Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)
1883-04-18 / 107. szám
6 — (Fugh Károly Kőszegh városa polgármestere) párbajvívásért egy heti államfogságra ítéltetvén, szombaton rukkolt be Vácra, ahonnan hozzánk írt jókedvű soraiból kiveszszük a következőket : „Felmegyek az emeletre. A fegyház csinos, s ami fő — igen tiszta, csaknem azt mondhatnám, barátságos, meghívó benyomást tesz. Bejelentenek. Bemegyek. Előmutatom sajátkezűleg írt fotográfiámat. Ami tulajdonkép felesleges volt, mert a jegy- és államfogház igen tisztelt igazgatója ép oly igazságszerető, mint emberséges házigazdám már — a véletlenség úgy akarván — hazulról ismert. A Dunaparton épült emeletes fegyházzal szemben áll egy hasonsárga szinü földszinti ház, — ez az államfogház. A kapus csöngetésre kinyitja a kaput, az igazgató az Nr. 3-ba vezet, odaadja a magaviseleti „Utasítást“ s a „Panasz évet“ s ezzel ajánlja magát s én is magamat tőle s a szabadságtól — nyolc napra. — Nr. 3. Itt ült Ebergenyi nettó három hétig. Erről, a Nr. 3-ról t. i.. Írták azután az újságok, azokat a szörnyűséges dolgokat, hogy majdnem magam is megijedtem. Pedig ez a Nr. 3. igen tisztességes, barátságos egy hely. Kilenc lépés hosszú, nyolc lépés széles. Négy fala szép fehérre van meszelve, egy derék kályha barátságos meleget áraszt szerte a tisztességes magasságú, nem tudom hány köbméterű szobaűrben. Van benne egy barnára festett puhafa álló almáriom, amely „nem dűlt össze időközben“, mint az egyszeri E . . . ghi tanácsos irta — van benne egy asztal, írni, piros takaróval leteritve, egyoldalvást étkezni, kék abroszszal lebontva, négy jóravaló puha faszék, egy vaságy, szalmazsákon tengeri fűvel tömött matrac, egy vánkos, amint herbateás illata gyomttatja, szinte tengeri fűvel békéivé, tiszta lepedőn jó vastag szőrtakaró, egy fehér ruhafogas, még csöngetyü is. — Szeretem az igazságot, még a dutyiban is. Ezen államfogházi kvártély ellen igazságosan és méltányosan kifogást tenni nem lehet. Az udvar fövényezve van s bizonyára százszorta szárazabb mint künn az utca — a kis kert már is a munkás kezek szorgalmát tanúsítja, így tehát Pauler „kegyelem nélkül is meg lehet elégedve, úgy mint magam is.“ — (Baróthi Beke Gyula úr) Zomborból 50 irtot küldött szerkesztőségünkhöz, azzal a kéréssel, hogy ez összeget a „csángótelepitő társaságinak átszolgáltassuk s egyszersmind a nevezett társaság alapitó tagjául bejelentsük. Fölhasználjuk az alkalmat újabb fölhívást intézni lapunk t. olvasóihoz, hogy akik az alakulandó társaság alapitó vagy rendes tagjai kivánnak lenni, szerkesztőségünkben még mindig jelentkezhetnek személyesen vagy levél útján.— (Aaszonyzendülés). A „Bajai Figyelő“ írja: Hogy G. polgártársunk felesége boldogabb hazába költözött, ez egészen közönséges dolog ; nem közönségesek azonban azok a körülmények, melyek közt a boldogult temetése végbe ment. A koporsót kivitték a temetőbe, a pap elmondta az imádságot a maga rendje szerint, ekkor azonban váratlan események történtek. Az összes halott-kísérő asszonynép, mintha csak parancsszóra tenné, egy csapatba tömörülve rohant a gyászoló férj ellen „Te gyilkos, a ki halálra sanyargattad a feleségedet,“ — zúgtak a nekibőszült amazonok, — „takarodsz innen, te alávaló!“ G uram férfiúi méltósága érzetében csak mosolyogta az asszonyok támadását, de vesztére. Mert ekkor az ellenséges tábor megkezdte a lövöldözést: rögök, kődarabok mint a záporeső hullottak az asszony kezekből. Végre is emberünk nem tehetett egyebet: megfutamodott. Utána az asszonyok, űzték, hajtották egészen be a városba, így állottak boszut a bajai amazonok egy társnőjükért, akit szerintök a férfiúi zsarnokság juttatott kora sírba. — (Hatos Sándor rablógyilkosra) vonatkozólag elterjedt azzal a hírrel szemben, mintha a rablógyilkos már halálra volna ítélve, hiteles értesülés alapján közlik, hogy e hír teljesen alaptalan, amennyiben ítélet ez ügyben nem hozatott s a legközelebbi napokban nem is várható. Dr. Albinovszky százados hadbíró ugyanis , aki Pécsre utazott a Hatos által szökése ideje alatt netán elkövetett újabb bűntény kinyomozása végett, még mindig nem érkezett vissza s a kiküldöttnek erre vonatkozó jelentése okvetlenül szükséges a vizsgálat befejezéséhez. Dr. Paulus őrnagy hadbíró még szintén dolgozik a terjedelmes vádlevélen, melynek egybeállítása, tekintve a bűntényt s az azt súlyosbító szökést, igen természetesen hosszasabb tanulmányt és több időt igényel. Csak ha a vádlevél elkészül , melynek tartalma még függővé van téve Albinovszky nyomozásának eredményétől — fog a hadbíróság összeülni s ha a halálos ítélet ki is mondatik, a végrehajtást meg fogja előzni a kegyelmi kérvény felterjesztése, mely szintén némi időt vesz igénybe. — A rablógyilkost ugylátszik, lassan-lassan elhagyja eddigi jókedve. Időnkint elkomorul, mintegy megbánni látszik tettét, de félelem ekkor sem mutatkozik rajta, sőt úgy látszik, mintha abban biznék, hogy nem ítélik halálra, vagy hogy kegyelmet nyer. A felügyelet most még szigorúbb mint eddig volt. Szigorúan meg van tiltva Hatos cellája előtt a folyosón idegennek elhaladni s minthogy a börtönfelügyelő lakása ugyanazon a folyosón van, ha valaki a felügyelővel beszélni akar, bemennie hozzá nem szabad, hanem ő jön ki a folyosó végén levő őrszobáig s ott érintkezik az őt kereső felekkel. — (Szerencsétlenség az óbudai hajógyárban.) Közel 3000 embernek nyújt kenyérkereseti foglalkozást a hajógyár. Számtalan munkása és hivatalnoka alapít boldog családi tűzhelyet, ott nyert tisztességes fizetésével. De a megszámlálhatatlan gépek sokfélesége között évről-évre sokan szerencsétlenségüket, sőt sírjukat is lelik munkásai közül. Csak nemrég — gyors egymásutánban — hárman lettek áldozatai többnyire saját vigyázatlanságuk következtében a borzasztó nagy erejű gépeknek, melyek öldöklő szervei közé ha belekerül egy-egy körültök foglalkozó szerencsétlen : menthetetlenül veszve van. Legújabban — pénteken — egy alig 12 éves fiú lett áldozatává saját vigyázatlanságának, aki kimaradt a 3 ik el. osztályból, hogy a hajógyár kötélverő gépe mellett nyert foglalkozása után 36 kv napi keresményével könnyebbítsen beteges atyja s három kis testvére nyomorán. A szerencsétlen felmászott a kendertörő gép tetejébe, hogy annak egyik felső nyílása körül a felhalmozódott szemetet eltisztitsa, midőn egyszerre támaszkodó lába megcsúszik s ő a gép fogas zuzókészüléke közé esik. Legnagyobb sérüléseket a balkezén kapott, melyet a gép úgyszólván teljesen szétzúzott. A hajógyári kórházban ápolják. — (Polónyi Géza országgyűlési képviselő) a képviselőház mai ülésén egyik barátjától a következő levelet kapta a „P. Lloyd“ szerint: „Tisztelt képviselő úr ! Talán hasznára lehetek önnek a következő információval : A húsvéti szünidő előtt egy levelet olvastam, melyet Lázár Lajos országgyűlési képviselő intézett egyik ismerőséhez, s amelyben azt írja, hogy a Polónyi megsemmisítésére Verhovayval egyesülten készített terv ezúttal nem sikerült, mert Hodossy, mint a volt becsületbiróság elnöke, a neki ajánlott szerepet visszautasította. A húsvéti szünnapokat azonban arra fogja használni (t. i. Lázár), hogy Polónyi megsemmisítésére más utat kísértsen meg, így ismeretséget fog kötni Bernáth kir. táblai bíróval stb. E bizalmas közlés igazságáért becsületemmel állok jót. Szükség esetén megnevezhetem a személyt, akihez Lázár az emlitett levelet irta, és akivel tegnap értekezett is.“ — (A kecskeméti pénztárrablásról, melynek a Mollinári-ezred kórházi pénztárából 1302 írt esett áldozatul, a „Kecskeméti közlöny“ a következőket írja : Midőn hire járt, hogy a kórházi pénztárt kirabolták, a Gyenes Sándor és fiai cég személyzetének rögtön eszébe jutott, hogy a lopás elkövetése előtti napon egy Alfoldi ezredbeli s a Mollináriaknál szolgálóhadnagy különböző feszitő vasakat vásárolt. Gyenes-cég rögtön feljelentést tett és megismerte azon hadnagyot, ki nála a feszitő vasakat vásárolta, minek következtében a hadnagyot rögtön letartóztatták. A hadbíró városunkba érkezett, ki a hadnagyot vallatás alá vette, de az makacsul tagadott mindent miért is az ügy a fővárosi hadbírósághoz tétetett át. Igen gyanús körülmények merültek még fel az illető hadnagy ellen, u. i. a tolvajlás elkövetése utáni napon 400 frtnyi adósságot fizetett ki. Azonkívül 3 tiszttársával Bécsbe utazott kikért a költséget ő fizette. Igen feltűnővé vált bő költekezése, mert mindig pénzzavarban szokott szenvedni. — Igen érdekes, hogy egy este midőn a hadnagy tiszttársaival a Tomaskó-féle vendéglőben mulatott, felállt és azt mondá : „Uraim, én meg vagyok győződve, hogy a tolvaj közöttünk van és azt tanácsolom neki, hogy lőjje főbe magát“ — persze az egész csak hahotára adott alkalmat s senki sem hitte — kívüle — a dolgot komolynak. — (A csángó-bizottság) tegnap délután ülést tartott Somssich Pál elnöklete alatt. Mindenekelőtt ama körülbelül 100 főre menő munkásoknak a sorsáról tanácskoztak, akik még Józseffalván hátramaradtak amaz ígéret vétele mellett, hogy hazatelepíttetésükről rövid idő múlva intézkedni fognak. A bizottság abban állapodott meg, hogy mindenekelőtt táviratilag kérdést fog intézni Nagy György kormánybiztoshoz, várjon ezek számára van-e hely és munka oly feltételek mellett, mint az első szállítmányok számára. Ha olynemű válasz fog érkezni, hogy az illetők hazaszállíttatása érdekében aggályok nem forognak fenn, a bizottság megbízza Somssich elnököt, hogy az illetők hazaszállítása iránt a szükséges lépéseket megtegye, illetőleg az összeget kiutalványozza. Ezek után kijelentette a bizottság, hogy ez a legutolsó telepítési művelet, melynek keresztülvitelére vállalkozhatik. (A tanítónők menedékháza) tervezetének megállapítása végett kiküldött bizottság e hó 18-án, szerdán d. u. 5 órakor a népnevelők egyesületének helyiségében (VIII. ker. Kazinczy utcai iskola) tartja első ülését. (Természeti tünemények.) Szegeden minap este fél hét óra tájban az északkeleti égen gyönyörű szivárványt láttak. A szivárvány óriási félkör alakban övezte át az egész égboltot délnyugati irányban. A szivárvány a lehető legtisztább volt s különösen a piros szin tűnt ki rendkívüli fénye és élénksége által, amit arra magyaráz a nép, hogy az dán sok bor lesz. Az egész természeti tünemény mintegy négy percig tartott. — Vircsorog helyiség közelében, a tapostai tanyán a múlt szerdán a menykő beütött egy elhagyott juh hodályba. A korhadt ócska épületet természetesen megsemmisítette az isten nyila. A környék lakosai misztikusnál-misztikusabb jóslatok alakjában hozzák a korai természeti tüneményt öszszefüggésbe a földi dolgokkal. — (Haynald a romén akadémiában.) A bukaresti román tudományos akadémia, mint Bukarestből Írják, f. hó 14-én tartott ülésében, dr. Haynald kalocsai bibornok-érseket tiszteletbeli tagjának választotta meg. — (Uj címzetes püspök.) Königmajer Károly szombathelyi székesegyházi őrkanonokot, őrségi főesperest és Szt.Miklósról nevezett madocsai címzetes apátot, a király tribunici címzetes püspökké nevezte ki. (Fenyegetik a zsidókat.) A tiszaeszlári ügyre vonatkozólag a kir. főügyészség vádindítványa az összes iratokkal együtt tegnap Nyíregyházára érkezett. A végtárgyalás valószínűleg június elején fog megtartatni. Tegnap reggel — mint több lapnak táviratilag jelentik — számos nyomtatott és írott falragaszokat találtak Nyíregyházán a zsidók lakásán és boltajtani, melyben a lakosság arra szóllittatik fel, hogy „üsse agyon a zsidókat.“ A falragaszok így végződtek : A király már elrendelte a sakterek felakasztását és a kormány sem ellenzi azt. — (Teleki Sándor ezredes) mint örömmel tudathatjuk, annyira jobban van, hogy 3—4 napmúlva elhagyja az ágyat, melyet ismert balesete óta őriz. (Öngyilkosság a kaszárnyában.) A 63 ik Rodics-féle gyalogezred egyik káplárja, Sipet Antal, jómódú miskolci szülők fia a Károlykaszárnyában tegnap agyonlőtte magát, öngyilkosságának oka az, hogy egy becsületbeli adósságot nem tudott visszafizetni. (Felpofozott zsebóra.) Pápáról Írják e históriát: B. M. idevaló polgár háza f. hó 10-én nagy ribillió szinhelye volt. Elveszett a háztulajdonos ur értékes arany zsebórája. Elővették a cselédséget, faggattak minden háznál lakót, össze-vissza hánytak-dobtak mindent s már a rendőrségre akartak küldeni, mikor félnapi hajsza után azt vették észre, hogy a házimacska a szoba egyik sarkában ugyancsak pofozza az órát, nyilván annak ketyegése fölött való nagy haragjában. (Egy tanár jubileuma.) Levelezőnk írja : Szieber Ede, ungvári főgimnáziumi igazgató, tanárkodásának 25-ik évét az évfolyamában tölti be. A társadalmi élet terén is oly tevékeny derék igazgatónak eme örömében nemcsak tanártársai, jelenlegi és volt tanítványai osztoznak, hanem az ungvári közönség is derék tagja iránt való elismerésének és rokonszenvének a rendezendő ünnepélyen kifejezést óhajt adni. Tanártársai díszes albummal, volt tanítványai pedig diszmó átnyujtásával óhajtják hálájuk adóját leróni. Rendező bizottság alakult volt tanítványok köréből s felhívásokat küldtek szét, az emléktárgy beszerzésére szükséges pénzbeli adományért. Akikhez ilyes nem jutott, azokat a rendezőbizottság ez után kéri, hogy szíves adományaikat Lukács János Ungváron lakó ügyvéd úr címe alatt beküldeni szíveskedjenek. Az ünnepély valószínűleg 1. évi május hó végén tartatik meg. (Névmagyarosítások.) Rosenfeld Fülöp szécsényi illetőségű bécsi lakos vezetéknevének „Réti“-re“, Wohlauer Fülöp budapesti illetőségű ugyanottani lakos saját, valamint Ármin, Ilka, Dezső Margit és Ida kiskorú gyermekei vezetéknevének „Várnai“-ra, Grossmann Gyula görgői illetőségű bécsi lakos vezetéknevének „Tornai“-ra, Dumitrátyi Ferenc lécfalvi illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének „Miskolczi-ra. Lichter BUDAPESTI HÍRLAP, (107. sz.) 1882. március 18.