Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)

1883-04-08 / 97. szám

A megváltás műve. — A bukovinai magyarok hazatelepitése­ — A mai nap folytán a következő ado­mányokat vettük véreink útiköltségére : Szántó Árpád m. k. min­­tamester gyűjtése Rosa­­hida és Oláhlápos közsé­gekben 30 frt 30 kr. A budapesti állami fő­reáliskola tanulói ismét gyűjtöttek és pedig a VII. osztály 10 frt 40 kr, a III. osztály 5 frt 62 kr, a II. osztály 6 frt 50 kr, összesen 22 , 52 „ A „Tatavárosi Híradó“ útján : Cserni N. 1 frt, Ismeretlentől 30 kr, ösz­szesen 1 , 30 „ Kálóczy Lajos 5 #V Összesen: 59 , 12 n Ehhez a tegnapi kimutatás 9730 , 93 , Főösszeg: 9790 frt05 kr A gyűjtés részletes kimutatását lapunk mellékletén adjuk. Szerb érsekavatás Karlovicon. Karlovicon zúgnak a harangok, ünnep van nagy , püspökök és papok teljes díszben mennek a templomba, sok úri nép Belgrádból foglalja el a padokat, nagy eseménynek színhelye lett az oltár. Szerbia új metropolitájának teszik fel a koronát, hogy ezentúl ő uralkodjék a szerb egy­ház felett a szerb királyságban mindenütt. Mért itt szentelik fel, mért nem odaha­za ? Azért nem, mert Szerbiában is olyan válság van az egyházban mint minálunk. Ugyanazon párt, mely itt az állam ellen fondor­­kodik, tum­an az államnak ellenszegül s maka­csul vonakodik engedelmeskedni a királynak és k­ormányának. Vallási meggyőződésből talán ? Korántsem , politikából. A pánszlávok feje volt Mihály belgrádi pátriárka, a muszka kormány és az orosz propaganda főügynöke, ki szentpé­tervári utasítás szerint Riszticscsel csinálta a politikát, kezelte az orosz szubvenció-pénzeket s vezette az agitációt nemcsak Szerbiában, de Boszniában és Magyarországon is. Ezen fő­papot Milán király letette hivatalából, letette pe­dig azért, mert nem hive volt urának, hanem árulója; ugyanis midőn az Obrenovics Szentpé­­tervárott járván észrevette, hogy a cár és a pán­­szlávok Oroszországban őt trónjától megfosztani s Szerbiát Nikit­a alatt Montenegróval egyesíteni kívánják, elhatározta, hogy Ausztria-Magyarország­gal tart, mely őt védi s Szerbia függetlenségét pár­tolja . Mihály érsek azonban és Risztics s az egész orosz párt makacsul ellenezték e fordulatot, úgy, hogy mit volt mit tenni el kellett csapni mind a kettőt. De az exmetropolita bizakodván az oro­szok pártfogásában nem engedett, ügyét a kon­stantinápolyi patriarchához apellálta s felbuj­tatta az egész szerb klérust maga mellett s a király ellen. Az orosz befolyás kivitte, hogy az oekumeni patriarcha Mihálynak adott igazat s nem a szerb kormánynak s az most még inkább vona­kodott székét elhagyni. Részére nyerte a szerb püspököket mind, kik orosz kreatúrák valameny­­nyien s lett olyan kultúrharc Szerbiában, mint annak a rendje. Ennek véget vetni Milán király összehívta a szinódust s Mraovics archimandritát kinevezte belgrádi pátriárkának körülbelül ép úgy, mint Ferenc József kinevezte Angyeli­­cset. A szerb oppozició azonban nem adta meg magát akkor sem s rábírta a püspö­köket , hogy tagadják meg Mraovicstól a felszentelést s ne ismerjék őt el főpap­­jukul. A király azzal felelt, hogy a többi­­ püspököket is mind letette. Már most nincs senki Szerbiában, ki az uj pátriárkát jogérvé­nyesen felszentelhetné. Ezért történik a ceremó­­nia Karlovicon. A két kormány ebben előre meg­egyezett, hogy a szertartást minden államjogi következtetések nélkül a karlovici érsek több magyarországi püspök segédletével teljesítse s azután Mraovics Belgrádban, székét elfoglalván az uj szerb püspököket szentelje fel, két magyar püspök segédkezése mellett, kik átmennek láto­gatóba. A régi pánszláv és renitens püspökök pedig az exmetropolitával együtt zárdába csu­kálnak vagy nyugdíjaztatak valamennyien. Mily üdvös példa az a mi szerb püspö­keinknek, kik még mindig nem tudják az állam­­kormánynyal tartsanak-e, vagy a nacionalistákkal. Mraovics belgrádi érsek különben bajai születésű szerb, ki Budapesten végezte a jogot, később tanár lett Belgrádban, tudományos ember s a velünk való szövetség hive. Az egyházi szertartás Karlovicon tehát politikai tény s igen fontos. Mert azt jelenti, hogy Szerbiában az egyház is kivétetik a musz­ka propaganda s az oroszbarát­ párt kezéből s alávettetik a szerb államnak és a szerb klérus­nak, nem lesz szabad ezentúl izgatni az Obreno­vics dinasztia s az osztrák-magyar szövetség el­len. A pánszláv párt pedig végkép elveszti be­folyását a szerb egyházra, mely ezentúl állam­egyház lesz s ágensei hivatalaiktól megúsztat­nak, vagy mint Despotovics úr, az országból ki­­utasíttatnak. Jelenti továbbá a magyar-szerb barátság és szövetség megerősítését. Egyszersmind azonban az itteni szerbek is meggyőződhetnek, hogy a „Zasztava“ politikusai, kik Mihály expatriarka védői s Angyelicsnek ellenségei, mekkorát tévednek, ha azt hiszik jóra — mindenre ugyan­azt a minuciózus gondot kívánja fordítani, mint frázisainak belső berendezé­sére és dialógjának fordulóira. Mindazt ő bele­vonja hatásainak tényezői közé. Egy asztal, egy szék, a diván kelméje, a színésznő ruhája, e ruha szabása és színe ép úgy szereplő nála mint a francia kö­vetség attachéja, a­kinek Bercsényi volt kénytelen kiállani, anélkül hogy fontosabb szerepe lett volna a műben és jelentősebben s közvetlenebbül vehetett volna részt a darab hatásaiban, mint az a három ajtó, a melyen a néma s nem néma személyek a meglőtt Vladimir kapitány hálószobájába ki s be­surrantak. Ez a két dolog jellemzi legjobban a darabot: példátlan architektonikus pon­tossággal összerótt alkotmánya, a­melyben gerenda gerendán fekszik, egymásba eresztve, egymást emelve, vaskapcsokkal egymáshoz szorítva, könnyen és biztosan, világosan és áttekinthetően, logikusan és kényszerűséggel egymásból emelkedve ki, semmisem elfelejtve, sem­misem kellő támaszték, kellő alap nélkül, semmi­sem a levegőben, minden szilárdan, minden alapo­san ; azután másodiknak száz apróság, csekélység, mellékesség geniálisan alkalmazva, elhelyezve, fel­­tűzve az ácsmunkára, támogatni a hatást; az illú­ziót itt emelni, ott előkészíteni, amott illusztrálni, bevezetni egyszer, betetőzni másszor: a hangya apró­lékosságával ez, egy ácsmester-óriás félelmes ere­jével amaz első. Az egész darab egy szertelenség, de oly alapossággal előkészítve, fölépítve, valószínűvé téve, a tények oly csoportosításával és az ész oly talá­­ i JBUDAPESTI mIF TÁRCÁJA. Eedóra. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája — Sardou idegromboló da­rabjainak első köz­vetlen hatása alatt írtam az éjjel jelentésemet az előadásról. Az ilyen jelentés a sietség, a kamar­­munka árnyékoldalaival jár ugyan, de a köz­vetlenség, a fris benyomás előnyeit is mutatni szokta. Fő hibája, hogy rövidnek lennie kell azon­ban gyorsnak is akár a telegramot, pedig már Caesar­­nem ért rá rövid levelet írni.“ A kritikai kifejezések pontossága bánja, meg rendesen a vá­sárt. Egy kissé konfuzussá könnyen lesz az ilyen referáda. Azonban, ha a kritikus szíve fogékony volt, e hiányokért kárpótolni fog bennünket benyo­másának hűt vissaadásával, a­melyekben rendszerint többet érő bírálat rejlik, mint a minővel a csak észszel és szabályok szerint kritizáló ember szol­gál ismert jelentésű eszthetikai terminológiájának kirukkoltatásával. Ha elolvasom a­mit az éjjel írtam, úgy ta­lálom, kimerítettem azt, a­mi lényegest a darabról általában mondani tudok. Fedóra egy geniális szel­lemnek virtuóz koncert darabja. Ha átírnák zon­gorára, csak a Liszt volna képes a darabot a da­rabhoz méltóan lejátszani. Valamint Fedora szere­pét a darabhoz méltóan csak a híres Sarah képes játszani azok közül a művészek közül, a­kiket én életemben láttam. Sarah mint művész olyan ter­mészet és mesterségének azon a színvonalán áll, a milyen természet ez a darab s a milyen színvo­nalon mint e darab írója Sardou áll. Amellett, hogy megengedem H­e­­­v­e­y Laurának ritka diadalát, merem kockáztatni az állítást, hogy Fe­dora szerepének százféle hatásairól sem ő sem nézői még csak nem is álmodnak! Helvey Laura diadalának magyarázata igen egyszerű és ter­mészetes. Fedora a színpadi hatásoknak oly kimeríthetlen bányája, úgy halmozva , tetézve van benne mindaz, a­mivel színpadról idege­ken klavírozni lehet, hogy minden színésznő, a­ki művészetének bizonyos mértékben ura és eszközeinek birtokában van, jelentékeny hatást fog tenni e szereppel. Helvey Laura oly distigrált művésznő, annyi külső és belső adomá­nya van hivatásához, hogy ebben a szerepben sa­ját magának hatványára emelkedettnek kell lát­szania. Maga magával látszik mindene és egész maga megsokszorozva lenni e szerepben, igazab­ban a szerep által. Ismét az, a­mit tegnap érin­tettem e helyen , mikor a szerep dolgozik a mű­vészért. Pontos leírását adtuk tegnap a hősnő által viselt ruháknak. Alig gondolnám, hogy ne akadt volna komolyabb olvasóink közt egy-egy, aki ezen ne csóválta volna a fejét. Pedig nincsen igaza. Fedorában ép oly lényeges a toilettek pazar­­sága bizarr, eredeti volta, mint akármi egyéb, ami benne van. Sőt a toilettek leírásával ki sem merí­tettük kötelességünket. Sardou a díszletekre, az aj­tókra, a bútorokra, ezek elhelyezésére, színére, alak- 97. szám, Budapest, 1883. Vasárnap, április 8 Slufixstífl árak­­ Felel !« aserkesitö : Ef­­Síi­­vre 14 h% félévre 7 firt, negyedébre 8 frt 50 kr. egy hóra 1 frt 80 kr. Qflakillt JÓKSO: Megjelenik minden nap, hétfőn és ünnep utánni napon ig. Egyes szájk ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. kerület, kalap-utca 16. szám. Aa* mmmmaMk 16 ena&lt fcfourlWbjis***^

Next