Budapesti Hírlap, 1883. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1883-06-05 / 154. szám
s kedve nézi kollegája gomblyukában a vörös szalagot, s szomorúan tapasztalja annak hiányát a saját kabátján. Hir szerint Coquelin is úgy tett, mint Delaunay : fenyegetőzött, hogy elhagyja a színházat, ha nem tüntetik ki. S úgy látszik az hatott, mert, mint Párisból jelentik, a nemzeti ünnep napján, júl. 14-kén ő is megkapja a becsületrend keresztjét. * (A párisi színházak) közül május 31-én ötöt becsuktak, mégpedig az Odéon, a Nouvautés, a Bouffes, a Renaissance, és az Athénéeszínházakat. Tizenhat színházban és hét nagyobb établissementben a júniusi hőség dacára tovább játszanak és a legtöbb színházat sokan látogatják. * (A párisi „Szalon“ dija.) A francia szépművészeti minisztérium művészeti bizottsága múlt pénteken Jules Ferry elnöklete alatt ülést tartott, hogy határozzon a Szalon díja és az utazási ösztöndíjak fölött. Hosszabb vita és ismételt szavazás után a szalondíjat Rochegrosse festő „Andromache“-jának ítélték oda. Ezenkívül öt szobrásznak, három műépítőnek és két festőnek adtak ösztöndíjat. * (A képzőművészeti társulat) választmánya holnap, kedden délután 6 órakor ülést tart. Tárgyak : 1. A pénztári ellenőrzés rendszeresítése. 2. A társulati pénztárnok választása. 3. Javaslat a műcsarnok nagy termének átalakítására vonatkozólag. 4. Folyó ügyek. *(A pozsonyi művészeti kiállítást, mint levelezőnk távírja, tegnap este rekesztette be Frigyes főherceg képviselőjeként Esterházy gróf főispán. A főispán berekesztő beszédében azon óhajának adott kifejezést, vajha a kiállítás bizottsága együtt vállalkoznék egy állandó képzőművészeti társulat létesítésére. Zsidó muzsikus katholikus templomban. Klasszikus vita folyt le a napokban Szabadka város törvényhatósági közgyűlésén. Probojcsevits János prépost ugyanis átírt, hogy a templomi zenekarban működő Lehner, zsidóvallásu hegedűs elmozdíttassék. Erre keletkezett a vita. Előre bocsátjuk, hogy a tanács a zsidó vallású Lehnert a templomi zenekarban meghagyatni javalja. Muks János polgármester nem lát abban megbotránkoztatót, ha zsidó vallású hegedűs játszik a róm. kath. templomban, hisz a fővárosban több ízben fel is hívják az elsőrendű zsidó vallásu énekeseket, hogy mise alatt énekeljenek. (Zajos ellenmondások.) Németh Mátyás sem lát abban botrányt, ha zsidó énekel vagy hegedül a mise alatt. A prépost kívánsága nem egyéb mint izgatás. (Zajos felkiáltások : Rendre, rendre kell utasítani.) Jankovich Aurél elnöklő főispán Németh Mátyást e kifejezéséért rendre utasitja. (Helyeslés.) Vári Béla: Neki — úgymond, — mindegy akármilyen vallásu muzsikus hegedül is a templomban, csak jól hegedüljön. (Nevetés.) Ő nem barátja a jezsuitáknak. Varga Károly éles hangon megtámadja a prépostot s végül indítványozza, hogy a megkeresvény egyszerűen utasíttassék el. Pertich Mihály főkapitány kimutatja, hogy a közgyűlésnek nincs joga lelki dolgokba avatkozni, ez a papságnak elvitázhatlan joga, a templomon belől ők határozzák meg, hogy mi sérti vagy botránykoztatja a rítust. (Éljenzés. Helyeslés.) Ő azt indítványozza, hogy keressék fel a kalocsai érsek az iránt, miszerint egyezzék bele, hogy e zsidó fiú a templomban hegedülhessen. (A Mukits-pártiak elkezdenek tombolni és kiabálni , még csak az kellene.) Akár mint kiabálnak és lármáznak is önök, egyházunknak a kalocsai érsek a feje. (Helyeslés.) Kuluncsits József főjegyző szintén a Zsidó vallású muzsikus mellett szólal fel és őt a zenekarban meghagyatni indítványozza. (Zugás.) Mamuzaits Ágoston pártolja a főkapitány indítványát , mert azt senki se fogja elvitázhatni, hogy az egyházi főhatóság engedélye kívántatik ahhoz, vájjon zsidó vallásu egyénnek szabad-e a róm. kath. templomban mise közben énekelni, vagy hegedülni. Ez az érsek joga s ezt a jogot semmiféle törvény nem alterálja. (ügy van. Igaz.) Szarvasy Ede szintén a zsidó vallásu muzsikus meghagyása mellett szólal fel — úgymond — ha a prépost a hozandó határozattal nem lesz megelégedve, jogában áll ez ellen panaszt emelni. (Felkiáltások : egyszerűen kitiltja a templom karzatát.) Portich Mihály főkapitány. A törvény korlátai között a róm. kath. egyház is autonóm jogait érvényesítheti, és nemcsak nekünk, de senkinek a világon a kánon jogába beleavatkozni nincs joga. BUDAPESTI HÍRLAP. (154. sz.) 1883. junius 5. (Helyeslés) s utóvégre is jegyezzék meg jól tiszt. uraim, hogy mi róm. katholikusok Szabadkán 56 ezren vagyunk, tehát egyházi főpapunkat tiszteljék. (Hosszas éljenzés.) Újból ajánlom indítványomat. (Elfogadjuk. Nem fogadjuk.) Gyelmics Gerő — úgymond — a város autonóm jogát sem az érseknek, de még a római pápának sem adja fel. (Közbekiáltások : Ohó ! Ne olyan hetykén!) Mamuzsits Lázár országos képviselő: Tisztelt közgyűlés ! A szabadkai hitfelekezetek közt eddig még nem volt ellenséges gyűlölet, szépen testvériesen tiszteltük egymást s hiszem, hogy ezután is igy lesz ; tehát a prépost kérelmét nem lehet lázításnak mondani, mint azt ott a túloldalon némelyek hangoztatták, a prépost úr csak kötelességét teljesítette, s ezért csak dicséretet nem pedig gáncsolást érdemel. (Helyeslés: Ugy van.) Pártolja Pertrich főkapitány indítványát. Muks János polgármester azt mondja, hogy a hegedű hangjának nincs vallása, a prépostnak joga van a határozat ellen felebbezni. (Zugás.) Jankovich Aurél elnöklő főispán megjegyzi, hogy a róm. katholikusok lelki ügyében nem a városi hatóság, hanem az egyházi hatóság az irányadó. (Ugy van. Igaz.) Nem tartja a liberalizmussal összeegyeztethetőnek, hogy erőszakkal oktrojáljanak valakit. (Helyeslés.) Miután szólásra nincs senki feljegyezve, felteszi a kérdést. A többség a tanács javaslatát fogadta el. S igy Le litter marad. Leghevesebben beszélt Lehner ellen Antunovits Mátyás. A rosztovi zsidóheccek. Pétervár, május 31. A legutóbbi rosztovi zsidóüldözésről, mely valóságos utcai harcokká fajult, a „Novoszti“ hosszú tudósítást közölt, melynek lenyomatását az itteni lapoknak megtiltották. Ez mindenesetre bizonyít annak valódisága mellett. A „Novoszti“ tudósítása a következő : „Május 21-kén este egy munkás egy nő kíséretében a nagy prospekten lement egy kocsmába s ott meghalt. Midőn másnap reggel felébredt, észrevette, hogy ellopták minden pénzét. Számon kérte a zsidó kocsmárostól, s midőn ez nem akarta őt kártalanítani, összeverekedtek, a minek az lett a vége, hogy a kocsmáros a munkást agyonütötte. A zsidó a holttestet el akarta rejteni, de észrevették. Reggel 5 órakor óriási tömeg jelent meg a kocsma előtt, hogy boszút álljon a zsidón. A kocsmárosnak sikerült megszökni, kocsmájából azonban csak romok maradtak. Reggel 9 órakor azonban már sok utcán hangzott e kiáltás: „Hurrá, üsd a zsidót, agyon ütöttek egy oroszt.“ Egy szegény szabó háza volt az első áldozat. Egy pillanat alatt be voltak törve az ajtók és az ablakok és az összes bútorok, berendezés az utcára hurcolva, ahol főleg az asszonyok vagy összetörték, vagy elvitték. Midőn már itt nem volt pusztítani vagy rabolni, a tömeg megállott, nem tudva, hogy most merre forduljon. Ebben a pillanatban jelent meg a rendőrfőnök és rábeszélni igyekezett a tömeget, hogy menjen szét. De minden felszólítása, intése s e szavai : „Édes barátaim, az isten szerelmére menjetek haza, a ti javatokról van szó !“ — nem használtak és zugás b pisszegés volt a válasz. Ezalatt a kolomposoknak sikerült a tömeget rábírni pusztító munkájának folytatására és a tömeg először is a Sidojavába ment, ahol embertelen dühöngés kezdődött. A dühöngök elpusztítottak mindent, ami csak a kezükbe akadt. A rendőrség fejét vesztő. Katonaság kevés volt és ezek a kevesen, kik a várostól öt kilométernyire lévő táborból hozattak, a tömeg folytonos üldözésétől teljesen kimerültek. Déli 12 órakor megszaporodott a tömeg a kőparti munkásokkal és a nagy tömeg a zsinagóga felé indult. Itt agyonütöttek egy orosz kereskedő segédet s ezáltal olajat öntöttek a tűzre. A dühöngök sok zsidót hurrá kiáltások között felemeltek magasra s azután a kövezetre vágva agyonzuzták. Délután 2 órakor végre az uj bazárnál dobpergés s utána puskaropogás hallatszott. A katonaság parancsot kapott a tömegre vak töltéssel lőni. Ez azonban még inkább ingerelte a dühöngő tömeget. A katonákat megdobálták kövekkel s azután megtámadták Elizer, gazdag zsidókereskedő házát. Amit kívülről elérhettek, azt összezúzták, de be nem juthattak, mert a katonaság szuronynyal védte a bejárásokat. Most újra megjelent a rendőrfőnök s felszólította a tömeget a szétoszlásra. Az eddig elfogottak szabadon bocsátása és a zsidó kocsmáros kiszolgáltatása voltak a tömeg feltételei. Dacára a zavargók ama fenyegetésének, hogy megostromolják a fogházat, és annak a veszélynek, melyben személye forgott, a rendőrfőnök visszautasította a feltételeket. Midőn a tömeg ismét erősbítést kapott és a pusztítást, rablást nagyobb mértékben folytatták, a katonák ismét parancsot kaptak vak töltéssel lőni, mely alkalommal, valószínűleg tévedésből, valódi lövések is estek és többen, köztük egy kiszolgált katona veszélyesen megsebesült. Határtalan őrjöngésében a tömeg most nekirontott az új bazárnak, ahol hajnali 4 órakor már egy kereskedés sem volt többé található. Ez ismétlődött minden utcában, ahol zsidó boltok voltak. Este 8 órakor végre közeledett a segítség; mintegy 300 kozák jelent meg s egy félóra múlva kitisztultak az utcák; csak a külvárosokban volt még zaj. Az éj teljesen csöndben folyt le, miután Taganrogból még 200 tüzér érkezett. Harmincnál több zavargót azonnal elfogtak. Összesen tizenöt ember veszte életét és mintegy 130 ház pusztult el. ' TI TI RÁTOK. Magyar miniszterek Bécsben. Bécs, jun. 4. Tisza Kálmán miniszterelnök és Tarkovits miniszteri tanácsos ma reggel ide érkeztek. Délelőtt Orczy báró miniszternél tanácskoztak az itt időző magyar miniszterek. Délben fogadta a király külön kihallgatáson Tisza és gróf Szapáry minisztereket. Egy órakor értekezett Tisza miniszterelnök gr. Kálnoky külügyérrel. Délután lesz a külügyi hivatalban közös miniszteri értekezlet. A most folyó különböző miniszteri tanácskozások a munkács-szry-i vasút kiépítésének, illetve üzembevétele módozatainak végleges megállapítására, a Vaskapu szabályozására, a delegációk elé terjesztendő javaslatok és a szeszadó reformjáról szóló törvényjavaslat megállapítására fognak terjedni. Bécs, jan. 4. A ma délután megtartott közös miniszter értekezlet rövid időt vett igénybe. A szeszadóreformra vonatkozólag a mindkét részen levő pénzügyminiszterek közt már huzamosabb idő előtt, minden részletre kiterjedő tökéletes megállapodás jött létre s az illető törvényjavaslat ki is dolgoztatott; miután azonban lehetlennek mutatkozott e reformot már az idei őszön életbeléptetni, mostanra elhagyták a törvényjavaslat előterjesztését, további tanácskozások tárgyát ez az ügy nem képezte. A Vaskapu kérdésének rendezésére vonatkozólag az osztrák kereskedelmi minisztérium és a magyar közlekedési minisztérium közt nemrég jegyzékváltás folyt ugyan, az ügy azonban jelenleg mindazonáltal újabb stádiumba nem lépett. — A delegációknak bemutatandó előterjesztések végleges megállapítása csak később fog megtörténni. Gr. Sz.ápáry Gyula pénzügyminiszter ma délután hosszabb ideig konferált Dunajewski pénzügyminiszterrel, holnap a pénzügyminiszter a Rothschild-csoport néhány képviselőjével is tanácskozik. A miniszteri értekezletek holnap tovább folytattatnak. A népszínház Bécsben. Bécs, jan. 4. A népszínház tagjai ma este a „K o r n e v 1 11 i harangok“ című operettet adták elő. Blaha Lujza asszony „S e rp p 1e 11 eu szerepében művészetének fénypontját érte el. A második felvonásban a zsinórpadlásról üde rózsákból virágeső hullott alá. A művésznőnek valamennyi dalát ismételni kellett s mindannyiszor viharos tapsot aratott. Vidtor — kivel a keringőt szintén megismételtették — s még többen a szereplők közül, szintén bőséges tapsban részesültek. Tihanyi, Solymossy és Jeney kitünően megállták helyüket. Az itt időző magyar miniszterek a második felvonás közben megjelentek páholyukban s a darab végéig a színházban maradtak. __ 4 A második szuezi csatorna. Páris, jun. 4. A Szuezi-csatorna részvényesei mai gyűlésében Lessees által előterjesztett jelentés annyiban bír nagy jelentőséggel, hogy azt az angolokat-