Budapesti Hírlap, 1883. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1883-07-24 / 203. szám
Melléklett a „BUDAPESTI HÍRLAP“ 203-ik számához. Branko Radicsevics. — Saját levelezőnktől. — Újvidék, jul. 21. Branko Radicsevics úgy tehetségénél, mint miveinél fogva alig érdemel emlitést a szerb költők között. Minthogy azonban első költői kísérleteit a szerb omladinának ajánlotta, s azokban Dusán cár nagy cári birodalmáról álmodik, a szerb fiatalság, főleg az omladina Brankonak kedves emlékét őrizte meg. Radicsevics 1824. évi március 27-én született Bródban (Szlavónia), meghalt mint orvosnövendék 1853. június 30-án Bécsben. Kétségbe vonják, hogy a Karlócára szállított földi maradványok a költőé volnának, minthogy az nagyon szegényen egy bécsi kórházban mellbetegségben halt meg. Radicsevics Karlócán végezte a gimnáziumot s megénekelte a „diákbucsut”, mely versben Karlócát, Fruska Górát és nagyjában a szerbek egész történetét érinti. E költeményében Branko annak az óhajtásának ad kifejezést, hogy ha meghal a Fruska-Góra hegyei között szeretne pihenni. De nem oda temetik, hanem a Sztrazsilov hegy csúcsára, ahol messze távolban láthatók Szerbia hegyei és beláthatni Bácskát, a bánságot és Szerénységet. Épen most érkeznek a nagyszámú vendégek Szerbiából, Montenegróból, a Bácskából, a Bánságból stb. A kiadott programul felkéri az összes kereskedőket, hogy boltjaikat este 11 órakor zárják be. Mi azonban bátrak vagyunk azt kérdezni, hogy jutnak az újvidéki kereskedők ahhoz, hogy részt vegyenek ily hazaáruló tüntetésben ? A programaiban az olvasható: A holttest a templomba vitetik s másnapig, tehát 13 órán át ott marad a ravatalon megtekintés végett. Csak a patriaka vagy püspök holttestét szabad a templomban ravatalra közszemlére tenni. De ki hát Branko ? — Nincs Újvidéken egyházi hatóság ? Újvidéken temetik el Brankot ? Nem! Mire való tehát a gyászmenet ? Csak ott, ahol a holttestet sírba teszik, mondanak imádságot s történik a borral való leöntés. Más szertartásnak nincsen helye. Itt azonban ugy látszik, nagy számú papság vesz részt a temetésben. Azt mondják, a kormány megengedte. Ez komikusan hangzik, mert hogy engedhet meg a kormány olyast, ami nem tartozik hatáskörébe ? A kormány csak megtilthatna valamit, ami nem egyezik meg az állameszme sérthetlenségével. Hogy ki akar magának a szerb irredentánál (omladina) népszerűséget szerezni, nem tudom, de annyi bizonyos, hogy Milan király és Nikita fejedelem versengenek Karlócán a pálmáért. Milan azonban, úgy látszik, a rövidebbet húzta, mert „Deligrád” nevű hajóját visszahívta azért, mert az „Omladina“ a karlócai banketten az első felköszöntőt nem Szerbiára, hanem Montenegróra mondta. Holnap reggel 7 órakor van az indulás Karlócára. Ma este, miután a holttestet átvitték a templomba bezeda, (szavaló estély) és táncmulatság lesz a szerbiai olvasó körben. Táncmulatság és temetés ! kivehető az, hogy a két költő az 1844-ik év fürdőidénye idején csak szellemileg barátkozott, de egymást még nem ismerhették. Tehát vagy 1845-ben voltak együtt Bártfán, mely esetben a fára vésett „1844.“ évszám téves, vagy ami fel nem tehető, hogy ez téves volna, úgy 1841-ben mikor Tompa a fenyőfa kérgébe nevét bevágta egyedül volt Bártfán. Ez utóbbinak valóságát látszik bizonyítani Petőfi 1844-ben ir előbb emlitett költeményének bekezdése is, a mely igy hangzik : Hát, fin olvastam azt a verset , melyest te én hozzám csináltál Vaalit a bártfai forrásnál . . . amelyest ha Tompa 1844-ben, Bártfán, Petőfi társaságában irt volna, úgy nem kelletett volna ezt utóbbinak Pesten olvasnia. Amint látszik, az emléktábla tervezőinek az itt elsoroltak elkerülték figyelmét, s azok a három lánglelkű költő által Eperjesen és környékén 1845-ben irott halhatatlan művek hatása alatt — nemes buzgóságukban annyira elfogultak, hogy a három költőt — bárhol forduljon egyiknek vagy másiknak neve is elő, mindenütt együtt képzelik. Malomhegyi István: A bártfai „Tompa-fáról“ A napilapok hírrovatában említés létetett a bártfai „Tompa-fáról“, mely Miskovszky Viktor tanár és Benczúr József sárosmegyei földbirtokos kezdeményezése folytán, egy emléktáblával fog elláttatni. Hogy a fenyőfa, melynek kérgébe „Tompa 1844“ van bevésve Bártfán, az úgynevezett „édes viz“ forrás közelében létezik, az tény, amint az is bizonyos, hogy Tompa Mihály — amint Petőfinek hozzá intézett költeményéből kitűnik — 1844-ben fán volt, de várjon Petőfi és Kerényi társaságában-e, az még meg nem állapított dolog, pedig az említett emléktála állítólag ezt fogja hirdetni a Bártfa fenyves lényait látogató közönségnek. Petőfi 1844-ben „Tompa Mihályhoz“ irt költeményében e kép kifejezett óhajtása : Jöjjünk csak mi össze !. . . fenn az égben (Kömkönyeket sir Csokonai, tudvalevőleg csak 1845-ben lehetett valóvá, midőn a két dalnok Eperjesen találkozott s Kerényi társaságában csak akkor rándulhattak ki Bártfára és nem előbb, mert Petőfi fent említett költeményének ezen soraiból: Egyébiránt ne gondold barátom Hogy én valami nagy fickó vagyok, Felhívás az olcsó lakások érdekében A főváros rohamos fejlődése, lakóinak növekedése, a kissebb lakások ijesztő módoni apadása, drágasága és a jelenleg uralkodó közhangulat kell, hogy felrázza tétlenségéből a tisztviselői kart, s késztesse arra, hogy saját érdekében helyzetén javítandó egy tisztviselői, házépítő szövetkezetet alapítson. Midőn mi alulrnak, mint értekezleti megbízottak s az ügy iránt érdeklődök, utánjárásaink és tudakozódásaink alapján azon erős meggyőződésben vagyunk, hogy nem csak egy ily szövetkezet létrehozatala, de maga az építkezés kivitele is a tisztviselők buzgalmas tömeges támogatása mellett nem várt idő alatt létesülhet, teljes tisztelettel hívjuk fel a főváros összes véglegesen kinevezett állami és fővárosi tisztviselőit, tanárait és tanítóit, hogy mindazok, kik teendő előterjesztésünkhöz képest egyetemleges kötelezettség nélkül egy a főváros közelében, közlekedési olcsóság, közbiztonság és célszerűség tekintetében a legkedvezőbb helyen az üllői úti vámsorompók mellett, sok kedvezményre kilátással 200 —300 frt évi annuitás mellett egy céljaiknak megfelelő családi házat óhajtanak épitetni — szíveskedjenek f. évi augusztus 2-án délután fél 5 órakor a m. kir. posta és távirda palota dísztermében — tartandó értekezletre megjelenni. Tárgya leend az értekezletnek : 1. Előterjesztés a szövetkezet célja és az építkezés kivitelének módozatairól. 2. Aláíratások a szövetkezetbeli belépésre s azzal egyidejűleg az előleges költségekre 2árt beiratási dij befizetése. 3. Végrehajtó bizottság választása. Kamner Károly dr. Baló Géza Zárics János Kalocsa Viktor Tajber Antal Székely István Erdélyi János Conti Antal Herlicska Ferenc Ranky Géza Szedmáky József Reif Illés Gaál Ferenc Zombory Gyula: A fürdő idény. — Levelek a vidéki és külföldi fürdőéletről.*)— Trencsén-Teplic, júl. 19. — Trencsén ! Tessék kiszállani ! Megérkeztünk Trencsénbe a „Vágvölgyi vasút“ utolsó állomására. Meglehetős számú frakker és omnibusz áll az utazó rendelkezésére, ami Teplic látogatottságára mutat. A kocsik tulajdonosai természetesen ékes német nyelven ajánlgatják magukat, ami abban leli magyarázatát, hogy egynek kivételével minden kocsitulajdonos zsidó. A vidék, melyet még a vasúton tett út alatt volt alkalmunk csodálni, Trencsénnél és tovább Teplic felé még kedvesebb és regényesebb lesz. Első helyen áll Csák Máté, a hatalmas four sziklavára, mely éppen Trencsén városa felett emelt ég felé évszázadok dühöngő viharaival dacoló, magas *) Kérjük lapunk t. barátait, hogy szíves tudósításaikat különösen a hazai fürdőéletről ez évben is közöljék velünk a nyilvánosság érdekében. Szerk. tornyát. Szebb fekvésű és a szemlélőre nagyobb benyomást gyakorló várromomot alig lehet gondolni. Romban hever a hajdan fényes vár, de még romjaiban is látjuk a hatalmat, melyet egykori ura bir. Kár hogy e várra, mely jelenleg De Castries herceg, Sina báró örökösének tulajdonát képezi, nem fordítanak nagyobb gondot; a vár mindinkább omladozik. A Vág túlsó oldalán van a szkalkai rom, jezsuita kolostor maradványa, mely nap leszálltakor nézve elragadó színben tűnik fel. Utunk mindenütt a Zsolna felé épülő vasútvonal mellett visz el, mely októberben meg fog nyittatni. A vasúti munka óriási gyorsasággal halad ; a töltés egész Zsolnáig kész és a vonal egy részén már közlekednek anyagszállító tehervonatok. Tepla mellett (magyarosan Hévfalu) elhagyjuk a vasútvonalat és bekanyarodunk egy hegykatlanba; ott fekszik Trencsén-Teplic. Magas hegyek, erdőktől borított ormok környezik a fürdőt, melyet nem jogtalanul neveznek „Kárpátok gyöngyének“. Teplic rögtön az első látásra elbájolja az embert. A rend és tisztaság mindenütt észrevehető. Trencsén-Teplic forrásait köszvény ellen használják sikerrel, de egyúttal klimatikust gyógyhely is, mert olyan tiszta egészséges levegő, mint amilyen Teplicen, van kevés helyen található. Az állandó szélcsend és a fürdőt környező fenyveserdők kiválólag emelik Teplic értékét. Kevés teljesen béna beteget találunk itt, nem úgy mint Pöstyénben, mert Teplicet, ámbár forrásai nagy gyógyító erővel bírnak, a kevésbbé köszvényesek látogatják és a fürdővendégek nagy része csak szórakozás kedvéért van itt. Németek és lengyelek képezik a vendégek nagy részét, magyarjaink csak az utolsó időben kezdik figyelemre méltatni. A magyarok jó részét is Budapest szolgáltatja. Jelenleg itt van többi közt Ghyczey ügyvéd családjával, Tanárky közoktatásügyi államtitkár, Szilágyi Virgil orsz. képviselő. E hó folyamán idevárják Ráth főpolgármestert családjával. A fürdő berendezése fokozott igényeknek is megfelel. A lakások és az étkezés igen jó zenekara is van a Besznák Sándor-féle Nagy-Szombatból. A hiányzó élvezetet a színház és a sétahelyek volnának hivatva pótolni. A színház, melyben valami Zwerenz-féle német társulat működik, sok kívánni valót hagy fenn. Csodálkozom, hogy még ki nem pusztították innen a német Thalia apostolait. Egy jól szervezett magyar színtársulat ép úgy fenn tudná magát itt tartani, mint a német. Sétahelyek nagy számmal vannak és szépen vannak rendezve. A Klepács nevezetű hegy erdőbori tetta oldala és csúcsa pompás sétahelyül kínálkozik ; kényelmes út vezet fel az oromra, honnan a legszebb kilátás nyílik. Egy olvasócsarnok is áll a fürdővendégek rendelkezésére, melyben a könyvtáron kívűl számos bel- és külföldi lapot találhatni. Esős időben a vendégek a séta-csarnokban tehetik meg szokott sétájukat. Mindezen előnyök dacára Teplicet nem látogatják úgy, mint kellene. 2000—2500 vendég fordul meg évenként, ami, tekintve a fürdő jeles berendezését és gyógyhatását, kevés. Most, midőn a vasúti összekötés által oly könnyen hozzáférhetővé tétetett a fürdő, a „Kárpátok gyöngyét“ nagyobb figyelemre kellene méltatni. Héderl Zsolt: „ Tartaléktisztek áthelyezése a honvédséghez. Az 1883-ik évi XXX. törvénycikk alapján, a közös hadsereg tartalékából a magyar királyi honvédség szabadságolt állományába, folyó évi junius hó 30-dikával kivételesen és idő előtt áthelyeztetnek ; a következő hadnagyok : Párnai Atilla a 72. sz. gyalogezredtől a nyitrai 60-ik, Gróf József a 72. sz. gyalogezredtől a duna-temesközi 85-ik, Kutseru István 72. sz. gyalogezredtől az esztergom-komáromi 64-ik, Lahne Miksa a 73. sz. gyalogezredtől vassoproni 75-ik, Király Ernő a 76. számú gyalogezredtől a vassoproni 75-ik, Kretschy Sándor a 76. sz. gyalogezredtől a vas-soproni 75-ik, Eichberger József a 76. számú gyalogezredtől a veszprémi 71-ik, Romwalter Alfréd a 76. sz. gyalogezredtől a győrpápai 72-ik, Fröhlich Miklós a 76. sz. gyalogezredtől a csallóközi 59-ik, Borcsitzky Adalbert a 76. sz. gyalogezredtől a veszprémi 71-ik, Kluge Károly a 76. sz. gyalogezredtől a csongrádi 3-ik, Illés Aladár a 76. sz. gyalogezredtől a déltorontáli 14-ik, Fischer József a 76. sz. gyalogezredtől az esztergom-komáromi 64-ik, Rátz Ottó a 76. számú gyalogezredtől a tolnai 66-ik, Manhardt Rezső a 76