Budapesti Hírlap, 1884. július (4. évfolyam, 180-210. szám)

1884-07-01 / 180. szám

1884. julins 1. BUDAPESTI HIB LAP. (180. w.) szerkesztése alatt a következő tartalommal jelent meg : Igaz egyesületi élet a néptanítók közt. Irta R­o­h­a­y János. — Érettségi vizsgálatok. Irta Rill József. — A káromkodásról. Irta N­é­­m­e­t­h Gerő. — „Hová jutunk még?“ Irta B­á­n­fi János. — Tanitóegyesületeink működése. Irta Hoff­mann Mór. — A szabadban tartandó tanítás. Irta S­p­a­n­y­­ Mihály. — Adalékok tanügyünk történetéhez. (Három adalék.) Közli Szókimondó Ember. — Barátaimhoz, elvtársaimhoz, ügyfeleimhez. — A „Ludovika Akadémia Közlö­nye“ júniusi füzete a következő tartalommal je­lent meg : Az orosz hadsereg lovasságának jelen ál­lapotáról. V­a­j­n­a Béla a vezérkarhoz osztott cs. és kir. főhadnagynak a szalzburgi hadtudományos egyesületben tartott fölolvasása. Közli F­e­i­m­e­r Károly cs. és kir. főhadnagy. — Chalonstól Sze­­dánig. Közli Rónai Horváth Jenő honvéd főhadnagy. (Befejező közlemény.) — A magyar had­ügy történelmi fejlődése, a mohácsi vésztől az ál­landó hadsereg fölállításáig. (1526—1715.) Irta dr. Melichár Kálmán honvédelmi miniszteri fogalmazó. — Eszmetöredékek a tengerészetről. Irta D­o­m­a­­n­i­c­z­k­y István őrnagy. — Rövid válasz a má­jusi füzetben „K.“ ur által irt ellencikkre. John Emil ezredestől. — „Az antiszemitizmus hazánk­ban“ címü röpiratot irt Z­a­á­r­y József ügyvéd. Ara 60 kr. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (Az opera bucsuelőadása.) Zsúfolt ház, ünnepélyes hangulat, kegyeletes visszaemlékezések. Ily keretben indult meg a nemzeti színház mai előadása, az opera-személyzet utolsó fellépte az anyaintézet falai közt. A „Szevillai borbély“ volt az alapköve 45 év előtt a magyar exekutív dalművészetnek a nemzeti színházban, — ezzel fejezték be ma az intézet művészei feladatuk első epocháján A hajdani személyzetből csak az öreg Ellenbo­gen Adolfnak jutott a szerencse, hogy jelen lehe­tett s közreműködhetett az uj nemzedékkel ma is. Ott ült a zenekarban s mint a lelkész aranymiséjét, oly ihlettel olvasta az öreg ur Rossini hangjegyeit. A szereplők mid kiváló gonddal, jó kedvvel s nagy sikerrel oldották meg feladatukat. Az ünnepi alkalomra még a kis szerepekben is előkelő művészek léptek fel: Fiorillot Hajós, az éji őröket Gassi és Tallián, az őr­ség vezetőjét Ney­ur ábrázolták. Don Bartolo házá­nak minden rendű és nevű vászoncselédeit pedig az in­tézet nyolc művésznője: Szigetiné, Ábrányiné Asszo­nyok, Glózer Adél, Komáromi Mariska, Kordin Ma­riska, Spányi Irma, Tárnai Sarolta és Doppler Ida kisasszonyok énekelték. Volt is oly ensemble az első felvonás végén, milyet a Szevillai borbélyban alig­ha fogunk másodszor hallani. R­i­s­­­e­y kis­asszony kitűnő Rozináját a mai alkalomra új oldalról mutatta be: magyar szöveggel énekelte s recitálta szerepét, még pedig oly tiszta kiejtéssel, helyes hangsúlyozással s könnyedséggel, hogy a kö­zönség meglepetve percekig tapsolt. Az igazgatóság egy szép bokrétával fejezte ki elismerését a kisasz­­szony ritka szorgalma fölött. Kőszeghy, Odry, Pauli urak, Saxlehner Emma asszony régi szerepeikben jelesek voltak. Még Láng úr is a címszerep­ben természetes jó kedvet produkált ma s ezzel ábrázolása elfogadhatóvá lett. Tapsban, ki­hívásokban nem volt hiány. A közönség jó kedvvel búcsúzott el a jeles művésztársaságtól,­­ hisz két hó múlva ott a másik fényes palotában még szebb viszonlátásra találkozunk. Vigyék oda magukkal a nemzeti színház nemes tradicióit s fejleszszék tovább, emeljék műértékben, dicsőségben a magyar művé­szetet ! —gr. * (A népszínházban) holnap kedden, „Rip van Winkle“ ez évadban utoljára kerül szinre, szerdán „Hoffmann meséi“ ez évadban szintén utol­jára és Hegyi Aranka utolsó föllépésével szabad­ságideje előtt. *(Pettykó Imre,) fiatal magyar, a brüsszeli kir. zeneakadémia növendéke, az idei zenei konkurzuson a belga zeneakadémia első arany­érmét megnyerte. * (Tábori Jenny asszony) a szí­­nésziskola volt növendéke s egy német drámai pro­fesszor tanítványa, a jövő hétfőn fel fog lépni a népszínházban, mint Henriette a „Két árvá“-ban. * (A krisztinavárosi színkör) holnap ismét tüntetés színhelye lesz. Az I. ker. pol­gári kör ugyanis, mely mindent elkövet, hogy a bu­dai közönség közönyét megtörje, holnap a „Nap és hold“ előadására megint tömegesen el fog menni. Ez alkalommal a kör két pompás bokrétát fog át­nyújtani a társulat két primadonnájának Pajor Emíliának és R­é­t­h­i Laurának. A kör igazán szi­vén hordja Buda magyarosodásának ügyét s kebelé­ben most mozgalom indult meg, hogy Csókának leg-­­­alább hetenkint egyszer telt házat biztosítsanak a kör tagjai. Évzáró vizsgálatok. Az országos kisdedóvó egyesü­let képezdéjében tegnap fejeztettek be a hat napon át tartott képesítő vizsgálatok, mely alkalommal 42 jelölt nyert kisdednevelői oklevelet. A vizsgálatokon a közoktatásügyi minisztérium részéről jelen volt Mayer Miksa miniszteri biztos, az egyesület ré­széről pedig: Kralovánszky Istvánné, és dr. Peregri­­nyi Elek tanbizottmányi elnökön kívül Schnierer Aladárné, Szathmáry Király Pálné, Gréger Miksáné, Csávossy Béláné, Madarász József és Csávossy Béla országos képviselők, Léderer Ábrahám és nagyszámú érdeklődő közönség. A vizsgálatok végével Mayer Miksa miniszteri biztos teljes elismerését nyilvání­totta a feltüntetett szép eredmény fölött és egyúttal hangsúlyozta Kralovánszky Istvánné és dr. Peregri­­nyi Elek tanbizottsági elnökök nagy érdemeit a kis­­dednevelés és különösen a képzőintézet felvirágozta­tása körül. A 42 jelölt 14 kitűnő, 14 jeles, 13 jó és 1 elégséges osztályzattal képesíttetett kisdednevelő intézetek vezetésére, kik között 4 férfi, 38 pedig nő.­­ Az országos óvóképezde jövő, két évig tartó tan­folyamára felvételnek oly feddhetlen előéletű, leg­alább is 16 éves nők, kik a népiskola 5—6 osztályát jó sikerrel elvégezték, tiszta zenei hallással bírnak és az intézetben szept. 1-én tartandó felvételi vizsgála­tot a magyar nyelvtanból, számtanból, földrajz és honi történelemből (az elemi iskolák 5—6 osztályának megfelelő terjedelemben) sikeresen kiállják. A felvé­telért kérvények születési, iskolai, erkölcsi és orvosi bizonyítványokkal felszerelve augusztus 15-éig Kra­lovánszky Istvánné úrnőnél, az országos óvóképezde tanügyi szakosztályának elnökénél (Lipót utca 36. szám) nyújtandók be. Az újonnan felveendő növen­dékek közül 13 díjtalanul teljes ellátásban fog ré­­szesíttetni az intézet épületében, 10 pedig havi 15 írt ösztöndíjat nyer. Akik erre pályáznak, a kérvé­nyekhez szegénységi bizonyitványt is csatoljanak. * A m. kir. állami főreáliskola ma tartó évzáró ünnepélyét, mely alkalommal az ifjúság egyszersmind elbúcsúzott az intézet volt igazgatójától, dr. S­a­y Móric kir. főigazgatótól. Mayer József igazgatóhelyettes szép beszéd kíséretében vázolá az intézet ezévi működésének eredményét. E jelentés után a növendékek magyarul, németül, franciául s angolul szavaltak. Zajos tapsban részesítő a szép számmal megjelent közönség — melynek sorait bájos hölgyek ékesíték — a művészi szabatossággal és mintaszerűen előadott magyar sza­valatokat, melyek egyaránt diszére váltak az előadó tanulóknak, mint a betanítónak, a magyar nyelv és irodalom tanárának. A szavalatok után a dr. B­u­d­a­y József tanár vezetése alatt álló Révai-kör ez évi működésének eredménye olvastatott fel. Zajos tetszéssel fogadá a közönség a jelentés végszavait, melyek szerint az is­kolai oktatással karöltve haladó kör fő célja volt a stílus- és előadásbeli könnyűség s szabatosság elsa­játítása mellett az, hogy ős Buda várából s környé­kéről főreáliskolánkba sereglő tanulók szívben, lé­lekben miveit, magyar ifjak legyenek! E jelentés kap­csán adattak át az önképzőkör pályanyertes növen­dékeinek a gazdagon diszített s körülbelül 60 frt ér­tékű könyvekből álló jutalmak. Majd a közönség ré­széről lelkesen megéljenzett dr. Darányi Ignác fővárosi bizottsági tag kiosztó, a főváros által kezelt Szilágyi-féle ösztöndíjakat. Általán a II. kerületi fő­reáliskolának szegény növendékei segély-, ösztön­díjak és jutalmak címén 1000 frtot megközelítő össze­get kaptak. Következett azután az ünnepély legér­dekesebb pontja — dr. Say Móric szobrának lelep­lezése. Az érettségit tett tanulók közül egyik szó­székre lépve ifjúi tűzzel, lelkesedéssel mondott kö­szönetet a tanári karnak fáradozásaiért, majd a ta­nulótársaktól búcsúzott el s Say Mórichoz intézve szavait előadá, hogy tiszteletök megörökítése céljá­ból Szász Gyula akadémiai szobrász úrhoz fordultak, ki kérelmökre elkészité a szeretett volt igazgatónak mellszobrát. E szavakra leesett a lepel s a jelen­levők szűnni nem akaró tapsokban adtak kifejezést tiszteletüknek Say iránt, ki meghatottan mondott köszönetet. Majd a 6. osztálybeliek nyújták át Say­­nak egyik osztálytársuk által festett mellképét. E festmény — tekintve, hogy készítője VI. o. t. — ál­talános elismerésben részesült. Ezzel véget ért a minden tekintetben sikerült iskolai ünnepély s a kö­zönség — melynek soraiban láttuk dr. Lutter Nán­dor főigazgatót is, szétoszlott. A kolera.­ ­ A magyar kormány Intézkedése. A keres­kedelmi miniszter következő rendeletét bocsátotta ki: „A m. kir. bel- és pénzügyminiszterrel egyet­­értőleg a kolerajárvány behurcolásának megakadá­lyozása végett ezennel elrendelem, hogy a rongyok, ócska alattságok és ócska kötelek, használt ágyne­­műek és viselt fehérneműek és ruházatok behozatala és átvitele Franciaországból, Algírból s Tuniszból, amennyiben ez áruk a kereskedelem tárgyát képezik, úgy a száraz határon át, mint vizen, a mai naptól kezdve további intézkedésekig tilos. Budapest, 1884.­ ­ julius 30. — A miniszter helyett: Matleko­­v­i­c­s s. k.“* Budapest hatóságának intézkedése. A ta­nács a melegebb idő beálltakor rendszerint kiadni szokott szabályrendeletein kívül, a kolerajárvány első hirére utasitá az elöljáróságokat, hogy az oly házakban, hol vízvezeték nincs, rendszeres fertőzte­­lenítést rendeljenek el, — az utcai csatornákban a torlódások elkerülésére ügyeltessenek, — utasitá to­vábbá a vízvezeték igazgatóságát, hogy a csatorná­kat gyakrabban öblíttesse s a víz átszűrésének pon­tosságáról gondoskodjék. A vásárigazgatóságok az élelmi piacot kettőzött szigorral ellenőrzik. A tanács ezenkívül javaslatot terjeszt a legközelebbi közgyűlés elé, melyben ideiglenes lakóházak s ragályos betegek számára ideiglenes kórház építésére kér felhatalma­zást. Az ideiglenes lakóházak az egészségtelen laká­sokból kiköltöztetett felek számára építendők, mely intézkedés a közegészségügy érdekében igen fontos. A köztisztasági rendszabályok, melyeket a belügy­miniszter mostanában hagyott jóvá, legközelebb fog­nak életbe léptettetni.* A szomszédban. Követendő példa okáért ide iktatjuk ama rendelet főbb pontjait, melyet az alsó­ausztriai helytartó a kolera­veszély alkalmából a hatóságokhoz intézett: 1. Az első gyanús esetekről vagy kolerabeteg­ségekről azonnal távirati jelentés teendő és a meg­határozott időközökben pontos jelentések küldendők be. 2. Az első betegeket lehetőleg teljesen izolálni kell külön e célra berendezett kórházakban. 3. A közegészségügyi viszonyok lehető javítására kell tö­rekedni, különösen a lakások tisztán tartása és a szenny, piszok és szemét eltávolítása által; vegyes egészségügyi bizottságok nevezendők ki, melyek a lakosság közreműködését iparkodnak megnyerni. 4. Miután a kolerát leginkább az inficiált helységekből érkező utazók hurcolják be, a vendégfogadókra és szállóhelyekre különös figyelmet kell fordítani és a fogadósokat arra kell kötelezni, hogy vendégeik ne­­táni megbetegedéséről azonnal tegyenek jelentést. 5. A kolera­betegek ágyneműjét forró egy százalékos szó­daoldattal kell fertőtlenítni, a gyanús holmikat és ruhákat pedig forró levegőnek és forró vízgőzöknek kitenni. 6. Ezen rendszabályok foganatosítását nem kell a magánfelekre bizni, hanem külön községi ha­tóságokra.* A rém. Toulonból és Marseilleből a lakosság rémületéről izgalmas részleteket jelentenek : Marseille minden nagy utcáján esténkint nagy tüzek égnek, a­minek nincs ugyan egészségügyi haszna, de megnyugtatja a lakosságot. Az utcák tisztításával tűzoltók foglalkoznak. A templomokban tegnap pásztorlevelet olvastak föl, mely szerint min­den hívő, aki pénteken böjtölt, abszolúciót nyer. A hívek a kolera idejére a böjtölés kötelessége alól fölmentetnek. A negyven tagú egészségügyi bi­zottság tegnap egész nap meghallgatta a közönség panaszait. Toulon számos kereskedője el van már ké­szülve, hogy üzletét bezárja. A kivándorlások napi­renden vannak. B­e 1­­­o t fregatt-kapitány meg­ölte magát, kiugorván az ablakon ; a szerencsétlen, láztól gyötört ember abban a hitben élt, hogy neje kolerát kapott. Az egyik marseillei színházban az előadást nem lehetett megtartani, mert egyik színész a kolerától félve nem akart játszani. Az áldozatok: Dr. Rochard, a tengerészeti miniszterhez írásbeli jelentést küldött, amely szerint az ő Toulonba megérkezése óta a járvány áldozatai­nak száma naponkint 8—10 s az elhaltaké eddig 45. A tengerészeti kórházakban Toulonban és Saint- Mandrierben a betegek száma 62. Péntek óta némi rosszabbodás észlelhető. A hőség folyton emelkedik. A kórházak belsejében eddigelé nem fordult elő egy eset sem. Még most lehetetlen konstatálni, hogy a járvány mily arányban terjed a városban és a kör­nyéken, de még nincs veszve a remény, hogy a jár­ványt föllépési helyén el lehet nyomni. Bizonyosra vehető azonban, hogy a „Sarthe“-n kívül még egy másik hajó is közreműködött a kolera behozatalában. Rochard két társa, Proust és Brouardel mindig Ro­chard nézetét osztják.* — A fővárosi tanács a közönséghez. A fővárosi tanács a következő hirdet­ményt bocsátotta ki: „Franciaország egyik kikötő­városában, Toulonban koleraesetek fordulván elő, noha tovaterjedésének meggátlása első­sorban nemzetközi intézkedések által érhető el, mindazonáltal, tekintve, hogy a járványok tapaszta­lás szerint ott fészkelődnek be legkönnyebben, hol a köz- és magántisztaság el van hanyagolva, — figye­meztettetik a főváros közönsége, hogy rendes viszo­nyok között is a betegségek elkerülésére leg­jobb óvszer a köztisztaság mellett a magán­tisztaság, a miért is a lakásokban, udvarok­ban, házakban a tisztaságra és szellőztetésre, — mire nézve a kapuk nyitva tartása is előnyös — a legnagyobb gondot fordítsa, egész életmódjában pedig igyekezzék a mértékletességet szem előtt tar­tani és különösen az éretlen vagy elromlott gyümölcs élvezésétől tartózkodni. A fertőtlenítés szintén hat­hatós gátja lévén a ragályos kórok keletkezésének.

Next