Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)
1883-04-11 / 100. szám
1883. április 11. BUDAPESTI HÍRLAP’] (100. sz.) * (A „Regényvilág*-ról.) Révai testvérek e kitűnő szépirodalmi folyóiratáról minden alkalommal örömmel emlékszünk meg. Most is újabb öt (22—26) füzet fekszik előttünk. A regények közül, melyek az első füzettel megindultak, Jókai, „Minden poklokon keresztül“ című történeti regénye még mindig folyik Beniczkyné Bajza Lenke a „Tévesztett utak“-at befejezte. Véka Lajos hirdetett „Pali bácsi“-ja átesett a bemutatón. Örömmel üdvözöljük. — A külföldi regény irodalmat most Erckmann-Chatrian, a híres elsassi írópár „A Rantzau testvérek“ című, drámai momentumokban, megható jelenetekben bővelkedő regénye képviseli. A folyóiratot ismételten ajánljuk mindenkinek. Egy-egy füzet ára csak 15 kr. * (Stanley H. M. „Utazásom Közép-Afrikában“) című érdekfeszítő művéből most jelentek meg a 18—28. füzetek. Utazó sorsa talán még sohasem érdekelte nemcsak a tudományos világot, de a tisztán időtöltésből olvasókat is annyira, mint e leírás, mely megkapó részletekben tárja fel előttünk az ismeretlen világrész titkait. A mostani füzetekben is csak azt látjuk, hogy az kifogyhatatlan tárháza a valóban művészies útleírás oly részleteinek, melynek ismételt elolvasása sem válik unalmassá. A szöveget diszítő rajzok, képek, metszetek a könyv művészi értékét emelik és 30 krért megszerezve egy-egy füzetét, könyvtárunk valóságos remekművel gazdagodik. (Megjelenik Révai testvéreknél Budapesten, váci utca 11 sz.) SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A „Traviata“) került ma estre szinte a nemzeti szinházban Bignour felléptével Germain György szerepében s mint hittük, hogy az est fényes sikere az által biztosítva lesz. A szerep két drámai hatási jelenetből áll, melyek a vendégművésznek énekplasztikája s ábrázoló tehetsége kitüntetésére kiváló alkalmat adhattak volna, ha makacs indispozició nem lép közbe. — Mezza voce énekelte végig az egész szerepet, s az óvatosság, melylyel hangja ércével gazdálkodni volt kénytelen, tartózkodóvá tette a közönséget is. A második felvonásbeli duó végén egy szép ritartandó volt éneke fénypontja s ezt megtapsolták zajosan. Szerencsésebb volt Gassi úr (Alfréd), noha előkészület nélkül lépett fel Pauli helyett, ki rekedtség miatt délelőtt mondott le. Erőteljes hangja a lírai szerephez ugyan nehezen simult, de az együttesekben annál hatalmasban dominált. Maleckyné asszonynak a címszerepben elismerésre méltó mozzanatai voltak. De a legnagyobb sikert ez opera-estvén — C o p p i n i k. a. aratta a 3 dik felvonás balletjében. —gh. *(A nemzeti színház) elektromos lámpákkal leendő világításához szükséges épitkezések befejezésükhöz közelednek. Az épület mögötti föld alatti nagy gépház boltozatát most készítik. * (C a r m e n.) Fizet nek e kedves víg operája, melyet Náday visszavonulása óta nem adtak a nemzeti színházban, legközelebb ismét szinre kerül a címszerepben Bartolucci Viktória kisasszonynyal. * (A népszínház: — Bdveben.) A népszínházban — a javítási munkálatok miatt — a nyáron egy hónapig nem lesz előadás. A társulat ez idő alatt (június hóban), minden valószínűség szerint a bécsi „an der Wien“ színházban fog vendégszerepelni. Tervben van, hogy 28 előadást rendez : operettet és népszínművet. Blaháné, Hegyi Aranka, Pálmai Ike, mind felmennek, ha ugyan a terv még egy és más nehézségen hajótörést nem szenved. *(A népszínház műsora.) L.-né Jenei A. meghűlése miatt a következőképen változott: u. m. holnap, szerdán „Nap és hold“ csütörtökön a „Tót leány“, pénteken „Koldusdiák“, szombaton „Üdvöske“, vasárnap a„Vörössapka.“ * (Dlaz7 staggione Budapesten.) A jelenleg Bécsben működő olasz operatársulat legközelebb Budapestre is eljön, ha ugyan az ez ügyben megindult tárgyalások teljes sikerre vezetnek. Valószínű, hogy M e re 1i igazgató a nagy társulatot két részre fogja osztani és míg az egyik rész Bécsben fog működni, addig a másik az itteni német színházban. Az utóbbi esetben azonban aligha lesz alkalmunk hallani Gerster Etelkát, mert a művésznő Magyarországban csak magyar színpadon óhajt fellépni. * (A színésziskola növendékeinek vendégszerepléseire) nézve a magyar színész-egyesület közp. ig. tanácsa legutóbbi ülésén kimondotta, hogy az országos színésziskola növendékei, anélkül, hogy az egyesület kötelékébe lépnének, az ország bármely színpadán fölléptethetők. Amennyiben azonban e föllépésekért az illető növendékek díjaztatnának, a szabályszerű vendégjátéki százalékokat ők is kötelesek föllépti dijainkból megfizetni, illetőleg az igazgató köteles e százalékokat levonni s az egyesület pénztárába beszolgáltatni. A szerb pohárköszöntők. — A karlócai fölavatás ebédjén. — Amaz a szó szoros értelmében „patriarkális“ ebédet s az ebéd alatt mondott pohárköszöntőket dr. Buday József ar következőképen írja le a P. Naplóban: „A pezsgők durrogtak s megindultak a hivatalos toastok, melyeket a vendégsereg felállva hallgatott végig. Czenics György 25 percig tartó beszédével kezdi meg a toastok sorát. Hosszasan vázolta a szerb kultúrharcot és végül királyunk ő Felségére emelé poharát, kinek kegye a legnagyobb zavaroktól menté ki Szerbiát és a fölszentelés megengedésével a szerbiai állapotok meggyógyításához vezető utat lehetővé tette. A pátriárka Milánt, mint államunk barátját éltető és Milán családját, Mrnovics meghatottan köszönte meg ő Felsége, királyunk kegyét és Angyelics szolgálatát. Popovits Nesztor archimandrita magister theologiae és nisi püspökjelölt a „cs. kir. magyar minisztériumért“ ürité poharát. Tempora mutantur ! E kalugyer néhány év előtt egyik legvadabb ellensége volt Magyarhonnak, és ime most Magyarhon lelkes barátjának mutatja magát! Toastjára Parcsetich Felix újvidéki főispán felelt magyar nyelven : „A mai szerb kormány — mondáa többek között — a szerb és a magyar nemzet dicső múltjából meríti hazánkhoz a szimpathiát, melyet az élet egyik fő faktora, az érdekközösség istápol. Azt hiszem, hogy a történet igazolni fogja a jövőben is azon tényt, hogy valamint eddig soha senki, úgy a jövőben Szerbia sem fogja a magyar barátságnak sem szellemi, sem anyagi téren kárát vallani. Adja az ég, hogy eme kölcsönös egyetértés soha meg ne zavartassák ! Poharam emelem a szerb királyság magas kormánya üdve és egészségéért !“ Ez volt az egyetlen magyar nyelvű toast és rendkívül nagy hatást keltett. Utána Ivánovics, mitrovicai előkelő polgár a szokásos „Mlogajeta“ helyett rázendité az „éljen soká“t és csakhamar a pátriárkától, a belgrádi metropolitától kezdve a szerb papokig együtt zengő az egész terem. A toaszok sorából kiemeljük még a belgrádi „Keresztény Hírnök“ szerkesztőjének, Iics István g. k. papnak és Brankovics temesvári püspök fenkölt toastját. Az előbbeni Angyelics érdemeit emelé ki, az utóbbi a szerb és magyar barátság, egyetértés és jó szomszédság fönmaradásáért ivott. Különösen megragadó volt Angyelics beszéde Mraovicshoz. „Én szenteltelek föl, tehát adhatok instrukciókat ! Légy hü királyodhoz és hazádhoz, mint én hű vagyok királyomhoz és hazámhoz ! Ne feledd, hogy imádkozzál azokért is, kiknek kegye lehetővé téve a fölszentelést. Imádkozzál királyomért, hazámért és a téged fölszentelt püspökökért is. Imádkozzunk együtt azon barátságért, egyetértésért, melyet Magyarhon és Szerbia között ápolni, fejleszteni egyik feladatod leend !“ Ebéd közben érkezett Szerbia királyának, Milánnak Angyelicshez intézett sürgönye: „Fogadja Szentséged forró köszönetemet azon szolgálatáért, melyet Szerbia egyházának és vallásosságának érdekében véghezvinni szíveskedett. E vallásosság ápolását és a szerb egyház tökélyesítését célozza az új egyházi szervezet. Fogadja Szentséged örök hálámat és nagy tiszteletemet.“ Végre vendégeit élteté Angyelics és a meghívottak kezdenek búcsúzni.“ Szerbia uj metropolitáját, Mraovicsot eképen írja le Buday úr : „A kis, vézna, erősen hajlott orrú, galambősz és fehér hosszú szakállal biró, fejét folytonosan mozgató uj metropolita nem imponáló megjelenés, különösen nem akkor, ha Angyelics közelében van. Arcán jóság s megelégedés tükröződik le, szemei gyorsabban mozognak a zsebóra ketyegőjénél. Közelebbről megismerve, meglepően látjuk lelkének azon stoikus nyugalmát, mely teljes ellentétben van a folytonosan mozgó arcizmokkal. Teljes lelki nyugalommal, jobban mondva, humorral nézi jövő helyzetét s a netalán bekövetkezhető szerbiai forrongásokat, viharokat. „Mi érhet ? Legfölebb letesznek és oda jutok, hol voltam : penzióba.“ Mraovics tősgyökeresen beszéli a magyar nyelvet és a budapesti magyar újságok szorgalmas olvasgatója. A rablógyilkosság. A legerélyesebb vizsgálat az elfogott Berecz, Jávor és Pitály ellen sem bírta rá ezeket, hogy beismerő vallomást tegyenek Mailáth meggyilkolását illetőleg. Mind a hárman makacsul tagadják a részvételt a gyilkosságban, de Tóth Gerő vizsgálóbíró minden kihallgatás alkalmával fogas kérdéseivel oly zavarba hozza őket, hogy egyik ellenmondásból a másikba keverednek. De ha az országbíró meggyilkolását illetőleg a vizsgáló bíró nem is tud menni semmire az elfogottakkal, más irányban mégis elért oly eredményt, melyre hiába áhítozik évek óta a budapesti rendőrség. Kiderítette az eddigi vizsgálat, hogy az elfogott Jávor, Pitély azután Spanga és még több aravági cseléd egy jól szervezett betörő bandát képezett itt a fővárosban, mely nem egy betörést és rablást követett már el. A mai kihallgatás alkalmával Jávor és Pitély bevallották, hogy ők követték el a soroksári postarablást Spanga társaságában. Erről az ügyről a vizsgálat veszélyeztetése nélkül bővebb adatok nem közölhetők, csak még annyi, hogy e betörő bandának feje Spanga Pál volt. Bírósági körökben most azt hiszik, hogy a Landauer féle betörést is a Spanga bandája követte. Tóth Gerő vizsgálóbíró különben erősen bízik, hogy az elfogottak, kik máris roppant módon ki vannak merülve és megtörve, egy pár nap alatt töredelmes vallomást fognak tenni. Különösen áll ez Bereczre nézve, aki a tagadásban annyira megy, hogy a leglényegtelenebb részleteket is tagadja, amiáltal aztán rendesen a legnagyobb ellenmondásokba keveredik, ami oly roppant zavarba hozza, hogy a bíró gyakran azt hiszi, hogy rögtön őszinte vallomást fog tenni. De egy-két percnyi belső küzdelem után rendesen csak ennyit mond : „Én ártatlan vagyok ,“ és meredten maga elé bámul.* Jávor Jánosról azt az érdekes felfedezést tette a bíróság, hogy meghitt barátja volt Madarász Jánosnak, ki 1879 ben meggyilkolta gazdáját, Martonfalvi ügyvédet. Sajátságos, hogy Mailáth és Martonfalvi meggyilkoltatása egy és ugyanazon a napon, március 28 án történt. Madarász, akit tudvalevőleg felakasztottak, barátai társaságában próbálta el a rablott pénzt. Jávor kikisérte az indóházhoz, midőn Aradra menekült. A bírákban már akkor aggodalmat keltettek a szolganépségnek ezen összeköttetései; azóta számos lopási eset történt, melyek némelyike szintén a szolgák közti bizonyos összeköttetésre engedett következtetést. Ma már kétséget nem szenved, hogy a szolgák szervezett bandája áll fenn a fővárosban, ez követte el az úri lakásokban egy idő óta sűrűn ismétlődött betöréses lopásokat, s nem riadott vissza időnkint a rablástól s gyilkolástól sem. Jávor a kihallgatás alkalmával határozottan tagadta, hogy ismerős lett volna Madarász rablógyilkossal. Csak midőn előkeresték a bünper aktáit s azok közül a Jávor tanúvallomásáról felvett jegyzőkönyvet s Tóth vizsgálóbíró felolvasta azt előtte csak akkor valla be, hogy barátja volt Madarásznak. Azt is tagadta mind a rendőrségnél, mind a vizsgálóbíró előtt, hogy írni-olvasni tud s a kihallgatási jegyzőkönyvet mindkét helyütt keretvonással jegyezte alá. A Madarász perbeli jegyzőkönyvön pedig ott van teljes, olvasható névaláírása: „Jávor János“. Amint ezt felmutatták előtte, beismerte, hogy tud írni, de nem tudta okát adni annak, miért tagadta ezt előbb el. 3 Ünnepélyek József főherceg családjában. Abauth, ápr. 9. (Saját tudósítónk távirata.) József főherceg családja körében a mai napon tartott kettős családi ünnepély nagy pompával ment véghez. A szertartás hűvös időjárás miatt a nagy étteremben folyt le, mely ez alkalomra virágokkal, déli növényekkel volt gyönyörűen feldíszítve. A terem közepén állott a rögtönzött oltár, melynek főképét szent Erzsébet hercegnő ábrázolta. A gyönyörű festményt Mariska főhercegnő készíte sajátkezűleg. Az ajtópárkányzat rózsafüzérekkel volt feldíszítve, melyek szintén Mariska és Margit főhercegnők sajátkezű készítményei.