Budapesti Hírlap, 1883. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1883-07-24 / 203. szám

Melléklett a „BUDAPESTI HÍRLAP“ 203-ik számához. Branko Radicsevics. — Saját levelezőnktől. — Újvidék, jul. 21. Branko Radicsevics úgy tehetségénél, mint m­­i­veinél fogva alig érdemel emlitést a szerb költők között. Minthogy azonban első költői kí­sérleteit a szerb omladinának ajánlotta, s azok­ban Dusán cár nagy cári birodalmáról ál­modik, a szerb fiatalság, főleg az omladina Bran­­konak kedves emlékét őrizte meg. Radicsevics 1824. évi március 27-én szüle­tett Bródban (Szlavónia), meghalt mint orvos­növendék 1853. június 30-án Bécsben. Kétségbe vonják, hogy a Karlócára szállított földi marad­ványok a költőé volnának, minthogy az nagyon szegényen egy bécsi kórházban mellbetegségben halt meg. Radicsevics Karlócán végezte a gimnáziumot s megénekelte a „diákbucsut”, mely versben Karlócát, Fruska­ Górát és nagyjában a szerbek egész történetét érinti. E költeményében Branko annak az óhajtásának ad kifejezést, hogy ha meghal a Fruska-Góra hegyei között szeretne pihenni. De nem oda temetik, hanem a Sztra­­zsilov hegy csúcsára, ahol messze távolban láthatók Szerbia hegyei és beláthatni Bácskát, a bánságot és Szerénységet. Épen most érkeznek a nagyszámú vendé­gek Szerbiából, Montenegróból, a Bácskából, a Bánságból stb. A kiadott programul felkéri az összes kereskedőket, hogy boltjaikat este 11 óra­kor zárják be. Mi azonban bátrak vagyunk azt kérdezni, hogy jutnak az újvidéki kereskedők ahhoz, hogy részt vegyenek ily hazaáruló tünte­tésben ? A programaiban az olvasható: A holttest a templomba vitetik s másnapig, tehát 13 órán át ott marad a ravatalon megtekintés végett. Csak a patriaka vagy püspök holttestét szabad a templomban ravatalra közszemlére tenni. De ki hát B­ra­n­k­o ? — Nincs Újvidéken egyházi hatóság ? Újvidéken temetik el Brankot ? Nem! Mire való tehát a gyászmenet ? Csak ott, a­hol a holttestet sírba teszik, mondanak imádsá­got s történik a borral való leöntés. Más szer­tartásnak nincsen helye. Itt azonban ugy látszik, nagy számú papság vesz részt a temetésben. Azt mondják, a kormány megengedte. Ez komikusan hangzik, mert hogy engedhet meg a kormány olyast, ami nem tartozik hatáskörébe ? A kor­mány csak megtilthatna valamit, ami nem egye­zik meg az állameszme sérthetlenségével. Hogy ki akar magának a szerb i­r­r­e­­d­e­n­t­á­n­á­l (omladina) népszerűséget szerezni, nem tudom, de annyi bizonyos, hogy M­i­l­a­n király és Nikita fejedelem versengenek Kar­lócán a pálmáért. Milan azonban, úgy látszik, a rövidebbet húzta, mert „Deligrád” nevű hajó­ját visszahívta azért, mert az „Omladina“ a karlócai banketten az első felköszöntőt nem Szerbiára, hanem Montenegróra mondta. Holnap reggel 7 órakor van az indulás Karlócára. Ma este, miután a holttestet átvitték a templomba bezeda, (szavaló estély) és táncmu­latság lesz a szerbiai olvasó körben. Táncmulat­ság és temetés ! kivehető az, hogy a két költő az 1844-ik év fürdő­­idénye idején csak szellemileg barátkozott, de egy­mást még nem ismerhették. Tehát vagy 1845-ben voltak együtt Bártfán, mely esetben a fára vésett „1844.“ évszám téves, vagy ami fel nem tehető, hogy ez téves volna, úgy 1841-ben mikor Tompa a fenyőfa kérgébe nevét be­vágta egyedül volt Bárt­fán. Ez utóbbinak valóságát látszik bizonyítani Petőfi 1844-ben i­r­­ előbb emlitett költeményének bekezdése is, a mely igy hangzik : Hát, fin olvastam azt a verset , melyest te én hozzám csináltál V­a­­­a­li­t­­ a bártfai forrásnál . . . a­melyest ha Tompa 1844-ben, Bártfán, Petőfi tár­saságában irt volna, úgy nem kelletett volna ezt utóbbinak Pesten olvasnia. Amint látszik, az emléktábla tervezőinek az itt elsoroltak elkerülték figyelmét, s azok a három láng­­lelkű­ költő által Eperjesen és környékén 1845-ben irott halhatatlan művek hatása alatt — nemes b­uzgósá­­gukban annyira elfogultak, hogy a három költőt — bárhol forduljon egyiknek vagy másiknak neve is elő, mindenütt együtt képzelik. Malomhegyi István: A bártfai „Tompa-fáról“ A napilapok hírrovatában említés létetett a bártfai „Tompa-fáról“, mely Miskovszky Viktor tanár és Benczúr József sárosmegyei földbirtokos kezdeményezése folytán, egy emléktáblával fog el­láttatni. Hogy a fenyőfa, melynek kérgébe „T­o­m­p­a 1844“ van bevésve Bártf­án, az úgynevezett „édes viz“ forrás közelében létezik, az tény, amint az is bizonyos, hogy Tompa Mihály — amint Petőfinek hozzá intézett költeményéből kitűnik — 1844-ben fán volt, de várjon Petőfi és Kerényi társasá­­gában-e, az még meg nem állapított dolog, pedig az említett emléktál­a állítólag ezt fogja hirdetni a Bártfa fenyves lé­nyait látogató közönségnek. Petőfi 1844-ben „Tompa Mihályhoz“ irt költe­ményében e kép kifejezett óhajtása : Jöjjünk csak mi össze !. . . fenn az égben (K­ömkönyeket sir Csokonai, tudvalevőleg csak 1845-ben lehetett valóvá, midőn a két dalnok Eperjesen találkozott s Kerényi társa­ságában csak akkor rándulhattak ki Bártfára és nem előbb, mert Petőfi fent említett költeményének ezen soraiból: Egyébiránt ne gondold barátom Hogy én valami nagy fickó vagyok, Felhívás az olcsó lakások érdekében A főváros rohamos fejlődése, lakóinak növeke­dése, a kissebb lakások ijesztő módoni apadása, drágasága és a jelenleg uralkodó közhangulat kell, hogy felrázza tétlenségéből a tisztviselői kart, s kész­tesse arra, hogy saját érdekében helyzetén javí­tandó egy tisztviselői, házépítő szövetkezetet ala­pí­tson. Midőn mi alulrnak, mint értekezleti megbízot­tak s az ügy iránt érdeklődök, utánjárásaink és tu­dakozódásaink alapján azon erős meggyőződésben vagyunk, hogy nem csak egy ily szövetkezet létre­hozatala, de maga az építkezés kivitele is a tisztvi­selők buzgalma­s tömeges támogatása mellett nem várt idő alatt létesülhet, teljes tisztelettel hívjuk fel a főváros összes véglegesen kinevezett állami és fő­városi tisztviselőit, tanárait és tanítóit, hogy mind­azok, kik teendő előterjesztésünkhöz képest egye­temleges kötelezettség nélkül egy a főváros közelé­ben, közlekedési olcsóság, közbiztonság és célszerűség tekintetében a legkedvezőbb helyen az üllői­ úti vám­sorompók mellett, sok kedvezményre kilátással 200 —300 frt évi annuitás mellett egy céljaiknak meg­felelő családi házat óhajtanak épitetni — szívesked­jenek f. évi augusztus 2-án délután fél 5 órakor a m. kir. posta és távirda palota dísztermében — tar­tandó értekezletre megjelenni. Tárgya leend az értekezletnek : 1. Előterjesztés a szövetkezet célja és az épít­kezés kivitelének módozatairól. 2. Aláíratások a szövetkezetbeli belépésre s azzal egyidejűleg az előleges költségekre 2­árt beira­­tási dij befizetése. 3. Végrehajtó bizottság választása. Kamner Károly dr. Baló Géza Zárics János Kalocsa Viktor Tajber Antal Székely István Erdélyi János Conti Antal Herlicska Ferenc Ranky Géza Szedmáky József Reif Illés Gaál Ferenc Zombory Gyula: A fürdő­ idény. — Levelek a vidéki és külföldi fürdőéletről.*)­­— Trencsén-Teplic, júl. 19. — Trencsén ! Tessék kiszállani ! Megérkeztünk Trencsénbe a „Vágvölgyi vasút“ utolsó állomására. Meglehetős számú frakker és om­nibusz áll az utazó rendelkezésére, ami Teplic láto­gatottságára mutat. A kocsik tulajdonosai természe­tesen ékes német nyelven ajánlgat­­j­á­k magukat, ami abban leli magyarázatát, hogy egynek kivételével minden kocsitulajdonos z­s­i­d­ó. A vidék, melyet még a vasúton tett út alatt volt alkalmunk csodálni, Trencsénnél és tovább Teplic felé még kedvesebb és regényesebb lesz. Első helyen áll Csák Máté, a hatalmas four sziklavára, mely éppen Trencsén városa felett emelt ég felé évszázadok dühöngő viharaival dacoló, magas *) Kérjük lapunk t. barátait, hogy szíves tudó­sításaikat különösen a hazai fürdőéletről ez évben is közöljék velünk a nyilvánosság érdekében. Szerk. tornyát. Szebb fekvésű és a szemlélőre nagyobb be­nyomást gyakorló várromomot alig lehet gondolni. Romban hever a hajdan fényes vár, de még romjai­ban is látjuk a hatalmat, melyet egykori ura bir. Kár hogy e várra, mely jelenleg De Castries herceg, Sina báró örökösének tulajdonát képezi, nem fordí­tanak nagyobb gondot; a vár mindinkább omlado­zik. A Vág túlsó oldalán van a szkalkai rom, je­zsuita kolostor maradványa, mely nap leszálltakor nézve elragadó színben tűnik fel. Utunk mindenütt a Zsolna­ felé épülő vasútvo­nal mellett visz el, mely októberben meg fog nyit­tatni. A vasúti munka óriási gyorsasággal halad ; a töltés egész Zsolnáig kész és a vonal egy részén már közlekednek anyagszállító tehervonatok. Tepla mellett (magyarosan Hévfalu) elhagyjuk a vas­útvonalat és bekanyarodunk egy hegykatlanba; ott fekszik Trencsén-Teplic. Magas hegyek, erdőktől bo­rított ormok környezik a fürdőt, melyet nem jogta­lanul neveznek „Kárpátok gyöngyének“. Teplic rög­tön az első látásra elbájolja az embert. A rend és tisztaság mindenütt észrevehető. Trencsén-Teplic forrásait köszvény ellen hasz­nálják sikerrel, de egyúttal klimatikust gyógyhely is, mert olyan tiszta egészséges levegő, min­t a­milyen Teplicen, van kevés helyen található. Az állandó szélcsend és a fürdőt környező fenyves­erdők kiváló­­lag emelik Teplic értékét. Kevés teljesen béna be­teget találunk itt, nem úgy mint Pöstyénben, mert Teplicet, ámbár forrásai nagy gyógyító erővel bírnak, a kevésbbé köszvényesek látogatják és a fürdő­­vendégek nagy része csak szórakozás kedvéért van itt. Németek és lengyelek képezik a vendégek nagy részét, magyarjaink csak az utolsó időben kezdik figyelemre méltatni. A magyarok jó részét is Buda­pest szolgáltatja. Jelenleg itt van többi közt Ghyczey ügyvéd családjával, Tanárky közoktatásügyi állam­­titkár, Szilágyi Virgil orsz. képviselő. E hó folyamán idevárják Ráth főpolgármestert családjával. A fürdő berendezése fokozott igényeknek is megfelel. A lakások és az étkezés igen jó­ zenekara is van a Besznák Sándor-féle Nagy-Szombatból. A hiányzó él­vezetet a színház és a sétahelyek volnának hivatva pótolni. A színház, melyben valami Zwerenz-féle német társulat működik, sok kí­vánni valót hagy fenn. Csodálkozom, hogy még ki nem pusztították innen a német Thalia apos­tolait. Egy jól szervezett magyar színtársulat ép úgy fenn tudná magát itt tartani, mint a német. Sétahelyek nagy számmal vannak és szépen vannak rendezve. A Klepács nevezetű hegy erdőbori tetta ol­dala és csúcsa pompás sétahelyül kínálkozik ; ké­nyelmes út vezet fel az oromra, honnan a legszebb kilátás nyílik. Egy olvasó­csarnok is áll a fürdő­­vendégek rendelkezésére, melyben a könyvtáron kí­­vűl számos bel- és külföldi lapot találhatni. Esős időben a vendégek a séta-csarnokban tehetik meg szokott sétájukat. Mindezen előnyök dacára Teplicet nem láto­gatják úgy, mint kellene. 2000—2500 vendég fordul meg évenként, ami, tekintve a fü­rdő jeles berendezé­sét és gyógyhatását, kevés. Most, midőn a vasúti összekötés által oly könnyen hozzáférhetővé­­ tétetett a fürdő, a „Kárpátok gyöngyét“ nagyobb figyelemre kellene méltatni. Héderl Zsolt: „ Tartaléktisztek áthelyezése a honvéd­séghez. Az 1883-ik évi XXX. törvénycikk alapján, a közös hadsereg tartalékából a magyar királyi hon­védség szabadságolt állományába, folyó évi junius hó 30-dikával kivételesen és idő előtt áthelyez­tetnek ; a következő hadnagyok : Párnai Atilla a 72. sz. gyalogezredtől a nyitrai 60-ik, Gróf József a 72. sz. gyalogezredtől a duna-temesközi 85-ik, Kutseru­ István 72. sz. gyalogezredtől az esztergom-komáromi 64-ik, Lahne Miksa a 73. sz. gyalogezredtől vas­soproni 75-ik, Király Ernő a 76. számú gyalogezred­től a vas­soproni 75-ik, Kretschy Sándor a 76. sz. gyalog­ezredtől a vas-soproni 75-ik, Eichberger József a 76. számú gyalogezredtől a veszprémi 71-ik, Romwalter Alfréd a 76. sz. gyalogezredtől a győr­pápai 72-ik, Fröhlich Miklós a 76. sz. gyalogezred­től a csallóközi 59-ik, Borcsitzky Adalbert a 76. sz. gyalogezredtől a veszprémi 71-ik, Kluge Károly a 76. sz. gyalogezredtől a csongrádi 3-ik, Illés Aladár a 76. sz. gyalogezredtől a déltorontáli 14-ik, Fischer József a 76. sz. gyalogezredtől az esztergom-ko­máromi 64-ik, Rátz Ottó a 76. számú gyalogez­redtől a tolnai 66-ik, Manhardt Rezső a 76

Next