Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)

1883-04-11 / 100. szám

6 — (A polgári dalkör) február 10-én tartott dalestélyének jövedelméből hat forintot vettünk a hírlapírók nyugdíjintézete javára, mely összeget mi azonnal átadtuk Viss Imre úrnak a hírlapírói nyugdíjintézet titkárának. — (A páriai nagy operában) múlt csütörtökön este volt a nagy jótékony ünnepély az elszász-lotharingiai árvízkárosultak javára. Kívül-belül fényárban úszott a pompás épület, s termeit déli növények zöld erdeje ékesítette. A drága pénzen eladott páholyokban a hivatalos és előkelő világ foglalt helyet. Az előadás egyveleg volt, operákból, hallétekből összeállítva, azonkívül „Lecouvreur Adrienne“ 2-ik felvonása, melyben Sarah Bernhardt lépett fel. Színre került az olasz Boito „Mefisztofele“-jének 2-ik felvonása, melyet a közönség nagyon hidegen fogadott, ellenben Gounod „Faustjának 5-ik felvonását tüntető tapsokkal kisérte. A Programm egyik pontját 120 főből álló zenekar játéka képezte Judic asszonynak, a Varietés kedvelt művésznőjének személyes vezetése alatt. Volt tombola , s tánc reggelig. Az előcsarnokban volt Straszburg szobra, a francia trikolorral körülövezve. — (Halmi Ferenc) Nizzából Meránba utazott. Zajosnak találta a nizzai életet. „Nem beteges embernek való“ — írja lapunk szerkesztőjének, de mint a levélből kitűnik, ami beteg emberünk hál’isten már jól érzi magát, csupán a vágy a hegyi levegő után hajtja őt tovább. Merán után következik valószínűleg a „haza“ — ha ugyan a mi tavaszunk is siet megemberelni magát, s egyszer már szakitván a kellemetlen hideggel, engedi rügyezni a fákat s enyhévé tenni a levegőt. „Hogy eddig semmit sem írtam a lap számára — írja Halmi — annak oka, hogy az ivás fáraszt , pedig volna már legalább 3—4 tárcára való anyagom , no majd a nyáron.“ — (Nagylelkű adomány.) A Miskolcon elhunyt Jóny Tivadar valóban fejedelmi adományozást tett. A múlt csütörtökön hirdették ki végreneletét, mely szerint 280,000 frt értékű összes vagyonát az ág. hitv. késmárki líceumnak hagyta. (Technikusok figyelmébe.) A kr. József-műegyetem dékánjai értesítik a műegyetem hallgatóságát, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedése alapján az utólagos vizsgákat a műegyetem valamennyi osztályának minden hallgatója a folyó tanévben, tekintettel ennek a szabályszerűnél rövidebb voltára, kivételesen eltérőleg a szervezeti szabályzat 32 §-ától a jelen tanév végén is leteheti. A jövő tanévtől kezdve azonban a szervezeti szabályok illető szakasza alól kivétel többé nem fog létetni és ez okból figyelmeztetnek azon hallgatók, kik vizsgákkal még hátralékban vannak és ezeket a jelen tanév végén le nem tehetik, hogy a jövő tanévben utólagos vizsgákra csakis az első, illetőleg a második félév elején kaphatnak határidőt. (A budapesti evangélikus egyházközség) szavazatszedő bizottsága tegnap állította össze a szavazatok eredményét. Megválasztottak : Főfelügyelőnek Busbach Péter, tanodai első felügyelőnek Vasskó Endre, tanodai másodfelügyelőnek Fabiny Gyula, főgondnoknak Fuchs Gusztáv, iskolai gondnoknak Stephani Lajos, szindikusnak Zsigmondy Jenő, magyar egyházi felügyelőnek Sárkány József, német egyházi felügyelőnek báró Kochmeister Frigyes. Steinacker bakszász reménykedése tehát csúfosan kútba esett. — (A csángókról) már színdarabot irt Ditrói Mór színész s az Debrecenben színre fog kerülni. A népszínház már három, a csángókról szóló darabot utasított vissza. (Mailáth György.) Mailáth Györgyért a szent István-társulat, melynek a megboldogult országbíró évek óta elnöke volt, f. hó 12-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor fogja megtartatni a gyászistentiszteletet az egyetemi templomban. A szertartást Ipolyi Arnold püspök fényes segédlettel fogja végezni. A zenét a templomi zenekar adja elő s a papnövelde növendékei egy ez alkalomra már két hét óta tanult miseéneket fognak énekelni. A gyászravatal beszentelésénél szintén a papnövendékek éneklik Mosonyi „Liberá“-ját. — Mailáth Györgyért az utolsó gyászisteni tiszteletet a főrendiház fogja megtartani a jövő héten. A nap és a gyászisteni tisztelet részletei még nincsenek megállapítva. — ^(Botrány.) A VII. kerületi iskolaszék odiózus ügygyel foglalkozott a napokban, mely iskolai viszonyainkat szomorú világításba helyezi. Az ügyről a következőket közük velünk. Az említett kerület iskolaszéke állítólag alkalmasabb helyiség hiányában tényleg pedig kicsinyes, takarékossági szempontból az iparos tanulók esti oktatására a Wesselényi utcai leányiskolát bocsátotta rendelke-zésre. A fiatal iparosok arra használták fel ezt azndirekt érintkezést az illető tanterem leánynövendékeivel, hogy a padok fiókjaiba a legpiszkosabb tartalmú leveleket tették, melyek másnap a leányok kezeibe kerültek. Az igazgató csak most jutott ennek tudomására s azonnal jelentést tett róla az iskolaszéknek. Ez szigorú vizsgálatot rendelt el, melynek folytán kézrekerültek a tettesek s gazdájukkal együtt az iskolaszék elé idéztettek. A tanulók itt erélyes feddésben részesültek, gazdáiknak pedig meghagyatott, hogy otthon kellően páholják el a nebulókat. Egyúttal elhatározta az iskolaszék, hogy a jövő iskolaévben hasonló használatra nem engedi át a tantermeket. A határozat mindenesetre dicséretre méltó, de kissé elkésett, mert az inasok sz üzelme előrelátható volt. — (A somorjai műkedvelő társulat, mint lapunknak írják, — sikerült műkedvelő előadást rendezett a „Korona“ vendéglőben az ottani szegény gyermekek felruházására. Előadták Sonvestre Emilnek „A sorsjegy“ című egy felvonásos színművét, melyben közreműködtek: Wingler Erzsi, Petsner Aranka, Heinrich Mariska, Benda Irma és Erdélyi Rózsika. A közönség sokat tapsolt az előadóknak. Az előadást Liptai Vilma, a polgári iskola derék igazgatónőja rendezte. (Didergő iskola.) Az idei szokatlanul sokáig tartó zord idő nemcsak a szegény embert viseli meg, hanem még a fővárosi épületek díszes termeiben is érezhetővé válik. Legalább azt kell következtetnünk azon hozzánk érkezett tudósításból, mely szerint a főváros néhány iskolájában, a fűtőanyag már idejekorán elfogyván, oly szibériai hidegség uralkodik, hogy tanár és tanítvány egyaránt télikabátban húzhatja csak ki az előadást. Míg ezen állapotot egyrészt a fővároshoz épen nem méltónak tartjuk, másrészt közegészségi szempontból is veszélyesnek véljük és meg nem foghatjuk, hogy az iskolalátogatók nem sietnek hatáskörükből kifolyólag annak véget vetni. A gazdasági hivatal pedig szintén tekintettel lehetne a rendkívüli időjárásra és megakadályozhatná az egészségre oly könnyen veszélyessé válható ilynemű eseteket. (A kerületi rendőrkapitányságok.) A mostani VI—VII. kerületi (régi Teréz-városi) rendőrkapitányságnak külön Teréz-városi és külön Erzsébet-városi kapitányságokká való szétválasztása már a legközelebbi időben ténynyé fog válni. A helyiségekre nézve a főkapitányság már végleges intézkedést tett, sőt az illető házak tulajdonosaival a szerződést is megkötötte. Ez intézkedés szerint az uj Erzsébetvárosi kapitányság ott lesz, ahol jelenleg a régi *terézvárosi kapitányság van t. i. a kisdiófa utcában, míg az uj terézvárosi kapitányság számára a gyár és ó-utca sarkán levő 51 számú házat bérelték ki. — A József-Ferenc-városi kapitányság, mely évek óta a Stáció-utca 34 számú házban volt elhelyezve, legközelebb helyiséget változtat. E célra a József- és Mária-utca sarkán levő földszintes házat bérelték ki, hova a hivatal már május 1-én beköltözik. — (Háborgatott «Írok.) Közös sorsunk : a halál, kiegyenlíti ugyan a faj és nemzetiségi külömbségeket, mégis érdekes lenne tudni, hogy az óbudai vízvezetéki ásatások alkalmával, mely korbeli temetőre akadtak a polgár- és kórház utcák alatt. Az alig egy méter mélységből kiásott nagymennyiségű emberi csontoknak még itt-ott szilárdabb állománya, valamint az egykorúnak elfogadható korhadt fa — alkalmasint koporsó — darabok arra engednek következtetni, hogy nem őskori emberek sírbirodalmát turkálják az avatatlan munkáskezek. Mily kár, hogy ezen, lapunknak már egyik előző számában is oly fontosnak jelzett, és ha egyébre nem is , legalább Aquincum topografikus fekvésének vázlatához hiteles adatokra vezető ásatások archeológiai megfigyelés nélkül folynak tovább. (A püspökök ellen.) Cesena olaszországi városka lakosai most nagyon haragusznak püspökjükre, mert állítólag egyházmegyéje több lelkészét szabadelvű gondolkozásuk miatt súlyos egyházi büntetéssel fenyítette. A város több lakosa, hogy e miatt boszúl álljon múlt szerdán éjfélkor a város összes szent szobrait és keresztjeit összetörte, azután a harangoknak kiszedte a nyelvét, úgy hogy nem lehet többé beharangozni. Ez esemény hírére a cerviai püspök Cesenába sietett, hogy helyreállítsa a békét a püspök és hivei között. A lakosság azonban visszautasitá, s a püspök örült, hogy bántatlanul távozhatott. — (Magyar koszor Gambetta sírján.) Mint Nizzából írják, Gambetta sirján egy gyönyörű virágkoszorú pompázik, melyről magyar nemzeti szinü szalag folyik alá. Egy magyar társaság fejezte ki kegyeletét a nagy halott emléke iránt. A koszorún semmi felirat nem volt, csak e két betű : „K. C.“ — (Lakodalmi szerencsétlenség.) Deés-Aknáról írják, hogy bonchidai illetőségű Szász János, a napokban Deés-Aknára ment, hogy jeen legyen egyik közeli rokonának menyegzőjén. A mint a nászmenet indulni készült, az ifjúság s mások pisztolyokkal lövöldöztek. Szász Jánosnál is pisztoly volt, de amint el akarta sütni, csütörtököt mondott. Szász erre hirtelen belenézett a pisztoly csövébe, mely azon percben, midőn arcának fordította, elsült s félarcát és egyik szemét pocsékká tette. Nem lévén senki, a ki a szemészethez értsen Deés-Aknán, Kolozsvárra hozták a szerencsétlent, kit vigyázatlansága nyomorékká tett. (A lefőzött Kiepert.) Kiepert német geográfusnak a „magyar dhauvinizmus“ elleni kifakadásaira derekas választ ad a P. Ll.-ban Hunfalvy János, mint a magyar földrajzi társulat elnöke. Kimutatja, hogy tény, miként több magyar helynevet elnémetesítettek a német kartografok, akik így járnak el különben az elzászi s lothringiai francia helynevekkel is . Diemrichnek nevezik pl. Dévát, Strasszburgnak Nagy-Enyedet, Zillenmarktnak Zilahot. A német, oláh, szláv stb. helyneveket különben is rendszerint csak az illető néptörzsek használják ; helyesebb tehát a térképeken, ha nem tehető ki valamely helységnek három-négy neve, az általánosan ismert hivatalos nevet jelölni, ez pedig a magyar, melyet a hivatalos okmányokban s a postabélyegeken is használnak. Kiepert nagyra van a német kartografok s tudósok csalhatatlanságával ; jól tudja pl., hogy a „szerb vajdaság“ Magyarországon rég megszűnt, de azért még ott ékeskedik a németeknek sok térképén s magának Kiepertnek földrajzi tankönyve sem ment a hibáktól. Befejezésül értésére adja Hunfalvy Riepertnek, hogy óhajtásához képest kitörölték nevét a magyar földrajzi társaság tagjainak sorából. Ha netán más tagja is lenne köztük a német Schulvereinnek, kitörlik az övét is, mihelyt erről hirt adnak. — (Hatos rablógyilkos Budapesten) Hatos Sándor rablógyilkos — mint már írtuk — szökésének módozatait teljesen bevallotta. Elmondotta, hogy Promontorig gyalog, onnét pedig részint kocsin, részint gyalog 3 nap alatt Pécsre érkezett, ahol munkába állott. Arra a kérdésre, nem követett-e el szökése óta valamely bűntényt, Hatos határozottan tagadólag válaszolt. Mindazáltal dr. Paulus őrnagy hadbíró úgy Promontorra és Pécsre, mint a Hatos által szökésében érintett többi városokba is táviratozott aziránt, hogy nyomozást indítsanak meg, a szökevény Hatos nem követett-e ott el valami bűntényt. Egyúttal dr. Albinovszky százados hadbíró f. hó 12-én, csütörtökön Pécsre megy az erre vonatkozó vizsgálat megejtése végett. Hatos tegnapi megérkezése alkalmával a következő epizód történt: Hatos Sándor rablógyilkost a budai indóházból tegnap egy katonakocsin vitték az újépületbe. Midőn a kocsi a Krisztinavárosban lévő „a vad emberhez“ címzett korcsma előtt elhaladt, az összecsődült nép „gazember“, „bitang“ szavakkal tisztelte meg Hatost. A nagy lárma folytán megbokrosodtak a lovak s a kocsival őrületes sebességgel rohantak le a lejtés után. A szegényház mellett a kocsi egy nagy kőbe ütközött s felfordult. A kocsin ülő két katona a földre zuhant s könnyű sérülést szenvedtek. Hatosnak semmi baja sem történt, csak kissé megijedt. (Rendőri hírek) 200.000 frankos sikkasztás. Az appenzelli rendőrség átiratilag értesíti a főkapitányságot, hogy Banzigen Károly obereggi (svájci) kér. Írnok 200,000 frankot elsikkasztott, csalást és hivatalos hatalommali visszaélést követett el és megszökött és valószínűleg „John Jakob graf von Rebstein“ névre kiállított útlevéllel utazik. A sikkasztó 47— 48 éves, erős, középtermetű, francia szakált visel és kissé orrból beszél. A kézrekeritő 500 frank jutalmat kap. — Lopás a lóvasuton. Heller József hatvani kereskedőnek 300 irtot tartalmazó tárcáját ma reggel a lóvasuton ellopták. — Elfogott betörő. Hornyák István napszámost, ki Velsz Ignác futó-utca 3-dik szám alatt levő lakását kirabolta, elfogták. Csak nem rég szabadult Vácról, s most újra visszakerül. (Rövid hírek.) Ő felsége a budai jótékony izraelita nőegyletnek egyszáz frtnyi segélyöszszeget adományozott magánpénztárából. — A néhai gróf Nádasdy Ferenc nevelési alapítványánál megüresedett két segélydijas helyet báró Sennyey Pál, mint ezen alapítvány főgondnokának kijelölésére gróf Sztáray Elzának és gróf Wilczek Annának adományozta a közoktatásügyi miniszter. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Újhelyi István tápiószelei plébánosnak az ottani r. kath. iskolai tanító fizetésére tett 1000 frtos adományáért elismerő köszönetét nyilvánította. (Hymen.) Zámbony Győző, szombathelyi lakos, f. hó 4-én vezette oltárhoz Moser Anna kisasszonyt Körmenden. — Werber Illés nagyváradi kereskedő f. hó 5-én tartotta esküvőjét Dreier Ilona kiasszonynyal, Dreier Lajos bánjaival földbirtokos leányával. — Schütz Emil uradalmi gazdatiszt nőül vette Niedzielszky I Anna kisasszonyt, Tolnán. — Augusztin BUDAPESTI HÍRLAP, (100. sz.) 1883. április 11.