Budapesti Hírlap, 1884. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1884-02-14 / 44. szám

k meg az animozitás, okoskodás helyett a perleke­dés legkevésbé. A tudós vitázók szembe állanak, mint fel- é3 alperes, mindkettő nyerni akar s aztán végzik mint ellenfelek, kik közül mind­egyik győzni akar. Sok esetben persze oly mo­dorban, hogy az is meg van verve, aki győzött. ír egy tanár vagy tanító valamely szak­kérdésről, s akad egy másik, ki nézetét nem osztja, a bírálatok és ellenbírálatok, nyilatkoza­tok és ellennyilatkozatok egymást kergetik. A bíráló kezdi pár erősebb kifejezéssel, a provo­kált fél ideges lesz és visszavág, s következ­nek a sértések, egymás becsmérlése . . . Még jó, hogy itt aztán a legtöbb megáll. Volt eset, mikor egyik tanférfi a másikat hírlapban azzal az argumentummal ígérte ka­pacitálni, melyet Debrecenben úgy hívnak, hogy gerundium, Somogyban pedig úgy, hogy­­ furkós. Még jó, ha esküdtszék elé kerül a dolog. Ekkor a verdikt a dolog mérgét elfojtja, s ha a megsértett jó ízlést nem is, de a becsületet meg­engeszteli. Mily állapotok maradnak fenn, ha még ez a reparáció is elmarad ? Különben minket nem az érdeklett egyé­nek, hanem a tanférfiúi állás mél­tóságának, tekintélyének szempontja, a rájuk bízott gyermekek érdeke, az ő rossz példájuk rontó hatása indít e cikk írására. Előttünk fekszik néhány füzet a pedagó­giai szakirodalom legújabb példányaiból. A polé­mikus styl valódi torz alkotásait olvassuk ki belőlük. A „Pedagiai Szemle“ szerkesz­tője a vele vitában álló »Népnevelők Lapjának“ szerkesztőjével pl. igy kedélyes­­kedik: »Ha az erkölcstelen élet stb. hivatalvesz­tésre kvalifikál, tudnánk mi az egyesület pén­zén fenntartott tanügyi lap ganajcserebalyszerű szerkesztőjének megnevezni egy e tulajdonok­kal felruházott fővárosi osztálytanítót.“ S ilyen tónus vonul végig a néptanító urak vitáinak egy részén. De a középiskolai tanár urak polé­miája se valami sokkal előkelőbb. Az »Örs­z. középiskolai tanár egyesület köz­lönyének­ egyik füzetében egy tanár úr ellenbirálatot ir egy másik tanár urnak kritiká­jára, a „Magyarok oknyomozó története“ tárgyá­ban. Többek közt igy argumentál: „Ő ugyan azt akarja elhitetni, hogy csakis azért ír köny­vemről, mivel amaz urak elnéző bírálatát rös­­tellte, különben nem tartotta volna érdemesnek. Tisztességes ember ily impertinens hangon nem szól. Annyit könyvem mindenesetre megér, amennyit Marczali úr gyönyörűséges cikkéért zsebre vágott.“ S ez urak még elhiszik, hogy ily módon Magyarország történetének oknyomo­zását előmozdíták. Ugyane közlöny egy másik füzetében va­lami ártatlan növény, a gyüszüfü elnevezése fö­lött vesz össze két tanár egymással s az egyik igy kapacitálja ellenfelét: „Ha azt meri állítani, hogy én a Kossuth-füvet „kitaláltam“, akkor én, mert élő tanúm van, kitől e szót hallottam, szemébe merem mondani, hogy ez készakaratos alaptalan ráfogás (hogy keményebb szót ne használjak !)“ — Hova leszünk, uraim, ha a tudományos igazság szeretete helyett ideges érzékenykedésük szól önökből a­­ nyilvánosság előtt, s ez ahelyett, hogy feszélyezné önöket, még feljo­­gositni látszik oly modorra, melyet a magánélet­ben bizonynyal nem használnak. Aki irataikat olvassa, annak furcsa fogalma lehet a magyar tanári karok kollegiális szelle­méről s igen téves fogalma az í­g­y író tanár urak műveltségéről. Gondolják meg ezt, mikor a közönség előtt megjelennek s gondolják hozzá, hogy irataik könnyen a tanítványok ellenőrizhetlen kezeikbe kerülhetnek s hová lesz akkor az önök tekinté­lye, nimbusza, mit oly nehéz feladat a gyermekek közt épségben fentartani, ha maguk rombolják egymásban. Hogyan várhatják a növendéktől a tiszteletet személyük iránt, ha önök egymás iránt nem mutatnak kellő tisztelést s ha tudo­mányos és tanári hivatásuk iránt maguk visel­kednek tiszteletlenül ? Az országgyűlés legközelebbi teendői. A főrendiház pénzügyi bizottságának jelentése valószínűleg a jövő pénteken tartandó összülésben fog előterjesztetni és a költségvetés hétfőre fog a napirendre tűzetni; az utóbbinak tárgyalása alig fog két ülésnél többet igénybe venni.­­ A képviselő­házban a jövő kedden vétetnek a különböző vasúti törvényjavaslatok tárgyalás alá. A jövő hét végén azután három vagy négy napi szünet áll be az or­­szággyűlés tevékenységében, mely után a szeszadó­törvényjavaslat fog tárgyalás alá kerülni. A főrendiház pénzügyi bizottsága mai ülésében megkezdette az 1884-ki állami költ­ségvetés tárgyalását, s a pénzügyi, belügyi és honvédelmi tárcák költségvetéseit végig tárgyalván, elfogadta. Azután megkezdte a kereskedelmi tárca költségvetését, s azt d. u. 2 órakor félbeszakítván, a holnap tartandó ülésen fogja folytatni. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma esti ülésében részletes tárgyalás alá vette a szesz­adó reformjára vonatkozó törvény­­javaslatot és azt részleteiben is változatlanul elfogadta és azon határozatot hozta, hogy a pénz­ügyminiszter felszólíttatik, hogy a törvényjavaslat letárgyalása után a régi és az új törvényből egyet készítsen. A közelebbi ülés pénteken, f. hó 15 ikén lesz, mikor is első­sorban hitelesíttetni fog a ma tárgyalt törvényjavaslat szövege és aztán tárgyalás lanni, szóval nem bírtam hazamenni addig, míg magának legalább jó estét nem kívántam. •— S beéri vele? kérdé a nő. — Hogy beérem-e? . . . Feleljen meg magának, mert én kérdem, hogy megelégszik-e az én jó kivánatommal ? — Hm! Kívánhat már nekem akárki akár­mit! Nem lesz már nekem se jó estém, se jó éjszakám, se jó napom soha ez életben !---------­szól a nő s remegő hangján észre lehet venni, hogy könnyezik. Darab ideig szótlanul haladtak egymás mel­lett, s a férfi néhányszor gyöngéden megszorította a nő kezét, vagy lehajolt, hogy lássa az arcát. — Hogy van az az ember ? kérdi kis­vár­­tatva a férfi, de midőn az „ember* szót ki­mondd, gyűlölet szikrája csillant meg szemeiben. — Rosszul, vagy jól, vagy tudom is én hogy van, viszonzá a kérdezett, bizonyos kö­­zönynyel. A kórházból azt üzente nekem a doktor, hogy vigyázzak, mert, ha így folytatja, úgy nem­sokára rá megy. A férfi nem eléggé palástolt örömmel súgja a nő fülébe: — Lehetünk mi még boldogok, Anna! — Nem, nem! Ne kívánja halálát! Maga sokkal becsületesebb szivü, hogysem ezt kívánná, szólt élénken a nő, s szavaiban több volt az en­­gesztelés, mint a fájdalom. Aztán hideg megadás­sal vete utána: — Hiszen ő mégis . . . férjem! — Verje meg a . . . tört ki erre a má­sik, de a nő egy szigorú tekintete ajkához for­rasztja az átkot. — Hát most hol van ? — Nem tudom, két nap óta nem jött haza. — Oh Anna ! Anna ! ha maga tudná, mily szerencsétlenné tesz engem az az ember! Nincs miatta se éjjelem, se nappalom. Nem tudok tőle dolgozni, s akkorákat ütök kalapácsommal az izzó vasra, hogy oly vékonyra lapul mint a pa­piros. De mikor azt, hiszem, hogy az ő feje van ott az üllőn s azt hasitgatom, azt forgácsolom szét a kalapácsommal. Pusztuljon is mentős előbb erről a világról, azt mondom, mert, ha még so­káig igy tart, megölöm! . . . megölöm! s a ko­vács legény ökölbeszorított kézzel hadonázott maga előtt, végül pedig igy kiáltott föl: — Legalább egy csapással tépem le a bi­lincset kezeidről. Le kell annak hullni! — Károly ! szólt a nő titokzatos sejtelem­től áthatottan, meglátja, hogy az a bilincs le fog hullni magá­tól is!---------­Kis szünet múlva aztán hozzá téve : •— Hát nem elég nekem az én szerencsét­lenségem ? — Ő az oka ! Csak ő tett téged szeren­csétlenné, s engem is ! — Várjon ! szólt a nő szelíden megfogva az ökölbe szorított kezet. — Várok Anna, várok, ... de már nem soká! E párbeszéd alatt ama házhoz értek, mely­ben Anna lakott, hátul az udvaron. Sokáig álltak a kapuban, szótlanul, egymás kezét szorongatva. Anna olykor-olykor elvonta kezét, hogy megtörülhesse szemeit. — Angyal vagy Anna ! sóhajtott fel a sze­gény fiú, s majdnem térdre borult a nő előtt. — Bárcsak meghalhatnék! szólt amaz és lázasan lüktető szívére szok­ta a férfi kezét. Aztán elváltak. A férfi lesütött fővel, hátravetett karokkal haladt végig a szűk utcán, egyszer-egyszer visszatekintve. A nő, mikor azt vélte, hogy kedvese el­hagyta az utcát, óvatosan kilépett a kapu alól s még sokáig nézett azon irányba, merre a fia­tal­ember távozott. Aztán valamit suttogva ma­gában, eltűnt a ház udvarán, csak egy ajtó becsapása és kulcsnyikorgása hallatszott. Néhány perc múlva azon árnyék, mely csak az imént ment fölfelé az utcán, óvatosan kö­rültekintve, lassan visszalopódzott a kapuba, mely alul nem rég távozott. Sokáig állt ott, szemeit egy kis ablakra szegezve, mely mögött halvány vi­lágosság de­rengett. Oh ! ha sejtette volna, mi történik azon ablak mögött!----------* Amint Anna átlépte otthona küszöbét s bekulcsolá maga mögött az ajtót, — mert félt azon embertől, kit szívvel lélekkel szeretett s főkép félt önnön magától, — gyertyát gyújtott s belépett a szűk és alacsony, de tiszta szo­bácskába. Egyszerre csak rémülten sikoltott föl, majd kiejtve kezéből a gyertyát, mert megbotlott va­lamiben, ami ott feküdt nem messze az ajtótól. 1884. február 14 IBUD&FESTX HÍRLAP. (44. *%} alá vétetik :a közösügyi póthitelre­ és a börtönügyekre vonatkozó törvényjavaslat. A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülésén rövid előleges eszmecserét folytatott a határ­őr­vidéki házközösségekről szóló törvényjavaslat tárgyában, s a törvényjavas­lat tárgyalásának megkezdését a pénteken tartandó ülésre tűzte ki. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék mai értekezletén a némely megyék határig­a­­zításáról szóló törvényjavaslatot folytatólagosan tárgyalta. A járásbiróságok szaporításáról és az 1875-ki 36. t. c. mó­dosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál A­p­­p­o­n­y­i gr. melegen szólalt fel a jászberényi törvényszék fentartása mellett. Szóló ugyan­ezen álláspontot foglalná el azon esetre is, ha nem képviselné Jászberényt. Semmiféle állami érdek nem kívánja a jászberényi törvényszék eltörlését. Hiteles statisztikai adatokkal bizonyítja állítását és utal a históriai érdekre és azon óriási áldozatokra, melyeket Jászberény ez irányban épen a kormány biztatására tett. Végül kéri a pártot álláspontjának elfogadására. A párt egyhangúlag a jászberényi tör­vényszék fentartása mellet nyilatkozott. Ezután a­z ír­ói és művészi jogról szóló­­javaslatot ismertette Horváth Lajos, mire az értekezlet végez. A krétai lázadás kitöréséről szóló hírt ed­dig még nem erősítették meg. Mindenesetre kétsé­gessé teszi az általunk is reprodukált jelentés hite­lességét, hogy a krétai osztrák-magyar és a német konzultól semmi tudósítás nem érkezett az állítólagos felkelésről, pedig ez lehetetlennek látszik abban az esetben, ha ilyen mozgalom csakugyan léteznék a szigeten. Hanem abban a külföldi lapok egyetérte­nek velünk, hogy lázadásra okul csak a porta és a konstantinápolyi görög-keleti pátriárkátus között fönforgó viszály szolgálhat. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A főváros III. kerületi jegyzője Harrer Pál, betegeskedés miatt hosszabb szabadság igénybe­vételére van kényszerítve. A polgármester ennélfogva helyettesül Belgrády Miklós elnöki segédet küldte ki a teendők végzésére, Belgrády helyét Vasziljevics János tollnok foglalta el, ennek helyébe az első ügy­osztályba Bencze Benő hivatott be a VI-ik kerület­ből, a VI. kerületbe pedig adóügyosztályi tollnok ment ki. — A budai színházaknál, különös tekintettel a várszínház kicsi voltára, nagy szerepet játszik a kormánysegély. A várszínház, míg a nem­zeti színház személyzete játszott benne, 12.000 frt segélyt élvezett Hogy a színház továbbra is meg­maradhasson a művészi nívón, a város az eddigi királyi segély meghagyásáért folyamodott a kor­mányhoz. Azonban, mint a belügyminiszternek a vá­roshoz ma érkezett leirata tudatja, a kormány csak

Next