Budapesti Hírlap, 1883. szeptember (3. évfolyam, 241-268. szám)
1883-09-01 / 241. szám
Budapest, 1883. Szombat, szeptember III. évfolyam. 241. szám, Előfizetési Arak ; dísa erre rá írt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 60kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való nap«« is. Felelős szerkesztő: Csakassi Józse Egyes számára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szériát. Szerkesztőség és kiadóhivatal 117. karnist, &alap-utca 16. szám. Tisza Kálmán Bécsben. (*) „Mi jót hozott, kedves Tisza?“ — kérdi az uralkodás gondjaitól e napokban oly súlyosan meglátogatott fejedelem a magyar miniszterelnöktől. Hat nap előtt azon hittel bocsátá el Bécsből, hogy a koronatanács mindent a vezérpolitikus nézetei szerint döntvén el, a horvát bánnak pedig megadván a consilium abeundit és a hivatalos orrot, minden jóra fordult légyen. De hat nap alig múlt el, s a „kedves Tisza“ ismét ott van az elfogadó teremben. És most se hozott semmi jót magával, a helyzet sokkal rosszabb, mint egy hete volt. Akkor csak címersértők voltak, ma lázadók vannak Horvátországban, akkor a csőcselék dacolt a magyar állameszmével, ma Pejacsevich gróf, az elbocsátott bán mer dacolni a király parancsával. Az akkor hozott rendszabályok végrehajtatlanok, a kormánytekintély kompromittáltatott, a korona méltósága meg sértetett: erről tesz a miniszterelnök jelentést Bécsben a királynak. Mi lesz most ? — ezt találgatja a közizgalom, erről kolportál híreket a pártérdek. Sajnálattal kell tudomást vennünk róla, hogy az utóbbi még Magyarországon is felütögeti a kérdésben igényeit, pedig itt a horvátokkal szemben semmi külön pártállásnak nincs jogosultsága. A Tisza-kormány az elégtétel kérdésében minimumát követelte annak, amit tisztességgel követelnie kellett magyar minisztériumnak, s ha ez a minimum ekkora ellenzésre talált a Dráván túl, levonhatja belőle minden párt magának a saját követeléseire vonatkozó tanulságokat. Lejárt az engedékenység ideje, Magyarország eleget áldozott már ! Hol az a párt s az a politika a magyar parlamentben, mely a koncessziók terén még tovább akarna menni, túl azon a határon, hol a politikai tisztesség végződik ? Ennyi gyávaságot, önérzethiányt parlamentünk egyik oldalán sincs jogunk feltételezni. S kívül a parlamenten ? Oly elemekkel az alkotmányos király nem kormányozhat. A horvát kérdés Magyarországon nem pártkérdés, ennek megoldását a törvények, történeti jogok és a politikai reális érdekek összhangzó kalkulusai szerint minden párt egyaránt követeli. S ahogy a horvát pártok most fuzionálnak, öszszevetik erejüket, úgy kell tennünk magunknak is. Ellenfeleinkkel szemben a magyar kormány, bárki legyen hatalmon, a magyar nemzet mandatariusa, — nem szabad azt gyengitnünk, feladatát nehezitnink, — mert az ellenfélnek teszünk vele szolgálatot. Veszély idején mindig összetartott a magyar s ennek köszönhető fényes sikereit. A viszszavonás megélne, hisz oly kevesen vagyunk. Ez az ellen számítása is, de sokszor megcsalta magát, most is csalódni fog. Lehet a felett nézeteltérés, hogy törvényes volt-e a címereken a magyar felirat vagy se? Lehet a felett is kétkedni, hogy célszerű volt-e a letépett címerek visszahelyezését arra az emberre bízni, kinek égise alatt a politikai botrány elkövettetett? De ahoz nem fér kétség, hogy a botrány a megtorlást, a gyalázat az elégtételt, a lázadás a hatalom teljes szigorát provokálja. Ebben Magyarországon mindenki egyetért, s ha a magyar miniszterelnök ez iránt kér felhatalmazást a koronától, az egész nemzet ott áll mögötte. Neki nem szabad m meghátrálnia, csak a lemondás útja van még előtte nyitva. De ki vállalkoznék helyébe lépni arra a meghátrálásra ? Azt a miniszterelnököt, aki erre képes, kikergetné a parlament s az utcán az asszonyok hajtanák végig seprőnyelekkel. A konfliktusnak három alkateleme van. Egyik személyes természetű: a volt bán dacolása, mely könnyen elintézhető egy királyi elhatározással. A másik közjogi természetű ; a címervita elbírálása, melyre a parlament egyedül kompetens és bizonynyal el is fogja dönteni igazság szerint. A harmadik politikai természetű : a fellázadt terület pacifikálása. Ez királybiztos dolga egy oly országban, hol rendes kormány nincs, hol az anarchia uralkodik, a pártok fejüket, a vezérek pártjukat vesztették, hol a nép saját hatóságait ütlegeli és nem kormányozható máskép, csak szuronyvégről. Egy erélyes királybiztos kellő felhatalmazásokkal és fegyveres erővel ellátva helyre fogja állítani a törvényes tekintélyt, s akkor szóba állhat a magyar államhatalom a horvát kormányzottakkal, számon kérheti tőlük a történteket, megorvoslására vállalkozhatik a bajoknak, ha ilyenek léteznek, s elszigetelheti a „beteget“ azoktól, kiktől e ragály esetleg reá ragadt. Ezek iránt tesz a miniszterelnök javaslatot a koronánál. Bizalommal kell néznünk a legfelsőbb elhatározás elé. A hadsereg köréből. Mint Bécsből táviratilag jelentik a hadsereg-rendeletlap ma kiadatott száma a következőket publikálja: Schaninger Gusztáv ezredes a vezérőrnagyi cím ad honores és a vaskoronarend III. osztályú jelvényeinek adományozása mellett a nyugdíjállományba vétetett át. Kinevezések : Kosternitz Károly ezredes a 14. gyalogsorezredben, ugyanazon ezred parancsnokává. Áthelyeztettek : lovag Pitter Wilfried alezredes a 18-diktól a 14-dik és Brádka Adolf alezredes a 80-diktól a 18. gyalogezredhez, mindketten eddigi minőségükben. Nyugdijaztatott : Hannenheimi Hann József ezredes a 41. sz. huszárezred parancsnoka a vezérőrnagyi jelleg ad honores adományozása mellett ; helyébe all. sz. huszárezred parancsnokává gróf Wallis Ferenc Carighmani báró várakozási illetménynyel szabadságolt ezredes neveztetett ki. Stuchlik János a 6. sorgyalogezred várakozási illetményekkel szabadságolt alezredese és Schumzek Antal 4. gyalogezredbeli őrnagy nyugdíjaztattak. Az osztrák-magyar államvasuttal a magyar kormány által annak idején megkötött szerződés értelmében megkapta a vasúttársaság azon jogát is, hogy Félegyházától kiindulva, egy Szentessel szemközt a Tisza partjáig vezető szárnyvonalat kiépíthessen. Az osztrák-magyar államvasút budapesti igazgatósága ennek alapján megtette mindazon előmunkálatokat, melyek a vasút kiépítésére szükségesek voltak és ezen előkészítő lépések közepette lehetőnek mutatkozott e vasútnak — bár ez eredetileg, tekintettel a nagy költségekre nem volt tervezve — a Tiszán át Szentesig való kiépíthetése is. A vasúttársaság ugyanis tárgyalásokat kezdett Csongrád és Szentes városokkal, s ezek örömest késznek nyilatkoztak oly összeggel hozzájárulni egy e Tiszán létesítendő állandó vasúti híd építéséhez, amely szubvencionáló öszszeggel a társaság hajlandónak nyilatkozott nemcsak a vasutat a Tiszán át Szentesig folytatni és így a rég óhajtott állandó tiszai vashidat létesíteni, hanem a pályaudvart is a Tisza partja mellett Szentes közelében oly módon fölépíteni, hogy ezen építkezés egyszersmind hathatós védmű gyanánt szolgálna Szentes városának. Szentes és Csongrád városok közönsége ezek alapján szerződést kötött az osztrák-magyar államvasut igazgatóságával a segélyző összegre nézve és e szerződést a törvényhatóság közgyűlése is jóváhagyta. Miután ez ideig a kormány ehez szükséges jóváhagyása még nem érkezett le, Szentes városa küldöttséget menesztett a kormány tagjaihoz, hogy a szerződés jóváhagyását kieszközölje és hiszszük, hogy ezen forgalmi tekintetben oly előnyös és szükséges híd- és partvédelmi építést, mely a társulatnak egy milló forintjába kerülne, a közlekedési érdekeink iránt érzékkel bíró közlekedésügyi minisztérium minél előbb jóvá is fogja hagyni. Mai szxámiuk 12 oldalt tartalmaz. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Tanácsnoki állomás betöltése a fővárosnál. A fővárosnál, Barna Zsigmond elhalálozása folytán megürült tanácsnoki állomásra, mely a szeptember hó első felében megtartandó közgyűlés alkalmával fog betöltetni, öten pályáznak és pedig : Nagy Lajos főjegyző, Krizsa, Kun és Csendics központi és Biró Antal VII. kerületi jegyző. — A sugárúton abban a vajonban, ahol két emeletesnél magasabb házak nem építhetők, nemrég hatósági engedélyek alapján Temesváry Zsófi asszony három emeletes házat kezdett építeni. A szomszédok — dacára a kiadott engedélynek — mégis óvást emeltek ellene úgy a városnál, mint a közmunkatanácsnál. Az építkezés az ügy megvizsgálásáig és a panasz elintézéséig felfüggesztetett. A vizsgálatból kitűnt, hogy a város tisztán építkezési szakszempontból birálván meg a terveket, ellene kifogást nem tett és nem is tehetett ; ugyanily szempont vezette a közmunkatanácsot is és ellene ez szintén nem emelt kifogást. Hanem a közmunkatanács mégis hibázott, mert az építési engedély kiadása előtt nem nézte meg azt a szerződést, a melyet ugyancsak ő az illető telek eladása alkalmával Temesvárynéval kötött s a miben világosan meg van írva, hogy arra a telekre csak két emeletnyi magas házat szabad épiteni. Eképen most a közmunkatanács feloldá előbbi engedélyét, Temesváromnénak az építést megtiltotta s csak kétemeletes házra engedte az építést neki meg. A mennyiben ezzel a terveken változtatni kellene, Temesváryné újabb tervek beadására utasittatott. — Az utcák éjjeli söprése. A fővárosi egyesület legközelebbi ülésén az utcák éjjeli söprésének kérdése is szóba fog kerülni. Az ez ügyben a fővárosi tanácsnál régebben tett javaslat ugyanis avval a nehézséggel küzdött, hogy a gyakorlati kivitel célszerűsége akkor még nem volt beigazolható. Most azonban, mióta a Lipótvárosban az éjjeli utcasepréssel tettek kísérleteket, melyek a gyakorlatban is teljesen célszerűnek bizonyultak és az éjjeli utcaseprést úgy egészségügyi, mint közlekedési szempontból is kívánatossá teszik, ennélfogva javaslattevő újabb beadványában a kérdés tárgyalását szorgalmazza.