Budapesti Hírlap, 1883. október(3. évfolyam, 270-300. szám)

1883-10-01 / 270. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP, (270. sz.) 1883. október 1. Ferry az ünnepélyes fogadtatással bebizo­nyítani akarta, hogy Franciaország Spanyolor­szág barátja, a francia nép bebizonyította, hogy a spanyol királyságnak ellensége. Mit szólnak ehez a spanyolok ? Alfonzéhoz hívek maradnak e dacára annak, hogy Páris ellene tüntet, avagy, kit Párisban kifütyültek, Madridból elkergeti ? Homburgban a királyok szövetkeztek , Pá­risban a nép kijelentette, hogy a köztársaság ki­rályokkal nem szövetkezik. Az ellentét Németország és Franciaország között mindig nagyobb, a háború nem sokáig fog késni. A franciák gyűlöletét csak hadi ké­születeik múlják felül, minden törekvésük a re­­vanche háborúra van irányozva. A határ várak­kal el van zárva, a vasutak készek s húsz nap alatt 1.200.000 katona állhat Lothringiában, má­sik húsz nap múlva még egyszer annyi. Ez tudja Németország, de nem fél ; Metz és Strassburg bevehetetlenek s azok megött folyik a Rajna. Katonája kevesebb van, de szö­vetségesei a királyok, a fekete tengertől az at­lanti óceánig. A francia köztársasággal szemben áll a né­met egység. Alapszik ez a győzelmen és szim­bóluma a rüdesheimi Germania szobor. Ezt is most leplezték le, a homburgi had­gyakorlatok után, az összes német fejedelmek jelenlétében, Franciaország kihívására. A franciák tudják, hogy ezen emlék azt jelenti, hogy nem fogják megkapni a Raj­nát soha. Amint Bismarck megiratta nekik, hogy tessék hódítsák meg Madagaszkárt és Tongkingot, de Elszász-Lothringenről mondjanak le örökre Franciaországot előbb legyőzte, azután kö­rülhálózta. Umberto és Alfonzo királyok, bizto­sítják Németország békéjét. Ez fáj a franciáknak anynyira, hogy Alfonzo királyt az utcán inszul­­tálják. Alfonzo Párisból siet Madridba vissza, soha többet nem fog látogatást tenni az elnök úrnál. Ha marad király, ellenséges király lesz s ezért legfőbb törekvése a francia köztársaságnak az lesz, őt megbuktatni. A kísérlet meg fog tétetni legközelebb. Bedekovics lemondását a király elfo­gadta s erről a horvát minisztert a következő legfelsőbb kézirattal értesité: Kedves Bedekovich! Midőn saját ké­relme folytán horvát-szlavon-dalmátországi mi- Velence és Patti. — A „Budapesti Hirlap“ eredeti tárcája. — Tisztelt szerkesztő úr! Egy közös ismerő­sünk s a „Budapesti Hírlap“ egy külföldi ba­rátja, aki nem szokott az újságokba írni (talán mert rá is illik a Liszt Ferenc híres mondása : il a trop d’esprit pour écrire), kivételt tett az ön becses lapjával s átadott nekem annak ré­szére egy cikket a Parti első fellépéséről Ve­lencében. Ez oly dolog, ami fölött sokan méltán fog­nak csodálkozni, mert vannak, akik el sem hi­szik, hogy még a híres, az isteni, a hasonlíthat­­lan Patti is először lépett föl valamikor ! Pedig úgy van, neki is meg volt a maga első debüt­je, nemcsak Párisban, de Velencében is. S a­min még jobban csodálkozhatnak a t. ol­vasók, ugyanez a híres, isteni és hasonlíthatlan Patti, aki meghódította, elbájolta (s egy kicsit el is bolondította) a fél világot, s ugyanez az isteni hölgy meglehetősen hidegen hagyta a ve­lenceieket. Olyanféle módon tetszett ott, mint mi­­nálunk — Sziklay Emilia. De hát tudni kell, hogy milyen ez a Velence, és hogy milyenek a velenceiek. Velence (most már az előttem fekvő német kéziratból idézek) olyan mint az az elszegénye­dett nemet ember, aki nappal gazdag liberiájú inasával sétál, — ugyanazzal, akivel este meg­osztja a vacsoráját, mely csak sült krumpliból áll (s egy kis büszkeségből hozzá), s nem akarja átlátni, hogy csak a múltja fényei s e jele­niszteri állásáról való lemondását elfogadnám) indíttatva érzem Magamat, Önnek e minőségé­ben tett szolgálatai s hű odaadásáért, változat­lan kegyelmem biztosítása mellett, teljes e­l­­ismerésemet s őszinte köszöne­te­m­e­t kifejezni, elvárván egyébiránt, hogy további elhatározásomig a horvát-szlavón-dal­­mátországi miniszter teendőit ellátandja. Kelt Bécsben, 1883. évi szeptember hó 24-dikén. F­e­­renc József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. A kegy teljes hang, melylyel a koronás ki­rály Bedekovics Kálmánt miniszteri ál­lása és hivatalos esküje alól felmenti, feltűnően különbözik attól a hideg, kathegorikus hangtól, a mely Pejacsevics grófnak tudtára adta, hogy lemondása elfogadtatott. E két kéz­iratot ám olvassák el a horvát urak, keretezzék be s helyezzék le íróasztalukon egymás mellé s ha a magyar korona ellen újból zendülő gondo­latok támadnak fejükben, politikai ábrándjaikból ez a két kézirat kiábrándíthatja őket. A képviselőház legközelebbi ülésein a horvát képviselők közül senki sem jele­nik meg, habár ez nem is lett határozottan kije­lentve.­­ Miután a képviselő­ház holnap választja alelnökeit, jegyzőit és háznagyát és ha ezen választások hosszabb időt is vennének igénybe, valószínűleg az osztályok is ki fognak holnap sor­­soltatni, eszerint kedden megtörténhetik a szakbi­zottságok választása, a miniszterelnök — amint ér­tesülünk — már a szerdai ülésen indítványokat fog tenni a kormány nevében a horvát címer­­kérdés ügyében. Szerdán tudvalevőleg a házrend értelmében értelmében interpellációk és indítványok is létezhetnek a képviselők részéről. Az országgyűlési függetlenségi párt mai napon tartott értekezletén a képviselőházi két alel­­nök és egy jegyzői helyre szóló kijelölés ügye intéz­­tetett el. Az alelnöki helyekre ezúttal a párt senkit sem jelöl. A jegyzői helyre elsőbbséggel D­u­k­a Fe­renc jelöltetett ki. Ezzel az ülés véget ért. A hagyatékoktól vagy hagyományoktól járó örökösödési illetékek biztosításainál a kir. bíróságok és gyámhatóságok által követendő eljárásra vonat­kozólag az igazságügyminiszter által 1881. évben 26,809 szám alatt kibocsátott szabályzat módosítás alatt áll; változtatást fognak pedig szenvedni emlí­tett szabályzatnak 2. 4. és 5-dik pontjai, a mennyi­ben ezek részint a pénzügyi és hagyatéki ügyvitel kívánalmainak, részint pedig az illető magánfelek érdekeinek megfelelő pótlásokkal szándékol­tatnak ki­egészíttetni. A szeszadó-törvény módosítására vonatkozó tárgyalások a jövő hét elején újra megkezdetnek a monarchia két kormánya között. Ludwigh Já­nőről már lekopott minden zománc. Ah, Velence még mindig büszke ! Dicsvágyó fantáziája bené­pesíti az elhagyott palotákat, dogóvá teszi a syndaco-t s újra hatalmas köztársasággá a lagú­nák városát ; nem tud megbarátkozni ama ténynyel, hogy Olaszország egysége a szt. Márk oroszlányának néhány fogába került, s hogy az „unita Italia“ e nemes állat karmait kötelezett­ségekkel övezte körül. Bizony nehéz a sorsa Velencének. Valaha politikai nap volt, mely körül a félvilág forgott, é­s micsoda most ? Szerény szerepű s kishiva­­tású bolygó, mely Róma napja körül forog, Ró­mába küldi a követeit, ahol a szabad parlament­ben, a nézetek élénk harcában egész Olaszor­szág határoz a nemzet ügyeiben s egy népszerű kormány népszerű módon uralkodik — még az az arisztokratikus Velence fölött is. Mi távol áll Velence a szabadelvű kormánytól ! — minő sze­­paratisztikus tendenciái vannak! Mert ha igaz hogy a tartományok féltékeny harcában, mely Olaszor­szágban állandón folyik, minden bekeblezett ország­rész tevékenyen vesz részt, úgy kétszeresen áll ez Velencéről, mely nem tud eléggé olasz lenni, hogy lemondana valamiről, ami velencei benne. Ez a harc a tartományok közt ma már krónikus betegség Olaszországban. Az idők hatalma tán enyhít majd rajta , de aligha gyógyítja meg tel­jesen. Nápolyban sok dolog azért nem lehet­ nép­szerűvé, mert az északiak tervezték, akiknek meglehetősen nyugodt fejét a hűsítő alpesi szellő megóvja a meggondolatlanságoktól s Piemont, mely az egységes állam épületének az alapkövét rakta le, nem feledkezhetik meg uralmi hivatá­s (Bignio Lajos) tegnap búcsúzott el az ud­vari operában „A hegyenen !“-ben Bécs kö­zönségéből. Mikor megjelent, percekig tartó viharos tapssal fogadták. A második felvonás végén két ezüstkoszorút és egy csomó virágbokrétát nyújtottak fel neki az orchestrumból. A harmadik felvonás vé­gén, hol a király szerepe végződik, ismét egy sereg csokrot kapott. Nyolcszor hívták a lámpák elé. Bign­o­ur már a jövő héten fellép Budapesten. * (Spányi Lenke kisasszonyt), ki tegnap a népszínházban a „Koldus diák“-ban fel­lépett, az összes lapok rokonszenvesen fogadják s az igazgatónak szerződtetésre ajánlják. * (V­alóságos „nemzeti esemén­y“­­n­y é) fújták fel a német lapok a berlini „német színház“ megnyitását. Hetek óta kürtölik, hogy an­nak milyen roppant hatása lesz az egész német drá­mairodalomra, s a berlini színházviszonyokra. Egész Németország várakozással tekintett a megnyitó ün­nepély elé, mely végre tegnap megtörtént. A közön­ség nagyobbrészt meghívott vendégekből állott, kik fáról, melyet a délszakiak oly sok sikerrel vitat­nak el tőle. Ez a féltékenykedés, mely a politikai éle­tet uralja, a művészetben sem játszik kisebb sze­repet. Milánó, Bologne és Róma a három zenei festáció a mai Olaszországban. A velencei F­e­­nice-színház dicsősége csak — volt. Hol vannak amaz idők, midőn egy első föllépés ott egy világesemény jelentőségével bírt? Most bi­zony e színházban is nagy csend van, (olyan mint magában Velencében, mely a világ legcsen­desebb városai közé tartozik), s ha olykor-olykor vendégekül nem jelentkeznének ott Lohengrin, Verdi vagy Patti, akkor csak a nászuta­zók (a­kikkel Velence mindig tele van) beszélhetnének a művészet e csarnokairól, ame­lyeknek falait zárva találják. Velence, mely a múltak dicsőségét nagyon szeretné a jelen sivár­ságába áthelyezni (s nem rossz cserét csinálna vele!) s régi színházainak átkeresztelésénél jó műtörténeti emlékezőtehetségről tesz tanúságot (mint azt a Teatro Goldoni, Rossini és Malibran elnevezései igazolják), nem egy könnyen tűri el a milánói Scala-színház fényét, s bizonyára nem egy velencei szenved álmatlanságban a milá­nóiak színházi dicsősége miatt. Tapasztalnia kellett ezt a híres, isteni, stb. Patti Adelinának is, midőn tulajdonképeni hazá­jában , Olaszországban ezelőtt 6 évvel először föllépett. Mindenesetre szép honleányi érzelmek­ről tanúskodik, hogy a nagy művésznő, akinek műutazásai tulajdonképen sarcoló­ utazások, a sa­ját hazáját a nagy aranyadótól oly sokáig meg­kímélte. De végre megtámadta Olaszországot is, nos, magyar pénzügyminiszteri oszálytanácsos e rég­ből hétfőn Bécsbe utazik. fővárosi Ügyek. — A kanyaró Budán. A polgármester ma elrendelte a várban, uri­ utca 38. sz. a. levő Marinovits-féle kisdedóvó intézetnek három hétre való bezáratását, mert a gyermekek közt a kanyaró aggasztó mérvben lépett föl; ellenben a Krisztina­városban, a Horvát-kert mellett levő Farkas-féle óvoda, mely hasonló ok miatt volt bezárva, miután a veszély ott megszűnt, ismét kinyittatott. — A tanácsnokválasztáshoz A 45-ös kijelölő bizottság, mely a városi képviselők kerületi küldötteiből alakult, ma Királyi Pál elnöklete alatt ülést tartott és a tanácsnoki állo­másra Kun Gyula tanácsjegyzőt határozta titkos szavazás után a városi képviselőknek ajánlani.­­ A főváros közgyűlése szerdán több bérleti ügyön kívül tárgyalni fogja a belügy­miniszter leiratát az árvíz elleni óvintézkedések tár­gyában készült szabályt illetőleg, azután bemutatják a borsodi körlevelet a zsidó zugiskolák betiltása és a rabbi állomásokra kvalifikált egyének alkalmazása tárgyában, tanácsi előterjesztést képezendi: a likvi­dáló bizottságba­­ póttag küldése, több pénztár­vizsgálat eredménye; a János kórházba a szem és fülbetegek osztályába egy segédorvos engedélyezése, Rákosfalván orvosi állás rendszeresítése, a Rókusz­­kórházban a felügyelői állomás betöltése és több dijnok engedélyezése ; továbbá előterjesztések lesz­nek a budai új köztemetőre szükséges terület 76,150 frtnyi vételárának fedezése s az artézi kútnál felál­lítandó ivócsarnok költségei felől, bemutattatik a Fényfiféle ház kisajátítását megtagadó miniszteri le­irat, az I. ker. Nyárfa­ utca csatornázására vonat­kozó előterjesztése, a hengermalom-társaság folya­modványa a városi címer h­asználhatásáért stb. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET.

Next