig a „kis nagyságig“, ki sértésnek veszi, ha csak „kisasszonynak“ címezik. A megfelelő férfi nemzedéket a hátulgombolóból alig egy hónapja kibújt gyerektől kezdve,, képviselve látjuk egészen a syntaxistáig, ki a terem sarkában keresett helyzetben nyúlik végig a bársonypamlagon s bodrozott feje kvirimeket kalapál, mig monokitja alól világfájdalmas mosolylyal nézi a vidám zsibongást. Hogyne, hisz már tizenhárom éves ! Türelmetlenül harangoz egy sereg rózsaszínű harisnya a falak mentében, azok a muzsikusok nem akarnak még mutatkozni. A terem közepén a papák kezdenek csoportot képezni, megbeszélve — a mai temetés részleteit, míg a mamák folyton igazgatják lánykáik ruháit. — Irénke! egyenesen tarts magad, ne ülj le, mert összegyűrődik a tüniked ! S ez aztán az egyetlen magyar szó, amit a mama leányához intéz, maguk közt az egész társaság németül beszél. Irénke feje úgy össze van bodrozva, arca úgy bepúderozva, szájtartása oly imádóan affektált, hogy húsz éves korában se lesz már kiállhatlanabb. Barátnője a kis Ilon egész válláról levágott meztelen karokkal, plüssgolyós ruhában jött, oly zsinórral kötve össze ruhája, mely egész földig érő két hoszszú makkban végződik. A szegény kis ártatlannak karjai fáznak, ő maga mindegyre megbotlik a zsinórban, —■ de a mama büszke s meg van győződve arról, hogy az ő lánya a legszebb. A kis hölgyek sétálgatni kezdenek, az apró gavallérok félredobva minden tanult „illemet“, rugdossák a széklábakat, mert már 1/i- s meg se kezdődik a bál. A csoportok már a lehető legteljesebbek, kedvesek és visszataszítók egymásután. Nem kedves-e az a két csepp baba, kik úgy összecsipeszkedve tesznek mindent, mint két kis amerikai veréb, alig több öt évesnél mindkettő , nem ellenszenves e az a másik pár, a lány forgatja a nyakát jobbra-balra, fogai közt alig szűrve a szavakat s tükrös legyezőjével kacérkodva, mellette pedig frakkban esetlenkedik egy tizenkét éves tacskó, ki cvikkerével a mamákat mustrálja végig s kicsinylően gúnyolódik a gyermekek fölött. Végre a zenekar rágyújt, az ajtóban elrendezett 33 pár gyermek megindul, legelői a legapróbbak, legvégül a legmagasabbak. Némelyik egész csinosan, sok veleszületett kecseset táncol, valamennyinek legalább a tenyérzőkét fejleszti a gyakorlat. — Compliment ! kiált a tánctanár, francia négyes kezdődik. A kis had nyüzsögve szalad „angazsírozni.“ — Papa, rohan kétségbeesve egy kisfiú apjához, Lajosnak már van frakkja, pedig még csak tizenkét éves. Én három héttel idősebb vagyok, s még sincs nekem. Ha nem csináltatsz s nem veszel monoklit nekem is, főbelövöm magam ! íme a gyermekbálok haszna !s. 1883. április 1. .................................................Ibii. ......................... 3 Mailáth György. I. A temetés. Beláthatlan tömeg mindenütt, a Ferenc-Józseftértől kezdve föl a dísztérig. Erkélyeken, ablakokban fej fej mögött, háztetőkön, utakon, a lánchídon feketéllik a sok ember délután 2 óra óta. A propellerek, különösen a lánchídi, majd elsülyedtek az átkelő nép terhe alatt. A budai lánchídfő, melynél a rendet maga a nép tartotta fönn, a főút torkollata, az ellipsz és az Albrecht-útra hajló hegyoldal a rajta heverésző kényelmes sűrű csoportokkal érdekes látványt nyújtott, mindenütt megszámlálhatlan tömeg által tarkítva minden talpalatnyi föld. Az érkező fogatok, melyek százával zarándokoltak föl lépésben az Albrecht-után, megbámultatva a sorfalat képező népség által, a Ferenc József-kapuban állíttattak meg, itt történt a kiszállás, a kocsik a Szent-György-térre hajtottak, a temetésen résztvevők pedig a rendőrkordon által szabadon ha