Budapesti Hírlap, 1884. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1884-02-01 / 32. szám

2 BUDAPESTI ami.AP. (32. BS.) 1884. február 1 „Ne feledjétek, hogy az, a ki őseink megszen-­­­telt küzdelmének e magasztos célját hordja keblé­ben, saját keble legnemesebb és legjogosabb vágya ellen cselekszik, ha a küzdelmet, melyet e cél köve­tel, más törekvésnek rendeli alá, ha az erélyt és kitartást, melyet e küzdelem kíván, más küzdelem támogatására fordítja. „Ne feledjétek, hogy a­ki ezt teszi és a nép szenvedélyeit izgatva fel, a zsidókérdés keretébe, egészen idegen kérdéseket erőszakosan belevon, az árt a függetlenség ügyének és a jelenlegi politikai rendszernek tesz szolgálatot!“ A szegedi főispáni teendőkkel ideiglenesen megbízott Kállay Albert ünnepélyes beigtatása a jövő vasárnap i. e. 11 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésen fog végbemenni. A magyar-osztrák-francia kereskedelmi szerződés iránt folytatott tárgyalások ügyében ma a következő félhivatalos komüniké jelent meg: „A Franciaországgal való újabb kereskedelmi szerződés megkötése eddig tudvalevőleg azon akadt meg, hogy Franciaország ki akarta zárni a mi mar­háinkat. Gróf Kuefsteinnak, kit a közös külügymi­niszter e régből Párisba küldött, sikerült azon kon­cessziót kieszközölni, hogy a francia egészségügyi szabályok mellett marháink bevitele megengedtessék. Ez újabb francia propozíció fölött fog, értesülésünk szerint, a legközelebbi napokban tanácskozni az osztrák-magyar közös vámértekezlet. Ezen propozí­­ciók alapján az egyezmény létesítése remélhető, ha­bár provizóriumra mindenesetre szükség lesz, mivel a fennálló szerződés február végén lejár, addig pe­dig a tárgyalások alig lesznek befejezhetők.“ A magyar kormány horvát politikájával foglalkozik a zágrábi „Pozor“ utolsó száma ; elmél­kedésének kiinduló­pontjául a lapok azon hírét veszi, hogy a miniszterelnök bécsi útja alkalmával kinyerte az uralkodó feltétlen elismerését és helyes­lését horvátországi rendszabályai részére. Az emlí­tett lap okoskodásának lényege a következő: „Tisza horvát politikája arra törekszik, hogy a kiegyezést megdöntetlen alapul tüntesse föl. Ez van elvül felállítva, ami alól nincs kivétel. Ezen alap tehát fenntartandó ha máskép nem, abszolút kor­mányzattal is. Az abszolutizmussal azonban megdöntik a rendithetlennek nyilvánított alapot épen azok, kik azt ma rendithetlennek nyilatkoztatják ki. Mi a neve ezen eljárásnak? Teljes győze­lem a horvát kérdésben! E siker men­tette meg a magyar minisztériumot a bukástól — így kürtölik a lapok. Tisza ezen politikája csak­ugyan megnyerte volna a korona szentesítését ?“ Gazdasági hitelszövetkezet. — A „G­azdakör“ mai estélyéről. — — jan. 31. A „Gazdakör“ ma folytatta a "gazdasági hitelszövetkezet fölött tegnap meg­kezdett nagy érdekű eszmecserét. Ma már megbom­lott az egyetértés. Keglevich István gr. mind­enekelőtt Apponyi Albert gr. rendszerét támadta meg, kárhozatosnak mondván a központosítást oly intézménynél, amelynek minden vidéken más természetű viszo­nyokhoz kell alkalmazkodni. Tisza István az egész mozgalmat rossz szemmel nézi, mert nem vár semmi eredményt a gazdasági hitelszövetkezettől. Ez ter­mészetes és nem meglepő mindazok előtt, akik isme­rik Tisza István álláspontját az agrárius törekvé­sekkel szemben. Károlyi Sándor gróf már sok­kal inkább közeledik Apponyi és Pólya rendszeré­hez , ő azonban nagyobb súlyt kíván fektetni a gaz­dasági egyesületek és az állam közremunkálására. * A vita lefolyásáról a következők­ben teszünk jelentést : Legelőször Keglevich István gr. szólott. Hangsúlyozza, hogy a hitelszövetkezetek megvalósí­tásának terén eddig praktikus eredmény nem lett elérve, mert a megoldás nem a helyes úton lett ke­resve. Nem a központban s nem is elméletileg old­ható meg a kérdés, hanem a megoldás a gyakorlati kivitel embereinek feladata. A múltban a kérdés megoldása nem sikerült, mert ha volt jóakarat, nem volt bizalom ; ha volt jóakarat és bizalom, hiányzott az, aki az ügygyel komolyan foglalko­zott volna. A kérdést szólónak sikerült meg­oldani, amennyiben ő több ily egyesületet lép­tetett életbe, melyeknél a nyerészkedés ki van zárva. Az egyesületek, amint azt szóló számokkal bi­zonyítja, szépen virágzanak s soha kellemetlenség ott nem fordult elő. Szerinte a gazdakörnek csak az a hivatása, hogy az elméleti kérdéseket megoldja s az érdekeltséget minden irányban fölköltse. A gazda-­­­­ági egyesületekre marad pedig a feladat, hogy azt, amit a gazdakör körvonalazott, az egyes vidékek­­ igényeihez képest létesítsék. Ami azt a kérdést il­leti, hogy az ismert rendszerek közül melyik fogad­tassák el, ez szóló szerint jelentéktelen. Arra a kér­désre, hogy ezek a hitelegyesületek a személyes hi­tel avagy a jelzálog­hitel alapján szerveztessenek-e ? szóló azzal válaszol, hogy csakis a jelzálog­­hitel az, mely a mi viszonyainknak megfelel. Az éljenzéssel fogadott fejtegetések után Welsz B. F. a kérdést úgy tartja megvalósíthatónak, ha a földes­urak hazamenve a lelkészekkel, a bíróval, a jegyzővel, az orvossal s talán a szolgabiróval be­szélnék meg a kérdést s úgy járnának el mint az az iskolai takarékpénztárak életbeléptetésénél történt. Tisza István nagy fontosságot helyez a hitel­egyesületek azon működésére, mely az előlege­zést kultiválná, mert nálunk személyes és rövid lejáratú hitelről lehet szó. Apponyi gróf fejtegeté­seire utalva megjegyzi, hogy ő a megyei m­u­­nicipál bankokat kivihetetlennek tartja, mert a megyének alig van valamije, amit biztosítékképen leköthetne. Ott ahol meg vannak az alapok, örömmel üdvözli a hitelszövetkezeteket, ellenkező esetben több kárt teszünk itt, mint am­­nyi hasznot hajtottunk ott. Fontosnak tartja, hogy a megyei gazdasági egyesületek szorosabb kapcsolatba­­ hozassanak a községekkel, amire eddig kevés figyel­­­­met fordítottak. Pólya Jakab és gróf Apponyi Albert rövid megjegyzései után Károlyi Sándor gr. szólalt fel. Helyesnek tartja Apponyi Albert gróf rendszerét, de" attól tart, hogy az a gyakorlatban bizonyos nehézsége­ken hajótörést fog szenvedni. Másrészt azonban azt hiszi, hogy ha a municipális bankok, a hitelszövet­kezetek életbe lépnek és sikerrel működni fognak, akkor a kormány is részesíteni fogja őket támogatásban. Szükséges­nek tartja, hogy az ügy érdekében a gazdasági egyesületek és hitelegyesületek akcióra hivassanak fel s a központban egy orgánum teremtetnék, mely a mozgalmat intézné. Még Imrédy Kálmán szólott s ezzel az ülés véget ért. EGYESÜLETEK ÉS INTÉZETEK. — Az „E­ötvösalap gyűjtő köz­ponti bizottság“ február 2-án, báró Eötvös József halálának évfordulóján, délelőtt 10 órakor, a sugárúti tanítónő-képző intézet helyiségében ünne­pélyes gyűlést tart. Tárgyai: 1. Elnöki megnyitó. 2. Király József képezdei tanár felolvasása. 3 Titkári jelentés és az Eötvös alap jótéteményeire vonatkozó pályázat kihirdetése.­­ (A magyarországi központi Frőbel-nőegyesület állami érvényességű gyermek-kertésznő képzőintézetében (Széchenyi séta­tér 2. szám) a folyó évben az első félévi vizsgálatok Péterfy Sándor igazgató vezetése alatt február 4-én, 5-én, 6-án délután 3—6 ig fognak megtartatni. — A magyarországi hírlapírók nyugdíjintzete február 2-án, d. e. 11 óra­kor az írók és művészek társasága helyiségében rendes közgyűlést tart. — A magyar iskola­egyesület ma Gerlóczy alpolgármester elnöklete alatt tartott értekezletén az alakuló közgyűlést február 12-iké­­nek délután 5 órájára tűzte ki.­­ A budape­sti orvosi kör teg­nap tartotta meg rendes közgyűlését. A pénztárnok jelentése szerint a körnek 110 tagja van s 785 írt vagyona. Dr. K­u­n­c­z, az orvosi kör segély-egye­­sületének elnöke jelenti, hogy a segély­ egyesület tagjainak száma 700, vagyona pedig 14,900 írt. A múlt évben 800 irtot osztottak ki, 12 félnek segély­­képen, három segély­kérő vissz­autasíttatott. A je­lentések tudomásul vétele után az alapszabályok némely pontját változtatta meg a közgyűlés, így az igazgató tanácsosok számát 42-ről 16-ra szállították le. A választást azonban még a régi alapszabályok értelmében hajtották végre. Megválasztottak: el­­­nöknek Barabás József, másodelnöknek ; K­u­n­c­z Gyula , titskárosnak Morvai Ignác,­­ pénztárosnak Gr­ü­f Ignác. Választottak ezen­­­ kívül 30 választmányi tagot. A k­özgyülés után köz­­­­vacsora volt. — A m. mérnök és ép­itész-e­gye­­­­sület ma és középitési szakosztálya febr. 4-én­­ ülést tart. Tárgy: N­e­y Béla előterjesztése az épit­­­tészeti munkálatok díjszabályzata tárgyában. — A­­ választmány február 9-én tartja ülését, melyen a­­ folyó ügyek fognak elintéztetni. — A soproni társas kör febr. 4-én (hétfőn) este fél 8 órakor a Holzwarth-féle vendég­lőben társas összejövetelt tart. TUDOMÁNY és IRODALOM. * (A nyilvános felolvasásokat rendező) társulat tegnap igen érdekes estélyt rendezett, melyet jeles fiatal tudósunk dr. T­h­al­ló­c­z­y Lajos „Budai élet a múlt században“ című felolvasásával tett élvezetessé. Hiteles adatok és­­ alapos tanulmányok alapján ismertette a száz év előtti budai élet minden oldalát, az akkori szokáso­kat, társaséleti viszonyokat. Igen érdekesek voltak a lakosok nemzetiségére vonatkozó adatai, melyek szerint Óbudán és Újlakon igen sokan letelepedett török családokból származnak, a többi közt a mai sváb „kapások“, kiket gúnyból még ma is „braun­­hakszler“-eknek neveznek, eredetileg német­alföldi svábok voltak, akikre sötét harisnyáikról ragadt ez elnevezés. — Általában konstatáljuk, hogy T h a 1­ 1 ó c z y ur előadása egyike volt a legjobbaknak, melyeket az idén hallottunk és a nagyszámú közön­ség csakugyan élvezettel hallgatta a rokonszenves tősgyökeres magyar tudós, folyékony, mondhatnék, kedélyes társalgó hangon tartott elmés előadását. — Meglehetős senzációt keltett egy kőnyomatos urnák nagy garral való letelepedése, ki nem győzvén fülé­vel, külön asztalon jegyezgetett nagy fontoskodás­sal, erősen meg lévén győződve, hogy ő is fontos tényezője a mai est sikerének. * (A „M­agya­r-z­sidó szeml­e“) első füzete a következő tartalommal jelent meg: Tudo­mány. Kohn Sámuel. A honfoglaló magyarok és a zsidók. — Hochmuth Ábrahám. A zsidóság és ke­reszténység viszonya időszámításunk első két száza­dában. — Irodalom. Bacher Vilmos. A szent­­irás és a zsidó tudomány irodalma 1883-ban. — Bloch Henrik. A zsidók története az osztrák-magyar monarkiában. — Kiss József. Templomi énekek. — Társadalom. Kaufmann Dávid. Az év küszö­bén. — * * * Automiánkról. — Palóczy Lipót. A műveltség állapota Magyarországon, különös tekin­tettel a zsidókra. I. — Löw Immánuel. Néhány ref­­lekszió. Szerkesztik Bacher Vilmos és Bánóczi József. Ára 1 évre hat frt., rabbiknak 3 frt. * (Vörösmarthy Mihály összes munkái­nak) kiadására készül Mehner Vilmos, kiváló nevű könyvkiadó, ki a jogot erre Vörösmarthy Mi­hály örököseitől nem rég megvásárolta. Vörös­marthy műveit Gyulai Pál rendezi sajtó alá, s azok 10 kötetben fognak megjelenni. * („A magyar nép imádság­a“) cí­­mü 8 oldalból álló kis füzet jelent meg Somogyi Árpádtól Kaposváron, Hagelmann Károly nyomdájában. Zsidóellenes tendenciájú, s a nép közt máris ezer meg ezer példányban el van ter­jesztve. * („R­e­g­a­t­t­a-c­s­á­r­d­á­s“) cím alatt új zenemű jelent meg K­o­m­l­ó­d­y Gyulától, Tá­­borszky és Porschnál. Ára 1 forint. Igen díszes ki­­állítása. * (A magyar heraldikai és ge­nealógiai társaság) ma délután választ­mányi ülést tartott Nagy Imre elnöklete alatt. Az ülés legérdekesebb tárgyát az ország címerének be­mutatása képezte. A miniszterelnök ugyanis az or­szágos levéltár által kidolgozott címerjavaslatot le­­küldte véleményezés végett a heraldikai társaság­hoz. A társaság annak megvizsgálására egy bizott­ságot küldött ki, melynek jelentését dr. Fejérpa­­taki a következőkben terjesztette elő : A bizottság egészben véve helyeslé az orsz. levéltár által meg­állapított elveket, csak az ábrázolás módjára, az arányokra s más ilyenekre tett megjegyzést s pót­lólag felvette Fiume címerét is. A nagy címerben vannak nemcsak a Magyarországot jelenleg alkotó, hanem a volt részek és tartományok címerei is. Ezt a címert használták századokon át királyaink s azért ezt, Magyarország címerének törvénybe ik­tatásánál mellőzni nem lehet. A választmány a bi­zottság jelentését néhány kisebb módosítással, me­lyeket Torma Károly hozott javaslatba s melyek élénk vitát keltettek, elfogadta s a módosított cí­­mer újra­rajzolása után, a miniszterelnökhöz leendő felterjesztésével az elnökséget bízta meg. Ezután Mailáth Béla tartott érdekes felolvasást a „A Laczk nemzetségről“, bemutatva egy családfát, melyben 40 Laczffit sorol fel, kik majdnem mindannyian zászlósurak voltak. Végül beterjesztették a múlt évi számadások s ezekről a számvizsgáló bizottság jelentése. A bevétel volt 3859 frt, a kiadás 3385 frt 10 kr, s igy a maradvány 473 frt 93 kr. A tár­sulat vagyona 2073 frt 93 krból áll. A választ­mány e jelentéseket tudomásul vette s a pénztár­noknak a felmentvényt megadta. Ezzel az ülés vé­get ért. * (Megjelentek) „M­agyarország füg­getlenségi harca 1848—49-ben.“ Irta Ge­­lieh Rikhárd, tábornok. Első kötet. Ára 3 frt 60 kr. A könyvnek egy szinnyomatú kép is szolgál díszéül, amely az 1848— 49-iki nemzetőrség disz­­egyenruháját tünteti fel. — „Ma­gyar p­a­e­da­go­r­a­i szemle“ I. füzete Rill József szerkesz­tésében. Tanü­gy barátokra nézve érdekes közlemé­nyeket tartalmaz. — „Lelki buzgóság h­an­g­­j­a­i“ irta Burányi Gyula peéri ev. ref. pap. A könyv Révész Bálint püspöknek van ajánlva. Ára 50 kr. — „Ö­n­k­é­n­y­­­e­s-e vagy ön­kéntes“ cimü nyelvészeti cikkét kiadta T­h­e­w­­r­e­w­k Árpád egy füzetecskében, melyben — Jó­­­zsef főherceg segélyével az „önkéntes“ javára dönt.

Next