Budapesti Hírlap, 1884. március (4. évfolyam, 60-90. szám)

1884-03-04 / 63. szám

e BUDAPESTI HÍRLAP. (63. he.) 1884. március 4. — (Egy tapintatlan diplomata.) Bukarest­­ből írják a következő történetet: A román székváros diplomáciai világában egy esetről beszélnek sokat. A néhány nap előtt a francia követség termeiben tartott estélyre a hivatalos diplomáciai testület tagjain és a román nagyméltóságokon kívül csekély számú, születésénél és állásánál fogva előkelő egyén­rs meg volt hiva, köztük B i­b­e­s­c­u György her­ceg feleségével. Mindazáltal, hogy kellemetlen feltű­nést okozott volt a hercegnek tüntető kormányelle­nes föllépése, de mert a herceg a francia hadsereg­ben szolgált s ott ezredességig vitte föl, a francia követség nem gondolta, hogy a herceg meghívása miatt összeütközésbe jön a román kormánynyal. Nö­velte a francia követ tapintatlanságát még az is, hogy a külügyminiszter nejének a mellőzésével B­i­­b­e­s­c­u herceg nejének nyújtotta karját, midőn asztalhoz ültek. Ez határozott provokálása volt S­t­u­r­d­z­a külügyminiszternek. Az estély további lefolyásában nem vettek részt sem S­t­u­r­d­z­a minisz­ter, sem a jelenlevő magas román hivatalnokok. Va­lószínű, hogy a francia kormány Ring bárót (ez a franci követ neve) e tapintatlanság miatt át fogja helyezni, habár a román kormány részéről erre nézve még egy lépés sem létetett. — (Horváth Toldy Kozma gróf fiatal főurat), ki a föld körül utaztában oly súlyosan megbetegedett, hogy a hajóról ki kellett szállania Braziliába, atyja Horváth T­o­­­d­y Lajos gr. orsz. képviselő a napokban hazaszállittatta Er­délybe.­­ (A „goromba“ Wagner.) A régi Pest egy ismert alakja szállt sírba az öreg Wagnerrel, aki 50 évig volt a főváros legkeresettebb orvosa. Nyers modora miatt egyszerűen csak a „goromba“ Wagnernek hívták. 1839-ben vette át az öngyilkossá lett híres Gregori officináját a királyutcában és csakhamar egyike lett a legnépszerűbb orvosoknak. Modorát jellemző számtalan adoma kering felőle. Midőn egyszer egy dúsgazdag lipótvárosi bankár leányához hívták, már több tanárt talált ott, kikkel aztán konzíliumot kellett tartania. Megvizsgálták a beteget és aztán tanácskozván, megkérdezték Wagner véleményét is, aki csak ennyit válaszolt: „Nagyon sokat zabált, Szeidlitz­ port neki.“ Ezzel kapta a kalapját, pia idejét és botját s gyorsan távozott. A tanárok követték Wagner tanácsát és a beteg pár nap múlva meggyógyult. Wagner, aki a szegényeket mindig ingyen gyógyította, nagyon szerette, ha dí­jait pontosan megkapta. Betegeit eredeti módon szoktatta a fizetésre. Egy napon meglátogatta egy rokona, épp midőn röviddel a rendelő óra előtt az ebédnél ült. Az asztalon egy tányér állt, a­melyen több forint és hatos volt. „Hogyan, már az ebéd alatt voltak itt betegek ? kérdé a rokon. „Oh nem, — válaszolá Wagner — a pénzt azért tettem oda, hogy a betegek lássák, hogy itt fizetni kell, a­ki te­heti forintot, a szegényebb hatásokat.“ Az elhunyt orvos szép vagyont szerzett, de még életében is sok jótékonyságot gyakorolt. 1882-ben 70-ik születés­napja és 50 éves orvosi működése alkalmával 10.000 frtot adott különféle jótékony célokra És most talán már kiírhatjuk azt is, hogy az a jóltevő, aki egy pár hónappal ezelőtt 2000 frtot adott át a polgár­­mesternek jótékony célokra, a­nélkül, hogy megne­veztetni kívánta volna magát, nem volt más, mint éppen Wagner Endre. Ma kísérték örök nyugalomra a pol­gárság óriási részvéte mellett. Koporsója után két veje: M­e­n­d­­ István és B­o­b­u­­­a György, e két tekintélyes fővárosi polgár ment.­­ (Eltűnt 20 ezer forint.) Fiuméból írják : Febr. 28-án az Adria tengeri gőzhajózási­ társulat fiuméi főügynöksége Budapestről a magyar orsz. banktól levelet kapott, melyben az az értesítés volt, hogy febr. 26-án a bank két tiz-tizezer frtos ajánlott levelet adott föl az Adria számára. Az ügynökség, mely a húszezer forintot nem kapta meg, rögtön a postahivatalhoz fordult, mely igazolta, hogy a kér­déses levelek igenis megérkeztek Fiuméba s azokat át is vette az Adria szolgája, M­e­l­i­n­d­a Anto­nio, aki az ügynökség számára érkező leveleket és pénzküldeményeket rendesen el szokta vinni a pos­táról. Természetesen rögtön elővették Mekindát, aki azonban határozottan tagadta, hogy ő átvette volna a kérdéses leveleket és hivatkozik az átvételi (kon­szignációs) könyvre, amelyben a kérdéses tételek csakugyan nincsenek bejegyezve. A rendőrség rögtön letartóztatta Melindát, feleségét és fivérét, valamint úgy a szolga, mint testvére la­kásán szigorú, három óráig tartó házkutatást rende­zett. A motozásnak azonban nem lett semmi ered­ménye és az elfogottak sem akarnak vallani. A fiu­mei lapokat az odavaló rendőrség fölszólította, hogy a nyomozás érdekében mindaddig semmit se közöl­jenek a dolog felől, míg eredményes fordulat nem áll be a vizsgálatban.­­ (Az Andrássy-család sírboltja.) Rozs­nyóról Írják : A krasznahorkai várban Andrássy Manó gróf által ujonan építtetett rendkívüli nagy­szabású családi sírbolt márvány alkatrészei e héten érkeztek ide a vasúton Olaszországból. A szállít­mány több vasúti kocsit vett igénybe s remek fal­és lépcsőfaragványokból áll.­­ (Bál Grévynél.) Az első bál az Elyseében csütörtökön este folyt le nagy fénynyel. Tízezer meghívó küldetett szót s 6000 vendég jelent meg a bálra, ésannyira, hogy az elnökségi palota nagy termei alig tudtak befogadni minden vendéget. Ott voltak a Párisban levő összes nagykövetek és telj­hatalmú miniszterek, a szenátus és a kamara elnökei, a miniszterek és államtitkárok, sok szenátor és kép­viselő, a törvényszékek stb. tagjai. A politikai, iro­dalmi és művész­világ mind nagy számmal volt képviselve, nem különben az idegen gyarmatok is. G­r­é­v­y elnök polgári és katonai kíséretétől körül­véve fogadta vendégeit s oldalán volt neje és W i 1­ 8 o n asszony. Az ünnepély nagyon élénk és kedé­lyes volt s késő éjig hullámzott a nagyszámú és fényes társaság az Elyeeé termeiben.­­ (A mulató zsandárok.) Húshagyó kedden a szabadszállás-jakabszállási korcsmában nagy vig­­ság volt. Ott mulatott Szabó István szabadszál­lás-jakabszállási lakos, Szabó János, Kovács Ferenc, Horváth Gábor, Dinnyés Gazsi és Lugosi Vince társaival. A mulatság közben két zsandár érkezett a korcsmába, kik a mulatozók közé vegyültek s ittak, mulattak szépen együtt. Hogy­hogy nem, a szép egyetértés megbomlott, a víg mu­latságot véres verekedés, puskalövés és a halál válta fel. Amint a jelenvoltak beszélik, Szabó István kezdte meg a veszekedést a zsandárokkal, a­kik megfeledkezve magukról, a veszekedők közé lőt­tek s a gyilkos golyó Horváth Gábort földre terítvén, ez azonnal meghalt. Erre mindannyian rá­vetették magukat a zsandárokra s megfosztot­ták őket minden fegyvertől, ezenkívül még jól is ellátták őket s csak nagy nehezen bír­tak életben elmenekülni. Lovaikat s a tőlük elvett fegyvereket másnap Dinnyés Gazsi és L­u­g­o­s­i Vince vitték be a félegyházi őrsparancsnoksághoz. Hogy a zsandárokkal mi történt vagy hogy hová lettek, arról a „Félegyházai Híradó“, mely csak fenntartással közli dolgát, — mit sem tud. — (Ártatlan halál egy papagáj miatt.) Egy amerikai dúsgazdag kereskedőnek volt egy, sza­vak, sőt mondatok gyors eltanulásában is nagy ké­pességű papagája, mely e képességével kötélre jut­tatott Baltimorében egy embert. A milliomost ugyanis egyszer meggyilkolva találták szobájában, minden készpénzétől kiraboltan. Senki arra nem gondolt, hogy a kereskedőnek általános tiszteletben álló unokaöcscsét gyanúsítsa, midőn a halottkém, amint a meggyilkoltat vizsgálja, e szavakat hallja a papagájtól: „Mit tettem ! Megöltem szegény nagy­bátyámat ! . .“ Ez kizárt minden kétséget. A halott­kém természetesen biztosra vette, hogy az unokaöcs a gyilkos, aki a bűn után valószínűleg lelkifurdalás­ból mondta e szavakat és a papagáj eltanulta. . . . Az unokaöcst elfogták, törvényszék elé állították, minden tagadása dacára elítélték s miután a bíró kenetteljes beszédben emlékezett meg a gondviselés csodálatos útjairól, föl is akasztották. Mennyire cso­dálkozott azonban a bölcs halottkém, midőn a ki­végzés után két héttel a következő levelet kapta: „Halottkém, maga szamár. Domorat (az unokaöcs) ártatlan volt, mert a gyilkos én vagyok. A papagájt jól ismertem, s hogy tévútra vezessem a vizsgálatot, tanítottam be azokra a szavakra. S ezt ön készpénz­nek vette. Igazán, ostobább ember alig képzelhető önnél. .. . . .“ (P. S. Amikor ön ezt a levelet meg­kapta, én már biztosítva vagyok az akasztófa elől s messzire járok az Egyesült­ Államoktól. Különben pedig soha sem fogja megtudni, hogy én ki va­gyok !“) — (Jegygyűrűk továbbítása telegráfon.) Ne gondolja a szives olvasó, hogy ez az eset a ne­vezetességeiről ismert híres Rátót vagy Soroksár köz­ségben, vagy pedig vitézlő Hári János idejében tör­tént volna. Itt esett meg az ország szívében, Buda­pesten, a napokban ez a komikus eset. Egy jó nevű ismert ékszerész vidékről megrendelést kapott, hogy két jegygyűrűt lehető leggyorsabban küldjön, hogy a jegyváltásra még idejében megérkezzenek. Az ék­szerész egyenesen a központi táviróhivatal sürgöny­­feladási osztályába sietett s kérte az ott szolgálat­ban lévő hivatalnokot, hogy a két gyűrűt vegye fel s azonnal expediálja dróton. A távirótiszt megma­gyarázta az ékszerésznek, hogy a táviró még nincs annyira kifejlődve, hogy a feladó kívánságának ele­get tehessen, mire az ékszerész indignációval vette tudomásul a felvilágosítást, s mérgesen távozott el a táviró hivatalból.­­ (Lefülelt börzeüzér.) Schwarcz Samu budapesti börzeüzért, ki a múlt évben külön­böző visszaélések és sikkasztások után elszökött Budapestről, elfogták tegnap Milánóban, a budapesti rendőrség megkeresésére. Az elfogatás hír szerint kapcsolatban áll a budapesti főpostán elkö­vetett nagy lopással is. — (Zámbó Géza úr) táviratilag jelenti ki Félegyházáról, hogy ő nem támadta meg orvul H­o­r­t­h­y László szerkesztő urat. — (A legújabb postarablásról), mely Gyer­­tyámoshoz közel történt meg s melyet már távirati­lag jeleztünk is, levelezőnk az írja, hogy e helyen ez már a harmadik postarablási eset két év­nek a lefolyása alatt. N.-becskereki levelezőnk sze­rint a pénzes levelek 1400 frtot képviseltek s a rablást három egyén követte el, Gyertyámostól 1030 lépésnyire. Maga a község 10—15 lépésre esik a vasúti állomástól. A levélhordó nehéz sérülést szen­vedett s vértől borítva tett jelentést az esetről, a kocsis a karján kapott könnyebb sérülést. — (Macskazene Starcaevicanek.) Barcs­­telepről Írják az „Ebs“-nek febr. 29-ről: Szokatlan nagy közönség gyűlt tegnap este a barcsi indóház­­hoz az Eszékről jövő vonat bevárásához. S­­­ar­cs­e­v­i­c­s Dávid Eszékről Verőcére utazott és a mint a barcsi közönség előre értesült, a vonat meg­érkeztekor a verőcei horvátok kitüntetésben kíván­ták részesíteni prófétájukat. Alig hogy azonban e hit köztudomásúvá vált, Barcstelep magyar ifjúsága macskazenéről gondoskodott, hogy azzal majd méltó választ adhasson a „zsivnó Starcsevics“ kiáltásokra. A hírhedt magyarfalat csakugyan meghozta a vonat, melynek egyik kocsijából előlépett Dávid úr, szláv nemzetiségét eklatánsul bizonyító külsejével. A ve­rőcei atyafiak azonban neszét vették a barcsi ellen­had szervezkedésének és jónak látták Starcsevicset a Dráva hídjának horvát részén bevárni és a verő­cei polgármester csupán harmad magával jelent meg a perronon. De ott volt az ellenhad teljes számban és annyira ingerülten, hogy a horvát deputáció el­maradása és az öregebb urak mérséklő szavai, in­tése dacára lehetetlen volt Starcsevicsnak a számára készült macskazenétől megszabadulnia. Megjegyzendő, hogy éppen Verőcén történt nemrég, hogy a magyar huszároknak a horvátok el akarták tiltani a magyar dalok éneklését.­­ (Amerikai párbaj.)Nagy-Kanizsáról Írják: Múlt hó 28-án egyik helybeli vendéglőben egy Bu­dapestről ideutazott Faber Otto nevű 19 éves fiatal­ember forgópisztolylyal halántékon lőtte ma­gát s rögtön meghalt.­­ Egy a vendéglőshöz cím­zett levélben kijelenti, hogy amerikai párbaj áldo­zata és bocsánatot kér a vendéglőstől, hogy öngyil­kossága által neki kellemetlenségeket okozott, kéri továbbá hogy halálesetét azonnal sürgönyözzék meg atyjának Budapestre. A levelet teljesen öntudatosan s higgadt állapotban írhatta. Jellemző, hogy a levél végén ezeket irta: született 1865. junius 28-án; meg­halt 1884. február 27-én. Tehát halálát már egy nappal előbb megírta.­­ (Az akasztás utóhangja.) A kerepes f utón Spanga és társai akasztása alkalmával előfor­dult zavargások miatt elfogottak ellen a rendőrség tegnap befejezte az elővizsgálatot. Eszerint T­a­­k­á­c­s János kocsis, Szabó Sándor cipészlegény és B­­­e­y­e­r József asztalossegéd ellen a büntető törvénykönyv 165., illetve 176. §§-aiban körülirt ha­tóság és magánosok elleni erőszak büntette állapít­tatott meg, minek következtében nevezetteket a fő­­kapitányság ma délelőtt átküldte a kir. ügyész­séghez.­­ (Egy falu a csendőrök ellen.) A breznó­­bányai csendőrök, mint a „Felvidéki Híradó“ írja, utasítást kaptak, hogy Zólyom megye Ó-Szerbiya községében egy asszonyt elfogjanak. Midőn a csend­őrök e végből a községben megjelentek s a biróhoz beszóltak, ez kijelentette, hogy az ő községében a csendőrök senkit sem fognak elfogni. Nyomban össze is csődítette a községi elöljáróságot és a falu népét és megparancsolta embereinek, hogy verjék ki a csendőröket a faluból. Ezek szót is fogadtak, csak­hogy a csendőrök szuronynyal védelmezték magukat, több parasztot megsebesítettek, s az egész csetepaté­nak az lett a vége, hogy a csendőrök a falu elöljá­róságát, a bíróval együtt, megkötözve kisér­ték Breznóbányára.­­ (Magyar nóta — német nóta.) Csok­­nyában m. hó 26-án este a korcsmában mulatozók vigan voltak muzsikaszó mellett. Egy jelenvolt baka kedvéért Varga János német nótára fizetett a cigányoknak, de a másik asztalnál ülők két hatost vetettek a rajkók elé, hogy csak magyar nótát húz­zanak. Erre Varga János és társai kidobálték a többet fizetőket s tovább mulattak. Utóbb némelyek figyelmeztették Vargát, hogy egyedül ne menjen haza, mert baj lehet, ő azonban kiment s minthogy több ideig vissza nem tért, neje ment utána s a

Next