Budapesti Hírlap, 1884. február (4. évfolyam, 32-59. szám)
1884-02-14 / 44. szám
k meg az animozitás, okoskodás helyett a perlekedés legkevésbé. A tudós vitázók szembe állanak, mint fel- é3 alperes, mindkettő nyerni akar s aztán végzik mint ellenfelek, kik közül mindegyik győzni akar. Sok esetben persze oly modorban, hogy az is meg van verve, aki győzött. ír egy tanár vagy tanító valamely szakkérdésről, s akad egy másik, ki nézetét nem osztja, a bírálatok és ellenbírálatok, nyilatkozatok és ellennyilatkozatok egymást kergetik. A bíráló kezdi pár erősebb kifejezéssel, a provokált fél ideges lesz és visszavág, s következnek a sértések, egymás becsmérlése . . . Még jó, hogy itt aztán a legtöbb megáll. Volt eset, mikor egyik tanférfi a másikat hírlapban azzal az argumentummal ígérte kapacitálni, melyet Debrecenben úgy hívnak, hogy gerundium, Somogyban pedig úgy, hogy furkós. Még jó, ha esküdtszék elé kerül a dolog. Ekkor a verdikt a dolog mérgét elfojtja, s ha a megsértett jó ízlést nem is, de a becsületet megengeszteli. Mily állapotok maradnak fenn, ha még ez a reparáció is elmarad ? Különben minket nem az érdeklett egyének, hanem a tanférfiúi állás méltóságának, tekintélyének szempontja, a rájuk bízott gyermekek érdeke, az ő rossz példájuk rontó hatása indít e cikk írására. Előttünk fekszik néhány füzet a pedagógiai szakirodalom legújabb példányaiból. A polémikus styl valódi torz alkotásait olvassuk ki belőlük. A „Pedagiai Szemle“ szerkesztője a vele vitában álló »Népnevelők Lapjának“ szerkesztőjével pl. igy kedélyeskedik: »Ha az erkölcstelen élet stb. hivatalvesztésre kvalifikál, tudnánk mi az egyesület pénzén fenntartott tanügyi lap ganajcserebalyszerű szerkesztőjének megnevezni egy e tulajdonokkal felruházott fővárosi osztálytanítót.“ S ilyen tónus vonul végig a néptanító urak vitáinak egy részén. De a középiskolai tanár urak polémiája se valami sokkal előkelőbb. Az »Örsz. középiskolai tanár egyesület közlönyének egyik füzetében egy tanár úr ellenbirálatot ir egy másik tanár urnak kritikájára, a „Magyarok oknyomozó története“ tárgyában. Többek közt igy argumentál: „Ő ugyan azt akarja elhitetni, hogy csakis azért ír könyvemről, mivel amaz urak elnéző bírálatát röstellte, különben nem tartotta volna érdemesnek. Tisztességes ember ily impertinens hangon nem szól. Annyit könyvem mindenesetre megér, amennyit Marczali úr gyönyörűséges cikkéért zsebre vágott.“ S ez urak még elhiszik, hogy ily módon Magyarország történetének oknyomozását előmozdíták. Ugyane közlöny egy másik füzetében valami ártatlan növény, a gyüszüfü elnevezése fölött vesz össze két tanár egymással s az egyik igy kapacitálja ellenfelét: „Ha azt meri állítani, hogy én a Kossuth-füvet „kitaláltam“, akkor én, mert élő tanúm van, kitől e szót hallottam, szemébe merem mondani, hogy ez készakaratos alaptalan ráfogás (hogy keményebb szót ne használjak !)“ — Hova leszünk, uraim, ha a tudományos igazság szeretete helyett ideges érzékenykedésük szól önökből a nyilvánosság előtt, s ez ahelyett, hogy feszélyezné önöket, még feljogositni látszik oly modorra, melyet a magánéletben bizonynyal nem használnak. Aki irataikat olvassa, annak furcsa fogalma lehet a magyar tanári karok kollegiális szelleméről s igen téves fogalma az így író tanár urak műveltségéről. Gondolják meg ezt, mikor a közönség előtt megjelennek s gondolják hozzá, hogy irataik könnyen a tanítványok ellenőrizhetlen kezeikbe kerülhetnek s hová lesz akkor az önök tekintélye, nimbusza, mit oly nehéz feladat a gyermekek közt épségben fentartani, ha maguk rombolják egymásban. Hogyan várhatják a növendéktől a tiszteletet személyük iránt, ha önök egymás iránt nem mutatnak kellő tisztelést s ha tudományos és tanári hivatásuk iránt maguk viselkednek tiszteletlenül ? Az országgyűlés legközelebbi teendői. A főrendiház pénzügyi bizottságának jelentése valószínűleg a jövő pénteken tartandó összülésben fog előterjesztetni és a költségvetés hétfőre fog a napirendre tűzetni; az utóbbinak tárgyalása alig fog két ülésnél többet igénybe venni. A képviselőházban a jövő kedden vétetnek a különböző vasúti törvényjavaslatok tárgyalás alá. A jövő hét végén azután három vagy négy napi szünet áll be az országgyűlés tevékenységében, mely után a szeszadótörvényjavaslat fog tárgyalás alá kerülni. A főrendiház pénzügyi bizottsága mai ülésében megkezdette az 1884-ki állami költségvetés tárgyalását, s a pénzügyi, belügyi és honvédelmi tárcák költségvetéseit végig tárgyalván, elfogadta. Azután megkezdte a kereskedelmi tárca költségvetését, s azt d. u. 2 órakor félbeszakítván, a holnap tartandó ülésen fogja folytatni. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma esti ülésében részletes tárgyalás alá vette a szeszadó reformjára vonatkozó törvényjavaslatot és azt részleteiben is változatlanul elfogadta és azon határozatot hozta, hogy a pénzügyminiszter felszólíttatik, hogy a törvényjavaslat letárgyalása után a régi és az új törvényből egyet készítsen. A közelebbi ülés pénteken, f. hó 15 ikén lesz, mikor is elsősorban hitelesíttetni fog a ma tárgyalt törvényjavaslat szövege és aztán tárgyalás lanni, szóval nem bírtam hazamenni addig, míg magának legalább jó estét nem kívántam. •— S beéri vele? kérdé a nő. — Hogy beérem-e? . . . Feleljen meg magának, mert én kérdem, hogy megelégszik-e az én jó kivánatommal ? — Hm! Kívánhat már nekem akárki akármit! Nem lesz már nekem se jó estém, se jó éjszakám, se jó napom soha ez életben !---------szól a nő s remegő hangján észre lehet venni, hogy könnyezik. Darab ideig szótlanul haladtak egymás mellett, s a férfi néhányszor gyöngéden megszorította a nő kezét, vagy lehajolt, hogy lássa az arcát. — Hogy van az az ember ? kérdi kisvártatva a férfi, de midőn az „ember* szót kimondd, gyűlölet szikrája csillant meg szemeiben. — Rosszul, vagy jól, vagy tudom is én hogy van, viszonzá a kérdezett, bizonyos közönynyel. A kórházból azt üzente nekem a doktor, hogy vigyázzak, mert, ha így folytatja, úgy nemsokára rá megy. A férfi nem eléggé palástolt örömmel súgja a nő fülébe: — Lehetünk mi még boldogok, Anna! — Nem, nem! Ne kívánja halálát! Maga sokkal becsületesebb szivü, hogysem ezt kívánná, szólt élénken a nő, s szavaiban több volt az engesztelés, mint a fájdalom. Aztán hideg megadással vete utána: — Hiszen ő mégis . . . férjem! — Verje meg a . . . tört ki erre a másik, de a nő egy szigorú tekintete ajkához forrasztja az átkot. — Hát most hol van ? — Nem tudom, két nap óta nem jött haza. — Oh Anna ! Anna ! ha maga tudná, mily szerencsétlenné tesz engem az az ember! Nincs miatta se éjjelem, se nappalom. Nem tudok tőle dolgozni, s akkorákat ütök kalapácsommal az izzó vasra, hogy oly vékonyra lapul mint a papiros. De mikor azt, hiszem, hogy az ő feje van ott az üllőn s azt hasitgatom, azt forgácsolom szét a kalapácsommal. Pusztuljon is mentős előbb erről a világról, azt mondom, mert, ha még sokáig igy tart, megölöm! . . . megölöm! s a kovács legény ökölbeszorított kézzel hadonázott maga előtt, végül pedig igy kiáltott föl: — Legalább egy csapással tépem le a bilincset kezeidről. Le kell annak hullni! — Károly ! szólt a nő titokzatos sejtelemtől áthatottan, meglátja, hogy az a bilincs le fog hullni magától is!---------Kis szünet múlva aztán hozzá téve : •— Hát nem elég nekem az én szerencsétlenségem ? — Ő az oka ! Csak ő tett téged szerencsétlenné, s engem is ! — Várjon ! szólt a nő szelíden megfogva az ökölbe szorított kezet. — Várok Anna, várok, ... de már nem soká! E párbeszéd alatt ama házhoz értek, melyben Anna lakott, hátul az udvaron. Sokáig álltak a kapuban, szótlanul, egymás kezét szorongatva. Anna olykor-olykor elvonta kezét, hogy megtörülhesse szemeit. — Angyal vagy Anna ! sóhajtott fel a szegény fiú, s majdnem térdre borult a nő előtt. — Bárcsak meghalhatnék! szólt amaz és lázasan lüktető szívére szokta a férfi kezét. Aztán elváltak. A férfi lesütött fővel, hátravetett karokkal haladt végig a szűk utcán, egyszer-egyszer visszatekintve. A nő, mikor azt vélte, hogy kedvese elhagyta az utcát, óvatosan kilépett a kapu alól s még sokáig nézett azon irányba, merre a fiatalember távozott. Aztán valamit suttogva magában, eltűnt a ház udvarán, csak egy ajtó becsapása és kulcsnyikorgása hallatszott. Néhány perc múlva azon árnyék, mely csak az imént ment fölfelé az utcán, óvatosan körültekintve, lassan visszalopódzott a kapuba, mely alul nem rég távozott. Sokáig állt ott, szemeit egy kis ablakra szegezve, mely mögött halvány világosság derengett. Oh ! ha sejtette volna, mi történik azon ablak mögött!----------* Amint Anna átlépte otthona küszöbét s bekulcsolá maga mögött az ajtót, — mert félt azon embertől, kit szívvel lélekkel szeretett s főkép félt önnön magától, — gyertyát gyújtott s belépett a szűk és alacsony, de tiszta szobácskába. Egyszerre csak rémülten sikoltott föl, majd kiejtve kezéből a gyertyát, mert megbotlott valamiben, ami ott feküdt nem messze az ajtótól. 1884. február 14 IBUD&FESTX HÍRLAP. (44. *%} alá vétetik :a közösügyi póthitelre és a börtönügyekre vonatkozó törvényjavaslat. A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülésén rövid előleges eszmecserét folytatott a határőrvidéki házközösségekről szóló törvényjavaslat tárgyában, s a törvényjavaslat tárgyalásának megkezdését a pénteken tartandó ülésre tűzte ki. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék mai értekezletén a némely megyék határigazításáról szóló törvényjavaslatot folytatólagosan tárgyalta. A járásbiróságok szaporításáról és az 1875-ki 36. t. c. módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál Apponyi gr. melegen szólalt fel a jászberényi törvényszék fentartása mellett. Szóló ugyanezen álláspontot foglalná el azon esetre is, ha nem képviselné Jászberényt. Semmiféle állami érdek nem kívánja a jászberényi törvényszék eltörlését. Hiteles statisztikai adatokkal bizonyítja állítását és utal a históriai érdekre és azon óriási áldozatokra, melyeket Jászberény ez irányban épen a kormány biztatására tett. Végül kéri a pártot álláspontjának elfogadására. A párt egyhangúlag a jászberényi törvényszék fentartása mellet nyilatkozott. Ezután az írói és művészi jogról szólójavaslatot ismertette Horváth Lajos, mire az értekezlet végez. A krétai lázadás kitöréséről szóló hírt eddig még nem erősítették meg. Mindenesetre kétségessé teszi az általunk is reprodukált jelentés hitelességét, hogy a krétai osztrák-magyar és a német konzultól semmi tudósítás nem érkezett az állítólagos felkelésről, pedig ez lehetetlennek látszik abban az esetben, ha ilyen mozgalom csakugyan léteznék a szigeten. Hanem abban a külföldi lapok egyetértenek velünk, hogy lázadásra okul csak a porta és a konstantinápolyi görög-keleti pátriárkátus között fönforgó viszály szolgálhat. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A főváros III. kerületi jegyzője Harrer Pál, betegeskedés miatt hosszabb szabadság igénybevételére van kényszerítve. A polgármester ennélfogva helyettesül Belgrády Miklós elnöki segédet küldte ki a teendők végzésére, Belgrády helyét Vasziljevics János tollnok foglalta el, ennek helyébe az első ügyosztályba Bencze Benő hivatott be a VI-ik kerületből, a VI. kerületbe pedig adóügyosztályi tollnok ment ki. — A budai színházaknál, különös tekintettel a várszínház kicsi voltára, nagy szerepet játszik a kormánysegély. A várszínház, míg a nemzeti színház személyzete játszott benne, 12.000 frt segélyt élvezett Hogy a színház továbbra is megmaradhasson a művészi nívón, a város az eddigi királyi segély meghagyásáért folyamodott a kormányhoz. Azonban, mint a belügyminiszternek a városhoz ma érkezett leirata tudatja, a kormány csak