Budapesti Hírlap, 1884. március (4. évfolyam, 60-90. szám)
1884-03-04 / 63. szám
e BUDAPESTI HÍRLAP. (63. he.) 1884. március 4. — (Egy tapintatlan diplomata.) Bukarestből írják a következő történetet: A román székváros diplomáciai világában egy esetről beszélnek sokat. A néhány nap előtt a francia követség termeiben tartott estélyre a hivatalos diplomáciai testület tagjain és a román nagyméltóságokon kívül csekély számú, születésénél és állásánál fogva előkelő egyénrs meg volt hiva, köztük B ibescu György herceg feleségével. Mindazáltal, hogy kellemetlen feltűnést okozott volt a hercegnek tüntető kormányellenes föllépése, de mert a herceg a francia hadseregben szolgált s ott ezredességig vitte föl, a francia követség nem gondolta, hogy a herceg meghívása miatt összeütközésbe jön a román kormánynyal. Növelte a francia követ tapintatlanságát még az is, hogy a külügyminiszter nejének a mellőzésével Bibescu herceg nejének nyújtotta karját, midőn asztalhoz ültek. Ez határozott provokálása volt Sturdza külügyminiszternek. Az estély további lefolyásában nem vettek részt sem Sturdza miniszter, sem a jelenlevő magas román hivatalnokok. Valószínű, hogy a francia kormány Ring bárót (ez a franci követ neve) e tapintatlanság miatt át fogja helyezni, habár a román kormány részéről erre nézve még egy lépés sem létetett. — (Horváth Toldy Kozma gróf fiatal főurat), ki a föld körül utaztában oly súlyosan megbetegedett, hogy a hajóról ki kellett szállania Braziliába, atyja Horváth Tody Lajos gr. orsz. képviselő a napokban hazaszállittatta Erdélybe. (A „goromba“ Wagner.) A régi Pest egy ismert alakja szállt sírba az öreg Wagnerrel, aki 50 évig volt a főváros legkeresettebb orvosa. Nyers modora miatt egyszerűen csak a „goromba“ Wagnernek hívták. 1839-ben vette át az öngyilkossá lett híres Gregori officináját a királyutcában és csakhamar egyike lett a legnépszerűbb orvosoknak. Modorát jellemző számtalan adoma kering felőle. Midőn egyszer egy dúsgazdag lipótvárosi bankár leányához hívták, már több tanárt talált ott, kikkel aztán konzíliumot kellett tartania. Megvizsgálták a beteget és aztán tanácskozván, megkérdezték Wagner véleményét is, aki csak ennyit válaszolt: „Nagyon sokat zabált, Szeidlitz port neki.“ Ezzel kapta a kalapját, pia idejét és botját s gyorsan távozott. A tanárok követték Wagner tanácsát és a beteg pár nap múlva meggyógyult. Wagner, aki a szegényeket mindig ingyen gyógyította, nagyon szerette, ha díjait pontosan megkapta. Betegeit eredeti módon szoktatta a fizetésre. Egy napon meglátogatta egy rokona, épp midőn röviddel a rendelő óra előtt az ebédnél ült. Az asztalon egy tányér állt, amelyen több forint és hatos volt. „Hogyan, már az ebéd alatt voltak itt betegek ? kérdé a rokon. „Oh nem, — válaszolá Wagner — a pénzt azért tettem oda, hogy a betegek lássák, hogy itt fizetni kell, aki teheti forintot, a szegényebb hatásokat.“ Az elhunyt orvos szép vagyont szerzett, de még életében is sok jótékonyságot gyakorolt. 1882-ben 70-ik születésnapja és 50 éves orvosi működése alkalmával 10.000 frtot adott különféle jótékony célokra És most talán már kiírhatjuk azt is, hogy az a jóltevő, aki egy pár hónappal ezelőtt 2000 frtot adott át a polgármesternek jótékony célokra, anélkül, hogy megneveztetni kívánta volna magát, nem volt más, mint éppen Wagner Endre. Ma kísérték örök nyugalomra a polgárság óriási részvéte mellett. Koporsója után két veje: Mend István és Bobua György, e két tekintélyes fővárosi polgár ment. (Eltűnt 20 ezer forint.) Fiuméból írják : Febr. 28-án az Adria tengeri gőzhajózási társulat fiuméi főügynöksége Budapestről a magyar orsz. banktól levelet kapott, melyben az az értesítés volt, hogy febr. 26-án a bank két tiz-tizezer frtos ajánlott levelet adott föl az Adria számára. Az ügynökség, mely a húszezer forintot nem kapta meg, rögtön a postahivatalhoz fordult, mely igazolta, hogy a kérdéses levelek igenis megérkeztek Fiuméba s azokat át is vette az Adria szolgája, Melinda Antonio, aki az ügynökség számára érkező leveleket és pénzküldeményeket rendesen el szokta vinni a postáról. Természetesen rögtön elővették Mekindát, aki azonban határozottan tagadta, hogy ő átvette volna a kérdéses leveleket és hivatkozik az átvételi (konszignációs) könyvre, amelyben a kérdéses tételek csakugyan nincsenek bejegyezve. A rendőrség rögtön letartóztatta Melindát, feleségét és fivérét, valamint úgy a szolga, mint testvére lakásán szigorú, három óráig tartó házkutatást rendezett. A motozásnak azonban nem lett semmi eredménye és az elfogottak sem akarnak vallani. A fiumei lapokat az odavaló rendőrség fölszólította, hogy a nyomozás érdekében mindaddig semmit se közöljenek a dolog felől, míg eredményes fordulat nem áll be a vizsgálatban. (Az Andrássy-család sírboltja.) Rozsnyóról Írják : A krasznahorkai várban Andrássy Manó gróf által ujonan építtetett rendkívüli nagyszabású családi sírbolt márvány alkatrészei e héten érkeztek ide a vasúton Olaszországból. A szállítmány több vasúti kocsit vett igénybe s remek falés lépcsőfaragványokból áll. (Bál Grévynél.) Az első bál az Elyseében csütörtökön este folyt le nagy fénynyel. Tízezer meghívó küldetett szót s 6000 vendég jelent meg a bálra, ésannyira, hogy az elnökségi palota nagy termei alig tudtak befogadni minden vendéget. Ott voltak a Párisban levő összes nagykövetek és teljhatalmú miniszterek, a szenátus és a kamara elnökei, a miniszterek és államtitkárok, sok szenátor és képviselő, a törvényszékek stb. tagjai. A politikai, irodalmi és művészvilág mind nagy számmal volt képviselve, nem különben az idegen gyarmatok is. Grévy elnök polgári és katonai kíséretétől körülvéve fogadta vendégeit s oldalán volt neje és W i 1 8 o n asszony. Az ünnepély nagyon élénk és kedélyes volt s késő éjig hullámzott a nagyszámú és fényes társaság az Elyeeé termeiben. (A mulató zsandárok.) Húshagyó kedden a szabadszállás-jakabszállási korcsmában nagy vigság volt. Ott mulatott Szabó István szabadszállás-jakabszállási lakos, Szabó János, Kovács Ferenc, Horváth Gábor, Dinnyés Gazsi és Lugosi Vince társaival. A mulatság közben két zsandár érkezett a korcsmába, kik a mulatozók közé vegyültek s ittak, mulattak szépen együtt. Hogyhogy nem, a szép egyetértés megbomlott, a víg mulatságot véres verekedés, puskalövés és a halál válta fel. Amint a jelenvoltak beszélik, Szabó István kezdte meg a veszekedést a zsandárokkal, akik megfeledkezve magukról, a veszekedők közé lőttek s a gyilkos golyó Horváth Gábort földre terítvén, ez azonnal meghalt. Erre mindannyian rávetették magukat a zsandárokra s megfosztották őket minden fegyvertől, ezenkívül még jól is ellátták őket s csak nagy nehezen bírtak életben elmenekülni. Lovaikat s a tőlük elvett fegyvereket másnap Dinnyés Gazsi és Lugosi Vince vitték be a félegyházi őrsparancsnoksághoz. Hogy a zsandárokkal mi történt vagy hogy hová lettek, arról a „Félegyházai Híradó“, mely csak fenntartással közli dolgát, — mit sem tud. — (Ártatlan halál egy papagáj miatt.) Egy amerikai dúsgazdag kereskedőnek volt egy, szavak, sőt mondatok gyors eltanulásában is nagy képességű papagája, mely e képességével kötélre juttatott Baltimorében egy embert. A milliomost ugyanis egyszer meggyilkolva találták szobájában, minden készpénzétől kiraboltan. Senki arra nem gondolt, hogy a kereskedőnek általános tiszteletben álló unokaöcscsét gyanúsítsa, midőn a halottkém, amint a meggyilkoltat vizsgálja, e szavakat hallja a papagájtól: „Mit tettem ! Megöltem szegény nagybátyámat ! . .“ Ez kizárt minden kétséget. A halottkém természetesen biztosra vette, hogy az unokaöcs a gyilkos, aki a bűn után valószínűleg lelkifurdalásból mondta e szavakat és a papagáj eltanulta. . . . Az unokaöcst elfogták, törvényszék elé állították, minden tagadása dacára elítélték s miután a bíró kenetteljes beszédben emlékezett meg a gondviselés csodálatos útjairól, föl is akasztották. Mennyire csodálkozott azonban a bölcs halottkém, midőn a kivégzés után két héttel a következő levelet kapta: „Halottkém, maga szamár. Domorat (az unokaöcs) ártatlan volt, mert a gyilkos én vagyok. A papagájt jól ismertem, s hogy tévútra vezessem a vizsgálatot, tanítottam be azokra a szavakra. S ezt ön készpénznek vette. Igazán, ostobább ember alig képzelhető önnél. .. . . .“ (P. S. Amikor ön ezt a levelet megkapta, én már biztosítva vagyok az akasztófa elől s messzire járok az Egyesült Államoktól. Különben pedig soha sem fogja megtudni, hogy én ki vagyok !“) — (Jegygyűrűk továbbítása telegráfon.) Ne gondolja a szives olvasó, hogy ez az eset a nevezetességeiről ismert híres Rátót vagy Soroksár községben, vagy pedig vitézlő Hári János idejében történt volna. Itt esett meg az ország szívében, Budapesten, a napokban ez a komikus eset. Egy jó nevű ismert ékszerész vidékről megrendelést kapott, hogy két jegygyűrűt lehető leggyorsabban küldjön, hogy a jegyváltásra még idejében megérkezzenek. Az ékszerész egyenesen a központi táviróhivatal sürgönyfeladási osztályába sietett s kérte az ott szolgálatban lévő hivatalnokot, hogy a két gyűrűt vegye fel s azonnal expediálja dróton. A távirótiszt megmagyarázta az ékszerésznek, hogy a táviró még nincs annyira kifejlődve, hogy a feladó kívánságának eleget tehessen, mire az ékszerész indignációval vette tudomásul a felvilágosítást, s mérgesen távozott el a táviró hivatalból. (Lefülelt börzeüzér.) Schwarcz Samu budapesti börzeüzért, ki a múlt évben különböző visszaélések és sikkasztások után elszökött Budapestről, elfogták tegnap Milánóban, a budapesti rendőrség megkeresésére. Az elfogatás hír szerint kapcsolatban áll a budapesti főpostán elkövetett nagy lopással is. — (Zámbó Géza úr) táviratilag jelenti ki Félegyházáról, hogy ő nem támadta meg orvul Horthy László szerkesztő urat. — (A legújabb postarablásról), mely Gyertyámoshoz közel történt meg s melyet már táviratilag jeleztünk is, levelezőnk az írja, hogy e helyen ez már a harmadik postarablási eset két évnek a lefolyása alatt. N.-becskereki levelezőnk szerint a pénzes levelek 1400 frtot képviseltek s a rablást három egyén követte el, Gyertyámostól 1030 lépésnyire. Maga a község 10—15 lépésre esik a vasúti állomástól. A levélhordó nehéz sérülést szenvedett s vértől borítva tett jelentést az esetről, a kocsis a karján kapott könnyebb sérülést. — (Macskazene Starcaevicanek.) Barcstelepről Írják az „Ebs“-nek febr. 29-ről: Szokatlan nagy közönség gyűlt tegnap este a barcsi indóházhoz az Eszékről jövő vonat bevárásához. Sarcsevics Dávid Eszékről Verőcére utazott és a mint a barcsi közönség előre értesült, a vonat megérkeztekor a verőcei horvátok kitüntetésben kívánták részesíteni prófétájukat. Alig hogy azonban e hit köztudomásúvá vált, Barcstelep magyar ifjúsága macskazenéről gondoskodott, hogy azzal majd méltó választ adhasson a „zsivnó Starcsevics“ kiáltásokra. A hírhedt magyarfalat csakugyan meghozta a vonat, melynek egyik kocsijából előlépett Dávid úr, szláv nemzetiségét eklatánsul bizonyító külsejével. A verőcei atyafiak azonban neszét vették a barcsi ellenhad szervezkedésének és jónak látták Starcsevicset a Dráva hídjának horvát részén bevárni és a verőcei polgármester csupán harmad magával jelent meg a perronon. De ott volt az ellenhad teljes számban és annyira ingerülten, hogy a horvát deputáció elmaradása és az öregebb urak mérséklő szavai, intése dacára lehetetlen volt Starcsevicsnak a számára készült macskazenétől megszabadulnia. Megjegyzendő, hogy éppen Verőcén történt nemrég, hogy a magyar huszároknak a horvátok el akarták tiltani a magyar dalok éneklését. (Amerikai párbaj.)Nagy-Kanizsáról Írják: Múlt hó 28-án egyik helybeli vendéglőben egy Budapestről ideutazott Faber Otto nevű 19 éves fiatalember forgópisztolylyal halántékon lőtte magát s rögtön meghalt. Egy a vendéglőshöz címzett levélben kijelenti, hogy amerikai párbaj áldozata és bocsánatot kér a vendéglőstől, hogy öngyilkossága által neki kellemetlenségeket okozott, kéri továbbá hogy halálesetét azonnal sürgönyözzék meg atyjának Budapestre. A levelet teljesen öntudatosan s higgadt állapotban írhatta. Jellemző, hogy a levél végén ezeket irta: született 1865. junius 28-án; meghalt 1884. február 27-én. Tehát halálát már egy nappal előbb megírta. (Az akasztás utóhangja.) A kerepes f utón Spanga és társai akasztása alkalmával előfordult zavargások miatt elfogottak ellen a rendőrség tegnap befejezte az elővizsgálatot. Eszerint Takács János kocsis, Szabó Sándor cipészlegény és Beyer József asztalossegéd ellen a büntető törvénykönyv 165., illetve 176. §§-aiban körülirt hatóság és magánosok elleni erőszak büntette állapíttatott meg, minek következtében nevezetteket a főkapitányság ma délelőtt átküldte a kir. ügyészséghez. (Egy falu a csendőrök ellen.) A breznóbányai csendőrök, mint a „Felvidéki Híradó“ írja, utasítást kaptak, hogy Zólyom megye Ó-Szerbiya községében egy asszonyt elfogjanak. Midőn a csendőrök e végből a községben megjelentek s a biróhoz beszóltak, ez kijelentette, hogy az ő községében a csendőrök senkit sem fognak elfogni. Nyomban össze is csődítette a községi elöljáróságot és a falu népét és megparancsolta embereinek, hogy verjék ki a csendőröket a faluból. Ezek szót is fogadtak, csakhogy a csendőrök szuronynyal védelmezték magukat, több parasztot megsebesítettek, s az egész csetepaténak az lett a vége, hogy a csendőrök a falu elöljáróságát, a bíróval együtt, megkötözve kisérték Breznóbányára. (Magyar nóta — német nóta.) Csoknyában m. hó 26-án este a korcsmában mulatozók vigan voltak muzsikaszó mellett. Egy jelenvolt baka kedvéért Varga János német nótára fizetett a cigányoknak, de a másik asztalnál ülők két hatost vetettek a rajkók elé, hogy csak magyar nótát húzzanak. Erre Varga János és társai kidobálték a többet fizetőket s tovább mulattak. Utóbb némelyek figyelmeztették Vargát, hogy egyedül ne menjen haza, mert baj lehet, ő azonban kiment s minthogy több ideig vissza nem tért, neje ment utána s a