Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)

1883-04-11 / 100. szám

1883. április 11. BUDAPESTI HÍRLAP’] (100. sz.) * (A „Regényvilá­g*-r­ó­l.) Révai test­vérek e kitűnő szépirodalmi folyóiratáról minden al­kalommal örömmel emlékszünk meg. Most is újabb öt (22—26) füzet fekszik előttünk. A regények kö­zül, melyek az első füzettel megindultak, Jókai, „Minden poklokon keresztül“ című történeti regé­nye még mindig folyik Beniczkyné Bajza Lenke a „Tévesztett utak“-at befejezte. Véka Lajos hirdetett „Pali bácsi“-ja átesett a bemutatón. Örömmel üd­vözöljük. — A külföldi regény irodalmat most Erck­­mann-Chatrian, a híres elsassi írópár „A Rantzau testvérek“ című, drámai momentumokban, megható jelenetekben bővelkedő regénye képviseli. A folyó­iratot ismételten ajánljuk mindenkinek. Egy-egy fü­zet ára csak 15 kr. * (Stanley H. M. „Utazásom Közép-Afrikába­n“) című érdekfeszítő művéből most jelentek meg a 18—28. füzetek. Utazó sorsa talán még sohasem érdekelte nemcsak a tudo­mányos világot, de a tisztán időtöltésből olvasókat is annyira, mint e leírás, mely megkapó részletekben tárja fel előttünk az ismeretlen világrész titkait. A mostani füzetekben is csak azt látjuk, hogy az ki­fogyhatatlan tárháza a valóban művészies útleírás oly részleteinek, melynek ismételt elolvasása sem vá­lik unalmassá.­­ A szöveget diszítő rajzok, képek, metszetek a könyv művészi értékét emelik és 30 krért megszerezve egy-egy füzetét, könyvtárunk valóságos remekművel gazdagodik. (Megjelenik Révai testvérek­nél Budapesten, váci­ utca 11 sz.) SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A „Traviata“) került ma estre szinte a nemzeti szinházban B­i­g­n­­­o­ur felléptével Ger­main György szerepében s mi­n­t hittük, hogy az est fényes sikere az által biztosítva lesz. A szerep két drámai hatási jelenetből áll, melyek a vendég­művésznek énekplasztikája s ábrázoló tehetsége ki­tüntetésére kiváló alkalmat­­ adhattak volna, ha makacs indispozició nem lép közbe. — Mezza voce énekelte végig az egész szerepet­, s az óvatosság, melylyel hangja ércével gazdálkodni volt kénytelen, tartózkodóvá tette a közönsé­get is.­­ A második felvonásbeli duó végén egy szép ritartandó volt éneke fénypontja s ezt meg­tapsolták zajosan. Szerencsésebb volt Gassi úr (Alfréd), noha előkészület nélkül lépett fel Pauli helyett, ki rekedtség miatt délelőtt mondott le. Erő­teljes hangja a lírai szerephez ugyan nehezen si­mult, de az együttesekben annál hatalmasban do­minált. Maleckyné asszonynak a címsze­repben elismerésre méltó mozzanatai voltak. De a legnagyobb sikert ez opera-estvén — C o p p i n i k. a. aratta a 3 dik felvonás balletjében. —gh. *(A nemzeti színház) elektro­mos lámpákkal leendő világításához szükséges épit­­kezések befejezésükhöz közelednek. Az épület mö­götti föld alatti nagy gépház boltozatát most ké­szítik. * (C a r m e n.) Fizet­ nek e kedves víg ope­rája, melyet Náday visszavonulása óta nem adtak a nemzeti színházban, legközelebb ismét szinre ke­rül a címszerepben Bartolucci Viktória kisasszonynyal. * (A népszínház: — Bdveben.) A népszín­­házban — a javítási munkálatok miatt — a nyáron egy hónapig nem lesz előadás. A társulat ez idő alatt (június hóban), minden valószínűség szerint a bécsi „an der Wien“ színházban fog vendégszerepelni. Tervben van, hogy 28 előadást rendez : operettet és népszínművet. Blaháné, Hegyi Aranka, Pálmai Ike, mind felmennek,­­ ha ugyan a terv még egy és más nehézségen hajótörést nem szenved. *(A népszínház műsora.) L.-né J­e­n­e­i A. meghűlése miatt a következőképen vál­tozott: u. m. holnap, szerdán „N­ap és hold“ csütörtökön a „Tót leán­y“, pénteken „K­o­l­­d­u­s­d­i­á­k“, szombaton „Ü­d­v­ö­s­k­e“, vasár­nap a„Vörössapka.“ * (D­l­a­z­7 staggione Budapes­te­n.) A jelenleg Bécsben működő olasz operatár­sulat legközelebb Budapestre is eljön, ha ugyan az ez ügyben megindult tárgyalások teljes sikerre ve­zetnek. Valószínű, hogy M e r­e 1­­­i igazgató a nagy társulatot két részre fogja osztani és míg az egyik rész Bécsben fog működni, addig a másik az itteni német színházban. Az utóbbi esetben azonban aligha lesz alkalmunk hallani G­e­r­s­t­e­r Etel­kát, mert a művésznő Magyarországban csak magyar színpadon óhajt fellépni. * (A színésziskola növen­dékeinek vendégszerepléseire) nézve a magyar színész-egyesület közp. ig. tanácsa legutóbbi ülésén kimondotta, hogy az országos szí­nésziskola növendékei, anélkül, hogy az egyesület kötelékébe lépnének, az ország bármely színpadán fölléptethetők. Amennyiben azonban e föllépésekért az illető növendékek díjaztatnának, a szabályszerű vendégjátéki százalékokat ők is kötelesek föllépti dijainkból megfizetni, illetőleg az igazgató köteles e százalékokat levonni s az egyesület pénztárába be­szolgáltatni. A szerb pohárköszöntők. — A karlócai fölavatás ebédjén. — Amaz a szó szoros értelmében „patriarkális“ ebédet s az ebéd alatt mondott pohárköszöntőket dr. B­u­d­a­y József ar következőképen írja le a P. Naplóban: „A pezsgők durrogtak s megindultak a hiva­talos toastok, melyeket a vendégsereg felállva hall­­g­a­tott végig. C­z­e­n­i­c­s György 25 percig tartó beszédével kezdi meg a toastok sorát. Hosszasan vázolta a szerb kultúrharcot és végül királyunk ő Felségére emelé poharát, kinek kegye a legnagyobb zavaroktól menté ki Szerbiát és a fölszentelés meg­engedésével a szerbiai állapotok meggyógyításához vezető utat lehetővé tette. A pátriárka Milánt, mint államunk barátját éltető és Milán családját, M­r­n­o­­v­i­c­s meghatottan köszönte meg ő Felsége, kirá­lyunk kegyét és Angyelics szolgálatát. Popo­­v­i­t­s Nesztor archimandrita magister theologiae és nisi püspökjelölt a „cs. kir. magyar minisztérium­ért“ ürité poharát. Tempora mutantur ! E kalugyer néhány év előtt egyik legvadabb ellensége volt Magyarhonnak, és ime most Magyarhon lelkes barátjának mutatja magát! Toastjára Parcsetich Felix új­vidéki főispán felelt magyar nyelven : „A mai szerb kormány — mondá­a többek között — a szerb és a magyar nemzet dicső múltjából meríti hazánkhoz a szimpathiát, melyet az élet egyik fő faktora, az ér­dekközösség istápol. Azt hiszem, hogy a történet igazolni fogja a jövőben is azon tényt, hogy vala­mint eddig soha senki, úgy a jövőben Szerbia sem fogja a magyar barátságnak sem szellemi, sem anyagi téren kárát vallani. Adja az ég, hogy eme kölcsönös egyetértés soha meg ne zavartassák ! Po­haram emelem a szerb királyság magas kormánya üdve és egészségéért !“ Ez volt az egyetlen magyar nyelvű toast és rendkívül nagy hatást keltett. Utána I­v­á­n­o­­v­i­c­s, mitrovicai előkelő polgár a szokásos „Mlo­­gajeta“ helyett rázendité az „éljen soká“t és csak­hamar a pátriárkától, a belgrádi metropolitától kezdve a szerb papokig együtt zengő az egész te­rem. A toaszok sorából kiemeljük még a belgrádi „Keresztény Hírnök“ szerkesztőjének, I­­­i­c­s Ist­ván g. k. papnak és Brankovics temes­vári püspök fenkölt toastját. Az előbbeni Angye­lics érdemeit emelé ki, az utóbbi a szerb és magyar barátság, egyetértés és jó szomszédság fönmaradá­­sáért ivott. Különösen megragadó volt Angyelics beszéde Mraovicshoz. „Én szenteltelek föl, tehát ad­hatok instrukciókat ! Légy hü királyodhoz és hazád­hoz, mint én hű vagyok királyomhoz és hazámhoz ! Ne feledd, hogy imádkozzál azokért is, kiknek kegye lehetővé téve a fölszentelést. Imádkozzál királyomért, hazámért és a téged fölszentelt püspökökért is. Imádkozzunk együtt azon barátságért, egyetértésért, melyet Magyarhon és Szerbia között ápolni, fejlesz­teni egyik feladatod leend !“ Ebéd közben érkezett Szerbia királyának, Mi­lánnak Angyelicshez intézett sürgönye: „Fogadja Szentséged forró köszönetemet azon szolgálatáért, melyet Szerbia egyházának és vallásosságának érde­kében véghezvinni szíveskedett. E vallásosság ápo­lását és a szerb egyház tökélyesítését célozza az új egyházi szervezet. Fogadja Szentséged örök hálámat és nagy tiszteletemet.“ Végre vendégeit élteté An­gyelics és a meghívottak kezdenek búcsúzni.“ Szerbia uj metropolitáját, Mraovicsot eképen írja le Buday úr : „A kis, vézna, erősen hajlott orrú, galambősz és fehér hosszú szakállal biró, fejét folytonosan moz­gató uj metropolita nem imponáló megjelenés, külö­nösen nem akkor, ha Angyelics közelében van. Arcán jóság s megelégedés tükröződik le, szemei gyorsab­ban mozognak a zsebóra ketyegőjénél. Közelebbről megismerve, meglepően látjuk lelkének azon stoikus nyugalmát, mely teljes ellentétben van a folytonosan mozgó arcizmokkal. Teljes lelki nyugalommal, jobban mondva, humorral nézi jövő helyzetét s a netalán bekövetkezhető szerbiai forrongásokat, viharokat. „Mi érhet ? Legfölebb letesznek és oda jutok, hol voltam : penzióba.“ Mraovics tősgyökeresen beszéli a magyar nyel­vet és a budapesti magyar újságok szorgalmas olvas­­gatója. A rablógyilkosság. A legerélyesebb vizsgálat az elfogott B­ere­cz, Jávor és Pitály ellen sem bírta rá ezeket, hogy beismerő vallomást tegyenek Mailáth meggyilkolását illetőleg. Mind a hárman makacsul tagadják a részvételt a gyilkosságban, de Tóth Gerő vizsgálóbíró minden kihallgatás alkalmával fogas kérdéseivel oly zavarba hozza őket, hogy egyik ellenmondásból a másikba keverednek. De ha az országbíró meggyilkolását illetőleg a vizsgáló bíró nem is tud menni semmire az elfogot­­takkal, más irányban mégis elért oly eredményt, melyre hiába áhítozik évek óta a budapesti rendőr­ség. Kiderítette az eddigi vizsgálat, hogy az elfo­gott Jávor, Pitély azután Spanga és még több aravági cseléd egy jól szervezett betörő ban­dát képezett itt a fővárosban, mely nem egy betörést és rablást követett már el. A mai kihallgatás alkalmával Jávor és Pitély bevallották, hogy ők követték el a soroksári postarablást Spanga társaságában. Erről az ügyről a vizsgálat veszélyeztetése nélkül bővebb adatok nem közölhetők, csak még annyi, hogy e betörő bandának feje Spanga Pál volt. Bírósági körökben most azt hiszik, hogy a Landauer féle betörést is a Spanga bandája követte­. Tóth Gerő vizsgálóbíró különben erősen bízik, hogy az elfogottak, kik máris roppant módon ki vannak merülve és megtörve, egy pár nap alatt töredelmes vallomást fognak tenni. Különösen áll ez B­e­r­e­c­z­r­e nézve, aki a tagadásban annyira megy, hogy a leglényegtele­nebb részleteket is tagadja, a­miáltal aztán rende­sen a legnagyobb ellenmondásokba keveredik, ami oly roppant zavarba hozza, hogy a bíró gyakran azt hiszi, hogy rögtön őszinte vallomást fog tenni. De egy-két percnyi belső küzdelem után rendesen csak ennyit mond : „Én ártatlan vagyok ,“ és meredten maga elé bámul.* Jávor Jánosról azt az érdekes felfedezést tette a bíróság, hogy meghitt barátja volt Mada­rász Jánosnak, ki 1879 ben meggyilkolta gazdá­ját, Martonfalvi ügyvédet. Sajátságos, hogy Mailáth és Martonfalvi meggyilkoltatása egy és ugyanazon a napon, március 28 án történt. Madarász, akit tud­valevőleg felakasztottak, barátai társaságában pró­­bálta el a rablott pénzt. Jávor kikisérte az indó­­házhoz, midőn Aradra menekült. A bírákban már akkor aggodalmat keltettek a szolganépségnek ezen összeköttetései; azóta számos lopási eset történt,­­ melyek némelyike szintén a szolgák közti bizonyos összeköttetésre engedett következtetést. Ma már kétséget nem szenved, hogy a szolgák szervezett bandája áll fenn a fővárosban, ez követte el az úri lakásokban egy idő óta sűrűn ismétlődött betöréses lopásokat, s nem riadott vissza időnkint a rablástól s gyilkolástól sem. Jávor a kihallgatás alkalmával határozottan tagadta, hogy ismerős lett volna Madarász rabló­­gyilkossal. Csak midőn előkeresték a bünper aktáit s azok közül a Jávor tanúvallomásáról felvett jegy­zőkönyvet s Tóth vizsgálóbíró felolvasta azt előtte csak akkor valla be, hogy barátja volt Madarásznak. Azt is tagadta mind a rendőrségnél, mind a vizs­gálóbíró előtt, hogy írni-olvasni tud s a kihallgatási jegyzőkönyvet mindkét helyütt kere­­tvonással je­gyezte alá. A Madarász perbeli jegyzőkönyvön pedig ott van teljes, olvasható névaláírása: „Jávor János“. Amint ezt felmutatták előtte, beismerte, hogy tud írni, de nem tudta okát adni annak, miért tagadta ezt előbb el. 3 Ünnepélyek József főherceg családjában. Ab­auth, ápr. 9. (Saját tudósítónk távirata.) József főherceg családja körében a mai napon tartott kettős családi ünnepély nagy pom­pával ment véghez. A szertartás hűvös időjárás miatt a nagy étteremben folyt le, mely ez alkalomra virágokkal, déli növényekkel volt gyönyörűen feldí­szítve. A terem közepén állott a rögtönzött oltár, melynek főképét szent Erzsébet hercegnő ábrázolta. A gyönyörű festményt Mariska főhercegnő készíte sajátkezűleg. Az ajtópárkányzat rózsafüzérek­kel volt feldíszítve, melyek szintén Mariska és M­a­r­g­i­t főhercegnők sajátkezű készítményei.

Next